Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-07-05 / 27. szám

jiigy. A scrtesvészben, mely még mindig grasszál a községekben, újabb megbetegü- lési eset e hét folyamán nem történt. Sertés orbán- czot Szarvasról, száj és körömfájást pedig gr. Wenck- heim Frigyes berkei pusztájáról jeleznek. Gyomán újra kisért a második gyógytár ügye, s tekintettel ama körülményre, hogy most már Tót- Komlóson is két patika van, nincs kizárva a gyomai második sem. — Más kérdés, vájjon a kérvényező Gönczy Lajosé lesz-e, vagy talán ő is resignáczióval elmondhatja majd a »sic vos non vobis t, mintLacsny István az orosházi harmadik patikáról. Talált tárgy. Gyulán a Jókay Mór-utczában levő 67. sorszámú ház udvarán egy ametist kővü arany gyűrű találtatott, igazolt tulajdonosa a rend­őrkapitányi hivatalban átveheti. Gyulai élet. / Egyik rendező bizottsági tag sutba vágta frakkot és egy nagyot nyújtózkodott: — No, csakhogy ez is megvan l Szervusz kedves frakkom, átdózsölt éjszakáknak, feszes ünnepélyeknek, hű osztályosa. Isten veled! A jövő farsangig pihenj sifon-koporsódban, abban a boldog reményben, hogy: feltámadunk! A szegény frakk pedig, mit tehet egyebet. Meghúzza, magát szerényen egy szegen, 6 az arisztokrata ruhadarab és szent egyetértésben lóg együtt a többi „profanum vulgus“ ruhadarab­bal, körülbelül a novemberi nöegyleti bálig, mikor is két hatos áru benzin és egy poroló pálczá segélyével újból felmagasztaltatik, hogy viharedzett szárnyaival uj életre röpüljön a bálok fényes, meleg, parfümös atmosférájába. Röviden szólva csak azt akarom mondani, hogy átusztuk az Erkel ünnepélyt is. Azt hiszem sokan örülnek ennek. Nemcsak azért, mert a város egy Ízléses, előkelő müdarabbal gazdagodott; nemcsak azért, mert leróttuk nagy szülöttünk iránti hálánkat, hanem mert sok várakozásnak, sok szép fényes ábrándnak lett megvalósítója a mi gyulai ünne­pélyünk. Dehogy hittem én azt, hogy az opera mű­vészei lejönnek Gyulára az ünnepély fényét emelni 1 Dehogy hittem, hogy a magyar képzőművé­szet több jelese ad rendez-voust falaink között, hogy megnézzék a Kallós alkotását 1 Dehogy hittem, hogy a „sajtó apostola“-i lejönnek, hogy a mi ünnepélyünkről „kimentő tudósításokat“ közölhessenek! Nem hittem én az utolsó napig sem. Hiszen a művészek az utolsó perczben „hirtelen“ rosszul szoktak lenni. A piktorok és szobrászok meg olyan jól mulatnak most az ünneplő fővárosban, hogy aligha jönnek le egy szerény kis mellszobor le­leplezésére ide a provincziára, nem is szólva arról, hogy az újságírók meg most igyekeznek kettőt lépni egy helyett, hogy minden csodáját leírhassák az ezredévi kiállításnak, elkezdve az ős-budavári rejtelmektől a rizs-keményitö kiállí­tásig minden Poklokon keresztül. Hogy érnének ezek most rá eljönni mihoz- zánk, hogy meghallgassák a mi dalárdánkat, hogy megnézzék a mi szoborleleplezésünket, hogy énekeljenek a mi pavillonnak csúfolt czu- gos szárazmalmunkban és végezetül mindezt le is Írják hosszú lére eresztve a pesti újságok most, millenniumkor, mikor minden sor, minden idő drága, nagyon drága. És beteljesült minden 1 A művészek lettek rosszul, a piktorok itt vázolták a regi várrom omladványait, a pavillonterme nem mon­dott mucsai