Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

főispán, a gymnasiumi mozgalom ép oly lelkes és ügy buzgó, mint szerencsés kezű vezére, a ki providentialis intézkedéseivel, va lamint az akczió minden kisebb és nagyobb mozzanatában úgy ez alkalomból is a kivi vott eredmény, sőt bátran állítjuk, hogy < kivivott siker főtényezője volt.,

Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi minister pontban délelőtt 10 órakor fogadta a küldöttséget.

Lukács György főispán a legkisebb czi kornya nélküli klassikusan tömör és tárgyilagos üdvözlő beszédben mondotta el a küldöttség kérelmét. A gyulai róm. kath. fő- gymnasium ügye a vallás és közoktatásügyi ministernek jóakarata s ügybuzgalma következtében is már előhaladott stádiumban van. Gyulavárosa képviselőtestülete a minister) leirat összes követelményeinek eleget tőn. Kijelenti ugyanis, hogy nem köti a segélyezést ama feltételhez, hogy a főgymnasium- ban csakis szerzetesek taníthassanak, hanem hozzájárul, hogy a főgymnasium róm. kath. hitfelekezeti világi jellegű legyen. Gyulavárosa, súlyos anyagi helyzete s több irányú kulturális és közgazdasági kötelezettsége igényé“ daczára, mely hetven perczent fölötti községi adót okoz polgárainak, a főgymna sium tentartásához a 9000 koronára kikere kitett ugyanazon évi segélylyel járul, a me lyet ma a polgári fiúiskola fentartására fordít, ezen kívül megszavazott a főgymnasium építésére 120,000 koronát. Mintegy 200,000 koronára terjedő összeget képvisel a gróf Wenckheim Krisztina s a Wenckheim grófi család, — ugyancsak 200,000 koronát tesz ki dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi biboros püspök alapítványa. Ehhez járul a Gróh Fe- rencz prépost plébános buzgólkodása folytán hitközségi 50,000 korona gyűjtés s egyébb alapítványok ugyancsak 50,000 koronára te hető összege, melyekhez hozzászámítva a remélhető tandíjakat, a főgymnasium a vád ros által megszavazott 120,000 korona épil tési költségen kívül eddigelé is mintegy évi

40,000 korona fentartási költség fölött ren delkezik. És figyelemmel ama körülményre hogy az állam Békésvármegyében két protestáns főgymnasiumot a maximális évi subven- tióban részelteti s mindakettőnek 200—200 ezer koronára rugó építési segélyt adott, kéri a ministert, hogy a gyulai fógymnasiu- mot is, a melynek, mint vármegyei székhelyen levő kulturális intézménynek fontossága, szüksége, sót nélkülözhetlen volta minden kételyen felül áll és további bizonyítást

nem igényel, hasonló támogatásban részesíteni, a főgymnasium létesítése érdekében a további tárgyalásokat elrendelni s arról is intézkedni kegyeskednék, hogy a főgymnasium első osztálya már a legközelebbi tanévben megnyitható legyen. Beszéde végén hálás köszönetét fejezte ki a ministernek, hogy a főgymnasium ügyében már másodízben fogadja | város küldöttségét és lelkes szavakban biztosítja, hogy ama jótétemény, a melyb m a főgymnasium létesítésével Gyulavárosát részesíti, a város polgárainak hálás sziveiben és a város történetében megöröki- tendi a minister nevét és emlékét »aere pe- rennius. *

Zajos, lelkes éljenzés kisérte a főispán szép beszédét, aki után Butkay Béla polgár mester a következő szavakkal adta at a képviselőtestület kérvényét:

Nagyméltóságu Minuter Ur !

Kegyelmet Uram !

Mindenek előtt fogadja nagyméltóságod Gyula áros közönségének köszönetét, hogy a íőgymna- sium ügyében képviselőtestületünk által kikuldöti küldöttséget most már másodízben kegyes volt elfogadni.

Hálával van öltéivé Gyulaváros közönsége Nagyméltóságod iránt a' városunkban tervezett főgymnasium ügyében tanúsított megbecsülhetetlen eddigi eljárásáért.

Kegyelmes Uram! Gyulaváros közönsége már vtized óta foglalkozott a gymnasiüm felállításának eszméjével, mert jól tudta és naponta, tapasztalja á középiskola hiányának úgy erkölcsi mint anyag hátrányait. Ne-mondjam emellett szégyen pir futotta el arozát midőn rágondolt, hogy neki mint székhelynek rendezett tanácsú városnak nincsen közép iskolája, mig ellenben a megyebeli három nagyköz ség Békéscsaba, Szarvas és Békés ilyennel rendelkezik.

Kegyelmes Uram I Gyulaváros közönségét nem terhelheti azon súlyos vád, hogy a közoktatási czélokra eddigelé talán keveset áldozott. — Mert árosunk mint erkölcsi testület fentartja 4 osztályú polgári, 5 tanyai iskolákat és 3 kisded ovodát. Másrészről a vallásfelekezetek külön külön tartják fenn népiskoláikat.

Gyulavárosa mint erkölcsi testület közoktatási czélokra évente 30 ezer koronát megközelítő összeget fordít.

Ezek mellett évtizedek mulasztásait kellett pótolnia, amelyek napról-napra súlyosabb és súlyosabb terheket róttak a különbenÍB igen szerény anyagi viszonyokban élő lakosság vállaira.

Kegyelmes Uram ! Városunkban a közköltségek fedezésére kivetett pótadó a mai nap 72%-kot tesz ki, ugyananynyit tesznek ki a város lakosságát terhelő különböző közterhek. A városi köza dónk a küszöbön álló s részben felsőbb hatóságilag rendelt részben közszükségletet képező alakítások folytán mint a minő a rendőrség létszámának zaporitása, felsőbb leányiskolának felállítása vasút segélyezése, vásárterünk kiköveztetésével stb felmerülendő kiadásokkal 20—25.-%kal emelkedni fog.

Ily körülmények közepette Gyulavárosa éppen gy mint számtalan más város és község nem volt és nincsen azon helyzetben hogy saját erejéből egy megfelelő középiskolát (főgymnasiumot) állíthatott agy állíthatna s tartson fenn. De másrészről azt sem követelhette és követelheti hogy ezt egyedül az állam eszközölje. Városunknak nagyon sokáig kellett várni az alap jövedelmi forrásra.

Kegyelmes Uram! a Nagyméltóságod előtt fekvő adatok igazolják, hogy ime most már, a városunkban tervezett főgymnasium czóljára több rendbeli alapok és jövedelmi források tényleg ren delkezésre állanak. Rendelkezésre áll egy millii koronát megközelítő összeg illetve ennek évi 40.000 koronát kitevő kamatja. Továbbá rendelkezésre áll az építési és felszerelési költségekre Gyulavárosa által megszavazott 120.000 korona.

Kegyelmes Uram! Szabadjon kimondanom és reméllenünk hogy városunknak régi égető szűk ségletét képező főgymnasium ügye örvendetef dü lőre jutott, ismerve Nagyméltóságodnak a közoktatás terén kifejtett üdvös áldásdus munkálkodásait és cselekedeteit arról lehetünk meggyőződve, hogy városunkban a főgymnasiumnak kapui rövid idő alatt megfognak nyillani. Eme reményünkre további tápot nyújtanak Nagyméltóságodnak első izbeni megjelenésünk alkalmával tett abbeli kijelentései hogy úgymond „Nem zárkózhatik el annak beismerésétől, hogy olyan magyar városnak mint Gyula, gén is égető szüksége van a főgymnasiumra, valamint Nagyméltóságodnak úgy az összes kormánynak igen is törekvése s programmja az összes vármegyei székhelyeket gymnasiummal ellátni".

Továbbá azon körülmény, bogy vármegyénkben is három gymnasium részesül állami segélyben hasonló állami segély elegendő lesz a gyulai főgymnasium felállítása és fentartására is.

Továbbá hogy a gymnasium építési és felszerelési költségeinek fedezésére sem kívántatik nagyobb llami segély mint a minőben részesittetik várme gyénknek két nagy községe úgymint Szarvas és Békéscsaba.

