Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-26 / 26. szám
2 BÉKÉS a nép bár keservesen, de végzetes következmények nélkül tudott átszenvedni. A mai viszonyok között azonban nemcsak aggodalommal, hanem valóságos megdöbbenéssel nézünk eléje egy esetleges rossz termésnek, amelynek végzetes következményei egyszerűen kiszámithatlanok. Péter és Pál napja előtt, a gazdasági esztendő nagy hetében szálljon tehát fohászunk az Egek Urához : Isten áldd meg a magyart! Jó kedvvel, bőséggel! Értesítés. Az ebtartó tulajdonosok felhivatnak, hogy f hó 27-től kezdve az ebeik után kirótt adót a városi adóhivatalban befizessék, e végből adóköny- vecakéjüket magukkal hozzák, hogy abban a befizetés nyugtázva legyen; ugyanakkor az ebek nyakára illesztendő pléh bárczákat is kiváltani el ne mula8zszák. Gyulán, 1904. évi junius 26-án. 236 i—i A városi adóhivatal T a n ü g y. A gyulai polgári fiúiskolában tegnap fejeződtek be a vizsgák és az évzávó ünnepély délután volt a8zülők és tanügybarátok érdeklődése mellett. A tanév lefolyásáról és a vizsgák eredményéről a tanügyi értesítő kapcsán fogunk megemlékezni. A gyulai róm. kath. iskolák záróvizsgálatai e héten folytak le s azokon az érdekelt szülők nagyszámmal vettek részt. A vizsgálatokat csaknem kivétel nélkül mind a 16 iskolában Gróh Perencz prépost, mint elnök vezette, legnagyobb részint ő is examinálta a tanulókat, nemcsak a hit- és erkölcstanból, hanem a reál tantárgyakból is s a kikérdezésben mint különben is sok éven keresztül tanítással foglalkozó iskolai elöljáró, uagy jártasságot tanúsított. — Az általános tanítási eredmény és haladás jó; minden osztályban vannak elég szám mai kitűnő tehetségű és jó szorgalmú tanulók, kiknek szép feleletei és szavalatai gyönyörködtetnek. A leányiskolák bemutatott kézimunkái úgy mennyi ség, mint minőségre nézve meglepők voltak. Több, mint ezer darab különféle háztartási, szobadiszitési, vagy egyéb luxus czikk, kötés, horgolás, fehérnemű varrás, hímzés, tüfestés, abroszok, térítők, asztalfutók stb. mindez aprókezek szorgalmának, a vezetés czéltudatosságának, az Ízlés fejlettségének tanú jelei. Egy nagy hiba azonban van. Ha már a kath. hitközség annyi áldozattal fenntart 6 leányosztályt úgy nevelés, mint tanítási szempontból bármely zárdái iskolával egyenrangut, miért nem állítja fel a 7. és 8. osztályt is P s ehez úgy a város, mint az állam segélyét is remélhetőleg megnyerné. S az az előnye van, hogy a felsőbb leányiskolának a két alsó osztálya már eddig is meg van s csak a két felsőre lenne még szüksége. Az országos tanítói segélyalap f. évi nagygyűlésére a nagyváradi I. sz. egyházmegye tanítóinak képviseletében Székeli/ Zsigmond gyulai tanítót küldötte ki a békés és délbiharmegyei róm. kath. tanitóegylet választmánya. A gyulai polgári leányiskolára a vallás és közoktatásügyi miniszter a vármegye közigazgatási bizottságához intézett rendeletével Gyula városának azt a kérelmét, mely szerint a polgári leányiskola felállítása alól a város felmentessék, teljesíthetőnek nem találta, kijelentvén egyben, hogy a felállítandó leányiskola fentartásához anynyi se- gélylyel hajlandó hozzájárulni, amennyivel a gimnázium felépüléséig a polgári iskolát segélyezi. A segély a jelenlegi polgári iskola megszűnésének arányában fog folyósittatni. Hírek. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1904-ik évi második felére. Tisztelettel kérjük mindazokat akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt e hét folyamán megújítani szíveskedjenek. A „Békés“ előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czim alatt küldendő be. Thaly Kálmán köszöneté. Békésvármegye múlt közgyűlésén Rákóczi/ hamvainak hazahozatalát elrendelő legfelsőbb elhatározás fölött, Ő Felségéhez hódoló feliratot intézvén, ezzel egyidejűleg Thaly Kálmánt, az európai hirii magyar törtónettudóst, a Rákóczy-kornak leglelkesebb és legalaposabb ismerőjét és művelőjét is üdvözölte, mint akinek legnagyobb része van Ríkóczy hamvainak hazahozatalában. Az ősz tudós az üdvözlésre a következő köszönő levelet küldte a vármegye közönségéhez : Tisztelt vármegyei közönség I Kiváló örömmel vettem Békésvármegye t. közönségének Gyulán, folyó évi május hó 24-én tartott rendes közgyűléséből, 143. bgy. sz. a. hozzám intézett meleghangú elismerését és hazafias üdvözletét azon alkalomból, hogy a legfelsőbb királyi kézirat dicsőült II. Rákóczy Perencz nagyfejedelmünk hamvainak, százados hontalanság után, immáron az édes haza földjében biztosit örök pihenést. Midőn a magasztos tény által egész hosszú életem ernyedetlen szorgalmát s évtizedeken át híven folytatott czóltudalos történetírói és közéleti működésemet érzem legszebben jutalmazva — az e fölötti legeszményibb hazafias öröm annyival inkább áthatja lelkemet, mert az egész hazánk magyarságának lelkesedésével találkozik. S ezt fokozza még azon, reám nézve annyira megtisztelő tény, hogy épen az ősi magyar alkotmány és szabadság mindenkori védbástyái : a t. törvényhatóságok fordulnak hozzám szerencsekivánataikkal és kitüntető üdvözletükkel. Ennyi és ily nagybecsű elismerés mellett, csekélynek érzem ama fáradságot, kicsinynek a munkát, melynek elvégzésére egy hosszú élet szorgalmát szenteltem. Midőn Békésvármegye t. közönségének nagy- rabecsült üdvözlő iratát legkedvesebb emlékeim között büszkeséggel fogom megőrizni, tisztelettel kérem, fogadja a vármegye hazafias közönsége legforróbb, hálateljes köszönetemet. Amelyet maradok a Nemes Vármegye t. Közönségének Budapest, 1904. junius 18-án. Alázatos szolgája : Thaly Kálmán dr. s. k., orsz. képviselő, a m. tud. akadémia r. tagja és osztályelnöke. A „Szanatórium Egyesület“ emlékkönyve. A „József főherczeg szanatórium egyesület“ nagyszabású emlékkönyv kiadásával gazdagítja a gyulai tüdővészesek szanatóriuma alapját. A díszes album József főherczeg czimerével fog megjelenni és kiadását a szétküldött prospektus szerint az uralkodó ház számos tagja, a pápa, kardinálisok, miniszterek államférfiak, egyházi méltóságok, magasrangu katonai személyek, valamint a közélet legjelesebbjei együttes működése tette lehetővé. írtak az emlékkönyv számára a többek között: József főherczeg, Gizella főherczegnő. Ferencz Szalvator főherczeg, Ottó főherczeg, Zsilinszky Mihály, Jókai Mór, Thaly Kálmán, Vaszary • Kolos, Jászai Mari, Blaha Lujza, Csáky Albin gróf, Biilov, Vilmos császár szárnyse1904. junius 26. vizben, hát egyszerre a másik oldalon szembejön velem Dúsa. Ő is mezitláb volt s ruháját föltürte térdig és ő is halászott. Én nem fogtam még semmit, de ö egy igen szép csikhalat fogott. Kivettem a zsebemből a hegyes vasdarabot és azt mondtam neki: No, most meghalsz! Dúsa azonban nem ijedt meg, hanem kidobta a halat a partra, aztán felkapott egy nagy kerek követ és azt mondta : Legyen szerencsém ! Nem akartam megtámadni, mert tudtam, hogy ez a szerb nő mindenre képes, azért cselhez folyamodtam, mint az indusvadak szokták és zsebretettem megint a fegyveremet és nevetve mondtam, hogy hiszen én tréfálok ! Erre ő is nevetett és eldobva a nagy követ ilyképpen szólt hozzám ! — Ha akarod, kössünk békét, mert én nem szeretek verekedni, ha nem muszáj. Nekem talán egy hónapig is nálatok kell maradnom, mert ahányszor guvernánt vagy a szobaleány miatt baj volt, mindig egy hónapig tartott otthon a harag és azt látom, hogy a húgaiddal nem lehet semmit sem kezdeni, mert azok nyafka libák. De mi ketten jó pajtások lehetnénk s sok mulatságos dolgot követhetnénk el, ha nem árulkodnál rám. — Jól van, — mondtam, —kössünk békét. — Isten téged úgy segélyen ? — kérdezte. — Isten engem úgy segéljen ! — mondtam. — Hát ezentúl jó barátok vagyunk. Azzal hozzám lépett és kétszer megcsókolt. így történt, hogy élethalálra szóló barátságot kötöttünk, aztán együtt halásztunk a Pecze- árokban, de a szép esik mellé csak egy hitvány kis czigányhalat foghattunk még. Dúsa még nálunk volt, mikor hozzánk jött v dászatra Kempelen bácsi. Kempelen bácsinak furcsa tüskés szemöldöke van, a bajusszá pedig hosszan lelóg, mint a tengeri rozmáré a Payer- expediczió képein, a járása pedig olyan ünnepélyes, mint a miséző papé. Kempelen bácsi semmit sem beszél és mindig olyan arezot csinál, minha dühös volna. Ez azért van, mert ő igen bátor ember. Egy pár esztendővel ezelőtt pisztolyduellumban agyonlőtte Suskovics bácsit, a ki az édesanyám távoli rokona volt és akkor Suskovic« néni úgy megijedt, hogy ő is szörnyet halt. Pedig nem is ő reá lőttek, de hát ilyen ijedős az asszonynép. Azóta nálunk mindenki nagyrabecsüli Kempelen bácsit, örülnek, ha eljön, mindig a főhelyre ültetik az édesmama mellé, az uruk gyufát adnak neki, ha szivarra akar gyújtani, a nők pedig azt mondják, hogy érdekes ember. Való igaz, hogy mindig nagyon bátor arezot cs nál. Egyszer láttam, mikor borotválkozott, az álla szappanos volt, de akkor is szigorúan összeránczolta homlokát. Ha meg iszik egy kicsit, i— mert nálunk vadászat után mindig isznak, — akkor még haragosabb lesz és mindég körül néz, hogy elég bátornak tartja-e mindenki az asztalnál. Ilyenkor az urak nagyon szoktak vigyázni, hogy véletlenül olyat ne mond- ,anak, a mit véletlenül rossz néven vehetne Kempelen bácsi. És azt is mondják, hogy mindég töltött revolver van a zsebében. Én Dúsának mindent elmondtam, a mit Kempelen bácsiról tudtam, hogy agyonlőtte Suskovics bácsit és hogy Suskovics néni is meghalt és hogy milyen bátor ember, — ebédnél aztán mindig csak Kempelen bácsit nézte. Végül Kempelen bácsinak feltűnt, hogy Dúsa le nem veszi róla a szemét és igy szólt hozzá: — Tetszem magának kis leány ? Dúsa mindig megszokta mondani, amit gondok és igy felelt : — Bizony nem tetszik nekem. És ekkor köpött. — Hát akkor miért néz folyton ? — uiert szeretnék magától valamit kérdezni. Édestnama már akkor rosszat sejtett, apa pedig vasvilla szemekkel nézett Dúsára. Kern- pelen bácsi azonban biztatta Dúsát, hogy csak kérdezzen tőle akármit, ő válaszolni fog. Dúsa ekkor összeránczolta a fekete szemöldökét és s fénylő macskaszemével olyan erősen nézett a rozmárbajuszu bácsira, hogy magam is megijedtem. Csendesen mondá : — Megjelent magának álmában már Suskovics néni ? Erre nagy ijedtség támadt a szobában és én azt hittem, Kempelen bácsi mindjárt kiveszi a töltött revolvert és agyonlövi Dúsát. Édesmama azonban kivezette Dúsát és büntetésül nem adott neki gyümölcsöt, pedig Dúsa vendégünk volt. Engem is kikergetett apa, de ez nagy igazságtalanság volt, mert én meg se mukkantam, sőt az nap véletlenül igen jól viseltem magamat. Dúsa azonban igen dühös volt, hogy nem kapott gyümölcsöt és egyre azt mondta nekem, hogy ezt nem viszi el szárazon Kempelen bácsi. Két napig dühös volt, mert nem eresz- tétték az ebédlőbe, hanem külön terítettek neki a gyerekszobában, akkor aztán kész volt a bősz-
