Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-22 / 21. szám
21-ik szám. Gyula, 1898. május 22-én XXX. évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova alap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak yissza. Előfizetési áij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 »50» Évnegyedre .1 1 25 » Eyyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ZIÓHU A tt 3hetilap. 3D_ Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-tcri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Megyegyiilés előtt. A vármegye évnegyedes közgyűlésének terjedelmes tárgysorozatában ismét több fontos tárgy foglal helyet, melynek tárgyalását bizonyára a törvényhatósági bizottság és a közönség egészének élénk érdeklődése fogja kisérni. A máskor legnagyobb mozgalmat előidéző tisztviselő választások ez alkalommal előreláthatólag csendben fognak lefolyni- A nyugdíjazás folytán megüresedett gyulai főszolgabírói állásra a választó közönség egyedüli jelöltje Lukács Endre, ki hosszú időn át a központban utóbb pedig helyettes főszolgabírói minőségében eltöltött buzgó es hasznos szolgálataival ezen előléptetésre igaz érdemeket szerzett. Utódja az első alegyzői állásban jeles képzettségű helyettese dr. Daimel Sándor árvaszéki ülnök lesz, ki szintén egyedül pályázik ezen állásra. Az árvaszéknól betöltendő két ülnöki állásra Somogyi Ákos árva- széki jegyző és dr. Mérő Samu helyettes ülnök — mint halljuk — szintén versenytársak nélkül concurrálnak s a közönség is örömmel járul hozzá a két munkás tisztviselő megválasztásához. Uj ember kerül a tisztikarba az igy megüresedő árvaszéki jegyzői állás elnyerése által, melyre nyivános pályázat lett hirdetve. A közgyűlésen fogja először gyakorolni bemutatási jogát a vármegye a honvéd tisztképző intézeteknél létesített alapitványi helyekre, melyek közül az évben a soproni főreáliskolánál létesített egyik hely kerül betöltésre. Választás utján lesznek még meg- alakitandók a földmives iskolai és az állandó népnevelésügyi bizottságok az újabban életbe lépett szabályrendeletek értelmében. A kiküldött szakbizottságok két nagy elaboratumot terjesztenek szabályrendelet alakjában a közgyűlés elé, melyek egyike a vármegyei, másika a községi pénzkezelést lesz hivatva uj és biztos alapokra fektetni. A vármegyei pénzkezelés újjá szervezését az tette első sorban szükségessé, hogy a csupán pénzkezelői munkával rendkívül elfoglalt pénztári tisztség az összes számadások vezetésével olyannyira túl van terhelve, hogy a folytoz> Utazási élmények — itthon. Azt tartja a német, hogy legjobban az utazás műveli ki az embert, Ezen állítás alaposságáról meggyőződést szerzendő, néhány év elölt feltettem magamban, hogy egy kis tanulmányutat teszek. Sokáig képezte vitatás tárgyát ösmerőseim és barátaim körében az a kérdés: melyik vidék, vagy hely volna tapasztalatszerzésre a legalkalmasabb. Legtöbben Páris mellett emeltek szót. Páris az a világváros, melynek ezer szépségével a szem betelni nem tud, hol az ipar, művészet, tudomány csodákat mivel, hol minden kő, melyre lépünk, a czivilizá- czió győzelmét hirdeti, a hol — azt az egyet még sem tudják, hogy Békés-Csaba Magyar- országon és nem Törökországban van. Combinatioba vétetett Olaszország is, melynek balzsamos levegője, szép tiszta ege önkéntelenül eszünkbe juttatja, hogy mily törpék vagyunk minden tudományunk, minden művészetünk daczára azon nagy mesterhez képest, kinek alkotásait utánozva, a kontárkodásnál soha többre vinni nem fogjuk, Olaszországra gondolva, természetesen szóba jött Róma is, de én határozottan ellene voltam Rómának, mert féltem, hogy haza érve, minden lépten-nyomon hallani fogom : na ez is egy azok közül, kik Rómában jártak és nem láttak pápát. A tervezgetés során felmerült Oroszország is, ahol most a legnevezetesebb látni való: a nos rnunkaszaporulat mellett ezen teendőket ellátni már nem képes. A beterjesztett szabályrendeleti tervezet szerint | pénztári tisztség a számadások vezetése alól felmentetnék és az eddigi könyvvezetői állás helyett a pénztári tisztség mellé a számvevőséggel kapcsolatban egy külön számíejtő osztály szerveztetnék egy számvizsgálóból és egy számtisztből álló személyzettel, a melynek ügykörébe utaltatnék az összes könyvvezetési és számadási teendők ellátása. A tervezet maga nagy körültekintéssel készült s alkalmas arra, hogy megyei pénztáraink kezelését úgy a kezelés gyorsasága, mint helyes és könnyen, jól ellenőrizhető volta tekintetében mintaszerűvé tegye. A községi pénzkezelésre vonatkozó szabályrendelet már a múlt közgyűlésnek tárgya volt s akkor a községi képviselőtestületeknek adták ki hozzászólás végett. A bekivánt vélemények általánosságban helyesnek mondják a tervezetet 8 csak néhány község képviselőtestülete javasol a részletekre nézve kisebb módosításokat. A vármegyei közkórházzal kapcsolatosan egy elmegyógyintézet létesítésének kérdése, melynek eszméje a múlt év nyarán vettetett fel, szintén érdemi határozat tárgyát fogja képezni. A törvényhatósági bizottságnak a létesítést kimondó elvi határozata alapján a legnagyobb körültekintéssel elkészültek mindazon előmunkálatok, melyek egy ily nagy költségbe kerülő intézmény létesítése körül sok munkát, számítást és gondos figyelmet igényelnek és az építés és berendezés tervei és költségvetése a közgyűlés elé kerülnek. A tervezet szerint az intézet Ízléses egyszerűségével ható nagyszabású, kétemeletes főépülete a kórháznak jelentékenyen megnagyobbított és parkirozott telkén foglalna helyet, homlokzatával a Kórház utcza felé nézve 1 beosztásában és berendezésében mindazon követelményeknek megfelelne, melyek egy modern humánus intézménynyel szemben támaszthatók. Az építés és berendezés összes költségei 272.01)0 írtban vannak előirányozva, mely összeg a vármegye első határozata szerint kölcsön utján fedeztetnék, törlesztési részleteit pedig a befolyó és nihilisták. Itt azon akadtam meg, miképpen fogom majd őket felismerni, hisz szók nem hordanak számozott sapkát, mint nálunk például a hordárok. Vagy megeshetett volna rajtam, hogy úgy járok, mint a székely, ki az erdőt nem látta a fáktól. Jó ideig fentartotta magát London. Sokat hallottam beszélni a londoni köd és a londoni spleenről. Hosszú vitatkozás után ezt a tervet is elejtettük azon alaposnak látszó nézetből ki- indolva, hogy a londoni köd sem sokat külöm- bözhetik a mienktől, mert nem valószínű, hogy a légkört ott betöltő párák viz helyett — otko- lonból lennének. A mi pedig a spleent illeti, azért kár -volna Londonba menni, mikor maholnap a londoniak hozzánk jönnek a hamisitlan spleent visszahonositani. Sorban jött azután Konstantinápoly, mely legyek után kapkodó éhes kutyáiról, Budapest, mely az Andrássy-ut és a Mihaszna Andrásokról nevezetes, Szolnok, mely egyenes utczá.iról világhírre vergődött, de mindezen helyek mellett éppen annyi pro mint kontra szólott, úgy hogy végre beleunva a habozásba, elhatároztam, hogy előbb egy próbautat teszek — Türke vibe. Igaz, hogy Turkevi csak egy kis alföldi városocska, mely a Vekerle-féle kis Lexikonban nem is fordul elő, a mi ugyan nem sokat jelent, miután ott csak az található, a mit az ember nem keres, de — igy gondolkoztam: tanulni, tapasztalatokat gyűjteni egy ilyen hely sokszor alkalmasabb akármely világvárosnál, Hányán vannak például tisztelt olvasóim között, akik egy ilyen jelentéktelennek látszó városban olyanokat láttak és tapasztaltak, a mit a legnevezetesebb városokban hiába keresnének? vagyontalan betegek után az államkincstár által viselendő gyógyköltségek biztosítanák. Emberbaráti intézményeink csekély száma mellett, a midőn a közveszélyes elmebetegeknek csak igen csekély százaléka talál intézeti elhelyezést, áldás lesz az elmegyógyintézet. Belátta ezt a törvényhatóság is, örömmel fogadván és karolván fel az eszmét és tétovázás nélkül rendelte el annak kivitelét. Nincs okunk tehát kételkedni abban, hogy a közgyűlés egyhangúlag fogja meghozni az alaki kellékeknek megfelelő érdemi határozatát is akkor, midőn az elmegyógyintézet létesítése csak erkölcsi támogatást igényel a vármegye közönsége részéről s azt a költségek viselésében semmivel meg nem terheli. És akiknek utóbbi körülményre nézve netalán aggályai volnának, azoknak figyelmét felhívjuk a belügyminister által a képviselőház szerdai ülésén a „betegápolási költségekről“ betei’jesztett uj törvényjavaslatra, melynek egyik főintézkedése, hogy a vármegyék eddigi autonom jogát, amellyel betegápolási költségeiket maguk vetették ki, azok perczentjét maguk szabták meg, megszünteti, a megyei betegápolási költségek megszüntetésével országos betegápolási költséget vet ki, még pedig teljesen egyenlő perczentet, úgy, hogy Békésvármegye ezután ugyanannyi betegápolási költséget fog fizetni, mint Árva, Turőcz és egyéb vármegyék, akár létesít elmegyógyintézetet és akár bővíti s fejleszti kórházát, akár nem. Egy már meglevő és szintén hnmani- *arius korszerű intézmény szükségszerű fejlesztésére kér áldozatot a vármegye közönségétől a tiszti nyugdíjintézet ügyeinek vezetésére kiküldött igazgató választmány. A tiszti nyugdíjalap ugyanis a folyton szaporodó nyugdíjazások következtében mindig nagyobb kiadással terheltetvén, jövedelmei a folyó évben már nem képesek teljesen fedezni a felmerült kiadásokat; hogy tehát az intézet kötelezettségeinek eleget tehessen, elkerülhetlenül szükséges az alap növelése. Ez irányban terjeszt részletesen indokolt javaslatot a közgyűlés elé az igazgató választmány, amelyben számot adva az alap állásáról, utal a vármegye közönségének a tiszt-. Hogy csak egyet említsek, van-e például Fila- delfiának olyan szép lóerejü gőzmalma, mint milyen a vasututczabeli itt Csabán? A gondolat: Turkevibe tanulmányutat tenni utóbb mind eredetibbnek, vagy || ha szabad igy kifejeznem magamat — mind pikánsabbnak tetszett. Nyár derekán lévén, könnyen elképzelhető, hogy nem vittem magammal báránybörrel bélelt bundámat, a mit már azért sem tettem, mivel az — négyszem között legyen mondva — zálogházban volt, hol különben is csak a gombjait becsülték, a mire becsülték. De mégis — bocsánat 1 most jut eszembe, hogy bundám tulajdonképpen még nem is volt. Útlevelemet sem vettem magamhoz, hanem helyette tettem bőröndömbe fél rizsma papirt és 4 tuczat plajbászt, hogy tapasztalataimat a hely fontosságához képest, kimeritőleg feljegyezhessem. Turkeviben nem lévén konsulatus, hát nem mentem oda magamat bemutatni, hanem helyette Baedekert pótló kocsisom útmutatása nyomán bequartélyoztam magamat az ottani nagyvendéglőbe, — mely különben az egyedüli a városban — s mely ha nem csalódom, a „Turbékoló vadgalamb“-hoz, vagy pedig a „Perzsa sach“ hoz volt czimezve. Régi szokása az utasoknak, hogy ha délben fogadóba szállanak : vagy ebédelnek, vagy ebédet rendelnek, és mivel én az egyetlen vendég voltam s tán az első e héten, ki Turkeviben megszállott, igy hát kész ebédről nem is álmodhatván, a másik alternatívához folyamodtam, t. i. rendeltem ebédet oly forma megjegyzéssel, hogy inkább elképzelek magamnak luviselők iránt tanúsított áldozatkész gondoskodására és egyszersmind azon erkölcsi és alapszabályszerü kötelezettségre, melyek a vármegyét a tisztviselőkkel szemben az ál- andó gondoskodásra kötelezik. A nyugdíjalap, mely 1884. évben 35395 frt 20 |krral kezdte meg működését, a tisztviselők tetemes hozzájárulásával 90817 frt 43 krra emelkedett, ezen összegnek 4831 frt 22 krt tevő kamatjövedelme s a nyugdijintézeti tagok által évenként befizetett 2868 frt 80 kr. képezik annak felhasználható jövedelmét. Időközben a tisztán tisztviselők részére létesített nyugdíjintézetbe felvétettek a szolgák és utbiztosok, évről évre szaporodott a nyugdíjazottak száma is, úgy hogy a folyó évben már 7966 frt 09 kr, volna a megállapított nyugdijak czimén az intézet kiadása, mely összeg a ienti jövedelemben már fedezetet nem nyer. Hivatkozik a jelentés egyrészről azon súlyos megterheltetésre, mellyel a szerény javadalommal biró tisztviselők az alaphoz való hozzájárulás czimén megróva vannak s a mely kötelezettség ellenében megszerzik a jogot a szabályszerű nyugdíj-ellátásra, másrészről pedig arra, hogy a vármegye, mely tisztviselőit az intézetbe való belépésre és a magas járulékoknak az alap javára való befizetésére kötelezte, erkölcsi és jogi kényszert vett magára az iránt, hogy az intézet tagjai részére nyugdíjazásuk esetén a megfelelő összegeket kiszolgáltatja. S miután az alap ezen kötelezettségének eleget tenni már nem képes, azt indítványozza az igazgató választmány, hogy a közgyűlés három éven át kivetendő egy-egy százalékos pótadót szavazzon meg az alap növelésére. A mai körülmények között a mennyire súlyosnak tartjuk a vármegye közönségének megterhelését, e czélra ép annyira méltányosnak és elkerülhetlenül szükségesnek is. A 15 év előtt megszavazott 35 ezer frtnyi alap iétesitésével a vármegye közönsége csak alapvető munkát végzett s legkevésbbé sem volt hihető, hogy ezen kicsiny alap jövedelmeivel rendelkező nyugdíjintézet, melynek oly nagy számú tisztviselő tagja van, prosperálni tud. Csoda számba megy és a tagok theránus templomtornyot csillag nélkül, mint ebédet leves nélkül. A fogadós éles eszü ember lévén, rögtön felfogta, hogy levesre vágyom, és egy oláh bicskának is becsületere való meghajlással a konyhának vette útját, hogy ott mint egy hadvezér, táborkarát: a konyhaszemélyzetet, adlatusa, felesége segélyével kormányozza. A mig a konyhaművészet hősei cserép ütegeiket felmaséroztatták: azalatt időmet hasznosan töltendő, a város nevezetességeinek megszemlélésére indultam. Nem részletezem e helyütt mindazt, a mi e városban ismeretköröm szélesbitésére, tudományszomjam kielégítésére kínálkozott, csak annyit érintek, hogy mindazt, ami szépet, nagyot életemben még n -m láttam, — azt Turkeviben még kevésbé láttam. Másfél órai séta után tapasztalatokban kevésbé gazdagon ugyan, de annál éhesebben tértem vissza a „Turbékoló vadgalamb*-hoz, hol már a persa sah — akarom mondani, a fogadós terített asztallal várt. Nem tudom, igaz-e az a közmondás, hogy az éhség jó szakács, vagy - csakugyan a szakács főzött jól; elég az hozzá, hogy az ebéd elég jól esett, csupán a leves, melybe hosszú metélt tészta volt befőzve, hagyott némi kívánni valót, mert ugyanis kissé csípős ize és a felszínen úszkáló finom forgácsok után ítélve, szerecsendióval lehetett fűszerezve, mely fűszert életemben soha sem szerettem. Gyenge, könnyen felizgatható idegeimet féltve a levestől, mely köhögésre ingerelt, csak keveset ettem meg, Egy délutáni kis szieszta után otthon tett ígéretemhez képest, belefogtam Turkeve törtét.apun ír mai szÉtmáilxoz fél iv melleltlet van osatolva.
