Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-27 / 52. szám
52-1 k szétm Gyula, 1903. deczexnber 25-én XXXV. évfolyam Y-----------------------------^ Szerkesztőség:: Templom-tőr, ßobay János kereskedése, hova' a lap s/.ellemi részét illető közlemények intézendő!;. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fill. Fél évre ... 5 ,, — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. __________________________^ Tá rsadalmi és közgázdá.szati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő; Dr. Dodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Evőim Dávid. Templomtér, I)ol>ay Feroncz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények ! küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnák el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 20 HU. A közigazgatás rendezéséről. Évtizedek óta sürgeti a .közvélemény a közigazgatás rendezését annak minden vonalán, különösen a közép és alsó fokon. Tagadhatatlan, hogy egy állam közigazgatási rendszerének átalakítása oly’roppant feladat, melyet rövid idő alatt nemcsak megoldani, de előkészíteni is nehéz. A nyugati államok példája mulatja, — igy a hires porosz köz- igazgatási reformé is — hogy hasonló nagy átalakulások mennyi időt vesznek igénybe még a legelőrehaladottabb nemzeteknél is. ä> Különösen nehézzé tette hazánkban a Iféözigazgatás újjáalakítását az a nagy közjogi elvi harcz, mely az újjászervezés egyik lényeges kérdésében — a vármegyei tisztviselők kinevezése vagy választása kérdésében ■— évtizedeken keresztül a leghevesebb vitákban nyilvánult. Ez a harcz már meg- vivottnak tekinthető és többé aligha fog nagyobb akadályt képezni. De ha ez a nagy akadály már nem áll is útban, a véletlen mindig gördít olyan akadályokat törvény- hozásunk elé, melyek folytán újból és újból el kell odázni a közigazgatás végleges és teljes reformálását. Előbb az egyházpolitikai harczok, majd Ausztriával való viszonyaink rendezetlensége, legújabban parlamentünk alkotó munkára való képtelensége lehetetlenné tették korm ányainknak a reform előterjestésót. Az alkotmányosság helyreállítása óta két Ízben hoztak szerves törvényeket a törvényhatóságok és községek rendezésérő1. •—-| 1870—71-ben, majd 1886-ban. Ezeknek a •^törvényeknek főfeladata az volt, hogy a régi djjmagyar törvényhatósági önkormányzat szerkezetét a parlamenti felelős kormányzat rendszerével összeegyeztessék, e végből a kormánynak az elvileg a törvényhatóságok által vitt közigazgatásra hatékony befolyást biztosítsanak. Mert a felelős kormányt a köz- igazgatás viteléért számadásra vonni csak úgy lehet, ha saját akarata szerint irányíthatja a közigazgatási tevékenységet. E mellett azonban a viszonyok követelményeképeu egyes közigazgatási ágak egész napjainkig időnkint államosiltattak — a le'g- utóbbi években is az állategészségügyi igazgatás, meg a vármegyei számvevőségi és pénztári szolgálat államosittattak a végből, hogy a kormánynak rendelkezési joga, ami egyszersmind felelősségének feltétele, biztosítva legyen. így támadt aztán közigazgatásunknak az a komplikáltsága, mely államosított és nem államosított közigazgatási ágak egymástól elszigetelt működéséből ered. Ezt az elszigeteltséget a közigazgatási bizottság intézménye bizonyos méltókig áthidalja ugyan, de meg nem szünteti. A gyökeres átalakítást tervezett 1891-ik évi közigazgatási reformkísérlet törvényhozási tárgyalása a régi értelemben vett muni- cipálismus utolsó nagy harczát jelenti. A reform ugyan nem létesült, de az a pozitív eredménye meglett a hosszú elkeseredett