Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-04-16 / 16. szám

Melléklet a „Békés" 1899. lG-ik számához. Egy körülményre rá kell mutatnom ez alkalommal.A magyar nemzetnek ősi jellemvonása az, hogy nem tud elszakadni a szabadságtól és az igazságtól. Ezért élt és szenvedett sokszor ezer éven keresztül. (Zajos éljen­zés és taps ) Minden nemzetnek meg van a maga rendeltetése, a melyet a gondviselés neki előszabott és a mely ren­deltetés reá nyomja bélyegét az illető nemzet egész életére. A németnek az a rendeltetés jutott, hogy legyen tudós, hirdesse a kultúrát és a tudományokat. Az angolnak a világhódító szerepe jutott. Az a ren­deltetése, hogy járja az ismeretlen világrészeket és hódítsa meg azokat a czivilizáczió és kereskedelem számára. Az olasz nemzet a szépmüvészetek szolgá­latára kapott hivatást. Minden modern és régi nem­zetnek egyaránt meg volt a maga rendeltetése. Mit szabott ki nekünk magyaroknak a Gondviselés ? Mert, hogy ennek a nemzetnek hivatása volt és van a föl­dön, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy maroknyi létünk daczára ezer éve élünk azért, hogy fentartsuk, megőrizzük és hirdessük a legszomorubb időkben is a szabadságot és az igazságot. (Perczekig tartó viharos éljenzés.) Védtük a szabadságot sokszor az uralkodó ellen, sokszor a hatalmasok és nagyok erőszakossága ellen, védtük Európát a török, tatár, német ellen, mindenki ellen. (Úgy van Úgy van !) Mikor harminczkét évvel ezelőtt állami életün­ket újra berendeztük, mikor az egyenjogúságot intéz­ményekben biztosítottuk mindenki számára, akkor is a szabadság és az igazsághoz való rendithetlen hűség és ragaszkodás vezette a törvényhozást. Nemzetünk nagyjait és bölcseit akkor az a gondolat vezette,hogy áz igazságot megtámadni nem szabad még akkor sem, ha ellenségeiknek adunk ezer fegyvert a kezeibe Pedig szabadságot fegyverként adni ellenségeinknek, bizony botor volt. (Zajos tetszés és helyeslés.) Mit csinál­tak ellenségeink a magyarság megrontására? Fele­kezeti utón, az egyházakban és iskolákban, társadal­mi utón szövetkeztek a magyarság ellen ellenségeink és minden módon ártani akartak nekünk. De nemcsak a múltban, hanem most is folyik ez az aknamunka, sőt nem is aknamunka. Mikor megtörténhetik az hogy bankok, takarékpénztárak, működhetnek, a kik meg­kérdezik a; hozzájok forduló embertől: Mi vagy ? Magyar ? És ha a felelet az, hogy: Magyar vagyok — akkor elutasítják kérelmével és azt mondják neki: Takarodj, a te számodra nincs semmi sem. Mit te­gyen, mit tehet az állam ezek ellen ? Megsértse az igazságot és a szabadságot ? Ezt nem teszi és nem is fogja tenni, mert nem szabad tenni. (Zajos él-j jenzés.) Ez az oka annak, t. hölgyeim és uraim, hogy mi, ámbár uralkodó faj vagyunk e hazában, hogy az államélet összes hatalma a mi kezünkben van, mégis társadalmilag iparkodunk segíteni a szomorú viszonyokon és szövetkezünk a nemzetünket fenye­gető veszélyek ellen. Az állam nagy ur, szive kicsiny, olyan kicsiny, hogy alig lehet megtalálni. Az állam olyan, mint az elefánt. Nagy állat, de a kicsiny tüt még sem tudja felemelni • a földről, a honnan egy .kis gyermek könnyen felemeli (Derült­ség.) Az állam a munkásosztály sok dolgát nem teljesítheti, de teljesítheti azokat a társadalom. Az állam minisztereivel, törvényhozásával, pártjaival nem teljesítheti azokat, de társadalmi téren könnyen végrehajthatók. Ilyen például a munkás biztosítás, a melylyel most foglalkozunk. Az a czél van előt­tünk, hogy könnyen, minden megerőltetés nélkül legyen idővel a munkásnak kis megtakarított tőkéje, hogy legyen valamije, ha ágynak esik, a miből magát és családját fentarthassa A nemzetiségi kérdésben is sokat tehet a társadalom. Az állam nem teheti, mert mi sem bízzuk reá. Ezen sokat tehet a nemzeti szövetség. Felhasználhatja a társadalom minden erejét, fel használhatja a maga részére a sajtót. Az állam mindezeket nem veheti igénybe. Hátha a minisz­tereket kifigurázzák, hát akkor a miniszterek csinál­janak visszafelé gúny verseket? (Zajos derültség.) Annyi tisztvisélő mellé meg iró-tisztviselő hadsere­get szervezni, nem vagyunk hajlandók. Előttem szóló t. barátom Herczegh Mihály hivatkozott beszé­dében többek között gróf Széchenyi István nemes cselekedeteire; gróf Széchenyi István azt írja egyik könyvében, hogy az embereknek sokféle eszük van. Egynek egy napra való esze vau, másnak egy hétre, egy harmadiknak egy esztendőre, némelyek­nek egész életre való esze van. De van néhány olyan ember is, a kinek az esze egy egész örökké­valóságra is elegendő. A legtöbb embernek csak egy-két napra való esze van, olyan mint a gyenge forrás, egyik nap elapad, másnap azután újra előtör. De akkor, a mikor a nemzet választottjai össze­ülnek, hogy az egész nemzet sorsára kihatással bíró eszméket megvalósítsanak és törvénybe iktassanak, ott azon a helyen az egy napra való ész, bűn, akkor az örökkévaló, az örökkétartó észtől kell tanácsot kérni, mielőtt határoznának. (Helyeslés és tetszés.) Elbírt már ez a nemzet sok mindent, de a mikor az ország körül van véve olyan népekkel, a melyek határainkon belül is élnek ellenségeink, akkor mégis nagyon meg kell gondolnunk, mit cselekedjünk. Tudom én azt, hogy a magyar kebelben sokszor fellángol a kötelességérzot, fellángol az, a mi csak a magyarban van meg; ha Mohács, ha Világos nem lett volna, ha 50 év előtt győztünk volna. Minden nemzet fia csak a jövőre gondol. Egyedül a magyar az, a í. elynek legkisebb embere is érzi nemzete minden bubánatát. (Taps.) Én hiszem és remélem azt, hogy fellángol a férfiak és a nők szivében a hazafiság, az az érzés, a melyre a németnek szava sincs. És hiszem, hogy az a fellángolás nem lesz szalmaláng. Álljunk meg a mellett, a mit megfogad­tunk. A ki nem megy a vásárba, nem is szerezhet be magának semmit. Ha nem visz semmit a vásárba, nem is adhat el semmit. Nem is veszíthet semmit, de nem is nyerhet semmit. Sokszor mondtam már, egyetlen ember, a ki hallgat. (Derültség.) Ne hagyjuk elaludni e mozgalmat, a melyet nőst megkezdettünk. Cak ingereltük azzal az ellenfelet, de le nem győz­tük. Megmutattuk neki a veszélyes utat, de nem zártuk el előle. Kitartás és erély — nem nagy beszé­dekkel, de cselekedetekkel haladjunk előre. Múltúnk dicsőségéből nem élhetünk meg, de fel kell használ­nunk azokat irányadóul. Ez adja meg az erőt a magyar nemzetnek, hogy az magának dicső jövőt biztosítson. Adja az Isten, hogy a mikor újból ide­jövünk — mert eljövünk — annyi sikert lássunk, a mennyi lelkesedést és buzgalmat tapasztaltunk most. a mikor megalakítottuk a nemzeti szövetség oros­házi fiókját. A beszéd keltette tetszés zajban oszlott szét a nagy közönség, hogy esto ismét összejöjjön a vendégek tiszteletére rendezett társasvacsoránál, miután előbb Eötvös Károly többek kíséretében meglátogatta a föl din velő munkás-egyletet, a szo- ozialisták körhelyiségét. A lakomán, a melyen a hölgyek közül is számosán vettek részt, számos felköszöntőt mondottak. Horváth Károly a szövetség elnökét Herczegh Mihályt, ez viszont a szövetség alapeszméinek lelkes előharczosát Horváth Károlyt éltette. Dr. László Elek szép beszédben üdvözölte egykori tanulótársát Eötvös Károlyt, Székács István Komlóssy képviselőre mondott pohárköszöntőt, majd Eötvös Károly humoros felköszöntőben Orosháza hölgyeiért ivott Komlóssy Ferencz Eötvös Károlyt, ez ismét Székács Istvánt és Ambrus Sándort, dr. Szalag József a sajtó képviselőit éltette. Deutsch Bernát, Balassa József, dr. Rubinstein és még többeu mondottak pohárköszöntőt, melyek mellett a közön­ség a legjobb hangulatban a késő éjjeli órákig mulatott együtt. A bankett után a fővárosi vendé­gek hazautaztak. Hírek. A képviselő testület folyó hó 12-én d. e. 9 órakor Dutkay Béla polgármester elnöklete mellett rendkívüli közgyűlést rartott, mely alkalommal a Kozics féle háznak az ápolda czéljaira vonatkozó megvételére, miután a közgyűlés határozatképes ez úttal sem volt, érdemleges határozat hozatal idejéül ápril 27-ik napja tűzetett ki, azzal, hogy akkor tekintet nélkül a jelenlévőkre, azok többsége fog határoza­tot hozni. Ezután tárgyalás alá vétetett a lapunk múlt heti számában egész terjedelmében közölt vil lamos világítási szerződés, miután azt Gallacz János műszaki tanácsos városi képviselő melegen ajánlotta, nevezetesen biztositotta a képviselő testületet, hogy a vállalkozó czég erkölcsi s anyagi megbízhatósá­gára nézve teljesen megnyugtató infonnácziókat szer­zett, Keller Imre hasonirányu felszólalása után, a [jelonvolt 73 képviselő névszerinti szavazásával s palamennyinek „igen“ szavazatával, a tanács javas tatával, a szerződés kizárólag csak is a 2. §-nak módosításával egész terjedelmében elfogadtatott. A 2. §-us végére uj bekezdésként a következők vé­tettek be : A mennyiben a szerződés jóváhagyásá­tól számított legkésőbb másfél év alatt, a magáno­sok által igénybe veendő fenti minimális fogyasz­tás be nem szcrczhetése következtében, vállalkozó az építkezést meg nem kezdené, jelen szerződés a város részéről egyoldalulag felbontható, ez esetben azonban vállalkozó részére a beadott biztosíték visszaadandó. Laczkó Péter Békés községe által bir­tok nyilvántartónak választott városi kiadó szabad­sága május hó 12 ig meghosszabittatott, mely időre azonban fizetése szünetel. Ezzel a közgyűlés, mely- luek tanácskozása alig egy órai időt igényelt, befe­jeztetett. Puszta-Szent-Tornyát mint nagy községet — mint annak idején megírtuk, — a vármegye alis­pánja n közeli községek határához csatolta. Perczel Dezső belügyminiszter 65664898. számú rendeleté­vel a község önállóságának megszűrtetését kimon­dotta. Ez sehogysem tetszik a nagy községet fentar- tani óhajtó birtokosságnak és most hogy Perczel Dezső megvált a belügyminiszteri széktől, mindem megkísérelnék, hogy állítólag az 1886. XXII. t.-cz rendelkezéseibe ütköző határozatot megsemmisittes- sék. — E czélból csütörtökön délelőtt tekintélyes számú küldöttség tisztelgett a képviselőházban Széli Kálmán miniszterelnök belügyminiszternél és Széli Ignácz államtitkárnál, Justh Gyula képviselő — ki tudvalevőleg maga is szenttornyai birtokos-vezetése alatt. A küldöttség tagjai voltak : Báró Eötvös Lo- ránd, báró Schossberger Nándor, Pongrácz Jenő, a küldöttség szónoka, Schweiger Miksa, Sváb Lajos, Szász József, Kuczkay Zoltán községi jegyző, Hor­váth községi biró, Révész Antal, Kovács János, Csete Ferencz, Szántó Lajos, K. Horváth Mihály, Polónyi Károly, Szántó Ferencz, Révész József, Szabó Sán­dor, Németh János, Szekeres József és Makó János mindannyian puszta-szent-tornyai birtokosok. A fő­városi lapok értesítése szerint úgy a belügyminisz­ter mint államtitkára, ügyüknek pártatlan átvizsgá­lását és a kifejlendőkhöz képest törvényes, igazsá­gos határozat hozatalát Ígérték. Nem szándékozunk és nincs is módunkban, a miniszter intézkedéseit befolyásolni, de annyit jó lélekkel mondhatunk, hogy — megengedve miszerint P.-Szent-Tornya község feloszlatása formai szempontból a törvény rendel­kezésének megfelelt-e, diskucziálható lenne is, — a községnek mint ilyennek, fentartása, a helyi vi­szonyok alapos ösmeretéből kifolyólag, ép oly anachronÍ8musnak mondható, mint a minő hallatlan abszurdum volt annak idejében a község engedé­lyezése. A fősorozás Eddig a békési és szarvasi já­rásokban fejezték be a sorozást a következő ered­ménynyel. A békési járásban 871 állitásköteles kö­zül tényleg előállott 811, ezek közül besoroztatok az ujonczjutalék javára 291, a póttartalékba 62, visz- szahelyeztetett 311, fegyverképtelen 105, töröltetett 11, tehát besoroztatott a megvizsgáltak 43 százaléka. A szarvasi járásban 857 állitásközül megjelent 809, kik közül besoroztatott az ujonczjutalékba 251, a pót­tartalékba 66, visszahelyeztetett 313, fegyverképte­lennek nyilváníttatott 109, töröltetett 7 egyén, s igy a megvizsgáltak 39 százaléka vált be. Legközelebb az orosházi járásban folyik a sorozás. Jóváhagyott alapszabályok A belügyminister az újonnan alakult »mezőberényi I. tizedbeli olvasó­kör« alapszabályait jóváhagyta. Mennek a huszárok. A gyulai lányokra szo­morú nap virrad e hó 27-én. Akkor mennek el a délczeg honvédhuszárok Gyuláról üj hazába — Nagyváradra. Többet nem hallunk Gyulán sar- kantyupengést, hacsak a besorozott legények tara jós sarkantyúját nem s a parádékról hiányozni fog a fehérforgós, csákós, fess huszárság, amely annyi sok lányszivet dobogtatott meg Szent-István napján, királyszületés napján, no meg hétköznap is. Vára­don nagyobb ünnepélyességgel fogadják őket s első nap az egész osztály n város vendége lesz. A ka­szárnya már egészen be van Váradon rendezve, készen várja a gyulai huszárokat. A kórház felszerelési árlejtés rendkívüli számú pályázók részvétele mellett e hó 10-én tartatott meg a vármegyeház kistermében. A pályázat tárgya a ki- bővitendő vármegyei közkórház és az ezzel kapcso­latban épülő elmegyógyintézet felszerelési és beren­dezési tárgyainak szállítása volt s az egyes csopor­tok szerinti pályázók száma 58-at tett ki. E nagy szám eléggé mutatja, mekkora nagy volt az érdek lődés az árlejtés iránt. A czégek ajánlatai felolvas­tatván, mint legelőnyösebb ajánlatot tevőknek a kö­vetkező ajánlatok fogadtattak el : 1. Alpacca-félék: Reisz és Porjesz (B.-Csaba) 20% árleengedéssel. 2. Pléh-félék: Schmidt Gyula (Gyula) 31% árleengedéssel. 3. Lámpa-félék: Szabó Albert (Arad) 25% árleengedéssel. 4. Bőrnemüek: Koricsáner Náthán (Gyula) 35% árleengedéssel. 5. Vasáru-félék: Schütz Gusztáv (Gyula) 21% árleengedéssel. 6. Kefekötő munkák: Freudiger Mózes (Bpest) 25% árleengedéssel. 7. Asztalos munkák: Schillinger és Diószeghy (Gyula) 14% árleengedéssel. 8. Vászon­9. Férfiruha- neműek: Freudiger Mózes 10. Szolgaruha- (Budapest) 27%árleengedéssel 11. Nőiruba­12. Agynemüek: Reisz és Porjesz (Csaba) 23°/° árleengedéssel. 13. Lábbeliek: Beck Gusztáv (Gyula) 41% ár­leengedéssel. 14. Tűzoltó-szerek: Klein és Békés 28% árle­engedéssel. 15. Üveg- és porczellán-félék : Szabó Albert (Arad) 25°/o árleengedéssel. 16. Pintér-munkák: Reisz és Porjesz (Csaba) 18% árleengedéssel. 17. Bognár-munkák : Reisz és Porjesz (Csaba) 18% árleengedéssel. 18. Óra-félék: Freudiger M. (Budapest) 25°/° árleengedéssel. 19. Vegyesek: Deutsch Jakab (Gyula) 50o/o árleengedéssel. A vasbutorok szállítására egyetlen ajánlat sem volt elfogadható, miért is elhatározta a bizottság, hogy az általa készítendő mintákra április hó 30-á n uj árlejtést tart. Ezeken kivül az alpacca-félékre ajánlatot adtak be : Deutsch Jakab 7, Schwartz Dávid özvegye 18, Schütz Gusztáv 20 és fél százalék árleengedéssel. A lámpafélékre : Deutsch Jakab 21, Schillinger Lipót 12, Schwartz Dávid özvegye 16 százalék engedmény­nyel. Vasárukra : Szabó Albert (Arad) 10, Schilln- ger Lipót 22, Schmidt Gyula 17 és fél százalék. Asztalos munkákra: Boros és társai (Bpest) 5, Ma- jer István 7 százalék. Vászonnemüekre: Knncz és Mőzner (Bpest) 10, illetve 20 és fél, Weisz Károly (Késmárk) 23 és fél, Rosenthal Gusztáv 13, Zsiray Mór (Bécs) 23, Probst Károly és társai (Arad) 20, Deutsch testvérek (Arad) 20 és egynyolczad, Rosen thal testvérek (Csaba) 18, Magyar Pamutgyár 24, Textilipar részvénytársaság (Bpest) 25 százalék. Láb­beliekre Konya Ferencz (Becskerek) 30, gyulai bőr­anyag beszerzési szövetkezet 20, Deutsch Jakab 32, Thury Gábor 23, Rózsa Miksa (Orosháza) 15, Siflis István 30 százalék. Tüzoltószerek: Schmidt Antal 8-3, Valser Ferencz 17 százalék. Pintér és bognár munkák: Fröhner Ferencz 5, Endrész Ferencz 13, Gróh József 16, Szikes Ferencz 11 százalék. Pléh- félék : Kohn József (Arad) 16 és fél, Schütz Gusz­táv 26, Sál István II, Szabó Albert 30 százalék. Ajánlatot adtak be az összes szállítandó tárgyakra nézve: Freudiger Mózes (Bpest) 21, Reisz és Por jesz (Csaba) 38, Deutsch K. J. (Nvárad) 21 és fél százalék. A közkórházi építkezést vezető bizottság ked­den délután tartotta dr. Bábry Sándor alispán elnök­lete alatt havi rendes ülését, a melyen tudomásul véve Pollitzer építésvezető mérnöknek a munkála­tok előrehaladásáról szóló jelentését, intézkedett, hogy a vasárnap megtartott árlejtés eredménye alap ján a berendezési tárgyak szállítására nézve a szer­ződések megköttessenek. A gyógyintézetnek villany­világítással való berendezése tekintetében megke­reste a magyar vasúti forgalmi részvénytársaságot, hogy a világítás terveinek elkészítése mellett a költ­ségekre vonatkozólag tegyen ajánlatot, végül a ká­polna és imaterem elhelyezésének kérdésében javas­lattételre egy albizottságot küldött ki. Április ll-ikét. a negyvennyolczadiki törvények szentesítésének évfordulóját, a melyet a nagy időkre való emlékezetül nemzeti ünnepként törvénybe ik­tatott a magyar országgyűlés, vármegyénkben is mindenütt megünnepelték. Gyulán délelőtt 9 órakor a róm. kath. főtemplomban volt az ünnepi istentisz­telet, a melyen Gróh Ferencz plépost-plebános cze- lebrált nagy segédlettel. Az istentiszteleten jelen volt dr. Lukács György főispán vezetése alatt a vár- megye, a város tisztikara, a kir. biróságok, pénz- ügyigazgatóság, adóhivatal személyzete és nagy közönség. Mise alatt az iskolás leányok énekkara szépen adta elő az egyházi énekeket. Isteni tiszte teletek voltak a vármegye minden községében és a nap jelentőségéről megemlékeztek az iskolákban is. A polgári fiúiskolában iskolai ünnepély tartatott melyen a megnyitó beszédet Pivár János igazgató tartotta. Szvacsek-Vári Rezső tanár előadása után, melyben a 48-as alkotásokat méltatta, Habinay Iván Ili. o. és Rosenzweig Imre IV. o. t. szavaltak. Lovak és szekerek összeírása, a vármegye területén az 1899. évre megejtetvén, a községenként összeállított kimutatások alapján a vármegye terüle­tén összeiratott 5406 drb. mén, 13,332 drb. heréit és 30,612 kancza, összesen 50,353 drb. ló, a melyek között 5127 egy éven aluli, 