Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-16 / 42. szám

1904. október 16

BÉKÉS

legnagyobb szabadsághősének Budapesten emlékszobrot állítani kíván és méltóztassék amerikai testvéreinkkel való együttérzésünk külső jeléül a budapesti Waskington-szobor javára bizonyos összeget megszavazni !

Vármegyei közgyűlés.

— Október 11 —12. —

Két napot vett igénybe a törvényhatósági bizottság őszi rendes közgyűlése. Az első napon, amely nagyobb érdeklődés mellett folyt le, alig intéztek el 20 tárgyat, a délelőtti tárgyalás során épen csak hármat, szerdán azután annál gyorsabban ment a dolog és néhány bizottsági tag jelenlétében csakhamar lepergették a hosszú napirendet.

Az első nap nem szűkölködött érdekességek,

sőt szenzácziók nélkül sem.

Az amerikai útról visszatért főispánt üdvözölte a törvényhatósági bizottság minden külső tüntetés nélkül, de azzal a meleg vonzalommal, mely személyét környezi. Az a feszült figyelem, amely a főis- páni megnyitóbeszéd keretébe befoglalt tömör előadását ezen ut tanulságainak kisérte, a minden pontnál megismétlődő helyeslés és az az osztatlan lelkesedés, melylyel az amerikai magyarsággal, valamint az Egyesült Államokkal való rokonszenv kifejezését czélzó szép indítvány elfogadtatott, volt a szép üdvözlet legméltóbb kifejezője.

Széles mederben indult meg a tárgyalás a közgyűlés első tárgyainál és csakhamar sorra került a közgyűlés szenzácziója. a vita egyoldalulag szenvedélyessé, személyes élűvé tétetett és e részről oly kifakadások hangzottak el, amelyre sem a tárgy, sem a vita hangja kellő okot nem szolgáltatott.

Vármegyénk közgyűlési termében a higgadt tárgyalásnak és az érvekkel való küzdelemnek voltunk általában tanúi és épen azért meglepő, sőt visszatetsző volt a megjelentek előtt egyik szónok szenvedélyessége. A bizottsági tagok most is fontos közügyek megvitatására gyűltek össze a vármegye minden részéből azzal a szándékkal, hogy befolyjanak az általuk fontosnak Ítélt ügyek elintézésébe és e helyett véget érni nem akaró szónoklatokat voltak kénytelenek meghallgatni napirenden nem levő kérdésekről, nagy eszmék fejtegetését lényegtelen formai kérdésekkel kapcsolatban. Csoda-e, hogy lassan kifogyott a hallgatóság türelme és az őt érdeklő ügyekre akart áttérni. És bizonyára nem ennek az óhajnak kifejezést adó néhány bizottsági tag sértette meg a tárgyalás szabadságát, hanem épen az annak megsértéséről panaszkodó dr. Herényi Ármin biz. tag, aki miután félórás szép beszédben beszélt az amerikai szabadságharczról, közvetlen azután egy óráig tárgyalta, miért van helyesen a sztrájkok ügye az alispáni jelentés III. fejezetébe foglalva, majd 10—15 éves régmúlt időbeli vasúti kérdések per- traktálásával személyes élű vitát kezdett és ismét az őt tovább meghallgatni nem akarókkal szemben njabb félóráig szenvedélyesen vitatta az ö szólásjogát, meg azt. hoa-v meg nem hallnattatás esetén kénvtelen

lesz utczára s a piaczra népgyülések elé vinni az ügyeket.

A közügy érdekében állónak azt tartanók, ha a közgyűlés elé tartozó minden ügy, érdeméhez képest tárgyilagosan, ha kell részletesen is megvitattassék, de nem helyesen szolgálja a közügyet, aki a közgyűlés legjobban kihasználható idejét teljesen a maga részére foglalja le, hogy fülénél fogva előrángatott dolgokról szónoklati stylgyakorlatokat tartson és megakadályozza vele az igazán lényeges ügyek sorrendre kerülését. így ítélt különben a közgyűlés is, amely sietett megragadni az alkalmat, hogy a dr. Berényi által felvetett indítványokat leszavazza és áttérhessen azokra az ügyekre, melyek miatt összegyűlt.

A jelen közgyűlés lefolyásáról, amely kedden este 7 óra utánig, majd szerdán a déli órákig tartott, a következőkben számolunk be.

