Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-03-28 / 13. szám

lS-ik szám Gyula, 1897. márezius 28-án XXIX. évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dóbay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij; Egész évre . 5 írt — kr. Félévre ... 2 » 50 » ’ | Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. íj Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINbEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Ó ILT ^ TT I ~r^ Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv­kereskedés, hova a hir­detések és nyílt-téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. ! Nyilt-tér sora 10 kr. & Dr. Lukács György. fBékésvármegye iij főispánja.) Lapunk zártakor veszszük Buda­pestről a távirati értesítést, hogy ő fel­sége a király dr. Lukács György bel­ügyminiszteri titkárt Békésvármegye főispánjának kinevezte s hogy ezen ki­nevezést a hivatalos lap mai (vasárnapi) száma tényleg közli is. Megbecsüljük az uj főispánt azzal, hogy kinevezését nem kisérjük bizan- tinikus dicshymnussal, és ez alkalom­ból csupán alattvalói hódolattal hajiunk meg a Felség ténye előtt amaz óhajjal, amareményben,hogy dr. Lukács György főispán — aki bár uj ember lesz Bé­késvármegyében, de országos jelentő­ségű szereplése következtében isme­retlennek már most sem mondható — egyéni kiválóságánál, tehetségénélfogva vármegyénk békés és munkás haladá­sának előkelő s kiváló tényezője lészen. Eme reményben tisztelettel üdvö­zöljük őt Békésvármegye diszes főis- páni székén és biztosítjuk róla, hogy a vármegye közönsége rokonszenves vá­rakozással tekint működése elé s a vármegyének anyagi s kulturális hala­dása, úgyszintén a társadalmi béke s harmónia érdekében kifejtendő tevé­kenységét a közönség velünk együtt odaadó támogatásban fogja részesíteni. Dr. Lukács György főispán tehet­ségének és ambicziójanak, Békésvár­megyében a közel jövőben ha nem is minden tekintetben hálás és rózsás, de annyival inkább komoly tér kínálkozik a munkálkodásra; a szoczialis viszo­nyok ugyan nem oly sötétek, mint azt az egyoldalú tünetekből Ítélő elfogult­ság vagy rémlátás kombinálja, semmi esetre sem rosszabbak pedig, mint az al­föld bármely más vármegyéjében, de viszont azt sem lehet tagadásba vonni, hogy igen is vannak megoldásra váró kérdések, amelyek elől kitérni, vagy mereven elzárkózni súlyos koczkázta- tás nélkül alig lehet. De nem akarunk most részletekbe bocsátkozni, amennyiben lesz alkal­munk eme kérdésekre tüzetesebben ki­terjeszkedni. Az uj főispánnak eddigi életrajzi adatait az „Országos Anyakönyvveze­tők Albuma“ után a következőkben közöljük: Dr. Lukács György, belügyminiszteri titkár, a belügyminisztérium anyakönyvi ügyosztályának vezetője, született 1865-ben Nagy-Váradon. Atyja az 1892-ben elhunyt Lukács György államtitkár, anyja gyarmati Tar Krisztina. 1884—1885-ben szolgálta önkéntesi évét, melynek. végeztével a tiszti vizsgát kitüntetéssel tette le és tiszti ran­got nyert. 1887-ben a budapesti tudományos egye­temen jogtudorrá avattatott. 1887. január havában lépett be a belügyminisztériumba mint fogalmazó gyakornok. 