Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-04-09 / 15. szám
mi általános jelenség mindenhol, ahol a gazdasági számitás egyetlen koczkára van helyezve. A mi jó magyar Alföldünknek gazdasági fellendüléséhez s népünk ezzel kapcsolatos boldogulásához, tehát a mezőgazdasági tevékenységnek többoldalúvá tétele, újabb és újabb gazdasági ágakra vnló kiterjesztése szükséges, de szükséges másfelől az ipari és kereskedelmi foglalkozások erőteljes fellendítése is Az ipar különböző nemei az év egész folyamán ellátják keresetet nyújtó teendővel az iparost, a téli hónapok pedig, mikor a mezőgazdasági foglalkozások jó részt szünetelnek, egyenesen az ipari munkálkodás Icgkihasználhatóbb időszakát nyújtják. Sőt még az az iparos is, aki mellékesen mezei gazdálkodással foglalkozik, megfelelhet ezen többszörös feladatának, mert a nagy nyári mezei munka idő alatt ipari munkálkodása némi korlátolásával erejének egy részét mezőgazdasági ügyeinek vitelére fordíthatja. Ily helyzetben, midőn az Alföldnek annyira elsőrendű érdeke, boldogulásával annyira szorosan összofüggő feladata mennél orősebb, mennél terjedtebb ipart teremteni és fejleszteni : csak hazafiui örömmel, csak hazafiui lelkesedéssel lehetett s kellett üdvözölni mindenkinek, aki az Alföld és Békésvármegye fejlődését szivén viseli, azt a lelkes mozgalmat, mely Orosháza derék, munkás, hazafias iparosai körében egy helyi iparkiállitásnak létesítése iránt megindult. Tisztelet azoknak, kik az eszmét felvetették, tisztelet azoknak, kik azt felkarolták, tisztelet a derék iparosoknak, kik ime bátran kiáltanak a nagy közönség iiélőszéke elé munkájuk, szorgalmuk produktumaival. Mert ki tagadhatná a kiállítás nagy erkölcsi s anyagi horderejét ? A kiállítás kö/zel hozza egymáshoz az iparost és a fogyasztót, megkönnyíti az iparosnak az ipar- czikkei elárusitását, viszont módot nyújt a fogyasztónak, hogy szükségletei beszerzésére alkalmas forrásokat találjon és kielégítsen olyan szükségleteket is, melyeket eddig talán csak azért hagyott kielé- gitetlenül, mert nem tudta, hogy azok kielégítésére oly jól és közel van alkalma. A kiállítás továbbá serkenti, sarkalja az iparost munkára, az egészséges versenyre, az az után való törekvésre, hogy mennél tökéletesebbet alkosson. Alkalmat is nyújt az iparosnak, mert módot ad neki arra, hogy összehasonlítsa saját iparczik- keit iparoBtársainak munkájával s felkutassa, megkeresse a maga hibáit a végből, hogy azoktól mentesüljön. De eltekintve a szorosan vett ipari érdekektől, általános társadalmi szempontból is kiváló jelentősége van ennek a leállításnak, mert egybegyűjti, érintkezésbe hozza vármegyénk különböző vidékeinek polgárait, kik különben elszigetelt-ék , egymástól és körünkbe hozza szomszéd törvényhatóságainak testvérlakosságát. 8 keletkezik egy közvetlenebb társadalmi kapocs, amelynek hatása csak nemesitő lehet, mert oly alkalom kovácsolja meg azt, midőn az emberi munka, az emberi szorgalom ünnepét üljük. A jó mag jó tál ajrn talált. Az a lelkesedés, uielylyiíl Orosháza iparossága, főleg hazánk egy köztiszteletben álló nagyiparosának buzdítására az üdvös eszmét felkarolta, tanúbizonyságát szolgáltatja annak, hogy ennek a virágzó községnek polgárait a haza meleg Bzeretetén kivül. ami erkölcsileg nemesíti meg őket, okos vállalkozási készség is didett, de férjhez meneteli hajlama sem nyilvánult ............. Mi kor már messze földön hire futott, hogy Kősaly tündérének szive bevehetetlen vár, lassanként gyérülni kezdett a várostromlók száma, upyannyira, hogy mikor Eleonora a 28. tavaszt megérte, már nem volt alkalma kosáradásra, mert hónapok óta újabb kérő nem jelentkezett, a minek azonban ö titokban örült, mig szülői ellenben aggódtak emiatt s ezt leányuknak is értésére adták . . . Ekkor eljöttnek tartotta az időt Eleonora, hogy teljes nyíltsággal lépjen szülői elé, s mit éveken át, mint szive édes titkát, gondosan rejtegetett s híven megőrzött, azt most őszintén feltárja szülői előtt s igy módot és alkalmat nyújtson azoknak az ő sorsa felett határozni ; s hogy egyúttal az, mi mindeddig rejtélyként állt a szülők előtt, most teljes megvilágítást nyerjen. így szólt szülőihez egy napon I „Drága szülőim ! Ha nem mondtátok volna is, láttam, tapasztaltam, hogy aggódva szemléltétek mikor kérőimnek tagadó válászt adtam s hogy még jóakaratu rábeszélésetek, tanácsadásotok is mind annyiszor eredménytelen maradt. — Megvallom, minden ily alkalommal, mint nehéz kő nyomta lelkemet, hogy el kellett rejtenem még előttetek is az igazi okot, mely alapját képezte elhatározásomnak, de idöelőttinek s czélszerütlennek véltem még akkor, hogy elétek tárjam szivemet, mert remegtem azon gondolattól, hogy ez által az engem éltető remény legott megsemmisül. Vártam türelemmel, hogy majd ha a kérők elmaradnak s én mint itt fel-jtett „vénülő leány“ maradok veletek, egy alkalmas pillanatban, mindent őszintén elmondok tinekte -, s a multbani sziti, ami megint gazdasági gyarapodásuknak alapja cs biztosítéka És segélyünkre jött a nagym. m. kir. keres kedelmi miniszter ur, aki jelentékeny anyagi hozzájárulással biztosította a kiállítás létrejövotelét s azon felül kegyes volt egy kiváló szakerőt bocsátani -kiállítási bizottságunk segédletére. De siettek vármegyénk netnesszivü nagybirtokosai, közintézetei és a közczélokért lelkesülő polgártársaink is, bogy adományaikkal a kiállitás sikerét e őmozditsák. 8 ime, alig néhány hét alatt, egy ueines áldozatkészségre hajló és előretörő helyi társadalom létrehozott egy olyan alkotást, melyet büszkén mutathatunk meg szomszédainknak, sőt széles e magyar hazának. Lelkem igaz örömével járulok e csarnok elé és kérve Isten áldását e vállalkozásunkra s remélve attól vármegyénk és Orosháza község iparának jelentékeny tellendülését: az orosházi iparkiállitást ezennel megnyitódnak nyilvánítom. Szűnni nem akaró éljenzés követte e szép szavakat, amely lelkes óváczióban rótta le a közönség háláját a főispánnak, ki mint a kiállítás védnöke hosszú időn át járt és fáradott annak érdekében, közbenjárásával kieszközölvén a kormány és nagybirtokosaink anyagi támogatását, legyőzvén ezzel a legnagyobb nehézségeket. A kiállítás. A védnök és a vendégek beléptek ezután a kiállítás csarnokába és ott c-oportokra oszolva szakértő kalauzok vezetése mellett apróra megtekintették a kiállítást. A kiállítás maga egy külön e czélra fából épült pavillonban van elhelyezve, a melynek külső építészeti stílje is már meglepő Ízléses voltánál fogva. A pavilion keresztalakban szétágazó négy szárnynyal bir, amelyeknek találkozásánál egy ügyesen konstruált kupola képez tágas teret. Belépve a pavilionba, szinte elragad bennünket az elénk táruló kép és ezt az elragadtatást az a választékos csín, ízléses csoportosítás