Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-03-26 / 13. szám
2 BÉKÉS 1905. márczius 25. buktatnák, hanem 1902. évtől még szaporodott is kettővel. És miért ragaszkodnak azok a 30 kisebb városok a rendezett tanácshoz, a kik még 5000 lakossal sem birnak. Talán azért mert rosszabb ? Nem, mert a rendezett tanácsú városoknak is vannak előnyei. Csak azt említem a többek közt, hogy ragaszkodnak az önállóságukhoz. És nem akarják, hogy a szolgabiró vagy kis isten, (mint Áchim országgyűlési képviselő ur nevezte) gyámsága alá helyezze őket. A múlt évben a kormány megígérte, hogy a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek fizetéséhez is hozzájárul és a regálét is teljesen átengedi, a mi Gyula városának meglehetős jövedelmet hozna. És mivel meg van Ígérve, a 108 rendezett tanácsú városok azt fogják is követelni, mert jogos és idővel meg is fogják nyerni, mivel többet dolgoznak a tisztviselők az államnak, mint a városnak. Tehát, ha mi gyámság alá helyezzük magunkat és visszafejlődünk, nagyközséggé alakulnánk, akkor ezen előnyöktől elesnénk. Kóhn Dávid ur arra hivatkozik, hogy 1885—86-ban volt 38 százalék város adó és ma van 85, mintha ennek oka a rendezett tanács volna, hiszen akkor is rendezett tanács volt, mint ma. Ha még azt igémé, hogy ha nagyközséggé alakulnánk, a 85 százalékos város adó lejQbb szállna, a mi lehetetlen, sőt jóval emelkednék, mivel az állami egyenes adó akkor lejeb'o szállna. Arról hallgat Kóhn Dávid ur, hogy miért van ma 85 százalékos adó, holott ezelőtt 20 évvel csak 38 százalék volt. Ez onnan ered, mivel Gyula városa azóta rohamosan fejlődött és többféle építkezésekbe nagy tőkét fektetett, a mit évenként kamatozni és törleszteni kell, akár rendezett tanács vagy nagyközség leszünk, fizetni kell. Ez csak akkor szállna lejebb, ha a kormány Ígéretét beváltaná, a mi remélhető, hogy az uj kormány jobb lesz a régi kormánynál. Én részemről azt ajánlom Kóhn Dávid urnák, hogy hagyjon fel ezen tervével, hogy megbuktassa a rendezett tanácsot, mert az nagyon korai dolog. A ki ma akarja azt megbuktatni, az rossz akarója Gyula városának, mert a rendezett tanács szervezete még folyó év julius hó 1-től négy évig terjed és igy esetleg két tanácsot kellene fizetni, pedig egy is elég, sőt nagy szégyen volna a városunkra, mint megyeszékhelyre, ha visszaíejlődne és nagyközséggé lenne, mikor Csabán a nagy mozgalom megindult és mindent elkövetnek, hogy a rendezett tanácsot feállitsák, a mi hiszem, hogy sikerülni fog, mert remélhető, hogy Csaba városában lesz annyi értelmiség, a ki azt támogatni fogja. Sál Sebestyén. Közölve Diósi József és Sál Sebestény városi tisztviselő urak czikkeit, nem mi bínem volna se nirem, se tudásom, se szellemem, nem volna egyebem,, mint a mostani tűrhető arczom. Ne nevessen, kérem. Nagy fájdalom egy asszonyra nézve, ha tudja, hogy benne nem a nőt látják. Mert higyje el, ostoba frázis, hitvány hazugság, a mit a lélek nagyságáról, a szív nemességéről beszélnek ... A férfi nem ezt keresi az asszonyban, hanem a fiatalságot, szépséget, jókedvet. Mi — mi nők — néha elbolonditjuk magunkat az úgynevezett lelki szépségektől, de a férfi szerelem alapja mindig csak az asszony szépsége, bája; a többi hiúság, önámitás, érzel - gés, szép lélekre mutató romanticzizmus, de nem szerelem. Mint a hogy ezzel az érzéssel a maga elbűvölő igazában és fenséges énjében még sohasem találkoztam. . . . Látja ott azt a kis szekrényt? Tele van levelekkel, versekkel. Férfiak Írták, kik állítólag szerettek. Meetartom őket és mikor nincs más dolgom, olvasgatom egyiket a másik után. És most hallgasson reám. Halálos ágyamon Istennek ajánlva lelkemet sem beszélhetnék őszintébben, mint a hogy most szólok. És a mit