4851 drb. 2 éven, 3388 drb. 3 éven és 2212 drb. 4 éven aluli csikó találta­tott. Lófogat összeiratott 56 drb. egyfogatu, 1869 drb. kétfogatu, személyszállító, valamint 146 drb. egyfogatu és 14,528 drb. kétfogatu tebetszállitó kocsi, végül összesen 3381 drb. ökörszekér. Ajánlkozó munkások. Csabán 200 munkás van elenleg kereset nélkül. Kik e munkásokat igénybe venni óhajtják, forduljanak a csabai járás főszolga­bírójához. Fölhívás. A gyulai 48-as .kör választmánya tisztelettel — ezen a helyen is — felhívja a 48-as elvű polgárok nőit és leányait, hogy diszzászlójára még kegyes adományaikat folytatni móltóztassanak. Újabban adományozott a zászlóra Berényi Árminné úrnő 4 koronát. i Ácsmesterek. Megelégedéssel említjük fel, hogy az építészi pályára készülő fiatal nemzedék sokkal nagyobb ambicziót tanúsít mestersége iránt, minta közelmúlt évtizedek nemzedéke, amelynek túlnyomó' részo valósággal fázott a legkisebb elméleti képzett­ségtől is és csupán az volt a törekvése hogy úgy ahogy napszámos munkát végezhessen, mindazonál­tal kontárkodva derűre borúra vállalkozott egyrész­ről egészségtelen konkurrencziát okozva a képesí­tett mestereknek, másrészről pedig koczkáztatva sa­ját örökölt kis vagyonát, amire a közelmúlt idők­ből számos példát lehetne felhozni. Esztendők foly­tak le, mig közel ezer ács és kőműves lakosaink közül elvétve lehetett- megemlíteni, hogy valame­lyik az ács vagy kőmüvesi vizsgát letette.. Annál nagyobb örömünkre szolgál most egyszerre 3 fiatal emberről megírni, hogy Budapesten jó eredménnyel letették a vizsgát és az ácsmesterségből képesítő oklevelet kaptak. Ez a három fiatal ember Sehrif- \fert Márton, Dunai Mihály és Venczel Márton. — Egyikőjük levelet irt, amelyben nagy hálával em­lékezik meg Repold Károly városunk szülöttéről, a kinek a fővárosban igen jó hírnévnek örvendő sa­ját építészi irodája van. A három fiatal embert ő oktatta a télen át nagy szorgalommal, ügy buzgó- sággal és szakképzettséggel teljesen díjtalanul. Különvonat Orosházára. Az orosházi helyi iparkiáUitás könnyebb megtekinthetése végett, mint múlt vasárnap, úgy ma is külön vonat fog közle- Ikedni Orosházára, illetőleg a Gyuláról a délelőtti és esti gyorsvonathoz közlekedő kis vonat menete Orosházáig kiterjesztetik. E szerint a vonat fél 9 órakor indul Gyuláról és 10 órakor érkezik Oros­házára, ahonnan fél ötkor indul vissza és fél 7 kor érkezik Gyulára. Felhívjuk ezen kedvező körül­ményre az érdeklődők figyelmét, kik a kedden be­záruló kiállítást még ma a legalkalmasabb módon megtekinthetik. Mindenkit mélyen meg­rázó szomorú gyászeset hire terjedt szét a városban kedden délután. Zichy Rezső gróf, a gyulai tisztikar egyik legrokonszenva- Lsebb kedves tagja, a bajtársaktól és a társaságtól őszhtén szeretett kedves főhadnagy, tüdőgyuladás- ban elhunyt. Halála megdöbbentően váratlan volt. Pár nappal azelőtt még életerős férfi, edzett katona — s kedden már halott, csöndes, hideg tetem. Lesújtó volt mindenkire nézve e váratlan halál s megdöbbentő a félelmetes kaszás könyörtelen dur­vasága Sokan ismerték őt s mindenki megszerette őt, a ki csak egyszer is beszélt vele, egyszerű, keresetlen s minden affektácziótól ment egyénisége s finoman érző szivéért. Mi at katonát is jó szive jellemezte őt legjobban, s annak a rajongó szere­tetnek, mely az alantasoktól oly ritkán nyilvánul a hadseregben, egész teljességében részese volt ő katonái részéről. — Sokat utazott, kiváló művelt­ségű katona volt ő, ki nemrég a messze keleten is járt, s mig az őserdők vadonjai, a forró égöv gyil­kos klímája nem fogott erős szervezetén, s egy véletlen meghűlés halálát okozta. — Tömése rend­kívüli részvéttel folyt le. A bajtársak részvéte meg­hatóan nyilvánult ravatalánál, mely .körül az egész tisztikar teljes díszben jelent meg s a helyőrség . nagy halottját kellő diszszel eltemetendő, a buda­pesti honvédzenekar is leutazott a szomorú alka­lomból. — Temetése szerdán délután 4 órakor volt Mágócsy-utczai lakásáról, hol rokonai közül Inkey László és Jékey Alajos voltak, továbbá a teljes tisz­tikar, valamint a megyei arisztokráczia kiváló fag­yai s a város közönsége rendkívüli nagy számban. Koporsóját szép koszorúk díszítették. Koszorút küldtek: »Utolsó üdvözletül a jó barátnak Wenck- heim Rika és Dénestől.“ — „Kedves sógorának László.® — „Barátsága jeléül Cziráky Erzsébet.® — „A gyulai kaszinó gróf Zichy Rezsőnek.® — „Magy. kir. gyulai 2-ik honvéd gyalogezred tiszti­lkára szeretett bajtársának.® — „A 7-ik század legénysége szeretett parancsnokának.® — „Isten veled —Lenka.“ —»A jó barátnak utolsó üdvözlet.® — Mugy. kit. debreczeni II—ik honvéd huszárezred I. oszt. tisztikara a felejthetetlen jó barátnak.® — „Bródy Adolf gróf Ziohy Rezsőnek.® — A gyász- szertartást Gróh Ferencz plébános segédlettel telje­sítette, mely után a katonazene gyászos hangjai mellett indult meg a szomorú menet a magyar temetőbe. A koporsó körül díszbe öltözött altisz­tekből álló sorfal volt a egy század katonaság is kivonult a végtisztességre Tóth Béla főhadnagy vezénylete alatt, s a temető kapujánál végső kato­nás üdvözletül di8ztüzet adott. A szép és megható temetésen óriási közönség vett részt. — Haláláról úgy a család, mint a tisztikar gyászjelentést bocsáj- tott ki. A család gyászjelentése következő: Özv, zichi és vásonkeői gróf Zichy Ottónó szül. Keres- szegi és Adorjáni Csáky Gabriella grófnő csillag­keresztes hölgy a maga és gyermekei: Károly és Irma, Jékey Alajosnó és ennek férje Jékey Alajos, valamint fiuk: Zoltán, továbbá veje pallini Inkey László és ennek gyermekei: Zsigmond és Ladislaa, nevében mély fájdalommal tudatja felejthetlen fia, a legjobb testvér, sógor, illetőleg nagybátya zichi és vásonkeői gróf Zichy Rezső inagy. kir. honvéd főhadnagy urnák Gyulán, 1899. évi ápril hó 10 én d. u. 1 és fél órakor, életének 36-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele s rövid szenve­dés után gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei folyó hó 12-én d. u. 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint a helybeli Szent-Háromság temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat az elhunyt lelke üdvéért folyó hó 13 án d. e. 9 órakor fog a róm. kath. nagytemplomban az egek Uráuak bemutattatni. — A tisztikar pedig következőleg tudatta derék tagjának elhunytát: A magy. kir. gyulai 2. honvéd gyalogezred tisztikara mélyen szomorodott szívvel tudatja, hogy szeretett bajtársuk vásonkeői gróf Zichy Rezső magy. kir. honvéd főhadnagy ur folyó évi április hó 10-én délben rövid szenvedés után életének 36-ik évében elhunyt..Béke lengjen porai fölött 1 Halálozás. Szemethy Imre újvárosi városi taná­csost pótolhatlanúl fájdalmas csapás érte. Szeretett neje Kovács Zsuzsánna asszony folyó hó 9-én este hosszas, súlyos betegség után meghalt. A boldogult nő 53 évet élt és halálát özvegygyé vált férjén egy hajadon leánya is szívből fájlalja. Temetésén, mely kedden délután nagy részvét mellett történt — a városi tanács testületileg vett részt. Áldás és béke legyen porai felett. Gr- Zichy Rezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom