Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-11-26 / 48. szám

4§-lk szám Gyula, 1899. november 26-án XXXI. évfolyam. rar Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hoya a lap szellemi részét illeti közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dl|: Egész évre . . . 5 frt — kr. Fél évre . . . . 2 , 50 , Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. ________Ä Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: XX ó h. n XD á v i cL_ f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenoz háza éé könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyilt-tér sora 10 kr. L____ Ak czió a gyula-barakonyi állami transversalis köut ügyében. Lapunk múlt heti számában, Békésvár­megye székhelye Gyula városa s a felé gra- vitáló aradmegyei Lunka érdekében Gyulá- tól-Barakonyig terjedő állami transversalis kőut létesítésének eszméjét vetettük ifel, ki­jelentvén, hogy ily útnak érdekében akczióba is lépünk. E lap szerkesztője, mint városi képviselő, Gyula városa képviselőtestületéhez a követ­kező indítványt tényleg be is nyújtotta: Indítvány A Gyula barakonyi transversalis állami kőut érdekében Gyula városa tek. képviselőtestületéhez: Tekintettel ama körülményre, hogy az úgyne­vezett aradmegyei Lunkának Gyula városa évszá­zadok óta mezőgazdasági s különösen faipari ter­mékekre nézve forgalmi központja s piaeza s eme vidéknek évtizedek óta vágyát és életszükségletét képezi, hogy az előhaladott követelményeknek megfelelő műuttal Gyula városával közvetlen össz- köttetésbe hozassák ; tekintettel ama körülményre, hogy úgy Gyula városa, mint a Lunkai községek a múlt év folyamán ily összeköttetésnek — bár az igényeiket csak kisebb mérvben kielégítő — viczi- nalis vasútvonalra is anyagi helyzetüket felülmúló törzsrészvényeket szavaztak meg, azonban a ter­vezett vasúti összeköttetés létesítését gátló akadá­lyok olyan Bulyosak, hogy ezeknek leküzdésére remény alig mutatkozik; tekintettel továbbá ama körülményre, hogy a magas koimány a mór befe­jezett első transversalis kőúton kívül az Alföldön még több ily transversalis állami kőút létesítését tervezi, indítványozom: Mondja ki s illetőleg határozza el Gyula városa képviselőtestülete, hogy kebeléből Dutkay Béla polgármester elnöklete alatt egy húsz tagú bizottságot választ, mely bizottságot teljhatal­múig felhatalmazza, hogy Gyula-Vári, Fekete­T A. R C Z A_. Achilleon. Most, hogy az újságban olvasom, hogy az Archilleont Korfuban, Istenben boldogult drága jó nagyasszonyunk eme mesébe illő tündéri lakát, egy angolnak potom egy millió frankért eladták, feltornyosulnak agyamban az itt született lázas emlékek, a melyek elvarázsolják az embert in­nen az eszmény ama régiójába, a merre az O magas lelke járt. Egy millió frank I Felkaczag, majd letörten vergődik a gondolat erre a hírre. Lehetetlen! Tíz évi művészi munka, egy lángész terve, mely kopár hegyből varázsolt Mózes vesszőjével egy tündérkertet, egy Félistenné legkedvesebb emlékeztető holye: mind csak egy millió frank! A kinek minden lépése egy áldás, minden szava enyhülés, minden lehelete maga a jóság volt nekünk, annak a kegyeletére borított fá­tyol : egy millió fiánk ! ? Nem igaz, lehetetlen ! Nincs érték, nincs megbecsülés, nemes ke­gyelet akkor. Hiszen anyagi értékben is az épí­tés maga mintegy hat annyiba került. Pedig úgy yan I -» vágja a szél zöreje ab­lakomhoz. Eltűnődöm, lelkem végig lebeg a sik adriai tengeren, hányja a hullám. Itt van Korfu és én nem látom, csak azt a hegytetőn álló, folyondároktól, ősfáktól eltakart kastélyt. Oda repül a hüs és kellemes illatú olajfa erdőn keresztül. Megáll a kastély kapuja előtt, melynek fel­iratán áll ez a görög szó: Achilleon. Felelevenül előttem a régi görög mytholo- gia hőse Achilles, aki épp oly felejthetlen, mint az ö neve. Épp oly magasztos, oly fenséges és oly egyszerű, mint az ö alakja. Éppen igy áldva Gyarmat, Nagy-Zerind, Miske, Ágya, Seprős, Apáti, Barakony és esetleg más községek elöl­járóival, illetőleg képviselőtestületeivel, továbbá eme községek nagybirtokosaival közvetlen érint­kezésbe lépjen egy közös emlékirat szerkesztése e a nagym, magy. kir. kereskedelmi minister- nek közös küldöttség utján leendő átadása ér­dekében, mely emlékiratban tüzetesen indokol- taséé'k a közgazdasági, közforgalmi s nemzetiségi szempontokból országos közérdek, mely egy, a fenti községeket egymással és illetőleg Bara- konyt Gyulával összekötő állami transversalis kőut építéséhez annyival inkább fűződik, mi­után eme községek egyikének sincs vasútja, tehát a létesítendő kőut nemcsak hogy nem csorbítaná a már létező vasutak személy és áruszállítási jövedelmét, hanem ily jövedelem fokozásának egyik fontos tényezője lenne. Hatalmazza fel különösen a bizottságot arra is, hogy a Gyula-barakonyi állami tranB- versális kőét által aradmegyei uradalmaival fő­érdekelt József cs. és kir. főherczeg ö Fensége előtt is tiszteleghessen és ennek hathatós tá­mogatását és pártfogását kérelmezze s utasítsa végül a bizottságot, hogy eljárása eredményé­ről, illetőleg eljárása folyamán felmerülő szük­ségletekről a kellő intézkedések megtétele czél- jából a képviselőtestületnek jelentést tegyen. Gyulán, 1899. november 18-áa. Kóhn Dávid, v. képviselő. Dutkay Béla polgármester, az indítvány­nak Gyula városára vonatkozó nagy hord­erejűt „és fontosságát méltányolva, azt a kép­viselőtestület tegnapi közgyűlésének tárgy- sorozatába iktatta. Hogy mily nagymérvű érdeke egy lun­kai kőutnak Gyulára kiépítése, s hogy mÍDŐ joggal adhattunk kifejezést abbeli meggyő­ződésünknek, hogy az érdekelt községek és uradalmak nagy örömmel fognak Gyula városa mozgalmához csatlakozni és különö­sen mily joggal számítottunk oly tárnoga­az Istenektől a sérthetetlenséggel, mint Ó a jó­sággal. A kastély. Minden oly egyszerű kivniról, mint O. Pedig belül milliót érő kincsek vannak vegyítve a klasszikus és modern Ízlés fenségével, !ugy mint az O egész lénye volt telve a jóság és áldással rajongó szívvel. Eszménye volt a görög mythologia, külö­nösen pedig az Achilles mondakör. Innen meritve azok a remek faragványu szoborcsoportok, görög Istenek és művészi ki­vitelű freskók, amelyek mindenfelé a görög kort varázsolják elénk, a klasszikus összhang remeké­vel elhelyezve. Élénk ellentétben áll vele az a kis kápolna szoba, amely első belépéskor elénk tárul, a maga egyszerű, de mégis művészi kivitelű mivoltában. Ott térdelt sokat a megtört anya első szen­vedéseiben, könyörögve a Mindenhatóhoz balzsa­mért arra a sebre, a melyet a sors oly kímélet­len kézzel ütött rajta. Innen eey kettős ajtó vezet, folyosón keresz­tül egy pompeji szobába. Régi emlékek, egy pompeji ház mintájára berendezve. A gyönyörű kettős lépcső, melynek rácso­zata mind bronzba öntött mythologiai alakból áll, visz, visz a: paradicsomba. Mert hiszen annak lehet nevezni azt a fen­séges kertet, ahová jutottam. Itt-ott megakad szemem egy-egy művészi képen, freskón, szobron. A legyőzött