Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
33-ik szám. XIX, évfolyam Gyula, 1898. augusztus 14-én. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nőm adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » ■$ Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. K® Társadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: 3ED Ó DD DT 3D .A. "V I 3D. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay <r Ferencz háza, és könyv- J kereskedés, hova a hir- del esek és nyílttéri köz- | lemények küldendők. I Hirdetések I szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. m A gyulai szőlők felújításáról. Alig van kérdés, mely mostanában any- nyira foglalkoztatná gazda közönségünket, mint az elpusztult szőlők felújítása. Eddig oly lassan terjedt vidékünkön a fiioxera, hogy szőlőbirtokosaink egy nagy része azt hitte, hogy a bókósmegyei, de különösen a gyulai erőteljes, nedves és hideg talajban nem lesz képes teljesen elpusztítani a szőlőket; de az . utóbbi két évben oly rohamosan sülyedtek szőlőink, hogy semmi reményünk se lehet már abban, hogy azok, bár csak részben is, megmaradhatnának. Az a drága és fáradságos kísérlet, melyet többen a szénkéneggel tettek, szintén nem bizonyult eredményesnek ; nem azért, mintha a szénkéneg nem volna alkalmas szer a fiioxera irtására, ha nem azért, mert azok, kik vele kísérletez tek, munkájukat a legtöbb esetben nem végezték 1 kellő szakértelemmel. Mert nemcsak az alkalmas időt kell eltalálni, hanem a fúrások egymástóli távolságát és számát is mely talajnemek szerint változik. Igen bonyodalmas dolog s ezért, kivált a magyar gazdának, hasznaveheilen. így tehát nem ma rád egyóbb hátra, mint vagy lemondani í szőlőskertekről, vagy pedig azokat amerikai oltványokkal újra telepíteni. Magyarország bortermő hegyvidékein természetesen nem lehetne azt mondani vagy-vagy; lemondani vagy reconstrualni mert azok a sovány hegyhátak nem használhatók úgy szólván semmire. De még ha hasz nálhatok volnának is helyenkint gyümölcs- termelésre, vagy egyéb gazdasági czélokra, még sem tanácsolhatnék senkinek a régi kultúra felhagyását, mert a sovány hegyhátakon egyrészt oly minőségű bor terem, mint ily kezdetleges művelés és kezelés mellett, sehol a világon, másrészt a munkaerő, melyre az újonnan kreált ültetvényekben fokozott mér tékben van szükség, olcsó s megbízható, Békés- megyében azonban s jelesen Gyulán, lényegesen más I hetyzet; a legtöbb esetben éppen ellentétes. Nálunk nemcsak, hogy minden más kultúrára alkalmas afilokszera által elpusztított terű Jet, hanem bármennyire hihetetlenül hangzik is, többet jövedelmez egy hold konyhákerté- szetre berendezett föld, mint egy ugyanf álltái Rég’ mily örömmel ... Rég’ mily örömmel üdvözlém a nyárt! Szereltem a mosolygó napsugárt, A hullámzó, arany kalászos térelcet, A lágyan zümmögő kis méheket, A vig rigó-fütyöt, pacsirta-dalt, A tarka rétet: andalogva rajt’... Eljött a nyár . . . Vidám zaj vesz körül . . , A napsugár nevet, a lomb örül ; Dalos madársereg zeng vig danát, — Ezer virág széthinti illatát, — A szellő titkos — édesen susog , .. Örül minden — s örülni nem tudok . . . Gyötörnek lelkem szenvedései: Izzó lángjuk keblem elégeti . . A szivem, lelkem fáj — beteg nagyon ; Csengő kaczaj, mosoly nincs ajkamon, Nem zengek már bohó, vig, játszi dalt, Szememből már a régi láng kihalt . . . Könyörtelen’ szétzúztad telkemet: Pedig hűbben ki sem szerethetett; Tiéd, tiéd volt minden gondplat S széttépted drága, tünde álmomat, — Midőn édes volt múlt, jövő, jelen : Akkor szegted meg esküd’ hűtelen . .. Azóta lelkem árva, elhagyott. , . Sebére nem találok balzsamot; — Hiába járok, bolygok szerte ón Illatlehellő erdő rejtőkén : Nem enyhít az se’ lelkem bánatán, — Enyhitni fog majd rajta fája tán 1 ? Márki Imre. akkora szőlőskert. Mert nem kell ám azt, hinni, hogy a gyulai bornak mindig lesz oly mesés ára, mint az utóbbi években volt. Csak néhány rövid óv múlva is már felényire fog leszállani, a mint teremni fognak az újabb időben óriási területeken létesített homoki szőlők, melyekkel a versenyt semmi tekintetben fel nem vehetjük, részint azért nem, mert a homoki szőlőbe befektetett tőke körülbelül csak negyedrészét teszi annak az összegnek, melybe egy oltványokkal telepített szőlő kerül, másodszor azért nem, mert amellett, hogy a homokban termett bor minősége ép olyan, mint a mi borunké, a szőlő müveltetése felónyibe sem kerül. A hegyi szőlőkkel meg éppenséggel nem konkurálhatunk, — ezt azt hiszem felesleges magyarázni. így tehát mit csináljunk? Hát bizony nem könnyű dolog, erre a kérdésre megfelelni, bár minden utczasarjkon találunk embert, aki szívesen vállalkozik rá. Hosszú évek tapasztalata, szakmunkák és szaklapok olvasása, nagy áttekintéssel párosult judiczium adhat csak súlyt és tartalmat egy ily fontos és uj kérdésben mondott véleménynek. Aki az ő 8zükkörü tapasztalataiból, felületes megfigyeléséből származó véleményét, mint általános érvényüt az egész vonalra oktroálja az többet árt, mint használ, az diskreditálja a tudományt és szakembert, hátráltatja, soli esetben megakadályozza a dolog egészséges és természetes fejlődését. Hogy feleletünk a feltett kérdésre vilá gos és útbaigazító legyen, szükséges, hogy tisztában legyünk azon czéllal, melyet a telepitő magának kitűz. Mert a mit Péter nek esetleg tanácsolunk, azt Pálnak nem ajánljuk szükségképpen. Első sorban az a kérdés, hogy olyan ember telepit-e szőlőt ki maga műveli, vagy olyan, ki napszámosokkal müvelteti. Másodszor tisztában kell lenni avval, hogy tőkeelhelyezós szempontja bői nagyobb kamat jövedelem elérése végett akar-e valaki szőlőt létesíteni, vagy csak szórakozásból teszi, hogy legyen hová járni gyermekeivel, családjával. Ezen különböző' szempontok szerint, különböző lesz tanácsunk Hogyha olyan szegényebb sorsú ember, Pálffy Albert emlékezete. Irta i Vadnay Károly. Felolvastatott a magyar tudományos Akadémia összes ülésén. (Folytatás) Vukovics Sebő, az akkori igazságügyminiszter, tehát a leghitelesebb tanú, jegyezte föl emlékirataiban, hogy „míg a Márczius Tizenötödike csak a minisztereket becsmérelte, Kossuth nem mutatott ellene neheztelést; de midőn a Görgei-féle vitában őt magát és az úgynevezett asszonyi kamarillát is megsuhintá, elérkezettnek látta az időt, hogy a botránynak véget vessenek “ Tartott ugyan a betiltás népszerűtlenségétől, de mégis csak megjelent a kormányzati határozat, mely a Márczius Tizenötkdikét eltiltani és szerkesztőjét esküdtszék elé állítani rendelte. Az volt említve főokul, hogy a lap „a közzétett tilalom ellenére hadjáratot illető eseményeket hirdetett a haza kárára olyankor, midőn azokat nyilvánosságra bocsátani még nem volt szabad.“ De mivel az orosz sereg már közeledett a fővároshoz, s a kormány elhatározta a Szegedre vo- nu’ást, ekkép a fővárosban esküdtszéket összeállítani nem lehetett : az igazságügyminiszter kötelező iratot vett Pálffytól, hogy a kormányt követni fogja mindenüvé s kéznél lesz, midőn polgárok bírósága elé idézik. így lett vége a forradalom hires kis lapjának, melylyel ez emlékezésben azért kellett némi tüzetességgel foglalkozni, mert annak szerkesztése volt a Pálffy Albert Írói munkásságának legtöbb zajjal járt, legtöbbet emlegetett s hatásában némileg mostanig is kiterjedő része. Bizonyos ugyanis, hogy a márczius 15-diki nap jelentőségét mi sem tártotta fönn élénkebben kinek eddig is volt szőlője, nem akar attól| megválni, a mire igen sok eset lesz majd s rendelkezik annyi készpénzzel, a mennyi szükséges a rekonstrukezióhoz, akkor ennek ajánljuk ezt, de csak úgy, ha el van tökéivé, hogy minden szőlőmunkát a legújabb szabályok szerint ő maga végez, s ha a fősulyt nem a bor, hanem a csemege fajokra fekteti, a melyekből soha sem lehet annyit produkálni, a mennyit jó pénzért el nem adhatnánk. De ha ebben az esetben a tulajdonosnak nem volna annyi készpénze, a mennyi az átalakításhoz szükséges, vagy ha pláne magát a földterületet sem fizette volna még ki; vagy hogy ha nem tudná magát rászánni arra, hogy öreg napjaiban olyas valamit tanuljon, miről ő eddig azt hitte hogy I kis ujjábán van, továbbá, ha bármi oknál fogva kénytelen volna újjáalakított szőlőjét napszámosokkal müveltetni, akkor egész határozottan le kellene őt beszélnünk szándékáról, mert rövid idő múlva nagyon megbánná tettét. Termeljen kisded földjén burgonyát, dinnyét vagy bármiféle konyhai növényt, s kevesebb láradsággal, kevesebb gonddal s a mi nem kevésbbó fontos, keve sebb keserűséggel, több hasznot fog produ kálni. Városunk szőlős kertéinek azonban körül belül kétharmada nem ilyen emberek kezében van, hanem részint olyanokéban, kik mint az ampelografia és pomologia dilettánsai szórakozást keresnek és találnak a szőlő művelésben és a vele kapcsolatos gyümölcs termelésben, részint pedig olyanokéban, kik vagyonuk egy részét igy vélték jól, vagy legjobban elhelyezettnek. A dilettánsok szá mára nincs tanácsunk. A dilettánsok nem is fogadnak el tanácsot. A dilettánsok olyan emberek, a kik mindent megpróbálnak, a kiknek semmi sem sikerül és a kiket a gyakorlati észjárású filiszterek kinevetnek mert kizárólag csak a saját kárukon akarnak tanulni. Hát bizony nevetségesek ők, de csak úgy hirtelenében, mert ha közelebb lépünk s jobban szemügyre vesszük változatos kísérletezéseiket, látjuk ugyan eljárásul inproduktiv voltát, de kénytelenek vagyunk beismerni, hogyha maguknak nem is, de a társadalomnak igen nagy hasznára vannak mert minden uj felfedezést és haladást tulajdonkép nekik köszönhetünk. Táborukból kerülnek ki azon hullák, melyek betömik a tudomány várárkait, hogy hátukon, mint dón át, bevonulhasson a tömeg. Mondom, dilettánsok számára nincs tanács. ■ De van tanácsunk azok számára, kik tókeelhelyezés szempontjából akarnak uj szőlőt létesíteni. Előre bocsátva, hogy nem tartjuk magunkat csalhatatlannak, mert bizony ezerféle előre nem látható relátio van ebben az életben. Tehát nem a csalhatatlauság fenhéjázó nyelvén, hanem a helyzet bár unalmas, de józan és tárgyilagos megfigyeléséből származó meggyőződés hangján mondom el véleményemet. Tőkeelhelyezés szempontjából Gyulán és időkén uj amerikai oltványszőlő létesítését bortermelés czéljából nem tartom előnyösnek. Nem fogná magát kifizetni: 1) mert még mindég nagyon sokba ke- ülnek az oltványok és a telepítés esrvébb munkái; 2) mert drága az évi munkáltatás, miután az eddigi szólőmunkákhoz hozzájön a ’egalább kétszeri permetezés és gyökerezés; 3) mert az uj szőlők soha sem lesznek többé teljesek, miután az időközben részint a munkások ügyetlensége következtében, de más okoknál fogva is elpusztult tőkéket nem lehet elég sikeresen pótolni, mert a már termő tőkék közzé ültetett pótlások nem tudnak erőhöz jutni; 4) mert a bor minden valószínűség szerint rövid idő múlva sokkal olcsóbb lesz. Feltéve tehát, hogy a gazda és munkásai jól ismerik az uj szőlők mivelésmód- ját; feltéve, hogy jól választják meg az alanyt és a ráoltott nemes fajt; feltéve, hogy fagy és különösen jégkár soha sem éri ez uj ültetvényt, mely utóbbi helyenkint szükségessé tette egész járások újra való ültetését ; feltéve végre azt is, hogy az oltvány- szállító ezég, a rigolozó, a permetező és a gyökereztetó munkás soha be nem csapja a telepitőt: mégsem ajánlhatjuk az uj szőlők létesítését bortermelés szempontjából. De ajánlhatjuk azoknak, kik a fősulyt a csemegefajok termelésére akarják fektetni. Igaz ugyan, az emberek emlékezetében, a közvéleményben mint az ő lapjának mindennap sok szem elé került czime, mely a sokkal nevezetesb törté netek folyása közben, a dicsőség és aggodalom váltakozó idejében sem engedte e napot, a vér- telen forradalom mozgalmát elfelejteni. Emberi dolog azonban, hogy noha e nap félszázados fordulóját nem rég annyi szónoklattal és lelke süléssel ünnepelték: Pálffy Albertról nem tör tént említés. Sorsa volt neki, hogy sok mindent elveszítsen, köztük a hozzá még közel eső utódok megemlékezését is. Lapjának betiltása után követte szabadon, — mert az ellenkező hírek ellenére: fogoly egy perczig sem volt, — a kormányt Szegedre és Aradra, De a mi következett, nem az ő pőrének esküdtszéki tárgyalása volt, hanem a szabadság ügy katasztróphája, Honfiúi aggodalmaitól lázas izgultságba esett, midőn a kormány szétrebbenésekor neki is menekülnie kellett. Gyarmathán került össze két iró-barátjával: Degré Alajossal, ki harczi sebeiből lábbadozni kezdett, és Dobsa Lajossal, ki szabad csapatban szolgált. E falu templom- tornyából nézte izgatottan a temesvári csatát, mely elég jól indult meg, mig nem a herczeg Lichtenstein oldalról intézett lovas támadása a leggyászosabb vereséggé változtatta. Ott veszett el a magyar szabadság ügye, a világosi fegyverletétel e veszedelemnek már csak kikerülhetetlen következménye volt. A Temesvárnál szétzüllött sereg menekülő csapatjai közt Pálffy és irótársai is Törökország felé igyekeztek; de egy pihenő helyen a néze Facsetre. Lehet, hogy nem nagy >n bánták a tévedést, inkább kívánva honn maradni s a haza gyászában is osztozni. A bujdosó irók eleinte Belényes tájára húzódtak, hol Dobsa Lajos atyjának három oláh faluja volt. Pálffy is ott lappangott az októberi vérnapokig. Ekkor Szintye aradmegyei faluba vonult, hol anyjának testvére: Nyéky Alajos ispán volt az István föherczeg uradalmában. Nagybátyja szeretettel látta, gonddal rejtegette. Később elegen látták e rejtekhelyen, valószínűleg rá is ismertek többen, de olyan rosszlelkü ember nem akadt, a ki följelentette volna. Lehet, hogy a közel működő hivatalnokok nem is tartották ok vetetlenül bezárandó politikai bűnösnek, mert hisz itthon jó hazafiak s künn a menekültek köréhen akadtak elegen, kik személyi sértődésüket nem feledhetve, hajlandók voltak hinni a méltatlan gyanúban, hogy a Márczius Tizenötödiké-nék irói titkos zsoldért becsmérelték volna a magyar kormány tagjait. Pedig az uj Magyarország álmodott fényes képe s az e miatt támadt aggodalom tüzelte s ragadta sokszor tulságokra hegyes tollúkat. A ki Pálffyt közelebbről ismerte, borzongva hallotta e gyanúi, tudván róla, hogy milyen hü hazafi és mo- csoktalan jellem, kiben, — mint Szász Károly igazán mondotta koporsójául: — „álnokság nem találtatott.“ A szintyei négy esztendő nagy levertség ideje volt neki. Szétfoszolt remények, föllengő illúziók romjain gyászolta a l-dgázott nemzet s a kiszenvedt vértanuk gyászos sorsát. Imi sem volt képes s e négy esztendő alatt csak egy getetttérképen a betegeskedő Pálffy eltévesz- [elbeszélés eredt tollából: A szebeni ház. Régibb tette az útirányt s Orsóvá helyett visszajutottaklnovelláit azonban Heckenast, ki azokat már Lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva,.