mondani akarok, azt nem percznyi múló rossz kedv mondatja velem, hanem higgadt megfontolás. Habozás nélkül oda adnám minden dicsőségemet, művészi tehetségemet, ha egyikében ezen leveleknek fölfedezném amaz imádatra méltó együgyüséget, melyeket igazán szerelmes) ifjak szoktak szép fiatal leánykáknak írni. Életem felét oda adnám, ha nem volna e levelekben oly sok szép gondolat, kinyomatni való aforizma, ordítozó hiúság, beteges érzelgés, de megcsapna egy forró, epedő sóhajtás, melyet a legegyügyübb szerelmes ember levelénél is érez az ember. Ha ez az érzelem a maga isteni nagyságában reám talált volna 1 De nem igy volt és nem is lesz igy soha 1 Mert hiszen végtére láttam nőket, kik kevésbé csinos külsővel, mint az enyém, szenvedélyre lobbantották a férfi szivét. De nálam ez nem úgy van. Hogy művészetem mellett külsőm is érvényesüljön, sokkal szebbnek kellene lennem. így mindenki a művésznőt látja bennem és nem az asszonyt. Komikus ugy-e ? Féltékeny vagyok saját magamra. Én nem akarom, hogy tehetségemért, — mely asszonyi voltomtól teljesen külön álló dolog — szeressenek, mint ahogy az ilyen érzelem nem is szerelem, higyje el. A férfinek szépségre, ifjúságra, vidámságra van szüksége az ő asszonyában és néni művészetre vagy elmésségre. A szerelem ott kezdődik, mikor az édes, együgyü leánykákról hallatlanul döczögős versben jelentik ki, hogy a nap, a hold, a csillag, általában minden égitest, hozzájuk képest suviksz. Mikor az angyalokat detronizálják, mikor a hajról megírják, hogy arany; a szemről, hogy ibolya; az ajkról, hogy eper. Olvastam néhány ilyen hallatlanul ostoba dolgot és életem gyásza, hogy egy sem hozzám volt írva .... .... Ugy-e, különös gyötrelem az enyém ? Nem hallott még ilyet, hogy valaki önnön magára legyen féltékeny ? Pedig úgy van. A lelkem, vagy a tehetségem, vagy tudja Isten, hogy nevezzem azt, ami bennem van: ragyogóbb, mint a külsőm. A nap ragyogásától nem látjuk a csillagokat. A hasonlat merész, sőt vakmerő, de nem jut más az eszembe. Lássa, a kis csillagok mindig ott vannak az égen és biztosan nagyon fáj nekik az árnyék, melybe az izzó égitest ragyogása borítja őket. Most már képzelje, hogy egy csillagra reászakadna az izzó gömb, aztán örökkön örökké árnyékban tartaná fényével és aztán hiába sóhajtozná: én is itt vagyok és senki sem vesz észre, soha. Édes Istenem, bolondokat beszélek, de szeretném oda kiáltani a világnak: asszony vagyok első sorban, asszony, semmi más, lássatok meg már mint ilyet és engedjétek bennem a nőt érvényesülni. Sokáig hallgatott, mig én magamban gondolkoztam beszédén, ő újra elkazdé. A dolog főczélja, hogy a nőknek nem való az ilyesmi. A véletlen szeszélye ad nekik néha tehetséget s ezt természetesen elnyomni vagy megsemmisíteni nem lehet. Ám az asszony százszor jobban érzi a kiválóság súlyát, mint a férfi. Lássa, nekünk nőknek csak szeretni kellene mindig, ez is nagy művészet, melyhez a teljes > raljuk el, hanem készségesen biráltatjuk e ' lapunk olvasó közönségével, ha vájjon akái az egyik, akár a másik czikkiró urnák si , került-e a rendezett tanács előnyeit, vagy •< ■ nagyközség veszélyeit február 26-ki s már■ czius 12-ki czikkeinkben foglalt érvekkel és - adatokkal szemben bebizonyítani? Diósi József ur, tárgyilagos czikkébei különben ezt meg sem kísérli. Az ő érvelést abból áll és czikkének nem csak tartalma hanem bevallott czélja is csupán annak meg magyarázása s egyben igazolása, hogyan éí miért emelkedett az 1885. és 1886-ik évi 38 perczentes városadó, (melynek daczára a város adófizetőinek többsége akkor mégis a nagyközség mellett volt) 85 perczentre. E sorok írója készséggel kijelenti, hogy Diósi ur érveit és magyarázatát nagyjában elfogadja s csupán néhány