Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-27 / 52. szám
fejlesztésére oly nagy fontosságú öntözési akcziö^ folytatása iránt tesz előterjesztést. Egész terjedelmében idézzük a jelentésnek ide vonatkozó részét: A törvényhatósági bizottságnak mindenkor egyik főtörekvóse volt a vármegye területén az intensivebb mezőgazdálkodást lehetővé tenni s ez utón a földbirtokos érdekeinek elő'bbre vitele mellett, a jelenleginél több munkás kéznek is foglalatosságot nyújtani E tekintetben alkalmasnak bizonyult a mezőgazdasági öntözések meghonosítása, mely amellett, hogy a nagyobb hasznot hozó intensiv gazdálkodásnak s az ezzel a több munkáskéz alkalmazásának egyik alkalmas előfeltétele, egyszersmind mondhatni egyetlen lehetősége nagy terjedelemben levő szikes földterületeink kihasználásának. E czélzat lehető megvalósítása szempontjából irt fel, indítványomra a törvényhatósági közgyűlés már ezelőtt 8 évvel a föld- mivelÓ8Ügyi miniszterhez, kérve alkalmas öntözési törvény meghozatalát, mintaöntözó- telep létesítését s az alföldön öntözésre alkalmas területek kijelölését. Azóta az öntözési törvény (1900. XXX.) meghozatott, a csabai mintaöntöző telep tanúságot tesz az öntözések rendkívüli hasznosságáról, az alkalmas területek kijelöltettek. Létesül is egyes öntözőtelep, társulati alapon azonban az öntözés — sajnos — még mindig nem terjeszkedik. A tapasztalat szerint gazdáink jó részt azért tartózkodnak a mezőgazdasági öntözéseknek társulati utón való fejlesztésétől, mert a belső berendezkedésnek költségei — mely költségek társulati szervezkedés esetén is az egyes gazda terhét képezik — a törvény értelmében és a rét kifejlődéséhez szükséges első két óv meddő kiadásai okoznak nagy nehézséget az öntözés tág körben való meg- honositására, illetve a társulásra. Ily körülmények között csak akkor remélhető, hogy egy öntöző társulatba közép és kis birtokosaink is belépjenek, ha 1. utat és módot találunk arra, hogy a belső berendezési munkálatok jelentékeny befektetési költségeit minden öntöző birtokos a mainál könnyebb módon megszerezhesse és 2. ha kivihető lenne, hogy társulattá való alakulás esetén a társulati évi járulékok fizetése csak a harmadik évben venné kezdetét. Ez utóbbi kívánság teljesítése a kölcsönt adó pénzintézet utján is elérhető, akár az első két év járulékainak a kölcsönösszegbe való betudása, akár az évi járulók csekély felemelése, vagy a törlesztési idő kitolása segélyével és igy csak a belső berendezési költségek tekintetében mutatkozik szüksége további intézkedésnek. E részben nagyon üdvösnek és az öntözés nagy arányokban való fejlesztésére előnyösnek mutatkoznék, ha az állam egy oly öntöző alapot létesítene, melyből az öntöző birtokos a belső berendezési költségeket háegy pontja, amely külön is megemlitóst igó-lrom évre kamat nélkül elnyerhetné, azon kö nyel. Az ’alispán ugyanis a mezőgazdaság telezettséggel, hogy ezen három éven felü - - | - tartozik a kiutalt összeget talajjavitási köl csőn utján megszerezni’és az alapnak visszatéríteni. Azon meggyőződésben, hogy egy ily segítő alap létesítése által az öntözések társulati alapon való létesítésének és azzai az intensiv gazdálkodásnak ügye az alföldön hathatósan elősegittetik s illetve biztosittatik; indítványozom, hogy a törvényhatósági bizottság írjon fel a földmivelésügyi minister- hez, miszerint a mezőgazdasági