Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-07-23 / 30. szám

hoz, hogy az a mezőberónyi Petőfi-közgyű­lésre is vonatkozik, amint azt a közgyűlés jegyzőkönyve tartalmazza — értelmes, cir- cumspektusos emberek, akik nagyon jól tud­ják — hi|z becsületükre mondva, felháboro­dással szoktak ellene tiltakozni — hogy az egyházmegyét, illetőleg annak tekintélyes honneur tagjait ha nem is panszlavisztikus törekvésekkel — mert ez szerintünk is igaz­ságtalanság, sőt mi voltunk azok, akik mindig tartózkodtunk ily vádtól — de legalább is azzal vádolják, hogy magyar hazafiság, magyar ér­zület tekintetében súlyos kifogás alá esnek. És épen azért, mert ezt tudják, mert ezt érzik, mert ez ellen küzdenek, nagyon oko­san tették volna, ha már — akár helyesen, akár helytelenül — elnézték és nem kifogá­solták a templomnak istenitiszteleten kivül más czélokra való felhasználását: ne abból az alkalomból vetették volna fel a valláselvi kér­dést, ne akkor hozták volna az eltiltó hatá­rozatot, amikor a nemzet legnagyobb büsz­kesége, a nemzet adorált bálványa, a mithosz- szá vált Petőfi iránti kegyeletről van szó; ne olyan magasztos ünnepély alkalmából, amely talán még azokat is gondolkodóba ejtené, akik különben velünk együtt nem szívesen látunk egyebet istenitiszteleten kivül a tem­plomban, ha vájjon ily alkalommal szemben is intransigensek maradhatunk-e? Ez az óva­tossághiány bizonyára nagy hiba volt és épen nem járult hozzá a hazafiui s magyar érzü­lethiány szempontjából táplált aggodalmak és vádak elnémitásáboz. A közművelődési egyesület elnöke külön­ben, mihelyt az aradi határozatról értesült, lépéseket tett illetékes helyen az iránt, hogy ez a határozat a mező-berényi Petőfí-ünne- pélyre ne alkalmaztassék. Ezen közbelépés folytán és az egyházmegyei világi elnökség közrehatása következtében Sárkány Samuel püspök külön engedélyt adott arra, hogy a Petőfi-ünnepély a mező-berényi I. kér. ág. hitv. ev. templomban mégis megtartassák. Az. aradi határozat — e szerint — őszinte örömünkre reparálva lön. Elismeré­sünk és köszönetünk azoknak, akik eme re- paráczióhoz járultak és azt koncziliáns ma­gatartásukkal lehetővé tették. így tehát a közművelődési egyesület Petőfi emlékének szentelt közgyűlése templomban fog mégis megtartatni, a szent falakhoz méltó komoly ünnepélyességgel, németajkuak 'templomában felhangzik a magyar nyelv, a magyar kegye­let, a magyar érzület, a magyar hazafiság bizonyságaként s eme ünnepélyt Isten ő szent felsége is bizonyára az áldás malasztjában fogja részesíteni. T a n ü g y. A polgári iskolaszék és óvoda felügyelő bizott­ság folyó'hó 18-án Jantsovits Emil elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a községi óvodák 18"/,ao. évi tanügyi költségelőirányzata 2750 frt bevétellel és 2845 frt kiadással elfogadtatott. A polgári iskolai igazgató bét pontból álló jelentése letárgyaltatván, tudomásul vették a vallás- és közoktatásügyi mi­niszternek a polgári iskola 1897/g. évi számadására vonatkozó leiratát. Braun Mór és Czinczár Adolf­nak, czégjük huszonöt éves fennállása alkalmából szegénysorsu tanulóknak tankönyvekkel való ellá­tására 200 koronás adományáért jegyzőkönyvi kö­szönetét szavaztatott. A tornaegyesület által kikül­dött bizottság megkeresésére, melyben arra kéri az iskolaszéket, bogy a Gyulán régebben létezett és feloszlott torna klub által adományozott s azóta gyümölcsöztetett tőkét nevezett egyesület rendelke­zésére bocsássa, amennyiben az építtetni szándékolt tornacsarnok a mai igényeknek teljesen megfelelő lesz és a polgári iskola nö vendé kei lek mindenkor rendelkezésére