fucscsot a nagyszabású ünnepély nek, a lepel lehullt a Kallós-alkotta Erkel szobor­ról és a Somló Sándor költeménye megadta karaktert ünnepélyünknek. Nem „helyiérdekű poéta“, hanem Magyar­hon egyik legelső költője mondotta el szobrunk fölött legszebb költeményét. Nem viczinális művészek, hanem az opera tagjai csináltak konczertet. Nem a „Mucsai Tárogató", hanem a fővá­rosi lapok valamennyije „fújták“ fel nagygyá magasztossá a provinczia szerény ünnepét. Ámulok és- bámulok, jobban mondva ámul­tam és bámultam, hogy ez sikerült, és örültem nagyon, azt hiszem sokad magam mai, hogy ilyen méltó módon fejezhettük ki a halhatatlan zene költő emléke iránti tiszteletünket. Most már elmúlt az ünnepély 1 A frakkot szegre akasztottuk, a művészek, piktorok szobrá­szok és újságírók elmentek, a bankett pezsgőj- után ki is aludtuk már a ka*zenjammert. * * * A kaszabetörők újból elszöktek, fent a fő városban uj szenzácziók keletkeztek, minket cvulaiakat meg elfelejtettek. No nem baj, egy vár napig nUg is éltünk a napisajtóban s ez rövid élet, ez a „tiszavirág“ élet is elég lesz tálán arra, hogy meg lehessen tudni, hogy van „tiszavirág". Legalább, kedves pestihirlapiró kollégáink — merjük remélni— hogy ezután nem Csabán törté­nik minden: lóverseny, millennáris ünnep stb, stb mint eddig volt. Reméljük, hogy a pesti sajtó felfedezett bennünket, mert eddig akár csak ha Mezsopotámiában laktunk volna, nálunk ép úgy nem történt semmi, ellenben Csabá 'minden. * No lám, csak igaza van Bródy Ernőnek, ki a Magyar HirDpban is ismerteti a gyula-csaba körós-k ecskeméteskedést. Még egy ilyen magasztos szoborleleplezés is arra bizgat bennünket, hogy gorombáskodjunk egymással. Csabának nincs, kinek szobrot emelnie, ő dicsekszik, hogy neki majd „lesz*, mi nekünk meg már .volt“. Mi meg kinyújtjuk rá a nyelvünket és százados múltúnkra támaszkodva, leintjük azzal, hogy — Parvenü város j Egy szóval, mi mindig csak veszekszünk, ideig-óráig tart a barátságunk s az első adott alkalommal összekapunk. De hát mit is csináljunk egyebet unal­munkban ? * * A szobor környékén víg pletykálkodás közt árulják nyelvelő kofaasszonyok a zöldséget. Egy-egy csoport verődik össze a rácsozat előtt és találgatják, hogy vájjon mér’ nem olyan szinü ez a szobor is, mint „a ki“ a templom­ban van. — Bizonyosan beteg volt már az öreg Erkli mikor levették, oszt’ rósz szinbe’ vót, mondja némi szellemi iensöbbséggel egy magyar paraszt a szobor előtt. A svábasszonyokkal ellenben lehetetlen elhitetni, hogy ez nem szent szobor, és keresztet vetnek előtte susogván áhítattal : — Gelobt sei .... Némelyek Kalló-t csereberélik Kallós-sal mint a szobor készítőjével. — Dej’szen tekintetes uram, Kalló ilyet is tudna, mer’ a tud mind *nt. Még a református templom tetejét is ő kátrányozta. Ezekből a szobor körüli jelenetekből úgy látszik, hogy szokni kell még a szoborhoz. No majd megszokjuk, mire Csabán is állí­tanak. —re. Irodalom és művészet. azzal hogy nem ö aztán azt mondja nekünk, hogy „volt“-ra ad a zsidó semmit.