Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-07-23 / 30. szám
30-ik szám XXXI. évfolyam. r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . . 5 frt — kr. Fii évre .... 2 „ 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ L Egyes szám ára 10 kr. J Gyula, 1899. Julius 23-án. Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: DEC ó b. n DD á v i cL. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz báza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Birdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. L ____ Meghívó . Békésvármegye közművelődési egyesülete Petőfi Sándor halála félszázados évfordulója alkalmával a halhatatlan költő emléke iránti kegyeletből Mező-Serényben 1899. évi julius 30-án, vasárnap d. e. 11 órakor a mezőberényi ev. egyház Széchenyi-téri templomában d i s z-ii lést tart, a következő tárgysorozatt al: Elnöki megnyitó beszéd . . Lukács György. Petőfi Sándor Mező-Berónyben ifj. Jeszenszky Károly. Elnöki zárszó........................, . Közgyűlés után felvonulás a piacztéri Beréuyi (volt Petries) féle házhoz, hol Petőfi Sándor háromszor és utóljára halála előtt két héttel (1849. évi julius 5-ikótől 18-ig) lakott. A közművelődési egyesület kegyelete jeléül ezen házat Petőfi Sándort ábrázoló emléktáblával jelöli meg a következő ünuepélyességgel: „Hymuuaz“ énekli . . Az iparos ifjusáy dalköre. „Óda“ irta és szavalja . Szabolcsba Mihály. „Apotheosis“ Petőfi halálának félszázados évfordulójára, irta Jókai Mór, szavalja lanayné Balmy Margit. „Szózat“ énekli .... Az iparos ifjúság dalköre. Délután 2 órakor közebéd a Magyar Király szálloda dísztermében. Ezen hazafias, kegyeletes ünnepélyre, melyen a „Pe- tőfi-Társaság“ is küldöttségileg képviselteti magát, a nagy közönséget meghívja Gyulán, 1899. évi julius 2'2-én. Békésvármegye közművelődési egyesülete: Kóhn Dávid, Lukács György titkár. elnök. A Petőfi ünnepély. Hazafias, kegyeletes és bizonyára lélekemelő szép ünnepély színhelye lesz a jövő vasárnap Mezö-Berény községe. A magyar nemzet legnagyobb költője, a bűbájos szavú dalnok, a szabadságharcz Tyr- taeusa halhatatlan emléke iránti tiszteletét rójja le Bókésvármegye közművelődési egyesülete s Mezö-Berény lelkes, hazafias közönT Á. R C Z A.. Huszonöt év. — Kner Izidor foglalkozása 25 éves jubileumára. — A munkának szolgálatában: Egy emberöltőt zársz le ma, Köszöntsön ez nap sziveinknek Örömtelt üdvözlő szava. Pályád és életed Borán is Nagy fordulót jelent e nap, Szegényebb lettél éveidben, Tapasztalásban gazdagabb. Kern a kufár kalmári szellem Vala vezérlő csillagod, S mig más reklám dobját ütötte : Dolgoztál — s ajkad hallgatott. S a mig a nagy vásári zajban Az győz, ki jobban kiabál, Egy csillag csalt téged magasba 1 A fényességes — ideáll S mégis, habár távol vidéken, —Tanuk reája mi vágyónk — Sokat köszön neked hazánkban Fejletlen, zsenge iparunk. Munkás kezgj^ meg nem pihenve Serényen egyre dolgozott, S a jó talajba ültetett miig Ma már gyümölcsöt íb hozott. A mag kihajtott és az ágon Gyümölcs érik, virág nyilik; hl eved Gutenberg katonái Ma tisztelettel említik. S e nap neked és iparunknak E kis csapat mást nem kiván, Csak fuss soká tovább a fényes, Tündöklő ideál utáni Hervay Frigyes. 