állana, az iskolaszék elvben hozzá­járul a tornaegyesület kívánságához, de a gimná­ziumi kérdés végleges elintézéséig e tárgyban ér demleges határozatot hozni nem óhajt. A szóban forgó alap különben ez idő szerint 1380 frt. Pivár János ismétlő iskolai igazgató fizetése, tekintettel az e minőségében tét 'mesen felszaporodott mun­kára, 25 frtról 50 frtra emeltetett fel. Az ismétlő iskolák jövő tanévi költségelőirányzata 619 frt fe­dezettel és ugyanannyi szükséglettel, a tanyai is­kolák jövő évi költségvetése pedig 2425 frt fede­zettel és 3050 frt szükséglettel elfogadtatván, mi­után még néhány kisebb érdekű ügy tárgyaltatott, az ülés befejeztetett. Értesítés. Az orosházi m. k. állami polgári fiú iskola V. osztálya e tanév elején megnyillott, folytatólagosan az 1899/1900-ik tanév elejével meg fog nyílni a VI. osztály is. A nagy Alföld középső vidékén ez idő szerint csak az orosházi polgári fiú iskola teljes hatosztályu, a mely körülményekre a t. szülőknek és a tanuló ifjúságnak figyelmét ez utón is felhívom. Egyben felemlítem azt is, hogyha a polgári fiui-skolák várt reformja megvalósul, a mely reformon az illetékes körök állaudóan mun­kálkodnak -és ha a polgári iskolák hét osztályra ki­egészíttetnek: akkor a tervezet értelmében — a vallás- és közoktatásügyi miniszter szavai szerint — a «polgári iskolák záróbizonyitványa az egyéves önkéntességre is jogot ad és a minősítési törvény megváltoztatása esetében a reformált polgári iskola tágabb keretű minősítést, kvalifikácionális képesí­tést ad, a középiskolákéval egyenlőt.“ Az orosházi teljes hatosztályu polgári fiu-iskolának hét osztályra való kifejlesztése — a reform után — remélhető­leg azonnal mogtö rténik. Az e tanév elején meg­nyitott V. osztályt már is nagy számban keresték fel helybeli és vidéki tanulók, ez értesítésem czélja, tágabb körben tudtul adni iskolánk felső osztályainak felállítását és megnyitását. Orosházán, a vidéki ta nulók tisztességes, jó családoknál szállást és teljes ellátást méltányos árért kaphatnak. Hogy a vidéki szülők eddig is örömmel hozták ide gyermekeiket, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy e tanév­ben is 120—140 vidéki tanuló látogatja iskolánkat Minden e tárgyra vonatkozó kérdésre felvilágosí­tással kész örömmel szolgál az igazgatóság Oros­házán, 1899. julius hó. Nagy Lajos igazgató. Hírek. A mezőberényi Petőfiünnepély meghívói a mai napon küldetnek szét a közművelődési egyesület tagjainak, úgyszintén Mezőberény lelkes, hazafias közönsége között is szétoszlatnak. A programra ké­sedelmes kibocsátásának két oka is volt; első a közgyűlés megtartásának az aradi esperes! ülés ha­tározata folytán vitássá s kérdésessé vált helyisége, mely csak csütörtök este dőlt cl, nevezetesen ak­kor -jött meg a távirati értesítés, hogy Sárkány S. püspök a németajkú ág. ev. templomot a közgyűlés czéljaira átengedi. Ha ez az engedély meg nem jön, az esetben a közgyűlés a mezőberényi cv. ref. templomban lett volna megtartva, melyet az ev. ref! egyház Szabó János esperes már előzetesen nyil­vánított hozzájárulásával hazafias készséggel aján­lott fel a kegyeletes czélra. Másik ok volt a már említett körülmény, hogy a mezőberényi ünnepény az országos ünnepélyek közé soroltatván, a programm is a lehetőség keretén belül azonos u budapesti és segesvári ünnepélyével. Jókai Mór a közművelődési egyesületnek megküldötte ez alkalommal irt remek apotheosisát, melynek elszavalására az egyesület szerencsés volt Tanayné Halmi Margit úrnőt, a a débreczeni színház jeles színésznőjét megnyerni. A nagytehetségü ifjú színésznőt különben is kegye­letes