Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-16 / 42. szám
4 BÉKÉS L904. október 16. lényeges dolgokat nem érint és úgy látszik, csak alkalmul szolgált előtte szólónak arra, hogy elmondhassa véleményét a szocziálizmusról. Az alispáni jelentés épen úgy van szerkesztve, ahogy Berényi kívánja, a szocziálizmusról a közgazdasági rovatban van szó, a közbiztonsági rovatban csak annyi, hogy e szempontból megemliteni való nem fordult elő, azt pedig nem lehet elvitatni, hogy minden nyilvános mozgalomnak és igy a szocziálizmusnak is kettős vonatkozása van : társadalmi vagy közgazdasági és rendészeti. Különben is a jelentés szerkesztése az alispán egyéni megitélésétől függ és ő annak tudatában, hogy helyesen teszi, jelentését továbbra is ily beosztással szerkeszti meg. (Általános helyeslés.) Berényi második észrevételére vonatkozólag kijelenti, hogy ő mindenkor gyűjti a vasutakra vonatkozó adatokat, amelyek közérdekűek s ezeket jelentésébe befoglalja. Ha ezek nem elégítik ki a vármegye közönségét, készséggel hozzájárul Berényi indítványához. Különben megjegyzi, hogy a vasutak állami kezelésben vannak és igy e tekintetben a vármegye is korlátolt. A vasúti székhely kérdésére megjegyzi, hogy az tulajdonképen abban áll, hogy egy esztendőben egyszer hol tartsa a vasúttársaság üléseit. Miután a társaság tagjai túlnyomó részükben nem békésmegyeiek és abból nincs a vármegyének semmi különös előnye, ha 20-~‘?5 egyén évenkint egyszer Gyulára jön, ezért a vármegye közgyűlése maga is hozzájárult, hogy a székhely Budapestre áttétessék. Ez különben több mint 10 év előtt történt és igy ezt most kifogásolni különös. A vasutigazgatóságokba a tagokat a közgyűlés maga választotta, legutóbb 3 év előtt és választja azokat, akiket e megbízatásra érdemesnek tart. Á tisztviselők közül csak az alispán és egy vasútnál egy főszolgabíró van beválasztva, a többi tag a bizottsági tagok közül van választva, ügyvéd két olyan tekintélyes és tiszteletreméltó tagja a törvényhatóságnak, aminők Haviár Dániel és Jantsovits Emil. Megjegyzi, hogy az állam legközelebb beváltja a vármegye részvényeit és igy meg fog szűnni a vármegyének a vasutaknál való érdekeltsége. Különben a választás a közgyűlés ténye és azt kritizálni és pedig 3 évvel a választás után, legalább különös. Kéri előterjesztésének tudomásul vételét. (Általános helyeslés.) Dr. Berényi Ármin szólásra emelkedik (Zaj. Felkiáltások: Elég volt. Eláll. Tudomásul vesszük a jelentést.) Nem engedi elutasítani azt a jogát, hogy a jelentést tetszése szerint bírálja. Az alispánnak azon megjegyzésére, hogy „szóló hosszú beszédére röviden válaszol“ kikéri a hasonló személyeskedést. Erre az alispánnak nem volt oka, mert ő tisztelettel kérte tanácsainak elfogadására. (Nem is tette!) Hogy pedig szóló a szoczialis kérdésekről beszélt, az kell, hogy a bizottságot hálára kötelezze. (Zaj!) Ha ilyen türelmetlenséggel találkozik, ő lesz az, a ki az ügyek megvitatását kiviszi az utczára, a népgyülésekbe. Ne kicsinyeljék felszólalását, mert az ő általa felvetett kérdéseknél fontosabb tárgy nincs. Azt a jogát pedig nem ismeri el az alispánnak hogy a beszédét lekritizálja. Ismét foglalkozik a szoczializmus ügyével, a sztrájkokra vonatkozólag neki konkrét tervei vannak, a melyekről máskor szól. Bizonyítgatja, hogy helytelen ha tisztviselőt választunk vasúti bizottságba. Szomorú általában az az irányzat, hogy minden vállalat igyekszik a vezető egyéneket megnyerni, a kiknek a