Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-24 / 30. szám
XXXVI. évfolyam. 30-ik szám. Gyula, 1904. julius 24. Előfizetési árak: Egész évre __________ IO K — 1 Fé l évre „....................... 5 K — f Évn egyedre ... .............. 2 K 50 f Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: I)r. BODOKV ZOLTÁN. TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Felelős szerkesztő: KÓHN DÁVID. Erzsébet szobor Gyulán. Mikor Erzsébet királyasszonyt, a kinek neve a rajongó szeretet és hódolat betűivel van beirva minden magyar szívbe, a ki mindenha csak jót tett és a kinek végül egyedüli vágya volt, hogy végtelenül súlyos megpróbáltatások okozta bánatát csendes magányosságban sirhassa el, mikor a szelíd, jóságos, megtört asszonyt egy őrült rajongó gyilkos keze elragadta tőlünk, őszinte mély országos gyász, a nép milliói szivének keserve kisérte a martir-halált szenvedettet a megdicsőülésbe. A nagy veszteség súlya némává tette e gyászt, amelybői csak idők múltával ocsúdott fel a magyar nép, hogy az elvesztett halhatatlan emlékezetét, ez iránt érzett végtelen hálás szeretetét külső jelekben is megörökítse. A megindult mozgalom során a magyar nép minden rétegében versenyre kelve igyekezett, hogy a kegyelet maradandó zálogával adózzék az érettünk dobogott nagy sziv emlékének, A magyar nők magasztos vezérük emlékének dicsőítésére fogadalmi templom építésére hordták össze és gyűjtötték kincsekké filléreiket, az ország fővárosában monumentális emlékmű emelésére indult meg a mozgalom és gyűjtés, a vidéken is már több emlékmű hirdeti népünknek nagy királynéja iránt érzett hálás ragaszkodását. Békósvármegye közönsége is lelkesedéssel szavazott meg nagyobb összeget a székes- fó'városban emelendő emlékműre, de azt a szobor-bizottság az összegyűlt adományok nagysága miatt már nem használta fel, hanem az adományozó rendelkezésére bocsátotta vissza. A vármegye közgyűlése, az alispán indítványára kimondotta, hogy a megszavazott összeget eredeti rendeltetésére fordítja, és lerója a maga kegyeletét azzal hogy a megdicsőült királynénak Gyulán, a vármegye székvárosában emlékszobrot állít. A vármegye által megszavazott összeg egyesek adományával csakhamar elegendő összegre növekedett és rövid másfél év alatt végrehajtásra kerül a vármegye kegyeletes határozata, kész a fehér márványból faragott mellszobor és annak leleplezése ma megy végbe kegyeletes ünnep keretében. Kiterjedtségére, méreteire' talán kicsiny lesz ez ünnep és egyszerű, de mindenesetre őszinte és hű kifejezője annak a végtelen rajongásnak, a melylyel az egész nemzet Erzsébet királyné emlékezetét őrzi. És a szobor, amely Békésvármegye közönségének háláját, kifogyhatlan hódolatteljes kegyeletét van hivatva hirdetni, egyszersmind mindenkor lelki szemeink elé idézi az angyalarczu és angyalszivü királynét, a ki maga volt a megtestesült jóság és szeretet, a ki szánalommal, a női szív könyörülő sze- retetével fordult a földig sújtott magyar nemzet felé, amikor felséges férje oldalán, mint hitves, elfoglalta helyét, aki úgyszólván egyedüli támasza és szószólója volt ügyünknek a sötét időkből való kibontakozás alatt és őrangyala lett a trónon a magyarnak, aki érző szivének örömével és fájdalmával osztozott jó és rossz sorsunkban egyaránt, a ki legboldogabbnak talán akkor érezte magát, a mikor a nemzet és király között az általa annyira óhajtott béke létrejött, aki együtt gyászolta velünk a haza bölcsének elvesztését és aki még akkor is, midőn a legnagyobb csapás, a szülők és nemzet reményének és büszkeségének elvesztése megtörte mindenkorra anyai szívét és amikor végtelen fájdalmával teljesen visszavonult, hogy messze idegenben, avatatlan szemektől távol sírja el fájdalmát és áldozzon deli szép fia emlékének, még onnan is visszatért egyszer érettünk és hozzánk, hogy részt vegyen abban a diadalmas örömben, amelylyel a magyar nemzet ezer éves fennállását ünnepelte. A történelem számos, kiváló, lelkes és dicső honleányokat adott a magyar nemzetnek, de nem volt közöttük egy sem, ki a nemzet sorsára nagyobb és kedvezőbb befolyást gyakorolt volna, aki üdvösebben munkálta volna hazánk érdekeit, mint tette ezt résztvevő szivének és szeretetének varázserejével Erzsébet királyasszony, akit a gondviselés kegyelme adott számunkra Magyarország második patronájának. Ezért ápoljuk kegyeletes érzelmünket és dicsőítjük őt, ezért állítunk szobrot képmására, mely jelképezi soha nem szűnő hálánkat, de amelynek hideg kövénél Hozzá és hozzánk egyaránt jobban illő az a belső érzelem, amely minden magyar szívben időtlen időkig fennmarad és áldja Erzsébet királyné emlékezetét. TÁRÓI A. Az ideált beszövi fénynyel, Körülveszi tündérmesével, Mint a rajongó ifjú teszi Szép szűzi — tiszta kedvesével! . . . E p z s é b e t. ) Irta : Székely Sándor. Az 6 szép, szomorú meséjét Ki volna, a ki nem ismeri! ? Egy élet, a mely örömekkel És szenvedéssel telisteli! Egy lélek, a mely galambszárnyon A viharokkal szembeszállóit! Egy szív, a mely ön önvérével Szabaddá tett egy rab országot! Egy martyr, kinek fehér lelkét Foszlányra szaggató az élet, Egy angyal, kinek halántékán Töviskorona sajgott, égett! ... ... Ez a te szép, szomorú meséd Királyi asszonyunk : Erzsébet! Maroknyi nemzet a mi népünk, De szeretete gazdag, áldott, Csak úgy hajtja önnönmagából A tenger illatos virágot! ... *) *) Erzsébet királyné szoborleleplezési ünnepélyén szavalja: Karaszy Ödön. Maroknyi nemzet a mi népünk, De a hálája mérhetetlen, Ki őt szerette, óvta, védte, Oh! hogy maradna szeretetlen! — Porló a test, de földi társa A lélek: örök, halhatatlan, S az a koszorú, amit fontunk, KI nem virágzó, hervadatlan ! — Szeplőtlen oltár áll előttünk, Mint napsugár, tiindöklik, ragyog! Örömtől égő telketekkel Öleljétek körül magyarok ! Imádságotok égi szárnya Csókolja körül lágyan, gyöngén Es szemeitek hulló könnye Peregjen szét a föld göröngyén ! Tiszta fenségben rá hasonlót, Sohsem hordott szülőnek méhe ! Ö a magyarok Nagyasszonya, Múltak, jövendők nagy reménye ! Ő az, kinek halántékára A legendák nymbusa szállott, Mert nála jobban nem szerette Soha senki ezt az országot! . . . ... Kinek szép, szomorú meséjét Nálunk a gyermek is ismeri, Te élet! Amely örömökkel És szenvedéssel voltál teli, Te lélek, amely galambszárnyon A viharokkal szembeszálltál, Te szív, amely önön véreddel Egy nagy rabot szabadra váltál, Te martyr, kinek fehér lelkét Foszlányra szaggató az élet, Te angyal, kinek halántékán Töviskorona sajgott, égett: Imádkozzál a magyarokért Királyi asszonyunk, Erzsébet! A bögre. Nem tudjuk, miforma lehetett az ősember, bár koponyáját és kését teméntelen mennyiségben ássák ki a tudósok. A lelkét azonban nem lehetett eddig sehonnan napvilágra szállítani, holott az ember lélek nélkül igen csonka. Mit érzett vájjon őseim egyike ezelőtt negyvenötvenezer esztendővel, amikor népes családja körében kőbicskával szeletelte föl a masztodonsonkát? — Erről óvatosan hallgat Ranke és Klaatsch, mert e tárgy könnyen költői fecsesoktól mict hathatós esze°r7°‘ tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 3—52 Xjapunik: mai száma S old.al.
