Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-08 / 6. szám
0-1 k izám. Gyula, 1903. február 8-án XXXV. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János - kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . ! 10 kor. — fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül. J f f Társadalmi ás közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodokj Zoltán. Felelős szerkesztő: Kőim Dávid. f-------------1 Tem plomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyilt-tér sora 20 filL Nép-szanatóriumok. Irta : Lukács György, főispán. A társadalmi politikusnak el kel) ismernie, hogy,a nemzet anyagi megerősítésére, ezzel a magyar nemzet jövőjének biztosítására egész újabb fejlődésünk során — pedig nem lassú a haladás — hatásban minden más intézkedést messze fölülmúl az a két alkotás, mely öntudatra ébredt nemzeti érzésünknek és korunk humánus szellemének mindenkorra dicsősége marad; a múlt évben meghozott két törvény a gyermekvédelemről. Széli Kálmán kormányát elsöpörheti az idő, azonban az 1901, évi törvénytár említett két czikkelye századok múltán is hirdetni fogja a koncepció nagyságát. Nem egyszerre született meg az állami gyermek-védelem eszméje és intézménye. Előzetes, hosszas fejleményei vannak. Egyengette az utat a társadalom, az a magyar társadalom, melyet szeretünk léhának és közönyösnek nevezni, s melynek meddőségét kedvteléssel szoktuk a külföldi társadalmak önerejével és tettrekópességével szembeállítani. Pedig nem Bzolgált rá ez a társadalom az ócsárlásra. Mutatja a Gyermekvédő-Egyesületnek és főleg a Fehér-Kereszt-Egyesü- letnek a gyermek-védelem terén évtizedekig folytatott úttörő küzdelme. NemGsak panaszkodott, nemcsak' sopánkodott a társadalom, hogy pusztul a gyermek, a magyar nemzet reménye, kincse, — hanem tett is. Persze, csak a maga gyöngébb anyagi ereje kereteiben. De meleg szívvel és szívós kitartással. Es a jó emberek kitartása dúsan kamatozott. Egy humánus kormány és törvényhozás megértette, hogy a magyar állam sok szükséglete között nincs fontosabb, mint a gyermek megmentése a magyar hazának s kereste és meg is találta a pénzeröt is a gyermek-védelem nagystílű fölkarolására. Szóval sem mondom, hogy miután a gyermek-mentést az állam a maga közvetetten gondozása körébe vonta, most már a társadalomnak nem lenne több föladata ezen a téren. Ellenkezőleg. Nemes hivatása marad, hogy az államot segítő, támogató tevékenységgel tovább szolgálja a gyermekvédelem nagy ügyét. Azonban a vezető tevékenységet mégis az állam vette át, a társadalomé most már csak a támogató, a kisegitő szerep. A szerepek ilyen alakulása lehetővé teszi a mi magyar társadalmunknak, hogy azt az úttörő és előkészítő tevékenységet, melyet a gyermek-mentés és gyermek-védelem terén teljesített, ugyanily nemes hivatással más tereken is vegye kezébe. Vegye kezébe a fölserdült nemzedék megtartásának ügyét. Mert noha alapvető, egymagában még sem egész munka a gyermek-anyagnak megmentése. A gyermek-védelem csak problematikus értékű, ha akkor, mikorra a szervezet kifejlődik és a gyermek munkabíró korba jut, védtelenül áll azzal a romboló nagyhatalommal szemben, melyet úgy hívnak, hogy tüdővész. Hazánkban hetvenezer ember pusztul el évente tüdővészben. Ezek az áldozatok átlag hat-nyolcz éven keresztül sinlődnek, mig megváltja őket szenvedéseiktől a halál. A tüdővészes betegek száma tehát hazánkban állandóan félmillió. Ennek a félmillió embernek egyharmada teljesen munkaképtelen, kétharmada nagyon korlátolt munkabírással rendelkezik. Tessék kiszámítani, mennyi keresmény, mennyi munkabér megy veszendőbe. És tessék hozzászámítani azt is, hogy eme pusztuló áldozatok ápolása, gondozása mennyi munkaerőt köt le, mely különben produktiv munkát végezne. Sok-sok millió megy veszendőbe, sok-sok érték kallódik el. De ez az éremnek csak egyik oldala. Az ellenoldalon ott van az a sok szenvedés, sok könny és sóhaj, a mit a kór okoz, meg az a szivettépő keserűség, mely az elhagyottak, a gondozásra szorulók lelkében halmozódik föl, akik mellől kidől a kenyérkereső, az eltartó, a támasz! Szülők keserve, hitvesek zokogása, gyermekek kétségbeesése: óh, semmi sem oly változatos, semmi sem oly káprázatosán sokoldalú, mint azok a nagy tragédiák, melyeket a tüdővósz idéz elő. Szabad-e tovább tűrnünk, hogy ezt a kevés magyart ily kétségbeejtően tizedelje egy kór, melylyel pedig meg tudunk küzdeni?! A tudomány rég kimutatta, hogy a tüdővészt biztosan lehet gyógyítani, csak idejekorán kell hozzáfogni. A szanatóriumokban nemcsak sikerrel gyógyítják az idejében fölvett tüdővészes betegeket, hanem ami a közvetetlen gyógyításnál még nagyobb jelentőséggel bir, mindenki, aki onnan kikerül, fölesküdött katonája óé buzgó apostola az egészség fönntartására szolgáló és a továbbragályozást meg- gátló okos rendszabályoknak. A magyar hazának föltétien szüksége van minden fiára, legkivált azokra, akik java munkabíró korukban produktív tagjai a nemzettestnek. Karolja föl tehát a magyar társadalom a nép-szanatóriumok létesítésének ügyét. Vegye föl a harczot a felnőtt nemzedék irgalmatlan hóhérjával, a tüdővészszel. A tüdővészes betegek szanatóriuma ügyére a kiváló tudós és emberbarát, Korányi Frigyes hívta föl először nyomatékosan a társadalom figyelmét és áldozatkészségét. — Lelkes agitácziójának már mégis van az eredménye : áll és működik az Erzsébet-szanató- rium, ez a mintaszerűen berendezett intézet. De mi ez az általános nagy veszedelem^ mel, az állandó emberadóval szemben, melynek arányaihoz képest a háború pusztításait majdnem kicsinyeseknek nevezhetnók? Szervezkednie kell tehát minden vidék társadalmának. Az alföldön már javában halad a szervezkedés. Bókésvármegyében és Hódmezővásárhelyen már működnek a szanatórium-egyesületek, tőkéjük is szépen szaporodik. Ügy hallom, megmozdult Vasvármegye is és készül a szervezkedésre más vidék is. Ha megmentjük a gyermekeket a hazának, meg kell óvnunk azokat is, akiket java munkabíró korukban támad meg az alattomos ellenség. Éppen akkor, a midőn mindnyája egy-egy kamatozó nemzeti tőkét képvisel. Ébredjen kötelessége tudatára a társadalom! Állitsunk népszanatóriumokat! Hol legyen a szanatórium? Dr. Kuthy Dezső véleménye. Lapunk más helyén számolnnk be a József főherczeg szanatórium egylet választmányi üléséről, amelyben megirjnk, hogy községeink áldozatkész ajánlatából öt hely között kellett választani az egyesületnek, hol építse fel a szegény sorsn tüdőbetegek szanatóriumát. Az egyesület felkérésére dr. Kuthy Dezső nagyhírű szaktudósunk, az Erzsébet királynő szanatorinm igazgatója valamennyi helyet behatóan megvizsgálta és azokra vonatkozó véleményét közölte az egyesülettel. Ez a vélemény volt döntő az egyleti választmány határozatára is és igy nem lesz érdektelen, ha azt egész terjedelmében megismertet- tetjük olvasóinkkal. Dr. Kuthy Dezső véleménye a következőleg hangzik: Méltóságos Elnök ur ! Azon megtisztelő felhívásban részesülvén Méltóságod részéről, hogy a József főherczeg szanatórium-egyesület által létesítendő alföldi tüdőbeteg sanatorium czéljaira öt békésvármegyei képviselő- testület által felajánlott ugyanannyi telket megtekintsem, vagyok bátor méltóságos Elnök urnák jelenteni, hogy a szemlét azon szempontból, melyik telek mntatkoznék az építendő intézet czéljára legalkalmasabbnak, megejtettem s eredményéről az alábbiakban van szerencsém számot adni. Az öt rendbeli telek a csorvási, gyomai, mező- berényi, pusztaszenttornyai és gynlai. 1. A Csorvás 5000 lakosú község által megajánlott telek egyelőre 14 magyar holdban állapíttatott meg; közvetlenül a község mellett fekszik, attól északnyugati irányban. Belőle 10 hold teljesen fátlan terület, 4 hold jelenleg községi gyümölcsös s igy fásitott ugyan, de fái aránylag még fiatalok, s mint minden gyümölcsösben, ritkán állók. A terület Békésvármegye egyik legmagasabb pontja lévén, T A. R C Z A.. Gróf Károlyi Györgyné. Meghalt a szabadságharcz nagy asszonyainak egyik legnagyobbja: özv. gróf Károlyi Györgyné, született Zichy Karolina grófnő. Testvér húga volt a vértanúhalált halt gróf Batthiány Lajos áldott emlékű feleségének, Zichy Antónia grófnőnek. Egy szív egy lélek volt a ritka testvérpár s egyformán vették ki részüket az ünne- peltetésböl s a keserű és fájdalmas megpróbáltatásokból. Nagy és fenséges lélek volt mind a kettő, tele lángoló hazaszeretettel, áldozatkészséggel, férfias bátorsággal s aczélos akaraterővel. A nemzeti újjászületés nagy müvében vezérszerep jutott nekik ama főúri körben, a melynek csak dúsan termő föld volt ez az ország, de nem imádott haza. A szabadságharcz szelleme ragyogó és hóditó ifjúságuk teljében ihlette meg őket és lelkesítő példájuk varázshatással volt a közönyös főúri világ fölébresztésére. A fenkölt lelkű testvérpár az ősi Zichy-család cifferi ágából származott s atyjuk a dúsgazdag Zichy Károly, anyjuk gróf Batthyány Antónia volt. E házasságból négy fiú és négy leány gyermek született, köztük Antónia (szül. r8ió. jul. i4.) és Karolina (1818. november 18.), a kit férje gróf Károlyi György 1836. május 16-án vezetett oltárhoz Pozsonyban. Két nagy és nemes szív, két kiváló szellem és fenkölt lelkűiét egyesülése volt e házas ság, a melyből a mennyi áldás fakadt a hazára, ép oly sok szenvedés szakadt a családra. A Zichy nővérek voltak az elsők, a kik ledobták magukról a bécsi czifra rongyot s a honi ipar kezdetleges termékeit öltötték magukra csak azért, hogy példát adj'anak vele a főúri világ hölgyeinek hazai ipar pártolására. A pesti ifjúság, mely már a négy venes évek elején bontogatta a szabadság szárnyait, rajongott a hóditó szépségű és lelkes honleányokért s első nyilvános szereplésük i844. augusztus 19. Ivóit „A megújított pesti magyar polgári örhad“ zászlószentelése alkalmából, a melynek előestéjén a polgári örhad egyesülve az egyetemi ifjúsággal, nagyszerű fáklyásmeriettel tisztelte meg őket egyetem-utczai palotájukban. Részt vett ebben az egész hazafias érzelmű pesti polgárság. Ez a polgári őrhad katonai alapon volt szervezve s első ízben 1790-ben szerepelt, a mikor József császár, a Bacsányi által megénekelt „Kalapos király“ halála után nagy ünnepélyességgel visszahozták a szent koronát Bécsből. Első ezredesük Boráros János tanácsos volt s ez tisztelgett József nádor és felesége, Alexandra Paulovna nagyherczegnő előtt is, a napóleoni káboruk lezajlása után azonban feloszlott s a negyvenes években újraszervezték. Nemzetiszinü egyenruhájuk volt: zöld attila, fehér csákó és piros nadrág s viseletűk is arra vallott, hogy az ébredő nemzeti szellem sugallatára tömörültek. Kifejezésre jutott ez ama hazafias határozatukban is, hogy egyenruhájuk „ne csak honfiak által készíttessék, hanem, hogy ahhoz minden szükséges anyag is hazai legyen.“ Zászlóanyákul a Zichy testvérpárt kérték fel, melyre mindketten lelkes hangú hazafias levélben válaszoltak. Gróf Károlyirié válaszában többek közt igy szólt : „Annál örömestebb engedek a szives meghívásnak, minél buzgóbban óhajtom, hogy sz. kir. Pest városa, mint szeretett édes hazánknak már most is egyik dísze s mely szeretett férjemet is választott polgárai számába fogadá, a műveltség, társadalmi rend, alkotmányos szabadság, jólét és közboldogság tekintetében előbbre haladjon s miként ezekben, úgy valahára a valódi nemzetiség szilárdításában, mi nélkül jövendője nem lesz üdvös, példaadásul ragyogjon.“ Augusztus 15-én rendkívüli fénynyel ment végbe Rákoson a zászlószentelés, a melyet Majthényi Antal püspök végzett 50,000 ember jelenlétében.Gróf Károlyiné két remek hímzésű ezüsttel gazdagon átszőtt szalagot kötött a habosfehér selyemzászlóra, a melynek zöldbársony alapjának egyik oldalán ez a felírás volt: »Szü letett vásonkeői gróf Zichy Antonia; született vásonkeői gróf Zichy Karolina i844-ik aug. 15 A másik oldalon vörösbársony alapon: Nagykárolyi gróf Károlyi Györgyné a pesti magyar polgári őrhadnak. Németujvári gróf Batthyány Lajosné, a pesti magyar polgári őrhadnak.“ E lelkes, hazafias tüntetés annyira megihlette a mágnásokért cseppet se rajongó Petőfi lelkét is, hogy gyönyörű költeményben énekelte meg a két fennkölt lelkű honleányt. Miért nem voltara a lég ajkaiknál ? Hogy vittem volna szét e hangokat, Mint napvilágot raindenegy magyarhoz, Kit éj környékez honfibú miatt . j . Ragyogjatok itt ébredő hazámban Hajnalsugárul testvér csillagok, Sugárotokra, Memnon szobraképen, A nemzetáldás zengedezni fog. Férje, gróf Károlyi György, fiatalab.b éveiben egy ezredben szolgált a Kossuth által később legnagyobb magyarnak nevezett. gróf Széchényi István huszárkapitánynyal s a láng- lelkű hazafira áldásos befolyást gyakorolt Széchényi hatalmas szelleme. Fényes bizonyság erre az, hogy a mikor Széchenyi páratlan áldozatkészséggel 60,000 forintos alapítványt tett a magyar tudós társaság létesítésére, a 23 éves Károlyi György szintén 4o ezer frtot ajánlott fel e magasztos czélra. Házassága forduló pontot képez életében. Zichy Karolinában nemcsak gyöngéd lelkű és szerető hitvest, hanem egy hazájáért minden áldozatra kész, törhetien erélyű honleányt is nyert, a ki ettől fogva jó szelleme s buzditó vezércsillaga a közélet mezején. Egymást kiegészítve buzognak ezentúl mind azért, a mivel a nemzetet szabaddá, a hazát boldoggá tehetik. Palotájuk központja lesz mind ama üdvös mozgalomnak, a mik a korhadt intézmények romjain a nemzet politikai újjászületéséhez vezetnek. Jóság és áldozatkészség szivük iránytűje, a nemzeti irodalom és alkotmányos élet fellenditése lelkűk vezéreszméje. Lajos gróf kivételével az egész Károlyi családot pártjukra hódítják s a grófné ritka szellemességének egész varázsát arra használja fel, hogy fölolvaszsza a főúri szalonok rideg közönyét c az aulikus szellemű mágnásokat a nemzeti küzdelem táborába vezesse. A pesti árvíz alkalmával az egyetem- utczai palota lélekemelő jelenetek színhelye volt. A grófné arany szive a gyászos katasztrófa alkalmával tűni ki legjobban. A mikor jaj és siralom volt az egész város, Wesselényi Miklós mentőcsolnakán százával szállította ide az árviz- sujtoftakat s mig a gróf Wesselényi naplója szerint elsőnek hozta csónakján az éhezők számára az élelmiszert, addig a grófné szalonjait rendez- tette be a hajléktalanoknak, maga sürgött-for- gott körülöttük s fejedelmi módon mindennel ellátta őket. Ez a nagylelkűség egy csapásra a legnépszerűbb mágnásasszonnyá tette öt. A negyvenes évek a legszebb családi boldogságban teltek el. Egymásután születtek Gyula, Viktor, Gábor és István fiai s a nagy Wesselényi Miklós egy ízben, a mikor nem kisebb emberek voltak a palota vendégei, mint Széchenyi, Eötvös, Deák, Batthyány stb. felemelve a gróf- nénak Gyula fiát, e szavakkal csókolta homlokon : — Remélem, anyád jó hazafit fog nevelni belőled. Férjét i84i-ben Békésmegye főispánjává nevezték ki s gróf Teleki József, Erdély kormányzója igtatta be. A nemzeti újjáalakulás korszakos esztendejében, i848-ban pedig, Szatmármegye főispánjává nevezte ki István nádor s mint ilyen vett részt a szeptemberi országgyűlésen, amikor e nemzet élete, vagy halála felett döntöttek. Csak eme fergeteges időben bontakozott ki teljes nagyságban a két Zichy grófnő áldozatkész honszerelme. Nemcsak aranyukat és ezüstjüket tették férjeikkel a haza oltárára, hanem maguk is Lapunlc mai azámáilioz fél iv mellélclet Tran csatolTra.