** A „Zenélő Magyarország“ zenemű folyóirai junius 15-iki XII. száma küldetett be szerkesztősé-] günknek. A minden zongorázóra nézve fontos ésl értékes zenemű folyóirat e száma első helyen egvl litka szép dalokból összeállított csárdást Csizmadia] [ignácz, „Balatonparti fürdő csárdást“ közöl. Hl száma egy kedves salondarab „Nefelejts'1 Spindlen Frigyestől — végzetül ad egy víg dalt „A szerelmes] \fjuu czimen Greizinger Ivántól, minőt a könnyű couplet zeneirodalom évek óta nem termelt. | A legelőkelőbb zeneirodalmi niveaun álló folyól Irat havonta 2-szer — minden száma 10-10 oldali kottával jelenik meg s hozza a legválogatott abb zenemű újdonságokat — s 6 ily terjedelmű fűzet lelőfizetési ára negyedévenkint 1 frt. Előfizetni a IZenelő Magyarország“ kiadóhivatalában Budapestcny IVI., Csengery-utcza 62./a. Mutatványszámot bárkinek] küldenek. Az iparosok politikai akcziója- A közgazda sági kiegyezés következtében iparosaink körében iin élénk politikai mozgalom van keletkezőben. Ezt fl politikai akcziót legjobban jelzi dr. Horváth János ■ak, az „Iparügyek“ szerkesztőjének ama beszédjel melyet e hó 7 én a szolnoki iparosok millennáris^ ünnepélyén az egész hazai iparossághoz intézettl melyet az „Iparügyek“ junius 15-dtki száma „A szolnoki programm“ czimon közöl. E beszédből kö zöljük a következő részt : „Ha kedvezőtlenek ipa rosainkra nézve a munka- és üzleti viszonyok akkor valóban lesújtó az iparosok helyzete a közi életben! Mindenhol, még az ipari mozgalmaknál is háttérbe szorítva, az iparosok uszályhordozók egyes politikai pártoknak és politikai meggyőződésüket! vagy elhallgatják, vagy rendelőik kívánalmainak vetik alá, Arról, bogy u közéletben az iparosok érdekei érvényesüljenek, iparosaink beszélni sémi mernek. Nem megszégyenitő-e az, hogy midőn] 1893-ban a miskolezi ipartestületi kongresszus az párosok választói czenzusának leszállítását határozta >1 s midőn azt is kimondotta, hogy ezt országgyü esi képviselők által a képviselőház elé terjeszti, —I akkor ma, három év múlva sem látjuk és tudjuk hogy hol van, vagy van-e oly képviselő, ki az ipa roBok e jogos kivánalmát előterjesztette volna. EJ szomorú tény ébreszsze föl hazánk iparosait köl zönyösségükből; szervezkedjenek és mozogjanak Foglalják el a tért a községi, városi és a megye közügyekben; iparkodjanak bejutni a községi kép iselő-teslületekbe és a törvényhatósági bizottsá gokba, mert ezekben közgazdasági és ipari ügyeke is tárgyalnak ; s igy ezekben az iparosokat is elő kelő hely illeti meg. Azután itt van a közgazdaság kiegyezés megkötésének ideje és uj választások kü Bzöbén állunk. A magyar iparosok ugyan nem fog nak egyelőre, mint az osztrákok, külön ipari pártot alakítani és nem is fognak mint az osztrákok az ipar részére 100 milliót kérni az-országgyűléstől banem iparkodni fognak jogos érdekeikéit a jelen légi politikai pártok keretében érvényre juttatn Mint a magyar iparosság egyik zászlótartója ezen hazai vezériparteslület előtt felhívom az egész hazai iparosságot, nézze meg és vizsgálja meg, kire fogj ezután szavazatát adni. Mi a képviselőjelöltektől nem fogunk ugyan reverzálist kérni, de igenis el várjuk, megköveteljük azt, hogy az iparosok ügyeit jövőre az országgyűlésen szakavatottan tárgyalják az iparosság érdekeit érvényre emeljék, mert ezek egyúttal országos érdekek is.“ Egyebekben az „Ipar ügyek“ junius 15-iki számának tartalma a követ kező: Tartalom: Felhívás. — A munkaközvetités — A szolnoki programm. — A sütőmesterek kon gresszusa. — Kiállítók és tárgyaik. (II. Szabóipa rosok.) — Véleményadások. (672. A szabadalmi jog lefoglalható. 673. Asztalos-igazolványnyal ugyan azon községben koporsóbolt is tartható. 674. Nő mint önálló borbély-iparos.) — Segélypénztári Ér tesitő. (Elvi határozatok.) — Segélypénztári véle ményadások. (675. a) A segéd, ba más iparban tanoncz lesz, elveszti igazgatósági tisztségét, b) Az igazgatói tisztség megszűntével az elnöki megszűnik, c) Kisorsolás és hiányzók válasz tása. 676. Dextrin-gyári munkások is biztosi tandók. 677. Bármely foglalkozás közben nyert sérüléskor jár a segély.) — Tárcza. Két iparügy vezérférfiu. (I. Tichtl Frigyes) — Iparügyi Krónika (Az országos iparegyesület közgyűlése. A jury jM nöke és megalakítása. Osztrák iparosok Budapesten Megrovési kaland. Tempóra mutantur. A mfMőzöt tek. A szolnoki ipartestület ünnepe. Az inpfbirósá gok fejlődése. A békési ipartestület ün^pe Ma gyarország gyárai. Az „Iparosok Olvasóiéra“. Állam kedvezmények stb. stb.) — Szerkesztői üzenetek. — Ipari Vállalatok és Szállítások..— Magyar kir Államvasutak. „Árpád“ hősköltemények első része a „Bolgár háború“ megjelent a nagyváradi „Szent-László“ nyomda részvénytársaság kiadásában. A hőskölte­mény tizenkét énekre van felosztva. Tartalmazza az etelközi magyarok küzdelmét VI Leo görögcsászár szövetségében Simon bolgár czár ellen. Árpád, Kur- zán vezér alvezére meglátogatja Konstantinápolyt, hol az udvar mulatozásai visszatartják. Ez alatt Kurzán megtöri a megkötött békét, Simon czárra támad. Huba, Tas, Kont a feltámadó bolgárokkal birkózik, már már pusztulás lenne sorsuk, a mikor Árpád jő, Simont újból leveri. Simon bosszút eskü­szik, ráveszi a besenyőket, hogy az othonmaradt magyarokat megtámadják: Álmos és Levente ezen harezban elesnek, Előd, Ont és Tehtem a határon végső küzdelemre megállanak, a csata sorsa elle­nük fordul. Előd fogva, amikor a visszatérő ma­gyar sereg rátámad a besenyőkre, visszatérő magyar szorítja őket. A túlerő ellenében azonban nem re­mélhetik őshazájok visszafoglalását, megindulnak hát Etele országának Telkeresésére. Indulásuk előtt Árpád személyében vezért választanak, s verők eresztésével pecsételik meg az örökös szövetséget, megalkotják a hét pontból álló vérszorződést. A 170 lapra terjedő, alexandrinus versformába irt hősköl töménynek ára 1 frt. Kapható a Szent-László yoinda részvénytársaság kiadóhivatalában. Egy aranyat egy magyar szóért. Árra a pá­lyázatra, melyet Palágyi Menyhért, a Jelenkor ez. heti szemle szerkesztője hirdetett s melynek czélja nyelvünkben elterjedt idegen szókat magyar kife­jezésekkel helyettesíteni, 130 pályamű érkezett. A Jelenkor legutóbbi száma közli a részletes bírálati jelentést s számos megdicsért kifejezésen kívül a következő szavakat javadalmazta meg: sablon = kapta. (llosvay Koller Vilmos, Kecskemét); salon == nagyház. (Fűlöp Béla, Szécsény) ; kupié = sördal. (Déry Gyula, Budapest) ; bazár = vágyott. (Christerphi Ottó, Sopron); panoráma — ezerlátó. {Bényey József, Kolozsvár); argon = fajszólás. (Dr. Kemény Zoltán, Nagy-Várad); burleszk = behókás. (Garamy János, Budapest); szuggerál = átsugall. (Az előbbi); uzórius = delibábos. (Bényey József, Kolozsvár); triviális = alpári. {Fábry Imre és Fábry István, Temesvár).’ A „Jelenkor“ új pályázatot nyit a következő idegen szóknak egyenértékű magyar kifejezésekkel tlására: konstatál plágium refrén prcjudikál prognosztiko n poént * preczedens programm deficzit inczidens pavilion konkrét perhorreskál profán totalizator subvenczió misztikus tip intervju opportunus dualismus *■ sztrájk kembináczió realismus publiczista spekuiáczió statistika bojkott kongresszus korzó Minden pályanyertes szó egy arany jutalomból észes il. A pályázatok augusztus 1 ő-ikéig a Jelen |kor szerkesztőségéhez czimezve: Budapest, József- utcza 81., küldendők. Az aradi vértanúk kivégzése, Thorma ór.ási festménye most már a kiállítás főkapujának szom­szédságában, a Wampetics dísztermében látható. |Este villamos fénynél, belépő dij: 30 kr. A kép tárgya ez: Szombat van, hűs októberi regg, 1849. okt. hatodika. Hatodfél óra reggel. A tizenhárom aradi vértanú közül négy dicső már megdicsőült, fél órával előbb kegyelmesen agyonlőtték őket az aradi vársánezon. Fél hót óra van reggel, kj^encz vértanú még fogoly s még hős, még él. De ezek már az utolsó perczek. Éi ezekről az utolsó per- ezekről festette meg képét Thorma János. Az alá­való gyilkosság szintem: az aradi vár előtti tér Zsigmondbáza és Új-Arad előtt terül el a vesztő­hely, itt a magyar Golgotha. Ide hozták a kilencz foglyot: Damjanich Jánost, Pöltenberg Ernőt, Török Ignáczot, Lahner Györgyöt, Knézich Vilmost, Nagy Sándor Józsefet, Leiningen Károly grófot, Aulich Lajost, Vécsey Károly grófot. A nyirkos őszi haj nalban összegyűltek már a vár déli kapujánál, in nen jöttek gyalog, megvasalva, Iánczra verve. Dain- janichnak béna volt a lába, nem tudott gyalog menni, azt feltették egy parasztszekérre, a szekeres sirt az egész úton, a tábornok vigasztalta. Egy zász­óalj osztrák gyalogos kisérte a kilencz hőst a vesz tőhelyre. Itten megálltak, a katonaság nagy négy­szöget formált és .bezárta a kilencz egyforma bitót, a kilencz vértanút, a papokat, a hóhért és pribékjét, a porkolábot. Felolvasták a halálos Ítéletet, a por­koláb — igen, a porkoláb! — formából kegyelmet kért. A gyilkosságot vezénylő őrnagy mondta „Istennél a kegyelem!“ Megkezdődik a „munka“ mely a magyarnak örök dicsőség, a másiknak örök szégyen. Itt kezdődik a kép: Á bakó — brünni fajzat — Pöltenberg Ernő nyakára keríti az egy ujjnyi vastagságú kötelet. Vele szemben nyolez társa a halálban — még élnek és szembe néznek balállal. Nagy Sándor áll elől mereven és gőgösen nézi a hóhérok munkáját. Damjanich. János az, a ki szekéren ül és csillogó szemeiből' az elszántság és a gyűlölség villog ki. A szekér vendégaldalához Leiningen gróf támaszkodik. Töéők lgnacz alakja az a mely a keresztet emelő ÉaP mögött látható Pl Vécsey Károly gróf kezét f°&ja A. Vécsey kar iába fonja karját Lahner György. Mindkettőjük vál- 1 inál látható a Knézich Károly {oje.