harcznak, ;ho.gy törvénybe iktatták azt az elvet, hogy a közigazgatás állami feladat. A közigazgatás rendezése a megoldandó szervezeti kérdéseknek egész nagy sorát jelenti. Jelenti a közép és alsófoku közigazgatás rendezését, jelenti az önkormányzati alakulatok — vármegyék, városok, községek — rendezését. A rendezésnek oda kell irányulnia, hogy mindazon közigazgatási feladatok, melyek általános jelentőséggel birnak, melyek kihatásukban az államot közvetlenül érintik, |közvetlenül az állam közegei által intóztes- senek, (katonai, pénzügyi, közegészségügyi igazgatás, aüyakönyvvezetés stb.) azok pedig, melyek helyi jelentőségűek, melyek első sorban a helyi érdekeltség dolgai, a helyi itársadalmak — vármegye, város, község — által iutéztessenek. Nehogy azonban az állami közigazgatási ügyeknek merőben a hatóságok intézése körébe utalásával a nemzet a kormányzók és kormányzottak egymástól idegen csoportjaira különüljön szót, az állami közigazgatással -szemben is alkalmas forrnáO O . # . * .. .. ban biztosítani kell az önkormányzati közü- letek ellenőrzését. Viszont a törvényhatósági és 'községi autonómia ellenőrzésére szervezni kell az állami felügyeletet. Ennek az állami felügyeletnek lényegesen kell különböznie a felügyelet mai formájától és mértékétől. Mai közigazgatási rendszerünk szerint a törvényhatósági és a községi közigazgatás körében állami -közigazgatási ügyek és autonom ügyek között intézésük nnódjára és az ellenőrzésre vonatkozólag különbség nincs téve. Ennek következménye az, hogy .a kormány befolyása a közigazgatási ügyekben még mindig nem eléggé hatékony, az autonom ügyekben, a törvényhatóságok és községek saját házi, belső ügyeiben pedig kelleténél nagyobb. Az autonómia terén törvényhatóságnak és községnek szabadabb mozgást kell biztosítani, az administrátiót viszont a körmánynyal szorosabb függésbe kell hozni. Minthogy pedig a közigazgatás nagy egészet képez, melynek egyes rétegei egymástól el nem szigetelhetők, az újjászervezés munkája igényli azt, hogy az összes közigazgatási reformjavaslatok együtt tárgyaltassa- hak, vagy legalább is, hogy midőn az egyes javaslatok tárgyaltainak, meglegyenek állapítva azok az irányelvek, melyek szerint a többi kapcsolatos szervezeti kérdések rendezését tervezik. Adja Isten, hogy parlamentünk visszanyerje munkaképességét és mielőbb szervesen foglalkozzék a közigazgatás rendezésével. Lukács György. Megyegyiilés előtt. Mostanában kevés közgyűlésen kerül elő nagyobb mozgalmat keltő szenzáczió, a keddi közgyűlésre véletlenül több oly tárgy is összejött, amelyek alkalmasak a bizottsági tagok megmozgatására. Ünnepi mozzanattal fog kezdődni a közgyűlés és legelőször Beliczey István emlékének fog áldozni a vármegye. Beliczey István élénk részt vett mindenkor a vármegye politikai és társadalmi mozgalmaiban, 13 évig mint főispán vezette a vármegye kormányzatát, negyedszázadig volt a gazdasági egyesület elnöke és személye, szava mindenkor döntő vezérszerepet játszott a vármegyében, nem csoda tehát, hogy emlékezetét megtiszteli azzal a vármegye közönsége, hogy nagy számmal vesz részt a vármegye közgyűlési termében a kiváló vezérlérfiu arczképének leleplezésével kapcsolatban rendezendő ünnepi aktuson. Az emlékbeszédet dr. Fábry Sándor alispán fogja tartani. Tisztviselői és bizottsági tagválasztások képezik a közgyűlés egyébb föérdekességét. Két tisztviselői állás : a békéscsabai főszolgabírói és az árvaszéki jegyzői állások vannak üresedésben és várnak betöltésre. A nagy érdeklődés tudvalevőleg a főszolgabíró választás iránt nyilvánul meg, két pályázó köré tömöritvén a bizottsági tagokat. A választás esélyei szerint vagy a központban, vagy a járásokban fog tisztviselői állás üresedni és betöltésre kerülni. A 'pályázókról részletesebben külön hírben emlékezünk meg. Szokott nagy érdeklődés fogja kisérni a közigazgatási bizottsági tagválasztásokat is, amely bizottságban Haviár Dániel, dr. Hajnal István, gróf Almásy Dénes, dr. Márki János, és Varságh Béla megbízatása járt le. Mindnyájan régi érdemes tagjai a bizottságnak és azért újból való megválasztásuk bizonyosra vehető. Szintúgy előreláthatólag a régi tagokat fogják megválasztani a többi választás alá kerülő kisebb bizottságba is. A vármegyei alkalmazottak fizetésének rendezése ügyében az októberi közgyűlés az érdemleges tárgyalást a novemberi közgyűlés elé utalta, azonban a vonatkozó miniszteri leirat későn érkezvén meg, az ügy tárgyalása kellő időben meghirdethető nem volt és igy a kérdésben való határozat hozatala halasztást szenved. Több törvényhatósági átirat és néhány közkórházi ügy képviselik az egész vármegyét érdeklő ügyeket, a tárgysorozat egyéb részét községi ügyek töltik meg. A vármegyei közállapotokat hiven és részletesen leiró alispáni jelentésnek van még T A R C Z A.. Kunigunda kisasszony. Azt mondották s/.erte, hogy szép volt. Magas, inkább szikár alakja föltűnt, szerr.ei örökösen keréstek, kutattak ... Az utczán mindig mosolygott és gyorsan suhant végig szerinte „sylphid“ termetével. Kunigunda kisasszonynak azonban volt egy gyengéje, az tudniillik, ha valaki bókot mondott hiS® arról szentül meg volt győződve hogy beléje gabalyodott; ha meg nem a szív rejtekeit bolygatta a vele társalgó, úgy azt kiállhatatlan, köznapi fráternek tartotta. Az urak kiismerve e tulajdonságát, mintha összebeszéltek volna, őriiletes dikcziózást tartottak neki a szerelem magasztos tanáról s igy megerősítették Kunigundát abban a hitében, hogy hálójában tartja az egész erősebb nemet. Kunigunda alkalmazkodott is valamennyi ismerőse Ízléséhez és összevásárolta a legelképzelhetetlenebb színű és ízlésű blúzokat, hogy egyesekkel szemben érzett rokonszenvét, vagy közömbösségét a „melegebb*, vagy „hidegebb“ színek tónusában illusztrálja. S hogy ez könnyebben érthetővé váljék, megjegyzem, hogy Kunigunda kisasszony a világon talán legörömestebb ment volna férjhez. Ez azonban mégnem róható fel hibájául. Gyűlölte a vén leányság korát és irtózott attól, hogy ö, az „ünnepelt szépség“ valaha a társadalom gúny iává váljék. Az erősebb nem rendelkezésére csak estefelé állott, mert ilyenkor az öreg ur is otthon, illetve kéznél volt s ki tudja ? . . . hátha szükség1 lehet reá 1 Minden időben az informácziós irodák sugalata szerint más állott kegyeiben, Először egy bohém fiatal ember kötötte le érdeklődését. Vele töltötte életének ama boldog korszakát, a mikor a bálterem még nem látszott „üzleti áruraktár“-nak, hol minden ember gusz- tálhat, da „ vásárlás“-ra nem kényszeritik. A szupé csárdás lüktető, izgató hangjai elragadták mindkettőjüket. Minden rózsaszínben tűnt föl előtte, az élet gondtalansága valami jóleső érzést lopott be szivébe és magába lehelte azt a mámoros ill (tot, a melynek hulláma körül lengte. S az ifjú, mint a ki mit sem koczkáztát, fülébe súgta: — Kunigunda, én szeretem magát! Maga szebb az álomnál, szebb a legszebb hasonlatnál 1 — Nekem mondja ? ! — volt rá az 'elbizakodott válasz. Mert éli, a ki e hölgy lelkületébe bepillantottam, tudom, hogy a dolgot megfordította s elkezdte a macska-egérjátékot, azt a mesterséget, a melyben azt hitte, hogy