tandemekért nagy önmegtagadást kell tanúsítani, hogy a vállalattal szemben udvariatlanok legyenek. Visszatér ismét arra, hogy közügyek érdekében működik és sem az alispántól, sem a sajtótól nem engedi elriasztani magát. Dr. Fábry Sándor a közgyűlést hivja tanúságul arra, hogy dr. Berényivel szemben tárgyilagos volt és nem személyeskedett. Csak tulérzékenykedés ítélheti meg szavait ekként és ragadtathatja el magát ily kitörésekre. Felemeli szavát az ellen, hogy a vármegye tisztviselőit meggyanúsítsák; 25 év óta szolgálja a vármegyét, de ott sohasem fordult elő inkompatibilitás. A vasúti igazgatóságba a törvényhatóság küldi ki a tagokat, ha kifogása volna ellenük, nem küldene tisztviselőt. Hangsúlyozva ismétli, hogy erős benne az alkotmányos érzés és nem szokott senkivel személyeskedni, »elbánni« senkit lekicsinyíteni. (Helyeslés) Dr. Lukács György főispán sajnálja, hogy a vita egyik részről ily izgatott hangúvá lett. Minthogy erre semmi tárgyi ok nincs, hajlandó azt annak betudni, hogy a terem túlságosan fütve van (Általános derültség). Berényi arról panaszkodik, hogy nem akarták őt meghallgatni. Védelmébe veszi a törvény- hatóságot, mely a szólásszabadságot mindig tiszteli. Azért nyilvánult türelmetlenség, mert Berényi kicsinyes alakiságokkal kapcsolatban oly nagy tudományos fejtegetésekbe bocsátkozott. A tisztviselők mindenkor szívesen veszik a figyelmeztetést, de e nélkül is szivükön viselik a kis emberek érdekeit, persze egyszerre csodát nem mivelhetnek. Dr. Berényi Ármin személyes kérdésben szót kérve, szenvedélyesen tiltakozik az ellen, hogy mikor ő a közügyért való munkából veszi ki részét, akkor a főispán ebbeli ténykedésénél mondott szavait egy hitvány kályhába való befütésnek tudja be. — Érre a kijelentésre érdemleges választ adni. méltóságán alulinak tartja. (Szűnni nem akaró zaj, Eláll! Hallgasson! Botrány!) Nemcsak a tagok, de az elnök részéről is insultusuak van kitéve. Megkívánja, hogy miuden tényét tudatosságnak számítsák és ő vállalja is azokért a felelősséget. (Nagy zaj. Elnök hosszasan csenget) Dr. Lukács György főispán : Dr. Berényi bizottsági tag ur engem teljesen félreértett. Miután objektiv alap a vitára nem volt. ezért szóltam humorosan, de nem volt czélom a bizottsági tag urat sérteni. Épen ezért nem volt joga a bizottsági tag urnák az elnöki széket alaptalanul meggyanúsítani és megtámadni és e miatt a bizottsági tag urat megrovom. (Általános helyeslés.) Dr. Fábry Sándor, miután Berényi beszédei közben többször apostrofálta a tisztikart, mint amely’ Berényi iránt türelmetlen, kötelessége megvédeni azt annál is inkább, mert a tisztikar általában nem vett részt a vita zajában és az mindig tisztelettel viseltetik a törvényhatóság és annak határozatai iránt. A közgyűlés ezután elfogadta az állandó választmány javaslatát és bárha az alispán nem tett észrevételt annak elfogadása ellen, csaknem egyhangúlag elvetette Berényi indítványát. A költségvetés. A lapunkban részletesen ismertetett költség- vetéshez elsőnek dr. Török Gábor szólalt fel és részletesen és tárgyilagosan foglalkozott annak egyes tételeivel. — Kifogásolja, hogy a költségvetést nem közük egész terjedelmében a bizottsági tagokkal és igy azok, ha tanulmányozni akarják azt, Gyulára kénytelenek bejönni. Ennek folytán nincs is tájékozva az egyes rovatok számadásszerü indokolásáról és felvilágosítást kér a pótadóból fedezendő személyi pótlékokra nézve. Ellenzi az uj árvaszéki ülnöki és alügyészi állás szervezését, miután az ügyforgalommal nem látja ezeket megokoltnak. A dij- noki állásoknak irnoki állásra való átszervezése ellen nem volna észrevétele, de tart attól, hogy ezek helyett újra dijnokok fogadtatnak fel. — Nem látja indokoltnak a pótadó kivetését és azt megszavazni nem hajlandó. Kifogásolja, hogy a javaslat a pótadót a »szokásos« melléknévvel jelöli meg, holott — mint a költségvetés is mutatja, — arra a házipénztárnak szüksége nincs. Dr. Fábry Sándor jelzi, hogy a bizottsági tagokkal mindenkor csak a költségvetés sommázata közöltetett. Az egész költségvetést nagy terjedelem és a vele járó költség miatt kinyomtatni nem lehet. A javaslat megokolása különben jelez minden változást az előző költségvetéssel szemben és igy a bizottsági tagok kellő tájékozást szerezhetnek. — A gyakorlat máris többet nyújt, mint amit a törvény előír. Bizonyítja az uj állások szervezésének szükségességét, amit a törvényhatóság már maga is ismételten elismert és amelyek szervezése csak azért nem lett effektuálva, mert a minister nem adott fedezetet. Az uj állások szervezése most is csak ez esetre lép életbe és azok költségei nem a vármegyét, hanem az államkincstárt terhelik. Jelzi, hogy a pótadót épen azért nevezi szokásosnak, mert erre a bizottsági tagok részéről lett felhiva, akik tájékozódni kívánnak uj adó, vagy csak az eddigi kivetéséről van-e szó. — A pótadóra különben feltétlenül szükség van. A személyi pótlékok törvény szerint a vármegyét terhelik. A vármegyei levéltár szégyenletes állapotban, ezen nagyfontosságu okiratgyüjte- mény rendezése, helyiségek felszabadulása folytán most lehetővé válik. Az ezzel felmerülő dologi kiadásokra 14000 korona szükséges. A feleslegként mutatkozó mintegy 12000 korona kell a tiszti nyugdíjalap és a házi tartalékalap gyarapítására. Az előbbi 3090 korona deficzittel küzd, az utóbbinak összes tőkéje 3300 korona. A nyugdíjalap hiányának fedezésére tavaly külön 'l3°l0 pótadó volt kivetve, ami az idén elesik és igy tulajdonképen a pótadó ke- vesbedik. A javaslatot elfogadásra ajánlja. Dr. Berényi Ármin szerint az ügy nincs kellőleg megvilágítva. Az uj állások szervezéséhez hozzájárul, mert azokat egyrészt szükségesnek tartja és mert reméli, hogy a közel jövőben a vármegyék kikerekittetnek és Békésvármegye területe nagyobbodik. Kell, hogy ezt már most biztosítsuk azzal, hogy elegendő tisztviselőt állítunk be. A pótadót megszavazza, de csak a számszerint meghatározott szükségletekre és kívánja, hogy a feleslegre nézve a határozat elodáztassék, addig a nyugdíjalap hiánya a közszükségleti alapból fedeztessék. Dr. Török Gábor és az alispán rövid válasza után, a közgyűlés túlnyomó nagy többsége, névszerinti szavazassál elfogadta a javaslatot és megszavazta a pótadót, dr. Berényinek a pótadófeleslegre vonatkozó indítványát pedig elvetette. A tisztviselők fizetésrendezésével kapcsolatos kérdésekre és az 1904. évi pótadó téritmények fel- használására vonatkozó javaslatot dr Berthóty István tb. főjegyző terjesztette elő. A javaslat szerint a pótadónak eddig mely czélokra történt felhasználását feltüntető kimutatás megszerkesztésére Deimel Lajos nyugalmazott főszámvevő volna megbízandó és a visszatérülő pótadó a személyi pótlékok, a házi pénztár hiányai, a dijnokok 1904-ik évi drágasági pótléka után, a netán fenmaradó összeg pedig a nyugdíj- és házi tartalékalapok gyarapítására lenne felhas nálandó. Dr. Berkes Sándor és dr. Kun Pál javadalmának utalványozására és a békéscsabai főszolgabíró lakáspénzének fedezésére foglal ezenkívül a javaslat magában intézkedést. Dr. Berényi Ármin feleslegesnek tartja idegen ember megbízását, mikor a vármegyének vannak tisztviselői, kikre nézve szegénységi bizonyítványt állítanánk ki, ha idegenre bízná a kimutatás elkészítését. A visszatérülő pótadó felhasználására nézve most nem határozna, mert azt sem tudjuk, mennyi lesz az összeg. Dr. Fnb>y Sándor alispán felvilágosításokat ad, hogy a miniszter az eddigi kimutatásokat nem fogadta el és hogy az általa kívánt kimutatás elkészítése nemcsak nagy munka, de ahoz a vármegye háztartásának alapos ismerete szükséges. Ezért javasolta a kir. számvevőség főnökének hozzájárulásával Deimel volt főszámvevő megbízását. Nincs észrevétele különben az ellen, ha a közgyűlés újból őt bízza meg. — A felhasználásra nézve nemcsak törvényszerű, de czélszerü is már most határozni, annál is inkább, mert a pótadó hovaforditásának lehetősége meg van szabva és a közgyűlés később sem határozhat mást, mint most. Reisner Emánuel a javaslatot pártolja, Kiss István kéri, hogy a kimutatás elkészítésével a kir. számvevőség bizassék meg. A közgyűlés ezzel a módosítással elfogadta a javaslatot és mellőzte a halasztó indítványt. Az Orosháza—csongrádi vasút. Az engedélyes kérelmére az állandó választmány a 80000 koronának 140000 koronára való felemelését javasolja, de csak akkor, ha a vasút 1905-ik évben kiépül és a m. á. v. tarifáit alkalmazza. Korossy László nem emeli fel a hozzájárulást, mert nem bízik a 11 év óta húzódó vasút létesítésében és mert indokolatlanul igen magas építési tőke van arra előirányozva. Achim. Gusztáv semmivel sem segélyezné a vasutat, melynek tervezése nem reális. Adatokat hoz fel arra, hogy a kilometerenkint 65000 koronában előirányzott építési tőke tulmagas. Vangyel Szilárd a javaslatot pártolja. Haviár Lajos azt hiszi, hogy a vasút egyáltalán nem fog létesülni, mert a magas tőkéből csak kevés van bizbámulni tudtál spanyol és amerikai, búr és angol, japán és muszka hősöket az Illustrated London News képes ábrázolataiban — és egyszer s-tm jutott eszedbe tudtomra adni, hogy valamikor magad is mertél valamit, non sine gloria. Annyira nem születtél hires embernek, hogy hiába lettél híressé már ifjú katonalegéoy korodban. Hiába lettél a mokrói hős, te soha el nem dicsekedtél vele. Pedig mindenféle veszedelmes hősködésben alighanem éppen az a legjobb Avagy nem a lígjobb-e mindenben, a mi jót gondolunk, mondunk, cselekszünk és alkotunk, a magunk sikere? . . . Nem! — kiálthatnak közbe a Catók; a legjobb az ügynek sikere. Igazuk lehet. De azért mi magunk e nagy fő-jót csak akkor élvezzük, ha ránk is hárul belőle jogos haszon, jogos dicsőség. S nem illeti-e meg méltán a híresség haszna és dicsősége a valóban kiváló embert, mikor azt gonoszul, csalárdul, kimesterkedve vagy kilutrizva, dibdáb minőségű alakok oly gyakran s oly nagy mértékben élvezik ? Bizonyos vagyok b^nne, hogy egyéni ön- feláldozás nélkül semmi becsületes dolog nem lehetne a világon. De bizonyos vagyok abban is, hogy egyéni önfeláldozásért az egyént dicsőség illeti. Világéletemben csak egyetlen egy embert ismertem, a kiben megvolt az önfeldozási készség a dicsőség minden igénye nélkül. Az az egy is meghalt. Ma temették, A kiket ritka emberi egyéniségek érdekelnek, jegyezzék meg egyszerű nevét. Balog Ignácz ügyvéd. így tudtam, mig élt. Meg kellett halnia, hogy megtudjam róla azt is: ő volt a mnkríSi
