Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-12-03 / 49. szám
4:0-1 Ei SEáni Gyula, 1899. deczember 3-án XXXI. évfolyam r Sierkenitíség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illeti közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dl|: Egész évre . . . B frt — kr. Pél évre Évnegyedre 50 25 L_ Egyes széni ára 10 kr. J f w Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IEŰZ ó h. n ü á v i d— f-----------Ki adóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. I_____Ä A gyulai gimnázium. ii. • Fenti czim alatt lapunk november 12-iki számában czikksorozatot kezdettünk meg, a melyet ime folytatunk; noha a miért a czikksorozatot megszakítottuk, a lapunkban felvetett gyula-barakonj'i állami transversá- lis kőut eszméje nemcsak közvetve, hanem közvetlenül kapcsolatban áll a gimnázium létesítésével, a mint azt vonatkozó czikkeink- ben ki is fejtettük. Mint a gimnáziumi akczió fontos mozzanatát, közöljük most dr. Lukács György főispánnak a vallás- és közoktatásügyi mi- nisterhez intézett felterjesztését és Gyula városa tanácsának a főispán utján ugyancsak a vallás- és közoktatásügyi ministerhez intézett kérvényét a következőkben: 1131 szám. Békés vármegye, főispánja, főisp. 1889Nagyméltóságu Dr. Wlassics Gyula v. b. t. H vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. Kegyelmes Uram ! Gyula város tanácsának a Gyulán létesítendő rom. kath. jellegű főgimnázium ügyében Nagymóltóságodhoz intézett fel- terjesztését ide mellékelve, mély tisztelettel van szerencsém Nagy méltóságodnak bemutatni. Engedje meg Exczellencziád, hogy ezen alkalomból a magam részéről is külön kikérhessem Exczellencziád kegyes jóakaratát a kérdéses intézmény létesítésére vonatkozólag. Mindenekelőtt legyen szabad Exczel- lencziádnak hálás köszönetemet nyilvánítanom azon kegyességéért, hogy a gyulai gimnázium ügyében' való alapos tájékozás szerzése végett közegét a helyszínére kiküldeni méltóztatott. Nagyra éltóságod közege, dr. Fináczy. Ernő osztálytanácsos ur mintaszerű tárT A R C Z ál. Óhajtás! Bárcsak elszánhatnék messze-távol innen, Oda hol tavasz van, de tél soha nincsen, A hol a virágok porodája, szirma, Az enyhe levegőt szünet nélkül szívja . . . Bár csak lerakhatnám minden búm, bánaton, S örömöt vehetnék cserébe bánatom, Hogy élet-egemnek minden gyász felhője Múlás tengerébe merülne el tőle . . . Bar csak sas lehetnék, vagy kőszáli zerge, Ki fent, sziklák ormán, nyugodalmat lelne, Hova fel nem hathat a világ zsivaja, Rósz akarat, ármány nem sodorhat bajba .. . Dombi Lajos. M b ■ w _ » a. ww ul t es jovo. Álmaimnak rózsáa szép világát Ébredésem gyorsan tépte szét, — S küzdelemről küzdelemre szólít Tűnő, csalfa álomból a lét! Megtanított — sírva bár — a sors, Megtanított — hála 1 — jó korán: Tűrni és remélői, mert e földön Hervadatlan nincs örömvirág 1 Érzem én, — a szívnek lángolása Semmivé lesz, vágya, mindene, Szenved az, kit hő kebellel áld meg S érző szívvel, sorsa, Istene! Ám a múltat hagyjuk messze tűnői S álljon inkább vigaszul nekem, Mit remegve s ábrándozva várok: Jöjjön b álljon tisztán a jelen! S romjain az elmúlt szép időknek Még jövőre kérhetem talán : Hogy te benned nem fogok csalódni, Ugy-e édes egyetlen babám ? 