kelti fel, melylyel a kiállított tárgyak a csarnokban elhelyezve vannak. Minden hely fel van itt használva de úgy, hogy a (ullömötlségnek nyoma sem látszik és minden darab legelőnyösebb elhelyezésben kínálkozik a megszemlélésre. A kupola a'att nagy grupp közepén hatalmas piramison délszaki növények és drapériák között áll a király mellszobra, lábainál kőröskörül szép női kézimunkák, finom szorgos kezek ügyes készítményei vannak elhelyezve. A pavilion négy szárnyából egyet az asztalos iparosok, egyet a ruházati czikkek készítői, egyet pedig a kocsi és kerékgyártók, faipart űzők foglalják el, mig a negyedik főbejárati szárnyon, valamint a kupola alakú tágas téren vegyesen vannak csoportosítva a különböző iparczikkek. 312 iparos állított ki munkát, amelyek mind egyike iparosaink szakértelméről és fejlett izlésérőh tesz tanúbizonyságot. Általánosságban dicsérőleg kell megemlékeznünk az asztalos, kocsigyártó, czi - pész és főleg a lakatos ipari készítmények kiállításáról, mig nz egyes kiállítók közül csak nehány jelesebbet említünk meg, kiknek készítményei az első szemle alkalmával élénkbe tűntek. Az iparos tanulók önképző szövetségének kiállítása egy ügyesen összeállított tanszermúzeum, modelokkel, mintaszerszámokkal stb. Mollette mindjárt feltűnik Bleyer Aladár finom kidolgozású fény- képkiállitása, Spalek József női szabó kiállítása, közte különösen egy sclyemhimzésü báli belépő, melyet a párisi kiállításra készített. A békési állami kosárfonó iskola finom készítményei mellett az orosházi kosárfonók sem szorulnak háttérbe. Tafler Jakab czirokseprü gyára mintáit állította ki előnyösen ismert készítményeinek. Az asztalos munkák között legnagyobb szabású Sülé Jenő munkája, a titkolózásomért nemes jószivetek bocsánatát, s talán a jövőre egyetlen gyermeketek óhajtott boldogságának elérésére a módot is megadjátok .... Most tehát tudjatok meg mindent s halljátok meg, hogy leányotok nem márvány- szivü hölgy, miként hiszik felőle sokan, mert én évek óta lelkem egész hevével, szivem lángoló érzelmével szeretek egy ifjat s általa viszont szerettetem, s vagy az övé leszek, vagy senkié soha. Ti rajtatok áll, hogy boldoggá tegyétek gyermeketeket s egyesítsetek két egymásért híven és hévvel dobogó szivet, vagy pedig két ifjú életet űzzetek a kétségbeesés sötét éjjelébe .............Az a nemes szivü derék if jú, kit rajongva szeretek, Sámson Botond apám hü titkárja.“ Alig hogy végezte beszédét Eleonóra, alél- tan hanyatlott a kerevetre, mert a lelkén át viharzott aggodalom erejét megtörte . . . Nagy idő telt belé, mig teljesen magához tért s igy szólhatott : „Esedezve kérlek drága szülőim ! adjátok reánk áldásotokat !“ A kérésre, szó helyett zokogás s komor tekintet felelt . , . E válasz nem volt kedvező . . . Az édes anya zokogása s az édes apa komor tekintete nyilvánvalóvá tette a leány előtt hogy választása nem találkozik szülőinek helyeslésével s fájdalom és harag viharának kitörése van készülőben szülőinek lelkében a szülői áldás jótékony harmata helyett. . . Végre az apa megszólalt : „Jaksi Eleonora Sámson Botond hitvese nem lehet soha I Az, kit a porból felemeltem s számára kenyeret adtam, családomnak drága kincsét, egyetlen gyermekemet meg nem kaphatja. Még ma elűzöm az árulót, ki elég vakmerő volt szemét hódmezővásárhelyi lemplom számára megrendelt templomi szószék, valamint egy nagy diszkapu, nfndkcttő tölgyfából ízlésesen faragva. A szobabu torok között 8ubkége! Gyula Ízléses magyar díszítésű bútora, egy igon finoman festett pohárszék stb. Kolilmann János ruhafestő és vegytisztító gyára szép munkákat produkált, Fock Zaigmond díszes ó szerszámot, Hódi Károly kényelmes hi utót, Tóth András erős és pontos mérlegeket, Kunos Antnl Ízléses takaréktüzhelyt állítottak ki. A kiállítást megnyitása óta mindig nagyszámú közönség látogatja. A bíráló bizottság százon felüli jutalmat osztott ki a kiállítók között. A kiállított tárgyak nagy része megrendelésre készült, nagy része meg elkelt, illetőleg utánrendeltetett. A bankett. Délután két ómkor volt az orosháziak első nagy bankettje, melyen mintegy kétszázan vettok részt A patkóaiaku asztal közepén Lukács György foglalt helyet, balján Szterényi Lajos, Zay Miklós gróf, Fábry Sándor dr., Thék Endre stb. Balján Zsilinszky M'hály, Sombory Lajos, Gelléri Mór, Kovács Gyula egyetemi tanár stb. A pecsenyefogásnál fölemelkedett helyéről Lukács György főispán és nagy hatással a királyt köszöntötte föl. Szép fulköszöntőt mondott a kereskedelmi mrnisterro is, akinek jóakaratu támogatásával lett meg ez a szép kiállítás. Székács István arra a védnökre, ki a munkában első volt, ki a tiszteletbeli állásnak azzel felelt meg, hogy teljes buzgalommal fáradozott, akinek az orosháziak nem adnak mást, do ezt őszintén adják: szivök szeretetét. A szép hévvel mon dóit (oaszt óriási lelkesedést keltett. Peremekig éltette a társaság, a kire a pohárköszöntő szólott, Lakács Györgyöt. Fábry Sándor dr. alispán lendületiéi és költői fordulatokban Zsilinszky Mihályt köszöntötte föl ; óriási tetszést idézett elő Zsilinszky Mihály pohárköszöntője, aki Théket éltette, benne azt a férfiút, ki munkával szerezte nemes levelét. A szép beszéd hatása alatt perczekig tartott a Théknek rendezett szép ováczió. Edvi Illés László Székács Istvánra mondott rendkívüli figyelemmel hallgatott, kiváló tetszést keltett beszédet. Székács István Szterényi József egészségére üríti poharát; Horváth Károly a tőle megszokott szép formában Zay Miklós grófot éltette. Bézy Balázs Gerat ér Miklós iparfelügyelőre, a páratlanul ügyes kiállítási rendezőre mondott toasztot, Vangyel Szilárd a vendégeket éltette. Thék Endre Orosháza polgárai egészségéért ürttett poharat. László Elek dr. szép szavakkal a vármegye minden jó ügy élén járó alispánjának kíván sikereket, Ambrus Sándor az adakozók jóvoltáért ivott, dr. Kiilley Pál n sajtóra, Székács István az áldozatot hozó orosházi gazdákra és Sál József a hölgyekre mondott taosz- tot. — Ezután asztalbontás következett, hogy meglegyen tekinthető a népes lakodalmi szokás, mely abban áll, hogy az esküvőt megelőzőleg kocsikkal, zeneszóval viszik az uj pár bútorait nz uj házhoz. Két csoportban mutatták be az orosházi gazdák e szop népszokást, bámulatot keltve szép fogataikkal és lovaikkal, melyek tánczolva vitték a megrakott könnyé kocsikat a szokásnak megfelelően sorban egymás mellett. Este népies mulatságok voltak, melyek közül a bnuderista bálát a vendégek közül is sokan megtekintették. A fővárosi vendégek és a megyebeliek nagy része az este 10 órai vonattal utazott haza. A gazdasági egyesület vándorgyűlése. Hétfőn 11 óra felé érkeztek meg a gazdasági egylet tagjai külön vonaton Orosházára. A vendégeket igen szives beszéddel Székács István kiállítási elnök fogadta, örömének adva kifejezést, hogy a gazdasági egylet érdeklődik az ipari kiállítás iránt. Erre válaszolt dr. Zsilinszky Endre hasonló melegséggel. Szívesen jöttek — úgymond — a ki állításra,v hiszen ipar és mezőgazdaság egymásra vannak utalva — Ezután a kiállítást nézték meg, majb közebéd volt, melynek során Zlinszky István Lukács György dr. főispán egészségéért ivott, mire viszont Lukács György a gazdasági egyletet, ennek vezéreit éltette. errelni leányomra, holott tudnia kellett volna hogy ős családom utolsó nemes sarja jobbágy vérrel nem vegyülhet. Te pedig leányom I fejedből űzd ki e hóbortot, szivedből törüld ki e hozzád nem illő érzelmet. Csak magadhoz méltó, rangodhoz illő férfiúnak neje lehetsz, de pór ivadéké nem 1 Ez határozott válaszom visszavonhatatlanul !“ . . . E közben az anya is letörülte könyeit s férjének véleményét magáévá tette. Eleonora kérése, zokogása mind hasztalan volt, szülői hajthatatlanok maradtak. „A koczka el volt vetve !* A biztató remény foszlányokban hevert . I . Alig jelent meg a hajnal bíbora, sötét éjbe szállt a boldogság napja örökre 1 . . . Sámson Botondnak távoznia kellett. Alig volt annyi ideje, hogy Eleonórához egy rövid levélkét intézzen s a komorna utján kezéhez juttassa, melybe röviden ezeket irta : „Imádott Eleonórám 1 Végünk van 1 Engem apád elűzött, azonnal mennem kell. Ma estve 10 óráig várok reád az erkedi tó partján. Isten veled ! Utolsó lehelletéig hived Botond.“ Eleonora alig tudta elolvasni e pár sort, mert a betűk részint annak a ki irta, részint annak, a ki olvasta, könyeitől össze folytak . .. Szép nyári nap alkonya szállott a tájra, a hold szelíd fénye s csillagok tábora világosságot hintett szét, még lágy szellő sem lengette % fák leveleit, néma csend borult a vidékre . Eleonora szobája asztalára helyezte azon ezédulát, melyen e sorok állottak : „Kedves szülőim 1 Leányotok összezúzott szivével, szét foszlott reményeivel, önként válik meg az élettől, hogy egyesülhessen az örökkévalóságban azzal, kit életénél is jobban szeretett. BocsássaDélután nagy érdeklődés közben folyt le a vándorgyűlés, 1 elyen Debreczeni Endre a gazdasági szövetkezetekről, Zlinszky István a lájfajta lótenyésztésről mutattak be határozati javaslatokat, ezeket érdekes eszmecsere követte, mely után az előadók javaslatait elfogadták. A vándorgyűlés után a vendégek az esti vonattal elszéledtek Orosházáról. A villanyvilágítás. Lapunk múlt heti számában közöltük a „Villamos és Közlekedési vállalatok részvény- társaságé* -nak, ugyanannak, amely Csabának is ajánlatot tön, előterjesztését Gyula városa polgármesteréhez ; most pedig alantabb közöljük a „Magyar vasúti forgalmi részvény- társaság“ -nak a városi tanács márczius hó 6-iki határozatára irt válaszát. A dolog előzménye tudvalevőleg az, hogy Straub Sándor, a m. kir. technológiai iparmuzeum tanára, a Gyula városa s a magyar vasnti forgalmi részvénytársaság között létrejött szerződést műszakilag felülvizsgálván, azt a szövegezett alakban és feltételek mellett elfogadásra nem ajánlotta. A vállalat előterjesztése folytán a vármegye, város, vállalat és Straub Sándor szakértő együttes tanácskozásban módosították, helyesebben mondva átdolgozták a szerződést, nyilt kérdésnek tartva azonban fenn, hogy a vállalat Gyulán létesíti-e a villanytelepet, avagy másutt., utóbbi esetben csak is villanyáram szolgáltatására kötelezvén magát. A városi tanács azonban tudomást szerezve s meggyőződve róla, hogy a bár Straub műszaki nézetei figyelembe vételével átdolgozott szerződés csakis úgy remélhető, hogy a képviselő testület azt elfogadja, ha a villanytelep feltétlenül Gyula városa belterületén fog lótesittetni, s a város részéről ez a feltevés a szerződés első szövegezésekor nemcsak jóhiszemű, hanem minden kételyen íe- I üi ál lónak is látszott, annyival is inkább, mert a vállalat, telket, esetleg pénzbeli re- kompenzácziót kért és kap is a telep helyére, az ankét megállapodásához azzal a kikötéssel járult, ha a vállalat „expressis verbis“ kötelezi magát a villanytelepnek Gyula város belterületén leendő felállítására' Erre a tanács határozatra a „Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság“ a következő választ küldte : Nagyságos Dutkay Béla polgármester urnák Gyűl a. Gyula r t. város tekintetes tanácsának folyó évi február 25-én hozott és nekünk folyó hó 6-án kézbesített 2063/1899. ikt. számú határozatának birtokában, sajnálattal vettük tudomásul, hogy a tek. Tanács a f. évi február hó 21-én Gyulán tartott bizottsági értekezlet határozmányai közül épen azt nem tartja elfogadhatónak, a melyre mi, a vállalat gazdasági érdeke és létjogosultsága szem pontjából legnagyobb súlyt fektettünk, és mely határozat elfogadása reményében és ennek ellenértékeként egyeztünk bele a bizottság által tőlünk kívánt különféle engedménybe. Ilyen körülmények között a bizottság által hozott határozatokat, i letvo a megbízottunk által aláirt jegyzőkönyvet magunkra nézve sem tekintjük többé kötelezőnek ; s ha ezen engedmények egy részét mégis újból elfogadjuk, csak újabb tanujelét adjuk a város érdemes közönsége iránti előzékenységünknek. tok haecf a halottnak, szerencsétlen leányotoknak, kinek ártatlan lelke, hitem szerint, az Ur zsámolyánál lesz már akkor, midőn ;e soraimat olvassátok. Isten veletek 1 Ölel, csókol Eleonora“ .......... A szülök várták, hogy leányuk, szokása szerint, lefekvése előtt eljő hozzájok búcsúzni, de ma e reményük nem valósult s igy az aggódó édes anya maga sietett leánya lakosztályába, melyet üresen talált, a megvetett ágy érintetlen, leánya sehol. Első pillanatra elkerülte figyelmét az asztalon heverő levélke s csak később talált arra, mely most még nagyobb fokra emelte az anyai szív nyughatatlanságát, s rémülete hangos sikoltásban nyilvánult, mire egybe sereglett a háznép, s megtudva a történteket, késedelem nélkül elindultak minden irányba az eltűnt leány keresésére. Mig ezek történtek a várban, azalatt Eleonora és Botond az erkedi tó partján találkoztak össze s csakhamar azon megállapodásra jutottak, hogy miután e földön egymáséi nem lehettek, az örökkévalóságban egyesüljenek s közös elhatározással együtt menjenek a halálba. Az első és utolsó mátkacsók elcsattant, a tó vize szétvált s két ifjú életfáklya lobbant végsőt, midőn összacsaptak a hullámok fejők felett .... Jaksi Eleonora és Sámson Botond földi élete véget ért, hogy örökéletbe menjen át; hogy a földön elérhetetlen boldógság menyben nyerjen valósulást. . . Mikor a kutatók az erkedi tóhoz érkeztek, már a két hulla ott úszott a tó tükrén, egybe- ölelkezve, a haboktól lágyan ringatva, mint alvó gyermek édes anyja ölén. . . A vár fenyves kertjében, a legszebb helyek egyikén lett sírba helyezve együtt, egymás mellé
