Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-10 / 23. szám
tünk ki magunk körül s adósok maradunk annak árával. Pedig mindennek meg van a gyógyszere, a lemondásban, illetőleg a viszonyokkal való megalkuvásbáu, másrészt az intéző körök közbenjöttével, gazdasági helyzetünknek a világversenyhez való helyes alkalmazásában. Szerezze be a gazda lehetőleg mind azt, a mivel birtokát jól fölszereltté teheti. Alkalmazkodjék gazdaságával a világpiaca követelményeihez. A szemtermelés mellett alkalmazza helyesen az állattenyésztést, esetleg az apró raellék-h iszonvételek közül is válassza ki a részére boválót. Kerülje a nagyzás minden nemét és a könnyelmű kölcsönöket, mert mindent elbír a föld, csak a kamatok nehezek neki. Dolgozni, tanulni, szervezkedni kell a magános kunyhótól a fővárosig. Fokozatosan ki kell fejleszteni a hazai ipart. A társadalom ebben a részben sokat tehet. Itt van a vógelszegényedós veszélye, mert fönnálló viszonyaink mellett nem bírhatjuk ki a nagy hatalmi állás terheit. Tegyünk meg minden tehetőt. Érjük be a magunk produktumaival. Szeressük azt, mert hazai, mint szereljük a csecsemőt, bár eleinte csak áldozatot kíván tőlünk, mert végül ő lesz a mi támaszunk. Sürgős feladatát képezi a kormányzatnak a heverő tőkék ide való irányítása is és egy reáltanultságu egész generáczió nevelése. E nélkül ipar nem teremthető. A spanyol koldus büszkeségét sutba kell dobni. Büszkék csak munkánk gyümölcsére legyünk, legyen bár ez a munka olyan, mely a tenyeret feltöri s bepiszkítja. Ez az a piszok, amely — tisztit. Nagy reformok előtt áll nemzetünk, főkép társadalmunk. De csak nagy átalakulás mentheti is meg a gazdasági csődből. Nagy feladat sulyosodik úgy az intéző körökre, mint az egyesekre. Mezőgazdaságunknak át, iparunknak pedig meg kell alakulnia a legközelebbi jövőben, különben a kiket a tatár és török nem tudott eltiporni, agyon fogják nyomni a helyzet és az idők súlyos követelményei. Magunknak pedig alkalmazkodni kell a helyzethez. Be kell érni annyival, a mit vagyoni romlás nélkül elérhetünk. „Addig kell nyújtózkodnunk, a meddig a takaró ér“, különben kész a meghűlés, gyakori a betegség, pedig a hosszas betegségnek halál a vége. A csabai muzeum egylet. A békésmegyei közművelődési egyesület gyulai múzeuma, az ország legdúsabban felszerelt múzeumai közé tartozik. Boldogult Pulszky Ferencz, a tárlat nagyságát és tárgyainak értékét illetőleg a vidéki múzeumok között a második helyre sorozta. Ez egy negyedszázad előtt történt; azóta pedig a gyulai muzeum díszes uj hajlékkal gazdagodott meg, mennyei nyugalmából, ha ugyan neki szüksége volna egyéb toillettere, mint egy kék gyapjúszövetre, melyet dereke köré csavar, de a mely túl él minden divatot. Igen, igen, mi mindent kell nekünk harezba vinnünk, hogy szerepeinket „megsózhassuk“ és fűszerezhessük : eget és poklot, jajt és kaczajt — még szerencse, hogy ezt a kettőt mint a kis gyerek, „egyugyanazon zsákban“ hordjuk magunkkal. Próbabál. Nem Írtam én báli referádát soha, most se vállalkoztam volna rá, ha nem egy próbabálról lenne szó. Mért na Írnék a próbabálról egy próba referádát, a kicsikék biztosan nagyra lesznek vele, hogy az 6 báljukról is említést tesz a »Békés.« De biz Isten érdemes is arról a kedves kis mulatságról megemlékezni ; nem képzelek valami kedvesebbet, mint mikor a gyermek mulat, büszkén és boldogan, de azért félös pirulással vonultak be a tánezterembe, mikor aztán megszólalt a zene, bátorság szállott a kicsiny szivekbe és öröm volt látni, milyen ügyesen és bátran mozogtak a jövő bálkirálynöi és gavallérjai, és mennyi szép tánezot mutattak be. Neufeld tánezmester ügyességét és türelmét dicsérik a gyönyörű tánezok, miket kis tanítványaival remekül betanított, taps volt bőven, a legnagyobb tetszést a magyar táncz aratta, mit hét csinos kis leány: Bárdos Margó, Weisz Erzsiké, Haviár Mariska, Csiszár Margitka, Diószegi Ilonka, Kovács Erzsiké és Nagy Stefiké lejtett, a sarkantyú pengett az apró lábakon, rövid kis viganójuk libegett-lobogott, mikor a Pista czigány jó muzsikája mellett előadták, még csak fáradtság sem látszott rajtuk, /pedig a magyar szóló hires, nehéz figuráiról. Nagy éljenzéssel és tapssal jutalmazta a publikum a hét kis leány ügyes tánczát. Azután a pompás vacsorához ültünk, vidám és fesztelen volt a souper. De hogyis ne lett volna, mikor minden asztalnál bájos gyermek arezok mosolyogtak s minduntalan felhangzott egy édes boldog kaczagás. a múlt év folyamán rendszeres catalogusa készült, s szakszerűen lő j berendezve ; úgy hogy hivalkodás nélkül mondhatni róla, hogy a vidéken majdnem páratlanul áll. Annyi pedig minden kétségen felüli, hogy Békésvármegyében egyetlen intézményünk sincs, amelylyel sokkal előrehaladottabb és gazdagabb kultúrájú vármegyékkel szemben oly fölényben volnánk, mint épen a közművelődési egyesület gyulai múzeumával. Ily körűim ínyek között ama természetszerű hiszemben volna az ember, hogy a gyulai muzeum további fejlesztése, particnláris tekinteteken felül álló megyei közérdeket képezne, amint hogy az, eddigeló ilyen megyei közérdeknek is volt elismerve. Békésvármegye s az egész Alföld végre is sokkal szegényebb történelmi s archäologiai tekintetben, mint a felvidék, vagy a Dunántúl, sőt mint az országnak bármely része; a történelmi s archeológiái kincseknek épen nem vagyunk annyira bővében, az áldozatkészség pedig — snjios — sokkal fogyatékosabb, semhogy egy vármegyében és annak is egymás szomszédságában levő két városában két teljosen hasonezélú múzeumot fentartani tudnánk. A tárlat gyarapítása különben is most már sokkal nehezebb, mint az utóbbi évtizedekben volt. Az ősi földek csaknem mind fel vannak szántva, a vizszabályozási munkák, folyó átmetszések, amelyek nyomán annyi értékes régi tárgyak kerültek felszínre, úgy szólván teljesen be vannak fejezve. Ma már csak akkor és úgy jutunk értékes régiségekhez, ha e czélból direkt ásatásokat rendezünk, ami pedig ügybuzgóságon, szakértelmen felül, nagy költséget is igényel, aminek pedig épen nem vagyunk bőviben. Épen azért ha valamely, úgy bizonyára ezm a téren nem volna helye az erők szétforgácsolásá- nak, a megnehezült viszonyok között ma kevésbé mint valaha. Nem szeretnénk félreérteim. Bennünket sem animozitás, sem féltékenység nem vezérel, hogy Csabán is létesítettek múzeumot. Ellenkezőleg: sokkal jobban át vagyunk hatva a régészeti tárgyak felkutatása s az etnographaiak megóvásához fűződő 8 eléggé nem mérlegelhető nagy érdekek fontosságától, semhogy ne üdvözölnénk minden mozzanatot, mely eme érdek szolgálatába szegődik, de csakis oly feltétel alatt, ha biztosítékunk vagy legalább is alapos reményünk v.an, hogy az ily mozzanat, aminő a fenforgó esetben a csabai muzeum, új és hasznos tényezőjévé válik a czél- nak, amit azonban a fentebb vázolt okoknál fogva, bármennyire őszintén óhajtjuk, remélni nem tudunk. Különben mi magunk kívánjuk szivünkből, hogy pessimists feltevésünkben csalódjunk. — A csabai muzeum-egylet egyébként szerencsés auspi- cziumok között született. Zsilinszky Mihály, a békésmegyei régész- és müvelődéstörténelmi társulatnak egyik alapítója, évek hosszú során át főtitkára s büszkesége, úgy kiváló egyéniségénél, mint a magyar közéletben és különösen a kultúra terén elfoglalt díszes állásánál fogva hatalmas oszlopa, megalapítója, védnöke s mint ilyen, erős biz tositéka a csabai muzeum-egyletnek. Az ő nevéhez, az ő tevékenységéhez fűződik a pünkösti díszes ünnepély is és annak kimagasló része volt a felolvasás, mely a muzeum-egyletnek fényes zászló- bontása volt. Délután fél négy órakor kezdődött az ünnepi felolvasás, melyre nemcsak az előkelő közönség gyűlt össze a Vigadó termében, de képviselve volt társadalmunk minden rétege. Az első sorokat hölgyek töltötték meg, hátrább és oldalt ültek és állottak a fél fiák, zsúfolásig betöltve a termeket. Az előadó asztala mögött egy hosszabb zöld asztalnál foglalt helyet Zsilinszky Mihály diszelnök, Vacsora után már a nagyoknak is szabad volt a táncz, éltek is ezzel a joggal, később ismét a magyar szólót tánczoltatta el a publikum a hét kis lánnyal, kik szívesen vállalkoztak reá. Eszembe jutott, hogy pár évvel ezelőtt bámultam meg egy kis tánezmüvésznőnek a tánczát, aki szintén a magyar szólót lejtette, de olyan szépen, ahogy még én soh’ se láttam senkitől, megkérdeztem a tánezmester urat, nem engedné-e meg, hogy a kis leány bennünket abban az élvezetben részesítsen. Neufeld ur hamarosan rá áll, hogyne! hisz büszkesége volt neki az a kis tanítvány mindig. Felkértük hát a kis Bródy Pirit, mutatná be a művészetét, leirhatatlan kecses mozdulatokkal kezdte el a szólót és végezte olyan bravúrral, hogy mindnyájan oda voltunk tőle, „ezt a kis lányt az Isten tánezosnőnek teremtette,“ hangzott fel minden oldalról, a nézők lelkesen megéljenezték a jeles tehetségű kis leányt. Iczi-piczi kisasszonykák meg urfiak is megjelentek vendégképen a bálon, sokat mulattunk azon a fehérruhás kis fiun, aki nagyon szeretett volna sétálni a kisasszonyokkal, de nem mert, mit hallva két csinos nagyocska lány, karon- fogta és erővel sétáltatta meg a kis hőst, ki szégyenkezve irult-pirult. Várjunk csak majd máskép lesz húsz év múlva: meg azon a rózsaszín ruhás kis lányon, aki négy éves kora daczára, két gavallérnál kevesebbel szóba sem állott, hogy máskép lesz-e évek múlva ? nem tudom! A névsort biz én nem merem leírni, mert biztos vagyok benne, hogy kimaradna valaki, pedig nem szeretnék aprehensiót, inkább bevallom, hogy mindig a gyerekeket néztem és igy nem csoda, ha elfelejtkeztem a felnőttekről. Két órakor lett vége a kedves, és a kicsikékre nézve felejthetetlen estélynek, amikor is a Rákóczy induló hangjai mellett szétoszlott a közönség, a leányok és fiuk pedig kis ágyukban fáradtan pihenve, álmodtak szépet, gyönyörűt arról az elmúlt bálról, mely nem fog ismétlődni csak két év múlva. Madelaine« tőle balra dr. Hampel József, dr. Likáct György főispán, Beliczey István és dr. Beisz Miksa alelnök. jobbra : dr. Jankó János, Varságh Béla elnök, dr, Zsilinszky Endre, Balás Ádám muzeum-igazgató, Maros György főtitkár, dr. Bell Lajos titkár. Zsilinszky Mihály nagy figyelemmel hallgatott gyönyörű beszéddel üdvözölte az egybegyűlteket. A magasan járó eszmék s mély gondolatok egész lánczolata nyert kifejezést remekbe illő szónoki for mákban s a szép beszéd nem is tévesztette el hatását. Üdvözölte a Muzeum-Egyletet, melyet támogatnia kell a közönségnek, mert oly magas a feladat, melyet maga elé tűzött, hogy csak együttműködéssel lehet megoldani. Találó képét rajzolta az egész ország társadalmi betegségének, melynek szomorú következménye, hogy ß társadalom széttagoltsága kezd igazsággá válni. Ezt czáfolják meg azok a mozgalmak, melyek legutóbb Csaba város társadalmát foglalkoztatták, nem volna miltányos tehát a vád, hogy