Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-26 / 26. szám
XXXVI. évfolyam. 26-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ____10 K — ! Fél évre ... ................. 5 K — f Év negyedre................... 2 K 50 f Eg yes szám ára 20 fillér. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1904. junius 26. BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. BODOKY ZOLTÁN. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Felelős szerkesztő: KÓHN DÁVID. Péter és Pál napja előtt. A gazdasági esztendőnek úgy szólván „nagy hété“-be léptünk. A küszöbön álló nyolcz—tiz nap időjárása dönti el idei búza termésünk — és miután az országnak, szorosabban véve Békésvármegyének fő termény- czikke a búza, a már említett nyolcz—tiz nap időjárása dönti el egyben idei gazdasági esztendőnk sorsát is. Ily körülmények között az időjárás most a legaktuálisabb téma, mely minden egyéb dolgot háttérbe szőrit. Az időjárás, amelynek junius utolsó s julius első napjaiban ily óriási jelentősége és következménye van, érdekli s bilincseli le teljes figyelmét nem csak a szorosan vett gazdaközönségnek, hanem a honoratior, a kereskedő, az iparos és a munkás osztálynak is. Az egész vármegye egy esztendei jóléte vagy nyomora fűződik hozzá, hogy a küszöbön álló nyolcz—tiz nap alatt, amikor a búza érésének végstádiumába lép, mérsékelt hőség, szeles, száraz idő, vagy — amitől az Ég óvjon — rekkenő kánikulai forróság és zivatarok köszöntenek be. Évtizedek tapasztalata, hogy egy kedvező junius végi időjárás valósággal csodás hatással v n a junius derekáig bármilyen kedvezőtlenül fejlődött buzavetésre, viszont egy rekkenő hőségü vagy nagy zivatarokkal járó junius vég az addig legszebben fejlődött és legnagyobb reményekre jogosított búza termést alig pár óra alatt képes teljesen megsemmisíteni. Mérlegelhetlen baj, alföldünknek szerencsétlensége, hogy a junius vég ilyetén végzetes eshetőségének teljesen védtelenül vagyunk kiszolgáltatva és semmi sem oly életbevágóan fontos probléma, mint oly helyzetet teremteni, mely a gazdát és vele együtt a társadalom egyéb tényezőit az időjárás fatális esélyeivel szemben függetlenítené s védképessé tenné. Ez a legfontosabb, de egyben — sajnos — a legnehezebb feladat is, mert rendkívüli nehézségek és akadályok torlódnak eleje. Rágen kiviláglott ugyan, de csak most érezzük igazán, minő czéltévesztett és végzetes dolog volt a múlt század ötvenes — hatvanas és hetvenes évtizedeinek ama törekvése mely a vármegye óriási terjedelmű földjét, és pedig akár volt az rá alkalmas, akár nem, búzatermő szántófölddé igyekezett átalakítani; lecsapolták a nádasokat, feltörték a legelőket és kaszálókat, kiirtották az erdőségeket és mindezt azért, hogy az egyoldalú mag, főleg pedig a búzatermelésre térjenek át; a búzatermelésre, melyet a mi fenebb- ecsetelt klimatikus viszonyaink között gyakran egyetlenegy nap időjárásának szeszélye teljesen megtudja s fájdalom gyakran meg is szokta semmisíteni. Vizszabályozásunk is az egyoldalú magtermelés szempontjából történt. A folyóknak szűk medrek közé szorítása, lefolyásának átmetszések után való gyorsítása, az óriási gáttestek építése, árvizek elleni védelmi jog- czimen bár, ugyancsak a magtermelés fokozásának czéljából történt. Igaz ugyan, hogy a vizszabályozásnak az ármentesités mellett az az eredménye is meg V3n, hogy a mentesített: és nem mentesített területek tulajdonosai annyi állami, községi, törvényhatósági, egyházi s vizszabályozási adót fizetnek magtermelésii földjeikért, hogy ezeknek inkább bérlői mint tulajdonosai. A mértéktelen magtermelésre való rohamos átmenetei gyökeresen megváltoztatta, egyoldalúvá tette gazdáinknak, de különösen pedig kisbirtokosaink és munkásaink gazdálkodási hajlamait, ezzel kapcsolatban családi, társadalmi életmódját, szokásait és igényeit is. Ezeken változtatni pedig, nem mondjuk, hogy lehetetlen — es végzetes katasztrófára vezetne, ha lehetetlen volna — de legalább is óriási nehézséggel járó feladat, amit, hasztalanul ámítanánk magunkat, semminemű kapaczitálás, semminemű ékesszólás sem fognak többé megoldani tudni. A forszirozott magtermelésről a kisbirtokos nem akar, de nem is tud könnyedén lemondani. Nem akar, mert bármilyen káros és