Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-12-03 / 49. szám

4:0-1 Ei SEáni Gyula, 1899. deczember 3-án XXXI. évfolyam r Sierkenitíség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illeti közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dl|: Egész évre . . . B frt — kr. Pél évre Évnegyedre 50 25 L_ Egyes széni ára 10 kr. J f w Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IEŰZ ó h. n ü á v i d— f-----------­Ki adóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. I_____Ä A gyulai gimnázium. ii. • Fenti czim alatt lapunk november 12-iki számában czikksorozatot kezdettünk meg, a melyet ime folytatunk; noha a miért a czikksorozatot megszakítottuk, a lapunkban felvetett gyula-barakonj'i állami transversá- lis kőut eszméje nemcsak közvetve, hanem közvetlenül kapcsolatban áll a gimnázium létesítésével, a mint azt vonatkozó czikkeink- ben ki is fejtettük. Mint a gimnáziumi akczió fontos moz­zanatát, közöljük most dr. Lukács György főispánnak a vallás- és közoktatásügyi mi- nisterhez intézett felterjesztését és Gyula városa tanácsának a főispán utján ugyan­csak a vallás- és közoktatásügyi ministerhez intézett kérvényét a következőkben: 1131 szám. Békés vármegye, főispánja, főisp. 1889­Nagyméltóságu Dr. Wlassics Gyula v. b. t. H vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. Kegyelmes Uram ! Gyula város tanácsának a Gyulán léte­sítendő rom. kath. jellegű főgimnázium ügyében Nagymóltóságodhoz intézett fel- terjesztését ide mellékelve, mély tiszte­lettel van szerencsém Nagy méltóságod­nak bemutatni. Engedje meg Exczellencziád, hogy ezen alkalomból a magam részéről is kü­lön kikérhessem Exczellencziád kegyes jóakaratát a kérdéses intézmény létesí­tésére vonatkozólag. Mindenekelőtt legyen szabad Exczel- lencziádnak hálás köszönetemet nyilvá­nítanom azon kegyességéért, hogy a gyulai gimnázium ügyében' való alapos tájékozás szerzése végett közegét a hely­színére kiküldeni méltóztatott. Nagyra éltóságod közege, dr. Fináczy. Ernő osztálytanácsos ur mintaszerű tár­T A R C Z ál. Óhajtás! Bárcsak elszánhatnék messze-távol innen, Oda hol tavasz van, de tél soha nincsen, A hol a virágok porodája, szirma, Az enyhe levegőt szünet nélkül szívja . . . Bár csak lerakhatnám minden búm, bánaton, S örömöt vehetnék cserébe bánatom, Hogy élet-egemnek minden gyász felhője Múlás tengerébe merülne el tőle . . . Bar csak sas lehetnék, vagy kőszáli zerge, Ki fent, sziklák ormán, nyugodalmat lelne, Hova fel nem hathat a világ zsivaja, Rósz akarat, ármány nem sodorhat bajba .. . Dombi Lajos. M b ■ w _ » a. ww ul t es jovo. Álmaimnak rózsáa szép világát Ébredésem gyorsan tépte szét, — S küzdelemről küzdelemre szólít Tűnő, csalfa álomból a lét! Megtanított — sírva bár — a sors, Megtanított — hála 1 — jó korán: Tűrni és remélői, mert e földön Hervadatlan nincs örömvirág 1 Érzem én, — a szívnek lángolása Semmivé lesz, vágya, mindene, Szenved az, kit hő kebellel áld meg S érző szívvel, sorsa, Istene! Ám a múltat hagyjuk messze tűnői S álljon inkább vigaszul nekem, Mit remegve s ábrándozva várok: Jöjjön b álljon tisztán a jelen! S romjain az elmúlt szép időknek Még jövőre kérhetem talán : Hogy te benned nem fogok csalódni, Ugy-e édes egyetlen babám ? 