Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-08 / 36. szám
Melléklet a „Békés" 1901.36-ik számához. munkától megszabadulva, alaposabban és jobban fogják teljesíteni feladataikat. Nem fogom elmulasztani a város admi- nisztráczióját ebből a szempontból is megfigyelni és a város közönségével egyetértésben közrehatni a lehető egyszerűsítések keresztülvitelére. Magát a gyakorlati közigazgatást illetőleg a városi közigazgatás minden közegétől föltétlenül meg fogom követelni a jóságos és előzékeny bánásmódot a felekkel való közvetleu érintkezésben, mert semmi sem visszataszitóbb, semmi gyűlöltebbé nem teszi a hatóságot és a társadalom vezető tényezőit a közönség és a szegény ember előtt, mint a lelketlen és durva bánásmód. Ne csak a corpus jurisban legyen az benne, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, hanem a gyakorlati életbe is át kell vinni ezt az elvet, mint tiszteletet parancsoló valóságot. A tisztviselőkkel szemben elvem lesz, a mint pályám eddigi folyamán is volt, a kölcsönös megértésre való törekvés, a melynek utján remélem, hogy a tisztviselők útmutatásaimat benső jóakarattal fogják követni és azoknak eleget tenni. A tisztviselőkben pályatársaimat fogom tekinteni, jogos és méltányos köz- és egyéni érdekeiket mindenkor igyekezui fogok előmozdítani. A tisztviselői becsületet szeplőtelennek akarom tudni. Ezen a téren nem ismerek kíméletet. Tisztakezüség dolgában leheletszerű makulát sem fogok elnézni. A szorgalmat és munkásságot mindég készséggel fogom elismerni és amennyiben tőlem is függ, érdem szerint jutalmazni. A tisztviselőktől még egyet kérek : bizalmat irántam, azt, hogy bajaikat őszintén tárják fel előttem mindig, s ügyes-bajos dolgaikbanne a szigorú főnököt, hanem a segítő barátot lássák bennem. A közigazgatás általános felügyeletén és ellenőrzésén kivül jelentékeny konkrét intézkedési jogkört is biztosítanak a főispánnak a törvényhatóságokról, a községekről, a fegyelmi joghatóságról, a közigazgatási bizottságokról szóló és egyéb szervezeti és közigazgatási törvények. Azonban nem csalódom talán, ha azt a nézetemet nyilvánítom, hogy a törvényekben és a rendeletekben körülirt hatáskörnél bizonyos tekintetben még fontosabb az a hivatás, a nem kodifikált feladatok azon köre, a mely feladatok a főispánnak társadalmi téren való szerepkörébe tartoznak. Ebben a körben feladata a főispánnak megfigyelni és tanulmányozni azt a helyi társadalmat, melynek körébe küldetett, tájékozódni a rendelkezésre álló erőkről, a közgazdasági és kulturális téren jelentkező mozgalmak és irányokról, képet alkotni magának a köz és a magán élet követelményeiről, a kulturális és gazdasági életnek hiányairól, keresni azt, minő intézményekkel lehetne ezeken a hiányokon segíteni, kutatni, minő alkotásokkal lehetne előre vinni a társadalmat gazdasági és művelődési téren. Megfigyeléseiből a következtetést is le kell vonnia. A társadalommal karöltve kötelessége odamüködni, hogy a hiányok orvosoltas- sanak, hogy az előhaladás intézményei megteremtessenek. És be kell vonnia a működés ezen keretébe a viszonyok engedte mérvben a központi kormányzatot, az államhatalom központi intézőinek segítő, támogató tevékenységét is. Ebben a minőségében a főispán mintegy összekötő kapocs a helyi társadalom és a kormány között. Ezen a téren aztán nem szabad különböztetést tennie felekezet, osztály, foglalkozás között. Minden polgár előhaladása, érdeke egyformán fontos ; minden társadalmi osztály, minden foglalkozás kör egyaránt van jogosítva keresni a boldogulás feltételeit, és a hatóság, a főispáuegyaránt köteles tőle telhetőleg mindannyit jogosult czél- jai elérésében támogatni. ígérem, hogy a kormánynyal szemben való közvetítés körében a tőlem telhetőt mindenkor a legnagyobb igyekezettel el fogom követni. Áttérve gazdasági kérdéseinkre, jól tudom, hogy mint hazánk nagyobb részében, különösen pedig az alföldön másutt is, úgy itt is a földmivel és a legelterjedtebb foglalkozás, épen ezért a mezőgazdasági érdekek támogatása elsőrendű fontosságú. De azt is be kell látnia a haza minden