Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
27-ik szám. Gyula, 1901. julius 7-én XXXIII. évfolyam. r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési di]: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ L Egyes szám Ara 20 fül. Kiadóhivatal: 1 Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: 1£ZZ ó h. n ID á v i cL Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban, Myilt-tér sora 20 fill. J A gyulai főgymnasium. Igaz gyönyörűségünkre van esorok írása s nem kételkedünk, hogy nagy örömmel fogja olvasni s tudomásul venni Gyulavárosa minden hü fia s jó polgára, hogy a gyulai fő- gymnasiumnak az utóbbi másfél esztendő alatt szépen fejlődő ügye folyó hó 4-én újólag hatalmas lépéssel haladt előre. Gyulavárosa képviselőtestülete tudvalevőleg elhatározta, hogy azt a határozatát, a inelylyel a főgymnasium részére fenntartási czélra évi 9000 koronát, ugyanannak építési czóljaira pedig 120,000 korona költséget szavazott meg, a főgymnasium létesítési akczió- nak hatékonyabbá tétele czéljából kérvény alakjában küldöttségileg nyujtandja át a vallás és közoktatásügyi ministernek. Gyulavárosa kérvénye következőleg szól; Nagy méltóságú miniszter Ur ! Kegyelmes Urunk! Évtizedek óta legnagyobb szükségét érezte városunk lakossíga egy oly középiskolának, mely növendékeit az egyetemen való további tudományos előlialadásra készítve elő, ez által vámosunknak nehéz anyagi viszonyok között keresményeikből, túlnyomóan azonban fizetéseikből tengődő értelmiségének melynek zömét a vármegye, kir. törvényszék, járásbíróság, feir. pénzügyigazgatóság, kir. adóhivatal folyammérnöki hivatal, m. kir. honvédség tisztjei szóval közvetlenül és közvetve állami alkalmazottak képezik, módjában legyen gyermekeit itthon iskoláztatni s hogy igy megszűnjön a város előhaladására és fejlődésébe felette hátrányos és kártékonyán ható visszás állapot és elkeseredettség, mely leginkább a tisztviselők és hivatalnokoknak városunk iránt érzett idegenkedése által idéztetik elő, kiknek nagy része ide való kineveztetését, áthelyezését mintegy büntetésnek tekintik, miután a megélhetésre is alig elég hivatali fizetésből képtelen gyermekeit idegen helyen neveltetni. De egyébként is — miként ezt szerencsések voltunk előzetes kérvényeinkben ismételten kifej teni — általános városi, culturalis és közgazdaság tekintetek, valamint magasabb szempontok alá eső hazafias állami érdekek is feltétlenül szüksegesselalázattal esedezünk, hogy a gymnásinm épitési és teszik azt, hogy városunkban egy a kor igényei s a nevelési intézményeknek megfelelő középiskola létesittessék. Az általunk ez irányban évek óta megindított mozgalom, melynek alapul és támpontul szolgált Nagyméltóságodnuk többször tett kijelentése, mely szerint a vármegyék székhelyét s magyar nyelvhatárt képező városokban feltétlenül létesítendők főgymnásiumok, s miután Gyula városa eme mindkét feltételnek megfelel, Nagyméltóságodnak 1901. évi május hó 10-én kelt 23,535. sz. s vármegyénk főispánjához intézett leiratában nyert ujabbi remény- teljes és biztató megoldást. És a midőn mindeneknek előtte Nagyméltóságodnak most emlitett számú magas leiratában városunk culturális érdekeinek támogatását, gyámolitását visszatükröző kegyes jóindulatáért legmélyebb hálás köszÖDetünknek már ez alkalommal is kifejezést adunk, ugyanakkor tiszteletteljesen a következőket bátorkodunk előterjeszteni , Városunk képviselőtestülete f. évi junius hó 12-én tartott közgyűlésén Nagyméltóságodnak fentebb hivatok számú magas leiratát tárgyalván, a létesítendő gyulai róm. kath. főgymnásium segélyezése ügyében, erejét majdnem meghaladó áldozat meg hozatalát határozta el. Elhatározta ugyanis, hogy a polgári iskola czéljaira eddig fordított összeget és biztosított hozzájárulásokat 9000 koronára kikere kitve a főgymnásium évi fentartási szükségleteire fogja fordítani s ezenkívül a főgymnásiumi épület épitési és felszerelési költségeire 120.000 koroná szavazott meg. A képviselőtestület eme határozatát azoú ti sí teletteljes megjegyzéssel csatoljuk ide, hogy a vármegyei főispán ur utján is fel fog Nagymóltóságod- hoz terjesztetni, az azt jóváhagyó vármegyei,törvényhatósági bizottsági határozat kapcsában. Kegyelmes UruDkl Akkor, a midőn városunk közigazgatási kormányzata és már meglévő cultu- rális intézményeinknek fentartása ez idő szerint is 72°/0-08 pótadó kivetését igényli, a főgymnásium czéljaira városunk képviselőtestülete által felajánlott összeg oly nagy, hogy azontúl haladnia lakostársaink adófizetési képessége támadtatnék meg; minélfogva felszerelési költségeinek fedezésére még megkívántaié összegnek, valamint a hivatalt képviselő testű leti határozatban részletezett s a főgymnásium évi fentartási szükségleteire rendelkezésre levő 40780 koronán felüli szükségletnek állami segély által leendő pótlása illetve az országos közoktatási költségvetés terhére leendő előírása iránt kegyesen intázkedni méltóztassék. Eme alázatos kérelmünk támogatása czéljából bátrak vagyunk megemlíteni még, hogy eltekintve a békési ev. ref. főgymnásiumnak biztos kilátásba helyezett építési s fentartási költségekből a vármegye területén levő szarvasi és békéscsabai protestáns főgymnásiumnak építési és felszerelési költségeinek fedezése czéljából külön-külön 200.000 korona állami segélyt nyertek s ezenkívül fentartási szükségleteik fedezésére 36.000 korona állami segélyben részesülnek. Meg vagyunk győződve, hogy hasonló állami segély mellett a vármegye székhelyén evő s épen ezért jelentőségét és szükségességét ille tőleg a békési, csabai s szarvasi főgymnásiumoknál hasonlithatlanul nagyobb fontosságú gyulai főgym násium is létesíthető lesz, s igy kérelmünk nem lépvén túl a szerénység határát, Nagyméltóságod kegyes jóindulatába vetett bizalommal reméljü annak teljesítését. Nagyméltóságodnak fentebb hivatolt számú nagvbecsü leiratából örvendetesen szereztünk tudó mást arrólj hogy alapos remény nyílt arra nézve, < m szerint mindazon fényezők, melyektől a gyula: j róni. kath. főgymnásiiim létesítése függ, meg lesznekjl nv-rhetők arra nézve, hogy a még netán fennállóit u -egy'se moH‘«t a gyulai. fő>íyaieájÍ!imf] még ez évben felállitathassék. 1 »U! jl És miután a gyulai főgymnásüim ideiglenese segélyezésére Nagy-méltóságodnak kegyes intézke-j- déseTfolytán az országos költségvetésben 2000 korona ' van felvéve és pedig a Nagyméltóságod által kikö- 1 tött ama feltétellel, hogy a főgymnásium már 1901. 3 évi szeptember hó 1-én megnyíljék, a város részéről 3 nem forog fenn oly akadály, mely a gymnásiumnak ez év szeptember havában való megnyitását hátrál- j tatná, sőt hogy lehetségessé váljék, Nagyméltóságod- 1 nak a megnyitásra vonatkozó feltételei teljesítésére a város nevében magunkat kötelezzük, minélfogva kegyeskedjék engedélyezni illetve elrendelni, hogy gyulai polgári fiúiskola fokozatos beszüntetése mellett az 1901/2 tanévben a gymnasium I. és V-ik osztálya Dyittassék meg. Szükségesnek tartjuk a gymnásium V-ik osztályának is megnyitását azért, hogy a gyulai gymnásiális irányú polgári iskola IV-ik osztályát végzett növendékek tanulmányaikat helyben folytathassák és hogy ez által is szaporodván a növendékek száma, fokoztassék a tandijakból befolyó jövedelem. Yárosnnk jövő fejlődését előmozdító és égető szükségletét kielégítő emberbaráti, hazafias, szent gyünkre nézve Nagyméltóságod további kegyes jó- ndulatát ismételten is kikérve, azon meggyőződést yujtó hitben élünk, hogy Nagyméltóságod a magyar cultura fejlesztésének szeretetétől áthatva, alázatos kérelmünket kegyes leend nagybecsű figyelmére méltatni és megvalósítani. A város polgárainak, a gyulai közügyek, különösen pedig a főgymnásium létesítése iránti nemes érdeklődése — mint minden alkalommal — ezúttal is fényes beigazolást nyert. Bőséges számban és önként jelentkeztek polgárok, akik sem időt sem költséget sem fáradtságot nem sajnálva, lehetővé tevék, hogy számban is impozáns küldöttség demonstrálhatta, hogy a főgymnásium Gyulavárosának életbevágó, fontos és nagy kérdése s érdeke. A küldöttség tagjaiként a fővárosba utaztak: Csák György kir. pénzügyigazgató, dr, Fábry Sándor alispán, Gróh Ferencz prépost plébános, Domby, Lajos ev. ref. lelkész, Datkay "Béla poTg'-aívmester,~ Fopovica Jusztin főjegyző, Abafi János polg. iskolai ig azgató, dr. Zöldy János főorvos, Hoffmann Ferencz jegyző, Léderer Lajos, Zielbauer Alajos, Scheibert Jakab, Weisz Mór. Gerlein Reinhart, Bulboca János, N. Szabados József, Kohn Dávid v. képviselők, akikhez, mint a [óvárosban lakó bü gyulai szülöttek csatlakoztak Follmann Lajos, Palotás József és Zielbauer Ferencz is. A toórv wnuofmO «Alf T Athnoc IvTrÁrrrr T A. R C Z Nincsen magasztosabb. Nincsen magasztosabb — Miként egy képet festni, festegetui A képzelet szivárvány-színével*, Egy új Madonnaarcz előtt merengni S minden rejtett könyűt ott sírni el . . , Halovány arezodra rávetiti lángját Az alkotásvágy átizzott heve; Elűzi a múlandóságnak árnyát Sugáros körbe fonja azt bele A halhatatlanság csak téged illet: Martyrszentté avat minden dalom. Te vagy a fény, a tűz, a láz, az ihlet S tied a türelem, a fájdalom. Nincsen magasztosabb — Miként egy tragédiának hőse lenni, Kiről a nagvvilág semmitso sejt : Ó mert előtte oly jól tud nevetni S kit érdekel, hogy könyet merre ejt . . . Bolyongva bujdos bús bizonytalanba’, Az útja ; z irtóztató pokol; Így jár (az élet végzetes parancsa) Kimért körén kívül ki kóborol . . . A sors az engem martyrnak teremtett : Veled előszói' össze mást hozott — • Ám ismerem a fönséges szerelmet, A mely úgy édes, hogy ha kárhozott. Nincsen magasztosabb — Miként lekötni egy asszony szeméhez Kóbor vágyát bohém poéta vérnek, Mely senki más szavára fel nem érez, Mely téged megtagad te léha ének. Nem mond mindenkinek mézes meséket S nem is ferdili el százfélekép; Ilyen dicsőség álma nem, nem éget: Hazug tapsával undorít e kép . . . 0 szebb e másik . . . Könyed könye perdül, A míg fűrtidre félve felvonom Királyi koszorúm1 koldús kezekbül: Kedvvel kötöm kesergő kobzomon. Márky Imre. Miért járnak Korompán az emberek czilinderben. (Humoreszk.) Valami erdőügyben utaztam keresztül azon a vidéken. Gyönyörű lankás vidék. Ott a falu tövében folyik egy megnagyobbodott patak, a háttérben levő hegyekről, amelyek felszántható részein a zöldelő vetés úgy néz ki messziről, mintha egy parkrészlet lenne. X. állomáson kellett leszállnom, hogy aztán onnan kocsival juthassak rendeltetésem helyére. Igen kis falusi, állomás, hol a főnök, a raktár- nok, pénztárnok és a váltóőr mind egy ugyanazon személy. Amint leszálltam, kocsi után néztem. Nincs sehol. Megszólítom az állomásfőnököt, hogy nem-e tudna itt nekem hamarjában egy kocsit teremteni, az innen körülbelül öt órányira fekvő erdőségbe szeretnék eljutni. Nagyon sajnálta, hogy nem szolgálhat, de úgymond, ő is csak ritkán van abban a szerencsében, hogy kocsin ülhessen. De ide nem mesz- szire van Korompa, ott majd csak találok egy kocsit, amely elvisz. — Hát mennyire van ide az falu,, ha szabad tudnom. — Ahogy igyekszik uram ! Meg lehet járni egy óra, meg egy félóra alatt is ? — Hm. Megfordult és vizsgálódva nézte a távolt; — Uram — szólt hozzám egyszerre. Önnek szerencséje van. Nézzen csak előre. Lát ott a távolban egy távolban egy fényes fekete pontot. — Látok. Nos ? — Nos az ott egy czilinder 1 — De uram, nekem nem czilinder, hanem kocsi kell. Czilindert különben soha se viseltem. — De uram 1 Ön nem érti, hogy szerencséje van! Az a czilinder fogja önt vinni Korompára és onnan esetleg tovább. Meg voltam lehetetlenedve. — Bocsánat, hebegtem, talán uraságod nem jól fejezte ki magát. Abban a czilinderben, vagy azon a czilinderen mehetek. Vagy talán ez a legújabb szerkezetű jármű, a melynek gőzhengere az egyszerűség czéljából czilinderböl áll. A czilinder közeledett. Az állomásfőnök rám nézett hosszan. — Ja vagy úgy, ön nem tudja, hogy az égy kororopai fuvaros ? — Talán urasági equipage ? Az egy kissé bizonytalan, drága jármű lenne rám nézve. __ Mondom uram, hogy az csak egy közönséges korompai fuvaros! De hát miért jár ez czilinderben ? — Mert van neki! — Na ez igaz. — Hanem hallja uram, figyelmeztetem valamire jóakaratulag. Ha ön Korompára beér, látni fogja majd az egész falut ily czilinderben járni. Gatyába, mándliba és czilinderbe, az ott divat. De meg ne próbálja kérdezni valakitől aki korompai, hogy miért jár czilinderben. Mert attól Isten ments aztán! __ Talán ön lenne szives nekem erről né mi felvilágosítást adni, nehogy a gyötrő kíváncsiság vesztemet okozza. Felöklelőn nézett rám és szótlan vitt be az irodájába. Az .első ami ott szemembe ötlött, a fogason lógó czilinder volt. Megértettem. — Tehát ön is Korompáról való? Bocsánat. Megérkezett a czilinder és vele jött egy rozoga jármű. Egy lihegő lóforma volt elébe fogva. És I czilinder alatt egy makrapipáju bus magyar ült a fentirt jelmezben. Ugyancsak szopogatta a pipája szárát, amint meglátott. Valami feladni valót hozott a faluból _____ Én amint megláttam ezt a képtelen alakot, a napsütötte ránezos torzon-borz arezot, a lajbit, a gatyát, mezitlábat, meg a czilindert egy vonalban, olyan rohamforma nevetés-görcs kapott meg, hogy irtóztatóun kezdtem kaczagni. Egy oszlophoz dűltem, a zsebkendőm a szememhez tartottam és úgy ömlött a könynyem, mintha sirnék. Az öreg nézett, nézett rám egy darabig, azután teljes flegmával úgy pipaszár végről szólt oda: „bolond 1“ Nem is tudtam rá szólni, csak kaczagtam őrülten. Megint oda nézett az öreg. Rántott egyet a czilir.derén és odavágott hozzám: — Mit röhög az ur ? Eszembe jutott az állomásfőnök intése és főleg eszembe jutott, hogy én ezzel az egyedüli fuvarossal akarok és mehetek csak tovább, megembereltem egy kissé magam. Mialatt köny- nyes szemem törülgettem, odaszóltam az öreghez. — Mit szólt kend, öreg ? Talán hogy miért sirok ? Mindjárt megváltozott az arcza. — Hát én azt hittem, hogy nevet az ur rajtam ! — Dehogy öreg, dehogy is nevetek kenden. Hanem bizony eszembe jutott a szegény nagybátyám. Hej, hogy jutott bajba, halálba a czilinder miatt, alig egy pár hete. Az öreg kétkedve nézett rám. Ismét dörzsöltem a szemem, — Látja kend öreg, éppen oda indultam, hogy itt Garád faluban a kis árváit hozzam el. Csakhogy nem tudok tovább menni. Ha elvinne, hát szívesen megfizetnék. — No hát üljön fel az ur! De Korompán megállomásozunk. Összeigazitotta a szalmát a kocsi hátsó részében és én felültem. ja/pvixilc mai számáltoz fél ív melléklet van csatolva.
