Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-02-12 / 7. szám
7-tk szám. Gyula, 1899. február 12-én XXXI. évfolyam Szerkesztőség: 1 Templomtér, Dobay János | kereskedése, hova a lap t szellemi részét illető köz- | lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Üj Évnegyedre .1 » 25 » | Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IED Ó ZED 3ST DÁVI 3D. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. S . _ ... J Ipar kiállítás Orosházán. Hosszú idő óta látjuk már fájó szívvel kisiparunk folytonos és egyenlően fokozatos hanyatlását, a nélkül, hogy e sivár egyformaságban bármily kicsiny örvendetes változást tapasztaltunk volna; nem csoda tehát, ha igaz örömmel ragadjuk meg az alkalmat oly hírnek regisztrálására, mely iparunk felvirágoztatására czéltudatos törekvést árul el és elismerő szavak hangoztatására azokkal szemben, kik az általános paugás megszüntetésében ügyszeretettel fáradoznak. Kétszeres pedig örömünk, bogy a helyzet javítására irányuló mozgalom a mi vármegyénkben indul meg és pedig oly lelkesedéssel, hogy annak sikerén kételkednünk nem lehet. Thék Endre budapesti nagyiparosé, az országos iparegyesület alelnökóó a kezdeményezés érdeme, a ki szülő községe, Orosháza iránti háláját aj legszebb módon, olykép óhajtotta leróni, hogy a község iparát fejlessze és ipari érdekeit támogassa. És e czólt két módon igyekezett elérni. Hogy a jövőnek önérzetes és komoly iparos osztályt neveljen, megalakította saját költségén az orosházi iparos tanuló ifjúság szövetségét, hogy pedig az ipar pártolása és fejlesztése iránt a nagyközönségben az érdeklődést felköltse, megvetette alapját egy Orosházán rendezendő helyi iparkiállitásnak. A mi pedig e ténynek kiválóan fontosságát megadja, az annak a czélja, mely nem csupán az iparágak fejlettségének bemutatásában, hanem a rendelő közönség érdeklődésének felköltésében áll. Maga Thék az alföldi ipar pangásának okát abban keresi, hogy a jobbmódu alföldi polgár, különösen a földmives nem él társadalmi állásához mérten, igényei nem állanak semmi téren ott, ahol vagyoni helyzete megengedné és a mivel itt-ott áldozik is, azzal is csak a külföld iparának adózik. Gyakran tapasztaljuk, hogy habár némely polgár százezrekkel bir is, nincs egy tisztességes kényelemmel berendezett szobája, nincs egy jól épített istállója, jobb kocsija, vagy oly felszerelése, mely vagyoni képességénél és állásánál fogva őt szükségkép megöletné. Oda kell tehát hatnunk, hogy ezen vagyonos polgárosztály igényei megfelelő fokig fejlesztessenek, a mire pedig az ipar igen könnyen képes, ha az iparosok nem egyes kiváltságosak igéfálilá, Ne kérdezze ■ ■ ■ Ne kérdezze senki tőlem: Mért hull gyakran sűrű könnyem ? Ne kérdezze: mért fáj lelkem ? . . . Nehéz volna — rá felelnem 1 Ne tekintsen senki se rám Szánólag, ha bus az orczám ; Jobb, ha nem lát senki se meg, Midőn lelkem úgy kesereg I . . . Megszoktam már én a bút rég, Az életnek fergetegjét ; Megszoktam úgy, mint más senki... Mért is tudlak igy szeretni?! . .. Mihálik Józsefi Si vous n’avez rien á me dire . .. — Hugó Viktor. — Ha nincs csak egy szavad se hozzám. Mért nem kerülsz el engemet? Miért e hő mosoly, hitökben Megingató a bölcseket? Ha semmiről sem értesítesz, Miért szorongatod kezem, Mikéntha első üdvözölnél, Midőn nagy útról érkezem ? nyeit, hanem a nagy többségét veszik figyelembe és azt megfelelő iparczikkek készítésével nemcsak kielégíteni, de fejleszteni is törekszenek. Ily czélzattal rendezné tehát Thék a kiállítást, melyben minden iparágban külömbözó jutalomdijak tűzetvén ki, a legszebb polgári öltönyt, leginkább megfelelő polgári szobaberendezést, stb. stb. készítő iparosok jutalomban részesülnének. A jutalomdijakhoz szükséges 800 koronát Thék Endre annak idején maga ajánlotta fel. A szép kezdeményezés nem maradt követők nélkül és irányadó köreink, valamint