Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-05 / 18. szám
18-ik szám Gyula, 1901. május 5-én XXXIII. évfolyam f----------------1 Szerkeszlósűg: 'l 'emplom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illetC közlemények intézetniük. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész óyre . . 10 kor. — ül. Pél évre ... 5 | — | Évnegyedre . | | 50 „ Társadalmi és köz&azdászati hetilap. Egyes szám ára 20 fül. ________Ä Me gjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: HZ óim ID á v i clKiadéhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán,- a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 20 filL Tejszövetkezet Gyulán. A 1 évi április hó 28-án, a „Békés“ 17-ik számában fenti czim alatt megjelent közleményre vonatkozólag lehetőleg röviden óhajtom felvilágositásképen az alábbiakat közölni, melyek — azt hiszém — Scherer Benedek czikkiró urat is megfogják nyugtatni. Scherer ur említett czikkében annyi anyagot ölel fel, hogy mindenre lehetetlen válaszolnom, valamint hogy lehetetlen minden az országban megjelenő czikkre válaszolnom, és ez esetben csak azért teszek kivételt, mert nagy súlyt helyezek a Békésvármegyében megindult mozgalomra, különös figyelemmel az ottani elhanyagolt szarvasmarha tenyésztésre. Tévedés a czikknek azon feltevése, hogy ott, a hol annyi a tisztviselő, mint Gyulán, nem szükséges a tejszövetkezet megalakítása egészségügyi szempontból sem. E tekintetben ( hivatkozom Budapest és Bécsre, a hol ugyancsak elég tej kerül értékesítésre, s tessék az ottani szövetkezetek évi kimutatásait megfigyelni, hogy mennyi tejet hoznak forgalomba. S éppen a közegészség érdekében áll hogy egy-egy nagyobb és ellenőrizhető központból kerüljön a tej forgalomba, mert a tejjel, nemcsak a gumókor, hanem egyéb betegségek, mint pl. hagymáz, vörheny, difteritis, kanyaró stb. terjesztetik. S ha erre való figyelemmel kívánjuk a tejet forgalomba hozni, úgy ez csakis szövetkezet utján lehetséges, a hol osetleg a tejet pasteurizálás által ártalmatlanná tehetjük. Ha pedig egyesek hozzák azt forgalomba, úgy a ragályok folytonos terjesztését mintegy előmozdítjuk — s ugyan hol a garanczia az egyesek által szállított tej minőségében ? Debát mindezektől eltekintve, határozottan lehet állítani, hogy a Gyulán ma termelt tej sem értékesül a tisztviselők által. Hiszen fölületes számítással a Gyulán termelt tejnek értékét 200.000 koronára becsültem, s bizony, ' ha eladnak összesen évenkint T A. R O Z A. Emlékezés.*) Láttátok-e, mikor sötét, zivataros éjjel, Ijesztő homályát hajnal veri széjjel? Itt, e házban történt, minden magyar lássa, Egy diosS pályának hajnalhasadása. Mikor napkeleten virradatkor indul, Az első fénysugár kelet kapuin túl, S diadalmas pirral végig fut az égen, Madárdalt ébresztve ködös messzeségen. ügy virradt a lelke Munkácsy Mihálynak, A magyar festőnek, a művész királynak, Itt, ebben a házban, melynek szent küszöbén, Vigaszt, lelkesedést merit gazdag, szegény . .. Mert a művész-ihlet Isten adománya, Keveseknek jut, bár annyia kivánja. De a lángelmével összefér a munka, Szép hazánk üdvére, áldásul magunkra. Munkácsy az ihlet Isten áldott fia, Tudta, hogy e kincset nem eltékozlania, De hona javára adták az égiek, S szét fogadott szivvel-lélekkel nékiek. Munkás lett, iparos, dolgozott napestig, Es a kik élete szép futását festik, Följegyzék e munkát nagy dicsőségére, Mert a hű munkának dicsőség a bére. Sohasem restelte, mindig büszke volt rá, És e büszkeséget belénk is átoltá, Hogy ő munkás vala s a munka nemesit, Megédesiti a dicsőség pereseit. S babérral körítve fényes nagy világban, Ragyogó dicsőség fényáradatában, Örömmel szorított a munkással kezet, Tudta, hogy a munka diesőségre vezet. *) Irta s felolvasta Csabán 1901. május 2-án a Munkácsy Mihály emlékünnepélyen dr. Várad! Antal. 