Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-06 / 10. szám

tásnál csekély részt keresnek s azt is még hordás, cséplós munkájával terhelik, hogy a szegődvóny gabona, élelmezés silány, — az útadó igazságtalan s a szegény munkást szerfelett terheli, hogy a földmunkások, kubikusok, habár eleget keresnének, a vállalkozók alkalmazottjaik vagy a csapatvezetők álta kizsákmányoltatnak, zsaroltatnak; az isko láztatás kényszere, mulasztás büntetése, i katonai szolgálatnak a legnagyobb munka időben teljesítése a szegény munkást felet tébb sújtja s több ilyen, a munkásmozgatom alkalmából előtérbe állított okok, nem terem tették meg a munkások elégületlenségét nem sodorták őket a kitörés terére; sőt az sem tekinthetjük okszerűen a kitörés vagy az oly nagyfokú izgatottság okának, hogy munkáskörök, nópgyülések betiltattak, ha bár méltán zokon vehették, hogy a vágyó nosabb földmivesek olvasó-köreit, az urak kaszinóit fényesen kivilágítva látta, miko az ő körének ajtait a hatóság bezaiatta, zászlait letépetté, mikor az iparos egyletek zászlaikat ünnepségek alkalmával kibonthatták : hanem igenis azt, hogy a munkás, ha megtakarított filléreit vagy az örökösödés utján nyert pénzecskéjét egyrészről a földbirtokok erősen kötött volta miatt, másrész ről a vagyonosabb földmivelők által támasz tott földvóteli versengéssel szemben, nem fektethette oly vagyonba, mely mig terme szetes foglalkozásának terén munkáját telje sen önmaga és családja részére tehette gyű mölc8özővó, azonfelül még a politikai jogoknak részesévé is avatta.

Ha a munkásviszonyokat nem a távol ból s nemcsak a hatósági, legtöbbször felületes kutatásai, nyomozásai és nemcsak a nyilvánosság előtt hangoztatott törekvések után ismerjük, de behatóbban foglalkozva a földmives nép viszonyaival, megismerjük közvetlenül a velők való bizalomteljes érintkezés utján vágyaikat, érzelmeiket, törekvéseiket : bizony, bizony egész más alakban tűnik fel előttünk a munkásügy.

A munkásmozgalomban résztvevő föld- míveseink tekintélyes része vagyonos, legtöbbnek háza s kis földecskéje van, más része pedig, különösen a nagybirtokok cselédsége, a láda fijában őrzi megtakarított, vagy a szülőkről örökölt pénzét, s csak kevés rósz az, mely teljesen a munkája után való megélhetésre van kényszerülve; i mégis úgy tapasztaljuk, hogy s ez a rósz a legkevésbé szoczialista s bizonynyal a legkevésbé mérges és kitörésre kész elógületlen munkás.

Ez nem ér rá a piaczokon, malom alatt lézengve, munka nélkül tölteni a munkaidőt, ezt napról-napra munkában találjuk, bár az az eléggé nem kárhoztatható eljárás, hogy minden munka nélkül segélyek osztattak ki, ezek számát is csökkenti s mindinkább töb- bet-többet hajt a munkátlan zajongók közzé.

S ha e zajongó munkás néppel jóakaratu 8 bizalomgerjesztő módon érintkezünk, — meg fogjuk tudni, mik hát azon okok, melyek e népet a mozgalomra késztették, sőt a kitörés terére szoritották.

az ősember csoportnak. A védelmi berendezkedés kezdetleges. Az egyes telepek körül sán- czoltatnak, sőt a kunyhókat is kisebb árkok köritik s hantok jelölik az enyém és tied határait. Nem csak egyes telepek, de az egész megszállott közös érdekű csoportok területe körül is nagyobb sánczok emeltetnek, melynek kerületén belül, már egy-egy törzs szervezkedik. A legőszebb, legtapasztaltabb vagy legügyesebb, a törzs atyja a törzs tagjai fölé emelkedik. Akarata szab életirányt a törzs csoport körében. Az élet. tevékenység igen szűk határok között mozog s a szervezetnek még csak a legkezdetlegesebb jelei mutatkoznak.