*Aulich Lajosa sorban legutolsó. KéMzaka3Z gyulog°8 látszik mö göttük. Ez a kép: * mi aztán következik, mind nyáján tudjuk. Meghaltak mind, ebben a sorrend ben: PöltenbergfTörök, Lahner, Knézich, Nagy Sándor, Leiningen, Aulich, Damjanich, Vécsey Az Ezeréves Magyarország és a millenniumi kiállítás o|®§ nemzeti nagy diszinü a most meg­jelent 1^ >k füzettel befejezést nyert. A 12 ik füzet a szók*308 16 kép helyett 36 remek képet tartal­maz. "Diszkötésben művészt kivitelű és 11 színnyo­mású bekötési táblával együtt minden könyvkeres- Iccdósben és ujságclárusitó helyen 6 frt 50 krórt kapható. Ama számtalan elismerő levél közül, mff lyek Laurencic Gyula úrhoz, mint e dtszrnű igaz­gatójához a világ minden részéből érkeztek, aláb­biakban csak a legmagasabb udvarhoz tartozó ta­gok, továbbá főméi tó ságTTk és miniszterektől, kik­nek az ezredéves kiállítás alkalmából egy-egy dísz­példány megküJdetett, vett átiratokat közöljük Magyar kirá/yi Miniszterelnök. Tekintetes úr! 0 császári és apostoli királyi Felsége a T. Uraságod által bemutatott „Az ezeréves Magyarország és a millenniumi kiállítás“ czimű diszművet köszönettel legkegyelmesebben elfogadni móltóztatott. Miről Tekintetes Uraságodat ezennel értesítem. Budapes­ten, 1896. évi május hó 24-én. Br. Bátiffy s. k. Stefánia özv. trónörökösné 0 cs. és kir. Fensége főudvarmestere, Stefánia özv. trónörökösné Ó cs. és kir. Fenségo — bár előfizetője „Az ezeréves Magyarország és millenniumi kiállás“ czimű disz- műnek — a részére beküldött, különösen is bekö­tött példányt, legkegyelmesebb köszönettel elfogadni móltóztatott. Béc8, 1896. május 10 én. Ő cs. és kir. Fensége főudvarmestere. József főherczeg úr 0 cs. és kir. Fenségének főudvarmesteri hivatala Tekintetes Laurencic Gy. úrnak („Az ezeréves Ma­gyarország és a millenniumi kiállítás“) Budapesten. Van szerencsém Tekintetes Uraságodat értesíteni, hogy Fenséges Uram a felajánlott érdekes tartalmú diszművet elfogadni és azért szívélyes köszönetét kijelenteni móltóztatott. Budapest, 1866. évi május 9 én. Hivatalos tisztelettel Vécsey Sándor br. s. k., főudvarraester. Fejérváry Géza életrajza. A magyar honvé­delmi miniszter nagyérdekü pályafutásának története jelent meg Dr. Kőrösy László Korrajzók czimű iro­dalmi vállalatának huszonkettedik füzetében. A dí­szes kiállítású kötetet Fejérváry báró arczképe s a vállalat Bzámára irt jelmondatának kóziratmása éke- siü. Fejérváry báró, a mai kormány doyenje, nemcsak katonai pályáján, de mint államférfiu olyan érde­meket szerzett, melyeknek történeti értéket senki sem kisebbítheti, aki az igazságot szereti. A nagyér­dekü kötet fejezetei: 1 A Komlós-Keresztesi Fejér va­rgák. 2. Fiatal évek. 8. Solferino. 4. Újabb érdemek. 5. Közpályán. 6. Fényes évtized. 7. Méltó elismerés. 8. Jellemvonások. A mű ára csak harmincé krajezár s megrendelhető a Korrajzok kiadóhivatalában Buda­pest, Andrássy-ut 25. sz. alatt Eleven élet tapasztalható most minden téren. A magyar nemzeti ünnep hullámzásba hozta az egész magyar társadalmat. A nemzetközi, világra szóló kongresszusok pedig a müveit külföld figyelmét irányítják reánk. Nemsokára megérkeznek az euró­pai parlamentek küldöttei is, hogy a magyar fővá­rosban megtartsák az interparlamentáris konferen- cziát. Éhez a változatos élethez hozzájárulnak a vá­lasztási előmozgalmak, a melyek az egész vonalon megkezdettek. Úgy, hogy el lehet mondani, hogy a reánk következő időszak eseményekben