1889-ben miniszt. segódfogalmazó, 1890-ben minist, fogalmazó, 1893-ban minist, se- gódtitkár, 1895-ben minist, titkár lett. Hogy a belügyi közigazgatás minden ágában jártasságot szerezzen, a belügyminisztérium összes osztályait végig szolgálta. Az utóbbi években a belügymi­nisztérium által előkészített törvényhozási mun­kálatok majdnem mindegyikében tevékeny része volt. így jelentékeny része volt a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat és annak indo­kolása előkészítésében, ő dolgozta ki az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslatot és annak indokolását, valamint az anyakönyvi törvény végrehajtása tárgyában kiadott belügyminiszteri utasításokat. A kormány megbízásából külföldön is tanulmányozta a különböző anyakönyvi rend­szereket Az 1895- évben Perezel belügyminiszter őt bízta meg a belügyminisztériumban felállított anyakönyvi ügyosztály vezetésével, amely minő­ségében intézte az állami anyakönyvvezetós szer­vezésével járó összes organisatorius teendőket. Irodalmi munkássága. Évek óta belső mun­katársa a „Magyar Közigazgatás“ czimü szak­lapnak és e minőségben számos közigazgatási és közjogi fejtegetést ir. 1889-ben „A magyar muni- cipium“, 1893-ban „A közigazgatási fegyelmi jog“ czimü nagyobb szabású tanulmányokat irta. 1893-ban jelent meg tollából a Budapesti Szem­lében „Az olasz községi rendszer“ czimü tanul­mány. 1894-ben kiadta „Anyakönyvvezetós kül­földön és nálunk“ czimü tanulmányát s ugyan­azon évben jelent meg a könyvpiaczon egy na­gyobb munkája „A franczia közigazgatás szer­vezete“ czimmel. Ugyancsak 1894-ben a magyar jogászegyesületben előadást tartott „A közigaz­gatási bíróságokról“. Ez az előadása a jpgász- | egylet _ külön kiadványában látott napvilágot. 1895. évben a Magyar Közigazgatás szerkesztő­sége által kiadott „Közigazgatási Elvi Határoza­tok Egyetemes Gyűjteménye“ czimü kolosszábs mű egy jelentékeny részét ő rendezte sajtó alá. 1895. év szeptember havában megjelent egy na­gyobb szabású munkája „Az állami anyaköny­vekről szóló törvény magyarázata“ czimmel. 1896. októberben „Az egyház politikai törvények és a vonatkozó összes jogszabályok kézikönyve“ czi- men újabb terjedelmes munkát bocsátott közre. A közegészségügyi egylet ülése. (márezfua 25.) Az országos közegészségügyi egylet békés megyei osztálya, mely minden irányban buzgó és czéltudatos tevékenységet fejt ki, úgy közigaz­gatási, mint orvos-természettudományi szakosztályá­ban látogatott és érdekes lefolyású ülést tartott csütörtökön délután a vármegyeház kis termében. Mindkét szakosztály ülésében az orvosok­nak, mint a közegészségügy első sorban hivatott munkásainak érdekeit vitatták meg élénken és sok oldalról. — A két ülés közvetlen egymás- u.án folyt le és mint résztvevőket ott láttuk az egyesület helybeli és vidéki tagjait igen nagy számban. Jelen voltak: Dr. Hajnal Albert, dr. Reisz Miksa, dr. Berkes Sándor, dr. Walfisch Ferencz, dr. Szarnék Ignácz, dr. Kovács Károly, dr. Steiner Zsigmond, dr. Frey Géza, dr. Bárdos Arthur, dr. Ondroviczky Lajos, dr. Zöldy János, dr. Hajnal István, dr. Lamberger Manó, Burger Lipót,-Kulpin Dániel, dr. Révész Fülöp, dr. Weisz Lajos, dr. Jakus Benő, dr. László Elek, dr. Straszer Mór, dr. Fuszbaum Károly, dr. Fábry Sándor, dr. Bartóky József, Keller Imre, Terényi Lajos, Schröder Kornél, Kohn Dávid, Berthóty István, Freund A. stb. Az elnöki tisztet először dr. Zöldy János az orvos természettudományi szakosztály elnöke fog­lalta el, ki szívélyes