1 —e. gyilagossággal gyűjtötte egybe mind azokat az adatokat, melyek a gyulai gimnázium létesítésének ügyére vonatkoznak és hallgatta meg mindazokat a tényezőket, kik és melyek a gimnázium létesítéséhez erkölcsi és anyagi támogatással hozzájárulni hajlandók. Belém épen az önt bizalmat aunak teljesedésbe menetele iránt, hogy vármegyém székvárosa oly rég óhajtott középiskolájához jut, hogy a létesítésre vonatkozó elótárgyalások teljesen objektiv, számszerű alapra és adatokra vannak helyezve, és a száraz számok azok a tényezők, melyek minden szónoklatnál meggyőzőbben igazolják be, mily égető szüksége van Gyula városnak főgimnáziumra. Nagyméltóságod kiküldöttje bizonyára bőven és szakszerűen megismertette Exczellencziádat szerzett tapasztalatairól. A nélkül tehát, hogy az osztálytanácsos' ur részvételével Gyulán lefolyt tanácskozásokra bővebben kiterjeszkednóm, legyen szabad nekem mindössze pár szóval összegeznem a tanácskozásoknak eredményét. Kiderült az alapos megbeszélések során, hogy : 1. Gyulán a honoráczior elem és az iparosság — tehát a középiskolák igény- bevételére leginkább ráutalt néprétegek — oly nagyszámú és -annyira tekintélyesek, mint hazánk igen kevés vidéki városában. 2. A gyulai gimnázium egyáltalában nem fogja rontani a Bókésvármegyében már létező bárom gimnáziumot, mert a gyulai gimnázium Gyuláról, Arád vármegye 45 és Bihar vármegye 10 községéből fogja tanulóit nyerni. Gyulának nem Békés vármegyében van a háttere, hanem Gyula Arad- és Biharvármegyék egy részének oly emporiurna, melyre ezek az arad- és biharvármegyei községek kikerülhetetlenül rá vaunak utalva. Képek a manőverről. X .... , I899. nove r.ber. Kedves Barátom I Most, hogy lezajlott felettem az elkerülhetetlen egy év, s különösen annak reám nézve legérdekesebb három hete, mikor már túl vagyok a nagy-gyakorlat fáradalmain, s többé-kevésbbé visszatértek normális gondolataim; megkereslek, hogy téged, ki a magasságbeliek igazi kegyelméből mindezeket elkerülted, megismertesselek három hét történetével. Jobban mondva csak reflexióim nehányát irom itt le epizódszerüleg, mert hiszen téged a harczi mozdulatok, stratégiai értekezések nem is igen érdekelnének; meg aztán ezekhez én sem sokat értek. Ha jó szívvel kisérsz utamon, — tán nem is lesz nagyon unalmas. * * * Augusztus hó 22-én igazában misztikus éj borult a városra. Különben nyáron többnyire ilyenek az éjszakák. A teli hold foszlány fellegek közt úszott a gyéren csillagozott éjben ; egy szellő, egy lehellet nem ingatja a könnyen rez- dülő leveleket; még csak sóhaj sem hallik, vagy szisszenés; olyan néma, csendes minden. A sejtelmes környezet varázsát csak növeli az előre sejtett gondolat, az ismeretlen, még soha nem látott jövendő események elkövetkezésére. — Ki tud ilyenkor aludni ? Átadom magamat a gondolataimnak. Ha ugyan volnának gondolataim. De hisz azok a bizsergő valamik, a mik most agyvelőmben kóvályognak, azok, hogy úgy mondjam, reflexiói csak a képzeteknek. Egybe keverve a múlt — amely oly keveset adott s mégis annyit elvitt — keverve a jelennek érthetetlen, alig felfogható viszonyaival, melyektől irtózik a lélek; aztán mindezt átfogja, még jobban elhomályositja 3. A gyulai gimnázium föltétlenül életképes, mert összeszámítva azokat a gyulai ifjakat, a kik jelenleg idegen helyeken vannak középiskolákban, valamint azokat, a kik a gyulai polgári iskolába járnak és ott latint tanulnak, — biztosítva van az, hogy mindjárt ^az intézet megnyitásakor 200 tanulója lesz az intézetnek. 4. A gyulai gimnázium megvalósitha- tásának főfeltétéle az, hogy a gimnáziumnak róm. kath. jellege legyen, mert a két főfentartó, a nagyváradi bibornok és a Wenckheim grófi család feltétlenül ragaszkodnak a katholikus jelleghez, az ő hozzájárulásaik nélkül pedig anyagi erő hiányában a gimnáziumot úgy szólván lehetetlen lenne létesiteni. 5. A róm. kath. jelleggel létesítendő gyulai gimnázium létesítésére oly jelentékeny hozzájárulások ajánltattak fel már eddig is, hogy azok az évi fentar- tási szükségletnek mintegy 2/3-át máris fedezik. Nevezetesen felajánlottak: a váradi bibornok püspök évi 4000 frt a Wenckheim grófi család most már 76,000 írtra rugó alapítványának évi kamata . 3525 frt Gyula város évi hozzájárulása 4971 frt egyéb alapok évi kamatja . 1475 frt Ehhez hozzászámítva 200 fizető tanuló után évi 30 forint tandíjat, összesen évi 19,971 forint már fedezve van. Hatalmas eredmény ez Kegyelmes Uram! Már pedig a gyulai róm. kath. hitközség is gyűjtést indított a gimnázium czéljaira és remélem, ezen a réven is tekintélyes összeg fog egybegyülni. Ahol a társadalom oly hatalmas áldozatokra kész, a hol a kulturális fejlődések különben is minden előfeltétele megvan, ott lehetetlen, hogy hiányoznék Na:gyméltóságod támogató karja. Nagyméltóságodé, a ki hazai közművelődésünknek mindeneket lekötelező éber az elkövetkezendők szürke, színtelen, alaktalan képe. — Ostobaság is ilyen nagyon elgondolkozni pedig, mert az idő rettenetesen szalad, jönnek, rohannak elébem az események ; ezután már nincs idő a csendes szemlélődésre. Még hajnal se hasadt, a csillagok be sem hunyták a szemüket, s már ébred a város itt a kaszárnya környékén. Egy nagy térség van itt, az mind megtelik katonával: csupasz képű, gondtalan ujonczok, bajszos, barázdált arczu rezer- visták, némelyik tán már három' gyermek atyja. Nem sok Jármát csapnak, annyit szólnak, ami éppen kell, azt is olyan vontatottan, álmosan, kedvetlenül. Már együtt is állanak mind rendben. Előttük« a parancsnok fehér lován, keményen, hidegen ; mint azt katona ember szokta. Valahol a jegenyék mögött rendes mindennapi utján a földre lép a nap; a vörössé vált borulat körül előszökken az első meleg sugár. Sapka ernyőhöz emelve a kezek; a kürt szava megremegteti a mozdulatlan levegőt, a rideg sziveket; imádkoznak a bakák. 1000 ember imádkozik, merev az arcza mindnek, magába száll mind, maga elé bámul értelmetlenül. Csend van ilyenkor, nagy csend. Egy pár öreg asszony keresztet vet magára, imát motyog, még könnycsepp is szökik a szemébe; de hát ezt nem látja, nem hallja senki. A dobok megperdülnek, harsog a trombitaszó s kopognak, zörögnek az utcza kövezetén a bakkancsok durva patkói. * Mintha nem is egy nap sütne, de kettő: Isszonyu a hőség. A finom jász por fel száll lépteink alatt, beszállja az arczot, kezet, a szemeket, mindent. A borjú meg „az oktalan állat“ úgy megüli a hátunkat. Csorog a veríték a baka homlokáról s az alácsorduló sós csepp barázdát apostola, a ki egy 15agy városnak és vidékének kérő szavát meg nem engedheti a pusztában elhangzani. A legmélyebb tisztelettel kérem tehát Exczellencziádat, hogy Gyula város közönségének kérelme alapján a nagyváradi bíboros püspök ur ő Eininen- cziájának és az alapitó Wenckheim grófi családnak is kegyes meghallgatásával a . Gyulán létesítendő róm. kath. főgimnázium felállítására az engedélyt megadni, és a szükséges államsegélyt biztosítani méltóztassék. Fogadja Nagyméltóságod mély tiszteletem nyilvánitását Gyulán, 1899. évi november hó 19. Lukács György, főispán. Nagyméltóságu Minister Ur! Kegyelmes Urunk! A gyulai főgimnázium ügyében f. évi junius 14-ón küldöttsógileg felterjesztett alázatos kérelmünkre kegyes volt Excellontiád 1899. évi október hó 20-án kelt 75830. sz. magas elhatározásával dr. Fináczy Ernő miniszteri osztálytanácsos urat Gyulára leküldeni, hogy a helyi viszonyokról, a gimnázium javára igénybe vehető jövedelmi forrásokról és számba vehető különböző tényezőkről alapos tájékozás szereztessék. A nevezett osztálytanácsos ur á vármegye, a város és egyházak, valamint a gimnázium felállítására befolyást gyakorló egyéb összes tónyo- zők kiküldöttjeinek jelenlétében taftött értekezleten, azok meghallgatása mellett megbízatásának minden irányban eleget tett. Ezen tájékoztató értekezlet eredményéről Méltóságod kiküldöttje fog kimerítő jelentést tenni s igy feleslegesnek tartjuk, hogy azt 0 helyen is részletezzük. Lehetetlen azonban tiszteletteljesen meg nem említeni ama reánk nézve felette megnyugtató eredményt, hogy nemcsak a gimnázium felállításának helyi és magasabb állami szempontokból való szükségessége nyert feltétlen beiga- zolást, de meg lett állapítva az is, hogy a gimhuz a poros arczon. Ballagunk, hajnal óta mindig csak ballagunk. Elzsibbad a lába, a karja, tüdejét vastagon megszállja a por, a forró nap égeti, aszalja csontjaiban a velőt, a baka azért csak megy tovább, megy mindig tovább. Ez a fegyelem, Nem kötelességérzet, nem a félelem erőszakoskodása, nem ambiczió, nem a versengés vágya — csak fegyelem. Így asztal mellett ülve elgondolja az ember, hogy mi is lenne az, ha az a kifáradt embertömeg úgy egyszerre leülne; egyszerre mind, aztán jól kipihenné magát? Hiszen ez nagyon értelmes dolog lenne. Aztán mégis, ha beleképzelen magam abba helyzetbe, bár nem értem, de érzem, hogy az valami borzasztó lenne. És az az ezernyi ember mind érzi ezt velem. Hólyagot ver lábán a tarló meg a kavics, szédeleg az éhségtől meg a melegtől, az azcz sápadt, az egész test roskatag s megy tovább elszántan, vértelen ajakkal, lehorgasztott fővel. Ami majd ezután következik, az merő nevetség, hadi játék: puffogtatás üres tölténynyel. De ki tudná azt mind kiolvasni azokból az elkényszeredett arczokból, hogy melyik mit gondol? Ah 1 nincs azokban a szivekben megnyugvás, nincs az örömnek árnya sem, nincs jóakarat most, sem szeretet, csak vad gyülölség s állati vágy, szomjúság, meg éhség s ez érzések mind lánczra verve, megfékezve. De te azt nem látod a szemekben, lehajtva minden fej a földre. Csak mintha zümmögne valami: sóhaj az, vagy káromlás, elfojtva, lezárva a szív mélyébe. Ön- tudatlanul cselekszik ez az embertömeg, nincs ennek akarata, tán gondolata sem, míg vállán a puska, hátán a borjú! Hej! He ha egyszer leteheti, ha jóllakott s agyának vékony ereit dagasztja a szesz heve: kaczag, dalol s kineveti az elmúlt fáradalmakat. * Lapunk mai szAmälioz fél iv melléklet van csatolva.