A kicsiny telepek körében az együttlét, a közös életmód minden egyént ereje fokozottabb kifejtésére kényszeríti. Az elöhadásra fogékony elme, tanul a természettől s az élet küzdelemben, az együtt való működésben folytonosan csiszolódik, élesedik s alkalmassá fejlődik a teremtésre, az alkotásra.

Az egyszerű kő vagy agancs vésők, bár- dok, árak már nem elégetik ki a fejlődéssel fokozodó igényt.

De már évszázadok tűnnek el az emberélet folyamán, midőn látjuk a fokozatos fejlődés, elő- haladás alkotásait.

A már némi erőmüvi eszközökkel majd taplóval gerjesztett tűz mellett kisebb nagyobb, úgy ahogy kiégetett cserép fazékokban, bögrékben melegszik, fő, a vadhús, a hal s a csontokat feszítő agancs vésőkkel nyitják fel, hogy hozzá juthasson a már inyencz ős család a kedvelt velőkhöz.

A cserép edény készítés, a gölöncsér munka már rendszeres ipari foglalkozás, de még nem ismerik a fazekas korongot. Az anyag durva, de már értelemmel kiválogatott homok, gyakran kavicscsal kevert agyag. A homok s apróra zúEgy kiváló tudósunk, Dr. Márky Sándor akadémiai székfoglaló értekezését igen érdekes és figyelemre méltó megjegyzósselfejezi be »A kinek eszébe jut, — igy szól hogy két esztendővel ezelőtt Arad, Csanád és Békésvármegyókben majdnem mindenütt azon helységekben, a hol Peró idejében nagy volt az izgalom, a telepítési, földbirtok és munkásviszonyok egészen magyar felfo gásban vetették felszinre a külföld szociális táinak kiforratlan eszméit, s a ki észrevette, hogy a szoczialistáknak Budapesten 1893 jan. 6-án tartott első nemzetközi kongresszu sán Magyarország összes földmivelői közül csak a bókésmegyeiek voltak képviselve, — talán nem tartja túlzásnak, ha azt állítom íogy a múlt századbeli, Jatifundiális rend szernek nehány nagy hibája átöröklődött erre a mi vége felé járó századunkra is. És íogy még mindig vannak Péró lázadásának részletei, — a miből a tanulságot nem any nyira a történetírónak, mint inkább a pol tikusnak kell levonnia!

A szomorú emlékű Péró-féle lázadás mely a múlt század elején, 1734-ben főként vármegyénk munkásait s általában az Alfölc azon vidékének földmives népét sodorta féktelen kitörés terére, mely napjainkban elógületlenségének, elkeseredésének s itt-ott törvénytelenséggel határos követeléseinek oly aggasztó módon adott kifejezést; az nagy munkás mozgalom, melynek irány esz méit a későbbi munkás kitörések; csak nem egész mereven követik; s hogy ezen irány eszméket fentartva a munkásnép folytonos galomban maradt, — s azok alapján időn íént szervezkedett és kitört: annak okát - már akkor igen helyesen meghatározta maga a helytartó tanács, — midőn a nép bajainak orvoslását, s vele az újabb paraszt ázadás okainak elhárítását a nagybirtokok élaprózásában, a közigazgatás javításában s az anyagi jólét emelésében jelölte meg.

Ma is csak ezt a bölcs útmutatást kel övetnünk, — ha a munkásügy rendezését kerrel keresztül vinni akarjuk. — Ma már természetesen a feladat sokkal nehezebb, mint csak évtizedekkel vagy évekkel ezelőtt is, — mert régi menthetetlen mulasztások következményeként megerősödött bizalmatlansággal, — jóindulatunk s jóravaló törekvésünk ápt táplált előítélettel, hittel eltelt s izgatásra, félrevezetésre szerfelett fogékony, sőt egymást fogva tartó s az eszméhez, törekvésekhez rettegtetÓ8sel is lekötött néppel ál lünk szemben.

Napjainkban ugyancsak dicsőítik köz- gazdasági teremtő tevékenységét, telepítési bölcsességét a múlt század azon főurának, ki közhasznú szolgálatai jutalmául az alföld rónájának olv rengeteg nagy darabját kapta; ki nagy gonddal rendezte, szervezte, benépesítette Békés vármegyét is, s megvetette alapjait a ma elért közgazdasági fejlődésnek. — Sajnos, — ki viszonyainkat behatóbban megismeri, — nem igy vélekedik — A vármegye területén a török uralom előtt létezett több mint másfélszáz község helyett tiz

zott kova s kő törmelék már át van szitálva rostokból font orsóval eresztett fonalakból készített szöveten, melyet nagy gonddal sző kezdetleges eszközeivel, agyag orsópergével az őskor asszonya.

S a még tetszetősen nem formált cserépedényeken feltűnik a művészet első jelensége is. Az őskor iparművésze körmeit, behajtott mutató ujja bütykét bemélyiti az edény oldalaiba s némi összhangzattal s szépészeti ízléssel alkot az edényen két-három soros körivet. A fejlődés rávezeti az őskor emberét, hogy ne tenyerével vagy mélyített kövekkel merítse ivóvizét s rávezeti, hogy vize mindég keze ügyében legyen. Ivó kupákat, korsókat készít s tele karczolja azokat körökkel, kereszt vonásokkal s barázdákat von s füleket ragaszt a mindinkább csinosabb alakú házi eszközökre.

Osmerik már a búzát, árpát, melyet köveken inkább megtörve, mint őrölve lisztté alakítanak vagy csak egyszerűen megpörkölnek s Így pogácsa alakú kenyereket sütnek a tűzhely forró hamujában; s a gondos ős háziasszony már arról is gondolkodik, hogy az őskor parányi egérkéje s falánk patkánya meg ne dézsmálja. Kenyerét a cserép fazékba helyezi el s óvja a falánk vendégek pusztulásától.

Valyon milyen lehetett a népnek földművelése ? A sok eszköz között, melyet a föld rétegei fentattottak számukra, még földmivelési eszközökre nem találtak.

A kenyér mellett gyümölcse is volt már az ős családnak.

Az őskor asszonya már nemcsak gondos házinő, de hiú, díszt szerető teremtés is. Fénylő gyöngyökkel ékesíti nyakát s karjait, cserépből vagy bőrből gyűrűket illeszt ujjaira, sőt már kérkedik is földi javaival, ha teheti. A gazdagság, előkelőség már tért foglal az őskor társadalmában. A szegényebb nő nyakéke egyszeközsógnek adott életet, igen szűk határterü letekkel, mitsein számítva a népesedés, a köz gazdasági fejlődés követelményeire. S az idők folyamán rendkívül felszaporodott népesség ma is nehány községben helyezkedik el. | az a községi határterület, mely fólannyijob bágy népségnek biztosított megélhetést vagy jólétet, megbonthatatlan nagybirtokok által van körülövezve | e nagybirtokok házi ke zelés alá véve, ma már nem szolgálnak lakosság vagyoni gyarapodása alapjául. Az földmives, kinek 5—10 hold földje van, ren delkezik anyagi munkaerővel, hogy mindé nehézség nélkül művelhetne meg ugyanannyi területet, de legnagyobb részük sem haszon béres földhöz, sem részes munkához nem jut hat s csak tengődik s munkaereje nem ér vényesülhet.

Hajdanában nem érezte a jobbágy nép ség a határterület szűk voltának hátrányait Minden község haszonbérelt földesuraitól pusz tákat, melyen a növekvő lakosság munkát talált s gyarapodását biztosíthatta. De a föl desurnak érdekeben s kötelességében állván jobbágyainak lekötése, házhelyekkel s földdé átta el a szaporodó családrajokat, s minden családnak megvolt a maga otthona, hol fog alkozhatott, s meg volt az alkalma, ha te íette, hogy a haszonbéréé területen érvénye üljön munkaerejével. A nemzeti átalakulás után ez teljesen megszűnt, a puszták, melye jen a jobbágyság berendezkedett, a földes urak házi kezelése alá kerültek s minden család hirtelen csaknem váratlanul került azon helyzetbe, hogy: kivétetett talpa alól a föld, I ezen állapot igen igen megrendítette elkeserítette. A jobbágyi tartozásokat, szol- álmányokat községeink jóformán nem is ösmerték. A községekre kivettettek pénzben jobbágyi terhek s az elöljáróság behajtotta beszolgáltatta azokat. így történt ez a iözség által haszonbérelt puszták bére be szedésével is. Az egyszerű jobbágy nem tu- ott különbséget tenni az úrbéres természetű jobbágy telki állomány s a haszonbéres föld jogi természetére nézve. Egyik úgy, mint a másik apáról fiúra szállott, s az úrbérrendezés ébresztette őket a szomorú valóra. Elestek azon földtől, melyet családi örökül tekintettek, s fájdalmuk elkeseredéssé, eló- gületJensóggé fajult, és nem tudtak megbarátkozni az őket lesújtó valóval, s bizalmatlansággal teltek el a törvény iránt, mely őket vagyonokul tekintett földjeiktől megfosztani őket a nyomorba taszítani engedte. S úgy tték, úgy hirdették, hogy jogtalanul, a földesur kedvéért űzettek ki onnét, hol apáik törték fel a rögöt, s hódítottak meg ehéz munkával földet a mezőgazdasági kultúrának, melyet aztán a földesur az ő tönkretételükkel használ a nélkül, hogy legalább a feltörés, a használhatóvátétel viszonzásául valamit nyújtana.

Ha bizalomra gerjed a vén paraszt, ma emlegeti, hogy az uraság kezén levő ez, vagy ama puszta az őseiké volt, s az övék olna, ha igazság lenne.

Az orosházi ember azt hiszi, hogy Csákó, Szénás puszta, a k.-ladányi, hogy Fás, Kis

rübb, közönséges folyam, kövics vagy mészkő, csiszolva, vagy a nélkül, vagy égetett, megha- tározhatlan anyag; a gazdag már ékköveket, jaspis, opál, carniol gyöngyöket, vagy fényes, tarka csigákat fűz össze nyakékül s karperecznek.

A nő fényűzésének ezen első jelenségei, de általában a Körös-Berettyó völgyben volt őskori telepek kőeszközei, már elöhaladottabb korra s e kor kereskedelmére is rávezetnek.

A kőeszközök, melyek e korból ránk maradtak, „kagylós törésű szürkés vagy feketés, félig áttetsző ásványból valók, a vulkánikus képződményü obsidionból. Ez ásványt legsűrűbben a — szomszédos — Hegyalja vidékén leljük ; a neolith korban kereskedés utján elterjedt mindenféle az országbankereskedés utján kerültek az ékkövek is a Körös-Berettyó völgy ős lakosának birtokába is, melyekért e vidék gazdagságából bőven adhattak cserébe sok oly tárgyat, melyet a Hegyvidék népe nélkülözött.

Századok s talán ezred évek tűntek el a Körös-Berettyó völgy fejlődő világa felett.

Minden pillanat előhaladás. Az ős ember fokozatosan, lassan haladt a fejlődés rögös utain s ha megállapodott is egy akadály előtt, eröfe- szitö tevékenységgel elhárította az akadályokat s haladt tovább s alkotott, teremtett, folytonosan küzdve az élet gondokkal és küzdve a természet erős kitöréseivel.

A fejlődés átalakulásra vezette az ős embert. Ismeretei tágították felfogása, eszméi körét s a fokozottabb ismeretekkel, fejlődött eszmékkel már igényeket támasztott az azoknak megfelelő életmódra s oly eszközökre, melyek küzdelmeit megkönnyitheték, czéljait, törekvéseit elősegíthették.

(Folytatás kőv.)

Károly, Méhes, az endrődi, hogy Kis kondoros, Sima puszták, Tügye és Nyárszeg határrészek, a gyomai, hogy Ege, a tarcsaiak, hogy Nagy-Telek, a szeghalmiak hogy Bal- kány Simasziget, Kis-Környe, Kis-Károly, Má- gor a f.-gyarmatiak hogy Pázmány-Osvény, Nagy és Kis-Harang, a herényiek, hogy Félhalom, Szent János, a szarvasiak, hogy Décs, Nagy-Kondoros oly földesúri birtokok ma, melyek hajdan a lakosság birtokában voltak, I melyektől azokat a hibás úrbérrendezés fosztotta meg.

Alig is volt vármegyénkben oly urbór rendezés, mely simán, törvénykezés igazság keresés nélkül hajtatott végre, s nem egy községben adott okot a kitörésre, lázadásra azon hit, hogy ezen birtokok jogtalanul vétettek el a volt jobbágy lakosságtól.

Azon nagy mérvű zavargások s lázadások, melyek a nemzeti átalakulás napjaiban 1848 elején s végén s az 1849 óv folyamán is mondhatni minden községben kitörtek, s melyek főként Orosházán, Békésen, Mező- Berényben és a Sárréten dúltak nagyobb arányokban, mind az úrbérrendezés, legelő elkülönítés kérdései körül forogtak, 8 fájdalom az élesztette a kitörések pusztitó füzét, hogy mindenütt akadtak izgatok, kik a népet vélt jogai erőszakos érvényesítésére is tüzelték.

Nem ismertetjük részletesebben a sza- badságharcz alatt lefolyt néplázadások eseményeit s azon izgatásokat, melyeknek a tókvesztett tömeg ki volt téve, s melyek magát Kossuth Lajost is arra indították, hogy iözvetlenül igyekezzék a felháborodott kedélyeket csilapitani; de fel kell említenünk, hogy például Orosházán Táncsics maga állt a nép élén, s mire egyénisége hatalmas izgató ereje mellett is gyenge volt, megtették röp- ratai, a „Nép barátja“, a „Tájékozás“, „A nép könyve“, a »politikai kis káté«, „őszinte sző a néphez“, »Égy szó a szegény ember- íez“, s főként a „Munkások újsága“ sőt a Márczius tizenötödike“ is. Ezekből szivfa magába az orosházi nép az elégületlenség, a túlzott vágyak, a jogtalanság és törvényen sivűl helyezkedés pusztitó mérgét. Ezekből merítette a nép azon tanítást, hogy a „jus olyan állapot, melyben az ember senkitől sem kér engedőimet, hanem azt cselekszi a mit akar“. Az orosházi lázadók tüzét lehü- tötte ugyan s Tancsicsot is elűzte az izgatás teréről azon szomorú példa, melyet az erélyes sormánybiztos Bogyó Sándor a „históriás" Oláh István kivégeztetésében felmutatott; de nem irtotta ez ki a népből azon hitet, hogy igényeivel jogos téren áll.

Ha talán a fejlődés melyet a nép idők folyamán elért, s a főintézők elhunyta el- enyósztethette volna a múlt idők keserű em- ékeit, s eltörölte volna igényei jogosultsá- ába vetett hitét, sajnos, merültek fel később oly körülmények, melyek ezt nem engedték.

Foglalkoznunk kell ezen körülményekéi, mert szorosan összefüggnek a munkás- mozgalom keletkezésével, kifejlődésével, s ezek inkább azon ökok, melyekből a műn- ások mozgalma eredt, mint azok, melyeket az az általános hit s hatósági kutatás indító okokul felderített.

A vármegye évnegyedes közgyűlése.

(február 28-án.)

Úgy látszik, a törvényhatósági bizottságnak meg van a maga mozgatható része, mely minden érdekes (értsd: választó) közgyűlésre körülbelől ugyanazon számban érkezik a székvárosba, hogy jelöltjeit voksaival támogassa. Eddig a legérdeke- bb választási küzdelmeknél 220—230 körül járt szám, annál meglepőbb volt most, hogy az üresedésben levő szolgabirói állás két ifjú jelöltje érdekében is ily nagy számmal gyűltek össze a bizottsági tagok.

A teljesen megtelt nagyteremben a legoda- adóbb figyelemmel kísérték dr. Lukács György főispán formai szépségben és eszmékben gazdag megnyitó beszédét, mely a jelen és jövő aktuális kérdése, a szoczialis mozgalom körül forgott, általános helyeslést keltve a kérdés megoldásra körül a társadalomra váró feladatok fejtegetésével. Ez után már csak a választás érdekelt mindenkit; az azt megelőző előterjesztéseket folytonos jövés menés, korteskedés és a választás esélyeinek meg- hányása közben tették meg az előadók és bár az alispáni jelentés után Békés ékes szavú szónoka, Gzira Gergely ez irányban ki is fejezte kívánságát, a legjobb igyekezettel sem tudták az előadók az előterjesztések iránt érdeklődni akaró néhány bizottsági tag kíváncsiságát kielégíteni, a nagy zúgásban úgy elveszett szavuk.

A választás egyike volt a legizgalmasabbaknak. Mindkét szavazatszedő küldöttségnél eleinte a Hajnal-párt állott nagy többségben s csak igen nehezen sikerült azt végre a győztes Salacz pártnak néhány szavazattal leszorítani. A választás után a rendesnél is szokottabb arányban történt meg a