öntözéseknek társulati utón való meghonosítása okából oly állami öntöző alapot létesíteni kegyeskedjék, melyből az öntöző birtokos a belső berendezési költségeket három évre kamat nélkül elnyerhetné azon kötelezett- séggel, hogy ezen három éven belül tartozik a kiutalt összeget talajjavitási kölcsön utján megszerezni és az alapnak visszatéríteni. Az öntözési akczióra vonatkozólag jelentem még itt, hogy a gyulavárii zsellér birtokosok szikes legelőjének öntözésre való berendezésére vonatkozó tervek jelenleg vannak munkálat alatt s hogy legújabban Gyula városát szólítottam Péllel határos szikes föld jének öntözés alá való berendezésére. Karácsony. Üdvözlégy Karácsony, szeretet ünnepe Teljék meg fényeddel a szív, a lélek, hogy gyarló mivoltunkból kivetkőzve szent áhitat toluljon ajkunkra. Szüneteljen az örökös vívódás, rakjuk le a létért való küzdelem fegyvereit erre a rövid időre s barát a ba ráttal, testvér a testvérrel egyesülve dicsőítse a magasztos isteni kegyet. Lebegjen mindenki lelki szeme előtt a legtökéletesebb ember menyei alakja, a ki születésével kiemelte az emberiséget a bűn hínárjából és vérével megválté az örök életnek, a menyei üdvösségnek. Az ő tanítása, az ó eszményisége szálljon meg bennünket, hogy kövessük az igaz utat, mely a helyes, a boldog élethez vezeti meg a bűnöst is. Kövessük igéit, melyek megtisztítanak minden önző érzelemtől és teljes megelégedést nyújtanak. Ilyenkor, mikor Karácsony angyala az ő csillogó, vakító díszében leszáll hozzánk a földre, hogy békét, nyugodalmat terítsen reá, a hosszú, áldatlan küzdelmek után oly jól esik magunkba merülni és elmélkednünk az örök igazságról, az égi szeretetről. Szinte felüdülünk a karácsonyfa lobogó lángjai alaty s a megfakult lélek is fölenged és gyermeki kedólylyel örvendezik e szent napnak, amely arra emlékezteti az embereket, hogy az isteni gondviselés fölöttünk lebeg örökké és hogy senkinek sem szabad attól hideg közönynyel elfordulnia. Hiszen oly boldogító tudat érezni, meggyőződésben élni a felől, hogy fölöttünk egy láthatatlan isteni kéz intézi a világ sorát, akinek csak kedve telik az emberiségben, a ci még az árvát, a védtelent sem hagyja el atyja és jóakarója mindenkinek, aki jótéteményeit jóval fizeti meg és a rosszért — meg tud bocsátani. Kell-e annál megnyugtatóbb érzelem, hogy senki sem él hiába, hogy a becsületes munka a halállal nem vész ködbe, nem foszlik el, hanem odafönn számon kéri a mindenség Ura és részt adand neki a zavartalan, végnólküli boldogságból, amelyért egy tövisekkel behintett hosszú utat kellett megtennie. Gondolkodjunk, mélyedjünk el a teremtés alakulásába, az élet törvényeibe és leomlik, összeroppan az atheizmus sötét, vigasztalan, rozoga épülete. Mert a legnagyobb bűnt követi el, aki megfosztja az emberiséget hitétől, reménységétől, ne vegyük el tőle a melengető éltet adó napot, amelynek világában megfürdik elcsigázott lelke, hogy megtisztulva, a hit fegyvereivel újra a küzdelembe álljon. A földön csak úgy lehet testvériség, szabadság, ha cselekedeteinket saját magunk mérlegeljük a hit törvényei szerint. Azért légy üdvöz, szeretet ünnepe, szent Karácsony! Zománczoddal vond be lelkünket, űzd el körülünk a tunya éjszakát és szórjad el fényed palotába, kunyhóba egyaránt! Csi- titsad el a panaszszót, a jajkiáltást, adj enyhülést és vigaszt! Ne érezze senki, ne nehezüljön senkire az a fájó tudat, hogy az ő sorsa mostohább másokénál, tűnjön el egy napra minden fájdalom, hogy zavartalan harmónia boruljon a világra; hogy boldogság, megelégedettség derüljön mindenfelé. Röppenjen el mindenkinek ajkáról egy- egy hálaadó fohász a királyok királyához, a ki elküldé az emberiségnek az örök esz- mónyiséget: a Megváltót. E szent napon született ő; nem bíborban, aranyban, hanem tegyszerü jászolban és onnan indult az eszme megjárni világutját. Legyen ez ünnep az eszményiség ünnepe, amely legtökéletesebb formában, a Megváltóban jutott kifejezésre, akit e szent napon küldött le a földre az Örökkévaló, hogy a népek szivébe szeretetet és hitet hintsen. Üdvöz légy, Karácsony! Előfizetési felhívás a „BÉKÉS“ 1904. évi első évnegyedére. Lapunk e hó végén XXXY. évfolyamának utolsó évnegyedét töltvén be, tisztelettel felkérjük mindazon olvasóinkat, kiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. A lap prog- rammja, melylyel évtizedeken át sikerült a közönség osztatlan bizalmát megnyerni, jövőben is a régi. marad. Békésvármegye s abban a megye székhelye, Gyula városa közigazgatási, társadalmi s közgazdasági érdekeit képviselni tárgyilagosan, higgadtan, függetlenül, de óvakodva mindennemű személyeskedéstől : ezt az eszmét tűztük zászlónkra s ezen eszme szellemében fogunk ezután is működni: összeköttetéseinknél fogva ama kellemes helyzetben voltunk és vagyunk, hogy elvont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei és községi érdekeink stápolásával foglalkozhatunk és eme törekvésünkben megyénk és városunk kiváló fiainak közreműködése támogatja lapunkat; a vármegye s Gyula városa közönségétől reméljük az eddigelé is hálásan tapasztalt további szives támogatást. Lapunk előfizetési díja szintén a régi marad és pedig félévre 5 róna, negyedévre 2 korona 50 fillér, mely összeg vidékről „Békés kiadóhivatalának Gyulán11 czim- alatt postautalványnyal küldendő. Hírek. Lapunk mai, ez évben utolsó száma a karácsonyi ünnepekre való tekintettel vasárnap helyett ma pénteken jelenik meg. A legköze'ebbi szám ennélfogva január hó 3-án fog megjelenni, S miután ilyenképen már az idén nem találkozunk lapunk kedves olvasóival, kívánjuk, hogy boldog karácsonyt és újévet töltsenek. Karácsony. A szeretet nagy ünnepét üli ma a'kereszténység. A szent történet legendáinak leg- csodásabb, legfényesebbjét képezi az a lap, melyre a Megváltó világra jötte van Írva. Megszületett a megváltó. Ez az ünnep az ünnepek ünnepje, családok boldogsága, gyermekek öröme, méltó arra, hogy mindenki által megtartassék, kegyelet szállón a telkekbe, békesség és szeretet a szivekbe, Szüneteljen a munka, tegyük le a szerszámot, a hétköznap prózáját, gondját s ünnepeljünk. — A karácsonyfa alatt szűnjön meg a harag az irigység, az elégedetlenség, mely fanyarrá teszi életünket.— A jó emberek gondoskodnak ilyenkor az árvák, szegények, elhagyottakról is s városunkban az árvaházban gyermekmenhelyen karácsonyfa fog ragyogni a szegény gyermekek számára is. A szeretet e magasztos ünnepén mi is boldogságot, megelégedést kívánunk olvasóinknak. Zsilinszky Mihály dr. kitüntetése. 0 felsége a király Zsilinszky Mihály dr. vallás- és közoktatás- ügyi minisztériumi államtitkárt a Lipót-rend közép keresztjével tüntette ki. A felség kegye őszinte örömet kelt Békésvármegyében, amelynek a kitüntetett érdemes férfiú évtizedek bosszú sora óta köztiszteletben álló egyik legjelesebb fia. Választások a vármegyén. Nagy a választási mozgalom a vármegyében s a jövő héten kedden tartandó megyebizottsági közgyűlés előreláthatólag igen élénk lesz. A vármegye minden járásából erő— De nagysád csak nem képzeli a házas életet regényesnek ? — Pedig a ki engem elvesz, arra ily gyö nyörü élet vár. — Meg vagyok győződve róla. — Hát miért nem házasodik akkor P — Hopp! Nagysád, kérem, nem tartunk lépés» .. , Ez a zene istentelen ! . . . Gyors és fárasztó 1 Kunigunda észrevette, hogy nem jó ily gyorsan dűlőre vinni, elhamarkodni a dolgot s azontúl leginkább csillagászati dolgok körül folyt a beszélgetés. Bucsuzásnál megtudta, hogy legközelebb a jogász-bálra fog elmenni az ügyvéd ur s igy titkon már előre örült a viszontlátásnak. A szive megtelt tiszta, hasznos szerelemmel, érezte, hogy az ügyvéd az a mesebeli királyfi, a ki őt tündéri honába viszi. Ettől a naptól • fogva Hermanszkyt fehér blúzban, az „elhidegü- lés“ színében fogadta. S oh jaj! Mily vakmerőség! Egy hivatalnok, valami Guttmann, kivel csak egy tipegőt tánczolt, megkérte a kezét. Gúnyos mosolylyal fogadta a házassági ajánlatot. — Mennyi a fizetése, Guttmann ur ? — Ezerkétszáz forint, de szorgalommal többre viszem. Elhiheti, hogy égő szerelem lobog a szivemben, mert még hozományra sem tartok számot. — Kérem, ez vakmerőség 1 Engem, a kiért ügyvédek versengenek, ezerkétszáz forint fizetéssel megkérni! Előbb legyen vezérigazgató s aztán . . . Eh, mit törődöm én magával. Jobb lesz,ha kistaférozza magát. Ha-ha-ha! Ezerkétszáz forint 1 Mesébe illő! A ki oly müveit, mint én! Oly szép, oly okos! Kinek a csillagászat a kis ujjábán van. Mulatságos 1 Guttmann, maga a leg- viczczesebb fiatal ember azok közt, kik valaha kezemet megkérték. És Guttmann leforrázva támolygott ki a szobából. Ez a pénzsóvárság lehütötte szereiméi és kezdett gyűlöletet érezni a számítás e kegyetlen angyala ellen. Kunigunda egy darabig nevetett rajta; aztán elfeledte. Készült a jogászbálra. Ott akart kibontakozni teljes szépségében ; azt hitte, hogy! most már horgára fog kerülni a doktor ur. A röpke idő szárnyán elérkezett ez a nevezetes nap is. Lázas készülődése beillett egy hadi felszerelésnek, pedig kár volt. ő maga is mondta, hogy kár . . . Mivel tanítónő nővéré^ vei valami paedagogiai összekülönbözés követJ keztében haragban volt és édes anyja régen a1 sir hideg ölében nyugodott, hát egyik asszony- barátnőjét kérte fel a gardirozásra. De hajh! A sors itt mutatta meg először neki, hogy kegyetlen is tud lenni. Az ügyvéd ur nem jött el s a báli „gyerekhad“, daczolvaá múltkori sértésért, „petreselyem árulására Ítélte.' Senki sem kérte fel tánczra. Maga is elször- nyedt s ijedten nézett a tükörbe, nem fogytak-e le a szépség rózsái arczárói ? Sebesné, a gárdedám is kényelmetlenül feszengett helyén. De Kunigunda kisasszony óvatosan kikerülte pillantá-j sait. Végre maga is megunván a kinos helyzetet, Sebesnéhez fordult s élő kérdőjellé formálódott arcza. Talán menjünk ? — kérdé az asszony. — Hova gondolsz ? Csak nem megyünk el szégyenszemre tizenegy órakor I — Hát jobb itt ülni ? — szólt keserűséggel Sebesné. Jó, tehát maradjunk. Nézzük, hogy h°ííyan tánczolnak a többiek. Nagyon érdekes! Még elalszom ... Kunigunda egy kicsit gondolkozott, aztán határozottan szólt: — Elfogsz ájulni 1 — Nem értlek. Elfogsz ájulni. Értsd meg, Hogy okot szolgáltass a távozásra. Te úgyis jártál egy sziniakadémiát. — De hisz kitettek még az első év végén. — Eh, mi sem könnyebb annál, hogy elájuljál. Én is megtenném, de mit szólna a világ, a pletyka . . . Mit csinálhatott Sebesné P El kellett neki ájulni. A rendezőség sajnálkozott, Kunigunda magán kivül volt . . . És igy mentek haza . . . . Az első kudarcz marczangolta lelkét, de hogy a világ szemébe port hintsen, hát azt mondta, hogy épp legjobban kezdett el mulatni és Sebes- nével nem megy el többé sehova, mert gyenge idegzetű, Azontúl fekete blúzban látták s Hermanszki ur ismét tartalékba került. * * * * * Az idő múlt és Serleghy dr. nem jött. — Kunigunda is megunta a várakozást, mutatja az is, hogy latin tanulmányokba fogott, nyilván az orvosi diploma megszerzése végett. Melinda nővére is folyton ösztökélte, aki hires volt arról, hogy sohasem tudott eleget; folyton tanult és a társaságban őrült baklövéseket követett el a legártatlanabb tudományok ellen. Egy őszi délután Kunigunda találkozott Guttmannal. A fiatal ember udvariasan köszöntötte és Kunigunda szeretetreméltóan fogadta. — Nagysád, kérem — — A kezemet ? Maga hamis 1 Másodszor is megpróbálja, hátha most olcsóbban adom, mint a divatárusok a maradékot. Jól van, Guttmann ur, két napi gondolkozási időt kérek. Mert az ilyen fontos lépést meg kell előbb fontolni. — De nagysád, kérem, ön félreért. — Oh, dehogy 1 Tisztában vagyok nemes szándékával. — De nagysád, nekem más szándékaim vannak. — Ejhal Beszéljen, Guttmann ur! Még a hány férfival megösmerkedtem, azoknak mind egyazon szándékuk volt. Csakhogy nekem fény és pompa kell. Selyem kárpit, Smyrna szőnyeg. Mert eleget töltöttem el ifjúságomat abban a „milieuben.“ — Kunigunda kisasszony, meg akarom önt hivni az esküvőmre. — Megnősül ? 1 — Miért ne, nagysád ? Ez a csalódás nagyon megviselte Kuni- ■ gunda idegzetét; mint aki utolsó mentő horga eltűnése miatt átkozódik, úgy tört ki a keserűség ajkairól. — Aztán ki megy magához ? Ezerkétszáz forint fizetésű hivatalnokocskához ? — Valami varróleány talán; összeillenek. Nem tudják megbecsülni a műveltséget, tanultságot 1 Nyárspolgári szerelem! Fidonc! Még az illata is elrettentő. Tisztelem a menyasszonyát 1 És ájkaiba harapva tovább állott. A keserűség pohara azonban csak akkor telt be, amikor a tartalékban tartott Hermanszky követve Kunigunda tanácsát, az időközben erőteljes és szépséges hajadonná fejlődött húgát, Szerafint vezette oltárhoz. Ettől fogva megszűnt a blúzok élénk és sürü váltakozása. Kunigunda csak fekete blúzt viselt már. Huszonöt éves korában szive egész melegével gyűlölte ezt a czudar világot. Csak Melinda nénje szolgálta azzal a fanyar vigasz- szal, hogy a tudomány mindent kipótol, lelket, érzést, szerelmet, sőt férjet is és — mi tűrés- tagadás — szegény leányokra bizony rájár a rúd. A gőg glóriája is szétfoszlott s most már a saját gyengeségéért hogy okoljon valamit, egyre azt mondja Kunigunda: — Jó pártit csinálhattam volna. Csak a „milieum“ rontott el mindent. Grófi caaládban kellett volna születnem I Igen, grófi családban 1 A sors ezt a hibát nem javította ki. Nem valami gróf, aki leányának fogadta volna. így fakult meg a lelke, arcza megfonnyadt, szemeiből kisírta az érdekes csillogást . . . Vén leány lett . . . Csúnya vén leány , . .
