Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-08 / 14. szám

14-ik szám. Gyula, 1900. április 8-án XWII. évfolyam f----------------1 Szerkesztőség: Templom-tér, Do bay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illeti! közlemények intézendök. Kéziratok*nem adatnak rissza. Előfizetési dii: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél érre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám éra 20 fii. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IEZ ó li n Dávid. Kiadéhivatai: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyiit-tér sora 20 fii. I ____Á A ki házasító és temetkezési egyletekről. Immár egy hónap óta foly a szóbeszéd a kiházasitó és temetkezési egyleteknél észlelt bajokról és ugyanannyi idő telt el, hogy a fel­merült panaszok folytán a vármegye alispánja egy gyulai kiházasitó és három békési temet­kezési egylet ellen vizsgálatot rendelt el. A megtartott vizsgálatok eredményéhez képest az alispán jelentést tett az intézkedésre hivatott belügyminiszterhez, egyszersmind elrendelte az összes ily társulatok alapszabályainak és ügy­kezelésének megtekintését. Az egész ügyre vonatkozólag a holnap ülésező közigazgatási bizottságnak is terjedelmes tájékoztatást nyújt időszaki jelentésében az alispán és e jelentésből értesülünk igazán, hogy a kérdés nemcsak vagyonbiztonsági szempontból, de főleg socialis szempontból rendkívül nagy horderejű és vétkes gondatlanság volna a bajok orvoslásával csak egy perczig is késlekedni. De szóljon itt helyettünk a jelentés, melyet úgy köz- mint helyiérdekű voltánál fogva egyes részeiben szószerint más részeiben kivonatosan közlünk, I a mely a Gyulán tartott vizsgálatra vonatkozólag a következőket mondja: Az I. Gyula és vidéké fiú- és leánykiháza- sitó társulat 1895. deczember havában alakult és azóta két Ízben módosította alapszabályait, de az utolsó alapszabályok csak rövid ideig al­kalmaztattak, azok hiányos és gondatlan élet- beléptetése miatt a társulat működését beszün­tetni lóvén kénytelen. Az ügyvitel helyessége tehát a vizsgálat során az első két alapszabály figyelembevételé­vel biráltatott el és megállapittatott, hogy ab­ban lépten-nyomon fordulnak elő kisebb sza­bálytalanságok, melyek nagy részben a kezelés módjának hiányos és tökéletlen voltától ered­nek. Az ezen csoportba tartozó bajok azonban a társulat egészére hátrányos következmények­kel kisebb jelentőségüknél fogva nem voltak, de vannak kezelési mulasztások és alapszabály elle­nes cselekvények, melyek okai voltak vagy leg­alább siettették a társulatnak anyagi romlását. E tekintetben különösen felemlítem azon mu­lasztást, mely a tagok eseti dijainak késedelmes behajtásával és az e tekintetben követett eny­he, gondatlan eljárással megakasztá a társulat működését. Elég itt azon tényre utalnom, hogy T A. R C Z A.. Egy vadász-emlékem. A „Békés“ eredeti tárczája. Irta: Vámbóry Ármin. (Jtánnyom&B tilos.) Az 1863. év telén gróf Rocheschoirt fran­czva követségi chargé d’affaire társaságában utaztam Teheránba, bevégeztem déli Perzsiában tett kirándulásomat, messze mögöttem hagyva Persepolist, Naltschi Rustemet és sok más óriási emlékeit a régi perzsa művelődésnek, me­lyeket bámulni hetekig volt alkalmam. Kirán­dulásomat egy kis szamáron lovagolva tettem meg, perzsa öltözetben s alávetve magamat a2 ottani életmód- és szokásoknak. Visszatérő utam ennek ellentéte volt. Nagy kényelemmel, pompától körülvéve vonultunk tova. Ezt utitársam szívességének köszönhet­tem ; ő rendelkezett a franczia követség pénz­tára felett és mint franczia gentilhomme nem­csak arról gondoskodott, hogy állásához méltó fényt fejtsen ki, hanem igen természetesen szá­momra is, mint meghívott utitársa számára, dél- czeg paripát rendelt és jó fegyverekkel ellátott, a mi igen kellemes volt reám nézve. Nagyon érdekes valaminek