szavakkal üdvözölvén a szak­osztály tagjait, azon reményének adott kifejezést, hogy a hasonló érdeklődés mellett történő együtt­működés az orvosi kar érdekeinek előmozdítását és a létező bajok megszüntetését fogja eredmé­nyezni. Majd előadja, hogy a szakosztály egybehi- váeának oka azon körülmény volt, hogy a belügy­miniszter az egyesületnek véleményezés végett megküldötte az orvosi kamarákról szóló törvény­javaslatot. O — az elnök — tájékozás végett az összes tagoknak megküldötte a javaslatot, felhívja tehát a szakosztály tagjait, hogy észrevételeiket előadván, a kérdésben határozzanak. Miután előbb osztálytitkárrá dr. Walfisch Ferenczet választották meg, a szőnyegen levő kérdéshez először dr. Nusz- baum Károly vésztői orvos szólt hosszabb tárgyi­lagos és szép beszédben. — Beszéde elején két vezető motívumot állit fel kiindulásai, tudniillik, hogy az orvosok egyesülésének szabályozását ki- vánja-e az orvosi kar gyakorlati élete és bogy a javaslat megfelel e a gyakorlati életnek. Az orvosi kar é'ete úgymond — két iráDyu : b el él et, mely a kartársak egymás közötti érintkezését öleli fel, és másodszor a kar élete kifelé a nagy közönséggel szemben. A kar beláletét erős szavakkal birálgatva őszintén kimondja, hogy nincs meg a kellő collegi- álilás és nagy konkurrenczia folytán akadnak sokan, kik üzleti szempontból véve dolgaikat, egymás tudását es tevékenységét kritizálni és kisebbíteni nem átallanik. Igen természetes, hogy a kar kül- élete is sok kívánni valót hagy fenn már csak azért is, mert a nagy közönség bizalma szükség­képen megcsökken a torzsalkodás láttára. Az orvo­sok egyesülésében az ethikai erő növelését látja és ezért a bajokon segíteni akaró bármely intézményt elvben elfogad és szükségesnek vél, legyen az orvosi kamara, szövetkezet, vagy bármely más néven nevezve. — Magát a véleményezés végett leküldött javaslatot azonban jónak és elfogadható­nak nem tartja, mert nem annyira az orvosi kar beléletéről, mint a közegészségügy javításáról intéz­kedik, holott erre más törvényünk van, — mert továbbá erősen centrálisát és végül mert benne ano­máliák vannak. Az éljenzéssel jutalmazott nagyszabású be­széd elhangzása után dr. Hajnal István szólalt fel. Szerinte, ha az orvosok ideálisan fogják fel hiva­tásukat és azt üzletté le nem alacsonyitják, meg lesz a testületben a szükséges ethikai erő és ezzel együtt a közönség bizalma is. A karaarákrak nem jósol nagy jövőt és azt hiszi, hogy pár év alatt ezek is a magyar egyesületek szomorú sorsára jut­nak. Nem is hiszi, hogy a kamarák képesek vol­nának a bajokon segíteni. Azért inkább tudomá­nyos egyesülést óhajt, de a régi ezéhrendszer min­tájára szabott intézményt, melynek alig lesz egyéb teendője, mint a kartársak magatartásának és te­vékenységének ellenőrzése, szükségtelennek és ká­rosnak vél. Dr. Fábry Sándor általánosságban hive a ka­marának. Ideális állapotok mellett nem volna rá szükség, de a tapasztalat bizonyító, hogy bajok vannak és e mellett nincs fórum, mely a meg­1848. márezius 15 emlékezete. Irta: Szügyi József. (Vége.) Az első népképviseleti országgyűlés julius 5-én nyílik meg. Hat nap múlva kétszázezer ka­tona és 42 millió forint hadiköltság van megsza­vazva. Az osztrák kormány nyomban előáll és az osztrák államadósságok egy részének átvál­lalását követeli, az udvar meg az olasz hadjá­ratra kér 4o ezer katonát. Az országgyűlés mind a kettőt megtagadja. A király megneheztel, a magyar minisztereket nem fogadja, az osztrák kormány meg nyíltan követeli a 48as törvények revízióját. Pár nap múlva Jelasich a Drávát 36 ezer emberrel átlépi, a nádor elhagyja az országot, helyette Lamberg gróf jön le Bécsből teljhatalommal. A nemzetgyűlés tiltakozik Lam­berg törvénytelen kiküldetése ellen s a felbuj- togatott utczai csőcselék másnap Lamberget megöli. Időközben Jelasich megütközik a ma­gyar hadakkal, vereséget szenved és Bécsbe fut. Nehány nap elteltével Magyarország telj­hatalmú kormányzójává Jelasich neveztetik ki, az ország katonai törvények alá helyeztetik. Az országgyűlés Jelasichot hazaárulónak nyilvánítja s a haza védelmét a honvédelmi bizottságra bizza. A reakezió és udvari ármány deczember másodikán V. Ferdinándot a trónról letaszítja, helyébe Ferencz Józsefet ülteti, úgy tüntetvén fel öt, mint az egységes osztrák császárság meg­teremtőjét, kinek nevében a császári hadak azon­nal hatféléi támadnak Magyarországra. Az or­szággyűlés a trónváltozást törvénytelennek je­lenti ki s az osztrák hadak ellen védelemre szó­lítja fel a nemzetet. A váratlan betörés készü­letlenül találja a nemzetet s az osztrák hadve­zér Windischgräcz könnyűszerrel vonulhat be Budapestre január 5-én. Előbb azonban egy tekintélyes parlamenti küldöttség keresi fel a táborban, békére szólitván fel őt. A gőgös had­vezér gorombán utasítja el a küldöttséget: „Lá­zadókkal nem alkudozom, feltétlen meghódolást követelek“, — úgymond Windischgräcz, pesti be­vonulása után teljesnek hitte győzelmét s ilyen­nek tünteti azt fel Bécs, Ausztria és Európa előtt s már márezius 4-én egy császári mani- fesztum jelenik meg, mely az egységes és ószt- hatlan Ausztriát proklamalja, melyben Magyar- ország széttöredezve, tartományokra bontva foglalt volna helyet. A nemzet nemcsak alkot­mányát, hanem immár nemzeti létét is veszély­ben forogni látva, minden erejét összeszedi s mint sebzett oroszlán rohan ellenségére, ki előtte többé meg nem állhat. Győzelem után győze­lem 1 Diadalra diadal! Szolnok, Hatvan, Bicske, Isaszeg, Vácz és Nagysarló megannyi mértföld- mutatói lesznek a magyar honvédek dicsőségé­nek. A gőgös Windischgrätz kénytelen Pestet odahagyni s kezéből a hadvezér: pálc/.át Wei­den veszi át. De 6 sem állhat meg többé a diadal­ittas honvédek előtt. Komárom után Budavára is magyar kézre kerül. A győzelem teljes. A nagy harcz bevégződött diadallal, dicsőséggel. Csak a leszámolás volt még hátra. A nemzet azonban elfelejtett egyet, azt tudniillik, hogy a gonosztevőnek mindig akad czinkostársa. Akadt az osztráknak is, Hiába tiltakozik a nemzet a népjog, európai egyensúly, czivilizáczió és hu­manizmus nevében minden külső beavatkozás ellen : az északi kolosszus megmozdul, óriás tes­tének egész súlyával ráveti magát a parányi magyarra, a fegyvert kezéből kicsavarja, s a magyar nemzet — — — ki van szolgáltatva ha­lálos ellenségének I ...............És eljönnek a megpróbáltatásnak keserű esztendei 1 A leggyászosabb 18 esztendő, melyet a nemzet valaha átszenvedett; csaknem két évtized, melyben az arczulveretés fájdalma, a keresztre feszítés kínszenvedése s a poklok­nak minden gyötrelme együtt van. A nemzet­nek szabadságharezban tanúsított heroizmusa s példátlan erőkifejtése a legrettenetesebb meg­torlásra készteti a minden emberi érzésből ki­vetkőzött ellenfelet. A dicstelen győzelem tudata csak fokozza a bosszú égető szomját. S a zsar- nök uralom jól megválasztja emberét, Brescia hiénáját ültetvén bírói székbe, ki azonnal hoz­zálát véres munkájához. Az új Magyarország első miniszterének a loyalitás és törvényesség megtestesült alakjának, Batthyány Lajosnak szi­vébe gyilkos golyók fúródnak. Az aradi tizen­három közül kilencznek gyalázatos kötélhalál lesz végsorsa, golyó csak négynek jut.... ke* gyelemből. Legjobb.aink kibujdosnak s Ausztria börtönei magyar honfiakkal telnek meg. Zsoldos katonaság üt tábort a haza földén s idegen ajkú hivatalnokoktól hemzseg az ország. Tilos min­den szó, gyanús minden írás. Zsandár és bürok- ráczia sérthetetlen hatalom. Az absolut uralom minden fogást elővesz, minden eszközt felhasz­nál, hogy az alkotmányától megfosztott nem­zetet porig alázza, büszkeségét megtörje s jo­gaiból kiforgassa. Ez az idő volt az, mikor a költő szerint „mély gyászba’ mindet), Halálos volt a sötét nyugalom, Véltük, elhagyott már az örök Isten, Mi lett az ország ? . . . Egy nagy sirhalom I Megrendült lelkünk az Ígérő hitben, Már azt sem hittük, hogy van fájdalom, A próféták is mind elhallgatának, Bús éjjelén a sötét tetszhalálnak. (Komócsy J.) De a nemzet a rettenetes megpróbáltatások között sem veszité el bizalmát, tudván, hogy jönni fog, mert jönni kell, „egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“ Végre csakugyan üt a megváltás órája, győz a honfidacz, a nemes türelem s a néma szenvedés, s a nemzet a Gondviselés kezéből elnyeri az igaz­ság koronáját. A fejedelem ugyanis belátva, hogy osztrák tanácsosainak rövidlátó politikája a végromlás szélére juttatta a birodalmat, a volt magyar kor­mány igazságügyi miniszteréhez fordul tanácsért. A „haza bölcse“ kijelenti, hogy a fonalat ott kell felvenni, a hol elejtettük, s rámutat a 48-ki törvényalkotásra, melyet mindenekelőtt teljes egé­szében visszaállitandónak tart. Félre ne értsenek Uraim!,... Csak történelmi.tényt mondok. Ke- gyeletes érzelmeinknek összhangját nem akarom disszonáns hangokkal zavarni, s távol van tőlem a gondolat, hogy épen ez ünnepélyes órában az úgy­nevezett 67-es kiegyezés védelmére keljek, csak arra akarok rámutatni, hogy ime 48-as alkotmá­nyunk szent csarnoka az a hely, ahol a félreveze­tett király és a letiport nemzet először találkoz­nak; csak azt akarom feltüntetni, hogy ime a 48-as törvénykönyv felett nyújtja felénk béke­jobbját a fejedelem, mért csak így vala remél­hető, hogy a megalázott de még mindig r büszke nemzet azt visszautasítani nem fogja. És a ki­rály a bölcs tanácsot csakugyan követi. A 48-ki törvényeket „in integrum“ visszaállítja, annak alapján országgyűlést hiv egybe, kormányalakí­tással az „in effigie8 kivégzett Andrássy Gyula grófot bizza meg; trónra lépését törvényesíti, az alkotmányra esküt tesz, az ország törvényeinek megtartására magát hitlevéllel kötelezi, magát megkoronáztatja, s kiengesztelődése jeléül a ko­ronázási ajándékot a 48 as honvédeknek ajánlja fel. így jutott ismét birtokába a nemzet alkot. Lapunk; mai számúiioss egy félív melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom