Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

saivá avatják, ezzel a család keresetét és jólétét növelik, annak tűzhelyéhez a megelégedettség érzetét viszik be s a családtagok elzüllésót megakadályozák.

A miket az iparról és az iparfejlesztésről itt általánosságban elmondottam, azokkal csak röviden jelezni akartam e részben való nézeteimet. Lesz alkalmam ezekből a szempontokból is szemügyre venni Hódmezővásárhely város viszonyait s azt is, hogy e téren eddig mi történt a városban, s akkor fogjuk meglátni, együttesen tndünk-e és mit tudunk az ipar fejlesztésére tenni.

A kereskedelem ügyére bősz- szabban kitérni nem kívánok. Mert hiszen a mezőgazdasági és ipari viszonyok fejlődésével szükségszerűen lépést tart a kereskedelem is. Ha a mezőgazdaság és az ipar terén sikerül elhaladnunk, annak kedvező hatását legelőbb is a kereskedelem érzi meg.

De annyit még is meg kell említenem, hogy kereskedelmünk elhaladásának jelentékeny tényezője lesz vizi utainknak kifejlesztése, a mi egyszersmind mezőgazdaságunknak rendkívüli fellendülését is van hivatva előidézni. Az alföld folyóvizeinek hajózhatóvá tételével, s a szükséges mesterséges csatornák létesítésével a legnagyobb gabonatermő vidékek dús termését gabona kivitelünk fő piaczára Ausztriába be egészen Csehország közepéig a mai szállítási költségeknél jelentékenyen olcsóbban elszállíthatnék. A kérdés sokkal nagyobb méretű, semhogy arra most bővebben kiterjeszkedhetuóm, csak megérintem, hogy a kérdésben máris megindult nagy akczióból nekünk is önmagunk iránt való kötelességünk lesz kivenni részünket.

Visszatérve az agrárszocziáliz- musra, a munkások részben jogosult elégedetlenségének orvoslására, a mint kifejteni szerencsés voltam, első és leg- * főbb módszernek tartom az aratási nagy munkaidővel egybe nem eső, lehetőleg tartós munka alkalmak szaporítását, főleg a téli időszakban keresetet biztosító foglalkozások nyújtását. Ezenkívül a következetes, czéltudatos bánásmódban látom különösen jelentős módját és eszközét annak, hogy a munkás megnyugodjék és a hazának hasznos és békés polgára legyen.

Kimondhatatlanul fontos, hogy munkaadó és munkás között a közvetlenség, a patriarchal is egyetértés és együttérzés meghonosodjék. Hatóságoknak úgy mint munkaadóknak kötelessége törődni a munkások sorsával, rokonszenvvel foglalkozni ügyeikkel, bajaikkal. Csak így térhet vissza a munkásosztály leikébe a szeretet és a tisztelet a hatóságok és munkaadók iránt. Ha meggyökerezik a munkás lelkében a tudat, hogy az erősebbek törődnek aj gyöngébbekkel, ha látja, hogy a. társadalom támogatja a szerencsétlent, gyámolitja az elhagyottat, akkor a munkás sem fogja többé magára hagyottnak érezni magát. S mihelyt kihal a munkás leikéből az elszigeteltség, hogy ne mondjam kiközösitettség érzete, elmúlik azzal az a visszautasító ridegség is, melyet még ma is a hatóságok vagy I munkaadók részéről jövő humánus intézkedésekkel szemben a munkás nem egyszer tanúsít.

Egyébként tisztelt uraim, én azt hiszem, hogy Magyarországon az agrárso- cziális kérdés megoldására helyes nyomokon indulunk. A kölcsönös bizalom, a kölcsönös egyetértés alapjára akaijuk helyezni a megoldást Törvényekbe vau már beczikkelyezve a társadalom akarata, mely hangosan hirdeti, hogy a munkás osztály éppen olyan fontos alkotó eleme a társadalomnak, mint más osztályok. Az 1898. évi gazdasági munkástörvény és a kapcsolatos törvények egyaránt biztosítanak jogokat a munkaadóknak és a munkásoknak és szabnak reájok kötelességeket,' gondoskodnak arról, hogy a munkások munkaerejét a munkaadók ki ne zsákmányolhassák, de viszont a munkások visszaéléseit is szigorúan torolják meg.

Az a munkásvédelmi irányzat, mely a munkás törvényben van lefektetve, későbbi törvényekben még hatályosabban nyilvánul. Csak egyre utalok. 1898-ban iktatta törvénybe az országgyűlés az elhagyott gyermekek védelmét, azt, hogy olyan gyermekeket, kiknek nincsenek saját létök veszélyeztetése nélkül őket eltartani képes hozzátartozóik, hét éves korukig az országos betegápolási-alapból kell tartani és nevelni. S már a folyó

évben megalkotta a törvényhozás azt a két törvényt, mely örök dicsősége maiad az nj század hajnalának : az állami gyer- mekmenhelyekről és a hót évet meghaladott elhagyott gyermekek elhelyezéséről szóló törvényeket. Az első szerint a hót éven aluli elhagyott gyermekek most már állami gyermekmenhelvekben, illetőleg azzal kapcsolatos házi ápolásban nyernek elhelyezést, a második törvény szerint pedig az elhagyott gyermekeket tizennégy éves korukig gyámolitja az állam és a társadalom gondozó keze.

Azzal a társadalommal szemben, mely a szegényről igy gondoskodik, mely a legféltettebb kincset, a gyermeket veszi védő szárnyai alá és csak akkor bocsátja ki onnan, midőn már elég erős arra, hogy önerejéből helyt álljon az élet viharában, azzal a társadalommal szemben, mely a munkások és cselédek biztosítását gondozása körébe vonta és a mely sok nagy humánus eszmét érlel, hogy megvalósíthassa, mihelyt az anyagi eszközöket arra előteremtette: ezzel a társadalommal szemben a munkásosztály részvétlenségről nem panaszkodhatik. És a mint eddig, ez után is folyton első rendű feladatnak kell hatóság és munkaadó előtt állani annak a kötelességnek, hogy a munkásoknak a tisztességes és erkölcsös megélhetést biztosítsák. Ezen a téren kormányzatom alatt a hatóság részéről mulasztásnak felmerülni nem szabad. Ezt garantálom én minden eddigi cselekedetemmel, lelkemmel és érzületemmel, de garantálja Hódmezővásárhely város hatóságának érzése* melyet humánusnak ismerek.

És ha munkásaink mind belátják, hogy a hatóság és' munkaadó nem ellensége, hanem barátja és támogatója a munkásnak és a szegény embernek ; ha a munkások ennél fogva bizalommal fognak fordulni bajaikkal, panaszaikkal a hatóságokhoz és a munkaadókhoz; ha a munkás törekvése mindenkor arra fog irányulni, hogy munkát kapjon a társadalomtól s munkájáért tisztességes ellenszolgáltatást : akkor az ingyen eltartást követelő erkölcstelen és hóbortos elméletek, a vagyon, a tulajdon szentsége ellen irányuló törekvések és az ezekkel kapcsolatos üres és hiú kollektivista ábrándok önmaguktól szétfoszlanak. És előáll az a helyzet, a melyre mi törekszünk, hogy a munkás önérzettel vallja magát az állam alkotó nemzet jogosult tagjának, együtt érez a többi társadalmi osztályokkal és foglalkozás körökkel s a mint más társadalmi osztályok a lét- fentartás eszközeinek megszerzésében neki segédkeznek, úgy fog segédkezni ennek a hazának minden munkása nemzeti létünk megszilárdításában.

Mielőtt befejezném szavaimat, mélyen tisztelt közgyűlés, lehetetlen meg nem emlékeznem még a város közművelődési viszonyairól, amelyek fejlesztésének rendkívüli fontosságot tulajdonítok.

Magyarország jövője elsősorban a városoktól függ.

A város központositója a polgárok szellemi és anyagi erejének, a város a szintere nagyobb embertömegek folytonos emecseréjének, sz a városban fejlődnek ki a kulturális igények, a haladás vágya, de ott kell megtalálni az eszközöket is, melyekkel ezen igényeket ki lehet elégíteni.

