Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-03 / 5. szám
5-ik szám. Gyula, 1901. február 3-án XXXIII. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — .fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ is. Egyes szám ára 20 lill. y Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: JrH ó li n ID á v i cl. f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyilt-tér sora 20 fül. _______Ä A vidéki színészet rendezése és Békésvármegye szini érdekei. ír. Múlt czikkünk megjelenése óta a szülészeti ankett albizottsága megtartotta a fővárosban értekezletét. A lapok bőséges közleményt hoztak az albizottság tanácskozásáról, a javaslatokról, amely utóbbiak közül kettő domborodik ki. Az egyik az, hogy a kormány emelje fel a vidéki színészet szubven- czíóját legalább évi 200,000 koronára, a másik pedig az, hogy az elsőrendű téli állomásokon állandósittassék a szinészet. Sőt a 200,000 korona szubvencziónak jókora részét épen a színészetet állandósító elsőrangú városoknak szeretnék juttatni. Az ankett után, — sőt épen az ankett után még inkább mint eddig — fentartjuk abbeli nézetünket, hogy a vidéki szinészet rendezésének semmi sem oly akadálya, mint a többször említett elsőrangú téli városoknak nem annyira meggyőződésszerü, mint inkább rájuk disputáit aspirácziója, hogy ők télen-nyáron tartsák fen a színészetet. Hát mi nem sajnáljuk a vidéki színészettől a 200, sőt a 400 ezer koronás szub- vencziót sem. Nagyon szeretnénk, ha megkapná, noha — őszintén szólva a miniszter- elnök beszéde után, különösen most amikor a belügyi költségvetés le van tárgyalva — csöppet sem bízunk benne. De ha meg is kapná a vidéki szinészet a 200,000 vagy akár azonfelüli szubvencziót is, egy dolog volna amit a segélyezésből kizárnánk, nevezetesen a szubvencziót azon a jogczimen, hogy Arad, Debreczen, Kassa, Szeged stb. állandósíthassák a Színészetet falaik között. És pedig nem azért, mintha sajnálnánk akár eme városoktól, akár azok elsőrangú igazgatóitól a szubvencziót, koránt sem! hanem azérty mert az aradi első saison tapasztalata — 8 nem annyira a nyár deficzitje, mint a nyári előadásoknak a téli saisonra gyakorolt reakcziója — minden Demosthenesnél ékesebben bizonyítja, hogy Magyarországon a tényleges viszonyok között, és ezekkel akár T Á. R C Z Levél a magyar nőkhöz. Szeretném, ha minden szónak, a mit leírok, bűvös ereje lenne. Szeretném, ha elhatolna széles Magyarország minden nemesen érző asszonyának leikéig s meséket regélne sok-sok kincsről, mesés gazdagságról, amely a mienk, csak meg kell látnunk és kinyújtanunk érte a kezünket. Népiparunkról akarok Írni. A téma nem uj, sőt napjainkban, mikor országszerte megin dúlt az akció a hazai ipar pártolása ügyében, talán unalmas- is. Ezt a szót leírtam, de rögtön vissza is vonom. Nem hiszem, hogy a magyar előtt unalmas lenne az; a mi a magyar népié- leknek, népművészetnek egyik legérdekesebb megnyilatkozása: a népipar, illetőleg ennek különösen azok az ágai, a melyek már természetüknél fogva is első sorban érdekesek előttünk : varrottasok, szőttesek, faragászati és agyagipari termékek. Alig van hazánknak vidéke, ahol a nép valamiféle házi iparral ne foglalkoznék. Földmivelő és állattenyésztő vidékeken ez tisztán a ház szükségleteinek előállítására szorítkozik, de olyan helyeken, a hol a föld nagyon soványan táplálja fiait, arra van hivatva, hogy az ezt űzőknek fő jövedelmi forrása legyen. Szóval ; vannak vidékek, a hol a népnek ebből kellene megélni, sőt meg is élhetne, jólétre tehetne szert, ha arra hivatott tényezők ipari foglalkozását tökével, munka-anyag beszerzésével, a termeltek értékesítésével támogatnák. Erre a támogatásra nagyon rászorultak. Igaz, hogy a népipar egyesek buzgó pártolásával újabban lendületet vett, de vajmi keveset használhat egyesek buzgólkodása ott, ahol egy egész országrész lakosságának kereseti forrásáról van szó. A nőket különösen érdeklő kalotaszegi var- rotasokról beszélek első sorban. Ismeretes, hogy Gyarmathyné véghetetlen buzgalma, odaadó pártolása milyen virágzásra juttatta e remek varrot- tas ipart. A kalotaszegi nép újból megtanulta ősanyái gyönyörű hímzését, varrja buzgalommal tetszik akár nem de számolni kell, nincs és legalább két évtizeden át nem is lesz oly vidéki város, a melynek közönsége télen-nyá- ron akarjon s fentudjon tartani színészetet. És ba erre a czélra az igazgató 20—30000 korona évi állami szubvencziót kapna is, mégsem volna képes télen-nyáron egy vidéki városban társulatának exisztencziát biztosítani s az állami szubvenczió csak a Danai- dák hordójába hordott viz szolgálatát tenné, a vidéki szinészet nyomorúságát azonban nem csak hogy nem enyhítené, hanem a mostani helyzetnél is lehetőleg nyomorúságosabb válságba sodorná. De nemcsak érdemes, hanem szükséges is. Szükséges pedig a szubvenczió a nyári színkörök létesítésére s fentartására. Mert a tényleges viszonyok között a színészetnek legnagyobb baja, bogy a vidéken vagy egyáltalán nincsenek arénák, vagy pedig a czólnak meg nem felelők. Ismételjük, a hová lapunk múlt heti czikké- ben konkludáltunk : negyven aréna szanaszét az ország népesebb vidéki városaiban s a szinészet mintegy varázsütéssel talpra van állítva. Negyven aréna, tágas színpaddal, sülyesz- tőkkel, zsinórpadlással, kényelmes, noha nem is luxuriosus nézőtérrel s felesleges dolog a vidéki színészetet béklyóba is zárni, megé az akkor kerületi monopóliumok nélkül is. Aki a vidéki színészeten nem csupán hangzatos frázisokkal, hanem komolyan akar segíteni, az keressen és találjon rá módot, hogy mennél több aréna épüljön. Ahol a városok akár közönye, akár anyagi túlterheltsége nem képes ily arénák kreálására, ott létesítsenek ilyeneket a színigazgatók és az \ állam ezen a czimen szubvenczionálja az illető városokat, illetőleg színigazgatókat. Az aradi, kassai, szegedi, debreczeni stb. társulatok pedig nemcsak megérdemlik, de igénylik is a szubvencziót, oly czélból azonban, hogy tessék nyáron vándorútra kelniök s két-három más vidéki városban tisztességes szini saisont produkálniok. Ezen és csakis ezen a czimen érdemes és sikeres dolog a vidéki szinészet szubvenczionálása. éjt, napot egybevetve; előkerültek a ládákból a szebbnél-szebb minták, hogy uj alakban a főrangú szalonok ékességei legyenek. Tény az is, hogy alig van város Magyarországon, a hol a kalotaszegi varrottast ne látnánk ; a külföld is kapva-kap a kiválóbb darabokon. És mégis azt mondom, hogy a kalotaszegi varrotas nem érte el virágzásának delelőjét, s hogy elérje, pártolásra, anyagi és erkölcsi támogatásra van szüksége. Tulajdonképen nem is méltányoljuk rni eléggé ezt az iparágat. Meg vagyok róla győződve, hogy Angliában — a hová tudvalevőleg nagyon sok varrottas vándorol tőlünk — sokkal nagyobb becsben tartják, mint mi. Vagy nincs még eléggé kifejlődve a müizlésünk, vagy — s ez a valószínűbb — még mindig csak azon nívón állunk, hogy bármilyen silány külföldi portéka becsesebb, mint a sokkal különb hazai. Pedig-nem képzelek szebbet, női lelket, finomabb ízlésű kedélyt jobban gyönyörködtetőt, mint valami szép kalotaszegi varrottas. Volt alkalmam igazán remek mintájuakat látni: fodorvászonra fejtövei hímzettektől finom lenvászonra selyemmel varrottakig és azt mondom : vétkezik az a magyar nő, a ki otthonát díszítendő, egy-két darabot be nem szerez. — Hiszen bámulatos olcsón adják. Az ember szinte gondolkozik : vájjon az anyagot vagy a munkát fizette meg rajta. Már 1 koronáért szép ’/« mt. hosszú és pár centiméterrel keskenyebb teri- tőcskét árulnak. A ki valaha hímzett effélét, tudja, hogy az alig van megfizetve. És ilyen arányban tovább. Már 120 koronáért nagyon szép kollekcziót állíthatunk össze: ágy-, asztaltéritö, függöny (i ablakra), parclagvédö. — Vájjon nem gyönyörű szép egy ilyen berendezés! Most, a mikor a lakásberendezés divatja a lelket, kedélyt és Ízlést megbénító egyöntetűségből kivetkőzve, valami igazán művésziesen szépre törekszik, milyen nagy szerep juthatna a varro- tasoknak. Az előszobától és fürdőszobától kezdve egészen a szalonig mtnden szobában helyet foglalhat. Gondoljanak el egy poétikus leányszobát : az ágyteritő, a függönyök, a toilettasztalka térítője, a varróasztalka boritója kék fejtővel Nagy súlyt helyeznénk rá, hogy ahol ily arénák épülnek, ott ne fukarkodjanak a karzattal és a karzati zártszékekkel. Az a ho- noráczior osztály, mely évtizedek óta tartja fen a vidéken a színészetet, képtelen egymagában erre a missióra. — Olyan helyen, mint Gyula s Orosháza is, sokkal fokozottabb mérvben kell a szorosabban vett nép színházba járására reflektálni, mint eddigelé történt és ez abban a pillanatban meg lesz, a mikor alkalmas aréna van, a hol legalább is 500 karzati álló s 200 karzati ülőhely, kényelmes, tágas színpad, megfelelő díszletekkel és ruhatárral illusiót, elsőrangú társulat pedig' ügyes rendezéssel és ambicziosus tagokkal műélvezetet is tud nyújtani a nézőközönségnek. Tágas színkör lehetővé tenné a helyárak mérséklését, sőt tetemes leszállítását is. E sorok Írója egyátalán nem optimista, de jó lélekkel állítja, hogy Gyulán és Orosházán egy-egy czélszerü aréna 4 forintos páholyokkal, 1 forintos, 70 és 50 kros földszinti ülő, 20 kros földszinti álló, 30 kros karzati zártszék és 10 kros karzati állóhelyekkel, a belyárak olcsósága daczára, helyesebben írva a helyárak olcsósága folytán páros és páratlan bérletek, továbbá hétfői és pénteki szünnapok mellett úgy Gyulán, mint Orosházán teljes két-két hónapon keresztül biztos existentiát nyújtana akár az aradi, akár a szegedi színtársulatoknak. Sokkal biztosabb existentiát, mint ha Aradon, vagy Szegeden marad, ahol nem tud vonzó repertoirt adui, vagy ahol ha nyáron át is újdonságokat ád, lejátsza a tél „ütőkártyáit és mindenféieképen kiszivattyúzza a publikumot, pedig annak áldozatképessége is csak bizonyos határig terjed, a mely határig egy hét hónapos téli saison alatt a publikum Aradon és Szegeden egyaránt eljut. Aminő viszonyok Gyulán és Orosházán, bizonyára olyanok vannak hasonnépességü más 40 városban is. Mindenik azért rósz, vagy egyáltalában nem szini állomás, mert nincs arénája. Abban a pillanatban jó nyári állomássá válik, mikor alkalmas arénája lett. valami finoman vagdalásos minta után finom vászonra hímzett varrottas. Vagy nem lenne szép egy falusi ebédlő kalotaszegi faragott bútorokkal, (alább ismertetni fogom) piros fejtővel hímzett kollekczióval ? Azt hiszem, kétszer job ban izlenének pompás magyar ételeink ilyen ebédlőben, melynek minden darabja a magyar népszellem művészi fantáziáját hirdeti. — Hát azok a remek selyemmel hímzettek vájjon nem válnának díszére a legelegánsabb szalónnak is ? ! Már hallom az ellenvetéseket: a varrottasok nagyon drágák, s kevés asszony engedheti meg magának azt a lukszust, hogy egy-egy kollekciót beszerezzen. Igen, drága, mert az értékesítés módja még annyira kezdetleges, hogy mindenkinek előnyös, csak a termelőre és a fogyasztóra nem. Kétféle módja van t. i. az eladásának. Maga a nép járja be munkáival az országot, — mondhatom, nagyon kelletlenül teszi, — vagy — s ez a leggyakoribb eset — lelketlen kereskedők (akad ilyen a nép között akárhány) megszimatolva, hogy mikor van a ládafiában szűkön a pénz, összevásárolják az elkészült munkákat pototn áron, s tovább adják két, ha nem három annyiért. Azt tapasztaltam, hogy a házi-iparnak ez a nyereségvágy a megölő betűje. Ezért üdvözölheti termelő és fogyasztó őszinte örömmel az Erdélyi Kárpát Egyesületnek azt az ideális és praktikus tervét, hogy közéjök közvetítőnek állván, természetesen teljesen önzetlenül munkálkodván, a népipar minden ágát virágzásra juttassa. Érdekes ennek a tervnek a története. A nevezett egyesület Kolozsvárt, Mátyás király születési házában néprajzi múzeumot szervez; összegyűjti mindazt, a mit a népiélek és népművészet eddig teremtett. Ez összegyűjtő akczió- nak eredményeképen mesés kincs és gazdagság került napfényre. E czikkem szűk keretében főképen a női kézimunkákról őhajtok megemlékezni I régi száz meg száz esztendős himzések kerültek a gyűjtők fürkésző buzgalma folytán a múzeumba. J.e sem Írhatom, mennyi érdekes minta van itt összehalmozva: varrottasok, irás Sajnos, kevés példával tudjuk bizonyítani, de amelyik városnak nyári arénája van, az mind mellettünk bizonyít. így Máramaros-Szigetf mely két évtized óta legjobb állomása a vidéki Tbáliának, igy ma Hód-Mező-Vásárhely is, amelyről tudvalevő dolog, hogy amíg héhnP volt arénája, sokkal kisebb jelentőségű - vá-. ros volt a színészetre Orosházánál,' Gyulánál, nevezetesen sokkal kisebb volt a brutto bevétele emezekénél, mig tavaly deficzit nél-: kül játszott benne a szegedi színtársulat. És ezt az aréna, csakis az aréna s semmi más nem okozta. Szóval nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, logy arénákkal lehet a vidéki színészetet talpra állítani. Az sok mindent pótol, orvosol ! annak hiányát nem pótolja, nem orvosolja semmi. Legkevésbbé pedig a szinészet állandósítása az első rangú téli városokban, amit szubvenczionálni valóságos pénzpocsék- lás volna. Ha a belügyminiszter azt a 72000 koronát, amit a vidéki színészet segélyezésére felvett, arénák létesítésére vagy létesítésének segélyezésére fordítaná, sokkal többet lendített a vidéki színészeten — miután uj közönséget teremtett az arénák által a szinészet fentartására — mintha nem is az ankét által kért 200* hanem akár 400,000 koronát fordítana arra a czélra, hogy Arad, Kassa, Nagyvárad, Debreczen, Pécs, Temesvár stb. színészei az illető városból ki nem mozdulván, ott el- nyárspolgárosodjanak. A gyulai kaszinó közgyűlése. Nagy érdeklődés mellett felyt le vasárnap délután a gyulai kaszinó közgyűlése, melyet Jantsovits Emil elnök vezetett, a ki megnyitó beszédében részvéttel emlékezett meg a kaszinónak az elmúlt év folyamán elhalt tagjairól, kiknek emlékezetét a kaszinó jegyzőkönyvében megörökítette. Dr. Tholdt István igazgató részletes jelentésben számolt be az egylet múlt évi életéről. Megemlékezik a jelentés a kaszinó"‘be/T^eté- ben történt főbb mozzanatokról, a kaszinói^léjíSlfeti szerzésére irányuló törekvésekről, azok. . váltpzatai- ról, valamint a kaszinó választmánya áltál rendel-* zeit társas estélyek sikeréről és a kaszinói 'élétét után varrtak, (az előrajzoltakat hívják igy), kereszt és fonott-öltéssel hímzettek olyan páratlanul gazdag változatosságban, hogy egy egész ipariskola' találna benne mintának valót. De nem ezekről akarok iülajdonképen szó- lani. Azt akarom elmondani, hogyan érlelődött meg az egyesület kebelében a népipar fellendítését tervező eszme. A gyűjtők majd-'minden faluban akadtak régi varrottatokra. Szép szóra, de legfőképen arra a kecsegtető kilátásra, hogy a muzeum századokra megörökíti nevüket, felemelték a láda tetejét s többnyire ajándékul adták a régiségeket. Arra a kérdezösködésre, hogy miért nem varrnak most is, azt felelték, hogy nem érdemes. Jobbára el is feledték már őseik munkáját, mert nincs tőkéjük a munka megkezdéséhez. Pedig rá lennénk utalva a házi iparra, hiszen alig tudunk megélni némely vidéken. Vájjon azoknak a múlt idők réges homályából előkerült mintáknak az alapján nem letne újra fényre varázsolni e házi iparczikket ? Megvagyok róla győződve, hogy igen. Lelkes kitartás és első sorban a magyar hölgyek támogatása szükséges hozzá. S vájjon nem szivesen támogat-e minden magyar nő teljes áldozatkészséggel olyan eszmét, mely a mig egyrészről egész vidékek megélhetési forrását biztosítja, másrészről otthonának magyar stilü diszitéséröl gondoskodik. A kalotaszegi varrotasokról szóltam, de mint már emlitém, nem csak a kalotaszegi asz- szonyok varrnak. Gyönyörű, még tán a kalotaszeginél is szebbeket hímeznek Mogyoró vidékén. Láttam egy ágy-felhuzatot finom vászonból, melynek díszét gyönyörű lyukacsos mintájú, széles betétek alkották. Páratlanul szép volt. Ugyancsak Mogyoró vidékéről került ki egy kicsi párnahuzat; remek lyukacsos minta. Valami élénk szinü párnácskára húzva, könnyű batisz- fodrokkal ellátva, gyönyörű dísze lehetne bármely hálószobának. És ezt a párnácskát nem tudta eladni a készítője az egész városban és a mikor mégis elvesztegette potom i forintért, azzal a kijelentéssel tért vissza a falujába, hogy soha effélevei a szépiát nem rontja. És igaza