8égé, ama hajlék előtt, mely szerencsés volt Petőfi Sándort három ízben vendégének fogadhatni, ama ház előtt, mely a megdicső- ült költő utolsó állandó tartózkodási helye volt Magyarországon, ahonnan a sors kifür- készhetlen végzete sodorta őt Erdélybe harcz- mezőre hősi halálban örökre megdicsőülni. Dr. Lukács György főispáné mint indítványozóé s Békósvármegye közművelődési egyesületéé az érdem s dicsőség, mert ők kezdeményezték a mozgalmat és kegyeletes kötelességet, mely e nemzetre hárul Petőfi Sándor megdicsőülésének íélszázados évfordulójának megünneplésére nézve. Békésvármegyc közművelődési egyesülete ugyanis még múlt év deczember havában határozta él, hogy Petőfi Sándor halálának 50 éves fordulója alkalmából a nagy költő mező-berónyi lakását emléktáblával megjelöli s hogy ugyanakkor kegyeletes ünnepélyt szentel a halhatatlan dalnok emlékének. A bóké8várraegyei közművelődési egyesület eme határozata, ha nem is döntő, de legalább is emlékeztető s bizonyára inspiráló ok is volt arra nézve, hogy julius 30-ika ne vonuljon el a nemzet krónikájában anélkül, hogy a dal, szabadság és hősiesség halhatatlan bajnoka, hozzá s a nemzethez méltó kegyeletes visszaemlékezésben részesüljön. Annál inkább fájdalmunkra szolgál, hogy a mező-berényi ünnepély előkészületeinek — úgyszólván — végstádiumában olyan kínos incidens jött közbe, mely a hazafias, kegyeletes ünnepély megzavarását maga után vonhatta volna, sőt az ünnepélyt bizonyos fokig meg is zavarta : nevezetesen az incidens folytán és annak hatása alatt Mező-Berényben a kedélyek annyira deprimálódtak, hogy az ottani helyi rendező bizottság, a közművelődési egyesület által tartandó díszközgyűlés és emléktábla leleplezésén kívül általa rendezendő népünnepély tartásáról lemondott. A kínos incidens immár megszűnt, a minek igazán örvendünk. És mert megszűnt, nem esünk abba a hibába, hogy azt hosszasan tárgyaljuk, de az ügy sokkal komolyabb volt, semhogy néhány tárgyilagos megjegyzést még most is elmulaszthatnánk. A mező-berényi németajkú ág. ev. egyA kinek soha sincs igaza. Már az igaz, peches ember vagyok. Ha reggel könnyű ruhát öltök, délfelé bizonyosan hidegre fordul az idő; ha köpenyeggel, esernyővel indulok útnak, egy órára reá kisüt a nap. Minden a mibe kezdek, rosszul sül el. Mig sok ember kezében az anyag is arany- nyá változik, nálam ellenkezőleg, az arany is —, bocsánat! — azt nem tudom, hogy mivé válnék, mert arany még nem volt a kezemben. Nem mondom, hogy másnak is nem jut ki a bajból, de más legalább meghallgattatást talál, ha baját elpanaszolja. Én még azt sem tehetem, mert részvét helyett mindenütt közönynyel találkozom, igazság helyett rideg elutasításban részesülök. Hogy járok a minap ? Beállít hozzám a végrehajtó, ó zálogolni akar. — Miért? — kérdém. — Ön tökekamat adóban 64 frt 86 krral adós. — Tőkekamat adóban, én, az i frt 20 kros diurnista? Ámultamban csaknem nyitva felejtettem a számat. Csak nagy nehezen nyögtem ki — Kinek? — — Hogy kinek ? — az nem tartozik reám, válaszolt a végrehajtó. Az én tisztem csak a zálogolást eszközölni. Szaladok a városházára, tán kapok ott felvilágosítást. Egy jó arczu, szemüveges úrhoz utasítottak. A szemüveges urak többnyire jó emberek. Meghallgatva panaszomat, akkora könyvet csapott fel, mint a Hesszen-Darmstadt herczeg- ség. Lapozgatott előre, lapozgatott hátra, végre ház presbyteriuma, — bocsássuk előre anélkül, hogy akár a közművelődési egyesület, akár a mező-berényi helyi bizottság mint ilyen, erre vonatkozólag lépéseket tett, sőt anélkül, hogy erről előleges tudomása is lett volna, —saját kezdeményezéséből és így önként azt az egyhangú határozatot hozta, hogy a közművelődési egyesület Petőfi szellemének szén telt mező-berényi diszközgyülésének színhelyéül felajánlja templomát, mely ajánlatáról értesítette Lukács György főispánt, mint a közművelődési egyesület elnökét,' a ki a szives ajánlatot elfogadta s arról hazafias köszönetének nyilvánításával a mező-berényi ág. ev. egyház presbitériumát értesítette. Ezen bevégzett tények köztudomásúak voltak és lehetetlen volt az esperesnek róluk nem bírni tudomással. És mi történt ? Az arad-békésmegyei ág. ev. egyházmegye Apádon tartott közgyűlése, Koren Pál esperesi jelentése kapcsán — mint azt megírtuk — a mezőberényi ág. ev. egyház eme autonom hatáskörben hozott határozatát hivatalból tárgyalás alá vonván, a hivatalos jegyzőkönyv tanúsága szerint ezt a határozatot megsemmisítette. Mellesleg említve : az aradi közgyűlésen résztvett szavahihető, komoly férfiak azt állítják hogy a közgyűlés csupán jövőre vonatkozólag mondotta ki, hogy a templomok isteni tiszteleten kívül semmi egyéb czélra nem lesznek felhasználhatók és hogy ők csupán azért járultak hallgatag ily határozat hozatalához, mert ama hiszemben voltak és vannak, hogy az esperességi közgyűlés határozata a mező-herényit nem érinti s arra nem vonatkozik. Részünkről a jegyzőkönyvi határozatot tartjuk irányadónak és ez az, amelyre szükségesnek tartjuk néhány megjegyzést tenni. Ha az aradi határozat egy esztendővel ezelőtt történik, óvakodnánk a fölött diskus- sióba, annál inkább pedig kritikába bocsátkozni. Óvakodnánk pedig azért, mert ilyen esetben az, hogy az ág. ev. templomok isteni tiszteleteken kívül egyéb czélra is felhasználhatók legyenek-e vagy nem ? tisztán egyházi belügyi, mondjuk dogmatikus kérdéssé válnék, amely fölött csakis vallási szempontból hogy világosabban lásson, szemüvegét a homlokára tolta. — Tetszik látni? — mondta — itt fehéren feketével áll: Sandaházi kölcsönzött Jobbágynak 8-as kamatokra 800 forintot. Ez után jár 64 frt 86 kr kamat-adó. Ez oly igaz, mint a szentirás. — De kérem, én életemben még nem láttam ennyi pénzt egy summában. Hogy adhattam volna valakinek ily összeget költsön ? — Az nem az én dolgom, — válaszolt a pápaszemes ur, miközben szemüvegét mélyen az orrára húzta, hogy látását ne zavarja. — Itt névcserének, vagy más tévedésnek kell lenni — mondok. — Az lehetséges, de önnek fizetni kell. — Én pedig nem fizetek, mert nem tartozom I — vágtam oda dühösen. És tetszik tudni, mit mondott nekem erre az a pápaszemes ur? azt mondta: — Ne mérgelődjék az ur 1 A magyarnak van egy kipróbált régi közmondása: a ki haragszik, annak nincsen igaza. Most azt kérdem önöktől: nem furcsa dolog azt kívánni tőlem, hogy ne mérgelődjem, ha tudtom. és akaratom ellenére tőkepénzessé tesznek ? De bár mennyire mérgelődjék az ember, az éhséget a harag nem csillapítja, a min a feleségem eleget busul, mert ha úgy lenne, sok kosztpénzt takarítana meg rajtam. Nálam ellenkezőleg van: a harag csak fokozza az étvágyat, a mi a feleségemet ugyancsak boszantja. Bemegyek hát egy fogadóba s rendelek egy böftököt. Még utána kiáltottam a pinezér- nek, hogy hamar meglegyen. lehetne szóllani. És ily esetben a kontrovers kérdéshez a hazafias érzületnek semmi köze sémi volna; annyira nem volna, hogy mi ép úgy óvakodnánk a magyar hazafiuság, a magyar érzület kifolyásának mondani azt a nézetet, mely a templomot más czélra is felhasználni engedi, mint hazafiatlanságnak és magyar érzület hiányának azt a nézetet, mely a templomot csakis isteni tiszteletek tartására szánja. Elképzelünk oly esetet is, amidőn az előbbi álláspont mellett olyan egyének küzdhetnónek, a kik hazafiui s magyar érzület szempontjából kifogás alá jöhetnek, mig utóbbi álláspont mellett olyanok, akik e tekintetben nemcsak kritika fölött állanak, hanem mint telivór magyar chauvinisták ös- meretesek. Sőt e czikk Írója — anélkül hogy magának csalhatatlanságot vindikálna — egyéni meggyőződését illetőleg beösmeri, hogy ő a templomot, és pedig bármely hitfelekezetü legyen az, csakis szorosan vett isteni tisztelet czéljaira használná fel és száműzné be'lőle a vizsgákat, sőt egyházi gyűléseket is, mely utóbbiakon akárhányszor olyan kényes és gyűlöletes ügyek és olyan hangon tárgyaltatnak, amely ügyek és amely hang mindenhez inkább méltó, mint Isten házához. Mondjuk, hogy ha az aradi gyűlésen tar valy vettetik fel a kérdés, tisztán valláselvi szempontból^ mi nemcsak nem találjuk azt kifogásolandónak, hanem egyéni rokonszen- vünkkel, egyéni meggyőződésünkkel azok közé állunk, akik a templomot csakis isteni tiszteletre engedik használni. A jelen esetben azonban az a meggyőződésünk, hogy a kérdés felvetése ép úgy, mint a hozott határozat, inopportunus és szerencsétlen volt, mert olyan előzmények s olyan körülmények között történt, melyek szinte provokálják azt a látszatot, azt a feltevést, hogy úgy az iuditványt, mint a határozatot nem tisztán valláselvi, hanem igen is a magyar hazafiasság, a kegyelet, a magyar érzület iránti — enyhe szót keresünk és alkalmazunk — érzékhiány inspirálta. Az indítványozó esperes és a határozatot hozó közgyűlés — utóbbinak ama tagjai, akik azzal a tudattal járultak a határozatMintha csak ritkaság lenne nálunk az ökör Is valamely szomszédállamból most hozták volna a marhahúst, oly soká várakoztattak meg érte. Végre nagy nehezen megkapom a böftököt, de az — uram fia! — oly kemény volt, akár csak a csabai marhahús. Hívom a főpinezért: Én nem voltam kiváncsi megtudni, hogy milyen húsa van annak az ökörnek, melyet Noé a bárkájába felvett. Úgy látszik a főpinezér megértette a czél- zást, a legédesebb mosolylyal kérdezte : — Nem méltóztatnék parancsolni egy finom fiiét? Ez a czinizmus dühbe hozott. Az éhes embernek különben sem sok kell, hogy dühbe jöjjön. — Ember! — kiélték, — milyen lehet a fiié oly ökörből, melynek már a böftökje is ilyen kemény. Egy angol lord flegmájával vágta vissza: — Egyék nyugodtan s ne haragudjék, mert a ki haragszik, annak nincs igaza. Mit tehettem ? fizettem és éhesen tovább mentem. Délután egy kis dolgom volt a telekkönyvnél. Méltóztatnak ösmerni a telekkönyvi hivatalt. Ez az a hivatal, hol az alfabettából csak a három első betűt: az a., b., c-t ösmerik. De ezt azután jobban ösmerik a miatyánknál is. A telekkönyv egy sötét mellékutczában volt elhelyezve, valószínűleg bizonyos megszorult gavallérok iránt való gyöngéd figyelemből. Az ut oda egy keskeny utczán vitt keresztül. Egyszer csak érzem, hogy valami folyadék nagy