Kegyelmes Uram! Midőn még bátor vagyok utalni arra, hogy városunk anyagi erejéhez képest meghozta és megadja a főgymnasium felállítására hozzájárulást, a melynél többet adni nem is tudna esedezünk Nagyméllóságod előtt, móltóztassék yulai főgymnasiumra is megadni mindama állami segélyt a mely megadatott vármegyénk felekezeti gymnasiumaira és egyébb vármegyebeli gymnasiu- mokra is; és méltóztassék Gyula városa közönségének kérvényét becses figyelmére méltatni és a főgymnasium felállítására vonatkozó további szükséges lépéseket megtenni és megtétetni.

Wlassics Gyula minister a polgármester szép beszédének befejező szavait követő lel- ces éljenzések után a kérvényt átvéve a legjobb indulatáról biztosította a küldöttséget. Igaz örömének és megelégedésének adott kifejezést a város és társadalom áldozatkészsége felett, a mely most már az államra is kötelezettséget ró. Ha már a tárgyalások addig a stádiumig vezettek, amint a főgym- nasiüm ügye most áll, a létesítésre vonatkozó további lépések és intézkedések is meglógnak történni. Hogy vájjon megteheti-e azt is, miszerint az épitési költséget már a jövő évi költségvetésbe vegye fel tárczája terhére, azt, miután tárczáját illetőleg a költségvetést már összeállította s az állam pénzügyi viszonyai parancsolta keret körében kell mozognia, e pillanatban nem Ígérheti, de hacsak lehetsógo^-íáSz, nem fog ettől sem elzárkózni. Minden körülmények között biztosítja azonban a város közönségét, hogy ő rajta nem fog múlni, miszerint a gyulai főgymnasium a város vágyának és szükségletének megfelelően mielőbb megvalósuljon.

Perczekig tartó harsány éljenzés kísérte a ministernek láthatólag és érezhetőleg jó indulatból és meggyőződésből fakadó szavait, a melyek a küldöttséget nemcsak teljesen megnyugtatták, kielégítették, hanem lelkese - désre is ragadták.

A főispán ezután bemutatta a küldöttség minden tagját, a kikkel a minister kezet szorított és a főgymnasium létesítésével kapcsolatos több kérdést és nyilatkozatot tőn. Ezek közül leglényegesebb az, hogy egyáltalán nem helyezheti kilátásba, a mit a képviselőtestület kér, az első osztály mellet egyidejűleg az ötödik osztály engedélyezését is, miután ez lehetetlen, nevezetesen beleütközik a paedagogiai elvekbe s erre nem is volt még eset.

A küldöttség távozásakor is harsányan megéljenezve a ministert, Zsilinssky államtitkárnál, majd Bonce Ödön ministeri tanácsosnál is tisztelgett. Mindakét helyen Lukács főispán tolmácsolta a küldöttség óhaját.

Zsilinszky Mihály államtitkár kijelentette, hogy a gyulai főgymnasium, a melynek fontosságát és szükségességét elismeri, már olyan liumban van, hogy annak létesítése minden kételyen felül áll. A maga részéről is Ígéri, hogy a jövő esztendei költségvetés érdekében elnöklete alatt tartandó tanácskozáson az ügyet támogatni, nevezetesen az építési költség felvételét javasolni fogja. Ez utóbbi kijelentése igen jó hatást és szívből fakadó lelkes éljenzéseket keltett. — Boncz Ödön ministeri tanácsost láthatólag kellemesen érintette a küldöttség figyelme, s miért is hálás köszönetét mondott és olyan közvet- en hangon ígérte meg támogatását, a mely i rokonszenves, nagytudásu, ügybuzgó férfiú iránt előlegezett bizalmat lelkesedésre fokozta.

Lukács György főispánnak a vallás és közoktatásügyi minister előtti tisztelgés alatt szerzett benyomásából fakadó előrelátása — melynek a főgymnasiumi akczió kényes Scylla s CharybdÍ8zei között sokat, nagyon sokat köszönhetünk — telefon utján kieszközölte, hogy a küldöttséget Lukács László pénzügy- minister is fogadja.

A küldöttség minden tagja átérezte az előzetesen kombináczióban nem volt tisztelgés fontosságát és lelkes örömmel vette tudomásul, hogy a pénzügyminister, noha nem volt audienczialis napja és rendkívül el volt foglalva, szívesen látja a gyulai deputatiót.

