Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-02-09 / 6. szám
B-ik szám * * Szerkesztőség: Templomtér, Dobay J ános kereskedése, tova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Gyula, 1896. február 9-én. XV. (XXVIII.) évfolyam* Társadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN" VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDo"ba-3T János. Kiadó hivatal: / Templomtér, Doőay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közle- | mények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, . a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. n Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernét fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távír. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. A kiállítás jelentősége Az 1896-ik esztendőben ünnepli Magyar- ország ezeréves fennállásának nagy nemzeti ünnepét. Ezer esztendő történetének határkövén, ünneplő hangulatban tekint majd végig a nemzet bánatos szenvedéseinek és örömteljes dicsőségeinek változatos sorozatán. A dicső múlt történetének minden egyes kiemelkedő mozzanata hirdeti, bogy életünk a nemzeti dicsőségének volt szentelve, törekvéseink pedig a műveltség ösvényét egyengették bent a házában és a Kelet felé, messze a haza határain túl. Évszázadokon át küzdöttük a lét harczait, védelmezve e szentelt földet s ezzel a Nyugat népeit a támadások ellen. Az* egyik kézzel harczoltunk, a másikkal dolgoztunk. Harczoltunk, hogy a támadásokat elhárítsuk, dolgoztunk, hogy a haladás terén a nyugati nemzeteket megközelítsük. Ezerévi munka és küzdelem után eljutottunk az ezredik év ünnepének messzeható eseményéig, a mikor büszke öntudattal mondhatjuk, hogy immár mind a két kezünk munkája a békés fejlődés áldott művének van szentelve s hogy évszázadok mulasztásait kettőzött erővel igyekeztünk pótolni, midőn visszaszerezte a nemest szabadságát és kivívta xe^yéSjogüá^gát a tt/obi művelt államokkal. Dolgoztunk a nemzet érzetének hatalmas fejlődésén s jövendő hatalmának megalapításán az ipar, a gazdaság, a művészet, a tudományok lendületének arányos biztositása által. Az ezredéves ünnepen nem a többi nemzetekkel való hiú versengésről kell beszámolnunk, hanem arról, hogy az adott viszonyok és a folytonos küzdelmek között becsületesen teljesítettük hazafias kötelességünket s ha a siker nem állott is mindig arányban az akarattal: a mit ma felmutatni tudunk, talán elég biztosíték arra, hogy a mulasztásokat pótolni s a modern nemzetiét i ái@ii«-A- divat. A gyulai kaszinó febrnár 1-i estélyéti felolvasta dr.” Br. Dreehsel Gyula. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Egy latin közmondás szerint: „Nemo nasci- túr doctus“. Ez magyarul annyit jelent, hogy az ember — még tejfoga ki nem nő s mig a sajó- völgyi népmeséket át nem tanulmányozza |§j sem egyenletűket megfejteni, sem viczinális vasutat épiteni nem tud. Szóval korunkban már mindent tanulni kell; a tollfosztásnak épen úgy meg van a maga művészete mint a turóslepény elkészítésének. Felolvasónak sem születik senki, — azt is előbb próbálni kell. S mégis eme művészi foglalkozások között lényeges különbség van, mert míg az előbbieket valamely tárgyon — addig a felolvasást épen úgy mint a nyirást vágy borotválást ki-ki saját embertársán s -azok veszélyére szokta elsajátítani. Az én sorsom s az önök végzete úgy látszik az, hogy nekem önökön kell megtanulnom felolvasni. Igazán szánom önöket tisztelt hölgyeim ésl uraim, nehogy azonban a gyilkos vád ellenem irányuljon — ime rámutatok azokra, kik önökből vértanút csináltak s kik arra törtek, hogy ezen est kedélyességét megöljék. Ezek a „Gyulai kör“ asztaltársaságnak tagjai. ök hozták amaz önöket is, sújtó ítéletet, hogy nekem ma felolvasnom vagy tíz liter bort fizetnem kell. Beláthatják, hogy ez nehéz alternativa volt. alapján tovább épiteni hazánk már elég érett és elég erős. Ezt a bizonyságot szolgáltatni leginkább hivatott a nemzeti kiállítás, mely az ezredéves ünnepnek talapzata ás kerete lesz. A nemzeti kiállítás beszámoló lesz első sorban a magyar hazának és másod sorban a külfölduek arról, amit elértünk amit tudunk, a mink van, a mink lesz. Tárháza a múltnak,- tükre a jelennek s mutatója a jpvőnek. És mert sem magunkat, sem másokat ámítani nem akarjuk, tökéletesnek kell lenni a kiállításnak a legkisebb részletig, nem takargatva azt, a mi nincs és nem szépítve azt, a mi van. — ítészt kell venni e kiállításon a nemzetiét minden tényezőjének, a kinek tehetsége, termelése munkája és sok esetben csak létezése is számot tesz. A föld- mívelés, a gazdaság, az ipar, a művészet és kultúrái haladás minden más ágának sokféle képviselőit, összhangzó arányban, de lehetőleg teljes egészökben kell feltűntetnünk, hogy nemcsak képet adjúnk arról, a mit felmutatni tudunk, hanem hogy megismervén magunkat, felismervén hézagainkat: levonhassuk a tanúságokat a másik ezerév, elején, kultúrái haladásunk rendszeresítése és tökéletesítése ére- dekben. A népek történetében alig volt még alkalom, mely kinálkozóbb lett volna minden ízében nemzeti, nagyszabású kiállítás rendezésére, mint a mostani, mely elütőleg az újkori kiállítások szokott képétől, mindenekelőtt ünnepi aktus és csak azután tartja szem előtt az elmaradhatatlan gyakorlati czélokat. Nem helyezi ugyan háttérbe a kiállítók előnyeit, sőt a múltak tapasztalatain okulva, ezek gondos kiaknázására kiváló súlyt fektet, de a nemzeti ünnep kidomborodó jellegénél fogva, úgyszólván kötelezővé teszi az általános részvételt a kiállítók s a közérdeklődést a nagyközönség részéről. Mert tiszteit hölgyeim és uraim vannak, kik azt tartják, hogy tiz liter bort elfogyasztani nem sok — de azt kifizetni midőn mások isszák meg, az már fiumei asztaltársunk szerint is „egy kellemetlen érzés“. — „Olvass vagy fizess* az volt a lapidáris Ítélet mely elől kitérnem nem lehetett. A mi szabályaink ugyanis nem ismernek jogorvoslatot. Kegyelem, perújítás, semmiségi panasz — nálunk ismeretlen fogalmak. A fellebbezési jog az hgyedüli mit az'elitéltnek szabályaink megadnak, de ez szintén nem jogorvoslat, mert egyfelül annak bélyegilletéke fejében nyomban tiz liter bor teendő le a „t. ház“ asztalára s mert még így is — miután a felebbezési tanács több tagból áll s igy nagyobb a . bor- szükséglet — a másodfokú Ítélet is rendszerint szigorúbb. Kitűnik ebből, hogy én csak a jogos önvédelem határai között mozogtam, midőn ily erős kényszerhelyzetben zsebem érdekét mindenek felé helyezve — a felolvasást választottam. — Bocsánat, hogy ily sokat foglalkoztam asztaltársaságunknak önöket bizonyára nem érdeklő szabályaival, de kötelességemnek véltem, hogy első sorban magamat igazéivá a nyomözatot megindítsam az irányban vájjon á‘ mai fölolvasás kinek a bűne. — Mint szerintem egy jó rendőrnek midőn bűncselekmény elkövetésénél tudomást vesz, mindenekelőtt azzal kell tisztába jönni, vájjon a saját személye nincs e a dologban S csak ha magát sem tettes, sem részesnek nem érzi, akkor szabad tovább nyomozni s a bűncselekményt felderíteni. Hol keressük tehát a bűnöst? Talán az asztaltársaság tagjai között? Óh nemi ök mindnyájan büntetlen elő-j életűek s tudva van róluk, hogy inkább szeretTegye meg tehát mindenki” kötelességét. A nemzet örömünnepében való részvétel ítemes vágya által felidézett hazafias