fény- és árnyoldalát egy­aránt ismerni. Csak az, , a ki mint kolduló der­vis kóborolt nélkülözve, nyomor között, az képes igazán méltányolni azon élvezetet, a mit á kényelmes utazás nyújt; gyors paripán, gaz­a vizsgálatkor 4282 frt 61 kr. készpénz vagyon mellett 16757 frt 40 kr. beszedetlen hátraléka volt az egyletnek, a mi már maga lehetetlenné teszi, hogy az egylet a vele szemben tagjai ré­széről fennálló igényeknek eleget tegyen, mintán az alaptőke megcsorbitása az alapszabályok sze­rint — bár eredménytelenül — tiltva van. A hátralékoknak ily nagy összegre való felszapo­rodása annál is inkább vétkét képezi a társulat, vezetőségének, mert a társulat tagjai a legsze­gényebb nóposztály közül kerülvén ki, kétség­telennek látszhatott, hogy a szegény tagok nagy összegű tartozásaikat kiegyenlíteni már nem lesz­nek képesek. A társulat korai bukását előidézett másik föok az alapszabályoknak a tagok korára vonat­kozó intézkedését áthágó szabálytalanság volt. Az első alapszabály nem szabja ugyan meg a felvehető gyermekek legmagasabb életkorát, de több helyének szövegezéséből megállapítható, hogy csak gyermekek és nem egyszersmind há­zasuló korban levők írhatók bele az egyletbe. A második alapszabály már kimondja, hogy ta­goknak felvehetők 19 éven aluli fiuk és 15 éven aluli leányok. Mindezek daczára csaknem kivé­tel nélkül — kétségtelenül szándékosan — ezen koron túl levők, nem ritkán a házasság küszö­bén vagy közvetlenül a nagykorúság előtt állók vétettek fel a társulatba. Ezen eljárás eredmé­nye, hogy a tagok legtöbbje csak rövid ideig tagja az egyletnek, alig néhány forint befizetése után kikapja a befizetéshez arányitva igen ma­gas járulékát, ezzel a házassági esetek száma igen magasra (egy évben 300-on is felül) emel­kedik, a mi viszont a tisztviselők részére eső tiszteletdijat emeli nem megvetendő összegre. A szegényebb tagok nem győzik az eseti dijak be­fizetését, mig a régiek csakhamar elérik az alap­szabályok által előirt legmagasabb összeget, a melynél a további hozzájárulástól felmentetnek, tehát a fokozott kiadások mellett megcsappan a társulat bevétele. De a mi társulat romlásának előbb-utóbb feltétlenül, az alapszabályok legpontosabb betar­tása mellett is előidézője lett volna, az épen maga a társulat alapszabálya, mely szerint a társulat téves számítás alapján van szervezve. Ezen állításom megokolását — minthogy ez nem csupán ezen vagy néhány társulatnál észlelhető sporadikus eset, de a legtöbb társulatra nézve, különösen az újabban alakultakra nézve fennáll, — későbbre hagyva itt csak jelzem, bogy a dag konyha kíséretében, a megelégedés érzeté­vel száll meg ilyenkor. Kis karavánunk ezen szirt-szoroson hala­dott át, melyről azt mondja a rege, hogy egy­kor nem létezett, hanem a szirtfalat, Hormust; áttörette, hogy Paaargade lapályára érjen. A pazargadei lapály! Ki ne hallott volna I térség régi emlékeiről? Ki ne ismerné híréből Cyrus oszlopait, meg Darius sírboltját, mely a térség közepén oly óriási kövekből emeltetett, minőknél nagyobbakat soha sem láttam. Hogy hiúságomnak eleget tegyek, kirándulásom al­kalmakor két éjjet töltöttem el merész boltozata alatt, hideg márványlapon. Ugyanezt tévé Rich Kerpoter és több más angol utazó. A kíséretünkben levő perzsák, kik minden kőről tudnak egy mondát, elfeledék történeti regéiket a helyről nekünk elmesélni, mivel Passargade tere híres gazellákban való gazdag­ságáról, s mi a szép állatok vadászatára ké­szülve, nem csoda, hogy archeológiái elmélke­déseink háttérbe szorultak. S. gróf fegyvereit hozta rendbe, ja! perzsa szolgák az agarakat gyűjtötték maguk körül, a solymár éles szemű madarát czirógatta, szóval az egész társaságot megkapta a hév s izgalomba hozta. Nem lett volna-e furcsa, ha én hideg szemlélő tudtam volna maradni ? Reggeli tiz óra lehetett, midőn elhagyva a romokat, messze elterülő térségre értünk, mely kiaszott, sárga füvei volt benőve. Minél tovább hatoltunk előre, perzsáink annál éberebb figye­lemmel tekintettek körül. A fiatalabbak lovas­társulat nem takarékszövetkezeti vagy kölcsö­nösségi alapon lévén szervezve, minden tagjá­nál a későbbi tagok pénzéből túlmagas ráfize­téseket tett és igy be kellett állani a kezelési szabálytalanságok miatt a rendesnél 5—6 évve előbb az ügymenet zátonyra jutásának annál is inkább, mert a társulat bőkezűen osztogatta a kezelési költségeket és tisztelet-dijakat is. Hogy ezek magas voltáról is képet nyújtsak, jelzem, hogy 1896. évben 1746 frt 50 kr., 1897. év­ben 2263 frt 80 kr., 1898. évben 2*225 frt 20 kr. és az 1899. csonka évben 1864 forint fizettetetett ki csupán a tisztviselők tisztelet­dijára és a pénzszedők fizetésére, a miből pl. az elnöki tiszteletdij 318 frt, 466 frt, 468 frt és 494 frtot tett ki a mondott években. A társulat vezetősége nem ismerte fel a bajnak az alapszabályokban rejlő főokát és azt csupán a tagok számának csökkenésében kereste; hogy pedig több tagot szerezhessen és jövedel­meit uagyobbitsa, az alapszabályok módosításá­val felemelte a befizetéseket és kimondotta, hogy mindenkinek a befizetett tőkét kétszeresen adja vissza. A téves számításon alapuló rendel­kezés csakhamar megbossznlta magát és a magas járulékok oly gyorsan kimentették a társulat anyagi erejét, hogy az 1899. november havában beszüntette működését. Azóta — mindezideig eredménytelenül — kísérleteket folytat nj életre ébresztése iránt, ami azonban igen kétséges ki­menetelű, mert jutalékra jogosult tagjai perrel támadták meg és bírói utón szedik szét még megmaradt kicsiny tőkéjét, mig 800 tagja tel­jesen oda vesztette keservesen összetakaritott tőkéjét. A békési polgári temetkezési egylet műkö­désében észlelt több szabálytalanságról számol be ezután az alispán jelentése, melyek azonban az egylet rövid fennállása miatt nagyobb káro­kat nem okozhattak. Kifogásolja az egylet va­gyonkezelési rendszerét, mely biztonságot és áttekintést nem nynjt és az ellenőrzést meg­nehezíti. A békési IV. temetkezési egylet vagyonke­zelési rendszerét a vizsgálat általában megfele­lőnek és alkalmasnak találta arra, hogy annak alapján az egylet ügyei rendben vezettessenek, e mellett azonban több — különösen régebben előfordult — szabálytalanságról számol be. Mindkét egylet rossz alapon van szervezve, 1 mely alapon fennmaradása nincs biztosítva és sági ügyességüket mutátták be s valóban bá­mulatos, hogy kurta kengyelszáruk daczára, mennyi kecsesei ülnek lovukon e magas ter­meti! férfiak s minő pontossággal lőnek czélt villámgyorsan tova száguldó lovukon hátra for­dulva. Az idősebbek harczi és vadászkalandok elbeszélésével mulattattak s egyikük épen dú­san sujtásozott történetet adott elő, midőn előre száguldó lovasaink .kurjantása fölvillanyozta, az egész társaságot. Gyorsan száguldottunk elő- lovasunk után, s ló, ember, kutya a vadászhév­től megkapatott, még utipodgyászszal megrakott szamaraink is hangos „iá“-val adták jelét érde­keltségüknek. Persze, tüzes lovam engem is tova ragadt, de őszintén be kell vallanom, nem tudtam sem azt, hogy hova, sem azt. hogy miért rohanunk amúgy nyakaszakadtában, csak hosszabb ideig tartó szemlélés után vettem észre számos fehér pontot gyorsan mozogni; végre kivehettem, hogy ama fehér foltok a gazellák hátfelén vannak s magukat az állatokat azért nem láthatom tisztán, mivel fakó színezetük ösz- szefoly a talaj sárga színével. Pillanat alatt tájékozódtam, habár nehe­zen bírtam magam arra határozni, hogy a vadá­szok közzé vegyüljek, csak egyszerre ott ter­mettem soraik között, tüzes paripám által akarva nem akarva, oda ragadtatván. E közben a gazellák két csapatra váltak szét. Mi a kissebb falkát vettük űzőbe, mivel a, perzsák állitása szerint azok a fiatalabbak, ke­vésbé gyorsak és igy könnyebben beérhetők. Ámde ezek' is oly villámsebesaéggel rohantak szervezetük alkalmas arra, hogy üzérkedésre és visszaélésekre basználtassék fel. A szegény nép jóhiszeműségével űzött visz- szaélésekről igazán szomorú képet nyújt az alispán jelentésének a békési VII. temetkezési egyletre vonatkozó része, mely a következőket mondja: A békési VII. temetkezési egylet, amely­nek alapszabályai 1899. évi szeptember bő 22-én hagyattak jóvá, a legszomorúbb képét tárja föl azon könnyelmű és vétkes kezelésnek, melynek ezen egyletek szervezetük hiányosságai miatt mindenkor ki vannak téve. A megtartott vizsgálatok ezen egyletnél általában megállapí­tották, hogy az alapszabályokat figyelembe nem vették, a mit ügy- és vagyonkezelésnek lehetne távolról is nevezni, az ezen egyletnél mind hiányzik; hogy sem a tagok számát, sem az általuk teljesített fizetéseket, a mutatkozó hát­ralékokat, egyleti vagyont vagy terhet megál­lapítani nem lehet; a tisztviselőknek eljárása a visszaéléseknek egész sorozata, őket pénzkész­leteknek egyszerű elsikkasztása, koholt czime- ken való utalványozása, haldokló vagy halott egyéneknek az egyletbe való felvételével elkö­vetett csalás bűnei látszanak terhelni. A tár­sulati ügyek zűrzavarából a vizsgálat a követ­kezőket állapította meg: Az alapszabályok értelmében a tagok lét­száma legfeljebb 1250 lehet, ezzel szemben a pénztárosok által vezetett könyvben 1869, az elnök jegyzékében 1446 tag neve szerepel. !5zen jegyzékből többeknek, mintegy 240 egyén­nek neve színes irónnal ki van húzva, de meg­állapítható, hogy ezen egyénektől is szedetett beiratási és eseti dij, a mely azonban elszá­molva sehol nem találtatott, egyesek bemon­dása szerint ezen tagokat az elnök és jegyző törölték, miután a tőlük beszedett dijakkal el nem számoltak. Pénzszedéssel az egyletnek több, arra fel nem jogosított tisztviselője is foglalko­zik, de bogy a beszedett pénzt elszámolják-e, azt senki nem ellenőrzi. Az alapszabályok által a beiratáshoz meg­kívánt egészségi bizonyítvány és a más, által beíratott egyének beleegyező nyilatkozata be nem követeltetik. így történhetett, hogy halá­los ágyon fekvők, sőt halottak vétettek fel az egyletbe, a kik után a jutalékot ki is fizették és történhetett, bogy a községi menház gond­noka a menházban ápolt 3 elaggott embert be­íratott, a kik után fel is szedte a 120—120 tova, hogy vad iramunk- daczára sem birtunk hozzájuk puskalövésnyire közeledni. Vadászaink közül az első sorban levők néhányan közibük [tüzelt ugyan, de hasztalan; a nap dicsősége agarainknak volt fentartva: ezek a rémülten menekülő állatok felé két oldalról közeledtek. Egy fiatal, fekete szuka agár érte be először a puszta gyorslábú lakóit; közeledtekor a gazellák sajátságos, szavakban nehezen visszaadható halk mekégést hallattak. Csaknem hihetetlen, hogy a falka között a meglepetés első perezében ama gyönge agár minő pusztítást vitt véghez, a mi abból magya­rázható, hogy az agárnál mégegyszer akkora gazella oly finom alkotásu, hogy könnyed ha­rapás után is azonnal földre terül, és ha igy hanyatt fekve látjuk, a mint szép szemeinek vég­telen szelíd tekintetét reánk függesztve várja a halált, lehetetlen, hogy a szánalom érzete ne vegyen erőt szivünkön. Az előretörő fekete agár müvét többi társai végezték be, s az általa földre terített gazellákat azok ölték meg. Vér- szomjuk csak akkor szűnt meg, mikor már tel­jesen kifáradtak. E közben az első lovasok is oda értek, s nemsokára az egész társaság, mely bámulva látta, hogy a nyert zsákmány egy ne­gyedével is bőven beérhettük volna. A fiatal példányokat megsütötték, a többi ott maradt a falánk orvmadarak prédájául, mi pedig derült kedélylyel folytattuk tovább utunkat. Hjapuuk mai szÉtmÉtlioz fél iv melléjeiét van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom