Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-08-06 / 32. szám

gatnak, de Szarvason kortársai állítják ezen tény valódiságát. És én csak is úgy tudom megérteni, hogy Petőfi, midőn utóljára jött Mező- Berénybe, — ide Gyoma felől érkezett: ha felteszem, hogy Szarvason meghalván, — Vajda Péter sírját, mely Szarvasnak a Gyoma felöli oldalán levő temetőben van, útközben meglátogatni akará s ezen kitérés miatt pestmegyei kocsisa abe- rényiut helyett a gyomai útra tévedvén, — őt Mező-Berény helyett Gyomára vivő. E mellett szól azon körülmény is, Hogy Gyomára érkezvén, kocsisa a kinek sürgős útja lehetett visszafelé,

•— nem akará őt tovább vinni, hanem a gyomaiaknak kellett a költőt családjával Mező-Be- rénybe szállitaniok.

Petőfinek Mező-Berénybe érkezését maga id. Petries Sámuel érdekesen irta le egy Bucsánszky Alajos-féle 1849. évi naptárnak üres lapjára, mely naptár Petőfi Sándor tulajdonát képezte volt.

A mikor Gyomára érkezett, — Írja az öreg Petries, — azon kocsis tovább nem vitte s igy bement Gyoma városházához, ottan a cselédtől kérdezte a jegyző hollétét. A cseléd mondta, hogy bent van a szobában a jegyző és a biró is. Petőfi belépvén a szobába, köszönt; a köszönést elfogadták. Biró uram a szobában egyik oldalon a lóczán hevert, a jegyző a másik lóczán s a köszönés elfogadása után som kelt fel egyik sem. Petőfi megkérte a jegyzőt, hogy ha lehetséges, lennének szívesek neki egy forspontos kocsit adui Mező-Berényig. A jegyző kérdést tett biró uramhoz, van-e heverő forspontos? A biró félvállról felelte: »Bizony nem igen van itt most.« Ekkor a jegyző igy szólt Petőfihez: »Van-e az urnák igazolványa ?« Petőfi átaladta igazolványát. A mint a jegyző belépillantott, hirtelen felugrott, szaladt biró uramhoz, azt lerántotta a lóczáról a fekvéséből s ilyen szavakkal szólott hozzá: »Keljen fel biró uram, hamarosan 1 Petőfi Sándor áll előttünk. De hogy nem adunk, ha kell, akár tizet is.« A' dobost azonnal elküldték a városban kidobolni, hogy itt van Petőfi Sándor; a többi cselédet is mind hírmondóul elküldték. »Hol a kocsija?« — kórdék Petőfit. Mondta: hogy kint a piaczon van. Akkor a biró, jegyző, meg több érdemes urak megfogták kocsiját és maguk húzták be a városház udvarába. Rövid idő alatt tele volt a városház udvara néppel. Petőfit érdemes urak vállaikra vették, a nép között hordták és minden oldalról éljenezték. Majd egy magas állványra felemelték, a honnan hosszú beszédet tartott a népnek. Több órai ottani mulatás után kocsira ült családostól s a város lovain hozták el Mező-Berénybe. Ezeket maga Petőfi Sándor beszélte el nekem, akkoriban nálamlétekor. Az akkori gyomai jegyző neve: Csatt.

Ezeket jegyezte fel sajátkezüleg az öreg Petries Sámuel az említett kalendáriumba, mely most Petries Pál, biztosító-társasági hivatalnok birtokában van, a ki Orlai Somának testvére.

Minő érzelmekkel telten érkezett ő ide, az kitűnik azon leveléből, melyet ide érkezte után julius 11-én Arany Jánosnak irt, amelyben ez áll: „Családommal együtt ide a békési magányba bujdokoltam azon óhajtással, vajha soha többé a nyilvános életnek még csak küszöbére se kényszerítene sorsom; s most itt vagyunk s a mely perczekben végkép elfelejtem, hogy hazám is van, tökéletesen boldog vagyok.“

íme! ismét egy, rokon vonás az emberré lett Szeretet és Petőfi, Sándor között. Amazt, midőn Jeruzsálembe utoljára felvonult, a nép örömujjongva és hozsánna kiáltásokkal kisérte . utolsó utján; Petőfi Sándort Gyotnán vállára ^emelte a nép és kocsiját behúzta á városháza udvarára. Amaz sirva jöveudőlte meg hazájának romlását, midőn annak szent városából kő nem fog maradni kővön; Petőfi nem volt képes elviselni hazája szomorú sorsának gondolatát, csak úgy, ha elfelejtette, hogy van hazája.