kötelék fűzi Mező-Berényhez, mert boldogult édes atyja, a — fájdalom — oly korán elhunyt hírneves színművész Halmi Ferencz Mezőberényben született. A Petőfi-társaságot a mezőberényi ünne­pélyen, Bartók Lajos alelnök hivatalos értesitése szerint Abafi Aigner Lajos és ba lehető lesz: Vér­tesi Araold vagy Pap Zoltán fogják képviselni. Lelenczintézet Gyulán. Múlt számunkban meg­írtuk, hogy a bókésmegyei fehérkereszt-egyesület julius 13-án tartott közgyűlése elvben elhatározta, hogy alaptőkéjének felhasználásával Gyuláu egy lelenczintézetet létesít és a részletek kivitelével a választmányt bízta meg. Alig néhány nap eltelté­vel vasárnap tartott ülésében már eleget tett a választmány megbízatásának és a humánus czél megvalósítása tekintetében döntő határozatokat ho­zott. A választmány ülése élénk érdeklődés mel­lett folyt le és abban dr. Lukács György elnöklete alatt resztvettek Dombi Lajosné, özv. Fábry Már­tonná, Keller Imréné, Léderer Lajosné, Schröder Kornélné, dr. Fábry Sándor, Dutkay Béla, Novák Kamill, Deimel Lajos, Dr. Berkes Sándor, dr. Kun Pál és dr. Ladies László választmányi tagok, to­vábbá az országos fehér-kereszt egylet kiküldöttei­ként Tabody József cs. és kir. kamarás, az orsz. fehér- kercszt-egyesület alelnöke, dr. SzalárdiMór egyleti fő­orvos. Az ülést dr. Lukács György elnök azügy állásá­nak beható ismertetésével nyitotta meg. Tájékoztatta a választmányt az országgyűlésnek és a kormánynak a lelenczügy teréu legutóbb kifejtett tevékenységéről, az országos egyesület és a kormány között a lelenczin- tézetek lentartására nézve létrejött szerződés módoza­tairól. a választmány főbb feladatairól, melyek akövet- kezők: a központi és teleprendszer közötti választás, valamint a szükséges helyiség beszerzése, berende­zése és főleg a költségek mi módon való fedezése tekintetében az országos egyesület kiküldötteivel szerződésszerű megállapodás létesítése. Beható ta- tanácskozást folytatott azután a választmány az ügy részletkérdései felett, melynek során az orszá- gos egyesület kiküldöttei az intézet megvalósításá­nál a gazdaságosabb, megfelelő, és az országos egye­sület által elfogadott teleprendszer szerinti létesítést ajánlják, melylyel kapcsolatban Gyulán egy központi intézet létesittetnék, majd alternativ ajánlatokat tettek a fentartási költségek miként való fedezésére nézve. A tanácskozások eredménye alapján elhatározta végűi a választmány: hogy a békésvármegyei fehér­kereszt-egyesület Békésvármegye területén telep­rendszer szerinti lelencz-intézetet létesít és annak czéljaira Gyulán házat vásáról, azt mint központi intézetet berendezi és felszereli. A fentartásra és ennek költségeire nézve a választmány az országos egylet kiküldötteivel akként állapodott meg, hogy az egyesület által tartott 7 évet meg nem haladott korú leleuczek tartása, neveltetése, gyógykezelte­tése, esetleg temetésével felmerült összes költfége két, a tisztviselők és alkalmazott segédszemélyzet fizetését a központi országos Fehér-Kereszt-Egye sülét viseli az időszakonként megejtendő leszámo­lás szerint. A személyzet megválasztásának és alkalmazásának, valamint esetleg más módozatok mellett leendő fentartásra való áttérési jogát a vár­megyei egyesület fentartja magának és szabadon rendelkezik a központi intézet megvétele és fel szerelése után fennmaradó alaptőkéje felett. Hatá­rozatának végrehajtásával a választmány megbízta az egylet tisztviselőit mint végrehajtó bizottságot. A végrehajtó bizottság még a központi egyesület kiküldötteinek jelenlétében megkezdette működését, és első sorban is megvásárolta központi intézet czéljaira a kórház szomszédságában levő Follmann- féle házat 6000 frtért, a mely ház csekély átalakí­tással e czélra teljesen alkalmas lesz. Majd a fel­szerelés és fentartás módozatainak apróbb részle teire nézve állapodott meg és a hét elején a bi­zottság részéről dr. Lukács György, dr. Berkes Sándor és dr. Kun Pál Budapestre utaztak, ahol megtekintették az országos egyesület leleocz- házát, hol a szerzett tapasztalatok és nyert felvi­lágosítások alapján a felszerelés terveinek és költ­ségvetéseinek elkészítése iránt intézkedtek. Megál­lapodott még az albizottság, hogy a központi inté­zetben levő gyermekek gondozására két irgalmas nővért, ezek mellé két cselédet alkalmaz, az inté­zet orvosi teendőinek ellátását az erre vállalkozó dr. Kun Pál kórházi orvosra, az egész intézet fel­ügyeletét dr. Berkes Sándor tb. főorvos, kórházi igazgatóra bízza és az irodai teendők ellátására egy irodatiszti állást szervez, mindezen intézkedéseket pedig oly időben hajtja végre, hogy az intézet ez év szeptemberében már megnyitható legyen. A békés­megyei fehér kereszt egyesület ezeket az intézke­déseket tette meg eddig a lelenczintézet érdekében, — Akkor véletlenül nem volt senki sem mellettem. A rendőrhadnagy gondolkozott. Hogy mit gondolt, azt az arcza nem árulta el, de hogy nagyot gondolhatott, arról meg voltétm győződve, mert homlokán a vízszintes barázdák elsimultak és helyöket függőleges ránezok foglalták el. Rövidre reá felállt s komoly, hivatalos hangon ezt mondta; — Tekintettel arra, hogy uraságod nem tudja sem a háztulajdonos, sem a lakó nevét, a hol az esemény történt, miután nem tudja an­nak a nevét sem, a ki az állítólagos tényt elkö­vette, miután továbbá nem nevezhet meg élő tanút, a kivel a kihágást igazolhatná, végre miután szabályaink erre vonatkozó pontjaiban a víz megeMitve nincsen, tehát a víznek az ablakon való kiöntése kihágást nem képez: mindezeknél fogva panaszát figyelembe nem vehetem. Most én kezdtem gondolkozni s úgy tet­szett nekem, mintha a rendörhadnagy bölcsesé- gébe vetett bizodalmarn egy gyöngéd döfést szenvedett volna. De azért egy szándékos tévedéssel a had­nagyot kapitánynyá előléptetve, szerényen vá­laszoltam : — Tekintetes kapitány ur I Én abban a nem mérvadó nézetben vagyok, hogy séta köz­ben egy meg nem rendelt fürdőt senki sem tar­tozik elfogadni és hogy az általam szolgáltatott adatok, valamint az itt bemutatott tál nyomán nem lesz nehéz a tettes nevét megtudni és a tettet bebizonyítani, a mi a fődolog. A hadnagy szigorúan rám nézett. melynek szervezetét jövő számunkban közelebbről és részletesebben fogjuk ismertetni. Stefánia özvegy trónörökösné és a gyulai le- lenezház. Dr. Lukács György főispán a békésmegyei fehér-keieszt egylet elnöke, az egylet azon elhatá­rozását, hogy Gyulán lelenczházat létesít, távirati­lag közölte az egylet fővédnökével Stefánia főher- czegnővel. A táviratra kedden megérkezett Gmun- denből, ahol az özvegy trónörökösné jelenleg nya­ral a következő távirati válasz: Lukács főispán ur­nák Gyula. Ő fensége szívélyesen köszöni az érte­sítést és a legmelegebb jó kívánsággal kiséri a közhasznú törekvést. Bellegarde főudvarmester. Kinevezés. A vármegye főispánja a vármegyei közkórháznál üresedésben levő segédorvosi állásra dr. Virág Endre gyakorló orvost nevezte ki, aki már azelőtt is hosszabb ideig közmegelégedésre töl­tötte be ezen állást. Jóváhagyott határozatok. A m. kir. belügy- minister jóváhagyta a törvényhatósági bizottság azon határozatait, a melyekben a vakokat gyámolitó orsz. egyesület részére 50 frt, a temesvári siket-néma intézet támogatására 25 