A város az ipari és kereskedelmi, a szellemi és tudományos élet központja leven, vonzó erőt gyakorol a környező vidékre, melynek lakossága a városból meríti eszméit, czéljait, törekvéseit. A város a maga kultúrájának bélyegét rányomja az egész környező vidékre. Ezért" van roppant jelentősége a városi életnek és a városok fejlődésének.

A művelődés tekintetein túl rendkívüli jelentőséggel bírnak még a városok a nemzeti irányú fejlődés szempontjából is.

Hódmezővásárhelynek tehát nemcsak városi minőségénél, hanem tősgyökeres magyar jellegénél fogva is jelentős szerepe van hazánk fejlődésében.

Kötelességünk tehát a művelődés minden irányú tényezőinek, intézményeinek megteremtesere törekednünk városunkban. Kötelességünk ügyelni arra is, hogy az itt fejlett kultúra magyar nemzeti jelleget megőrizze. Nem elzárkózást jelent ez' a külföld kultúrájától. Koránt sem. Annak vívmányait, — hiszen a kultúra vívmányai egyetemesek — fel kell használnunk, elsajátítanunk, értékesítenünk s e mellett a mi kultúránk eredetisegét, zamatosságát megőriznünk.

A magyar nemzeti kultúrának fejlesztése érdekében való közreműködését mindenkor elsőrangú feladatomnak fogom tekinteni.

Röviden körvonaloztam az előadottakban, tisztelt uraim, azokat az elveket, | azokat az irányokat, melyek szerint eljárni szándékozom, azt a szellemet, a mely itteni működésemben vezérelni fog.

Szeretettel akarok együtt működni a város közönségével, össze akarok forrni azzal a nemes közczélokban, melyekre a város elhaladásának érdekéből egysület erővel kell törekednünk.

Békére és egyetértésre törekszem, mert csak békében és egyetértésben lehet zavartalan a munka. Én pedig dolgozni jöttem önök közé.

Fogadjanak munkatársuknak oly jó akarattal, a mily őszinte buzgalom engem önök közé vezérelt.

Testvériesen haladjunk azon az utón, melynek jelző táblájára Hódmezővásárhely előhaladása, népének boldogulása van felírva.

Jelszavunk legyen: az összetartás; iránytűnk : a munka ; vezércsillagunk : a hazaszeretet !

Istennek áldása legyen a városon és minden polgárán!

A nagy elokveDCziával mondott gyönyörű beszéd — terjedelmes volta daczára — elejétől végig lebilincselte, a megkapó befejezés pedig valósággal elbűvölte az egé»z hallgatóságot. A tetszés és lelkesedés elementáris erővel ki is tört, az egész közönség felállott helyéröl és perczekig tapsolta éljenezte a szónokot, aki az érezhetöleg igaz szívből fakadó ováczió közepeit a meghatottságtól sápadtan állott. Ez a jelenet és pillanat sokáig feled- hetlen marad Lakács Györgynek és feledhetlen lesz mindazoknak, akik tanúi s résztvevői voltak. Endrey Gyula indítványára a főispáni beiktató beszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatják, — az Endrey indítványát egy Kovács nevű tisztes földen Íves szívből jövő keresetlen és épen azért rendkívüli hatást keltő szavakban azzal toldotta meg, hogy a beszéd nyomattassék ki, hogy „hadd olvassa s ösmerje meg a nép is.“ Ezt az indítványt is lelkes éljenekkel elfogadták.

A város főjegyzője Kmetykó József csak per- czek múlva juthatott szóhoz és üdvözölhette a főispánt. Formás, szép beszédet mondott, a miért megérdemelt lelkes éljenekkel honorálták.

A közgyűlés tárgysorozatában volt több uj törvényczikk meghirdetése s ennek végeztével a küldöttségek tisztelgése következett.

Az első küldöttség volt az összes törvény- hatóságoké s Gyulavárosé együttesen. Kállay Albert főispán üdvözölte a főispánt hosszasan, nagy melegséggel, áldást és sikert kívánva működésére. Ezután következtek á városi tisztikar, az összes egyházak és állami hivatalok, a nőegyletek, a kaszinó, a gazdasági egylet, az iparosegylet, az ipartestület, a torna s vivóegylet, a termény és gabona csarnok, az iparos ifjak önképzd-egylete, a fogym- názium, az állami földmivesiskola, az állami polgári fiú- és leányiskolák, az orvos, gyógyszerészi kar stb. küldöttségek.

A küldöttségek mindenike melegen üdvözölte a főispánt, aki talpraesett figyelmes válaszával sokoldalúságának és minden iránybani tájékozottságának fényes bizonyítékát adta s ha remek beiktató beszédével már előzőleg együttesen nem tette volna, most külöa<-külöu meghódítja a közönség minden rétegének bizalmát és szeretetét.

Délután 2 órakor a ref. főgymnasium tornacsarnokában beiktatási diszebéd következett.

A tágas tornacsarnok zsúfolásig megtelt. A 400 on felüli teríték mind el volt foglalva. Ott voltak a vidéki küldöttségek tagjai teljes számban és a hódmezővásárhelyi társadalom minden számot tevő tagja, feltűnő nagy számban a földmives osztály köréből.

A társasebédre jövő főispánt tussal és valóságos óljenorkánnal fogadták. A lakoma pazarul volt kiállítva s némely elkerülhetlen fogyatékosságtól eltekintve, ami a legjobb kiállítású banketten is előfordul, dicséretére vált Kiss Lajos vendéglősnek.

A felköszöntők sorát dr. Lukács György főispán nyitotta meg, gyönyörű beszédben éltetve a királyt. A remek tósztot és utána a Hymnuszt a közönség állva hallgatta végig. Juhász Mihály polgármester és Fáry Antal takarékpénztári vezérigazgató a főispánt és a vendégeket éltette. Mondottak még felköszöntőt dr. Barabás Béla képviselő, aki résztvett Lukács békésmegyei főispáni installátióján, amikor egy toasztjában kijelentette, hogy bizalmat nem „előlegez“, de most, Lukács békésmegyei főispáni mü ködése után, ellenzéki ember létére meri girálni, hogy Lukács méltó a vásárhelyiek előlegezendő bizalmára, mert amit ígért, azt be is fogja tartani. Szabó János esperes remek fel köszöntőjét — sajnos — csak szőkébb kör élvezhette a nagy tömeg okozta akaratlan zaj miatt, ugyanígy a Bernácski apát, dr. Fábry Sánder alispán, Cicatricis Lajos csongrádi s Institoris Kálmán aradi főjegyző fel köszöntőjét is.

Lukács György főispán Hódmezővásárhely közönségét éltetve, hálás köszönetét mondott ama őt mélyen megható ovácziókért, a melyeknek huszonnégy óra óta részese lön. Egy ily nap öröme felér évekre terjedő fájdalomért, a mit az esetleges félreértés és rágalom sebei ütnek. Annyi szívességgel annyi szeretettel halmozták el, hogy Hódmezővásárhely adósáuak tekinti magát és legfőbb törekvése lesz az előlegezett bizalmat minden tőle kitelhető erővel és igyekezettel igazolni.

A bankett kitűnő kedélyhangulatban délutáni négy óra utánig tartott és azzal a soká feledhetlen gyönyörű beiktatási ünnepély befejeződött. A vidéki vendégek zöme még az esti vonattal elutazott Hódmezővásárhelyről.

A gyulai főgymnasium.

A vallás és közoktatásügyi miniszter a következő leiratot intézte a vármegye főispánjához :

52355. sz.

Méltóságos dr. Lukács György urnák Békésvármegye főispánjának

Gyulán.

Méltóságos Főispán Ur 1

Folyó évi julius hó 3-án 776. szám alatt kelt becses előterjesztésére tisztelettel értesítem Méltóságodat, hogy Gyulaváros képviselőtestületének azon határozatát, mely szerint a gyulai polgári fiúiskola czéljaira fordított és biztosított összegeket, (melyek évi 9000 koronát tesznek ki) felajánlja a gyulai róm. kath. főgymnasium részére az esetben is, ha annak vezetése nem szerzetes rendi tanárokra bízatnék s a gyulai róm. kath. főgimnázium építési és felszerelési költségeire 120,000 koronát szavazott meg, tudomásul vettem azzal, hogy a határozatban foglalt részletekre vonatkozólag fenntartom magamnak elhatározásomat a későbbi tárgyalások idejére.

Gyulaváros képviselő testületének azon kérését, hogy a tervbe vett gyulai r. kath. főgymnásiumot évi fentartási államsegélyben részesítsem, hajlandó vagyok teljesíteni, a minek jeléül az 1901. évi állami költség- vetésbe a tervbe vett r. kath. főgymnásium ideiglenes segélyezésére fel is vettem 2000 koronát s a törvényhozás a segélyt feltételesen meg is szavazta. A rendes évi segélyezés végleges és maximalis mérve csak a későbbi tárgyalások rendjén lesz megállapítható.

Gyulaváros képviselő testületének azon másik kérését, hogy a létesítendő r. kath. főgymnásiumot beruházási, illetőleg építkezési államsegélyben is részesítsem, érdemleges határozat tárgyává még nem tehettem, mert előbb az illetékes tényezők hozzájárulását kell ismernem, valamint azt is, vájjon a felajánlott telek minden tekintetben alkalmas-e a főgymnasium czéljaira s az építkezés és felszerelés költségei körülbelül mennyit fognak kitenni ? Ezért jelen szám alatt felhívtam Alpár Ignácz budapesti műépítészt, hogy a helyszínén vizsgálja meg a felajánlott telket paedagogiai és műszaki tekintetben s a mennyiben a telket elfogadhatónak tartja, egy terv-vázlatot készítsen az összes építési és felszerelési költségek hozzávetőleges jelzésével.

Végül tudatom a várossal, hogy a leendő r. kath. főgymnásiumnak a folyó évben való megnyitására az engedélyt nem adhatom meg, mert a tárgyalások még nem haladtak annyira, hogy a tervbe vett középiskola már minden irányban biztosítottnak volna tekinthető.

Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását.

Budapest, 1901. augusztus 9-én.

A minister helyett:

Zsilinszky sí k.

A fenti leiratot nem taksáljuk periodikus jelentőségűnek, de újabb fontos lépésnek nyilvánitjuk, a mely közelebb visz bennünket a Gyulavárosára nézve minden egyéb kérdésnél fontosabb és életbevágóbb főgymnasium létesítése ügyében.

Nem becsüljük túl, de nem is kicsinyelhetjük azt a tényt, hogy ez a leirat az első, amely aktaszerüleg is bizonyítja, hogy a mi- nisterium a tervbe vett gyulai róm. kath. főgymnásiumot évi fentartási államsegélyben hajlandó részesíteni.

Alpár Ignácz kiküldetése s megbízatása, hogy a főgymnasiumi épületről tervvázlatot és hozzávetőleges költségvetést készítsen, szintén fontos körülmény, mondhatni az első gyakorlati intézkedés a főgymnasiumi intézmény elválaszthatlan alkatrésze : az iskola épület létesítését illetőleg.

Végtelenül sajnáljuk, hogy a város kérelmének ama részét, hogy legalább az első osztálynak megnyitására adjon engedélyt, a ministert helyettesitő Zsilinszky Mihály államtitkár »nem adhatta« meg. Sajnáljuk ama nem kevés számú szegénysorsu szülő s szegény tanuló érdekében, a kik a gymnasium első osztályának megnyitásában annyira érdekelve voltak. Ez minden esetre nagy csapás az illetőkre nézve, a mibe azonban — bár fájó szívvel — mindnyájunknak meg kell nyugodnunk.

Mégis nyugszunk, ama óhajjal és ama reményben, hogy Alpár Ignácz, az ország első műépítésze, megbízatását rövid idő alatt elfogja végezni. Főispánunk ügy buzgalmában és Wlassics Gyula kultusministernek jóindulatában bízva hisszük — mert törekedni fognak rajta — hogy a fenti rendeletben kilátásba helyezett »későbbi tárgyalás»-ok még ebben az esztendőben és ebben az esz-