érzés parancsolja minden hivatott tényezőnek a jelentkezést, a részvételt. Nem rábeszélés, hanem az a tudat, hogy az illetőnek a kiállításon helye, sőt hivatása van, ez buzdítsa a termelők ezreit a kiállításon való részvétel előkészületeire, ez a tudat. Gelléri Mór. A vármegye rendkívüli közgyűlése. (Február 8.) Nem az érdeklődés hiányában keresendő oka annak, hogy a törvényhatósági bizottság egy nap alatt befejezte közgyűlését, hisz a megjelentek szép száma nem csak testileg volt jelen, élónk figyelemmel is kisérte a tárgyalás menetét; sőt egy-két tárgynál valóságos fiók-parlamentté változott az ülésterem, nem hiányozva belőle sem a magas röptű komoly beszéd, sem a csipkelődő debatter szelle- meskedése, sem a közbeszólások, zúgó tetszés és nem tetszés nyilvánítások, sőt még az elnöki csengőszó és figyelmeztetés sem. Hogy ennek daczára az összes ügyeket egy nap alatt bevégezték, annak oka nem lehet más, mint hogy az ügyek kellő átdolgozás és teljes előkészítés után kerültek a közgyűlés elé, amiért egyaránt dicséret illeti meg a tisztikart, mint az előkészítő bizottságokat. . A közgyűlésen, melyen Tallián Béla főispán elnökölt, óit láttuk a következő bizottsági tagokat: dr. Fábry Sándor, dr. Bartóky József, Lukács Endre, Csánky Jenő, Berthóty István, Jancsovics Pétéi1, Oláh György, Sztraka György, dr. Bodoky Zoltán, Rohoska Mihály, Popovics Szilveszter, Haviár Lajos, dr. Zöhly János, Deimel Lajos, Kiss Gyula, Schmidt Iván, Hoffmann Béla, Bandhauer György, Szabó Emil, dr. Deimel Sándor, Chrisztó Miklós, Sárosy Gyula, Hegedős Lajos, Hoffmann Mihály, Hoffmann Alajos, Aszalay Gyula, Beliozey István, Szalay József, Yangyel Szilárd, Morvay Mihály, Sál József, Rosenthal Ignácz, Hegedűs Mihály, M. Braun József, Kocziszky Mihály, Moczkovcsák György,' Schmidt Gyula, Lendvay Mátyás, Korosy László, Keller Imre, Miskucza György, Cs. Demkó József, Maczák György, Szolár Mátyás, Gallacz János, Vi- dovszky János, Varságh Béla, Dombi Lajos, dr. nek tánczolni, mint felolvasásokat hallgatni s ez okból nem szenved kétséget miszerint nem megfontolt szándékból, de akaratokon kívül egy ellenállhatatlan erő nyomása alatt hozták a sérelmes ítéletet. Ezen ellenállhatatlan erő, mi őket eltántorította — a világot mozgató erők fegyik legha- talmasabbika: — a divat.. A „Gyulai Kör“-ben divatba jött a felolvasás. Ez annyit jelent, hogy addig itt tánczolni és mulatni nem lehet, mig egy felolvasást végig nem szenvedünk. Ezen bűnös hatalmat állítom önök elé, hogy kérlelhetlen szigorral hozzanak felette ítéletet. Előéletére vonatkozólag a következők derültek ki. A divat egykorú az emberiséggel, Sőt Darvin szerint már a majmok is divatoztak s ma is divatoznak. Életideje kiszámíthatatlan, annyi azonban bizonyos, hogy amíg majom lesz a világon, addigi divat is lesz — aráig pedig embar lesz a földön a majmok sem fognak teljesen kiveszni. Bízvást mondhatjuk ez okból, hogy a divat csak az emberiséggel fog megszűnni. A divat az élei változata — élet alak, — olyan -az mint az időjárás, egyszer fűt, máskoresik, egyszer melegít, máskor mindenki fázik tőle. Alapelveket a divat fejlődésében nem szabad kertesnüpk s általában nincsenek fejlődési törvényei. Dá egy törvénye mégis van a divatnak és ez az, hogy az elől senki el nem zárkozhatik. ■— A divat" ma már életszükséglet, aki nem halad a divattal annak jobb lett volna nem is születni. Sokan a divatnak nagy jelentőst igét tulajdonítanak s kétségtelen, hogy a naüvtslödés történelemnek nem épen lényegtelen részei. Egyesi Hajnal István, dr. Hajnal Albert, Dr. Papp József, Kardos Gorgely, Veress József, Vidovszky Károly, Zlinszky István, Ladies György, Áchim Gusztáv, Torényi Lajos, Schröder Kornél, Székács István, Horváth Károly, Kliment János, Gajdács János, Viskovics Ignácz, Reisner Emánuel, Kéry Kálmán, Széchenyi Lajos, Gróh Ferencz, dr. Zöldy Géza, Fejér Béla, dr. Drechel Gyula báró, Jantsovits Emil,- Dutkay Béla, Kruchió Albert, Láng Károly, Fábry Károly, Kovács Albert, Petneházy Ferencz, Novak Kamill, Szekér Gyula, Dr. Márky János, Wagner József stb. A közgyűlés lefolyása a következő volt: Tallian Béla főispán az ezredév első közgyűlésén megjelent bizottsági tagokat szívélyesen üdvözölvén, Ő Felségének azon kegyelmi tényét hozza a közgyűlés tudomására, melynél fogva a thatósági bizottság egyik tagja Geist Gyula magyar nemességet nyert és ezzel a közgyűlést megnyitja. József föherczeg ő fenségének levele, melyben a törvényhatósági bizottságnak, László föherczeg elhalálozása alkalmából, a törvényhatóság részéről kifejezett részvétért köszönetét mond ; valamint Festetics Andor gróf, a föl dinivel ésügyi minisztérium vezetésétől való felmentését tudató leirata tudomásul vétettek; mig dr. Darányi Ignácz, földmive- lésügyi miniszterré lett kinevezéséről értesítő leiratra, a vármegye'közönsége feliratilag üdvözli I támogatásáról biztosítja. Az ezredéves ünnepségek alkalmából Ö Felsége koronázásának évfordulóján rendezendő bandériumban, a vármegye küldöttségileg fog részt venni, me'ly czőlra 13000 forintot szavazott meg a közgyűlés aliénl, hogy ez összeget az 1.200,000 írtos útépítési kölcsönből ideiglenesen kölcsönzi és a visszatérítés, illetve a pótadó kivetés iránt a legközelebbi közgyűlésen fog határozni, egyben .elhatározza, hogy a millenáris' ünnepségek alatt a vármegye egy díszközgyűlést, fog tartani. Az előkészítés és rendezési munkálataival a millenáris mező- gazdasági küldöttség bízatott meg. Csabán dohány beváltó politikai biztosul ismét Sohár Kálmán csabai lakos nyugalmazott uradalmi tisztet küldte ki a közgyűlés. A pásztorokról szóló vármegyei szabályrendelet, mely különösen a pásztorok vagyoni felelősségére fektet súlyt a Lendvay Mátyás módosításával elfogadtatott, s kellően lett meghirdetés után, a belügyminiszterhez jóváhagyás végett fel fog terjesztetni. ■ korszakok szellemét, észjárását, ugyanis legtöbb esetben a külső élet változó alakjaiban ismerjük fel. A divatnak már a XVlII-ik században irodalma van ; a. legrégibb divatlapok német eredetűéit. Ma már-a ruha és kézimunka divatlapok minden nyelven megjelennek. A divat terén XlV-ik Lajos óta Páris a hangadó, a kalapdivatöt azonban ma már Lipcsében döntik el. A divatnak — áltatában változó alakjánál és .színénél fogva a ruházat van első sorbán alávetve. Minden ruhadarab, a ruha minden része, a kalap, a harisnya, a gomb, nyakravaló, nadrágtartó folyton tökélyesbithetö és tökélyteleni- tebbhető. Azt mondják, hogy nem ruha teszi az embert1, mégis j®S a divatot teljesen ignörálod rádfogják, hogy nincs ízlésed, hogy cinikus, fösvény és életunt vagy. Mig ha divatosan öltöz- fcödől nem kérdik sem a neved,-sem a praedica- tumodat sem diplomádat, de megesküdnek, hogy valóságos úr vagy s legalább is dr.-nak titulálnak ; hitelezőid biznak benned s készséggel adnak moratóriumot. Általáb an nincs tér a közéletben mely a divat alól teljesen kivonhatná magát. Az ételek elkészítése, sorrendje, lakások bebútorozása, levél alakok, ünnepélyek rendezése, mindez a divatnak van alávetve. Ma már divatosan eszünk, divatosan alszunk, divatosan köszönünk, divatosan ásítunk, szóval egész életünk csupa divat. Ha betegek vagyunk, az orvostól megkívánjuk, hogv divatos diagnózist állapítson meg s ha ezt nem feszi, praxisával játszik. Általában a