frt segélyt szavazott meg, végül a melyben Schmidt Iván várm. tb. fő­számvevő részére a vármegyei és községi pénzkeze­lési szabályrendeletek összeállítása és életbe lépte­tése alkalmával végzett rendkívüli-tevékenységéért 200 frt tiszteletdijat utalványozott. Megbízás. A békésvármegyei kir. államépité- szeti hivatal főnöke: H a v i á r- Lajos, nagyobb kül­földi tanulmányútra menvén, távolléte tartamára a hivatal ideiglenes vezetésével Király Sándor kir. segédmérnököt bízta meg a kereskedelemügyi mi­nister. Szabadságon. Csák György kir. tanácsos, pénz- ügyigazgató és dr, Liszy Viktor kir. ügyész 6 hétre szabadságra utaztak ; előbbi fiánkra, utóbbi pedig a koritniczai fürdőre. Az alföldi első gazdasági vasút kovácsháza- csabai h. é. vonalának műtanrendőri bejárása teg­nap történt meg. A bejárás vezetésével a kereske­delemügyi minister a vasúti és hajózási főfelügyelő­séget bízta meg, a melynek kiküldöttein kivül részt vettek azon Békés éa Csanádvármegyék az érdekelt községek képviselői és meghívottak is nagy szám­mal. A bejárás tegnap délelőtt 10 órakor Kovács­háza állomástól kiindulva vette kezdetét és azon Békésvármegye közigazgatási bizottsága részéről dr. Bodoky Zoltán várm. főjegyző és Haviár Lajos kir főmérnök vettek részt. A bejárás lefolyásáról jövő számunkban részletes hirt adunk. A gyulai gimnázium. Nátafalussy Kornél a nagyváradi tankerület kir. főigazgatója, a következő levelet intézte dr. Lukács György főispánhoz : „Méltóságos Uram I Örömmel értesültem folyó hó 4-én 724. szám alatt kelt nagybecsű átiratából, hogy Gyulán, Méltóságod bölcs irányítása mellett mozgalom indult meg, melynek czélja, hogy Békés vármegye eme minden tekintetben kiváló fontos­ságú székhelyén egy állami főgimnáziumnak adja­nak létet. Teljesen át lévén hatva e gimnázium szükségességének érzetétől, más felől meg lévén győződve arról, hogy a tervbe vett tanintézet csakis oly alapon létesülhet, mely a korszerű fejlődést lehetővé fogja tenni, egész készséggel van szeren­csém Méltóságodnak kijelenteni, hogy csekélyebb hatáskörömben minden lehetőt el fogok követni a nemes ügy czélhoz juttatása érdekében. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. Nagy­várad, 1899. julius hó 15-én. Nátafalussy Kornél s. k., kir. tanácsos, tankerületi főigazgató.“ Előléptetés. A földmivelésügyi minister Keller Gyula városunk szülöttét, a vezetése alatt álló mi­nisztériumba szolgálattételre beosztott gazdasági tanintézeti segédtanárt, gazdasági tanintézeti ren­des tanárrá nevezte ki. A képviselőtestület folyó hó 26-án délelőtt 9 órakor a városháza nagytermében rendkívüli köz­gyűlést tart a következő tárgyakkal: 1. Polgármes­teri jelentés a községi választók névjegyzékének összeírására megválasztandó küldöttség tárgyában. 2. Békésvármegye közigazgatási bizottságának határo­zata a Petőfi-utcza építkezési vonalának megálla­pításának tárgyában a tanács véleményével. 3. A közigazgatási bizottság határozata az építkezési vo­— Hogy az ilyen vizsgálatoknál mi a fő és mi.a mellékes, azt nekem jobban kell tud­nom, mint az urnák. Szerettem volna erre a válaszra kipukkadni mérgemben, de nem mertem ezt tenni, mert attól féltem, hogy ismét csak azt fogom hallani: az urnák nincsen igaza, mert haragszik. Hanem ebben a perezben az a gondolat fordult meg az agyamban, hátha én most visszaadnám ennek az embernek egy trompfban mindazt, a mit ma részletekben zsebre kellett vágnom. — De kapitány ur 1 — mondám oly hangon, mintha a postamesteri kurzus sikeres befejezté- röl most tettem volna le a vizsgát — én ide jöttem igazságot keresni és nem hagyom ma­gam elutasítani oly indokolással, mely egy agy- lágyulásban szenvedő szitakötőhöz sem méltó. A hivatalos auktoritás ellen elkövetett ilyetén merénylet már egy minisztert is kihozott volna a sodrából, mennyivel inkább egy rendőr­hadnagyot. Dühösen rám kiáltott: — Hogy merészel engem itt hivatalomban igy sértegetni ? Mi ? Ezt a düh-kitörést vártam. Előre léptem s oly ártatlan arczczal, mint egy grönlandi diplo­mata, mondám: — Hadnagy ur! Mért haragszik? Nem ös- meri a magyar közmondást: a ki haragszik, an­nak nincs igaza. Nem sokáig élvezhettem a kielégített bosz- szu édes érzetét, mert amint láttam, hogy a hadnagy a csöngettyühöz nyúl, fogtam a kala­pomat és mélyen meghajtva magamat, köszöntem : — Alázszolgája. Kohányi Róbert. vehemencziával a kalapomra s onnan le a kabá­tomra folyik, mit egy nagy koppanás követett. Ijedten felnézek a ház emeleti ablakára s keresem azt, a ki ezt a második keresztelést végezte. Hát egy nőcseléd hebegve bevallja, hogy lábai iránti kíméletből egy mosdótál tar­talmától ezen a már nem szokatlan utón akart megszabadulni s mikor észrevette, hogy engem leöntött, ijedtében a tál is kicsúszott a kezéből. Na már most szerettem volna látni azt a fatuskót, a ki erre meg nem haragszik. Nekem kettős okom volt haragudni, mert sem a kala­pom, sem a kabátom nem volt még kifizetve. Mert tetszik tudni, nálunk családi szokás a ruhát csak akkor kifizetni, mikor már a handlé kezébe kerül. Azt tartottuk, hogy önmagunk iránt bizalmatlanságot árulunk el, ha azonnal fizetünk. A cseléd mentegetőzése éppen nem csilla­pította le haragomat. A vizet magamról lerázva, mérgesen kiáltottam feléje: — Hallja! ezért az ostobaságért lakolni fog. Az utcza nem a szenyvizek levezetésére létesített csatorna, hanem a város testén át vezető ér, melynek rendeltetése, a közlekedést, mint a haladás egyik elengedhetlen feltételét — elősegíteni. Be se végezhettem — igaz — kissé nagyon is tudományos színvonalon tartott fejtegetése­met, mert a szobaleány, ki, mellesleg mondva, nagyon hátul állhatott, mikor a szépséget osz­togatták, — a tőle telhető legnyájasabb hangon azt mondta: _ Ne haragudjon az ur! nem hallotta a ma gyar közmondást: a ki haragszik, annak nin­csen igaza. Na, — gondoltam magamban — ezt a szem­telenséget nem hagyom magamon száradni. Fel­jelentem és elégtételt kérek. De mi alapon ? Arra emlékeztem, hogy egy helyhatósági rende­let 5 frtig terjedhető büntetés terhe alatt tiltja a csontokat, szemetet, tollakat az utczára ki­dobni. És ez okosan is van, mert czivilizált államban a szemét elhordását nem a közönségre, hanem a szemetes kocsira bízzák. De a vízről ott nem volt szó. Ejh! mindegy, megkisértem. A mosdó-tálat, mint corpus deliktit, hónom alá vágva, csűrön ’vizesen felmegyek a rendőr­ségre. A kapitány nem volt a hivatalban, a mi nem lepett meg, mert köztudomású dolog, hogy a rendőrkapitányok mindég külső szolgálatban vannak, ha az irodában keresik és megfordítva. Helyette a hadnagy fogadott. Rendkívül biza­lom gerjesztő arcza volt s első tekintetre lát­szott, hogy hivatása magaslatán áll. Erről tanús­kodott vízszintesen barázdázott homloka, a mely élénken emlékeztetett a szabadságharezot feltün­tető Raksányi-féle mappára. Miután nationálémat leirta, nyájasan kér­dezte : — Hány órakor történt ? — Körülbelöl | órakor. — Hogy hívják a háztulajdonost ? — Nem szolgálhatok vele. — Hát ki lakik abban a házban ? — Avval még kevésbé szolgálhatok. — Hát hogy hivjá| a leányt ? — Engedelmet kérek, én azt nem tudom, leány-e vagy asszony, a nevét meg éppen nem tudom. — Hát van-e tanúja?

Next

/
Oldalképek
Tartalom