A küldöttség felment a budai várba a pénzügyministeri palotába, hol Lukács László minister déli 12 órakor fogadta.

Köszöntöttem az állomásfönököt. Elindultunk.

Útközben próbáltam szóba fogni a % öreget. Nem akart kötélnek állni.

— Hát mennyi idő alatt leszünk ott öreg ?

— Idő múltán.

— Mennyi idő múltán ?

— Majd megnézzük, ha odaérünk.

Ez igy nem megy. Elhallgattam.

Vizsgáltam az öreget úgy hátulról, főleg a

czilinderét. Kopottas, zsirfoltos volt biz’a, csak a teteje volt fényes.

Egy kis szellő kerekedett.

Az öreg jól fejére húzta czilinderét, úgy hogy csak a füle meg az orra látszott ki belőle.

Egyszerre csak a czilinder kezd hajladozni, ingani előre-hátra. Az öreg szunyókált és az a lengő czilinder, az megint felkavart bennem minden nevető ideget De csak vissza fojtottam és csak úgy teli tett szelek módjára, apródon- kint bocsájtottam ki egy kis szuszt.

Haladtunk a falu felé.

A távolból ismét két egymás mellett levő czilinder ütötte meg a szemem. Hogy nem emberen volt, azt láttam messziről. Közelebb értünk. Jaj nekem, most jaj.

Két paraszt ember dolgozott kin a földön, a nap melegen sütött és azok, mivel a czilinder igen terhes volt, azt a két kifogott ló fejére tették. f

Brühaha 1 Jaj, jaj nekem 1 Széjjel pukkadok. Kitört belőlem a tombolás.

Az öreg fuvaros felébredt, felrántotta fejét és visszanézett mogorván, azt hitte, hogy rajta nevettem.

— Mi baja már megint az urnák ?

Észrevettem, hogy itt baj lehet ismét,

megint csak előkaptam zsebkendőm, meg a szegény nagybátyámat.

— Hát tudja öreg, megint az a szegény nagybátyám van az eszembe ! Roppant sajnálom.

Szánakozva nézett vissza rám.

— Hát oszt, hogy esett a baja szegénynek.

— Hej az a czilinder, az a czilinder !

ö is oda kapott az övéhez.

— Hát igazán? Hm! Hogy történhetett?

— Nagy sora van annak ! Nem tudom én azt elmondani egyszerre. Csakhogy mindig úgy féltem a czilinderes embereket. Minek is viselik az emberek, ha nem muszáj. Tegye le kend is öreg, hisz nem muszáj, miért viseli.

Röviden szólt vissza.

— Mi köze hozzá az urnák ?!

Hallgattam.

Beértünk a faluba.

Apró kis falu, alig kétszáz házzal. Mind szántóvető nép, de mindegyik czilinderrel járt a fején.

Az öreg behajtott a portájába.

— Van-e itt valami korcsma öreg, ahol valamit enni lehetne ?

— Nincs bizony. Minden ember a maga korcsmájában lakik.

— Én pedig éhes vagyok.

— Hát egy kis kenyeret adhatok.

— Mikor indulunk öreg? Messze kell még menni.

— Elébb pihenünk.

Kimentem az utczára, az időt tölteni. Roppant gyötört a kíváncsiság, hogy megtudjam annak a czilinderdivatuak történetét.

Egy mesterember formájú ember jött felém, igaz ugyan, hogy mezítláb, de a jellegzetes czi- linderben akár mi les^, de ezt én megszólitom.

— Jó napot ! Nem lenne szives megmondani, hol lehetne ilyen szép czilindert kapni. Venni szeretnék!

Vérbe borult a szeme és’ öklét felemelve jött nekem. Bőgött mint egy oroszlán. „Szemtelen !“

Félreugrottam előle és rohantam be az én fuvarosomhoz. Az ajtót elreteszeltem. Az tneg szaladt tovább.

— Hallja öreg ki ez az ur, aki utánion akar jönni és engem leütni.

— Szólt neki az ur valamit ?

— Igen kéideztem tőle, hogy hol vette a czilinderét.

— Na akkor én most fogok és menjünk, mert jaj lesz különben az urnák. Alig szabadul élve.

— Önkénytelen felkiáltottam : „jaj szegény nagybátyára !*

Az öreg visszafordult, aztán befogta a lovat. Mikor kijött, feltűnt, hogy nincs rajta czilinder, csak egy kis pörge kalap. Mindjárt bizalmasabb formája lett.

Felugrottam gyorsan a kocsira és elindultunk.

Nem szóltam egy szót sem.

Egyszerre az ut vége felé megfordul az öreg, egy-kettőt köhintve szól.

— Hát igazán a czilinderből támadt baja az ur nagybátyjának.

— Abból bizony.

— Hát hogy? Csak tán nem mérges jószág?

— Már az a kérdés, hogy ki mint szerezte. Nem tudom, hogy kendtek hogyan szerezték ezt a sok czilindert. Ha tudnám, talán megmondhatnám.

— Tudja az ur, azt nem szoktuk elmondani, mert resteljük, de meg mi tagadás haragszunk is érte. De látom az ur már próbált valamit elmondom, hátha hasznunkra lehetne.

Csupa fül lettem.

— Hát úgy történt az uram, hogy a szomszéd község példájára szövetkezetét alakítottunk, hogy ne kelljen oly drágán vásárolni a boltosnál. Meg is alakultunk. De hát ki legyen az üzletvezető. Hát akkor jött haza a regimenttől a biró fia a kovács legény. írni olvasni tudott, meg a katonaságnál regulát is tanult, ötét tét tűk meg. Vállalta is. Szépen ment az üzlet, a városból hoztuk a holmit, ott vásároltunk ép olyan árban, mint a városban kapni lehet.

Egyszer aztán ide vetődött valami olyan urforma ember. Azt mondta, hogy ő a szövetkezetei keresi, mert olcsón tudna eladni neki valamit. Oda is ment. Korodi János a biró fia azt mondta, úgy hívják ezeket, hogy vigécz. Kérdezte is tőle Korodi, hogy mit árul. ó azt mondta, hogy czilindert.

Megállt egy kicsit gondolkozni.

— Tudja uram, hogy a katonaságnál az Isten verje meg, úgy rászoktatták arra a német szóra, hogy értenek is róla.

Kóródi János is értett róla, mert a lámpa üveget hívják czilindernek, most éppen nem volt az üzletben, hát gondolta, hogy olcsóbban kapja igyi ha a gyárból veszi. Rendelt is vagy tizenöt tuczetot. Az az ur, vagy vigécz adottróla valami Írást oszt meg elment. — Egy pár hét múlva aztán kapunk a, vasúton tizenöt láda czilindert: ngy kaptnk, hogy mindjárt fizetni kellett az árát.

Rágta a pipaszárát, látszott, hogy restelli a dolgot.

Nem tudtuk, hogy mi lehet az olyan nagy csapat rajta. Hát az árával azt megtudtuk, hogy nem olyan lámpa-üveg czilinder lehet. Mentünk a bíróhoz, hogy mit csináljunk vele. A biró megnézte az írást, azon is czilinder volt. Azt rendelte Korodi János. Át muszáj volt venni és kifizetni; Hát oszténg, hogy kárba ne vesszen, gondoltuk, hogy inkább csak elviseljük magunk. Az volt az a Korodi János, akit az ur megszólított.

Értem már, hogy miért akart hát agyonütni.

— De hallja az ur, most ezt elmondtam, oszt nehogy tovább adja, mert baja lehet.

— Ne féljék kend öregl

— Na de most már mondja el az ur is kérem, hogy hát ez is olyan veszélyes faj*a czilinder, a mitől a szegény nagybátyja meghalt.

Ott voltunk már a végállomáson. Hallgattam először, mintha gondolkodnám, aztán kifizettem a bérét.

ö csak várta a feleletet. Mikor leszálltam, megvigasztaltam.

— Ne féljen kend öreg, ez nem olyan czilinder, mint a szegény nagybátyámé, mert az olyan volt, hogy a folyónál mikor egyszer mikor vizet akart vele meriteni, beleesett a vízbe és belefuladt. No Isten áldja meg.

Egy kis másodperczig gondolkozott, aztán utánam vágott az ostorával.

Reisner Arthur.

>