veszedelmes, de kényelmes reá nézve, a kényelem ösztöne pedig, az aratási nagy munkát és fáradságot leszámítva, rendkívüli mértékben ki van fejlődve szorosan vett népünkben, de nem is tud, mert nincsenek meg az egyoldalú magter- meléssel való szakítás, vagy ami ezzel egyértelmű fogalom: az intensiv gazdálkodásnak elkerülhetlen feltételei. Csakis a helyzet tarthatatlansága, csakis a végszükség az, ami ezen feltételeket meg fogja teremteni. Ez a tarthatlanság, ez a végszükség pedig — reméljük és óhajtjuk az isteni gondviseléstől, mely idei termésünk fölött őrködni fog — ha nem is most, de az első rossz termés után be fog következni. A forszirozott magtermeiésnek, amelyben a nép túlnyomó részének kereseti s jövedelmi forrása kimerül ; a mértéktelenül kifejlődött egyéni, háztartási s társadalmi igényeknek ugyanis meg van az a végzetes következményük, hogy egyetlenegy rossz termés is teljesen vértezet- lenül találja, lesújtja, mondhatni katasztrófa elé viszi a társadalmat és pedig annak összes alkotó tényezőit; sokkal fokozottabb mértékben, mint a múlt század hetvenes éveiben, amikor a szűk esztendők egész sorozata viharzott el vármegyénk fölött, amelyeket TÁROZA. A bátor ember. Tavaly nagyon kellemetlen volt Puszta- Tatárin a nyár. Az időjárás ugyan szép volt és dinnyénk is volt bőven, de én megbuktam németből és számtanból js ezért úgy bántak velem a szüleim, mintha én feszítettem volna keresztre a Jézust. Az édesanyám, akárhányszor csak rám nézett, mindig úgy megsajnált, hocy sirva fakadt, az édesapám pedig mindig megakart ölni, mert megbecstelenitettem a családot. Mikor pedig az első napon megettem három kis dinnyét és hozzáfogtam a negyedikhez, megint pofon akart ütni. Én ezért többnyire az istállóban tartózkodtam a kocsisoknál. Hanem ebből is baj lett. Az édesanyám ugyanis minden szombaton maga fésült meg sürü fésűvel. Addig fésült, mig aztán egyszer hangosan elsikoltotta magát és azt mondta, hogy mo.-t már végleg elzüllöttem és az édesapám beszaladt és megnézte a fésűt és megint megakart ölni. Akkor jött a házunkba Dúsa. Dúsa a nagybátyám. leánya, a Pista bácsié, aki Eszéken lakik és másképp veti a keresztet mint mi, mert ő szerb. Azért küldték hozzánk, mert az,édesanyja összeveszett az édesapjával és hirtelen elcsapta a nevelőt. Erről nekünk gyermekeknek nem szóltak semmit, de azért mi rögtön tudtuk. Dúsa szintén tizenkét esztendő«, de nagyobb mint én, olyan szép, mint egy angyal, a szeme pedig olyan, mint a, fekete macskáé. Mindjárt első nap megakartam czibálni a hosszú haját — a húgaim haját mindig megszoktam czibálni — de ő olyan kemény pofont adott nekem, hogy szikrát hányt a szemem. Ezen nagyon csodálkoztam és dühbe jöttem, mert nálunk a leányok nem mernek vissza ütni, hanem pityeregni szoktak, ha megverem őket és ennélfogva nekimentem Dúsának, hogy földhöz vágjam. Ekkor egy ökölcsapást kaptam a karomra, úgy, hogy egészen elzsibbadt, aztán egy másikat a gyomromra, úgy, hogy émelyegni kezdtem, egy harmadikat pedig * az orromra kaptam, úgy, hogy megeredt az orrom vére, én még akkor hozzá sem tudtam nyúlni. Ezt pedig boxolásnak neve zik. Én nem sejhettem, hogy egy fehérruhás kisleány boxolni is tud. Dúsa azonban tud, meg lovagolni, mert Pista bácsi, aki egy kicsit fu- zsitus ember, megtanította mindenre, mert nagyon fájt neki, hogy Dúsa nem lett fiú, hanem leány. En tehát a kúthoz mentem és megmostam a véres orromat, Dúsa meg bement a házba, a szeme pedig igazán úgy fénylett, mint a fekete macskáé. En aztán egy hegyes vasdarabot tettem a zsebembe és elhatároztam, hogy betöröm a fejét, mert ha annyiban hagynám a dolgot, szégyen volna az egész osztályunkra. Nem bánom, ha édes apa megint agyon is üt érte, legfölebb megszököm hazulról: különben is régi tervem egyszer megszökni. Délután elmentem halászni. Nálunk nem szokás horoggal vagy hálóval halászni, mert nálunk csak Pecze árok van. Az ember leveti a csizmáját és fölgyüri a nadrágját, aztán térdig gázol a vízben és keresgél a kimosott part alatt. A halat, ha ugyan fog az ember, a nadrágja zsebebe teszi az ember. Hát amint megyek a Sirolinq Asokgtórmmtb hathatós t^vo' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 25 23—35 Hiapiaxils: z*iai száma Q oldal.