igazán gaz­dag és változatos lesz. A napi sajtó munkásai most megkettőztetik munkásságukat, hogy a nagy közön­ség érdeklődését minden tekintetben kielégítsék. Kü­lönösen a »Magyarország« politikai napilap az, mely jól berendezett hírszolgálatával igazán nagy munkát végez. Az egész nap egymásra torlódó eseményeit, az országgyűlést és egyéb tárgyalásokat mind a leg- kimeritőbben közli és óriási nyomdai berendezéssel aként állítja elő, hogy a müveit közönség reggel már az ország távolabbi részeiben is olvashatja a napnak összes bel- és külföldi eseményeit. Ez a maga nemében egyedül álló újítás U közönség által teljes elismerésben részesittetik, amit igazol a »Magyaror­szágának gyors és nagymérvű elterjedése is. De a „Magyarország* tartalmánál fogva is rászolgál a kö­zönség tetszésére, mert jól értesültsége, élénk és változatos tartalma a müveit közönség igényét a legteljesebb mértékben kielégíti. Yezérczikkeit Bartba Miklós írja, kinek ragyogó tolla ma egyedül áll a magyar irodalomban. Bartha Miklósnak a »Magyar- ország«-ban megjelenő vezérczikkei oly óriási érdek­lődést keltenek a közönség soraiban, hogy egy-egy czikke valósággal eseményszámba megy. A »Magyar- ország« főszerkesztője Holló Lajos orsz. képviselő, he­lyettes szerkesztője Inczédi László. A »Magyaror­szág« előfizetési ára : Negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr., egész évre 14 frt. Az előfizetési pénzek legczélszerübben postautalványnyal a kiadó- hivatalba küldendők, (Budapest, Sándor-utcza 2 szám.) Törvényszéki csarnok. A békési lázongok nagyszabású bünpörében a múlt pénteken hozta meg a Békésre helyszíni 'tárgyalásra kiszállt gyulai törvényszék az Ítéletet. Lapunk múlt számában — térszűke miatt — csak a főbűnös Onody büntetését közölhettük. A többi 84 vádlott közül többeket felmentettek, mig az eli­tesek névsora a következő: Andor Mátyás 2 évi börtön, Apponyi Gábor 3 havi fogház, Bagi Sándor 6 havi börtön, Balog András 2 évi fegyház, Balog László 6 havi börtön, Barna Imre 2M évi fegyház, Bozó István 2 havi fogház, Csató Sámuel 2 évi fegyház, Csató Sándor 6 havi börtön, Csikós István 1 évi börtön, Csökmei Imre 6 havi börtön, Diószegi István 50 frt, Domon­kos András 8 havi börtön, Domonkos János eljá­rás megszüntetve, Domonkos Mihály 1 évi börtön, Fekete Gábor 6 havi börtön, Fekete István másfél évi börtön, Fekete László 6 havi börtön, Fodor Imre felmentve, Futtkay István, ifj Futtkay István és Gabi János eljárás megszüntetve, Gyenge Mihály 50 frt, Horváth Mihály eljárás megszüntetve, Illés Mihály 1 évi börtön. Juhos Ferencz 6 havi börtön, Kiss Ferencz 2 évi fegyház, Kis István felfüggesztve, Kis János 8 havi börtön, Korcsog Mihály 6 havi börtön, Kovács Mihály 1 évi börtön, Kovács Sán­dor eljárás megszüntetve, Köpe Sándor 8 havi börtön, László János 6 havi börtÖD, László Mihály 2 évi fegyház, László Sándor felmentve, Lipcsey László 3 havi fogház, Malmos Károly felmentve, Marit István 2 évi fegyház, Marti János 8 napi elzárás, Mérai János 1 évi börtön, Molnár Mátyás 2 évi fegyház, Nagy István 2 évi fegyház, Némedi Mihály né 2 Va évi fegyház, Nyíri Gábor 1 havi fogház, Ónodi János 2V# évi fegyház, P. Horváth /f i

Next

/
Oldalképek
Tartalom