tökélyre vitte: a hitegetést. Forogtak vadul, örületesen . . j De Kunigunda kisasszony nem hagyta ám annyiban a dolgot, ha valaki már ’SzerelmeL vall, morfondírozott, legalább tudjam, hogy micsoda. ■— Mi a foglalkozása Hermanszky ur ? Bocsásson meg, hogy indiszkrét vagyok ! — Kérem, nagysád, én semmirekellő gézengúz vagyok 1 — Ha-ha-ha! És a mellékfoglalkozása ? — Tanítójelölt és zeneszerző. De inkább az utóbbi. — Fidonc ! Miért nem ügyvéd ? — Csak nem fogok tanulni 1 — De akkor, hogy mer maga válakinek szerelmet vallani ? nem tudja, hogy ahhoz legalább is egy virágzó ügyvédi iroda, vagy jelentékeny vagyon kell? Xjapvmlr mai számálioz egrás — Kérem, a szerelem az én szivem vagyona. — De hogy akar maga ebből eltartani engem ? — Nagysád, kérem, ne tessék félreérteni, én a szerelmet nem az anyakönyvvezetőségnél szoktam elkönyvelni, hanem a naplómba ! — Schoking 1 Naplót vezet. Ártatlan gyermek ! Köszönöm, vezessen a helyemre. Nem szeretek forogni és maga olyan vad ! — De remélem nagysád, megengedi, hogy meglátogathassam. — Oh, a kis nővéremet, a tizennégy éves .Szerafint fölkeresheti. Úgyis összeillenek, két kis csacska, bohó gyermek. Játszhatnak mamát- papát! Pá ! Köszönöm ! És mindketten fanyar mosolylyal váltak el egymástól. Kunigunda illúziói egy árnyalattal fakóbbakká váltak. Kedvetlenül, idegesen tért haza nővérével Melindával, ;a ki tanítónő létére a Pestalozzi rendszerét magyarázta az utón. Az első bál lezajlása s érett megfontolás után arra a tapasztalatra jutott, hogy ő voitaké- pen csacsi, mert oly nagystílű leánynak, n.inő ő, nem lett volna szabad „gyerek“-kel szóba állani. Hermanszky ur azonban pontos vendégük lett és Kunigunda rendesen rózsaszín blúzban fogadta, a mely szerinte nem jelentett se hideget, se meleget. Mikor meghallotta, hogy az ifjúnak élőkelöösszeköttetései vannak, hátigondolt egyet és egy éjszakai meggondolás után tartalékba tette. Elérkezett a második bál. Egész hadicselt gondolt ki erre. 'Minden bübáját, lényének egész varázsát mozgósította. Már három nap előtt kezdte a mosolygást s mi- élőtt elindult volna, fölhajtott egy pár pohár ícognacot, hogy arczának bizonyos bágyadt szint 5p j/v mellé lelet van csatolva. adjon, hogy szemei szórják a fényt, hogy modern szépség legyen és hogy érdekesnek találják. A . „gyerekeket“ ignorálta és csakis,„éret- tebbek“-kel kötött ismeretséget. Végre megjött a várva-várt királyfi ... A feje tar volt, kimért és elegáns . . . Beszéde megfontolt, magvas; nem hebehurgya, hanem megállapodott nézetű és életű férfiú volt. Előkelő ügyvéd és a társaságok szívesen látott tagja lévén, a hölgyeknél állandóan kapós férj-jelölt gyanánt szerepelt. — Serleghy dr. vagyok ; — mutatkozott be. — Örvendek, uram. Önről sok szépet-hallottam. Nem hinném. Közöl,ön legalább velem is azokból a szépségekből valamit : enyelgett az ügyvéd. — Ne szerénykedjék. Majd alkalomadtán. — Helyes, belenyugszom. Mert még azt hinné nagysád, hogy a dicsőség mámorában akarok úszni. Kis szünet a beszélgetésben . ! , Következik a táneznak az a része, a mely kőzfogalom szerint „robotolás“. — Az ügyvéd újból fölveszi a társalgás fonalát: — Szeret nagysád tánczolni ? — Szenvedélyem. — Neketn is. — Érzem. Az élvezet szinte szófukarrá teszi. De én nem engedem ám nyugton. Mondja meg, hogy élhet nőtlenül ? Az ügyvédet meglepte ez .az üzéri hang. — Urasan 1 — Eh, lári-fári! Egy hölgy csak tiszta haszon. — Én ugyan nem'vallók nagysáddal egy nézetet, de nem is mondok ellent. — Oh, ezer érvet hoznék fel ön ellen. Kell-e ideálisabb a páros életnél? (