Csaba társadalma nem teszi meg kötelességét. Hogy most Muzeum-Egyletet is alakit I ez oly fokú intelligencziára vall, mely előtt kalapot kell emelni. Összeköti a jelent a múlttal, a mostani nemzedékben a múlt tiszteletét ébreszti, mert a múlton alapszik a jelen virágzása s a jövő reménye. Nagy és nemcsak társadalmi, de nemzeti missziót is teljesít. De a kincs nem osupán az intelligenczia tulajdonát képezi: meg kell osztaui a néppel, a nép minden rétegével, mert mentői jobban osztják, annál inkább gyarapszik. A külföld ebben előre van, de ma magyar városok is kezdik gyűjteni a történelmi és nemzeti kincseket s Csaba követi a jó példát. Angliában ma jelszó a népmuzeum, mert a népmuzeumoknak nemesitő, egyesitő és erősítő hatalma tagadhatatlan s erősítő fegyverek a nemzeti konszolidáczióban. Számokban kifejezett hasznukat kimutatni nem lehet, de ki tudná számokban kimutatni az eső és harmat üdítő hatását? Felemelőleg hatnak a lélekre, fokozzák a közszellemet, táplálják a közhangulatot s szövetkezésre serkentenek a nagy czélokért. A csabai Muzeum-Egyletnek is sikerülni fog a nemesebb erőket és érdekeket egyesíteni, dicsőségére a közművelődésnek és tudománynak, sikerülni fog oly közvéleményt támasztani, mely a közös czélra összefog, törekedni fognak a közönségben utat törni a nemes eszméknek segítségével a haladás és műveltség szárnyait emelő sajtónak. Végül örömét fejezi ki, hogy ily szép közönséget lát maga előtt, a város előkelőségei mellett a vármegye vezető férfiét, kik büszkeségei a tudós világnak s az egész nemzet tisztelettel és szeretettel tekint reájuk. Megnyitván a diszközgyülést, felkéri Hampel Józsefet előadása szives megtartására. (Zajos éljenzés.) Hampel József dr. a Nemzeti Muzeum régiségtárának igazgató őre s a vidéki múzeumok országos főfelügyelő-helyettese lépett ezután az előadó asztalhoz. Amity a tudománya s rokonszenves a külseje, oly megnyerőén egyszerű, minden póz nélküli könnyed, tartalmas szellemes, de mély az előadása. Ahogy az egyetemi katedrán szokott, úgy beszélt itt is. Felemlítette, hogy régi kötelékek fűzik a megyéhez, olyanok, melyek felemlitése ily díszes hölgyközönség előtt talán nem is kívánatos: már 79-ben is járt Békésmegyében, épen junius 2-án, épen ilyen alkalomból, épen Zsilinszky Mihály meghívására és épen e tárgyról beszélt. Ezután rendkivüi szellemesen fejtegette a múzeumok eredetét, keletkezését és czéljait. Az Alföldön kettőző.t fontosságuk van a múzeumoknak, itt a nép emléke zése nem megy túl a török hódoltság korán, mert egész korszakok a feledekenység homályába sülyed- tek s megszakadt az emlékezés fonala. Ezt összekötni, kellenek a múzeumok s erősítésére annak, amit erősíteni akarunk: a történelmi és nemzeti érzésnek. Arról beszélt ezután, hogy jön létre egy muzeum ? Bá vagyunk szorulva a népre, mely mindennapi érintkezésben van a földdel. Az első feladat: kioktatni a népet, melyet ha megnyerünk, a legrövidebb idő alatt a legértékesebb emlékekhez juttat. A nemzeti múzeumból hozott magával leleteket, melyek igazolják ezt. A leletekből tudjuk e föld históriáját, azt hogy a Krisztus utáni első századokban szarmaták lakták Békésvármegyét. De vannak őskori telepek is, Szarvas környékén 76-ban Benka Pál ásatott fel egyet, mely az akkori nemzetközi régészeti kongresszuson is szerepelt. Boldogult Haan is értekezett erről és tudjuk, hogy az ősemberek itt putrikban s vizparti odúkban laktak. Vannak békésmegyei tárgyak a bronzkorból s most mutattak egyet az itteni uj múzeumban, mely az átmeneti korszakról: a rézkorról beszél. Ezt a vaskorszak követte. A gyulai múzeumban van az endrődi sisak, melyről a külföldön is beszélnek, melyhez hasonlót az egész világon csak ötöt tudnak. Ami ezután következett, az már a történelembe vág. A szarmaták laktak itt legalább 300 esztendeig, bemutatja itt talált emlékeiket: zománezos fibulákat, karpereczeket és gyűrűket. A hunok és germánok, később az avarok hagytak sok emlékeket, majd a honfoglalás kora és az Árpádok. Gerendáson ásatott ki Zsilinszky Mihály 78-ban egy Árpádkori temetőt; ajánlja, hogy folytassák az ásatásokat. Bemutatja a leleteket is. A későbbi korszakokból még több az emlék, csak kutatni kell. A véletlen az egyik eszköz, a másik az ásó tudománya. Bár volna egy békésmegyei Schliemann, ki felásná a vármegye 30 halmát és a sok őskori partot! De van két férfiú, a kit mintaképül ajánl: az egyik a boldogult Haan Lajos, a másik Zsilinszky Mihály. (Éljenzés) Mint archeológus is ajánlja, hogy kövessék Zsilinszky példáját: már 30 év óta dolgozik vármegyéje és szülőföldje javán. (Zajos éljenzés és taps.) Jankó János dr. a néprajzi muzeum igazgatóőre lépett ezután az asztalhoz. N.agy szakértelemmel, de átlátszó, világos előadással beszélt a nőket első sorban érdeklő témáról: a magyar és ázsiai hímzésekről és azok stílusáról. A néprajznak akar híveket toborzni s ha a hölgyeket megnyerte, meg vannak nyerve a férfiak is. Érdekesen beszélte el, miként tanulta meg előbb Kalotaszegen, majd a finneknél és osztrákoknál a hímzést. — Elemezte előbb a magyar, majd az ázsiai hímzések motívumait és karakterét, a Nemzeti Muzeum tulajdonát képező, gyönyörű hímzésekkel illusztrálván érdekes előadását. Sorra mutatta be a legcsodálatosabb kéziügyesség remekeit, melyekből a hölgyek sok okulást meríthettek, sok érdekeset tanulhattak. Meg is éljenezték és tapsolták érte derekasan. Most dr. Lukács György főispán, mint a „Békésmegyei Közmivelődési Egylet“ elnöke emelkedett fel, hogy kijelentse, miszerint e társegyesület hathatós támogatására számíthat a „Csabai Muzeum-Egy esül et“, egyben sikerdus eredményeket kívánván az uj egyesületnek. Varságh Bála egyesületi elnök örömmel fogadta e támogatást, ígérve és kérve az együttműködést a „Közraüvelődési-Egyesület“-tol, a megye és lakosságának művelődésére és javára. A megjelent díszes közönségnek pedig hálás köszönetét nyilvánította, hogy jelenlétével emelte a .felolvasás fényét. Az előadóknak szintén megköszönte szives fáradozásukat s a diszülést berekesztette. A gazdasági egylet közgyűlése. Hétfőn délelőtt tartotta a békésmegyei gazdasági egylet évi rendes közgyűlését a csabai kaszinó nagytermében a tagok szép számban való részvételével, csákói Geiszt Gyula egyleti elnök vezetése mellett. Az elnök megnyitó beszédének elhangzása után dr. Zsilinszky Endre igazgató-elnök terjedelmes jelentésben számolt be az egyleti működés múlt évi mozzanatairól, mely szerint a tagok száma 740 és az egylet a múlt évben 16 választmányi és 4 szakosztályi ülést tartott. Az egyesület tevékenységének nagyobb tért biztosítandó és a vidéki tagokkal az összeköttetést szorosabbá teendő, egyes községekben gazdakörök létesítését javasolta az igazgató elnök. Dr. Bábry Sándor indítványt tett, hogy a jelentés az egyesületi értesitőben közöltessék és a közgyűlés az igazgató-elnöknek köszönetét szavazzon. Indítványát elfogadták. Dr. Hajnal István a gazdakörök létesítését nagyon üdvösnek véli és a felvetett eszmét melegen üdvözli. Dr. Zsilinszky felvilágositólag megjegyzi, hogy ez nem uj eszme, mert' az egylet alapszabályai is szólnak gazdakörökről, ezek azonban nézete szerint nem szeparálva működnének, hanem az egylet kebelébe tartozott, azzal szervi összefüggésben maradnának. Dr. Lukács György szintén óhajtja a gazdakörök szervezését, de nehogy ez az erők szétforgá- csolására vezessen, egészen szabatosan megjelölni kívánja a határokat, amelyben a gazdakörök mozoghatnának. Indítványozza, hogy az igazgatóság a gazdakörök szervezésére nézve javaslattétellel bízassák meg. Indítványát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A számvizsgáló b'zottság jelentése szerint az alapítványi pénztár vagyona 15.971 frt, a tartalék- alapé 5190 frt, a forgalmi pénztár bevétele volt a múlt évben 12.563 frt, kiadása 8296 frt, a maradvány 4427 frt. Az elnökség és igazgató-választmány választására kerülvén a sor, a választás Vezetésére dr. Lukács György főispánt kérték fel, a kik köszönettel foglalva e helyét azon általános meggyőződésnek ad kifejezést, hogy az egylet vezetése a legjobb kezekben van. Áz igazgató-el nők refldkivüli tevékenysége, a modern gazdasági eszmék megvalósítására irányuló fáradhatlnn törekvése, de meg azon körülmény, hogy minden egyesületre legjobb az, ha vezetősége minél ritkábban változik, késztetik őt arra, hogy elnökül csákói Geiszt Gyulát, igazgatóelnökül dr. Zsilinszky Endrét ajánlja újból való megválasztásra. Hosszantartó éljenzés felelt az indítványra, minél fogva a főispán az egylet elnökét újból megválasztottaknak jelenti ki. Á megválasztott elnökök köszönetét mondva az újból nyilvánult bizalomért, az egyleti tagok támogatását kérik működésükhöz. Az igazgató-választmányba a következő tagokat választották : Beliczey István, dr. Lukács György, dr. Fábry Sándor, gr. Bolza Géza, gr. Wenckheim Dénes, gr. Almásy Dénes, Varságh Béla, Beliczey Bezső, Kállay Ödön, Fejér Béla, Vidovszky Károly, Bajcsy János, Bogár Dániel, Beliczey Géza, Beliczey Tibor, Beisz Simon, Seiler Gyula, Urszinyi Dezső, Fábry Károly, Kiss László, Bakucz Tivadar, Lédorer Budolf, Vidovszky László, Pfeiffer Antal, Stojanovics Gyula, Szalay József, Haraszti Sándor, MorVay Mihály, Kovács L. Mihály, Seiler Elek, dr. Hajnal István. Sztraka György, Bosenthal Ignácz, Korossy László, Gerlein tíeinhardt, Zsíros András, Such Kálmán, Badics Elek, Debreczenyi Endre, Király Ferencz, Dérczy Péter, Lavatka Gyula, Mir- gay Sándor, Kraft Viktor, Horváth János, Hutiray László, Banner Béla, dr. Szalay József, Áchim Gusztáv, Haviár Lajos, Szabó János, Emperl Ernő és Benedicty Gyula. Az elnök ezután bemutatta a közgyűlésnek az aradmegyei gazdasági egylet képviselőit ifj. Rintzig János alelnököt és Laehne Hugó titkárt, kik ismertetik azon akcziót, melyet egyletük a gazdák és dohánykertészek jogviszonyait szabályozó törvényjavaslat ellen indított és bemutatják az e tárgyban a földmivelésügyi kotmányhoz intézett memorandumot. Beliczey István, dr. Zsilinszky Endre, Laehne Hugó és dr. Lukács György 'szóltak a tárgyhoz és a közgyűlés kimondotta, hogy a sérelmes intézkedéseket tartalmazó törvényjavaslat ellen állást foglal és felkéri a földmivelési ministert, hogy a gazdasági törvényjavaslati tervezetekre nézve ezután kérje ki a gazdasági egyletek véleményét. Ezzel a közgyűlés véget ért. Lóverseny Csabán. Pünkösd hétfőjén délután tartotta meg a békésmegyei gazdasági egylet évenként rendezni szokott lóversenyét Csabán a szokott, versenytéren. A verőfényes idő ez idén igen kedvezett a versenynek és azt felhasználva, a szokottnál nagyobb közönség is gyűlt egybe, hogy a versenyekben gyönyörködjék. A versenyek a nevezéseket tekintve, elég jól sikerültek, kivéve az urlovasok versenyét és ügető versenyt, amelyekre csak két-két versenyző jelentkezett, hogy azok épen megtarthatók voltak.
