Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-06-08 / 23. szám
23-ik szám Gyula, 1902. junius 8-án, XXXIV. évfolyam. r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. —fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ r L. Egyes szám ára 20 fül. Társadalmi és közgazdásza/fci hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Itodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyllt-tér sora 20 fül. J A népszámlálás eredménye. A m. kir. statisztikai hivatal most tette közzé az 1900-ik évi népszámlálás eredményét; sok tanulságot lehet levonni az adatokból, melyek egy vaskos kötetet tesznek ki, de mindenesetre legörvendetesebb az a tanulságok közzül, hogy hazánkban a magyarság a legutolsó tiz év alatt jelentékenyen erősbödött, mig a nemzetiségek erős- bödni csak egyes vármegyékben tudtak, — egészben azonban gyengültek vagy stagnáltak, s mig 1890. óta 10 óv alatt a magyarság 42*8 százalékról 45*8 százalékra emelkedett, addig ugyanezen idő alatt a németek 12*2 százalékról 11*1 százalékra, a tótok 11 százalékról 10*5 százalékra, az oláhok 14*9 százalékról 14*5 százalékra szálltak le. Minket természetesen legközelebbről Békésvármegye érdekel, fájdalom azonban a mi vármegyénkre nézve a közölt adatok ke- vésbbé örömteljesek, mert Békósvármegye azon öt vármegye közé tartozik, a hol a magyarság tért veszített, A mennyire örvendetes, hogy az országban csak öt vármegyében veszített tért a magyarság, annyira szomorú, hogy ezen öt vármegye közé tartozik Békésvármegye. S a térvesztés a tótság javára történt, a mely vármegyénkben az utóbbi tiz év alatt terjedt. Mit szóljunk ahoz, hogy Bókésvármegyé- ben a nagy magyar alföldön a tótság" terjed ? Majd visszatérünk erre a szomorú eredményre, előbb lássuk a Békésvármegyére vonatkozó statistikai adatokat. Békésvármegye polgári népessége 1890. évben volt 258386, a legutolsó 1900-iki népszámlálás szerint pedig 277734, tehát a szaporulat tiz év alatt 19348, vagyis 7 és fél százalék, a mi ha nem is valami fényes, de elég jó eredmény. Mellőzzük most a nem, éjetkor, családi állapot és vallás szerinti különbségeket, melyek ugyan szintén sok érdekes adatot tartalmaznak s térjünk át a legfontosabbra az anyanyelvre s hasonlítsuk össze az 1890. évi népszámlálás eredményét az 1900. évi népszámlálás eredményével, a mely összehasonli tásból megtudhatjuk, hogy : 1890. évben 1900. évben magyar volt 188781 201619 német „ 6110 6191 tót I 56876 64467 oláh „ 6019 6069 tehát a német szaporodott 81, az oláh 50. a tót pedig 7591 emberrel, a magyar pedig a melynek alapszáma háromszor akkora, mint a tóté, mindössze csak 12838 emberrel, vagyis perczentekben fejezvén ki, a mi leginkább szemlélhetővé teszi a helyzet rosszabbodását a magyarság szempontjából, nem emlitve a németet és oláht, a mely minimális csak törtben kifejezhető százalékkal szaporodott, a magyarság tiz év alatt növekedett Békés- vármegyében 6*7 %-al, mig ugyanezen idő alatt a tótság növekedett 13*3 %-al. A mi azután végeredményében arra vezet, hogy a mig a magyarság 1890. évben a vármegye lakosságának 73*1 %-át tette, addig 1900. évben 72*3 %-ra szállt le s igy a magyarság 8 tized százalékot vesztett s ezzel szemben a német és oláh elem csökkenése mellett a tót 1890. évben tett 22 %-ot, 1900. évben pedig 23*2 százalékot, — vagyis a magyarság 8 tized százalék csökkenésével szemben a tótság növekedett 1‘2 százalékkal; tehát ebben a vármegyében a magyarság és a más nemzetiség mind csökkent, csak a tót nemzetiség emelkedett. Hol van tehát az eredménye annak a temérdek áldozatnak, a melyet az' állam különösen a magyarság érdekében hozott, hol van az eredménye a tót felekezeti iskolák tanítói jutalmazásának ? Mikor szakítunk már azzal a szerencsétlen politikával, hogy jutalmazzuk azokat, a kik kötelességüket teljesitik, mert hisz a felekezeti iskolákban is kötelesség a magyar nyelv tanítása s térünk át arra, hogy büntessük | ki nem teljesiti kötelességét ? Általánosságban ez a helyzet a vár megyében, nézzük már most az egyes községeket. A vármegyében Gyula r. t. város, Békéscsaba, Szarvas, Tótkomlós és Mezőberény azok a városok, a melyekben vegyes nyelvű lakosság lakik s igy elég, ha ezeket vesz- szük szemügyre. Előre bocsájthatjuk, hogy ezek közül Gyula és Békéscsaba normálisoknak mondhatók, habár ezeknél is jobb szerettük volna, ha a magyarság jobban terjed; ellenben Szarvas, Mezőberény és Tótkomlós azok a községek, a hol nagyobb a visszaesés. De lássuk a számadatokat. Gyula r. t. városban volt (nem számítva a nehány főnyi más nyelvüt.) 1890. évben 1900, évben szaporodás magyar 15379 17640 2261 német 1629 1658 29 tót 414 510 96 román 2458 2608 150 A számok beszélnek, ebez kommentár nem kell. Végül felemlítjük még, hogy Gyula r. t. város lakossága 1880-ban 18246, 1890-ben 19991 volt, mig most 22023, tehát az utolsó tiz évben a szaporodás majdnem 10 °/o, a mi viszonyítva ahoz, hogy a megyében az állag 7*5%, elég kedvezőnek mondható. Ennyit kívántunk egyelőre általánosságban olvasóinkkal megismertetni az utolsó népszámlálás eredményéből, óhajtjuk, hogy az illetékes tényezők levonják a tanulságokat a nagyfoutosságu számadatokból. Pénzügyi palota Gyulán. így tehát lényegesen a magyarság növekedett ugyan, de nem találjuk elég ered- ^ ménynek; azzal szemben a nemzetiségek ha- Kg van a]kaimunb bár csekély számban is, de szaporodtak a helyett, hogy legalább részben beolvadtak volna a magyarságba. Békéscsaba nagyközségben volt: 1890. évben 1900. évben szaporodás 6250 9501 3251 429 279 — 27264 27488 224* 152 220 68 magyar német tót román itt is ugyanaz az észrevételünk, a mi Gyulánál, de a mérleget ez sem rontja meg. Határozott visszaesés található azonban a következő három községben, a hol a számarányok igy alakulnak: Szarvas nagyközségben volt; T A R C Z A.. Óh! milyen szép lehet... Oh! milyen szép lehet a temető tája, Virágosán bólint minden ákáczfája, Meleg sugarában aranyos napfénynek, Illatos fürtjein méhek döngicsélnek ! . . Korhadó fejfák közt, bedőlt sírok felett, A tavasz varázsol örök költészetet, BeBzőve mezei futó folyondárral, Behintve tarkáló kikeletvirággal I Hát még kora hajnal, mikor a nap serken, Minő csillogás van a temető-kerten, Virágon, fűszálon ragyogó cseppekben, A kékszemü égnek harmatkönnye rezzen I Fészkel u csalogány, | lomb reá hajlik, Dalt fizet Istennek, még alig pitymallik, Pacsirta is ébred, költi többi társát, Hymnusz8zal fogadják hajnal hasadását I A csapongó lepke, az ezernyi bogár, Virágról-virágra ragyogva, zsongva jár, A bozót megzörren s óvatosan, félve, Avanyzöld gyikocskák bújnak a napfényre! S azután