Jelen voltak: dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Eábry Sándor alispán, dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző, dr. Berthóty István tb főjegyző, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér aljegyzők, dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr. ZÖldy János tiszti főorvos, Sárosy Gyula, Szabó Emil, Somogyi Ákos és Sinszky Ferencz árvaszéki ülnökök, Schmidt Iván aljegyző, dr. Sál József tb. aljegyző, Antalóczy Nándor várm. levél- tárnok, dr. Wieland Sándor, Csánki Jenő, Ambrus Sándor, Popovics Szilveszter, Lukács Endre, és Seiler Elek főszolgabirák, Haviár Lajos kir. főmérnök, Weisz Mór, Bodoky Mihály, dr. Márki János, Czinczár Adolf, dr. Ladies László, Bicsek János, dr. Berényi Ármin, Kóhn Dávid, Schröder Kornél, Múlt József, Popovics M Aurél, Beliczey Géza, dr Szondi Lajos, Kitka György, Pfeiffer István, Áchim János, Zsíros András, Weisz Ede, Maros György, Wagner József, Korosy László, Áchim Gusztáv, Wilim István, Párkányi Péter, dr. Hajnal Albert, ifj. Hunya M. Mihály, Kny Antal, Morvay Mihály, Érnperl Ernő, Jantyik József, Széli István, Szathmáry Gábor, dr. Danes Szilárd, Gémes Ferencz, Tenner Lipót, Bézy Balázs, dr. László Elek, Jankó Ferencz, Yangyel Szilárd, Freuder Mór, Veres József, Kun Ferencz, Németh Pál, Ágoston Lajos, Deutsch Arthur, Fehér László, Bácsi Dani, dr. Török Gábor, Durkó Gergely, G. Varga András, Kollár János st’o.

A főispán indítványa.

Kilencz órakor megjelent a teremben a vármegye főispánja és miután a megjelenteket szívélyesen üdvözölte, osztatlan figyelem közt mondotta el a lapunk élén közölt tanulságos megnyitó beszédét, melyet gyakran szakított meg a tetszés, majd végül általános éljenzés kisért.

Az éljenzés elhangzása után Szabó János körös- tarcsai lelkész emelkedett szólásra, hogy a törvény- hatóság nevében meleg szavakkal üdvözölje az Amerikából hazatért főispánt, aki a szórakozást is hasznos munkával köti össze. Köszönetét fejezi ki a főispánnak tanulságos szép beszédéért és örömét fejezi ki, hogy az Isten a hosszú útból szerencsésen hazavezérelte őt, akinek a vármegye és a haza javára hosszú életet kíván. (Éljenzés.)

Dr. Daimel Sándor vm. főjegyző erre előter8

jesztette az állandó választmánynak a főispán indítványára vonatkozó határozati javaslatát, mely szerint a törvényhatóság az amerikai magyarság azon mozgalmát, hosy az Egyesült Államok első elnökének, a minden idők legnagyobb szabadsághősének Washingtonnak Budapesten szobrot akar emelni, rokon- szenvvel kiséri és ennek kifejezéséül a szobor költségeire öOO koronát megszavaz a közszükségleti alapból. (Éljenzés.)

Dr. Herényi Ármin készséggel hozzájárul az indítványhoz, mert minden lélekben él a hála érzete az amerikai Egyesült Államok iránt, ahol a népjogok elismerése és a szabadság megszületett. Igen szép és lelkes beszédben foglalkozik ezután az amerikai szabad szellem kifejlődésének, harczainak történetével és Washington nagy alakjával, majd az amerikai szabadságszeretetnek Európára való hatásával, amely hozzánk is eljutott és 1848-ban itt is kivívta diadalát. A szép beszédet éljenzés jutalmazta, amire a főispán kimondta indítványának egyhangúlag történt elfogadását.

Alispáni jelentés.

A lapunkban részletesen ismertetett alispáni jelentést, mely nagy gonddal összeállítva behatóan foglalkozik a vármegyei közügyeb állapotával, dr. Daimel Sándor vm. főjegyző terjesztette elő, majd ismertette az állandó választmány javaslatát, mely szerint a jelentést vegye a közgyűlés tudomásul, egyszersmind írjon fel a kormányhoz nagyobb közmunkák megindítása iránt és fejezze ki köszönetét a »Kissebesi Kőbányák Részvénytársaság«-ának az Erzsébet-szobor talapzatának ingyenes adományozásáért

Dr. Herényi Ármin hosszasan szól az alispáni jelentés egyes részleteihez. Kifogásolja azt, hogy az alispán a közbiztonság czimü fejezetben is megemlékezik a szocziális mozgalomról, bárha itt csak azt mondja, hogy e mozgalmak a törvényes határokat át nem lépvén, részletesen a közgazdaság czimü fejezetben tárgyaltatnak. Szerinte ez kifelé rossz hatást tesz annál is inkább, mert a szocziálizmus ma már számba veendő tényező. Részletesen foglalkozik azután a szocziálizmus tanaival, annak küzdelmeivel és azzal, hogy e tanok legtöbbje a leglényegesebb emberi jogok megvédésére irányul. Második észrevétele a viczinális vasutakra vonatkozik. Már a februári közgyűlésen kifejezte óhaját, hogy a vasúti igazgatóságokba kiküldött tagok számoljanak be a vasutak forgalmáról és jövedelmezőségéről. Akkor az alispán azt a felvilágosítást adta, hogy ez megtörténik évenkint az alispáni jelentésben. Tartalmaz is ide vonatkozólag a jelentés adatokat, de őt ez nem elégíti ki. A vármegye nem értesül a vasutak belső ügyeiről. Oka ennek az is, hogy az igazgatóság székhelyét Budapestre tették. Hibáztatja, hogy e vasúti igazgatóságba tisztviselők és ügyvédek küldettek ki, iparosokat, kereskedőket és gazdákat óhajt ott látni. Miután mindezekkel nagy részletességgel foglalkozott, indítványozza, hogy a vasúti igazgatósági tagok hivassanak fel, hogy évenkint a közgyűléshez jelentést tegyenek.