észrevételt (űz hozzá. Nevezetesen első sorban, hogy a kimutatott mai 1,622.842 korona adósságból a vágóhidra fordított 100,000 korona, továbbá a regálé megváltására 600,000 korona, nemkülönben a kispéli legelő vételára 56,000 korona, vagyis a három együtt közel egy millió korona tartozásnak kamatai nem okoznak egy fillér pótadót sem, amennyiben nemcsak teljes fedezetet találnak a megfelelő jövedelmekből (regále kártalanítás, helypénz, halászati jog, regále épületek bére, vágóhíd jövedelem, kispéli legelő s szántó bérlet) hanem a fizetett kamaton felül még hasznot is okoznak a városnak. Ennek konstatálása mellett Diósi urnák egy valószínűleg akaratlan félreértését kell eloszlatnunk Nevezetesen azt, mintha mi a 38 perczent pótadó emelkedéséből vádat akartunk volna formálni a rendezett tanács ellen. Eszünk ágában sem volt, de — czik- keink tartalmára hivatkozunk — nem is cselekedtük. Elismerjük, hogy a 38 perczent pótadó nagyközségi szervezet mellett is emelkedett, sőt tetemesen emelkedett volna. De viszont azt is állítjuk, hogy az esetben, ha az általunk kimutatott állami természetű s a községeket illetőleg az állampénztárból fedezett közigazgatási költségek (személyiek s dologiak) nem terhelnék a várost, a városadó, Diósi ur által kimutatott adósságok és az általunk is nemcsak hogy nem kifogásolt, de helyeselt beruházások daczára sem emelkedett volna 85 perczentre ; más szóval, hogy a 85 perczentre emelkedett városadóban igen is nagy része van a rendezett tanács szervezetnek is. Diósi ur, — mint Írja — ■ elhiszi, hogy nagyközség mellett a lakosságnak államadója kevesbednék, de ehhez azt az aggodalmát lüzi, hogy akkor a megterhelhető államadó is kevesebb lesz, amiben tökéle- : tesen igaza is van ; megnyugtathatjuk azonban, hogy a közpénztár, az állami természetű személyi s dologi kiadások apadásával, oly helyzetbe jutna, hogy a városadó perczent, az államadó a la j» csökkenésével is kisebbed- nék, amint ezt annak idejében nemcsak általánosságban, hanem számadatokkal is befogjuk bizonyítani. — Ennyit és ezeket Diósi urnák különben köszönettel fogadott tárgyilagos czikkére. Sál Sebestény ur czikkére térve, biztosítjuk róla, hogy nemcsak ő, hanem mi is csodálkoztunk rajta, hogy Csabán mozgalom indult — mint ő Írja — a »kupaktanács« megbuktatására. A mozgalom abban nyilvánult, hogy Áchitn András képviselő, a Csabán megjelenő »Békésmegyei Hiradó«-ban két hét eló'tt czikket irt az elöljáróság, helyesebben Írva az ottani első jegyző ellen, pimelyben a jegyző miatt a nagyközségi szervezet ellen fordul. Áchim András erősen a benyomások embere, temperamentumos, de egyúttal tagadhatlanul eszes és okos ember is, aki első felhevülése után bizonyára észrevette s behatóbb tudakozódás után meggyőződött róla, hogy épen az ő saját választóinak érzületével és a szegény »nép« érdekével jutna erős összeütközésbe, ha a nagyközségi szervezetet megbuktatná, helyesebben írva, ha azt komolyan megbuktatni akarná, mert erre az ő tagadhatlan népszerűsége mellett sem volna képe.«, sőt nincs kizárva, hogy népszerűségét épen ez okból teljesen elvesztené. Hiszen első sorban épen azok fordulnának ellőne, akik képviselői polczra juttatták. A csibai »nép« sokkal okosabb, sokkal számítóbb, semhogy 100 virilis és ugyanannyi választott képviselő kedvéért feláldozza hat-hétezer embernek közvetlen elöljáró választó jogát és annak tetejébe még önként nagyobb állami, községi adót s az italmérők, közte a szőlősgazdák saját termésű boraik után, a maihoz képest, épen kétszer annyi italmérési illetéket vegyenek a nyakukba. Tehát igazán csodálkoztunk mi is, nemcsak Sál Sebestény ur, amikor a c-abai nagyközségi szervezet megbuktatási tervét hallottuk, de azt hisz-