Hektor. Matsch bécsi tanárnak remekmű festménye. A győztes Achillest ábrá­zolja, amint a legyőzött Hektort lábainál két­kerekű kocsija után kötve, a piaczon száguldó lovakkal keresztül hurczolja. Misztikus benyomását még most is érzem eme óriási méretű képnek. És érzem a remek rózsalugasok, platánok, pálmák, lotuszok, a ke­leti és nyugoti dísznövények változatos össz­hangját. Itt egy remek szökőkút, ott egy óriási pálma, amodébb millió és millió rózsa, majd aranyhalas tásra is, »melynek súlyt ád előkelősége“, mindennek klasszikus bizonyítéka a követ­kező két levél: 488/1899. Nagyságos Dutkay Béla polgármester úrnak Gyula. Azon értesítést vettem, hogy Gyula város részéről mozgalom indul meg egy műút készí­tése iránt, mely Gyuláról kiindulva a Lun ka­ságba vezetne. A kisjeuői főherczegi uradalom részéről örömmel üdvözölném o tervezetet és a mennyire csak módomban lesz, azt hatás­körömből kifolyólag, az uradalom érdekében, szívesen venném pártfogás alá, miért is igen kérem Nagyságos Polgármester Urat, méltóztas- sék e mozgalmat éleszteni, mert meggyőződé­sem, hogy Aradmegye érdekeltsége is örömmel fog közrehatni. Abban a kellemes reményben, hogy ez ügyben mihamarább szerencsém lesz összeköt­tetésbe léphetni, fogadja kiváló tiszteletem nyil­vánítását Kisjenö, 1899. november 19. A kisjenui főherczegi uradalom felügyelősége Kokas József s. k., Jüherceegi uradalmi felügyelő. 8969/1899. Tekintetes Dutkay Béla polgármester urnák Gyulán. Arról értesültem, hogy Gynla város kö­zönsége mozgalmat indít abból a czélból, bogy a város Aradmegye északkeleti részével műut utján közvetlen összeköttetést nyerjen. A midőn e mozgalomnak teljes odaadás­sal való támogatására a magam és járásom ér­dekelt közönségének szolgálatát készséggel fel­ajánlom, — egyszersmind arra kérem tekin­tetes polgármester urat, hogy engem a tervbe tavak ragadják meg és kötik le figyelmemet, bámulatomat. Mindenütt apróbb szobrok, diszitések. Emlékimben bebolyongom a remekmívű márványlépcsős sétányokat. Meg-meg rezdül a fák bozontos, örökzöld lombja, keresztül ereszti itt-ott a nap forró su­garát. Repked ott a himes lepke, ott döngicsél a gyönyörű virágok százezrein a méh. A gyepes és arabeszkekkel díszített füves területeken felveti néhol fejét egy-egy kiálló szikladarab, mintha hivalkodnék megterméke- nyithetetlenségével. Arra is szobrot helyezett'az Ízlés. Megtelik a lelkem a természet pompájával és bűvös álom a mese képzeletkörébe vonja. A halas tavak, bokrok apró szoborkái mintha életre kelnének, nevetnek, csacsognak. A szökőkutakból magasra szökő vizsugár a medenezéjébe visszahull, felcsillan a vizpety, hullámkarikákat csinál és színeire bontja a napfényt. Álmpdom. Az ókorban vagyok. Itt van előttem a hal­dokló Achilles, amint sarkából az oda lőtt nyi­lat kihúzni akarja. Görcsös fájdalom vonaglik végig testén, izmain, amely szászorosan tükröző­dik arczán vissza. Hatalmas alakja mellett harczi sisakja; hátravetett nyaka, izma és arcza vonag- lásán már a halál közeledése látszik. Langyos esti szellő simítja arczom. Meg­rezzenek. Nem, az nem lehet, hisz itt van előt­tem, mintha élve volna. Csak szobor. Ezt nem emberi kéz csinálta, ilyet csak Isten akarata teremthet. Tovább megyek. Fülembe zsong Homeros éneke, megpendíti bennem a szív minden húrját. Valami énekes madár szól a közeli bokorból. Úgy cseng a dallam a fülemben. És mintha összebeszélne, mintha dallá vál­toznék minden, itt van előttem a dalkirály: Heine gyönyörű szobra. vett mozgalom mibenlétéről értesíteni s az e végből általam követendő irányt megjelölni uiól- tóztassék. Kisjenőn, 1899. nov. 19. Csukay Gyula s. k., Tehát nem csak az történt, amire szá­mítottunk, hanem az, amit nem is vártunk, hogy az aradmegyei érdekelt községek járási főhatósága s József főherczeg Ő fensége kis- jenei uradalmának felügyelője, be sem várva Gyula városa hivatalos vagy csak bizalmas fel­szólítását is, saját kezdeményezésükből siettek biztosítani Gyula városa polgármesterét, hogy a Gyula-barakonyi állami kőút eszméjét ma­gukévá teszik 8 annak érdekében mindent el fognak követni. A kőut létesitése iránti mozgalom sikerének egyik nem kis biztosí­tékául jól eső örömmel konstatálhatjuk, hogy melegen érdeklődik s az akczióból reá há­ramló tekintélyes osztályrész betöltésére kész az igaz ügy nyújtotta meggyőződés hevével Almásy Dénes gróf is. Mindezek ösmeretében és tudatában ,ke­rült az indítvány tárgyalás alá Gyula városa képviselőtestületének tegnapi közgyűlésében, természetszerűen fokozva a bizalmat és ha­talmasan szítva az akczió kedvet az ügy ér­dekében kifejtendő küzdelemmel szemben. Kóhn Dávid indokoló beszédében kifej­tette az érveket, amelyek őt indítványának beadására, illetőleg az akczió meginditására késztették. Feleslegesnek tartja Gyula városa termében bizonyítani, minő nagy érdekek azok, amelyek az aradmegyei Lunkát a Gyu­lával való direkt összeköttetésre utalják. Alig pár esztendő alatt kétszer volt alkalom ily összeköttetés kölcsönös nagy hordereje, mond­hatni életszükséglete fölött tanácskozni s egyértelmű megállapodásra jutni. Az első al­kalom volt az immár befejezést nyert első transversalis állami kőút, mely államraison szempontjából is igen belyeseu indult ki, ami­dőn a kőutat Gyulán és Fekete-Gyarmaton Ott ül az. élte utolsó napjaiban levő költő görnyedve, kezében a: »Buch der Lieder* *. Réve- tegen néz maga elé, mintha most is a saját fáj­dalmát énekelné oly fájdalommal, oly lyrával, mint a mely annak a drága jó Nagyasszonynak, a mi boldogult királynőnknek szivébe vert vissz­hangot. Itt keresett és talált vigasztalást, midőn attól a lejebb, a hegyoldalában álló bús panthe- óntól jött. Itt merült el lelke a költészet üdítő zso- 1 Dzsmájában, hogy a költészet fájdalma által könnyítse saját fájdalmát. Mert nagy fájdalmak dúlták mélyen érző anyai szivét, midőn attól a pantheontól jött. Ne­héz bánat nehezedett rá, valahányszor ott volt annál a törött oszlopu szobornál, amely felett a végítélet halálos angyala fújja a kürtöt. Leroskadott, megtört szive mikor egyetlen fiának, Rudolfnak szobránál imádkozott. Itt egymaga csendesen ontotta könnyeit, siratta fiát, hol nem volt más tanúja, csak azok az ősi fák, virágok, a tenger és ahol a költészet és az ideál nyújtottak sebére balzsamot. És a mikor ott volt, csak egymagában sé­tált, mindenki, még a kertész is visszahúzódott, hogy ne lássa senki azt a fájdalmat, a melyet csak egy anya tud átérezni s szenvedni. * Fenn vagyok ismét a kastély terraszán. Előttem terül el Korfu remek panorámája, há­tam megett a hegy aljában a tenger. Gyenge sirokkó veri a hullámokat és csap- dossa a külön álló kikötőhöz, parthoz. A.llok és nézek. Alig bírok megválni e földi paradicsomtól, úgy belevegyül lelkem a falevelek rezzenésébe, a virágok kábító illatába, a művé­szetek remekébe, amely az ő paradicsomára oly felségesen épült és a melyet most »egy millió frank*-ért eladtak. Reisner Arthur.

Next

/
Oldalképek
Tartalom