Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-01 / 18. szám
1904. május 1. BÉKÉS 3 ben mindig tud egy parányi zugot találni magának, akárhogy megtöltik annak kamaráit a hétköznapi élet bajai, a gond, a keserűség és a fájdalom. S a május, a csodaszép május évről-évre eljön hozzánk ragyogó szépségével, hullatva ránk a természet szépségeit, gyönyörködtetve bennünket a virágzó fákban, a zöld mezőben, az illatos orgonavirágban 8 a természet ezernyi szépsége közt az emberi szív is követeli a maga virágzását és — szeret. Agglegények, hogy májusban el ne veszítsétek a sziveteket és a fejeteket, vigyázzatok — józanok legyetek! Április hónapja, a hozzáfüződő kívánalommal ellentétben, mindvégig száraz maradt és sok aggodalomra ád okot gazdaközön8Ógünknek. A föld egészen megcserepesedett, a buzavetés pedig sárgulni kezd a nagy szárazságtól. Az időjelző pedig hetek óta naponta csapadékot helyezett kilátásba és az ország más vidékein volt is eső, de Békésvármegyét következetesen kikerülte. A gyümölcsfák olyan gyönyörűen virágoztak, mint már évek hosszusora óta nem, és ha valami csapás nem éri, nagy termést ígérnek. Jutalmazás. A földmivalésügyi minister Marcsek György dobozi községi jegyzőt s Tomcsányi József nagyszénási néptanítót, a népkönyvtár kezelése körül kifejtett buzgalmukért 50—50 korona jutalom- dijban részesítette. A védőhimlőoltást szabályozó belügyminiszteri utasítás értelmében Békésvármegye területére nézve a következő oltókörök állapíttattak meg : Békés : dr. Henszelmann Elek. Békéscsaba: 1 kerület: Kulpin Dániel. II. kerület: dr. Vas Vilmos. Csorvás: dr. Molnár J. Lajos. Doboz : dr. Godán Perencz. Endrőd : dr. J ikus Benő. Füzesgyarmat; I. kerület: dr. Domokos Kálmán. II kerület : Bucsatelep : dr. Sas Vilmos. Gádoros : a községi orvos, vagy dr. Steiner Zsigmond. Gyoma : dr. Eisler Vilmos. Gyula : dr. Bárdos Arthur. Gyulavári: dr. Hódy János. Két- egyháza: dr. Virág Endre. Újkígyós: dr. Divis István. Ókigyós: dr. Hajnal Albert. Kondoros: dr. Dezső Antal. Körösladány : dr. Gazdig József. Köröstarcsa : dr. Karai Gusztáv. Mezőberény : dr. Zsivkovics A ladár. Öcsöd: dr. Baky Endre. Orosháza: dr. Rapcsák Emil. Pusztaföldvár: dr. Winternitz Antal. Békéssámson: dr. Halász Samu. Szentetornya: dr. Aczél Sándor. Szarvas : dr. Déri Henrik. Szeghalom : dr. Chriszto Pál. Nagyszénás : dr. Láng Jenő. Békésszentandrás : dr. Simkovich György. Tótkomlós: dr. Nagy Sándor. Vésztő : dr. Nuszbaum Károly, György napja. A vármegye főispánja Lukács György személye iránti általános tisztelet és szeretet megnyilatkozása az idén sem maradt el György napja alkalmából s a főispánt ez alkalomból számosán keresték fel jó kivánatnikkal. A vármegye tisztikara részéről dr. Daimel Sándor üdvözölte őt a testületileg megjelent tisztikar élén, azonkívül a város és a kir. pénzügyigazgatóság tisztikara is testületileg fejezte ki jókivánatát a főispán előtt. — Csák György kir. pénzügyigazgatót is üdvözölte e napon névnapja alkalmából a pénzügyigazgatóság és a mellé rendelt számvevőség tisztikara, valamint a kir. adóhivatal tisztikara is. Finn leányból magyar asszony. Gyula város társaséletének egyik főérdekessége most az a bájos ifjú úrasszony, akit a napokban hozott el dr. Pándy Kálmán elmegyógyintézeti főorvos, távol északról finnországbeli hazájából Magyarországba. Az érdekes házasság előzményei tavaly nyárra nyúlnak vissza, amikor dr. Pándyt az elmegyógyintézeti ko 1 oniális rendszer tanulmányozására európai körútra küldötte a vármegye kórházi bizottsága. Ez útjában ismerkedett meg az upsalai kórháznál Éjeit Aynóval, dr. íljelt Eduárd helsingsforsi egyetemi rektor leányával s az ismerkedés eredménye az lett. hogy dr. Pándy európai kőrútjából hazatérve csakhamar ismét útra kelt, hogy jegygyűrűt vigyen a bájos finn leánynak. Múlt hó elején a lakodalmat is megtartották, melyen a magyarországi rokonságot a vőlegény fivére dr. Pándy István békéscsabai ügyvéd képviselte s a napokban haza is hozta a fiatal férj a me-isze idegen ország leányát magjar menyecskének, aki most már hozzá is fogott nemzeti nyelvünk elsajátításához, hogy mielőbb igazi magyar úrasszony legyen, a magyar nemzettel különben is rokon finn nemzet leányából. Elcsípett tyuktolvaj. Tyukhusra éhezett Nagy Gy. István gyulai lakos s a múlt hó 24-ére viradó éjjel — miután nappal alapos helyszíni szemlét tartott — bemászván Valkusz György uradalmi kertész lakására, a záratlan padlásról két tyúkot ellopott. A tyúkokkal a villanytelep utczájába menekült a tolvaj, azonban szerencsétlenségére tévedt ebbe az irányba, mert a közelben lévő Szabó József rendőr észrevette a jómadarat s mielőtt az megugorhatott volna, nyakon csípte s bekísérte a rendőrségre. Vasárnapi krónika. Mi is lehetne ez egyéb mint verekedés. Hja, az ősi virtus csak nem halt ki egészen a magyarból. Vasárnap délután teljesen bebizonyosodott ez az igazsága belvásártéren, ahol egy pár véresre bevert koponyán kívül, a hatóság elleni erőszak vádjának kerítettek anyagot virtus- kodó parasztlegények. Úgy öt óra tájban vette észre a kőhid sarkán őrködő Gábor János rendőr, hogy a "Weisz-féle depot előtt „történik valami“. Nagy csődület közepén dulakodó legények hangos ármája vonta magára a figyelmét, kövek repültek, fütykösök suhogtak a levegőben s véresre bevert fejek jelezték, hogy balkáni állapotok uralkodnak a depot előtt. Gábor rendőr kötelességszerüen rohant a csata színhelyére, bátran a duhajkodók közé fész- kelődve, hogy szétválassza őket egymástól. Egyéb sem kellett a jó magyaroknak. A rendőri beavatkozás egy csapásra megváltoztatta a helyzet képét. A verekedő kompánia egy táborba állván, egyesült erővel támadt rá a „mulatságukat“ ok nélkül megzavaró rendőrre. Szeredi Mihály a gárda legvitézebb embere egyenesen bicskát rántott s mielőtt Gábor rendőr védekezhetett volna, balfültövén megszúrta késével. Erre már a rendőr is kirántotta kardját s ázeredi felé tartott, aki futással menekekült a depot udvarán keresztül a lóvasut hídjának. A rendőr rohamlépésben üldözte az Élővizcsatorna partjáig, de itt a többiek ismét bekerítették s különösen ketten Molnár János és Gyulai Oláh Perencz bika- csőkkel ütlegelték, mások meg kövekkel dobálták, mig ő a kardjával védekezett, jobbra-balra osztogatván az ütéseket. Egy kardvágás Molnár Jánost fején találva, egy jókora darabkát leszerelt annak koponyájából. Végre megérkezett a segitség több rendőr személyében, akik kiszabadítva hősies társukat kényelmetlen helyzetéből, a zavargókat bekísérték a rendőrségre. Gábor János rendőr, ki példás bátorsággal állott helyt hivatásának teljesítése közben, Szeredi vakmerő támadása folytán csak könnyebb sérülést szenvedett, amely azóta már be is gyógyult. A verekedő legények ellen megindították az eljárást. A vasúti sztrájk vége. Mintha lidércznyomás alól szabadultunk volna fel, április hó 25 ón megkönnyebbülten lélekzett fel az ország arra a hírre, hogy a vasutasok sztrájkja megszűnt s a magyar államvasutak összes vonalain helyre állott az 5 napig stagnáló forgalom. Gyulán a vasúti sztrájk megszűntét a vasárnap este 7 órakor Csabáról megérkezett személyvonat jelezte. Hivatalosan azonban ezidötájt még nincs vége a sztrájknak, de mindenki tudta és érezte, hogy az tovább nem tarthat immár, mert minden késedelmes perez, mely a forgalom megindítását akadályozza, úgy az államnak, mint egyeseknek rettenetes kárt, megmérhetlen veszteséget jelent. Vasárnapról hétfőre virradó éjjel a második tizenhármas bizottság kibocsátotta ismeretes felhívását az összes vasutasokhoz s ezzel véglegesen proklamáltatott a sztrájk befejezése. Hétfőn reggel az öt órai vonat még nem érkezett meg a gyulai állomásra, de 9 órakor már rendes indítás történt Csabára. Délben a Nagyvárad felől közlekedő vonat rendes időben futott be, úgyszintén a délutáni két órás is Békéscsabáról s azontúl úgy Gyulán, mint a vármegye többi részén teljesen helyreállt a vasúti forgalom. — Tudvalevő, hogy a kormány határidőt tűzött ki a sztrájkoló vasutasoknak a munkához való visszatérésre és pedig olyan formán, hogy azoknak, akik a kormány által megszabott időre újból szolgálatba állanak, nem fog kézbesittetni a király mozgósítási parancsa, amely a közös hadsereg és a m. kir. honvédség kötelékében álló összes vasutas tartalékosokat és póttartalékosokat haladéktalanul behívja és szolgálattételre a magyar államvasutakhoz rendeli. A határidő leteltével igen sokan nem állottak még szolgálatba komolyan és szép sötőtkék szeme önkénytelen megrovással fordult Lili felé. — Lári-fári ! Savanyú a szőlő, mert élhetetlen vagy, — vágta oda Szentesné ingerülten. A te dolgod, egyébként már nem sokat törődöm vele. Csak Lili jól menjen férjhez. Ezzel a Par- nóyval igazán nem csinálna rossz partit. — Parnóy azonban annál rosszabbat Lilivel. S ugyan miért ? — Mert kaczér vagy, hiú, könnyelmű, gyerekes, pararló és főképp, mert nem szereted. — Óh, te pedig mindennek az ellentéte, nem? Talán bizony a titkos imádója is vagy? Gitta sötétpiros arczczal kelt föl a helyéről. — A mai napomat mindjárt a kezdetén megrontották, de hogy egyenesen sértegess, azt már nem tűröm el. — Semmi pörölés ! — csattant közbe Szentesné. Nem kell minden szót latra tenni és ne légy olyan szenzitiv, mint a Marlitt vén kisasz« szonyai. Nevetséges! Lili több joggal apprehen- dálhatna. Megbocsáthatatlanul jártál el tegnap. Mi szükség volt elárulni, hogy a gesztenye-pürét nem Lili készitette ? — Igen, az perfidia volt! — kiáltott Lili villogó szemekkel. Tisztára irigység volt tőle ! Ugyan? Hát tudhattam én előre, hogy te az egész vacsorát saját müved gyanánt tálalod fél a doktor előtt ? Parnóy dicsérte a pulykát és a pürét, én meg egyszerűen annyit feleltem, hogy örülök, ha Ízlik a főztöm. — Jól van, jól, természetesen mindig te vagy az ártatlanság. Kár, hogy a sok jó tulajdonságodnak még nem akadt méltánylója, — mondta Szentesné gúnyosan. — Eddig nem bántott ez, mám?, de most magam is sajnálom, hidd el, — viszonozta Gitta daczosan és visszanyelte a könyeit. — Végre belátod ? Nos hát, legjobb alkalom nyilik a hibádat helyrehozni Kati néninél. Szaholc.-.ban talán a házasulandó ifjak is élhetet- lenebbek valamivel . . . Egy hét múlva itt lesz a két válasz, addig mindenesetre elő kell készülnöd az útra. — Es ha nem akarnék menni? —kérdezte Gitta halkan. — Menni fogsz ! Éppen elég volt a boszu- ságból, a mit huszonhat esztendő alatt szereztél nekem. Egy csöpp kedvem sincs vén lányt mutogatni a világnak. Szentes még a vita kezdetén megszökött, sőt Pál ur is elvonult, mikor a családanya magasabb hangfekvésben kezdett szónokolni. Csak hárman maradtak az ebédlőben. Lili malicziózus mosolylyal csavargatta a köténye szalagját, Szentesné pedig szuverén mozdulattal adott jelt az asztal leszedésére. Gitta szó nélkül rakta tál- czára a kávéscsészéket, de már a vizespoharakért nem jött vissza. A konyhából egyenesen kis szobájába ment és magára zárta az ajtót. Letérdelt az ágya elé és zokogását belefojtotta a párnáiba, ó, az ő szerencsétlen huszonhat esztendeje ! Mekkora bűn lehet az emberek szemében, ha a családját is úgy felháborítja. Hogy a mama dédelgetett beezéje Lili, azt régen megszokta és nem esett zokon, de ilyen gyöngédte- lenség ma, éppen ma ! És hogy éppen Parnóyt választották ki... Akinek izmos, ruganyos alakja beleszövődött a legszebb, legédesebb álmaiba, mióta a háziorvosuk . . . Felugrott és újra a tükörbe nézett. Nem, a huszonhetedik esztendő nem hozott sem ősz hajat, sem ránezokat, csak a szája körül vonaglik most egy éles, fájdalmas barázda és a szeme vörös a sírástól, de másként . . . Még bátran föl- vehetné a harezot Lilivel. Összerázkódott. — Én fussak utána ? Megmosta a szemeit és nyugodtan vetette le a rózsaszínű pongyolát. Gondosan elrakta és belebujt a pepita ruhába. Felhúzta a stoppolt ezérnakeztyüit és hozzáfogott a takarításhoz. Később fölirta a bevásárolni valókat és bepá- czolta a nyulat, amit vasárnap hóditó mosolylyal fog Lili kinálgatni Parnóynak . . . Délután meglátogatta két barátnője, az egyik elhozta a kis fiát is. Mikor elmentek, benézett a Lili szobájába, hogy megöntözze a virágokat, amit délelőtt küldött Parnóy s az ablakon keresztül még hallotta, amint az egyik fiatal asszony mondta a másiknak : — Ez a Gitta igazán élhetetlen . . .