1 —e. gyilagossággal gyűjtötte egybe mind azokat az adatokat, melyek a gyulai gimnázium létesítésének ügyére vonat­koznak és hallgatta meg mindazokat a tényezőket, kik és melyek a gimnázium létesítéséhez erkölcsi és anyagi támoga­tással hozzájárulni hajlandók. Belém épen az önt bizalmat aunak teljesedésbe menetele iránt, hogy vár­megyém székvárosa oly rég óhajtott kö­zépiskolájához jut, hogy a létesítésre vonatkozó elótárgyalások teljesen objek­tiv, számszerű alapra és adatokra van­nak helyezve, és a száraz számok azok a tényezők, melyek minden szónoklat­nál meggyőzőbben igazolják be, mily égető szüksége van Gyula városnak fő­gimnáziumra. Nagyméltóságod kiküldöttje bizonyára bőven és szakszerűen megismertette Exczellencziádat szerzett tapasztalatairól. A nélkül tehát, hogy az osztálytanácsos' ur részvételével Gyulán lefolyt tanács­kozásokra bővebben kiterjeszkednóm, le­gyen szabad nekem mindössze pár szó­val összegeznem a tanácskozásoknak ered­ményét. Kiderült az alapos megbeszélések so­rán, hogy : 1. Gyulán a honoráczior elem és az iparosság — tehát a középiskolák igény- bevételére leginkább ráutalt néprétegek — oly nagyszámú és -annyira tekinté­lyesek, mint hazánk igen kevés vidéki városában. 2. A gyulai gimnázium egyáltalában nem fogja rontani a Bókésvármegyében már létező bárom gimnáziumot, mert a gyulai gimnázium Gyuláról, Arád vár­megye 45 és Bihar vármegye 10 közsé­géből fogja tanulóit nyerni. Gyulának nem Békés vármegyében van a háttere, hanem Gyula Arad- és Biharvármegyék egy részének oly emporiurna, melyre ezek az arad- és biharvármegyei közsé­gek kikerülhetetlenül rá vaunak utalva. Képek a manőverről. X .... , I899. nove r.ber. Kedves Barátom I Most, hogy lezajlott felettem az elkerülhe­tetlen egy év, s különösen annak reám nézve legérdekesebb három hete, mikor már túl vagyok a nagy-gyakorlat fáradalmain, s többé-kevésbbé visszatértek normális gondolataim; megkereslek, hogy téged, ki a magasságbeliek igazi kegyel­méből mindezeket elkerülted, megismertesselek három hét történetével. Jobban mondva csak reflexióim nehányát irom itt le epizódszerüleg, mert hiszen téged a harczi mozdulatok, straté­giai értekezések nem is igen érdekelnének; meg aztán ezekhez én sem sokat értek. Ha jó szív­vel kisérsz utamon, — tán nem is lesz nagyon unalmas. * * * Augusztus hó 22-én igazában misztikus éj borult a városra. Különben nyáron többnyire ilyenek az éjszakák. A teli hold foszlány felle­gek közt úszott a gyéren csillagozott éjben ; egy szellő, egy lehellet nem ingatja a könnyen rez- dülő leveleket; még csak sóhaj sem hallik, vagy szisszenés; olyan néma, csendes minden. A sej­telmes környezet varázsát csak növeli az előre sejtett gondolat, az ismeretlen, még soha nem látott jövendő események elkövetkezésére. — Ki tud ilyenkor aludni ? Átadom magamat a gondo­lataimnak. Ha ugyan volnának gondolataim. De hisz azok a bizsergő valamik, a mik most agy­velőmben kóvályognak, azok, hogy úgy mondjam, reflexiói csak a képzeteknek. Egybe keverve a múlt — amely oly keveset adott s mégis annyit elvitt — keverve a jelennek érthetetlen, alig felfogható viszonyaival, melyektől irtózik a lélek; aztán mindezt átfogja, még jobban elhomályositja 3. A gyulai gimnázium föltétlenül élet­képes, mert összeszámítva azokat a gyulai ifjakat, a kik jelenleg idegen he­lyeken vannak középiskolákban, vala­mint azokat, a kik a gyulai polgári iskolába járnak és ott latint tanulnak, — biztosítva van az, hogy mindjárt ^az intézet megnyitásakor 200 tanulója lesz az intézetnek. 