12—16.000 koronáért, sokat mondtam. Al gümőkórral való inficziálás sem oly veszedelmes, ha a közönség forralt tejet élvez, s e tekintetben az állatorvosi' szemle, tekintet nélkül arra, hogy van-e szövetkezet vagy nincs, amúgy is el yan rendelve az olyan gazdaságban, amely tejet hoz forgalomba. Gazdasági szempontból sem helyes azon következtetés, hogy miután a tej 10—12 fillérrel értékesíthető, nemcsak nem szükséges, de nem is hasznos a tej szövetkezet Gyulán! Hiszen világosan megmondatott, hogy csak a tejként nem értékesíthető részt kell majd vajjá feldolgozni s a ki foglalkozott már tejgazdasággal, jól tudja, hogy ennek jövedelmét éppen a tej fölöslegek szokták bizonytalanná tenni. A néptáplálkozásra vonatkozólag pedig csak annyit jegyzek meg, a mit előadásomban is hangsúlyoztam, hogy a tejszövetkezeteknek e tekintetben áldásos a hatásuk. A szegény ember, a ki nem tarthat tehenet, ma nem táplálhatja tejjel gyermekeit, mert hiszen egy liter tej apránkint vásárolva 14 fillér. Ahol tejszövetkezet van, ott édes lefölözött tej kerül eladásra 2—4 fillérért, mely tápláló jó eledel. Annyi értéke nincs, mint a tehén tejnek, mert hiányzik abból a zsir, de egyébként annak tápláló hatásáról tárgyalni fölösleges volna, annyira köztudomású dolog. A tolnavármegyei kivándorlás és a népességnek apadása valóban nem hozható kapcsolatba a tejszövetkezetekkel. Tagadhatatlan tény azonban, hogy Tolnából, évenkint mintegy 2—t3 millió korona áru tenyészállatot visznek az ország egyébb részeibe, a tejből pedig közel egy milliót vesznek be a kisgazdák. A népesség szaporodása nem áll arányban annak jólétével, e tekintetben a legnagyobb eltéréseket tapasztaljuk nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is. Csak nem tagadhatja senki, hogy a franczia nép gazdag és vagyonos ? s mégis azt látjuk, hogy a kormány praemiumokat ad a nagyobb családoknak. Ez a kiesi fészek a honnan kirepült, S mikor a magasból vissza-vissza került, Úgy tekintett reá, mint egy szent bölcsőre, E báz volt ifjúi reményének őre. Minekünk meg templom, áldjuk e falakat, Melyek közt nagy jövő szép sejtelme fakadt, Mivel a munkában s a hivő lelkekben, Mint örök templomban jelen van az Isten ... Mert Isten vezette Munkáosyt e helyre, Reöck István házában atyai kebelre, Aki tanulásra munkára vezérli, S áldott jé nejében, anyát adott néki! Élő hittel látjuk, mit tett az Ur keze, Kifejlett a sasszárny, mely benne rejteze. Fölszállt a felhőkig, de fenn a magasban, Vérünkre ismertünk mindenkor a sasban .. . Mienk volt, az maradt, őrizzük emlékét, Márványnyal jelöljük az ifjú sas fészkét. De örök emlékét szivünkbe foglalva, Szerettük őt élve, — magasztaljuk halva . . . Ragyogó példakép, munka dicsősége, Munkácsy . I. lebegjen örök áldás, béke Neveden s e házon, emlékén a nagynak, A világhódító asztalos inasnak . .. A jég. — Irta: Reisner Arthur. — Ott osztották ki a sáromberki uradalmat tiz-husz holdas parczellákban a község földműves lakóinak. Az uraság meghalt, az örökösök nem tudtak rajta megosztozkodni, hát igy adogatták el apró tagokban. Kinek is lenne annyi pénze, oly nagydarab földet megvenni egészben. Az ilyen apró parczellákhoz meg nem sok pénz kell a szegény embernek. Csak ami az átíráshoz, szerződéshez szükséges, a többit adja a bank, csak a kamatot kell fizetni, az sem nagy, ötven év alatt letörleszti a kölcsönnel együtt. ■ Nem vagyok továbbá azon szerencsés! Gazdasági szempontból tekintve a kór- l%jjzetben, hogy czikkiró úrral egyetérthet- jdést, azt hiszem egyetért velem abban, hogy i 1É1 ír n Iti 4- —. 