Dr. Fábry Sándor örül, hogy jelentése érdeklődéssel találkozik, de Berényi Ármin felszólalása

ügyvédtől a leghíresebb és legnagyobbszerü magyar ügyvéd szinte meedöbb°nve kérdezé : »de kolléga ur, mikor van önnek ideje ennyit tanulni s ennyit dolgozni ?“ Balog Ignácz pedig e kérdéssel felelt : »hát mire valók az éjjelek ?“

Ebből a kérdés-feleletből kidereng egy kissé az is, mint maradhat valaki, nagy egyéni értéke és nagysikerű munkálkodása mellett is, holtig a hirnévtelenség homályában. Úgy, hogy a napjait felemészti a küszködés a szükes mindennapi kenyérért, az éjjelei pedig arra valók, hogy tanulásban és másokért való erőfeszítésekben múljanak el. Vájjon mi ideje marad az ilyen embernek arra, hogy hiressé legyen ?

Oh Balog Ignácz ! Hiába tűnt fel minden kis körben, ahol te megjelentél, hogy különb ember voltál a többinél. Hogy ismereteid köre szélesebb, hogy ítéleted élesebb, hogy Ízlésed érettebb, hogy tetterőd fáradhatatlanabb volt, mint azt a legjava embereknél megszoktuk. Hogy letkednek valami ritka egyetemesség adatott, hogy meleg érdeklődéssel tudtál átfogni minden dolgokat, melyek valókul, vagy képzeltekül jelentkeznek a világon. Hogy épen, mert érdeklődőbb, érdekesebb is voltál másoknál ... Mindez hiába. Hiába még az is, hogy emberszerető jóságod az e fajta rendes emberi érzések felett, mint a sas repült... Csak egy-egy kis körben vívtál ki mindezzel a nagy tulajdonsággal bizonyos értéktelen megbámuhatást. Lettél és maradtál szemünkben tiszteletre és szeretetre méltó különösség, a kinek még a hírét sem vihetjük tovább, mert a mit róla beszélhetünk, az annyira csupa jó, hogy valószínűtlennek tetszenének s az emberek nem vennék komolyan.

így esett meg veled, hogy a midőn negy- venkilencz esztendős korodban, legalább har- mincz esztendei páratlanul nemes és nagy munka után meghaltál, személyes ismerőseiden kívül senki e világon semmit sem tudott felőled.

De esett veled ennél csodálatosabb is.

Én, tizenöt esztendőn át Ismerőd és jó barátod, elcsodálkoztam a nekrológodon. Hogyan, hát te katona is voltál valaha? Háborúban is csatáztál ? És hö-> is voltál, a mokrói hős, kinek két vitézségi érdemjel is díszítette a katonazubbonyát, egy kisebb és a szinaranyból vert legnagyobb?

Ezt én soha eddig nem tudtam. Én erről számtalan bizalmas beszélgetéseink folyamán soha tőled egyitlen szót sem aallotam. Most, mikor a mindent kitudó riporterek, mert szerencséjükre nem tőled magadtól kapták önéletrajzi adataidat. ezt is megírhatták rólad : megzavarodtam. Attól féltem hogy nem igaz dolog. Már pedig a te egész nemes egyéniségeddel össze nem illő kiállhatatlan valami volna a holtodban is, az efféle rád füllentett posthumus dicsőség. Azonban, a mint kérdezősködöm közös barátainknál, látom, hogy köztük vannak bizonyosan tudói a

te valósággal elkövetett hősi tetteidnek. A mit rólad, mint mokrói hősről Írnak a lapok, csakugyan igaz.

Ha már egyszer meggyőződtem arról, hogy valóban voltál olyan helyen, a hol hadi hőstettekre nyílt alkalom, a hol önfeláldozásra való készséget követelt valakitől valami rettenetes helyzet : mi sein természetesebb előttem, mint az, hogy te voltál százak és ezrek között az, a ki a maga életét a többiekért gondolkozás nélkül koczkára vetette. Azon, hogy te Mokrónál hős valál, csöpöt sem csodálkozom ; de hogy soha arról nem beszéltél : az az én szememben, oly magasra emel, hogy nemes különösségedet immár föl sem foghatom.

A miles glorios is a legáltalánosabban emberi alak minden emberek között. — Tán nincs is a világon egyetlenegy ember sem, a ki egy kevéssé az ne volna. Még a legigazibb hősök is, a kik valóban nagyon mertek: a férfias szerénység és jó Ízlés határai közt szívesen beszélnek a halálos hadi veszedelmekről, melyekben vitézül és szerencsésen forogtak. Te azonban mokrói hős, különös Balog Ignácz, ott tudtál ülni estéröl-estére velünk egy asztalnál, el tudtad hallgatni a mi dicsekedé- seinket önkéntesí és tartalékostiszti manőver hős tetteinkről ; méltányolni tudtál minden úszómester-! bátorságot, mely uszodai meden- ezékbe pottyant kapálózók kimentésére vezetett;