Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-17 / 16. szám
2 1904. április 17. BÉKÉS helyiségül s irodául fognak szolgálni. A városunkban rohamosan terjedő munkahiány és szegénységgel szemben szintén nem csekély eredmény lesz az, hogy az állandó munkások létszáma ‘200-ról 400-ra fog emeltetni, a mi annyit jelent, hogy az eddigi 80,000 korona helyett, körülbelül 160,000 korona kereset fog a gyár révén városunkban szétoszolni. Ezen általános tájékoztatás után a részvénykibocsátási akczió első jelenségéről akarunk még megemlékezni. Mielőtt az igazgatóság kibocsátotta volna a közgyűlési meg- hivót s mielőtt a kormánynál megindította volna az eljárást a fokozottabb állami támogatás tárgyában, érintkezésbe lépett a Békésmegyei és a Gyulavárosi takarékpénztárak igazgatóságával s megtudakolta, hogy nem volnának-e hajlandók a kibocsátandó 2000 részvénynek egy tetemes részét jegyezni, mert csak ebben az esetben lehet bizton számítani arra, hogy a 2000 részvény ebben a tőkeszegény és az ipari vállalkozások iránt érzékkel még nem biró városban elhelyezhető. Szükség volt erre az előzetes puhatolózásra azért, mert a gyár vezetősége csak úgy pre- cizirozhatja kérelmét a kormánynál, ha maga is kész számadatokkal tudja kimutatni a részvénytársaság anyagi mérveit. A gyár igazgatósága a városnál szenvedett kudarcz után és különösen azon conservativ szellemnél fogva, mely a magyar takarékpénztárakat jellemzi, mint halljuk nem túl sokat remélt ettől a lépéstől, de más mód és lehetőség nem lévén a 2000 részvény kibocsátásának biztosítására, mégis elhatározta, hogy megkínálja a két intézetet 400—400 részvény jegyzésével, mert a többi 1200 részvény elhelyezése, értesülésünk szerint biztosítva van. Mindkét intézet igazgatósága beható eszmecsere és az összes ténykörülmények alapos és részletes megvitatása után elhatározta, hogy teljesiti a gyár óhaját, még pedig teljes mértékben. Ezen kellemesen meglepő elhatározásával a két intézet igazgatósága fényes bizonyítékát adta nem csak annak, hogy melegen szivén viseli városunk közgazdasági fejlődésének minden irányú érdekeit, hanem egyszersmind annak is, hogy a rendes és sajnos, már országszerte megszokott takarékpénztári szűkös látkörön felülemelkedve, kötelességének ismeri messzebbható, szocziális és hazafias czélokat is szolgálni. Ha a magyarországi összes magyar pénzintézetek követnék e ma még oly ritka, de eléggé nem dicsérhető példát, úgy nemcsak a nemzeti közvagyonosodásra nézve oly mérhetlen fontosságú magyar iparfejlesztés venne rövid idő alatt beláthatatlan lendületet, hanem az úgy nevezett nemzetiségi bankok nemzetrontó működése is könnyen volna ellensúlyozható. Befejezésül még megakarjuk emliteni, hogy a részvényjegyzési határidő május 10-ére, az árfolyam pedig 100 koronára lesz javasolva, mely 100 korona 5 részletben fizetendő, még pedig a 2 korona költségdijjal együtt mindjárt a jegyzés alkalmával 10 korona augusztus 10 én ..........................20 „ no vember 10-én 20 „ az 1905. évi január 10-én 25 „ végül ápril 10-én.........................25 korona. Az uj részvényesek az 1905. évi január 1 -töl kezdve élvezik a régi részvényesek ösz- szes alapszabályszerü jogait, a mi azonban nem involválja azt is, hogy az 1905. évi február havában tartandó rendes közgyűlésen már szavazati joggal bírnának. Minden régi részvényre 2 uj részvény igényelhető. Esetleges túljegyzések felett az igazgatóság fog annak idején határozni. Hirdetmény. Gyula város és külterületén az ebek összeírása megtörtént s az összeirási lajstrom április hó 18-tól 2l-ig számított 3 napra a városi adóhivatalba közszemlére kitétetett. Eelhivatnak tehát az ebtartó tulajdonosok, hogy ha az összeírás óta ebeiket eltávolították, vagy azóta szereztek, azt a városi adóhivatalnál bejelenteni el ne mulaszszák, nehogy később a mulasztás miatt kellemetlenségük legyen. Gyulán, 1904. április hó 16-án. A városi adóhivatal: Kocsis Károly, 160 1—1 adóhivatali főnök. világ provinczián. A czim meglehetősen szürke. Olvasatlanul is valamely örmeretlen nevű Írótól azt gondolhatná az ember, hogy itt nincsen egyébről szó, mint a kisvárosi zsurokon elhangzani szokott kicsinyes beszélgetéseknek a reprodukálásáról, abban a nem uj formában, amit megszokottsága miatt sem fogadunk már érdeklődéssel. Nos a Nil könyve éppenséggel nem igazolja a czim után itélők véleményét. Egészséges gondolkozásra valló, uj hang csendül meg e miiben, megfigyelések, tapasztalatok, a lelkierők tanulmányozásába való elmélyedés, az emberek természetrajzának a kipuhatolása nyújtanak szilárd támaszt az írónak, ki a kisvárosi emberek társas életéről állít elénk képeket, egészen elütő zsanerben azoktól a dolgozatoktól, amelyek a provincziábs zsurvilág apró-cseprő bajaival bíbelődnek. Nem a kisvárosi élet külszínének a lefestése ez, belső igazságok kihá- mozása nélkül, hanem a kisvárosi alakok mesteri jellemzésével, merész, de biztos rajza ama lények lelkivilágának, akiket együttesen úgy hivnak, hogy : zsurtársaság. Ennek a társaságnak számos vétkét és hibáját látja és ostorozza Nil, eközben nem felejtkezvén meg az erényeiről sem, amikért viszont a legnagyobb elösmeréssel van. Az a sok félszegség, amely a vidéken feltalálható, főként azokon a társas összejöveteleken, mondjuk ; zsurokon, ahol az értelmiséghez tartozók adnak egymásnak találkozót, jut a legérdekesebben kifejezésre. Kedves, sokszor baT a n ü g y. A gyulai rom. kath főgimnázium f hó 11-én, délelőtt az 1848. évi törvények szentesítésének emlékére ünnepélyt tartott a következő tárgysorozattal: 1. Himnusz. Kettős szólamban énekelték az ifjak. 2. Garay, Az apostol. Szavalta fíenkö János. 3. Erények teszik nagygyá a nemzeteket. Felolvasás, tartotta Szabad Endre főgimn. igazgató.*) 4. Endrődi, Stella Maris. Szavalta Nuszbek János. 5. Petőfi, honfidal. Kinyílott az idő, kurucz dal. Kettős szólamban énekelték a tanulóifjak. 6. Petőfi, A magyarok istene. Szavalta Técsy László. 7. Erődi, Isten, király, haza. Kettős hangban énekelték a tanulóifjak. *) Lapunk jövő számában közöljük. Szerk. Hírek. Április II. Az 1848-iki törvények szentesítésének évfordulóját, melyet a törvényhozás ünneppé avatott, Gyulán is a szokott ünnepélyességgel ülték meg. Délelőtt 10 órakor a rom. kath. nagytemplomban hálaadó istentisztelet tartatott, amelyet Gróh Ferencz prépost-plébános czelebrált fényes segédlettel. A templomot egészen megtöltötte a közönség, amelynek soraiban ott voltak a gyulai összes polgári hatóságok tisztviselői, élükön dr. Lukács György főispánnal és a gyulai honvéd tisztikar Schnörch Gyula alezredes vezetése alatt. Az isten- tisztelet alatt a róm. kath. iskola gyermekkara énekelt megindító egyházi énekeket. Közigazgatási bizottság ülése. A múlt hétfőre esett volna az e hónapi közigazgatási bizottság ülése, azonban a nemzeti ünnep miatt el kellett azt halasztani s igy a vármegye főispánja keddre folyó hó 19-ére hivta össze a közigazgatási bizottságot Árlejtés a lelenczházra. A Gyulán újjáépítendő állami gyermekmenhelyre e hó 10-én délelőtt 10 órakor és folytatólag 14-én délután 3 órakor ejtették meg az árlejtést. Az árlejtésen Lukács György főispán elnökölt s azon részt vettek Ybl József belügyminiszteri kiküldött szakértő, dr. Zöldy Géza t. főügyész, Haviár Lajos kir. főmérnök, dr. Széli Imre a gyulai állami gyermekmenhely igazgatója, Deimel Lajos a gyermekmenhely gondnoka és Schmidt Gyula kir. pénzügyi számellenőr. Az építkezésre Benkő János, Bangó József és fia, gyulai épitő iparosok, Pfaff Ferencz, Dávid Jakab és Steigerwald Ferencz építészek pályáztak, de az első alkalommal nem jött létre megállapodás, mert a nális jelenségekben nyilvánul ez meg, amikor a szüklátkörüség a naivitás jólelkü fátyoláva! van beburkolva s ilyenkor a szemlélőben is inkább a kellemes érzések, gyakran édes visszaemlékezések húrjait rezegteti meg. Ez a vidék banalitása, a póz nélküli természet, amelyben az ösztön a szivvel harmonizál. De ha tovább vizsgáljuk az egyes alakokat, bizony sok olyanra akadunk köztük, akikre méltán huzza rá Nil a vizes lepedőt. Akiknél a félszegség sok más tulajdonsággal párosul, amiket müveit társaságbeli embernek jóakarattal sem szoktunk megbocsátani. A szemtől szembe jó barátok, kik hát mögött a sárga földig lehúzzák egymást, az önteltség üresfejü lovagjai, kik a mások által elhullajtott szellemi morzsákkal táplálkozva, szentül meg vannak győződve róla, hogy az egész világ körülettük forog, a kapaszkodók, pózmesterek, széptevők és egyéb fajtájuak kicsinyes serege, bizony nem a leg- jpületesebb látvány, nem csoda, hogy ezzel a léleknélküliséggel szemben, az irói toll is érdesebben serczeg. Nil a közvetlen megfigyelés alapján irt életképet ezekről a dolgokról, ezért alakjai oly élethüek és igazak. Mesterkéletlen, magyaros irálylyal, maró gúnynyal, sziporkázó ötletességgel és kiváló philosophiai éllel készített fotográfiát a kisváros zsur világáról, arról a világról, amely nem tudván felülemelkedni a viszonyok adta kicsinyes körülményeken, hol unott egyhangúsággal, hol természetellenes erőlködéssel evez tovább hazug előítéletekkel kibélelt medrében. Könyvének főmüve: „Zsur- világ provinczián“, három részre (zsúrra) osztva a drámai feldolgozás formájában van megírva. A három zsurtörténet keretében bájos szerelmi históriák nyernek boldog megoldást. Jellemeinek megalkotásában itt is kifogástalanul tökéletesed ád az iró. — Biztos kézzel teremti meg pompás jeleneteit, amelyekben finom humorát is fényesen csillogtatja. Van ezenkívül a könyvben még négy kisebb elbeszélés: Az élhetetlen. A fogadás. A tanács. Április. Qualitás dolgában egyenlő értékűek az életképpel. Kedves kis apróságok ezek, az életből ellesett igaz történetek, változatos és ötletes fordulatokkal. Egészben véve a könyv kellemes szórakozást nyújtó, sok becses dolgot tartalmazó élvezetes olvasmány, amelyet őszinte örömmel üdvözlünk megjelenése alkalmából, abban a reményben, hogy az elsőt nem sokára követni fogják a többiek, igaz gyönyörűségére a müveit olvasó közönségnek, amely a szépért és igazért lelkesedik. A könyv Dobay János nyomdájában készült. A diszes kiállítású munka megrendelhető a szerzőnél és kapható Dobay könyvkereskedésében is 3 koronáért. A müvet melegen ajánljuk a közönség figyelmébe.----------------- R. G.
