Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-12 / 15. szám
Tűz összesen 18 esetben fordult elő, még pedig: Békésen és Békéscsabán 3—3 esetben, Szeghalmon 2 esetben, Pusztaföldváron, Csorváson, Körösladány- ban, Vésztőn, Füzesgyarmaton, Szarvason, Öosödön, Kondoroson és Gyulán 1—1 esetben és végül veszedelmes tűzvész pusztított Köröstarcsán múlt hó 26-án, mely alkalommal 26 osalád szenvedett kisebb-nagyobb tűzkárt. A tűzvész által okozott kár 21000 koronát tesz ki, amely károk azonban a biztositó intézetek által nagyrészben megtéríttettek. II. Földmivelés, ipar és kereskedelem. A vetések állása kielégítő. A múlt hóban a trágyahordás, szántás, vetés, szőllőnyitás és metszés voltak folyamatban. A munkások helyzete általában kedvezőtlen volt, mert munkát csak kevés részük kapott. Az átlagos napszámbér 80 fillér volt. III. Vegyesek. A községi körtöltések és védgátak védképes állapotban vannak. A járási főszolgabirák községeiket az elmúlt hónapban is beutazták és azok ügy- és pénzkezelését ellenőrizték. A jelentést a bizottság tudomásul vette, majd a több községben behajthatlan 1902. évi útadók törlése iránt intézkedett. Dr. Zöldy János főorvos jelentése szerint márczius havi közegészségügyi viszonyok általában kedvezők és az előző hónaphoz viszonyítva jobbak is voltak, mert a heveny fertőző bajokban történt megbetegedések száma, a halálozások* változatlan száma mellett 161-el kevesebb volt. Leginkább a légző szervek hnrutos és gyuladásos bántalmai fordultak elő; leggyakoribb halálok a tüdővesz és tüdőgyuladás volt. A heveny fertőző betegségek közül előfordult a diphtéria 19 esetben 5 halálozással, a vörheny 5 esetben 9 halálozással, a kanyar^ 128 esetben 9 halálozással, a hasi hagymáz 4 eseti ben 2 halálozással, a szamárhurut 10 esetben 1 halálozással, a bárányhimlő 17, a járványos fültő-J mirigy gyuladás 6 gyógyulással végződött esetben! A halálozási százalék 11 volt. A legtöbb esetben! előfordult kanyaró szelíd lefolyású, a diphtéria és vörheny határozott csökkenést mutatnak. Az óvintézkedések és egészségügyi vizsgálatok rendesen foganatosíttattak. Orvosrendőri vizsgálat volt élőn 306, hullán 9 esetben, orvostörvényszéki pedig 16 könnyű és 2 súlyos testisértés esetében A trachomások száma 175. Gyógyszerummal beoltottak 3 diftériást, kik mind meggyógyultak. Védőoltás 1 esetben sikerrel eszközöltetett. A kir. pénzügyigazgató a múlt hónapi adóbefizetések eredményéről tett jelentést, majd néhány kisebb adó és birságügyet referált. A kir. tanfelügyelő jelentésében beszámolt a múlt havi iskolalátogatásokról. Mindkét jelentést tudomásul vették. A tiszti főügyész megfelebbezett ügyeket referált. Szabó Lajosnak a Gyaraki István álfal indított cselédügyben beadott felebbezését elutasították. Dr. Salgó Józsefet kórházi költségek fizetési kötelezettsége alól felmentették. Szabó Tivadar 7 éven felüli gyermek tartási ügyében az alispáni határozatot helybenhagyták A békéscsabai legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításánál a főszolgabíró kihagyta Rosenthal Adolfot és Ignáczot, ellenben felvette dr. Szalay Józsefet és Gyulát. A beadott felebbezések folytán az alispán Rosenthal Adolf és Ignácz felvételét elrendelte, ellenben a Szalay testvéreket törölte, mert ezek sem nem tulajdonosai, sem birtokosai annak az ingatlannak, mely után adózásuk kitüntettetett, a birtok anyjuké és az adózásnak a gyermekek javára való átírása szabálytalanul történt. A Szalay testvérek felebbezése folytán a főügyész az alispáni határozat helybenhagyását javasolta. Hosszú vita keletkezett az ügynél, melyben főleg dr. Fábry Sándor, dr. Bodoky Zoltán és Rosenthal Ignácz vettek részt végre a bizottság elfogadta a főügyész javaslatát. Haviár Lajos kir. főmérnök jelentése szerint az állami utakon a kavicsolás és fásítás volt folyamatban, jelentékeny részben befejeztetett a törvényhatósági utak javítása is Az épülő gerla—békési és köröstarcsa—körösladányi útra a kőszállitás megkezdetett, a mezőberényi hid átépítésére a munkák kiírása iránt intézkedés történt. A főmérnök javaslatára feliratot intézett a bizottság a kormányhoz, hogy az államvasutak a Békéscsaba—Nagyszalonta és Békéscsaba—Hódmezővásárhely közötti szakaszán az automobil közlekedést léptesse életbe, hogy a távbeszélőkre vonatkozó elavult szabályzat revíziója iránt intézkedjék és rendelje el a távbeszélőnek a csendőr- * őrsökhöz, valamint a vasúti állomásokhoz való bevezetését. Még az árvaszéki elnök és kir. ügyész tették meg szokásos havi jelentéseiket és ezzel a teljes ülés véget ért. Ennek bezárás után délelőtt a fegyelmi választmány és a potado felszolamlási bizottság, délután pedig a munkásügyi albizottság és a gyámügyi felebbviteli küldöttség üléseztek. és szervezni a a! Taniigy Tanitóválasztás. Az orosházai ág. hitv. evang gyház iskolájánál üresedésben lévő tanítói állásra szavazattöbbséggel Balázs Béla választatott mog. A gyermek. Egy angol írónő a huszadik századot a gyermek századának nevezi. Ennek a századnak ugyan csak a hajnalán vagyunk, de a jelek már is mutatják, hogy az írónőnek igaza lesz. A társadalom tudajára jött annak, hogy az általános jólét, a közműveltség és közerkölcs haladásának legbiztosabb alapja a leendő ember védelme és nevelése. Az állam a maga megerősítése és felvirágoztatása érdekében nem surranhat el kicsinylő megvetéssel oly intézkedések felett, a melyek czélja a gyermekekben sokszor veszendő emberanyag mentése. Az államok versenyének, a társadalmak élet-halál harczának természetes következménye ez. Magyarország sem vonhatja ki magát az egész világot átfoglaló ezen áramlat hatása alól, ha mint nemzet magát a lassú, de biztos enyészet veszedelmének kitenni nem akarja. Szerencsére, ha nem is versenyezhetünk a nagy müveit nemzetekkel a gyermekek megvédésében és nevelésében, de úgy látszik, hogy legalább megmozdult a magyar nemzet lelkiismerete. Mintha kezdene átalakulói őseink ama fatalisztikus felfogása, hogy a gyermek felnő magától is, mert az Isten gondozza. Kezdjük észrevenni azt az óriási veszteséget, amit évenként a gyermekek százezreinek elpusztulása nekünk a közgazdasági és nemzeti élet terén jelent. Ezelőtt tiz évvel törvényt hoztunk, hogy az állam köteles tanítói árvaházat állítani. A múlt évben a gyermekvédelmi törvényt alkottuk meg, amely szerint országszerte lelenczházak és gyermekmenedékhelyek létesítendők s a múlt hóban arról tanácskoztak a belügyminisztériumban, miként kell felállítani 7—14 éves gyermekek számára ezeket menedékházahat. Gondozás alá kezdjük venni tanulóifjúságunkat | nem dobjuk ki őket idejekorán az életküzdelem forgatagába, hanem itt-ott igyekszünk őket oly módba juttatni, hogy zavartalanul élhessenek egyedüli feladatuknak, a tanulásnak. S a napok- bau indult meg a fővárosban a mozgalom a gyermekek tanulmányozására, amely a gyermeknevelésnek és oktatásnak humánus szempontok szerint való berendezését tűzte ki czélul. A gyermekvédő mozgalmak élén a főváros áll, ami egész természetes. Itt születtek meg társadalmi utón az újabb időkben a szünidei gyermektelepek, a gyermekeket felruházó egyesületek, uapközi otthonok tejkiosztó-intézet, az iskolai konyhák s ezelőtt két hónappal szentelték fel a gyermekvédő-egyesület menedékházát. Mindez intézmények persze a külföld, különösen az angolok és amerikaiak nagyszabású intézeteihez képest gyerekjátékoknak tüunek fel, de a társadalom és a kormány lelkiismeretét eljuttatták ama parancsoló gondolatig: tennünk kell valamit. A fővárosból a mozgalom elterjedt lassanként a vidékre is. Eleinte a gyermekeket felruházó rongyos-egyesületek keletkeztek. Később egyes nagyobb városokban, például Aradon, jótékony egyesületek nyilvános ebédkiosztást rendőztek be szegény gyér mekek számára. Csongrádou pedig maga az iskolai hatóság, az állami iskola gondnoksága és tanítótestülete vette kezébe a dolgot és az iskolával kapcsolatosan társadalmi utón konyhát rendezett be hogy a szegény, különösen a távol lakó szülök gyermekeinek délben meleg, tápláló ételt adhasson. E nemes cselekedet alkalmát ragadta meg Wlassics miniszter, hogy rendeletet bocsásson ki az összes állami iskolák gondnokságaihoz, amelyben felhívja őket gyermekfelruházási alapoknak és iskolai konyháknak társadalmi utón való létesítésére. Ehhez a a rendelethez van nekünk egy szavunk. Méltányolni tudjuk a miniszter törekvését és elismerjük nemes szándékát; de rendeletének egyéb gyakorlati értéket nem tulájdonitunb, minthogy felhívja a nagyközönség figyelmét az ügyre. Mert a szegény iskolásgyermekek ügyét rendelettel országosan megoldani sehol semmiféle miniszternek nem sikerült. Neki sem fog sikerülni. Egyes nagyobb és gazdagabb városok közönségét talán lehet oly fokú adakozásra bírni, hogy az iskolai konyhák létrejöhessenek. De nem született még meg az az iskolai gondnokság, a mely a különben is nagyon meg- sarczolt müveit társadalmat annyira meg tudná adóztatni, hogy oly helyeken, ahol arra égető szükség van, iskolakonyhák jöhessenek létre. A miniszter az egész országra ki akarja terjeszteni az iskolakonyhák intézményét. Helyes! De e jótékonyság országos szervezését sehol, de különösen Magyarországon pusztán társadalmi utón keresztülvinni nem lehet. Szükséges ahhoz az állam áldozatkészsége és pozitív intézkedése is. A szomszéd Románia is ily módon fogott az iskolai kantinok felállításához, hogy az állam e czélra alapnak 5 millió lei-t adott. Nálunk épen a szegény vidékeken nincsenek is az iskolák oly helyiségekkel ellátva, ahol 50—60 gyermek számára főzni s a gyermekeknek étkezniök lehessen Mi az eszmét szívből pártoljuk s annak országszerte való keresztülvitelét mi közmivelődésünk és nemzeti megerősödésünk életbevágó ügyének tartjuk. Éppen azért kívánjuk azt, hogy egyaránt teljesítse kötelességét ez ügygyei szemben az állam és társadalom. 1402—1903. Hivatalos hirdetés. Gyulavárosa III. osztályú kereseti adójára vonatkozó 1903. évi adókivetési javaslat az 1883. évi XLIV. t.-cz. 18. §-a értelmében folyó hó 14-tÖI 22-ÓÍg terjedő 8 napra közszemlére kitéve tartatik oly őzéiből, hogy azokat mindenki megtekintheti s az őt vagy másokat illető adójavaslatokra nézve netaláni észrevételeit megteheti. Ezen észrevételek a fenti határidő alatt írásban a kir. pónzügyigazgatóságnál, utóbb az adókivető bizottságnál terjeszthetők elő. Gyulán, 1903. április 10-én. Dutkay Béla, polgármester. 132 1—1 Hírek. Husvét. Kopár sírkövek födik az isteni szellem földi maradványait. Es a sir fölött ájtatos imát rebegnek és a fölszárnyaló fohászt meghallgatják. A sir megnyílik. A mély sötétségből isteni világosság dereng és megaranyozza az emberiség láthatárát. A Megváltó föltámadott. A bilincsek lehullottak, a szabadság, egyenlőség és a testvériség eszméje diadalt aratott a gyülölség, az üldözés és a hatalmaskodás fölött. Husvét örökké dicső ünnepe lesz a Megváltó föltámadásának és a népek leborulva fogják imádni a szellemet, mely a sirból kiszállt az emberiség boldogitására. A föld porába tiprott kétségbeesés, a gazság sarában fukdokló becsület, a szemétől megfosztott igazság és a fes- lettség által megburczolt erkölcs : áhitatteli szent zsolozsmában emelkednek az egek Urához a szent napon, amelyen az embertől született Isten fia kilépett a sziklasirból és legyőzte a halált, hogy az üldözött, agyongyötört jó még a sir éjjelében se veszítse el azt a hitét, hogy: nem győzedelmesked- hetik rajta a rósz. — Áhítattal száll föl az ének : „ Föltámadott, halleluja /“ A nagyheti szertartásokat ama sorrendbe^ tartották a róm. kath. főtemplomban, a mint azokat lapunk múlt heti számában megírtuk. A templom minden napon tömegesen látogatva volt és különösen zsúfolásig telve nagypénteken és szombaton. Fürdők István. Gyula városának egyik tekintélyes és közbecsülésben álló polgára vált meg — igaz sajnálatunkra — körünkből. Fürdők István nyug. honvédezredes kedves nejével elköltözött Budapestre. A honvédség szervezése óta Fürdők István az a tiszt, aki legtöbb ideig lakott városunkban, amelynek közéletével is teljesen összeforrt. Mint ezredparancsnok is kiváló, nagy szolgálatokat tőn városunknak és amikor nyugalomba vonult, körünkben maradt és a város mindennemű közügyei iránti önzetlen érdeklődésének egy egész sereg »nobile officium« vállalásával tőn fényes tanúbizonyságot. A képviselőtestületnek választott tagja, közgyűléseinek, úgyszintén mindennemű bizottsági üléseinek legszorgalmasabb látogatója s résztvevője volt. Éveken át nagy ambiczióval viselte a békésmegyei muzeum igazgatói tisztét, a békésmegyei takarékpénztári egyesület felügyelő bizottságának lelkiismeretes, ügybuzgó elnöke volt, mely utóbbi tisztétől az intézet őszinte sajnálatára — elköltözése következtében — a múlt hóban vált meg. Jó szive, a társadalom minden osztályú tagja iránt tanúsított figyelme, a város ügyei iránti jó indulata, s minden Pesten pár hétig a zaklatott élet szórakoztatott ugyan, de midőn ez is elmúlt, gondolataim mindig oda szálltak vissza, hol kedveseim oly sokszor beszélgettek én rólam. Eleinte sűrűn leveleztünk egymással, majd mindig gyérebben érkeztek a válaszok s néha hetekig is elmaradtak. A nélkül, hogy valami alapot nyújtottam volna, folyton azt a reményt tápláltam szivemben, hogy Ilonka reám vár s boldogságom kikötőjébe vele együtt vethetem meg a horgonyt, mint férfi az élettengerén. Hiú remény volt az égen 1 Egy alkalommal ugyanis épen valami tudományos előadásra siettem, midőn emaill árvácskám, melylyel játszadozni szoktam, ujjaim közül lánczomról kisiklik. Ijedten hajolok le utána a földre, midőn hirtelen csengő kaczaj üté meg fülemet. Oly ismerősnek tűnt fel előttem ez a hang, melyre midőn felütém fejemet, Ilonkát láttam magam előtt édes anyjával együtt. „Ugye nem számított rá, hogy most itt találkozunk ? Mit keresett ? „Az árvácskát* — mondám szavartan csusz- tatám zsebembe, midőn mosolyogva mutatja be Ilon anyja dr. Kiss Ferencz városi uj ügyvédjüket, ki szives kalauzolni őket most a fővárosban, hova valami hagyatéki perben fáradoznak. Elegáns s müveit úri embernek látszott, ki jóakarattal érdeklődött tanulmányaim iránt. Szülő városom felől kérdezősködtem én is s néhány közönyös szó után, elváltam tőlük. Sürgős dolgomat hoztam fel sietségem okául, mit kegyes mosolylyal rögtön helybenhagyták. Megtudtam, hogy másnap visszautaznak. * * * A többit tudjátok, vagy legalább sejtitek. Pár hét múlva megkaptam eljegyzési kártyájukat. Ma volt az évfordulója esküvőjüknek. — Az ifjú elhallgatott. Kis csend követte szavait. Csak az esti szellő csapta erre hirtelen epilógus gyanánt a czigányzene pajkos nótáját: „Vigyázz pajtás, jól vigyázz a szivedre !* Kovács Rezsö> Ásatás a „Lopóshalmon“ ll-szor és lll-szor. A novemberben beállott tél véget vetett a régészeti ásatásnak, melyet a békéscsabai muzeum javára oly nagy erélylyel öt héten keresztül folytattak és a melyet a békésmegyei muzeum javára én csak egy hétig eszközölhettem. Az eredményről úgy én, mint a békéscsabai muzeum nagy tudományu őre dr. Krammer Nándor tanár ur, beszámoltunk a nagyközönségnek a rendel kezésünkre álló lapokban. A leletek gazdagsága, különfélesége és a kor, melyből származnak, egyformán lelkesítettek mindkettőnket arra, hogy a még kiaknázható területet a tavaszi szöllö- munkálatok megkezdése előtt kikutassuk, felforgassuk. A békéscsabai muzjum már február 4-én megkezdette az ásatást és szakadatlanul folytattatá február 28-iglan. Én csak február 9 én fogattam hozzá és i4-én félbenhagyattam ; 23-án azután ismét megkezdettem és 28-iglan folytatta- tám. Az én ásatásom tehát három részre oszlik ! az őszire, mely az első, aztán február 9-től i4-ig- len, mely a második és február 23-tól 28-iglan, mely a harmadik ásatás. A második ásatásra már régészeti ismereteimet kibövitve készültem és daczára a viszontagságos időjárásnak, személyesen vezettem azt. Sok olyan dologra nézve nyertem igy felvilágo- si ánt, amely az első ásatáskor kérdésképen merült föl csak előttem és sok dologra, melyet először is helyesen magyaráztam, újra megkaptam a helyeslést. Mindenekelőtt megismerkedtem a halom természetével. Kezdetben a halom nem volt olyan magas, mint most. Legnagyobb magassága jelen leg, als orom legmagasabb pontjától egészen addig a síkig, mely a halom lábától az orom alá vizirányosan gondoltatik, 4 méter és 60 cm. Látszólagosan magasabbnak ítéli az ember, mert a terjedelem emeli a magasságot. Voltaképen azonban nem magasabb, mert én épen a legmagasabb pontjától ásattam függélyes irányban le mindaddig, mig a halom tövében található fekete humust az orom alatt is meg nem leltem. Hogy a halom t. i. akkor, amikor az itt élt nép lakóhelynek választotta azt, nem volt ilyen magas, hanem csak két méternyi, azt a következőkből tudom kimagyarázni. A halom keleti oldalán, mely az orom legmagasabb pontjától 50 cm.-rel van lentebb, a már beültetett szőllőterület és a inesgye között van egy méter szélességű ut. Ezt az utat felülről lefelé fölásattam Az árok felső végében 68 cm. mélyen egy égetett földön fekvő óriási embercsontvázat találtam. A csontvázból csak a sérült koponyát hoztam el, mert a többi csontokat nagyon megrontotta a vasrozsda, mely a körülötte és felette volt iszap nagyrészét alkotta. Ez az óriási koponya megdönti azt a föltevést, hogy a Lopóshalom népe általában alacsony termetű volt. Különben a csontvázak megmérése után. melyek az i-48 cm.-töl 172 cm. között váltakoztak, bízvást állíthatom, hogy épen olyan magasak voltak, mint mi vagyunk. A csontváz lábától nem messze, de mélyebben, három tsuprocskát találtunk földdel telve. A váz alatti égetett agyag 38 cm. vastag volt, ez alatt 50 cm. mélységű hamuval kevert iszap, majd ismét 20 cm. vastag égetett agyag, melyet hol szélesebb, hol keskenyebb 3—8 cm, vastag hamu és azután harrnadizben is 8—10—15 cm. vastag égetett agyag követett. Most a 2'50 cm. mélységben sárgás iszap terült. Egyszerre csak az ásó egy kúp alakú üreg felső széléből egy darabot szelt le. Az üreg másféllábnyi mélységű lehetett és olyan alakja volt, mintha egy ujabbkori kerités-oszlop kirohadt tövéből keletkezett volna, mely tő esetleg a gyökér-tönköt is képezte. Az ásó ember — kiiroin a nevét, mert derék és nehéz munkát végezett — Kuk la Mihály, az ásót az üreg alatti földbe mélyítve jelentette, hogy az a föld nagyon puha és az ásót csak egy kézzel nyomva, belenyomta abba egészen úgy, hogy az ásó hosszát még a karjával is pótolta. Kérdésemre, hogy nem talált-e feneket? azt mondta : nem. Ekkor én parancsot adtam arra nézve, hogy azt a laza — háromnegyedrészben hamuból álló — földet óvatosan ki kell onnét hányni. Ez a munka azonban óriási és nagyon fárasztó volt. El lehet képzelni, a gödör kereszt metszete egy méter volt, e kis térben az ásó nem fér meg és igy mindig a gödör hosszában kellett a földet kiemelni, mely olyan mélységből már csak a legnagyobb izom erővel eszközölhető. A keresztmetszet terét nem lehetett alul szélesíteni, mert a föld könnyen leszakadhatott és a már beültetett terület egy része igy megsemmisülhetett, azonkívül a lent dolgozót is eltemethette volna. Rendkívül óvatosan és ügyesen kellett tehát a föld kiemelését végezni. Kukla kitartása és fölcsigázott kiváncsisága, párosítva ügyességével és nagy testi erejével, győzelmeskedett a nehézségeken. Az üreg ama ele, mely az ut alá, vagyis a gödör irányába