1 Xf. v* n mm —-v I -w ma wam A 41» Á *A A A 17" AflTT V1W1 A A»TT A Ív A Vt AA A 17 V A A IV AW n a4v\ A n TVA « iysK a kivitel és vámokra vonatkozó fejtegetéseivel, ez azonban sokkal hosszadalmasabb' tárgyalásokra vezetne, semhogy álláspontomat indokolhatnám. Végül csak a temes-szépfalvi tejszövetkezettől beérkezett és a lapban közölt adatókra kívánok nehány megjegyzést tenni. Temes-Szépfaluban a tejszövetkezet az üzemet 1900. évi április hó 26-án kezdette meg. A szövetkezetnek van 159 tagja 221 tehén üzletrésszel. Bevétele volt a hozzám beküldött adatok szerint a 8 hónap alatt 9.557 korona. A kérdés az, mennyi bevételük volt a tehéntartó gazdáknak a szövetkezet megalakítása előtt? S ha ott nem szaporodott a tehénállomány, annyi eredménye már is volt a szövetkezetnek, mint czikkiró is közli, hogy a teheneket jóiban ápolják. Egyelőre ez is előny gazdasági szempontból. Az pedig, hogy a szövetkezet deficzittel fejezte be az évet, tévedés, mert a szövetkezetnek sem deficzit, sem tiszta nyeresége nem lehet. A deficzitet a helytelenül számitó szövetkezetek abban látják, hogy kifizetik a tejet értékesítési összegen felül s ha nem futja, akkor azt hiszik, deficzitjük volt. S hogy a szépfalui tejszövetkezet minő eredményt fog az értékesítésnél elérni, az előrelátható a 11-ik pontban közölt azon Érteleiből, hogy a tejszövetkezet igazgatósága miként végzi a 'téjszállitókkal szemben az ellenőrzést. S daczára ezen eljárásnak, mégis azt Írja a szépfalvi szakértő, hogy az adósság letörlesztése után a tejet ott körülbelül 5 krért fogják értékesíteni! Különös, hogy üálunk igen sok helyen hincsenek ilyen árakkal megelégedve, mikor arról van szó, hogy a fölösleges tejet értékesítsük, de hát arra nem felel senki, hogy minként értékesítik azt ma. Mindezek azonban nem fontos körülmények, de czikkem befejezésével engedjen meg Scherer Benedek ur egy kérdést. Békésvármegyében csakis azon esetben várhatjuk a gazdasági föllendülést, ha a mainál jobb és több szarvasmarhát fognak tenyészteni. E nélkül a gazdasági pangás állandó lesz. Ha tehát több marhát kell tartaniok, több tehenük és ebből kifolyólag több tejük is lesz. Miként véli Scherer ur a tejet értékesíteni? Szerény nézetem szerint nem elég csak a hiányos értékesítésre reá mutatni, mert hiszen mindannyian elösmerjük, hogy jobb volna, ha magasabb áron tudnánk értékesíteni nemcsak a tejet, hanem minden egyéb terményeinket is. De egyúttal utba- azitást is elvárnánk, hogy az ottani viszonyok között mit tegyünk ? Mikor a búza 12 írt volt, szívesen termeltük, de a mikor leszállt az ára 6 írtra, talán felhagytunk a termelésével ? Vagy talán jobbnak véli csekély állattartás mellett 16.000 korona áru tejet termelni, melynek literje 5—7 krért értékesül, vagy pedig nagyobb állat-állomány mellett a tejből 120—150 ezer koronát bevenni? ha mindjárt csak 4 krért is értékesíthetem In terjét ? Ne tessék csak a tejnek literenkinti értékesítéséről beszélni, de általános gazdasági szempontból és különösen a kisgazdákra való tekintettel megítélni a kérdést. Vagy talán azért ne termeljünk többet, hogy az a kevés, a ki most termel, jobban tudja tejét értékesíteni ? — Ez csak nem közérdek ! A fö az, hogy pontosan kell fizetni. Mert aki nem tud fizetni, attól elveszik a földet, meg me? azt a kis holmit is amit keservesen összekupor- gatott. Dehát próba — szerencse. Négyezer holdra inkább akad négyszáz ember, mint egy. Akadt is. Az öreg Vidra Péter is tanácskozik a feleségével. — Hát azt mondod anyjuk, hogy mink is vegyünk abból a földbül. Hat jó jó, hiszen én is gondolkoztam rajta. Nagy sor van ám azon. Ha az ilyen magam fajta szegény ember belekap ilyesmibe. Szegény emberek vagyunk, keservesen szereztük azt a két lovat, meg a kocsit, meg azt a kis viskót. Ha felibe szántottunk, vetettünk, oszt nem termett, hát szereztünk fuvaron élelmet, nem kellett haszonbért a földért fizetni. Hej de a banknak muszáj fizetni, ha terem, ha nem. Oszt öregségemre vegyék ki a fejem alól az 'utolsó párnát I Jól gondoljuk meg ezt hé,! _ Hát igaza van kendnek ebbül a részből, hogy koczkára vetjük a kis lim-lomunkat. De hát nézze csak, Bodi János is belement, az öreg Kardos is vett, hát műnk mért ne vennénk. Oszt még a mit mink vennénk, jó parlagi föld, eddig legelő volt, ha most feltörjük, teremni kell annak, mint a parancsolat. De hát tudja kend is, hogy az öreg Kardos sem a maga javáért veszi a földet, hanem a fiának. Hát én is úgy gondolkoztam, majd jó lesz a mi Jánosunknak is. — Az öreg Kardosnak a fia 'ott van mellette. ö szánt-vet, de a miénk az még a császárt szolgálja. — Hát nem is úgy gondolkoztam én, hogy János tán mindjárt haza jönne, mert azt én is tudom, hogy nem lehet. De az ősszel csak haza Országszerte azt látjuk, bogy a nagybirtokosok > és a középbirtokosok könnyen megérthető okokból szaporítják a szarvas- marha állományukat. Hát a mit azok a tanult és számitó gazdák jónak és előnyösnek tartanak, az ne legyen jó és előnyös a kisebb regievei dolgozó kisbirtokosnak ? Hiszen, ha egy uradalom 6 krért értékesíti a tejet, drága épülettel, tiszti és egyéb személyzet kezelésével, — ezzel szemben a kisgazda, a ki maga ápolja és látja el jószágát, milyen kerül, ha leszolgált, addig meg sem Írjuk, hogy mit vettünk neki, csak meglepetésnek tartogatjuk. Hej tudom lesz is öröme benne. Aztán meg ha itthon lesz, ő lesz a gazda, szánt, vet, mink meg csak segitűnk neki itt-ott, a hun birunk. Majd eltart ö bennünket, tudom. — Hej anyjuk, nagyon érted szépíteni a szót. Hát hiszen ha előre látnánk mindent, én se gondolkodnék tán. Mert most úgy gondolkozók, hogy ha ott megveszem azt a földet ezt a kunyhót itt eladjuk, őzt kiköltözünk a földre, ott veretek egy házat, rr.eg istállót, oszt nem lesz se itt, se ott. Az asszony felállott, odament az emberhez s megsimogatta a haját. — Ad az Isten egészséget, erőt,, meg egy kis szerencsét is tán. Próbáljuk meg. — Hozd elő hát a mandlimat anyjuk, megyek a közjegyzőhöz, hogy csinálja meg azt az Írást. Oztán Isten adjon mindenjót! ti. A júniusi napsugár tikkasztó melege rez- gett át a levegőn. Erős fejlődésben van fa, fü, virág és érleié minden azt, a mi gyümölcse. Az öreg Vidráék földje, amit most vettek a parczellákból, épen a sarokba esett, a hol egyrészről a füzes, másrészről a Kardos földje határolja. Jó termő, zsíros föld, érleli a gabonát. Most is olyan rajta a búza, mint az élet. Be is van vetve majdnem az egész húsz hold, csak tán négy hold maradt kukoriczának. Vasárnap délután van. Pihenő. Az öreg Vidra ott ül, a kis házikó előtt, az árnyékban, a mit épitett a földjére. A falubelit eladta. Az asszony mellé telepszik, oszt néznek. Nézik az előttük lengő gyönyörű gabonát. Reng, reng már a szép kalász, langyos szellő hullárcoztatja végig. Olyan szép az, n.intha a Lapunlc mai szAméih.oz fél iv mellételet van csatolva.