az érdekeltek oly előszeretettel karolták fel a kiállítás ügyét, hogy annak jelentősége máris nagyot emelkedett. A kiállítás védnöke dr. Lukács György főispán 2000 forint államsegélyt eszközölt ki és közbenjárására a kereskedelemügyi minister is megígérte, hogy a kiállítást megfogja látogatni e két tényével biztosítván nemcsak anyagi sikerét, de morális hasznát is a kiállításnak. Ugyancsak az ő közbenjárására nagybirtokosaink is tetemes összeggel járultak a kiállítás költségeihez. A husvétkor megtartandó kiállítás ügyében vasárnap értekezlet volt, melyen a kiállítás védnöke, Lukács György dr főispán, diszelnöke Thék Endre, nemkülönben a csabai ipartestület elnöksége Rosenthal Ignácz és Achim János is megjelentek. Kellemesen lepte meg az idegeneket az orosházi iparosok és iparpártolók nagy érdeklődése. Jelen volt Gerster Béla iparfelügyelő is, a kit a kereskedelmi miniszter bocsájtott mint szakértőt a kiállítási ügy szolgálatába. Az értekezletre zsúfolásig megtelt az orosházi községháza tanácsterme, a melynek lelkes közönsége megéljenezte úgy Lukács György dr. főispánt,, mint Thék Endrét. Székács István, a kiállítás elnöke üdvözli a kiállítási bizottság nevében szívből jövő szavakkal a főispánt, megköszöni azt a kitüntető rokonszenvet, melylyel Orosháza minden közügyét kiséri és különösen azt a soha el nem felejthető fáradozást, mely-, lyel a kiállítás sikerén eddig is buzgólkodott. Lendülettel, tetszést keltve kívánja, hogy a vármegye javára sokáig éljen a vármegye főispánja. Szűnni nem akaró éljenzés felelt a szép beszédre. Lukács György dr. azon kezdi, hogy közepében élünk a szép Alföldnek, mely az utóbbi időben sok bajon, betegségen ment -keresztül. A bajok főoka a gazdasági egyoldalúság és még a gazdasági egyoldalúságban is az, hogy mezőgazdasági termelésünk a magtermelésben merül ki. Bajaink oka, hogy gazdasági tevékenységünk nehány hónapra terjed. A baj ellen nincs más megoldás, mint a munkaalkalmakat szaporítani. Kormányzati princziS ha távozásomat óhajtod, Miért állasz utamba, mondd ? Hisz igy gyönyör emészti szivem, S elgyötri lelkemet a gondl Domonkos János. A polgári kör bálja. Ha igaza van annak a nagy fináncznak, a ki azt a világot bejárt röpigét szertebocsájtotta, hogy »a pénz vagy sok, vagy kevés, de sohsem elég!“ akkor nekem is igazam van, ha azt mondom, hogy a tánezos is olyan, mint a pénz, nem csak azért, mert akad itt is, ott is hamis belőle, hanem azért is, mert ez is (t. i. a tánezos) vagy sok, vagy kevés, dehogy elég lett volna valaha, arra azok a bizonyos legöregebb báli referensek sem emlékeznek, akik először Írták a hírlapirodalom legkellemesebb, de leghálátlanabb riportját, — a báli referádát. Referálni óhajtván a polgári kör báljáról, először is annak a konstatálására szorítkozom, hogy a tánezos itt csakugyan sok volt. Sok volt, annyira sok, hogy ha a fele az ivóban maradt is, még mindig hiába futkosott a másik felének a.fele a bálteremben első négyes tánezosné és vizavi után. A lányok csak úgy osztogatták a kosarat, mintha mindannyian a „békési kosárfonó tanműhely“ tiszteletbeli tagjaivá váltak volna, a fiatal emberek pedig mit tehettek egyebet — ha nem tánczoltak — ittak 1 Es azért mégis jobban bevoltak rúgva azok, akik nem ittak, hanem tánczoltak, mert ezekpium tehát itt e vármegyében csak az lehet helyes, mely egyrészt a gazdasági egyoldalúságból kivezetni akar, mely a közfoglalkozás más mesgyéit is megnyitja a munka alkalmainak. Megbecsülhetlen eszme az, a melyet Thék Endre nagy iparos fölvetett : Orosházán egy iparkiállitás rendezését, de megbecsülhetetlen az a törekvés, melylyel Orosháza iparosai az eszmét fölkarolták. Itt fontos az ipar- fejlesztés. Nem bók akar lenni Orosháza iránt, mert közismert tény, hogy Orosházának van legnagyobb kezdeményezési, vállalkozási kedve a vármegyében. Örülök annak, hogy ebben a munkában nekem is részt adtak (lelkes éljenzés). Gerster Béla iparfelügyelő ur már kidolgozta a kiállítás tervét, a finan- czirozás lenne az értekezlet feladata. Az értekezletet megnyitja. Ezután az elnöklő főispán előterjeszti, hogy a kiállítás költségeire, nevezetesen egy, a kiállítás helyéül szolgáló iparcsarnok épitési költségeire a kereskedelmi miniszter 2000 frtot helyezett kilátásba. (Éljenzés.) A kiállítási dijakhoz elsőül Thék Endre járult 400 írttal, kinek ez eszmét is köszönhetjük, (éljenzések) ezenkívül megkeresvén a pártolást érdemlő eszme anyagi támogatására Békésvár- megye főrangú világát, nagy birtokosait, eddig a kiállítás czéljaira Almásy Dénes gr., Wenckheim ■Frigyes gr., Wenckheim Dénes gr. 200—200 frtot adományoztak, Geiszt Gyula 100 frtot ajánlt föl. A kézség az elöleges költségekre 200, a takarékpénztár 100, a Szikora Fridrik ezég 50 forintot adományoztak. (Éljenzés, tetszés.) Yan még remény, mely szerint más adományok is befognak folyni. Az értekezlet meleg köszönetét tolmácsolja a kiváló férfiaknak és az elnöknek, kinek foganatos, kérő szava olyan kiváló istápolókat szerzett az iparosok vállalkozásának. Elhatározták, hogy a kiállítást husvétkor nyitják meg, az két hétig 20 kr. belépő dijakkal szolgál megtekintésre. Lelkes tetszést keltett az az elnöki bejelentés, hogy a kereskedelmi minister maga is megtekinti a kiállítást. | Az iparkiállitáson csak orosházi iparosok és a .békési állami kosárfonó iskola vesznek részt, összesen eddig 239 kiállító 1749 tárgyat jelentettek be, 38 iparág van képviselve. A kiállítás térfogata 700 H m. Maguk az orosházi iparosok a jury tagságról lemondanak. A bíráló bizottság elnökéül lelkesedéssel Lukács Görgy dr. főispánt választották, a jury tagjait pedig a vármegye ipartestületeiből, a gazdasági egylettől, az iparkamarától, az orsz. ipartestület és a budapesti kamarától kérik. Hogy a kiállítás az idegen forgalmat növelje, a békésmegyei gazdasági egylet vándor közgyűlés tartására kéretik fel. Ekkor alakul meg az országos nemzeti szövetség, a közegészségügyi és közművelődési egyesület vándorközgyülésének tartására szintén fölkéretnek. Megalakult a végrebajtóbizottság is. Elnökök : dr. Lukács György, Thék Endre,' Székács István, Sziksz Lajos, Magi Károly, Hódi Károly, Harsányi Pál, Szadóczky Lajos, Tóth Sándor, Sülé Jenő, Ja- vorcsik György, Sz. Horváth Pál. Jegyzők: Bézy nek a szép tánezosoknőknak egy szempillantásában több tűz volt, mint Zielbauer legkülönlegesebb dugaszolt palaczkborában, noha lsgke- vésbbé sem akarom ezzel derék kaszinósunk borát dehonesztálni. Régi dolog persze, hogy ebben a bálban az egész farsang alatt legnagyobb a kedv s egyúttal a méleg is. Egy túr után elolvad az ember nyakán a krágli s reggel öt órakor egészen felesleges kiadássá válik a lumpolásokat befejező — gőzfürdő. Hanem kérem csúnyán megszégyeltem magamat. Úgy két óra tájban, melegtől meg más egyébtől ellankadva, azzal az eltökélt szándékkal telepedtem le Kornél mellé, hogy többet egy lépést sem tánczolok. Hiszen van itt fiatalabb ember mint én elég, hadd tánczolják azok szét a lakkezipőjüket. Én pedig angol kényelemben, keresztbe raktam a lábaimat, megittam egy üveg szódát és kezdtem gyönyörködni a ringó lánytermetekben, a küzdő tánezosokban, kik való- sággal egész kormányzási műveleteket vittek véghez tánezosnöt vezető balkarjukkal, hogy karambolt ne csináljanak a kis teremben. És íme, mit látnak szemeim ! A kaszinó oszlopos tagjai, Józsi bácsi, Lojzi bácsi, az egyik is, meg a másik is ott pipálnak le engem a fiatalabbat, s mig én szódavízzel kárálom magamat, addig ők ugyancsak rakják a „schneilpolkát.“ Szörnyen elszégyeltem magamat és rohantam a szóda mellől a legelső, legközelebb eső lányho.z. Persze hogy nem jutottam tánezosnőhöz. Balázs, Vitéz Lajos ipart, jegyző. Pénztárnok Taffler Jakab. Előadó: Gerster Béla iparfelügyelő, a kinek ajánlatára népies bandériumban mutatják be az oros • háziak fejlett lótenyészetét, amidőn ünnepélyesebb momentumok lesznek. Ezzel az értekezlet véget ért. * Az értekezlet után Lukács György dr. főispán vezetésével többen az állami polgári iskola torna- csarnokába mentek át, ahol bemutatták a Thék által létesített iparos ifjak szövetsége zászlóalját. Nagy Lajos szép beszéddel üdvözölte a főispánt, a kinek szívélyes válasza után a katonai fegyelemhez szokott ifjak az ő egyenruhájukban katonai rendgyakorlatokat tartottak. Az iparos ifjak szövetsége kiválóan bevált. Az eddig fegyelmezetlen gyermekek ildomos magaviseletre szoktak, becsvágyókká lettek, jól tanulnak és büszkék iparos mivoltukra. így nevelik a kővetkező generácziót pályája megbecsülésére, a munkára. Igaz szivvel gratulált mindenki Thék Endrének, a kinek agyában ez az eszme megfogant és a ki szülőhelyén próbálja ki az intézményt, melyet a fö- és székváros is utána csinál Orosházának. * Este az Alföld szállóban vacsorához ültek az orosházi közélet derék férfiai. Thék Endre mondott lelkes beszédet a főispánra; a főispán szép pohárköszöntője Orosháza iparosaira szólott. Székács Istvánt ketten éltették, Horváth Károly és Singer Béla. A jószivü adakozókra Pollák Márton emelt poharat, Vangyel Szilárd a főispánt, Sziksz Lajos a vendégeket, Jankó községi biro Ambras főszolgabírót éltette. A villanyvilágítás. (Vége.) A szerződésben továbbá nincs sehol sem szó arról, hogy mikor tartozik vállalkozó a közönségnek áramot szolgáltatni; éjjel-nappal ren lelkczésre áll e az áram? vágy csak bizonyos órákban. A városnak s a közönségnek tudni kell, hogy mikor áll áram a magán fogyasztóknak rendelkezésére. Tájékoztatásul megjegyzem, hogy legtöbb vidéki magyar városban délután 3 órától másnap reggel 9 óráig szokott áram rendelkezésre állani. ellenben reggel 9 órától délután 3 óráig vállalkozó nem köteles áramot szolgáltatni, kivéve ha nappali fogyasztók — például motorok számára oly mennyiségű fogyasztást jelentenek be, hogy érdemes egy gépet járatni; lehet a fogyasztást is megadni, például Gyula városára lehetne 30,000 volt-ampérében megállapodni, vagyis ha nappali üzemre a fogyasztók 30,000 volt-ampére fogyasztást garantiroznak, akkor vállalkozó köteles nappal is a telepet üzumbe tartani. Mint fentebb mondottam, a hectowatt óránként kért 143 krajezárt nem sokallom, de c-üilc azon feltétel alatt, ha vállalkozó 315.000 hectowatt órát tényleg fejleszti az utczai világítás számára. Ellenben nagy az az ár, a mit vállalkozó kér Az „elöljáróság“ példáján okulva olyan ze- Inebona támadt a teremben, hogy még a csillárok is tánezra perdültek s Lajos pinezér, a kitől czigarettát kértem, majd elvitt engem is egy túrra. A bálnak ebből a kontúr-vonásaiból Ítélhetnek a jelen nem voltak, hogy micsoda hangulatos egy bál lehetett az. Dehogy tudnám én azt leírni egész terjedelmében 1 Elég az hozzá, houy másnap minden tánezos sántított; részint azért, mert sokat tánczolt részint azért mert sokszor ráhágtak a lábára. Hja I bizony szűk a hely 1 De hogy azért, mert szűk a hely, mégsem mulasztja el a kaszinói bálák rendes közönsége a polgári kör bálját, arra tanúbizonyságot tehet az alábbi névsor, melylyel végezetül azt hiszem legsikerültebben fejezhetem be ezt a referádát. Jelenvoltak ; Asszonyok : Frailer Gyuláné, Gubicza Károlyné, Kovács Imréné, Lewandov- szky Dezsőné, Lendvay Mátyásné, Licska Jó- zsefné,ifj. Moldoványi Istvánná, Palotás Józsefné, Sál Józsefné, Schriffert Józsefné, Szauter Vik- torné, Székely Zsigáné, Székely Lajosné, Tar Gyuláné, Wieland Károlyné. Leányok: Csizmazia Ilona, Ehmann Margit, Kirchner Berta, Lendvay Margit, Moldoványi Teréz, Némedy Emma, Licska Mariska, Sál Margit, Schriffert Mariska, Tar Irma, Tóth Julia, Tóth Erzsiké, Ujfalussy Matild, Wieland Matild. —re.
