Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-12-03 / 49. szám
názium alapok jövedelméből a 33990 írtra tervezett évi kiadás legnagyobb részben fedezve lesz, úgy hogy nem fog több állami segély igényel- tetni, mint a mennyi a szomszédos csabai és szarvasi gimnáziumok részére törvónyhozásilag már megszavazva van. Meggyőződésünk szerint ezzel megtörtént a gyulai főgimnásium lótesitósére nézve az első elhatározó lépés s teljes reményünk van arra, hogy ha szerencsések leszünk Nagymóltóságod- nak kegyes jóindulatát továbbra nézve is kinyerni, a gyulai gimnázium felállításának ügye ma már csak rövid idő kérdését képezi. Minthogy azonban a város mint erkölcsi testületen kívül eső azon többi tényezők, melyek a gimnázium lótesitósére anyagi támogatásokat ajánlották fel, kijelentették egyidejűleg azt is, hogy a felajánlott támogatásokat csak az esetben tartják fenn, ha a gimnázium róm. kath. jellegű lesz, Gyula város közönsége nevében tiszteletteljesen kijelentjük, hogy a létesítendő gimnázium róm. kath. jellegét feltétlenül elfogadjuk annyival inkább, mert a képviselőtestület már előzetesen 1892. évi augusztus hó 31-ón ily értelemben határozott, mely határozatával egyidejűleg a felállítandó róm. kath. gimnázium részére felajánlotta ama bármely néven nevezendő segélyt és vagyont, melylyel a város a polgári iskola fenntartásához hozzájárul. A képviselőtestület ezen határozatát tisztetettel mellékeljükKegyelmes Urunk 1 Tárgyilagos rövidséggel igyekeztünk elő terjeszteni a gyulai gimnázium létesítése körül eddig elért eredményt és hogy azt reánk, illetve gimnáziumi ügyeinkre nézve kedvezőknek tartjuk, amint hogy valóban emberi számitás szerint kedvező is az, hogy Méltóságod kiváló jóindulatának és nagybölcseségü intézkedésének lóvén kizárólag tulajdonítható, hódoló mély tisztelettel esedezünk, hogy őszinte szívből fakadó hálás köszönetünket kegyesen fogadni méltóztassók; esedezünk továbbá, hogy ügyünket továbbra is bölcs és kegyes jóindulatában megtartva, a városunkra nézve immár életkérdéssé vált róm. kath. gimnázium felállítására az engedélyt megadni méltóztassók. Gyulán, 1899. november 18. Nagymóltóságodnak alázatos szolgája: Gyula város tanácsa s ennek nevében Dutkay Béla, polgármester. Nehány szó a gazdasági cselédlakások ügyének rendezéséhez/) A „Békés* * múlt heti száma tett figyelmessé a gazdasági egyesület igazgató választmányának azon határozatára, melyet ezen egyesület, a vármegyénk közegészségi egyesülete által, a gazdasági cselédlakások rendezése tárgyában alkotott szabályrendelet tervezet tárgyában hozott. A tárgyalás folyamáról a „Bókésmegyei Közlöny“ közölt eredeti tudósítást, s a „Békés“ a forrást megjelölve vette át a közleményt. A „Békés- megyei Közlöny“,-nek azóta több száma jelenvén meg, a gazdasági egyesület a közleményt nem rec- tifikálta, tehát a tudósítás azon ülés tárgyalásának hü tükreként tekinthető. Nevezett közlemény nagy részben csak az ülés folyamán uralkodott hangulat és egyoldalú *) Lapunk múlt heti számából térszüke miatt kimaradt. Szerit. Egy hullámos fensikról völgykatlanba lé-| pünk; messziről hivógatólag integet felénk egy karcsú torony. Már dél felé jár az idő s a nap nyári szokás szerint kegyetlenül pörköl. Lan- kadtan húzódik a csapat a völgyön át. Járt erre valamikor egy más csapat is, De hát ez olyan régen volt; kinek jutna az most eszébe ? — Egy vén fejfa korhad itt az utszélen. Esetlen nagyon. Olyanféle, mint amilyeneket néhai jóemlékezetü Faragó János bácsi ácsolt a megboldogult hívek dicséreteire. Iromba betűk rajta: „Itt nyugosz- nak