polgárának, hogy a gazdasági élet az általános fejlettség mai színvonalán már nem lehet egyoldalú, mert az egyoldalú fejlődés visszaesést jelent. Egészséges gazdasági haladást csak úgy tartok lehetségesnek, ha a különböző közgazdasági foglalkozások arányosan fejlődnek. Egyidejűleg és párhuzamosan kell tehát a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi érdekek kielégitósére törekednünk, óvakodnunk kell ezeket az egyaránt fontos nemzeti tevékenységeket egymással ellentétbe hozni avagy megengedni, hogy más ily ellentétet szítson. Meg kell gyökeresednie bennünk a tudatnak, mint alapigazságnak, melynek szempontjából intézzük közgazdasági köztevékenységü- ket, hogy földmivelő, iparos és kereskedő egymásra vannak utalva s hogy a gazdasági boldogulás útja az, ha a közgazdasági élet különböző terein tevékenykedő társadalmi osztályok egymást vállvetve kölcsönösen segítik és karöltve támogatják. A közgazdasági kérdésekről szólva, lehetetlen ki nem terjeszkednem a m e- zőgazdasági munkáskérdésre is, arra a jelentős problémára, mely egy évtized óta állandóan foglalkoztatja hazánk intéző köreit és minden gondolkozó polgárát. De minthogy a gazdasági mun- káskérdés az életben annyira össze van szövődve-fonódva egyéb gazdasági kérdésekkel és minthogy a munkásviszonyok javítására irányuló törekvések egyszersmind a közgazdasági élet többi bajainak orvoslására is szolgálnak, a munkás kérdésről nem zárt egészben, egyéb kérdésektől elkülönítve, hanem a többi gázdasági kérdésekkel együttesen és vegyesen, azoknak keretében fogok szólani. Nem fogom itt az önök idejét igénybe venni a gazdasági munkáskérdés keletkezésének, tényleges állapotának, a fennforgó bajoknak hosszas vázolásával. — Hiszen közötte élünk ezeknek a viszonyoknak, egy évtized óta figyeljük és tanulmányozzuk azokat. És most már lényegükben is ismerjük a bajokat. Tudjuk, hogy a föld népének, melyet szivünkkel szeretünk mindannyian, jogos oka is van a panaszra. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a panaszoknak mely része írható az izgatás számlájára. De ha leszámítjuk az utóbb érintett panaszokat s ha az izgatásból eredett elégületlenség orvosrészeül az okos felvilágosítást állítjuk oda, továbbá a kijózanodást, azt, hogy saját tapasztalásából megtanulja a szegény ember, hogy ne higyjen ámi- tóinak, — ha mindezt leszámítjuk is, még mindig jelentékeny indokolt panasz marad. Fő forrása ezeknek a foglalkozások egyoldalúságában és a munka alkalmak egyenlőtlenségében rejlik. A foglalkozások egyoldalúsága alatt azt értem, hogy az alföld gazdálkodása még ma is majdnem kizárólag csak magtermelésre szorítkozik. A foglalkozások egyoldalúságával szorosan összefügg a munka alkalmak egyenlőtlensége. Mert nagyobbára csak mezőgazdasági foglalkozása van a népnek, az is nagyobbára csak magtermelés. Innen van, hogy az aratási időszakban rengeteg mennyiségű munka torlódik össze, munkás hiány áll elő, az év nagyobb részében, főleg télen pedig hiányzik a munka alkalom. Innen van az is, hogy az aratási nagy munkaidő-* ben, mely a gépek használatba vétele folytán különben is jelentékenyen megrövidült, a munkás kéz aránytalanul drága, mert hiszen a munkásnak rövid időn kell majdnem egész évi élelmét megkeresnie. Ezzel a helyzettel szemben feladatunk oda törekedni, hogy a munka alkalmakat lehetőleg szaporítsuk és időbeu széthelyezzük, azaz uj munka alkalmakat és pedig lehetőleg olyanokat tárjunk fel, melyek ne ismét az aratás idejére — a nagy munka torlódás és azzal járó munkás szükség idejére — essenek, hanem lehetőleg az év más szakaiban nyújtsanak foglalkozást. Ezek a munka- alkalmak továbbá lehetőleg állandóak, azaz olyanok legyenek, hogy az év hosszabb szakában, főleg télen, vagy a mi még sokkal jobb, az egész éven keresztül adjanak foglalkozást. A munka alkalmak szaporításánál helyi viszonyainkból kell kiindulnunk, uraim, s így első sorban a mezőgazdaság és a mezőgazdasággal kapcsolatos ipari foglalkozások, azután egyéb ipari foglalkozások terén kell keresnünk a m u n k a alkalmak szaporítását. És itt lehetetlen rá nem mutatnom arra, hogy íme, a munkásnak érdeke ugyanaz, ami a gazdáé és iparosé, mert hiszen a munkások bajainak orvoslására is az szükséges, a mi a gazda jólétét fokozza és a mi az iparos megélhetését biztosítja. Igyekezzünk mezőgazdaságunkat sokoldalúvá tenni, a hagyományos búza és tengeri termelésen kivül a mezőgazdasági művelés egyéb tereire is áttérni. Nagy hasznot igér az i p a r n ö v é- n y e k (czukorrépa, kender, czirok, stb) nagyobb arányú termesztésének meghonosítása. Kiváló súlyt kell továbbá helyeznünk állat tenyésztésünk fejlesztésére, mert az egyúttal magának a földmivelésnek jelentékeny javításával egyértelmű, másfelől az állattenyésztéssel járó állati melléktermékek feldolgozása és értékesítése ritka haszonnal jár. Elég legyen utalnom arra, hogy Magyarország vaj és egyéb tej termékek elárusitásából aránylag több pénzt hoz be külföldről, mint gabonanemüinek értékesítéséből. A gazdálkodás sokoldalúsága fokozza a gazda jövedelmét, mert így könnyebben alkalmazkodhatik a világpiacz Ízléséhez, s mert nem egy koczkára van helyezve boldogulása s az egyik oldalon esetleg előálló hiányt bőven pótolja a másik oldalon jelentkező felesleg. De különösen fontos a gazdálkodás sokoldalúsága és belterjessége a munka alkalmak szaporítása és időben való szét- helyezése szempontjából. Nem akarom mindezzel azt mondani, hogy a szemtermelést hanyagoljuk el. A magyar alföldnek mindenkorra egyik elsőrendű és legértékesebb termelvénye fog maradni a búza. Azonban föltétlenül szakítanunk kell gazdálkodásunk azon kiáltó egyoldalúságával, mely a magtermelés kizárólagosságában nyilvánul. A belterjes gazdasági művelés jövőjének perspektívájára egyébként korszak- alkotó fontossággal lesz az öntözésnek széleskörű alkalmazása. Bölcsen tudják önök, igen tisztelt uraim, hogy a viz ellen való védekezésnek feladatát az árvédelmi munkálatok elkészültével már jó részt kimerítettük. Javában tart a védekezést nyomon követő második feladat, a belvizek rendezése. De a gondviselés úgy rendezte be az életviszonyokat, hogy nincs perez, melyben bármely téren azt mondhatnók: megoldottuk feladatunkat. Mert egy megoldott feladat nyomában száz uj megoldatlan jelentkezik. Az árvédelem és a belvíz levezetés feladatának megoldása sem meríti ki a viz rendezés és hasznosítás körüli feladatainkat. Mert előttünk áll az öntözés kérdése. Nem elég a romboló ártól megszabadítani a termő földet, nem elég a kártékony vad vizeket elvezetni onnan, — hanem az így összegyűjtött, raktározott vizet, az abban rejlő termékenyítő erőt ismét vissza kell adni a földnek, szelíd, hasznos, áldásos nedvesség alakjában adni vissza azt, a mit mint romboló erőt elvontunk onnan. Az öntözés általános meghonosításával ma még meg sem Ítélhető lényeges átalakuláson fog keresztül menni mezőgazdaságunk, mely egyszerre függetlenné válik az időjárás szeszélyeitől. Nagyban fogja fokozni ez az uj aera a föld hozamát és egész uj sorozatát fogja megnyitni a munka alkalmaknak. A mezőgazdasági foglalkozások szaporításával és a mezőgazdasági iparágak meghonosításával egyidejűleg bátran és erélyesen kell hozzá látnunk az általános iparfejlesztés terén reánk várakozó munkához. Iparfejlesztésre a valódi talajt a városi élet nyújtja. Ezt a legmagyarabb várost kötelességünk a szó igazi értelmében vett várossá fejlesztenünk. Tehá a környező vidék szellemi, kulturális és ipari középpontjává. Azt a művelő hatást, melyet a városnak a környező vidékre gyakorolni hivatása, Hódmezővásárhelynek is ki kell fejtenie egész mivoltában. De el kell érnie Hódmezővásárhelynek az ipari fejlettségnek azt a jelentékenyebb színvonalát is, hogy magának a városnak, valamint a reája utalt környéknek lakossága minden ipari szükségletét itt, ebben a városban fedezze, fedezze pedig nem safe itt eladásra kerülő, hanem lehetőleg itt készült iparczikkekből. Persze, törekvéseinknek ennél sokkal messzebbre is kell terjedniük, arra, hogy ne csak a helyi és a környező vidéki fogyasztást lássuk el iparczikkekkel, hanem hogy a külföldre szállítsunk ipar- czikkeket. Aktív mérlegre kell törekednünk, arra, hogy több értéket adjunk el a külföldnek, mint a mennyit attól vásárlunk. Ez a különbözet az államok jólétének alapja. Hazafias kötelességünk tehát a belföldi iparczikkek termelését mindenáron fokozni. Természetesen, ki kell keresnünk, mely iparczikkekre van szüksége a külföldnek s azokat kell nagy mennyiségben előállítanunk, s természetes az is, hogy csak jó és nem túlságosan drága iparczikkekkel lehet piaczot teremteni. Iparfejlesztési törekvéseinek során fel kell karolnunk az ipari termelő tevékenység minden nemét: támogatni a kézművességet, de elősegíteni a gyáripar fejlődését is. Szépen megfér a kettő egymás mellett, csak okosan kell hozzá fogni. Hiszen az ipari termelés mezeje oly tág, hogy a gyáripar és kisipar egyformán eredményesen működhetnek azon, csak egymásnak konkurenseivé ne tegyük. Sőt, igen tisztelt közgyűlés, a háziipari foglalkozások fejlesztésének is meg van szükebb ha tárok között nemcsak a jogosultsága, hanem főleg a mi szocziáiis viszonyaink között a különös fontossága. Különös fontossága kiváltképen ott, ahol az ily háziipari foglalkozások a családnak egyébként nem kereső vagy alig kereső tagjait, tehát főleg a nőket és gyermekeket is a családfő kereső tármosolya s üdvözlő szavai fogadták, ha megérkezett. Most a mély sir tátongott elé s abba éppen az ő gyönyörű virágszálát temették el örökre ! A sarkadi temetőben élővirág koszorúkkal rendkívül nagyszámú közönség várta a gyász- menetet s a sarkadi dalkör három szép gyászdalt énekelt el a sírnál. A sírnál Kolwmbán Áron kölegyáni ev.ref. lelkész mondott gyönyörű gyászbeszédet s midőn a sirt felhantolták, Antal Géza sarkadi kántor, a dalkör vezetője búcsúzott megható szavakkal a mindnyájuk előtt kedves halottól. S a megtört férj még egyszer ráborult a sirhantra, fájdalma zokogásba fűlt el s ajkai önkéntelenül rebegték: „Álmodj szépet, pihenj békén Boldogságom, Hófehérkém . ■ .“ Ez volt írva a koszorú hófehér szalagjára is, melyet a poéta férj felesége koporsójára helyezett. A gyászesetről dr. Nuszbek Sándor a következő gyászjelentést adta ki: Dr. Nuszbek Sándor az alulírottak nevében is fájó szívvel tudatja, hogy télejthetetlen felesége : Balog Emmuska folyó évi szeptember hó hó i-én délután 4 órakor boldog házasságának io-ik hónapjában, 22 éves korában jobb létre szenderült. Temetése folyó hó 3 án — kedden — délelőtt 9 órakor lészen az ev. ref. egyház szertartása szerint, a háznál tartandó imádság gal. Kelt Gyulán. 1901. szeptember i-éti. Áldott legyen emlékezete! Balogh Ambrus és neje Nagy Emma szülei. Nuszbek Sándor és neje Márki Mária, ipa és napa. Nuszbek Mariska Nuszbek Lajos, Nuszbek Juliska, Nuszbek János sógornői, illetve sógorai. Balog Erzsiké férjezett Fogarassy Bálintné, Balog Sándor, Balog István, Balog Lajos, Balog Jolánka, Balog Andor, Balog Margit, testvérei. Balog Mihály és özv. Nagy Sándorné, született Szántó Zsófia nagyszülei. A ravatalra koszorúkat tettek a következő felirattal: Emmuskának — Szülei és testvére'. Fehér szallag. Felejthetetlen kis menyüknek — Nuszbek Sándor és neje. Kék szalag. Álmodj tovább szerelemről, boldogságról — Marcsi, Lajos, Juliska és János. Lila szallag. Emmuskának — Berti bácsi, Róza néni. Lila szallag. Szeretett kis Emmuskájoknak — Gizi néni és Józsi bácsi. Fehér szallag. Szeretett kis rokonának — Mari néni. Fehér szallag. Emmuskának — Imre bácsiék. Rózsaszín szalag. Drága Hófehérkéjének — Mártha. Rózsaszín szallag. Emmuskának fájó szívvel — Juliska, Tini, Irén. Fehér szallag. Emmuskának — Szeréna és Mariska. Rózsaszín szallag. Rövid, de boldog élted után legyen édes a pihenés — Giziké és Sándor. Rózsaszín szallag. Emmuskának — Márki János és családja. Kék szallag. Emmuskának — Sándor bácsiék. Rózsaszín szallag. Diósy József és családja. Rózsaszín szallag Szeretetünk jeléül — Ilonka és Emmuska. Kék szallag. Szeretett Emmuskájoknak — Költő nővérek. Fehér szallag. Diósy Béla szalag nélkül. Dubányi Gyula szalag nélkül. Felírás nélkül : Fogarassy Bálint és neje. Hol volt, l.o! nem volt, volt egyszer egy szép kis Hófehérke !
