Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-20 / 34. szám

csakis a budapesti magyar nemzeti és a kolozsvári múzeumok múlják felül: Magyarországon tehát Bé- késvármegyónek van a harmadik helyet megillető múzeuma.

Tekintsünk szét Gyulán a Göndöcs-fele népkertben felállított múzeumban ; a pavillontól jobbra eső csinos oszlopcsarnokos épületben van felállítva a muzeum, melynek régiségtárában szemlélhetők az ősállatok csont maradványai, ezek között feltűnően nagyok a raammuth agyar és fogdarabok, továbbá ritka példányai láthatók a kő, csont, bronz és vas korszakbeli leletek gyűjteményeinek; ezek közül említésre méltó egy hadi sisak Kr. e. mintegy 500 év előtti időből; itt látunk továbbá a kelta, görög és római korszakból való bálvány szobrocskákat; bronz sarlók, csákányok, buzogányok, kardok, nyakdiszek, karpereczek, csattok, íibulák, stb. szép példányokat. A régi pénzek közül különösen felemlitésre méltók, a római császárság korából valók, valamint a hun és az Arpádházbeli magyar királyok korabeliek; folytatólagosan korunkig, úgy a magyar, mint a külföldi érezpénzek sokasága szémlélhető. Van továbbá egy szép külön gyűjtemény-csoport különböző korból való etruszk ipari készítményekből. Gazdag kiállítású könyvtárában a többi értékes müvek között vannak remek pélrj dányu imakönyvek az 1500., 1600. és 1700. évekből, nem különben bibliák és egyébb vallásirodalmi régiségek, valamint nemesi családok történetei, a többek közt egy érdekes tartalmú kalendárium az 1661. évből; a vallás irodalmi tudományos könyveken kívül számos más tudományos és irodalmi nevezetességű, sokát érő müvek is találhatók és még sok értékes régiségi tárgyak, melyeknek tartalma a tórszüke miatt itt fel nem sorolható.

Tekintve a fent elsorolt megyei régiségeink tartalmát, azoknak érdekességét és mindnyájunk részére tanulságot nyújtó tárgyakat, akik csak teheti, ne mulassza el megszemlélni és azokat jó akaratulag régiségi gyűjtemények adományozásával gyarapítani, hogy idővel elmondhassuk azt, hogy a békésvármegye: muzeum jó hírnevének minden tekintetben megfelel.

Koncsek Gy. József.

A gyulai szőilők felújításáról.

A „Békés“ múlt heti számában Scherer Benedek kollegám tollából egy czikk jelent meg, melyre némileg észrevételeket kell temem.

Hogy amerikai alanyra oltott szőllővel kell fölujitanunk kipusztult vagy pusztuló szol lő területeinket, azt Gyulán már mindenki tudja s a múlt télen közzétett czikkeimből nálunk alkalmas alanynak bizonyult ßiparia Portalis neve is szintén ismeretes, sőt amennyiben ezen alany alkalmazása már egyesek által ki is próbáltatott: az újra telepítés miként való eszközléséről s az alkalmazandó alanyról beszélni, azt hiszem, túlhaladott álláspont. Arról pedig, hogy való-e anyagi haszon czéljából nálunk olyan költséggel, fáradsággal és idővesztéssel újra telepiteni, mint azt az oltott szőllő általi recontstuálás megkívánja: a hajdani gyulai basával felelhetünk, ki a gátat rakó lakosoktól azt kérdezte: „Volt-e itt valaha viz, mert, ha volt, hát lesz is!“ Minek utána itt volt szőllőtenyésztés, hát lesz is. Éu meg hozzá teszem, hogy legyen is!

Bármilyen nagy terület a homoki szőilők területe, az még mindig egy tized részét is alig teszi Magyarország hajdani szőllő területeinek. A túltermeléstől tehát egyideig nincs mit félni. Különbet) is egy olyan népességű város, mint Gyula, ha saját fogyasztására termeli is a bort, mégis kijöhet a szőllő költséges tenyésztésével.

A legsilányabb vinkó hektolitere is tartalmaz 8 kiló ezukrot és ez 50 krjával 4 forint; a többi pénzértéket képviselő vonat anyagokkal és magával a bor nevében rejtő értékkel 5 írtat a gyulai bor mindenkor megér s a fogyasztási adó 6 írt 31 kr hozzáadással, valamint kimérési és egyéb korcsmái költségekkel együtt kerekszámban 7 forintra emelt kiadások többletével 12 írtért helyben mindig ér tékesjthető, mert ha ily olcsón mérnék a bort, bizonyára elfogyna mindig helybeo a helyi termés, sőt elfogy, ha kétszer annyi fog teremni az oltásokon, mint eddig, mert az olcsó bort a környék sem kerülné el.

Ha pedig oly mértékűvé emelkednék az újra alakított szoflok termése, hogy azt a lakosság sem el nem fogyaszthatná, sem el nem adhatná: még mindig vau egy mód a kezében, mely által úgy be fektetett tőkéjének, mint fáradtságának kamataihoz hozzájuthat és ez a Cognac-gyártás.

Az újra telepites kérdésében én szerintem nem az a lényeges, hogy más növénynyel beültetve kevesebb fáradtsággal többet jövédelmez a föld, mert ezen állítást minden régi és minden uj szőllő-ter- melő kétségbe vonja és mint felületes frázist eldobja s a magyar vállalkozási szellem hiányának vagy a tőke és munka közötti irtózatnak rója fel, hanem az a lényeges, hogy az újra telepítés minden tulajdonosnál és minden munkásnál bizonyos szakértelmet föltételez, mely szakértelem hiányában azokban a közönséget nem elriasztani, hanem kitanitani kell. Azoknak a feladata tehát, kiknek akár úgy került a szőllészet és borászat terén a tudományuk, hogy elébb dilettánsok voltak és saját kárukon ta nultak, akár pedig úgy, hogy szakoktatásban részesültek — mint jó magam — azután pedig búvárkodtak is, tanulmányoztak is, mások tapasztalatait is felhasználták, kötelességök teljes jóakarattal és odaadó buzgalommal oktatni, felvilágosítani, tanítani a közönséget és a szakértelem nívójára emelni. Bármennyire csökönyösnek és maradinak ismerjük is polgártársainkat, nekünk tanítóknak nem szabad megretirálni a föladat nehézségétől, mert egykét látható, tapasztalható példa és esetleg érzékenyen büntető hibás eljárás majd megtanítja őket arra, hogy a szakértelemmel adott tanácsra hallgassanak, A nép mindig fiatal marad és legjobban tanul saját kárán. Hogy pedig a tanulásban egy nemzedék anyagilag és erkölcsileg tönkre menjen, azt az elöljáróságnak nem szabad engedni és ezert kell az általam már két ízben hangoztatott „hegyközséget“ akár a tanács, akár a birtokosok kebeléből megalaki tani. Ha nem bizonyulna szavam a pusztába kiál tóénak!? Mindegy, én megtettem azt, amit tehettem, a többiért feleljen más!

A birtokos és munkás szakértelmét fejleszteni és arra képesiteni nem csak tanacs adás vagy pél da adással ikell, hanem az olvasó-körökben vagy a városházán rendezendő felolvasások, előadások által, sőt a helyszínén tartott előadások és útmutatások által is. Ilyen előadások tartására a szakértőknek vállalkoznak kell és az illető elöljáróságnak pedig tekintélyt és érvényt szereznie.

A szakértelem fejlesztésére nézve hozzánk kell édesgetni olyan szakértőket, kik a vinczellér kép zőkben életczélokul tűzték polgártársaiknak tudományukkal használni, mint pld. itt a „szóllőtele- pi tő-szövetkezet“ vagyis inkább „Triumvirátus“ szőllő-kezelője Puskás József, azonfelül pedig az olyan munkás ifjakat, kik vinczellériskolába akarnának menni, — mint amilyen ifjú jelenleg is van egy — vagy a városnak, vagy a „Hegyközségnek* tehát a társadalomnak a saját költségére kellene, nem csak kellene, hanem kell is a vinczellérképző iskolába küldeni, hogy azután itt müködésök által a munkásokat a rendszeres szőllőmüvelésre megtanítsák, képezzék.

Amaz áldozat, melyet nehány ilyen ifjú kiképe- ze'sére fordítanak, a közhaszonban mielőbb visszatérői!

Ha valami fő-fő úrtól indulna ki ezen indítvány vagy javaslat: akkor lenne is belőle valami, de így nem tudom lesz-e, azonban azt tudom, ha nem lesz, hát a köznek a kárára lesz. Nem mindegy az, idegenből hozatni képzett munkásokat, vagy itthon nevelni, vagy itthonról neveltetni azzá valakit, vagy valakiket. Az idegen sohsem találkozik avval a bizalommal, mint a községbeli. Gondolkozzanak ezen igazságról ismét azok, a kiknek kell. Én részemről kérve kérem a várost, vagy tehetős polgártársaimat: áldozzanak nehány szakértő vinczellér képzésére nézve egy-két garast olyan fiatal embereknek, kik kötelezik magukat az itthon maradásra.

A befektetés nagysága és a szakértelem hiánya nem olyan baj tehát, a mely kamatait nem hozná meg, vagy a melyen körültekintő jóakarattal nem lehetne segíteni, és azért — hiszem — ez a két tényező a szőlők újra telepítésének kérdésében Gyulán nem fog akadályt képezni. A tanácstalanul kellő tapasztalat hiányában készült újra telepítésnek néhány év múlva való elpusztulása volna a legnagyobb elriasztó és valóságos akadály, de ezen a téren már 15 éves búvárkodásom folytán a felelősség lekötésével bátorkodom jót álla ni, ha természetesen minden szükséges megfigyelni valóra és intézkedésre nézve pontos eljárást föltételezhetek.

A nagyváradi vészkiáltásra, hogy a fi lök szer a elpusztítja az amerikai vesszőkre oltott telepítéseket is, az a megjegyzésem, hogy ha Francziaország- ban, Németországban és hazánkban is máshol, a hol t. i. kipróbálták előbb az alanynak való fajt, nem pusztitja ki a filokszera az alaeyt, miért pusztítja épen Nagyváradon?

Nem is a filokszera pusztitja azt, hartem az alanynak nem megfelelő talaj A gyökérén talált filokszera az amerikai fajokon csak vegetál, de semmi esetben sem dúskál, mint az európai fajtákon és bár ott él, nem képes azokat kipusztitani.

A pusztulás okát abban kell keresni, hogy az alanyul kiválasztott fajnak a talaj nem való és az igy hiányosan táplálkozó alany nem képes egyfelől a termés által igénybe vett táplálékot, másfelől a gyökerén élő filokszéra miatt kellő mértékben nem is adható táplálékot a vesszőknek és leveleknek megadni és igy el kell pusztulnia.

Azt meg nem kell ellenvetni, hogy hiszen az amerikai fajokon nem él a filokszera. Él az bizony, de nem oly veszedelmes, mint az európaiakra nézve.

A kellő szakértelem és kipróbálás hiánya miatt választott alanyról nálunk szó sem lehet ós igy az az aggodalom, hogy az újra telepített szől- lóket is ki fogja enni a filokszéra, teljesen alaptalan, sőt bántó azokra nézve, akik mint hullák be-\ tömték a tudomány várárkait és hátukon eresztik a tömeget be a biztosság várába.

Pontos és minden egyébnél fő kérdésnek tartom az újra telepítésnél úgy a bortermelés czéljából, mint a csemegéül alkalmazandó szőlőfajok és fajták megválasztását.

Voltam bátor már egyszer figyelmeztetni a közönséget, hogy e tekintetben sem a hagyomány,\ sem az előszeretet, sem a rábeszélés ne legyen irányadó előtte, hanem puritán megfigyelésből és tanulmányozásból származó tapasztalás. Ilyen tapasztalást pedig csak a dilettáns, vagy a szakértő tehetett, a évtizedeken keresztül figyelte Gyula városa szőlő fajait. Kicsoda ez? Azt nem árulom el. Azért a szőlőtelepitő szövetkezetét, bármilyen nagy szolgálatot tettek is Gyula város közönségének, vagyo- m)k és idejök befektetése által és bármilyen hálára köteleztek is ezáltal polgártársaikat, mégis bátorkodom fölkérni, hogy ne áraszszák el a vidéket olyan fajokkal, melyek nem ide valók, hanem a mi vidékünk összes követelményeinek megfelelő fajokat szaporítsák. A mikor ezen őszinte, jóakaratból, csak a közönségnek hasznáért buzgó meggyőződésből származó kérésemet intézem hozzájok, kérem egyúttal a telepiteni szándékozókat, hogy a nem sikerülés, vagy a szoló és bor nem értékesithetése miatti félelem ne állja útját szándékuknak. Gondolják meg, hogy a közegészség tekintetéből is kötelességet teljesítenek önmaguk, gyermekeik és unokáik részere, ha a telepítést minél hamarább megkezdik.

| Gondolják meg végre a telepiteni szándékozok, hogy az o akaratuktól függ a „Hegyközség“ megalakítása es ez által bármi tekintetben sérthető érdekeiknek megóvása, előmozdítása és biztosítása.

Ezok után a csemegeszőllő fajokat és fajtákat ismertető czikket várva-várjuk Scherer ur tollából. Nem azok a fajok és fajták azok, amelyeket én már ismertetni bátor valék?

Gyula, 1898. augusztus 18.

Domonkos János.

Hírek.

Éljen a király! Csütörtökön volt Magyarország királyának, a legalkotmányosabb uralkodónak 68-ik születése napja. A magyar nemzet rendületlen hűsége a koronás királyhoz, tisztelete az alkotmány iránt ünneppé tették e napot, melyet nemcsak a hivatalos körök, részvéte, hanem az egész nemzet szívből jövő ünneplése tesz széppé és fenségessé. Czimeres nemzeti zászlók a középületeken, az ország legkisebb templomában is felhangzó hálaima ós buzgó fohász jelzik az általános ünnepet, melyek a haza minden fiának legtisztább érzelmével szállnak a Mindenható elé, hálát mondva, hogy a hazát a legjobb és legigazságosabb uralkodóval, annak elméjét kormányzói bölcsességgel, szivét alattvalói iránti szeretettel áldotta meg és buzgón fohászkodva, hogy a nagy, a szeretett királyt soká, nagyon soká tartsa meg az Ég édes hazánk jólétére, békés fejlődésére és felvirágoztatására. A vátme- gyének minden községe résztvett a nemzeti ünnepben. Gyulán a katholikus főtemplomban reggel 9 órakor fényes ünnepi istentisztelet volt, melyet. Gróh Perencz prépost-plébános pontifikáit nagy segédlettel. Részt vettek az istentiszteleten a vármegye, város, törvényszék, pénzügyigazgatóság és egyéb hivatalok személyzete, valamint a helyőrségi tisztikar teljes ei a polgárság igen nagy számmal. Kivonult és a templom körül volt felállítva a 2-ik honvédgyalogezred legénysége, a mely a mise alatt sortüzeket adott és a honvéd huszár osztály; mindkettő az ünnepély végeztével diszelvonulást tartott.

Szent István király napját ünnepli ma az ország, amely napot a nemzeti közérzület és ennek folvományakép a törvényhozás országos nemzeti ünnepként törvénybe iktatott és méltán, mert a mai nap nemcsak a/, első bölcs ós nagy király emlékét, nemcsak a keresztény vallás behozatalát jelenti, de kifejezője és emlékünnepe a magyar állam consolidatiójának, annak, hogy a magyar nép, mely a fejedelmek kalandos uralkodása alatt közel jutott ahhoz, hogy többi nomád elődeinek sorsára jusson, a kereszténység felvételével első királyának megkoronázásával és a törzsrendszernek megszüntetésével szervezkedett állammá ós nyert a többi európai népek sorában oly polgárjogot, melytől ezer év viharai és küzdelmei nem bírták megfosztani. A nemzeti ünnep alkalmából Gyulán a kath. főtemplomban délelőtt 9 órakor tartatik az ünnepi isten- tisztelet, melyen hatóságaink is részt vesznek.

Bírósági kinevezés és áthelyezés. Eszenyi Sándor szabadkai törvényszéki aljegyzőt a király a gyulai kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki s ugyanő Mattiassi Alajos oklándi kir. járásbirósági albirónak a békés-csabai kir. járásbírósághoz saját kérelmére eddigi minőségében leendő áthelyezését elrendelte.

Kinevezések a vármegyén. A vármegye főispánja Buchardt József és Végh János gyulai lakosokat az alispáni hivatalba díjtalan irodai gyakornokokká nevezte ki.

Gr. Wenckheim Frigyes alapitvany. A városi tanács folyó hó 17-ikén "délután tartott ülésében a gr. Wenckheim Frigyes által gyulai országgyűlési képviselősége emlékére tett 5000 frtos alapítványnak kamatait 5 pályázó közül szavazat többséggel Diószegi László gyulai mindenből jeles bizonyít- ványu főgymnasiumi tanultnak adományozta.

Honvédségi kinevezések. A hivatalos lap folyó hó 18-diki száma közli a katonai és honvédtiszt- képző intézeteket elhagyó növendékek és nehány tartalékosnak tiszti kinevezését, amelyek közül megemlítjük a következőket: Stojkovics Antal tartalékos hadnagy a 2. honvédhuszár ezrednél a tényleges állományba helyeztetett át. Kineveztettek továbbá hadapród tiszthelyettesekké Ujházy Andor a gyulai 2., Dutkay Béla a nagyszebeni 23. honvédgyalogezredhez és Bánó Lehel a debreczeni 2. honvédhuszárezredhez.

Kossuth és Széchenyi arczképei, melyeket a közgyűlés határozatából a vármegye díszterme szá mára Szobonya Mihály festőművész festett meg, a héten megérkeztek a vármegyéhez és a díszteremben fel is állíttattak. Mindkét kép életuagyságu álló alakban ábrázolja a nagy történelmi alakokat és pedig Kossuthot egyszerű fekete magyar ruhában kezében papírlappal, a mint országgyűlési beszé det mond, Széchenyit pedig diszmagyarban könyvekkel és térképekkel megrakott asztal előtt állva. A művészi kivitelű képek leleplezése a vármegye legközelebbi közgyűlésének fogja ünnepélyes aktusát képezni.

A honvédhuszárok — amint értesülünk — a honvédelmi miniszter rondelete folytán nem távoznak el október elején Gyuláról, hanem itt maradnak tavaszig. Az uj huszár kaszárnya Nagy- Váradon ugyan elkészült, de a minisztérium nem meri megkoczkáztatni, hogy úgy a legénységet, mint különösen a ló állományt már az ősszel az uj laktanyába elhelyezze, tartván tőle, hogy az uj épület falai nem lesznek eléggé kiszáradva. A honvéd- huszárok helyett — úgy hallatszik — hogy a közös hadseregből egy vadász zászlóaljat helyeznek Gyulára, miután a jászberényi gyalogságnak Gyulára hozatala s ezzel az ezrednek kiegészítése, amint az tervezve volt és a honvédelmi miniszter is megígérte, nehézségekbe ütközik. Ezért akarnák Gyulát egy vadász zászlóaljjal kártalanítani.

A gyula-barakonyi vasút építésének segélyezésére Gyula-Vári község képviselőtestülete törzsrészvények ellenében 5000 frtot szavazott meg. Az érdekelt községek, melyeket a tervezett vasút érinteni fog megfelelő, sőt sok helyen magasnak mondható hozzájárulás megszavazásával dokumentálták a vasút szükségességét és annak kiépítése iránti óhajukat. A legnagyobb akadály, a financzirozás

kérdése ezzel elhárittatvún, remélhető, hogy az engedélyezési eljárás sürgős megindítása és befejezése mellett engedményesek hamarosan megkezdik a pálya építését.

Bucsa puszta közigazgatása. Vármegyei intéző köreinknek régen súlyos gondját képezi, hogy miként elégitessenek ki a Füzes Gyarmat községhez tartozó Bucsa pusztaitelup közigazgatásai szükségletei, a mely puszta népességénél fogva immár egy kis község számba megy s a melynek P.-Gyarmattól való 22 kilométernyi távolsága miatt a községi intézmények és hatóságok csak nehezen és elégtelenül láthatják el szükségleteit. A kérdés megoldását a szeghalmi járás derék főszolgabirája Csánki Jenő tette főként tanulmány tárgyává, ki azon eredményre jutott, hogy a telepnek külön községé való alakítása súlyos terheket róna a telep amúgy is szegény lakosságára. Az ő tanulmánya ós javaslata alapján tárgyalta Füzes-Gyarmat község képviselőtestülete legutóbb az ügyet, s azt akként oldotta meg, hogy Bucsa pusztán, mint az jelenleg Jaminában van, egy hivatali expositurát létesít, nevezetesen községházat épit, külön jegyzői, albirói, esküdt! és rendőri állásokat szervez, valamint a községben egy második orvost alkalmaz, kinek feladata leend hetenkint Bucsa nusztát meglátogatni és ott a közegészségügyi szol álatot végezni. Az anyaközségnek a hiányokat or\ osló ezen határozata a vármegye jóváhagyása után lösz végrehajtható.

Ötven év a tanítói pályán. Szép ünnepet fog ülni Békés város közönsége — valláskülömbség nélkül — jövő hó 11 én idősb Vigh Perencz róni. kath. kántor-tanitó tiszteletére, ki ötven éve, hogy ezen pályán szolgalommal és kitartással működik. A róra. kath. egyház tagjai már fáradoznak azon, hogy ezen, érdemekben megőszült férfiú tiszteletére rendezendő ünnepély minél sikerültebb legyen. Az ünnep megállapítandó programmját legközelebb közölni fogjuk.

A gyulai Erkel Ferencz dalkör az aradi országos dalosünnepen mint képviselt tagegylet vett részt 9 taggal, miután az egylet pénzügyi helyzete nem engedte meg a tagok együttes megjelenhotését és versenyezhetését, ami a dalkörnek annál inkább zokon esett, minthogy a versenyző dalegyloteket ós saját erejét párhuzamba állítva azokkal valószínű sikerrel küzdhetett volna. A dalkör képviselői igy csakis az összkarokban működtek, a versenyeken pedig mint tanulmányozók vettek részt. Az összes dalkörök és dalegyletekhez hasonlóan nehéz babérkoszorút helyeztek a vértanuk szobrára, a Gyula város színeit viselő fehér-kék selyem szalagon ' e felirattal: „A gyulai Erkel Perencz dalkör — a 13 vértanú emlékének.“ A csabai dalkör — mint hasonlóan képviselt tagegylet, díszes koszorúját a vértanuk kivégzési helyén lévő emlékre helyezte, saját zászlója alatt vonulván ki díszes menőiben, melyhez az összes békésmegyei dalárok küldöttségei csatlakoztak.

Békés község zárlat alatt. Békés községben rövid idő alatt három udvarban fordult elő a lovak között a takonykór, minél fogva a vármegye alispánja a törvény értelmében a betegséget járványosnak nyilvánította és a község egész határára zárlatot rendelt el. A község határába és onnan ki a zárlat alatt lóval közlekedni és takarmányt szállítani tilos. Egyidejűleg intézkedett az alispán, hogy a község egész lóállománya sürgősen megvizsgáltassák, hogy az eredmény alapján az óvóintézkedések és a zárlat mielőbbi feloldása iránt a rendelkezések mielőbb meglehető legyenek.

Az újvárosi olvasókör holnap tartandó hangverseny és tánczczal egybekötött felolvasási estélye iránt, melynek meghívóját és műsorát már múlt számunkban közöltük, élénk érdeklődés mutatkozik, a mely az estélyek jó hírnevét, valamint a holnapi est változatos műsorát tekintve előreláthatólag még az eddigieknél is látogatottabbá fogja tenni a tevékeny egylet mulatságát. Az estély lefolyásáról jövő számunkban referálunk.

Elhalasztott ünnepély. Füzes Gyarmat község közönsége nagyszabású ünnepélylyel szándékozik felavatni újonnan épített szép községházát. Az ünnepély, melyre sok vendéget vártak, s a melyon az ünnepi beszédet Barabás Béla országgyűlési képviselő mondotta volna, a mai napra volt kitűzve, azonban az elöljáróság értesítése szerint közbejött akadályok miatt később meghatározandó időre ol- halasztatott.

Halálozások. Mély részvéttel értesültünk városunk egy régi polgárának id. Karácsonyi Jánosnak elhunytéról, kiben egy ritka becsületességü, munkás és erényekben gazdag iparos polgártársunkat vesztettük el, családja pedig a gondos családfőt gyászolja. Az elhunyt atyja volt dr. Karácsonyi János püspökii plébánus, akadémiai lev. tagnak, a kiváló történész nek. Temetése nagy részvét mellett csütörtökö i délután ment végbe. A halálesetről a család a következő jelentést adta ki: Alulírottak fájdalomtól megtört, de Isten akaratján megnyugvó szívvel jelentik a szeretett férjnek, édesatyának és testvérnek. id Karácsonyi Jánosnak keresztény béketürós- sel viselt hoszú, kínos szenvedés, s a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után tolyó év és hó augusztus 16-án, délután fél három órakor életének 73-ik évében történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei folyó hó 18-án délután 4 órakor fognak a gyulai Szent-Háromság sirkertbon a föltámadás reményében nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise-áldozat ezt megelőzőleg folyó hó 18-án reggel 7 órakor a gyulai főtemplomban fog bemutattatni az egek Urának. Ezen vógtisz- tességtélere az elhunytnak rokonai, barátai és ismerősei tisztelettel meghivatnak. Kelt Gyulán, 1898. augusztus hó 17-én. Papp Teréz özvegye. Karácsonyi Lukács testvére. Karolina, János, Károly, Terézia, Mária, Anna gyermekei. „Boldogok kik az Urban halnak meg! — Nagy családot ós kiterjedt rokonságot borított gyászba azon haláleset is. a melyről az elhunyt hozzátartozói a következő gyászjelentést adták ki: Alulírottak fájdalomtól mélyen megtört szívvel jelentik a szeretett < an-