Hát meg is próbálta azt itt, a »békési magányban1« Elfelejteni hazáját! Bele akarta magát élni a boldog családi életbe. Megírta akkor hét hónapos fiának életrajzát, oly hangon, melyben az ő meleg családias kedélye megható módon nyilatkozik. — Megemlékezvén ez életrajzban saját szülőiről is, a kik ép azon évben haltak el, igy ir: »Óh fiam, ha felnősz légy tisztelettel és szeretettél e két szent öreg emléke iránt, kik engemet oly végtelenül szerettek s kik tégedet is, ha meg nem halnak vala, oly végtelenül szerettek volna, mint csak szerethet anyád és apád.“

Hü barátja, Orlai Soma, mint ha csak sejtette volna, hogy utoljára látja barátjának kedves vonásait, lefestette őt »pongyolában, a mint a Bonyhay Benjámin öreg esztergályozott karszékében ül, mellette kardja, kezében csibuk.«

Bonyhai Benjámin és ennek angyali jóságu neje Kuczian Katalin régi ismerősei voltak a költőnek és feleségének. Amazt még 1842-ik és 1843-ik évi itt idézése óta ismerték. Szen- drey Julia pedig, mint 9—10 éves leány Bony- hayné nagyanyjánál, özv. Benka Adámnénál volt nevelőben, a kinek itt Mező-Berényben messze vidéken hires leánynevelő intézete volt. A költő és felesége ennélfogva egészen otthonosan

érezhették magukat Bonyhayéknál, a kiknél majdnem naponként megfordultak. Bonyhayné, a mint ő maga nem egyszer beszélte azt e sorok Írójának, sokszor göngyölte pólyába és altatta el a kis Zoltánt édes anyja helyett, a ki nem egy délutánt töltött nála. Petőfi Sándort meg Bonyhay többször bevitte magával, Gyulára, ahol ő akkor megyei főszámvevő volt, de családja itt lakott Mező-Berényben, melyet minden héten meglátogatott. _ Gyulán megismerkedett Szákál Lajossal, a megye 'akkori főjegyzőjével és népdalköltővel. Ennek házában találkozott annak unokatestvérével Sárosy Gyulával is, a forradalmi költészet ezen lánglelkü dalnokával. Ily rokonlelkek társaságában Petőfi kellemes órákat töltött, — Írja Bonyhay Benjámin hátramaradt jegyzeteiben.

Ugyancsak ezen jegyzetek közt ez áll : »Arra is tisztán emlékezem, hogy egykor Gyulán létünkkor épen megyei bizottmányi gyűlés tartatván, Petőfi is Szakáll Lajossal s velem együtt feljött a gyülésterembe, a hol, miután a zöld asztalnál neki is helyet csináltak, bizonyos — ha nem csalódom — az akkoriban a kul- tuszminister által megrendelt országos böjt fölötti vitába ő is beleőgyeledvén, hatásos nyilatkozata által közfigyelem tárgya lett« s felismertetvén, szájról-szájra járt a hir az ő ottlétéről.

Azonban mindezen szórakozások daczára az ő lelke, mely a haza sorsával összeforrt, nem tudott »felejteni.«

Egy nagyobb színmű Írásába fogott, melynek tárgya Karaffa és az eperjesi vértörvényszék. Gyors elutazása miatt ezt be nem fejezhette. »Meg van belőle az I-ső felvonás 1. jelenete egészen, mely Shakespeare modorában egy kiválóan sikerült népi jelenetet tartalmaz; a már csak töredék 2. jelenet Karaffát vezeti elénk bíráival és 30 hóhérával, a mi tehát eléggé mutatja, hogy a költő a cselekményeket egész borzalmukban kívánta rajzolni s ez által kora szenvedélyeire s a nemzet kitartására hatni.1)

Itt irta meg utolsó költeményét, a »Szörnyű időket« is. Ebben találhatók az ő vívódó lelke véres verejtékének gyöngyei. Az a kis kert, mely a Petricsék háza mellett levő mostani magtári épület helyén állott, volt az ő Gecsemáne kertje, melyben földre szegzett tekintettel nem egyszer járt föl s alá. „Én istenem, én istenem, miért hagyál el engemet*. Ez a gondolat képezi alaphangját e költeménynek, melyben a hazája sorsa felett kétségbeeső költő utolsó gondolatait megirá:

„Be kijutott a részed Isten csapásiból, oh hon 1“

kiált fel fájdalmában ! Majd amaz eshetőségre gondolva, hogy a „magyart“ végképen kiirtják a föld színéről, igy kiált fel:

„Egy szálig elveszünk-e mi?

Vagy fog maradni valaki Leírni e Vad fekete Időket a világnak?

S ha lesz ember, ki megmarad,

Eltudja e gyászdolgokat Beszélni, mint valának ?

S ha elbeszéli úgy, a mint Megértük ezeket mi mind: - Akad-e majd Ki ennyi bajt

Higyjen, hogy ez történet ?

Es e beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli Zavart ész meséjének."

A mi írva volt a végzet könyvében, annak be kellett teljesednie.

Kompromittált egyéneknek akkor csak a táborban volt biztos helyük. Neki is menekülnie kellett. Arra határozta magát, hogy a Dam janich főparancsnoksága alatt álló Aradra megy, honnan Radna felé még nyitva volt az ut Erdély felé is. Megfogadta tehát 10 frton Csipkár Pál mező-herényi szücsmester fuvarost, hogy másnap vigye őt családjával Aradra, esetleg Radnára s az útra elkérte Bonyhay kényelmes utazó nagy kocsiját.

Julius 17-én reggel korán Csipkár lovaival elment Bonyhayékhoz a kocsiért; mikor a kapun ki akart jönni, a fiatal lovak megbokrosodtak, elragadták a kocsit, úgy hogy az egyik kapuszárnyba ütödött s azt kiszakította; a lovak a kocsival az átalellenben levő Minich Ádám- féle magtárnak rohantak, ahba beleütődtek, minek következtében a kocsi rudja, egyik oldala s egy lőcse eltört.

Az Aradra menetel ennek következtében az napról elmaradt. A kocsit kovács által megcsináltatták, I Petőfi meghagyta Csipkárnak, hogy másnap korán reggel 5 órakor álljon meg a ház előtt. Csipkár ott is volt, de Petőfiék nem voltak még egészen felkészülve az útra. így lett 6 óra. Ez alatt honvédekkel rakott két kocsi vágtat el az ablak alatt, s megáll a piaczon. Az egyikben Eazessyt pillantják meg, behívják és ez magával hozza Kis Sándor ezredest is.

Kis mint Bem futárra, Szegeden járt s meg volt bízva, hogy Petőfit vigye magával.

H Petőfi életrajza. Ferenczi Zoltán 3 köt. 359. L

Hallván Egressytől, hogy Mező-Berényben van, érte került arra felé, Petőfi kedvetlen és habozó lett, s egyelőre tagadólag válaszolt, mintha érezte volna a feje fölött függő végzetet.

Utóbb feleségéhez ment tanácskozni, mi tévő legyen. Felesége azon választ adta, hogy bármerre is megy Petőfi, ő tőle el nem marad, vele megy. így rövid tanácskozás után reggeli 8 órakor a kocsi rúdját Nagyvárad felé fordították.

így beszéli el ezeket idősb Petries Sámuel a már fentebb említett kalendáriumban. »Petőfinek — írja továbbá, — sok holmija nálam maradt volt. Egy nagy koffer tele irományokkal s még azon felül kint. Megkért Petőfi és Pe- tőfiné, hogy annak hű őrizője legyek. A mi nálam meg is volt; sok helyt el is volt dugva és rejtve a félelem miatt.« Ezen holmikért aztán Petőfiné az 1850-ik év nyarán eljött volt s azokat magával vitte.

Tizenharmadik napra azután, hogy Csipkár lovai a Bonyhay kocsijával, melyben a költő családjával utazott, — vágtatva végig haladtak a körösi rév felé vezető utón, a költő örökre búcsút mondott földi hazájának.

1849-ik év julius 31-én a segesvári csatában beteljesedett jóslata, melyet azon év tavaszán, midőn mint pápai deák életének legboldogabb korszakában, lelkében az arany ifjúság mennyei képeivel eltelten, először jött volt Mezőberónybe, még ott Pápán szerzett, »Ideál« czimü költeményében vetett papirosra, midőn ezeket irá:

„Oh a puszta föld, ez nem az én hazám!

Itt a bus valónak hervatag körében

Bájolé alakkal, édesen, szelíden

Mi mosolygás rám.

Fenn elérhetetlen égmagas tetőkön

Isten szép alakkal rózsafényben áll j

Mely után epedve küzd a hév indulat

Mely után a szivek dobbanása gyulád

,Ott az ideál.1)

Ehhez az ideálhoz könyörgőtt már ő, mint ifjú, — igy szólván: . ,

„Hervadok te érted’ hullanak virágim Mint a gyenge rózsa nyári hév alatt 1 Légy kererveimnék édes égi bére Hintsd e sorvadó ajk égető tüzére

Szellemcsókodat.

Vagy ha zárva tőled e világ határa Oh ha karjaimba jőnöd nem szabad;

Ints, ragadj fel hozzád egy varázserővel,

Ints, hagyj összeforrni fényed szépségével Nélküled hejh! éltem kin és kárhozatI “

Ha ezt a költeményt összehasonlítjuk azon eseményekkel, melyek a költőt itt Mező-Berényben utolsó ittléte alkalmával érték : akkor megértjük hogy miért kellett annak a kocsinak össze törnie, mely őt Aradra készült vinni ? és ki küldte Egressy Gábort és Kiss Sándor ezredest ép azon a napon, midőn a kocsi összetörése miatt visszamaradt költőnek úti iránya felett határoznia kellett, — hogy az ő szekerét Arad helyett Segesvár felé irányítsák ?

Az Isten volt az, a ki itt Mező-Berényben »iw£eí£«-neki, hogy — mint egykor Illés prófétát a tüzes szekér és lovak égbe ragadták,

— a föld porába tévedt eme sovárgó lelket is

— ki elérhetetlen magas ideálokért hevülvén, a bus valónak hervatag körében hazáját nem lelhető fel, — »magához ragadja« és »hagyja őt összeforrni saját fénye szépségével.«

Onnan a „sötétkék égből,“ hol „aranyos ezüstös csillagfény koszorú gyanánt övezi fejét, hol megfüröszté lelkét a sugárözönben s lemosott magáról minden földi szennyet: onnan a csillagkörből hallatszik hozzánk „lelkének hymnus éneklése:“

„Áldás a honra, — Istenem Áldása rája!“

*) Csodálatos, bogy e költeményben, melyet Petőfi ifjúkori kisérletei közé sorolnak, eddig még nem látták azt a nemzeti korlátok közt mozgó és mégis onnan magasan kiemelkedő fölséges eszmét. ,mely e költeményt a héber szent költészet egyik remekének az „Énekek-éneké“-nek méltó társává teszi. Csakhogy mig emitt ennek ihletett költője a maga ' Jdedhához való-viszonyát, a kit úgy szélit „Szerelmes Hugóm, ón mátkám, én Galambom, ^Tökéletesem“, („Énekek éneke 5.,2.) igen érzéki vonásokkal' ecseteli, midőn költeményét mindjárt _ ily szavakkal kezdi: „Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival, mert a te szerelmeid jobbak a bornál“, addig Petőfi a maga „Ideálját“ nem „a bus valónak hervatag körében“ keresi, hanem „fenn elérhetetlen ég magas tetőkön, onnan mosolyog az le reá bájoló alakkal édesen, szelíden.“ S mig az egyházi hagyomány bölcs Salamon „<?a/am6“-ja alatt az „Anyasxntegyháíat“ érti, addig Petőfi a maga Ideáljában azt, a ki egyedül ^Tökéletesei magát az Istent látja, a ki „elérhetetlen égmagas tetőkön, szép alakkal rózsa- fényben áll.“ Bizonyos, hogy Petőfi isteni lelkenek eme fölséges megnyilatkozásában Schiller idealizmusának befolyása is érvényesülhetett. Do a mTezen'FőlfémSíy't SpéozffikuBíS'Tfiágyar Jellegűvé teszi, az az érzelemnek ama mélysége, mely az eszményi világ formáit reális tartalommal tölti meg, s a való világ keserveibe amannak fényét árasztja, hogy igy „ez árva lét elfeledve légyen" s az Ideál „szelíd ölének enyhe édenében“ üdvözüljön az „indulatcsatáktól zajló kebel.“ Mekkora szellem az, mely földi létének 19-ik évében ily magasra tudott emelkedni s ily látókörrel bírt! J. K.

3855/899.

Hivatalos hirdetés.

Gyula városában az 1899. évre előirt vármegyei katonaelszállásolási pótadó kivetési lajt8rom a vármegyei számvevőség által megvizsgáltatván, a szabályrendelet 5. §-a alapján augusztus hó 10-tól 25-ig terjedő 15 napra a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatik, s az bárki által is megtekinthető s netaláni észrevételek ugyanott nyújtandók be.

Gyula, 1899. aug. hó 4-én. 230 1-1

Dutkay Béla,

polgármester.

H i r e k.

Főispánunk házasodik. A kit a vasárnapi mező- berényi ünnepélyen egy toasztban büszkén vallottak a vármegyei ifjúság vezérének, de a ki nemcsak állásánál fogva, de mint a jók legkiválóbbja igazán és méltán vezére az egész vármegyének is, főispánunk elhagyja a nőtlen ifjak osztályát és családot alapit. Csütörtökön terjedt el egyszerre a vármegyében az eljegyzés hire, melyet mi is örömmel emelünk ki a többi hymen hírek sorából, mert kitűnő férfiút illet, kinek nemeB szive, fényes tehetsége és minden hasznos téren fáradhatatlanul munkálkodó egyénisége méltán igényelheti a teljes családi boldogságot. Dr. Lukács György főispán eljegyezte Plachy Sárikát, Plachy Gyula földbirtokos és néhai neje Szilárdy Elfrid leányát, néhai Plachy Tamás volt országgyűlési képviselőnek és özvegyének szül. Ruttkay Máriának unokáját. Alig lett köztudomású az eljegyzés hire, máris mindenfelől nagy számmal érkeztek az üdvözletek az uj vőlegényhez. A legelsők közt gratulált táviratilag Budapesten időző szeretett vezérének Békésvármegye tisztikara, a mely üdvözletre rövid idő múlva meg érkezett a köszönő válasz. De általános és őszinte örömet keltett a hir mindenütt és mi ez osztatlan örömben veszünk részt, midőn szívből kívánjuk, hogy szeretett főispánunk kedves mátkájával együtt találja fel a keresett állandó zavartalan boldogságot és e boldogság között sokáig szerencséltesse vármegyénket üdvöt hozó és sikert biztositó munkálkodásával.

Ülések. A vármegye közkórházi bizottsága dr. B o d o k y Zoltán vármegyei főjegyző elnöklete alatt julius hó 31-én ülést tartott, a melyben a közkórház és elmegyógyintézet költségvetéseire vonatkozó belügyminiszteri rendeletekkel foglalkozott. A közkórház költségvetéséből a belügyministep törölte a második segédorvosi állás díjazására felvett 600 frtot, melynek érvényben hagyása iránt a bizottság a miniszterhez feliratot intéz. Az elmegyógyintézet költségvetésében a dologi kiadásokat illető több tételt törölt, másokat pedig leszállított a belügyminiszter. Ide vonatkozólag a bizottság elhatározta, hogy miután a tervezett gazdasági telep számított jövedelme elesik, a fűtések üzembentartása pedig az előirányzottnál sokkal több költséget igényel, ezen kiadások felvételével pótköltségvetést készít és az ápolási dijak megfelelő felemelése iránt a belügyminiszterhez feliratot intéz. Intézkedett ez alkalommal a bizottság, hogy az intézetnél rendszeresített orvosi, kezelőtiszti, ápolói, valamint szolgai állások idején betöltessenek, A belügyminiszter az elmegyógyintézet üzemeinek akadálytalan megkezdhetése czéljából 15,000 frt kamatnélküli kölcsönt utalványozván, a bizottság az utalványozásért a ministernek, a kieszközlésért pedig a vármegye aüspánjánek köszönetét szavazott. — A tiszti nyugdíjintézet igazgató választmánya julius hó 31-én tartott ülésében Se hm idt Gyula vármegyei szám tisztet és K ub i k Gyula járási írnokot az intézet kötelékébe fölvette.

Felmentés és kinevezés A vármegye főispánja Hegedűs Lajos árvaszéki dijnokot állásától felmentvén, helyére Szűcs Győző díjtalan irodai gyakornokot nevezte ki.

A gyula-barakonyi vasút közigazgatási bejárásának jegyzőkönyvét a kereskedelemügyi miniszter azzal küldte le a vármegyéhez, hogy Gyulavári község vonaláthelyezési kérelmének tanulmányozását rendelte el és annak érdemében valamint az indóházi hozzájáró ut kérdésében is e tanulmányok alapján fog határozni.

Áthelyezés. Jakab Sándor m. kir. csendőrfőhadnagyot, a gyulai csendőrszakasz parancsnokát Aradra a szárnyparancsnoksághoz helyezték át. A főhadnagy úgy saját személyében, valamint bájos neje is általánosan kedvelt tagja volt városunk és megyénk társadalmának, azért távozásukat őszinte sajnálattal kiséri mindenki. Jakab Sándor helyére gyulai szakaszparancsnokul Hajdú Gyula magy. kir. csendőr- hadapródot osztotta be a minister, a ki már át is vette az ügyek vezetését.

A közigazgatási bizottság augusztus havi ülését folyó hó 14-ikén fogja tartani.

Goldis József püspök Gyulán. Az újonnan megválasztott aradi gör, kel. püspök Goldis József vasárnap délben a Nagyvárad felől jövő vonattal ment Aradra beiktatási ünnepélyére. A vonat bero- bogása után az uj püspök egyházmegyéjében Gyulán fogadta az első küldöttséget. Ugyanis az aradi konzisztorium nevében dr. Pap Ignácz szentszéki ülnök üdvözölte az uj püspököt, ki is meghatva köszönte meg a konzisztorium üdvözlését és többszörös „szetre-ászka“ mellett szállott fel kocsijába. A konzisztorium nevében megjelentek : dr. Pap Ignácz (Arad), Petrovics Arnold, dr. Moldován János (0.-8zt.-Anna), Singer János szentszéki titkár (Arad) és dr. Fejér György (Borosjenő.) A gyulai egybáztanács képviseletében Bezeán József, Biberea Péter, Popovits Jusztin jelentek a gör. kel. hívek közül mintegy 500-an voltak jelen. Az aradi beiktatási ünnepélyen és püspöki diszebéden résztvett dr. Lukács Gyöigy főispán;meg volt rá hiva, de távolléte folytán nem vehetett benne részt dr. Fábry Sándor alispán, ott voltak a gyulai gör. kel. lelkészek és Popovics Jusztin városi főjegyző. — Kétegyházán — mint onnan tudósítónk Írja — átutazásában szintén impozáns fogadásban részesült az uj aradi püspök. A pályaudvarra kivonult az egész község értelmisége s a szomszéd Elek, Otlaka, Sikló, Gy.-Varsánd, Nagy-Pél községek küldöttségei. A püspököt Trailescu kisjenői espers, Jank eleki főszolgabíró üdvözölték, Ardelean János két- egyházi lelkész leánya Aurelia pedig versben köszöntötte s egy díszes csokrot adott neki. A püspök meghatottan válaszolt, ígérve, ' hogy igazságos és jó pásztora lesz nyájának s végül áldását adta a jelenlevőkre,

Állami taniiók. A vallás és közoktatásügyi miniszter ifj. Such János, id. Such Jánqs, Petz Józsaf Mészáros Gyula és Irsa Ferencz okleveles tanítókat a csabai állami elemi népiskolához rendes tanítókká 'kinevezte, továbbá Lendvay Sándor nagy-paczali állami elemi iskolai tanítót eddigi minőségében ugyan ezen iskolához áthelyezte.

A gyulai lelenczház felállítása érdekében serényen folynak az előmunkálatok. A febérkereszt-egy- let — mint megírtuk — lelenczházul a Szent István-utczai Follmann-féle házat vette meg és azt a czélnak megfelelőleg Geszner József kőműves vállalkozóval alakíttatja át; megrendelték a belső berendezési munkálatokat is, úgy hogy a lelenczház