a bicskei csata hősei“. Valami kegyes lélek szomorú füzet ültetett a hantra, az ráborul a csendes fajfára szomorúan, görnyedten, mint aki sir. Ki is siratna más embereket? Továdabb akad még több fejfa is; körülkeríti cserje, megkerüli a barázda, mert nem szántja át a kegyeletes emlékezet. Nincs se Írva, se vésve rájuk semmi. De minek isi Tudja azt itt mindon, hogy honvédek nyugosznak alatta. Honvédek, sokan. Azok mind itt haltak meg. Talán éppen ezen az utón jöttek ; az arczuk égett a harczvágytól, a szemük lángolt, s lelkűket dagasztotta valami; valami a miért itt vért ontottak, meghaltak. Valamelyes meghatottság száll a lelkekre, pedig olyan lankadtak, fáradtak az izmok, verejtékesek az ar- czok, s olyan fásult közöny ül a szemekben. Azonban felszál a por, vastagon, magasra. Nem látni már semmit. * Majdnem, hegy alkonyodott, mikor beértünk G. faluba. A dombok össze- visszaságában épültek ebben a faluban a házak, lombos ligetek közepén. Idyllikus kis helység g tele gyomorral élénken szárnyalhat a képzelet ott a karcsú jegenyék, terebélyes tölgyek s remegő nyársak bizalmas körében. De hát mikor olyan rettenetesen éhes az ember és sehol semmi ennivalói felfogások nyomán keletkező subjtktiv ki falc adásokat közli, mely igen alkalmas arra, hogy a közvélemény félrevezetésére szolgáltasson okot, meg fogja nekem azért bocsátani az olvasó s a köz ügyok iránt érdeklődő közönségnek főleg azon része, — mely az általunk felvetett nem csekély jelentőségű ügyben nem csak bírálatot lesz hivatva mondani, do dönteni is fog, — ha a tárgy megvilágításánál kissé hosszadalmas leszek. Tárgyilagos ítéletet alkotni csak az ügynek és részleteinek alapos ismerete és megvilágítása után lehet. Vármegyénk közegészségi egyesülete a közjó előmozdítására alakult. Czélja a nép között egész- ségügyi ismeretek terjesztése, és vármegyénk egészségügyének javítása. Fizetett tisztviselőnk ninCB, tehát érdek, haszon nélkül dolgozunk a köz javára. A ki mai világban csak a napi sajtót is figyelemmel kiséri, a közölt statistikai adatok elszomorító képét tárják fel hazánk egészségügyi viszonyainak. Halálozási statisztikánk számaránya 8—10%o kedvezőtlenebb mint más müveit országoké. Fajunk kedvező születési viszonyainak apadása aggodalommal töltheti el minden hazafi keblét. Évente 60000 lélek pusztul el g imőkórban az országban, s azon az egészségtan és statisztika nyomán kimutatott megrendítő valóság, hogy a gümőkór legnagyobb mérvben alföldünk népét pusztítja, kell, hogy minden honfi keblét aggodalomba ejtse, melyen ha áldozatok árán is segíteni kell. A gümőkór terjedésének megakadályozása országunk és utódaink, sőt lehet mondani az emberiség érdekének legége több feladata. Cholera, pestis járvány megtizedel heti a lakosságot, annak múlandó pusztításait nehány évtized alatt kiheverheti egy ország, mig a gümőkór, évtizedek szomorú tapasztalatai igazolják, — mint a magas hegy tetejéről megindult hótömeg, növekedik útjában — az idők folyásával egyre nagyobb ará nyokban pusztít körünkben. Az orvos tudomány legodaadóbb kutatásainak eredménye az lett, hogy ezen betegség legnagyobb terjesztője a rósz lakás, a hiányos gyenge táplálkozás és fertőzés A betegség legbiztosabb megakadályozója az egészséges lakás, a jó táplálkozás és a fertőzéstől való óva- kodás. Békésvármegyében a községek belterületén építendő lakóházakra vonatkozólag már van 1894. óta érvényben levő építkezési szabályrendelet, mely több kevesebb szigorral végre is hajtatik. E szabályrendelet szerint, — melyet a gazdasági egyesületnek bizonyárn nem egy tagja megszavazott — a vármegye legkisebb községében is csupán a főszolgabírói hivatal által adott engedély alapján szabad lakóházat, a szabályrendeletben előirt méretek betartása »ellett építeni. Ezen szabály- rendelet ellen vétő legszogényebb falusi építő ház- tulajdonos is megbüntethető, és mindenütt, hol a hatósági ellenőrzés kellő felügyeletet gyakorol az építkezésekre, ez meg is történik. Ezt hozom fel Beliczey István urnák azon panaszára, „hogy a közegészségi egyesület a pusztára ment egészségügy javításért, holott falukba, városokba kellett volna mennie.“ Ott tehát rendezve van szabály- rendelet utján az, a mit tervezetünkkel jelenleg a gazdasági cselédlakásoknál akarunk rendezni, tehát ott lakáskérdés tekintetében rendezni valónk nincsen. — Ugyan ezzel megfeleltem szintén Beliczey István urnák azon állítására, hogy a cselédlakástre ügyének rendezése a tulajdonjogot sértené. Igaz, érinti annyiban, hogy bizonyos feltételeknek — melyek a közügy érdekében kívánatosak — a tu lajdonjog is alárendelt. De ha ezen alárendeltség meg van a község, a városban ingatlannal biró polgárok házainál, miért képezne oly különös jogsérelmet, a pusztán birtokos tulajdonjoga ellen, a miért „a vármegyei élet közszellemének felpezs- ditése“ volna jogosult. Fenti viszonyok ismeretében és tudatában határozta el a békésvármegyei közegészségi egylet 1898. évben Békésen tartott közgyűlésén, hogy a gazdasági cselédlakások kérdésének tanulmányozására és a szükséges javaslatok megtételére bizottságot küld ki. E bizottságban s annak tárgyalásában dr. Hajnal István főorvos elnöklete alatt mint tagok részt vettek Beliczey István és Zlinszky Szegény a nép. Nincs húsa, csirkéje, nincs szívesség, még jó pénzért sem. Ilyenkor az ember rettenetesen bamba lesz: lehorgasztja a fejét s keserűen elmélkedik a halandók véges voltán. Azonban egy ismerős könnyed termet lebeg el előttem, félig mosolyog, félig bizalmatlan a szeme, ahogy reám néz, pedig hát ismerem! Bizony, mert meg is szólít: — Nini! Maga az ? — Persze hogy én vagyok. Csókolom a kezét. — Jé lám ! Vacsorázott már ? — Nem én nagysám, még csak nem is ebédeltem. Kaczagott rajtam. Mert nevethetett is. Még azon porosán, piskosan álltam előtte. Szinte kezdtem rá haragudni. Egy kicsit gondolkozott. — Tudja mit? Irt lakom ni, itt az iskola. Magánosán vagyok, de azért magát szívesen látom vacsorára, — Oh nagysád I Igen, hogyne, Roppant lekötelez, köszönöm, de ... . — -Semmidé. Mit komédiázik. Lesz jó kacsapörköltem. — Ha nem leszek alkalmatlan. A kis filozófa kitünően megfőzte a kacsát, telerakta az asztalát minden jóval, amit e helyütt kaphatott. Eszméim körülsereglették a tálakat, hódolván a rut, de jelenben annál kellemesebb önzésnek. Még a konvenczionális kurizálásról is megfeledkeztem, ami bizony szégyenleni való. Most kezdtem még ráismerni az én kis háziasszonyomra. Egy város szülöttei vagyunk. Eszembe jutott s magamban pirultam is érte, hogy egyszer valamikor tollat fogott, aztán irt, mi meg nevettünk a naivságán. Bár, hogy igazat adtam magamnak, mikor ott a tuí körül, fakanállal kezében sürgött-forgott, közben mosolyogva, be- szélgetett. Aranyos jelenség volt. Jobban illett. István urak is. Beliczey István ur tehát szintén részt vett azon „privát testület" ülésén, mely ezen ügyet előkészítette. Igaz, hogy akkor sem volt a cselédlakás ügy-rendezésének szószólója, igyekezett akkor is miut a gazdaságiegyesület ülésén exklusiv nézeteit érvényre juttatni. Ottmint bizottsági tagnak helyén lett volna azon véleményének kifejezést adni, hogy a cseléd lakás ügy tárgyalása által a közegészségi egyesület „a vármegye önkormányzati jogán sérel- met ejt,“ s abban ő részt nem vesz. De hiszen bárkinek is joga van a törvényhatósághoz javaslatot, indítványt beterjeszteni, miért volna sérelem az önkormányzati jogra, midőn egy czéljaiban nemes, tagjainak száma és értelmi színvonalánál fogva tekintélyes, oly vármegyei egyesület indítványoz valamit, a minő a közegészségi egyesület. Akaratlanul is előtérbe tolul azon kérdés, hogy ily elvek hangoztatása mellett miként jut a vármegyei gazdasági egyesület azon positióba, hogy .a vármegyei közélet folpezsditése érdekében" szót emeljen, s bogy ott védelmezteBsék meg Békésvármegye önkormányzati joga — „idegen beavatkozás ellen." Ezen bizottsági ülésen, mely a múlt év folyamán Csabán tartatott, olvastattak fel a járás orvosoknak e tárgyban beadott jelentéseik, javaslataik, mely oselédiakások felügyeletére egyébként az 1876. évi közegészségügy rendezéséről szóló törvény is őket kötelezi. Magam is beösmerem, hogy ezen bizottsági ülésen a cselédlakások rendezése ügyében túlzott követelések igényeltettek. E bizottság beterjesztette azután jelentését a közegészségi egyesület Orosházán tartott közgyűlése elé, mely azt tudomásul vevón, az elnökséget bízta meg a javaslat kidolgozásával azon utasítás kíséretében, hogy a kész javaslat véleményadás czéljából a vármegyei gazdasági egyesületnek küldessék át. Ilyen nton jutottam a javaslat készítéséhez, mely után azt átküldtük a gazdasági egyesületnek vélemény adás czéljából. A gazdasági egyesületnek módjában lett volna meggyőződni — mert hiszen nem csak a tárgyalt, illetve tárgyalni sem akart tervezet volt és van most is birtokukban — hanem az összes ezen ügyre vonatkozó iratok is, hogy a kidolgozott tervezet az előzékenység, a kívánalmuk és kivihetőség szempontjából messze elmarad azon igényektől, melyek azon bizottsági ülésen támasztattak ez ügy rendezése körül. Hogy a tervezet a fennálló viszonyokkal szemben a birtokos osztálytól áldozatot követe), ez természetes. Természetes, mert ha a gazdasági egyesület áttanulmányozta volna azon adatokat, melyek ezen ügyben kezeik között vannak, nem állíttatott volna, hogy Békósvármegye a gazdasági cselédlakások tekintetében „briliáns helyzetben van." Vagy lehet-e briliáns helyzetnek nevezni azt. midőn 2 család lakik egy szobában, 10—12 családtaggal, Ilyen adatokat bőven szolgáltatnak az ott levő iratok. — Nem vagyok ősrégi lakója a vármegyének s igy nem ismerhetem a gazdasági cselédlakás viszonyokat úgy, mint a gasdasági egyesületnek ismernie kellene, de az ott állítottak daczára is tény, hogy Sámson község határában — tehát Békésvármegyében, de több helyütt is — vannak még cselédlakások, melyek félig a földbe vannak építve. De legjobban illusztrálja a helyzet nem briliáns voltát a gazdasági egyesület azon elutasító magatartása, melyet * javaslat hygienicus követelményei ellen tanúsítani jónak látott. A javaslat ellen azon érv is felhozatott, hogy „oly ember készítette, kinek a mezőgazdaság viteléről ismeretei nincsenek." Hát kérem, ha a gazdasági egyesület tagjai jobban értenek a cseléd- lakások hygieniájának kérdéséhez mint mi orvosok, akkor kér nekik uradalmi ügyvédet, orvost stb. tartani, mert hiszen végre is per is, meg beteg is épen úgy akad a gazdaság körül, mint cselédház. Dehát nem is gazdasági ismeretek szükségesek e kérdés megoldásához, mert hiszen ezen téren készséggel concedálok mindent a gazdasági egyesületnek, akár mint testületnek, akár egyes tagjainak, sőt felteszem, ha úgy volna, tárgytalan lenne maga ezen szabályrendelet tervezet is, mert már rég meg oldatott volna a cselédlakások ügye. De a mi jaa kezébe ez a hagyományos asszony-jelvény. Már csak udvariatlannak neveztem magamat, a miért akkor mosolyogtam a kezdő írását, de hát — én Istenem — mért nem inkább főzött akkor is ? * Didergett az egész testem, a borjú meg a puska kétszer nehezebb volt, mint máskor, a lábam véresre feltörve s a sivitó hideg éjszaki szél arezomba veri a ritkásan hulló esőcseppeket. Valami négy napja alig aludtam. Reggel három óra, korom sötétség. A göröngyökbe belebotlik a lábam, szemembe könnyet facsar a hideg szél. Nem bírtam tovább s kidőltem. Felültetnek a kocsira, az úgy megy a csapat után, mint valami halottas szekér. A sereg zsebrákjai, éhenkórász, börtönpenész ette csirkefogók, szemérmetlen asszonynép tölti ki a szekér rakományát, mit markotányos kocsinak neveznek. Elvesztjük szem elől a csapatot, ki tudja, merre, hova ment most már az ? Köröttünk bömbölnek az ágyúk, ropognak a puskák; látunk rohanó huszárokat, elmaradt, összetört katonákat, — de nem tud útba igazítani senki. Az eső csepereg, az éjszaki szél dühöng, tépi, szak- gatja a vastag fellegeket. Dideregve huzom ősz- szébb a köpenyemet. Az álom, mintha kerül-1 getne; de inkább hallucinatio az. Mintha börtönben lennék; hallok suttogást, a bűnök, ocsmányságok lajstromát: szőnek megettem gaz terveket, látok sötét éjben leselkedő alakokat, véres kést, vonagló hullát; szemem előtt lelánczolt emberek lebegnek, vérben forgó, istentelen szemekkel . . . Egy 17 éves suhancz meséli hátam megett a börtönbeli élményeit. A szekér tovább czammog, bizonytalanul, vaslatunkat ért objectiv kritika illustrálására felhozom, hogy a gazdasági egyesület külöoben általam is igen tiszte)! azon tagja, ki nekünk orvosoknak a cselédlakások hygieniája ügyében a szakértelem hiányát veti szemünkre, köztudomásúlag uton-utfé- len magasztalja a hasonszenvi gyógymódot és hirdeti sokszor.nem hízelgő véleményét, a mi nem ezen gyógymódot követő orvosok tberapiája felett, holott a tudomány ezen ágával alig foglalkozott. Ez sem akar, de ne is érje ezért soha szemrehányás részünkről. Eltekintve attól, hogy a közegészségi egyesület, — mielőtt javaslatát a törvényhatósághoz beterjesztette volna, — udvarias formában kereste meg a gazdasági egyesületet véleményadás ezéljá- ból, holott azt e nélkül is beterjeszhette volna a vármegyéhez; mivel magyarázhatók és indokolhatók a gazdasági egyesület igazgatósági ülésén elhangzott epés kifakadások ? Nines józan gondolkodású magyar ember, ki Magyarországon — eminenter földmivelóssel foglalkozó állam lévén — a földbirtokos osztály hazafiasságát, kimagasló érdemeit a múlt és jelenben el nem ismerné. Minden magyar embernek a földbirtokos osztály becsülése és tisztelete úgy szólván veleszületett hajlandósága. De ezen osztály azon nagyrabecsülést és érdomeket nem azon rideg exklusiv magatartással érdemelte ki és szerezte meg, melyet a gazdasági egyesület igazgató választmánya jelen esetben tanúsított, hanem igenis azzal, hogy saját kárával -is, de a hazafias érdekek előmozdítása érdekében mindenütt a legelső sorban harczolt a harczvonalban. Rátérek ezután a szabályrendeletnek azon tételeire, amint az említett hirlapközlemények szerint azok kifogás alá estek. A kifogások 4-ik §-a következő : „Uj major létesítéséhez, valamint régibb majorban uj cselédlakások építéséhez az I. fokú egészségügyi hatóság engedélye szükséges. Kivéve azon esetet, ha régibb majorban uj cse- lódházat építenek ugyan, de azt egészen a köz- egészségi egyesület által ajánlott s a vármegye törvényhatósága által elfogadott, attól könnyen megszerezhető tervek valamelyikének szigorú betartása mellett építik; a midőn is az építkezésnek az I. fokú egészségügyi hatósághoz — a terv megjelölésével — megelőzőleg történt egyszerű bejelentése is elegendő." A közegészségi egyesület négy, teljesen kidolgozott cselédháztervet készíttetett a törvény- hatóság számára, melyekben a pontos méretek is megvannak. — Ha tehát egy birtokos cselédházat építtet s az épitkezés ezen tervek valamelyike sze- riut történik, akkor elegendő az építkezésnek a tervek megjelölésével történő egyszerű, előzetes bejelentése. Csak akkor volna szükség tehát az I. fokú egészségügyi hatóság engedélyére, ha uj majort létesítenek — midőn a hely- és talajviszonyok képeznék egészségügyi bírálat tárgyát — és ha a cselédlakások akár uj, akár régi majorban nem a fent említett kidolgozott tervek szerint építtetnének. Ha a vármegye legkisebb községében, a legszegényebb polgár építtet lakóházat, a vármegye 1894 óta érvényben levő építkezési szabályrendelete szerint, az építési és lakhatási engedélyt be kell szereznie az I. fokú egészségügyi hatóságtól, mig a kifogásolt szabályrendelet-tervezet kifogástalan cselédház tervet ígér s oly eljárásra nyújt alkalmat a gazdaközönségnek, melynél az építkezés egyszerű bejelentése is elegendő. Ennek da- ezára a gazdasági egyesület fenti §-t kifogásolta. Kifogásoltatott a következő 5. §.: „Uj major létesítésénél figyelembe veendő, hogy azon az épületek lehetőleg ne északnak feküdjenek, magas, szársz, tiszta talajon épüljön. Legyen tiszta, egészséges vizű kútja. Birjon a cselédlakások számának és egyéb helyiségeknek megfelelő, elegendő területtel. Úgy a major belterülete, mint a közvetlen határoló terület befásitandó." Ezen feltételeknek, vagyis helyesebben óhajoknak eleget tett eddig is minden előrelátó, gondos birtokos s az olyan, ki ezen viszonyokat egy major létesítésénél figyelemre nem méltatja, nem megérdemli-e, hogy őt ezen viszonyok tekintetbe vételére a hatóság figyelmeztesse ? a két rossz gebe ösztöne után. Az egész testem jéghideg már, zsibong az agyam, zsibbadt minden porczikám, a lelkem meg tele van utálattal a környezetem iránt. Budapest mellett egy kis faluba értünk ; ott se voltunk még helyen. Innen is még tovább; pedig már haldoklott a világosság. A Duna ott borzongott az utunk mellett, a helység alatt. Valami kimondhatatlan fájdalom szinte könnyekre fakasztott, mikor annyi idő után, szemeimbe tűntek az ismeretes utczák, a lombos fák, a csobogó hullámok, melyek tanúi voltak minden léptünknek s tán hallották a beszédünket is, susogtak, mormoltak a boldogságról, amint némán ott ültünk —■ valamikor, régen. Olyan szánalomra méltó lehettem. Egy egész halom emlékezés, egyszerre, mint egy roham erejével, tört reám s felszakgatott annyi sok sebet, örületes exaltalt vágy fogott el, hogy leugorjam, hogy itt maradjak, levezekelni egy egész élet gyötrelmeit . . . Ki voltak merülve az idegeim! Nem bírtam az előtörő emlékeimmel, gyerekes gyengeség fogott el. Mikor kiértünk a faluból, leszálltam a kocsiról s bár kínos volt a gyaloglás, úgy mentem tovább. Az esteli sötétség megcsendesitette a szél erejét s a mozgás , zsibbadt tagjaimat felmelengette. De a végtelen, mindent átható lehangolt- ságom tovább kisért s csak akkor éledtem kissé, mikor a felhők haragos szegélyén át kivilágított a lángoló Budapest feltörő fénye, mint valami mágikus, óriás lidércz . . , Másnap lefúttak. Nos, ezt már az újságokban is olvashattad, ez már szinte stereotyp jelenség. Peregrinus.
