Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-16 / 42. szám
9 BÉKÉS 1904. október 16. Lehetetlen azonban, hogy a kivándorlás merőben csak vérveszteséget jelentsen szegény hazánkra, lehetetlen az, hogy a kivándorlásnak semmi más jelentősége ne lenne reánk, mint az, hogy akkor, amidőn — fájdalom — még ma sem anarchronismus nagy Széchenyiül* ama keserű mondása, hogy : „Oly kevesen vagyunk mi magyarok, hogy nálunk még az apagyilkosnak is meg kellene bocsátani,“ egy millió magyart vészit el ez a szegény haza! Lehetetlen, hogy ezt a magyarságot, amely századokon keresztül azért nem fejlődhetett eléggé kultúrában és gazdaságban, mert szakadatlanul karddal állt őrt a nyugateurópai keresztény czivilizáczió megmentéséért a pogány túlerő eilen, lehetetlen, hogy éppen akkor hagyja el a Gondviselés és engedje esetleg elvérezni ily súlyos csapás alatt, amidőn most már minden erejét összeszedve, serényen dolgozik kultúrája fokozásán, gazdasági élete megerősítésén ! Nem lehet véletlen eseménye a történelemnek ez a nagy kivándorlás. Bele kell markolnunk a történelem keretébe, össze kell fognunk arra, hogy ha már megvan a veszedelem és megállítani azt nem bírjuk, eredményeiben a magunk javára fordítsuk azt. Itthon kell olyan állapotokat teremtenünk, melyek folytán a kivándorlás okai ei- enyészszenek. Ebben a ma tőke szegény, ipari, kereskedelmi és üzleti életben fejletlen hazában meg kell teremtenünk a foglalkozásoknak, a munka alkalmaknak oly tömegét, mely a nemz-t minden rétegét tisztességes keresetet biztositó munkával ellátni képes legyen. Ennek a nagy czélnak elérésére mindenek előtt a legszorosabb, folytonos gyakori és sűrű érintkezést kell fentartanunk eddig elhanyagolt amerikai testvéreinkkel s általok ide hozzánk átszármaztatni azt a gyakorlati üzleti szellemet, azt az okos vállalkozási készséget, mely elszakadt testvéreink tengeren túl való boldogulásának nyitját képezi. És föltétien szükség mennél nagyobb mérvben biztosítani a nagy amerikai nemzet rokonszenvét, barátságát magunk és amerikai véreink számára. Hogy mit jelent nekünk az amerikai nemzet barátsága, azt bővebben nem kell fejtegetnem, mert hiszen évezredes történelmünk vértől ázott lapjai szomorúan bizon yitják, mennyire egyedül, rokon és barát| nélkül vao-vunk magunkra hagyatva a népek áradatában. Az Egyesült Államok nemzete békés hatalom, amely nem karddal, hanem iparral, kereskedelemmel, munkával és azon alapuló gazdagsággal hódit. Horderejében alig is mérlegelhető, mily hasznára lehet nemzetünknek nehéz időkben az Egyesült Államok barátsága ! Egyébként történelmi alapja és előzménye is bőven meg van annak, hogy az amerikai nemzet rokonszenvére és barátságára apellálhassunk. Szabadságharczunk után szabad Amerika volt az, mely mindenkor vendégszerető otthont biztosított emigránsainknak. Kossuth Lajosnak félszázaddal ezelőtt tett amerikai körútja a legragyogóbb diadal volt, melyet nagy szellem és elme valaha aratott s ha közvetlen gyakorlati eredménye Kossuth amerikai utjának nem volt is, az ő látogatása hintette el az amerikai talajba a magyarság iránt való őszinte rokonszenvnek magvait. Kiváló előzékenységet tanúsított az Egyesült Államok nemzete és kormánya a magyarok iránt akkor is, amidőn nemcsak megengedte, hogy az amerikai magyarság szobrot emeljen Kossuth Lajosnak Amerika földjén, hanem erre a czólra Cleveland városnak legszebb terét bocsátotta a magyarság rendelkezésére. Élénk emlékezetében van továbbá mindnyájunknak, mily élénken nyilvánult Amerikában a rokonszenv irántunk akkor, amidőn a „Magyar Nemzeti Szövetség“ a „Turul“ zászlót ajándékozta az amerikai magyarságnak. Megemlítés nélkül nem hagyhatom azt sem, hogy amidőn a hatvanas években Lincoln elnök fegyverre szólította az amerikai nemzetet, az amerikai jogok megvédésére való küzdelemre, az amerikai magyarság kivétel nélkül a rabszolgaság eltörlése mellett foglalt állást és az amerikai polgárháborúban bőven ontotta vérét az emberi jogokért. Az amerikai magyarságnak ezt a nemes viselkedését soha sem feledi el az „Unió“ nemzete. Hogy Amerika rokonszenvét és barátságát a magunk számára állandóan biztosítanunk mennyire nagy érdekünk, azt amerikai honfitársaink is bőven átlátták, épen ezért 1902-ben a clevelandi Kossuth-szobor leleplezése alkalmából mozgalom indult meg az amerikai magyarság körében azzal a czéllal. hogy az amerikai magyarság Washington Györgynek, az Egyesült Államok megalapítójának és első elnökének Budapesten szobrot állítson. Ezzel egyfelől háláját kívánja leróni az amerikai magyarság az Unió iránt, másfelől szorosabb kapcsot óhajt létesíteni a magyar haza és az Egyesült Államok között. Arra nem gondolt az amerikai magyarság, hogy a Washington-szobrot Amerikában létesítse, nemcsak azért, mert ebben az esetben az épen most említett kettős czélnak csak elsejét érhetné el, hanem azért sem, mert az amerikai Washington-szobor azt jelentené, mintha az amerikai magyarok elakarnák magukat szigetelni az amerikai nemzettől, s a szobor építéssel azt akarnák jelezni, hogy ők külön testet alkotnak az amerikai nemzet testében. Tisztelt Uraim ! Amerikai testvéreink tiszteletet, becsülést szereztek a magyar népnek az amerikai nagy világversenyben. Megérdemlik, hogy magunkévá tegyük az ő ügyüket, amely a mi ügyünk is egyúttal. A budapesti Washington szobor létesítése sokkal több egy nagy nemzettel szemben tanúsított puszta udvariasságnál. A messze jövőbe kiható politikai fontossága van annak. Itt az Alföldön, ahol a magyar szabadságszeretet legszebb virágait termi, ahol a munka tiszteletének és megbecsülésének és az egyéni erők szabad kifejlesztésének elvét és eszméjét mindannyian szenteknek tartjuk és szenteknek tiszteljük, itt az alíöldön lehetetlen lelkünk mélyéig át nem éreznünk a csapást, mely egy millió magyar elvesztésével nemzetünket oly kegyetl nül sújtja, lehetetlen egész nagyságában nem méltányolnunk és magunkévá nem fennünk azt a rendíthetetlen törekvést, hogy a veszteséget helyre- pótoijuk úgy, hogy újabb erőforrások tömegét nyissuk meg a magyarságnak És lehetetlen át nem látnunk amerikai véreink ama törekvésének bölcseségét, mely a két nemzet között mennél szorosabbá igyekszik fűzni a rokonszenv és a barátság kötelékeit! Épen ezért teljes bizalommal kérem a mélyen tisztelt törvényhatóságot, hogy inéL tóztassék határozatban kifejezést adni annak, hogy a törvényhatóság egész horderejében átérzi és méltányolja amerikai testvéreink ama törekvését, hogy Washington Györgynek, az Északamerikai Egyesült Államok megalapítójának és első elnökének, az emberi jogok halhatatlan védőjének, minden idők egyik Én napnál fényesebben láttam, hogy r.tk? kiválóság s keseritett a közvélemény, melynek nem volt egyéb, mint egy a sok közül. De valami egészen vak és siketnétm, soha szembe nem tűnő, soha fülbe nem rikoltó jó hírének mégis kebett lappangani. Mert nagyon nehéz bajokba keveredett, vagy iger. kényes és fontos ügyekkel megfeneklett emberek, akiknek rendithetlen sziklára volt szükségük, hogy reá építhessék mind *n bizalmukat, valamiképen mégis megérezték s megkeresték őt. És találtak benne ügyvédet, aki teljesen eltűnik az ügy mögött. Az ügy azonban nem tűnik el, hanem dűlőre megy és rendbe jön. A kliensek évek múltán már alig emlékeznek rá, hogy valaha bajban is voltak. Néha tán még eszükne jut, hogy valami igen ,óravaló ügyvéddel volt egyszer d águk. Alighanem Balog Jánosnak hívták. D; bizony meglehet, hogy Balló Ignácznak. E csodálatos mértékb-n nem hires emberrel úgy ismerkedtem, hogy fölkeresett, irodalmi segitségemet kérve egy nagy emberséges ügyhöz. Igen egyszerűen, minden érzelgés és a társadalmi rend ellen való minden lázongás nélkül elmondta, hogy Magyarországban igen sok törvénytelen gyermek születik és szinte semmi gondoskodás nincs a felől, hogy ezeket szerencsétlen anyáik lehetőleg tisztességes körülmények közt hozhassák világra. Ez temérdek cs=csemő- gyilkosságr , csecsemő-halálra s temérdek megejtett nőnek teljes erkölcsi, testi és anyagi romlására visz. Itt tenni kell. Meg kell segíteni annyi szegény anyát és csecsemőt, amennyit csak lehet. Erre törekszik a „Fehér Kereszt- Egyesület“, melynek ügyét ő a szivén hordja. Ha a jómódú társadalom pénzzel, az irodalom pedig buzdító szóval pártolására siet az egyesületnek, a nagy közbaj enyhítésére nagy dolgok történhetnek. S történtek is. Azóta alig múlt le három lustrum s a „Fehér Kereszt* már nemcsak egy kis Mozsár- tczai ház homlokzatára van kitűzve. Nagy, uj palotát dtszit már a Tüzoltó-utczában. A nagy palota belső pompája az a példás rend és tisztaság, melyet az emberi méltóság és az e r.beri élet becse feltétlenül megkíván ott, hol a leg válságosabb gyötrelmek közt emberek születnek. S amit a társadalmi irgalmasság szerényebb eszközökkel nem dicstelenül kezdett, azt immár a magyar állam hatalmasabb eszközökkel teljes dicsőséggel folytatja. A „Fenér Kereszt“ ültette zsönge csemete gyökeret vert, sudárba szökkent és kisarjadt belőle az anyaságnak fel tétlen becsülete s a feltétlen gyermek-védelem. A „morál komoly szemöld’i“ — mint Arany János nevezi az erkölcsös embertelenséget — még mindig bántják a szegény nőt, aki csak a természet s nem a társadalom törvényei szerint szeret s a gyermeket, aki csak a természet törvényei szerint született. De az mégis csak nigy dolog, nagy haladás az emberséges erkölcs -szménye felé, hogy immár nemcsak egy jóságos egyesület, hanem maga a magyar állam is könyörületes az elszerencsétlenedett nőhöz, legalább amíg szenved s a zabi gyerekhez, legalább amíg kisded. íme, ez volt a minden hírnév nélkül szűkölködött Balog Ignácz ügyvédnek legnagyobb ügye. S bizony-bizony nagy peres ügy vala ez is, melyben ő ama szerencsétlen páriákat kép- vbelte törhetetlen logikával, magasztos emberszeretettel és önfeláldozó buzgósággal, akiknek nem lehet expenznótát benyújtani, akiknek nem lehet keresni. Hát nem vitte-e becsülettel dűlőre ezt az óriási ügyet is ? 5> nem lett-e ez az ügy országos nevezetességű ügygyé ? Az ügyvéd azonban szerényen eltűnt a dűlőre vitt ügy mögött. A Balog Ignácz név e réven sem lett híressé. Számitsuk ki, mindössze is bánván ismerhetnek személyesen egy embert, akinek sok dolga és kevés szabad ideje van. Ha személyes ismerőseinek valószínű számát megkapjuk, megállapíthatjuk körülbelül azt is: hányán tudták, hogy Balog Ignácz egyáltalán létezik. Hanem annyi bizonyos, hogy akik egyáltalán tudták, azok tisztában voltak rendkívüli értékességével is. S én nem tudom elfeledni azt a jelenetet, mikor e minden hírnév híján szűkölködő egyszerű