éjszaka 1 súgáresőt ontva, Kelet felől a hold fátyolét kibontja, A miriárd csillag lobogva világot Lefut olykor egy-egy az ég kárpitjáról Halvány kék világa ívben ég mögötte, Fényes lobbanással alszik ki örökre I .. Középen a tejút, Csaba király népe, Ezüst koszorúként az ég tetejébe 1 .. ... A valóság mellett milyen szép az álom, Hogy el is merengtem itt a betegágyon, Hogy elvitt a lelkem, kifeszitve szárnyát, Ahol a boldogság alussza nagy álmát I. , Összeteszem kezem imádkozó szóra. A szellőre bízom, az én hírmondómra, Vigye el Istenhez halk fohászkodásom, Pihenjen meg véle mindenik virágon ! Hogy mikorra felér az Ur zsámolyához, Illatot lehelve tegye le lábához, Hogy ki mindenem volt a földkerekségen, Boldogan pihenjen bólintó, virágos ákáczok tövében Székely Sándor. Magda. Régen történt, de ma is úgy emlékszem, mintha tegnap esett volna. Hej, jobb idők voltak azok, sűrűbb volt a garas, kevesebb a porczió. Más idők járnak, forditott világ van ma ; a garas ritkább lett, az adó meg mindig több, hordaná el a kánya. Régen történt biz a, nem is emlékezném talán reá, ha nóta nem volna róla; ha nem hallanám minden este a malom kutnál felvégesi lányok piros ajakáról bus dallamban felhangozni a Kenderesi Magda gyászos történetét, forró hű szerelmét, siralmas végzetét. Én még emlékszem rá sugár termetére, parazsas szemére, meggy piros ajkára. Bolondult utána három falu java-fiatalja. Édes apja Kenderesi Miklós uram büszke is volt rája, egyetlen leányára, édes magzatjára, sokszor emlegette, hogy nincsen a királynak annyi éke-kincse, a miért cserélne. Nem is szorult rája, van egy hatvan‘köblös földje, csinos kis tanyája; a’falu- ban a templom utczájában zöld salugáteres szép zsindelyes háza és mindenek felett legkedvesebb volt neki a leánya. Nem is volt módosabb em bér a faluban, mint Kenderesi Miklós gazda, de rátartóbb se. A feleségét régen sírba tette, de nem házasodott újra, félt hogy nem jól bánná Magdával az uj asszony; mostohát mag nem akart tűrni a portáján. Mégis mindig építtetett, mint a kinek kicsi a háza, nem fér el benne, vagy vár valakit. 1890. . évben 1900. évben fogyás szaporodás magyar 8000 7845 155 — tót 16340 17771 — 1431 Tótkomlóson volt magyar 856 1110 _ 254 tót 8818 9050 — 232 Mezöberényben volt : magyar 9000 6722 2278 — német 1197 2849 — 1652 tót 2000 3239 — 1239 Várt is, várta Kenderesi Miklós az uj vöt, annak építtetett urasabb házat, magasabbat, divatosat. Mert úri ember lesz az uj vő, nadrá- gos ember, máskép el nem nyeri a Kenderesi Magda kezét. Holmi paraszt legénynek felkopik attól az álla: álmában se merjen arról ábrándozni, hogy Kenderesi veje lesz. így sütte, főzte ki legalább Kenderesi Miklós uram és lelki szemeivel már látta is az uj vöt, Bérezi Kálmánt, a falu pennáját. Afféle kurta nemes volt a megáhitott vőnek való, különben pedig segédjegyző a faluházán. Csapta a szelet Kenderesi Magdának amúgy gavallérosan, (gazduram biztatta) de Isten tudja nem akart foganatja lenni, nem húzott hozzá a leány szive, éppenséggel nem. Kenderesi Miklós uram azzal biztatta magát, hogy majd összeszoknak, de nagyot nézett, mikor Kenderesi Magda szemébe vágta a nadrágos kérőnek, hogy akár milyen kényes-fényes, biz ö ki nem állhatja az urfit és ő utána ne járjon, úgyis tudja, hogy csak a pénziért szereti. Késő volt már, Davaroson széltébe beszélték, hogy a fiatal jegyzősegéd elveszi a fiatal paraszt leányt. Tudta azt már minden veréb. Farkas Jóskának is meg kellett tudni, vagy akarja, vagy se. Nem is csinált belőle sok teketóriát, felvette a piros pitykés lajbit, meg az ünneplő ujasát, fejébe nyomta a kalpagot és beállított Kenderesi Miklós uram curiájára. Adjon Isten ! Fogadj Isten Jóska, mi járatban vagy, mi jót hoztál ? Röviden elmondom nemzetes uram, hogy mi dologba járok, ha jó szívvel É sz irántam és meghallgatja, válaszolt Jóska. No csak szaporán l Csak két hete annak, hogy egy Gyulán építendő új pénzügyi palota létesítése tárgyában felvetett eszmével olvasóinkat megörvendeztettük és most már a terv valóra örömmel konstatálni. Annak idején megemlékeztünk azokról a tárgyalásokról, melyek a vármegyei számvevőség és pénztár államosításával egyesítendő .pénzügyigazgatósági számvevőség és kir. adóhivatal elhelyezése ügyében az érdekelt szakhivatalok főnökének közbenjöttével a vármegye alispánja és a kir. pénzügyminis- terium kiküldötte Baráti Ede osztálytanácsos között lefolytak. Akkor jeleztük már, hogy a tárgyalásokat kiterjesztették arra is, hogy a jelenleg czélszerütlenül elhelyezett pénz- ügyigazgatóság és vele az összes pénzügyi szakhivatalok megfelelő elhelyezésének kérdése az ügygyei kapcsolatosan miként volna megoldható. Nevezetesen abból kiindulva, hogy a mindinkább egymásra utalt vármegyei és pénzügyi közigazgatási hivatalok legczélsze- rübben egymás közvetlen közelében helye- zendők el, már az említett értekezleten részt vevők konstatálták, hogy ez Gyulán másként, mint uj pénzügyigazgatósági épületnek államköltségen való emelésével nem vihető keresztül, és megállapították, hogy e czél elérésének nemcsak egyedüli, de leghelyesebb módja az a kombináczió, hogy a vármegye Hallja meg hát gazduram, hogy mi végből jöttem, nem másért, minthogy feleségül kérjem Magdát. De már erre Kenderesi uramat elfutotta az epe és csak nehezen tudta magát visszatartani, hogy ki ne dobja az alkalmatlan kérőt, küzdött magával, nem tudta megtalálni a helyes választ végre is azzal vágott vissza: — Hallod-a öcsém! Eredj haza, feküdj le, ha részeg vagy és tudd meg, hogy Kenderesi; Miklós gazda nem adja szolga embernek a leányát. l.ángvörös lett a Farkas Jóska arcza, tüzbe égett a haragtól szeme, de nem válaszolt. Sarkon fordult, az ajtó felé tartott; kimenőbe meg nem állhatta, hogy félvállról csak úgy foghegyről vissza ne szóljon : — Isten áldja Kenderesi uram, megfogadom a szavát, hazamegyek kialszom a mámoromat, de jusson eszébe, hogy én mondtam és ha kell esküt teszek rája, hogy senki másé, enyém lesz a lánya. És azzal odahagyta a szobát. Az utczaajtóban találkozott Magdával, jött a felső bótból. Hirtelen megfogta a leány kezét és halkan súgta: Gyere le estére első harangszóra a füzesbe a nagy odvas fához. — Várlak! Kenderesi Magda a fejével intett és besietett a kis kapun. Este van ........... Mély csend a faluban, alszik minden ember, dolgozott — most pihen. A hold világa árnyékot vet egy sugár termetre, amint elfordul a falu végén le a Körös felé. A kakasos toronyban megkondul a harang esti imára. Kenderesi Magda meggyorsítja lépteit. Jól ismeri a járást, a nagy fűzfánál letér Ija.pvLn.ls mai számúhoz fél Itt melléklet van csatolva.