4. A gyulai gimnázium megvalósitha- tásának főfeltétéle az, hogy a gimná­ziumnak róm. kath. jellege legyen, mert a két főfentartó, a nagyváradi bibornok és a Wenckheim grófi család feltétlenül ragaszkodnak a katholikus jelleghez, az ő hozzájárulásaik nélkül pedig anyagi erő hiányában a gimnáziumot úgy szólván lehetetlen lenne létesiteni. 5. A róm. kath. jelleggel létesítendő gyulai gimnázium létesítésére oly jelen­tékeny hozzájárulások ajánltattak fel már eddig is, hogy azok az évi fentar- tási szükségletnek mintegy 2/3-át máris fedezik. Nevezetesen felajánlottak: a váradi bibornok püspök évi 4000 frt a Wenckheim grófi család most már 76,000 írtra rugó ala­pítványának évi kamata . 3525 frt Gyula város évi hozzájárulása 4971 frt egyéb alapok évi kamatja . 1475 frt Ehhez hozzászámítva 200 fizető tanuló után évi 30 forint tandíjat, összesen évi 19,971 forint már fedezve van. Hatalmas eredmény ez Kegyelmes Uram! Már pedig a gyulai róm. kath. hitközség is gyűjtést indított a gimná­zium czéljaira és remélem, ezen a réven is tekintélyes összeg fog egybegyülni. Ahol a társadalom oly hatalmas áldo­zatokra kész, a hol a kulturális fejlődé­sek különben is minden előfeltétele meg­van, ott lehetetlen, hogy hiányoznék Na:gyméltóságod támogató karja. Nagy­méltóságodé, a ki hazai közművelődé­sünknek mindeneket lekötelező éber az elkövetkezendők szürke, színtelen, alaktalan képe. — Ostobaság is ilyen nagyon elgondol­kozni pedig, mert az idő rettenetesen szalad, jönnek, rohannak elébem az események ; ezután már nincs idő a csendes szemlélődésre. Még hajnal se hasadt, a csillagok be sem hunyták a szemüket, s már ébred a város itt a kaszárnya környékén. Egy nagy térség van itt, az mind megtelik katonával: csupasz képű, gond­talan ujonczok, bajszos, barázdált arczu rezer- visták, némelyik tán már három' gyermek atyja. Nem sok Jármát csapnak, annyit szólnak, ami éppen kell, azt is olyan vontatottan, álmosan, kedvetlenül. Már együtt is állanak mind rendben. Előt­tük« a parancsnok fehér lován, keményen, hide­gen ; mint azt katona ember szokta. Valahol a jegenyék mögött rendes mindennapi utján a földre lép a nap; a vörössé vált borulat körül előszökken az első meleg sugár. Sapka ernyő­höz emelve a kezek; a kürt szava megremegteti a mozdulatlan levegőt, a rideg sziveket; imád­koznak a bakák. 1000 ember imádkozik, merev az arcza mindnek, magába száll mind, maga elé bámul értelmetlenül. Csend van ilyenkor, nagy csend. Egy pár öreg asszony keresztet vet ma­gára, imát motyog, még könnycsepp is szökik a szemébe; de hát ezt nem látja, nem hallja senki. A dobok megperdülnek, harsog a trom­bitaszó s kopognak, zörögnek az utcza kövezetén a bakkancsok durva patkói. * Mintha nem is egy nap sütne, de kettő: Isszonyu a hőség. A finom jász por fel száll lépteink alatt, beszállja az arczot, kezet, a sze­meket, mindent. A borjú meg „az oktalan állat“ úgy megüli a hátunkat. Csorog a veríték a baka homlokáról s az alácsorduló sós csepp barázdát apostola, a ki egy 15agy városnak és vi­dékének kérő szavát meg nem engedheti a pusztában elhangzani. A legmélyebb tisztelettel kérem tehát Exczellencziádat, hogy Gyula város kö­zönségének kérelme alapján a nagy­váradi bíboros püspök ur ő Eininen- cziájának és az alapitó Wenckheim grófi családnak is kegyes meghallgatásával a . Gyulán létesítendő róm. kath. főgimná­zium felállítására az engedélyt megadni, és a szükséges államsegélyt biztosítani méltóztassék. Fogadja Nagyméltóságod mély tiszte­letem nyilvánitását Gyulán, 1899. évi november hó 19. Lukács György, főispán. Nagyméltóságu Minister Ur! Kegyelmes Urunk! A gyulai főgimnázium ügyében f. évi junius 14-ón küldöttsógileg felterjesztett alázatos kérel­münkre kegyes volt Excellontiád 1899. évi ok­tóber hó 20-án kelt 75830. sz. magas elhatározá­sával dr. Fináczy Ernő miniszteri osztálytanácsos urat Gyulára leküldeni, hogy a helyi viszonyok­ról, a gimnázium javára igénybe vehető jövedelmi forrásokról és számba vehető különböző ténye­zőkről alapos tájékozás szereztessék. A nevezett osztálytanácsos ur á vármegye, a város és egyházak, valamint a gimnázium fel­állítására befolyást gyakorló egyéb összes tónyo- zők kiküldöttjeinek jelenlétében taftött értekez­leten, azok meghallgatása mellett megbízatásának minden irányban eleget tett. Ezen tájékoztató értekezlet eredményéről Méltóságod kiküldöttje fog kimerítő jelentést tenni s igy feleslegesnek tartjuk, hogy azt 0 he­lyen is részletezzük. Lehetetlen azonban tiszteletteljesen meg nem említeni ama reánk nézve felette megnyug­tató eredményt, hogy nemcsak a gimnázium fel­állításának helyi és magasabb állami szempon­tokból való szükségessége nyert feltétlen beiga- zolást, de meg lett állapítva az is, hogy a gim­huz a poros arczon. Ballagunk, hajnal óta min­dig csak ballagunk. Elzsibbad a lába, a karja, tüdejét vastagon megszállja a por, a forró nap égeti, aszalja csontjaiban a velőt, a baka azért csak megy tovább, megy mindig tovább. Ez a fegyelem, Nem kötelességérzet, nem a félelem erőszakoskodása, nem ambiczió, nem a versengés vágya — csak fegyelem. Így asztal mellett ülve elgondolja az ember, hogy mi is lenne az, ha az a kifáradt embertömeg úgy egyszerre leülne; egyszerre mind, aztán jól kipihenné magát? Hiszen ez nagyon értelmes dolog lenne. Aztán mégis, ha beleképzelen magam abba helyzetbe, bár nem értem, de érzem, hogy az valami bor­zasztó lenne. És az az ezernyi ember mind érzi ezt velem. Hólyagot ver lábán a tarló meg a kavics, szédeleg az éhségtől meg a melegtől, az azcz sápadt, az egész test roskatag s megy to­vább elszántan, vértelen ajakkal, lehorgasztott fővel. Ami majd ezután következik, az merő nevetség, hadi játék: puffogtatás üres töltény­nyel. De ki tudná azt mind kiolvasni azokból az elkényszeredett arczokból, hogy melyik mit gondol? Ah 1 nincs azokban a szivekben meg­nyugvás, nincs az örömnek árnya sem, nincs jóakarat most, sem szeretet, csak vad gyülölség s állati vágy, szomjúság, meg éhség s ez érzések mind lánczra verve, megfékezve. De te azt nem látod a szemekben, lehajtva minden fej a földre. Csak mintha zümmögne valami: sóhaj az, vagy káromlás, elfojtva, lezárva a szív mélyébe. Ön- tudatlanul cselekszik ez az embertömeg, nincs ennek akarata, tán gondolata sem, míg vállán a puska, hátán a borjú! Hej! He ha egyszer lete­heti, ha jóllakott s agyának vékony ereit da­gasztja a szesz heve: kaczag, dalol s kineveti az elmúlt fáradalmakat. * Lapunk mai szAmälioz fél iv melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom