Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-03-12 / 11. szám

XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. márczius 12. 11-ik szám. előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — I Fé l évre.............. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intezendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Rendezett tanacs vagy nagyközség. Huszonegy esztendővel ezelőtt, 1884. őszén mozgalom indult meg Gyula városa lakossága körében, az akkor még 11 eszten­dős múltú rendezett tanácsnak nagyközséggé leendő visszaalakítása érdekében. Minő volt akkor a város anyagi hely­zete, az adófizető polgárság községi adója a maihoz képest? Mikor a nagyközség érdekében a moz galom megindult, a város 1885. évre szóló költségvetése már meg volt állapítva. És pedig úgy, hogy egy állami adóforintra, nem úgy mint 1905-ben 85 krajezár, hanem csak 38 krajezár, (a földadóra még annyi sem, nevezetesen csak 32 krajezár) városi adó vettetett ki. Ugyanannyi, vagyis 38 kraj­ezár városi adó volt a következő 1886-ik esztendőre is, amint ezt a város és a vár­megye levéltárában megszemlélhető 1885. és 1886-ik évi városi költségvetések bizonyítják. Sok tekintetben tehát igaza van a ren­dezett tanács további tentart >sa érdekében megtartott vasárnapi népgyülés egyik érde­mes szónokának Sál Sebestyén községi bíró­nak, amikor azt mondotta, hogy a rendezett tanács elleni akkori mozgalomnak, amelyben ha jól emlékszünk mint független iparos polgár ő is tevékeny részt vett, nem annyira a tulmagas városi adó — mert 38 perczent igazán nem magas városi adó — hanem az volt a fő rugója, hogy a nép a nagyközségi szervezet révén az akkori tanács néhány népszerűtlen tisztviselőjétől akart megsza­badulni. Meglehet, sőt nyilatkozata után való­színű, hogy Sál Sebestyén urat is kizárólag ez a gyűlölködés! szempont vezette akkor a rendezett tanács elleni táborba. Hanem voltak már akkor is számosán, és pedig nagyon számosán, akiket nem ilyen személyes gyülölködósi szempont, hanem az akkori viszonyok szerint — akár helyesen, akár helytelenül felfogott, de a legkisebb személyes tekintetektől távolálló és azokon felülemelkedő — tárgyi okok, vagyis a köz­érdek tekintetei vezettek a nagyközség tábo­rába. Hogy mástne is említsünk, a Wenckheim grófi család, gyulai uradalmára kivetett ezrekre rugó adójával szintén a rendezett tanács ellen foglalt állást, már pedig ezt az illustris főun család tagjait egyes egyének elleni gyülöl- ködési szempontok egyáltalán nem vezé­relték. E sorok írója a nagyközségi szervezet­nek volt akkor is a hive. És pedig hive volt nem a Sál Sebestyén ur által hangoztatott gyűlölködés okából — egyéni gyűlölködés köz- ügyekben akkor és azóta is mindig távol állott tőle ; — hive volt nem az akkori 38 perczentes városi adó miatt, hanem tisztán és kizárólag hive volt aina okokból, amiket e lap két hét előtti szamában kifejtett; neve­zetesen azért, mert az ország törvényhozása igazságtalanul és aránytalanul magasabb állami adóval sújtja a rendezett tanácsú városok adófizetó'it, mint a hasonló vagy bár nagyobb népességű nagyközségeket; minden háztulaj­donost ugyanis magasabb házosztálvadóval és általános jövedelmi pótadóval, a segédek­kel dolgozó iparosokat pedig hasonlithatla- nul magasabb és már akkor is elviselhetlenül nagyobb kereseti adóval. (Zárjel között e helyen korrigálnunk kell két hét, előtti czik- künkbe egy becsúszott sajtóhibát. Nevezete­sen azt, hogy két szobás ház nagyközség­ben, például Csabán nem 3, hanem 4 korona, rendezett tanácsú városban, tehát Gyulán nem 4, hanem 6 korona házosztályadot fizet. így egy két, szobás háztulajdonosnak, ha özvegy asszony és a házán kivül semmi egyebe nincs és mint napszámosnő kei esi is kenyerét, Gyulán egy évi legkisebb állami adója 12 korona 40 fillér, — Csabán csak 9 korona 60 fillér.) Mint a városnak akkori időben adó s birtoknyilvántartója lelkhsme- retbeli kötelességemnek ösmertem olyan moz­galomhoz csatlakozni, amelynek, ha Sál Sebes­tyén ur szerint nem is a czélja, hanem az én meggyőződésem és törvényösmeretem mel­lett igen is az lett volna az eredménye, hogy közei 3000 házigazda, akik közül mintegy ezerötszáznak házán kivül nincs is egyebe, mindegyike kisebb házosztályadot, a pusztulás lejtőjére lépett kézműiparos pedig a törvény megengedett utján kisebb kereseti adót is fog fizetni. És noha a rendezett tanácsnak egyik tisztviselője voltam, amely minőségemben is különben mindig megóvtam független gon­dolkodásomat és meggyőződésemet, ismétlem, hogy köztisztviselői minőségem sem akadá­lyozott, sőt a fenti ok következtében oda­terelt már 1884-ben a nagyközség hívei közé, sőt nemcsak hivei közé, hanem mondhatni vezető szerephez is juttatott a nép mozgalmá­ban, amennyiben azokat a kimutatásokat, amelyekkel kitüntettük és bebizonyitottuk, hogy a lakosság adófizetőinek nagyobb része a nagyközséget akarja, a felajánlott szép összegű tiszteletdijat sem fogadva el érte, hetekre terjedő éjszakai munkával én készí­tettem el, amint hogy ezt a tényt a népet aláírató bizalmi férfiak — akik között sok élő ember van, többen, akikre emlékezem és akik szintén emlékeznek rá, meg is nevez­hetem őket— ma is bizonyítják. Hogy az én általam készített kimutatások a kitűzött ezéi- nak meg is feleltek, bizonyítja az, hogy Tisza T ÁRCZ A, A vén fűzfa. Irta: Verner László. Álmos, lassú folyó öleli keresztül a falu­mat. Lassan hömpölyög a hullámok szelíd fodra s beláthatatlan messzeségben, összevissza álló rendetlen fűzfák között vesz el. Kedves látni­valóim nekem ezek a fűzfák, melyek alázatosan bólingatják ágaikat. Az ágak vége szinte fürdik a vízben. De ah ! minő metamorfózis. Mert ha télre fordul az idő, az alázatos ágak hegyesen peczkelődnek ég felé, dideregve zörögnek, ha végig sivit közöttük a téli szél. Mikor aztán az élet visszaköltözik, akkor újra alázatosakká lesz­nek. Eltűnik az ágakról a haragos rozsdaszin s az enyelgő ág szerelmesen borul a suttogó ha­bok alá. Ilyenkor nem meredez felfelé, mint a Titán Laczi frizurája. A széles, összelágyult levelek körül szint, hamar tűnő tájékot ver az álmos viz néha s aztán nagy nehezen legyőzve aka­dályát, elszánja magát tovább hömpölyögni a füzek között. Kérges, furcsa fák ezek az én fűzfáim. — Régiek, mint a vármegyei diurnisták iroda­kabátja s úgy nőnek, mint a meglett emberek : szelességben. Vagy úgy sem. Megvannak álla­podva. mint a kisvárosok túl sok bizottságai. Összevissza, féloldalra, ide-oda e rendetlen ócskaság. És én mégis úgy szeretem őket. Téien olyan kuszák, mint a párisi divattudósitások nyáron meg alázatosak s megkövesedett levelei oly andalgóan csüngnek a földre : csevegnek lassan, mélázva, ábrándosán. Csúf, rücskös törzsi Mikor alvóra indul a természet, valami korhadt régiségnek gondol­nék, amit ott felejtettek; mert senkinek sincs reá számítása. Csúnya nagyon! S ha a pöczkös gőgjükből engednek egy kicsit, felveszik az ágak csipkés, zöld viganójukat, még szépnek is tetszik. Télen ki gondolna bennük életet? Hova fut ilyenkor az élet ? Alig tartja valami. Pásztorfiuk kiégették derekát. Kis vékony kéreg, jóformán a háncson zörög a csúnya, meredező vesszők serege. Ki gondolna ott életet ? . . . Most pedig, hogy elandalódom a rozsdás szint veszteni kezdő füzágakat látva, most, hogy látom, mint kel életre egy öreg szilánk, — ne csodálkozzanak kérem, — eszembe jut János bácsi. És voltaképpen itt is kezdődik a törté­netem. János bácsi grajzlerájos. Régi ember. A Pacsirta-utczát nem lehet elképzelni nélküle. Ott silbakol a boltajtóban. Ránczos homloka mögött beesett szeme elrévedez messze, ki tudja, hova ? Avagy tán a megenyhült levegő kékjébe, vagy még messzebb ? Tán neki is volna csillagja? Kár lenne. Fiatalabb emberek számára való az ilyen időtöltés. Különben is, szó sincs ezekről. Annyit nem hederit a vászoncselédekre, mint a pék­legény a lópatkolásra. Valódi bürokrata. Olyan fontoskodva mér- csikéli a galandot, bécsi kormot és pászoltatja a lámpaüveget, mint amily pontosság kíván­tatik egy tanügyi polémia ratifikálásához. Strolin^ A SOIL'S hathatós te“?’0' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült I bronchitis, szamárhuiut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszűnteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a S gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva, j F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 34—52 9 Lapunk mai szánna, 12 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom