Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-05-10 / 19. szám
Rendkívüli §zám. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János , kereskedése, hova a lap 11 szellemi részét illető köz- ij lemények intézendők. j1 Kéziratok nőm adatnak [ vissza. V Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. ; [ Félévre ... 2 » 50 1 Évnegyedre . 1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. i; ■ . \ Gyula, 1896. május 13-án. XV« (XXVIII.) évfolyam. Tá.rsa.da.lmi és közgazdásza/ti hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IEII Ó j=k DT 3D .A. T7" I S. m Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Az önkormányzat ünnepe. Midőn a népvándorlás áradata az Ó-kor alkotásainak romjairól elvonul, s a polgárosodás jelenségei államok rendszeres alakulásában, nemzetek szerves tömörülésében kezdenek feltűnni; midőn a társadalmi és politikai intézmények mindinkább határozott alakban bontakoznak ki a barbár korszak zűrzavaraiból, s a megállapodottság némi jellegével alakul államok szervezkedő, tömörülő nemzetek szellemi és anyagi előhaladásra irányuló törekvése, erőteljes, öntudatos tevékenységben kezd nyilvánulni, s midőn a századokon át tartott küzdelmekben feltűnt s lesülyedt népek vérével öntözött Európa terein új életre kel s ellenállhatatlan erővel hód.t a keresztény vallás: ó fejlődő' polgá- riasodás határvonalán feltűnik a népvándorlás utolsó rája a magyar s győzelemről-győ- zelemre szállva Európa központjába tör, s ott hol néhány évszázaddal előbb a hun s avar elődök által alkotott hatalmas birodalmak összeomlottak: megtelepszik. Hogy a magyar nemzet oly rövid idő alatt, s oly csodálatot keltő sikerre! képes volt áttörni egyik világrészből a másikba, — képes volt a honfoglalás harczainak győze- delmeit kivívni, s hogy minden segély nélkül, saját erejével beékelte magát idegen népek közzé Európa központjába: annak okát, ha azon kor népei és államai minden viszonyaiban nyilvánuló zűrzavaros állapotnak, a nép- vándorlások rombolásainak, — a társadalmi és’ politikai intézmények általános pusztulásának, — az elerőtlenedett államok szervezetlen beléletének is lehet; de főként azon körülménynek kell tulajdonítanunk, hogy az ős hazában közös fejedelem nélkül egymástól függetlenül élő s csak a vérrokonság köteléke s támadás esetén a közveszély érzetéből eredő s annak terjedelméhez mórt közös védelem érdekei által összefűzött magyar törzsek, nem csak szorosabb szövetkezésbe léptek, de egy hadvezér hatalma alatt egy nemzetté tömörültek; s tulajdonitanunk lehet annak, hogy az ekként államalkotó küzdelembe vitt nemzeti erő, oly kitűnő hadszerkezettel birt, — milyennel e korban Európa egy nemzete sem dicsekedhet és hogy a hadi szerkezet fejlettségének hatását, az egyéni vitézség, kitartás, törhetetlen szívósság s a politikai érettség fejlődöttsége mellett a fajA vereskereszt bál. Finis coranat opus! vagy magyarul: végén csattan az ostor! H| hát csattant is. Sok volt egy napra a jóból, de azért a vége volt mégis a legjobb. — ügye hölgyeim? Valljuk meg egoisták vagyunk mi férfiak mindannyian. A közélet minden terén, hol szellemi-, vagy testi előnyökkel imponálni lehet, diszgyűlésen úgy mint lóversenyen egyaránt magunknak »guberáljuk« ki a szereplést. A mi előnyeinket, legyenek azok szellemiek vagy testiek, ragyogtatjuk nyilvánosan, ellenben a hölgyeket a hol csak lehet mellőzzük és szánalmasan mosolygunk a nőemanczipáczió kérdése fölött. Az egyedüli nyilvános hely hol a nő szerepel, a bál. Hanem ott aztán szerepel is istenigazában. Ujjam forgat bennünket komoly férfiakat, I kit pár órával azelőtt egész megye csodált akár mint szónokot, akár mint lovast, sarokba szorítja, ügyetlenné teszi egy-egy villogó szempár s alázattal hajlik meg apró bakfislányok előtt a nagy hazafi s a verseny- díjnyertes, remélve 1 nagyságától szerényen egy túrocskát. No tessék! . . . Most szöktem meg a bálteremből báli referá- dát írni szerkesztőm kegyetlen parancsára, ki épen a czukrászda előtt fogta meg a frakkomat, mikor egyik rózsaszinruhás tündérnek limonádét készültem vinni. — szeretet közérzül-te, s azon tudat fokozta, hogy az államalkotás küzdelmeiben, az állam fen tartásában, nincs kinek támogatására szá- mitaniok. Ily kiváló tulajdonok s a hatalmas nemzeti közszellem mellett lehetett csak a magyar képes az államalkotás nagy feladatát dicsőségteljes sikerrel megoldani, s több mint félszázadon át európaszerte pusztító hadjáratokat folytatni. De mindezen tényezők ha biztosíthatták is a honfoglalás s félszázad harczainak győzelmeit: az államalkotásnak s fentartásának okát a hadrendszeren alapuló s annak kifolyásaként jelentkező alkotmányos államólet- ben, a nemzetnek, a szabadság elvein nyugvó intézményeiben, az intézményes állami és helyhatósági önkormányzatban s abban találjuk, hogy az állam élet alapját s fentartó oszlopait mindenkor a törvények képezték. * Ezeknek tulajdonítható az, hogy a magyar nemzet államépülete oly szilárd, oly erős volt, hogy a hatalmas szomszéd népek, hatalmas hóditók, pártviszályaink daczára sem dönthertték azt le ezer év alatt. A vitézség, hadi fejlettség s a honszeretet a a nemzeti közszellem lelkesedése, erőkifejtése teremthet nemzeti dicsőséget, alkothat ragyogó korszakokat, s a nemzeti erőnek minden megtámadással szemben érvényesülő hatalmát is biztosíthatja; de mindezen tényezők olyanok, mint a villámlás, kápráztató fényt idéznek elő, maradandó világosságát azonban nem árasztanak szót, — élet- fejlesztő melegséget nem terjesztenek. Az államfentartó erő a kormányzat alkotmányos kiképzésében, korszerű fejlődésre képessé tételében rejlik. Ahoz, hogy egy nemzet a nagyság magaslatára emelkedjék, s az idők romboló viharaival daczoló államot alkothasson, s államában jóllétet, közboldogságöt biztosíthasson: a kor igényeinek megfelelő; s a polgárosodás követelményei szerint berendezett állam- szervezet kell. Államszervezet, oly intézményekkel, melyek a szabadság elvein emeltettek fel, s melyek a törvények uralmát, a szabadságot és közrendet, a fejlődés békéjét s a békés fejlődést biztosítják; oly intézmények, melyek a nemzet szellemi és anyagi erejének kifejtésére nemcsak védőleg hatnak, de cse- lekvőleg is közreműködnek. Az alkotmányos alapokon nyúgvó intézUram — szólt hozzám — külön kiadást csinálunk. A külön kiadásban a báli referádának is benne kell lennie !!! — A . . bá 9 . . li . . re . . fe . . . rá . . . dá . . I nak! hebegém ijedten. — Igen! szólt, és oly kegyetlenül tekintett rám, hogy a karzat alatti nemzeti szin diszitményt svarczgelbnek láttam ijedtemben. A katonazenekar egy bájos keringőbe fogott bele, én pedig búsan pislantottam a rózsaszínű tündér felé, kit épen akkor vittek el tánczolni és távoztam. És Íme most a rózsaszínű tündér a limonádét, a szerkesztő a referádát várja tőlem, én pedig se re- ferádát nem írok, se limonádét nem viszek, hanem a helyett fejtegetésekbe bocsátkozom a férfi és nő társadalmi álláspontja felett. Egy szál gyertya pislogó fénye mellett, egy poros asztalon, rósz tollal és vizszinü tintával írjak most referádát í A frakkom poros lesz, a szemem meg elgyöngül s a rózsaszinruhás angyalt pedig bizonyosan elütik a kezemről, míg én itt szerkesztői utasítás szerint constatálom, hogy »a pavilion terme szűknek bizonyult.« A fülembe zúg még a katonazenekar bombar- dája és forog előttem az a bájos kör, mint forgott a bálteremben összerakva, Gyula, Csaba, Gyoma, Bánkút, Sarkad, Orosháza, Körös-Tarcsa, Baglyas, szóval az egész vidék virágaiból. Minő virágok! Alig ba el nem vesztettem a csokorból egy szálat mig ide futottam. Asszonyok: Tallián Béláné, Beliczey Istvánná (Csaba), gr. Almásy Dénesné, Szabó Jánosné (Körös- Tarcsa), Makay Izomé, Fosa Károlyné, Steinekker mények azon államkormányzati tényezők, melyek lehetővé teszik, hogy a szabadság és közrend együtt uralkodjanak. Felölelik, kiszabják, meghatározzák ezek úgy az egyénnek, mint az államhatalomnak s szerveinek tevékenységi körét, jogait és köteleségeit, egymásra való hatásuk terjedelmét, — azért,! hogy az igazság, a jog, mindenkor érvényre emelkedhessék, s hogy a közös czélért, a nemzeti lét biztosságáért, a jóllét i közboldogságért összbangzóan működjenek. Ha hiányoznak az ily intézmények valamely államban, — hiányzik a nap a nemzet óletegón, hiányzik az állandó fény, a termékenyítő melegség. * Az ily állam nem ünnepelheti meg ezer éves fennállásának ünnepét. Nem a nagy haderő, az államfő kiváló hadvezóri képességei tehetnek maradandólag hatalmassá egy államot, boldoggá egy nemzetet ; hanem az alkotmányos kormányzat, a rendszeres igazgatás, az intézményeken nyugvó [Iönkormányzat, az az egyedüli mód, mely az államéletben szükséges két irányzatot, a tartósságot és haladást egyesiti.“ Az államok létezésének, fenmaradásának 8 fejlődésének főfeltétele az önkormányzati intézmények által biztosított közrend, szerves kormányzása az egésznek s a részeknek. HA magyar nemzet az államalkotástól kezdve ezer éven át a törvények uralma alatt alkotmányosan rendezett államéletet élt, s „alkotmányos szabadságunk élőfája, melyet anuji vihar osti'oinolí, de gyökereiben meg nem rázott, évezredes alkotmányunk történelmi alkotmány, — nem egyszerre készült, hanem a nemzet életéből fejlett ki, s a nemzet szükségeihez és a kor igényeihez képest időnként változásokon ment keresztül“. (Deák F erencz.) Miden életerős nemzetnek, legyen az bár alsóbb fokán a fejlődésnek, s bírjon állama bármily kezdetleges politikai szerkezettel, van egy eszménye, van egy erkölcsi hatalma, mely lelkesíti, vezérli előhaladásra, ereje kifejtésére ösztönözi. A magyar nemzetnek is volt és van ily eseménye, ily erkölcsi hatalma, mely irányt adott ezeréves állami életének, nemzeti törekvéseinek s mely lelkesíti, vezérli ma is. Ez az eszmény, ez az erkölcsihatalom a szabadságszeretet, az alkotmányosság közérzülete. Gábomé, Berkes Sándorné, Zöldy Jánosné, Kövér Lászlóné, Pólyák Károlyné (Baglyas), Domonkos Jánosné, Blaúr Gyuláné, Erkel Jánosné, Gallacz Jánosné, Kocziszky Jánosné (Csaba), Czinnern Jánosné (Csaba). Pándy Istvánná (Csaba), Kohlmann Ferenczné, Berényi Árminná, Schröder Komélné, Fürdők Istvánná, Pfeifer Antalné (Fás), Késmárky Istvánná (Bánkút), Chriszto Miklósné, Tanka Gusztáváé (Vári), Müneb Gyuláné, Otrok Istvánná (Sarkad). Leányok: Kherndl nővérek (Gyoma), gr. Cziráky Jeanne (Kétegyháza), Pólyák Erzsiké (P.-Baglyas), Kövér Ella, Beliczey Erzsiké (Csaba), Gallacz Ida, Ladies Margit, Erkel Margit, Hajnal Giziké (Kígyós), Kocziszky Alice (Csaba), Czinnern Olga (Csaba), Pándy Erzsiké (Csaba), Kőrös nővérek, Otrok nővérek, Kohlmann Ilonka, • Domonkos Erzsiké, Szabó Ilonka (K.-Tarcsa), Bay Gizella, Fürdők Giziké, Késmárky Bella (Bánkút), Tanka nővérek (Vári). A mint e csokorból látszik volt itt »fehér rózsa, piros rózsa, szőke leány, barna.« Egyszóval a vidék népei adtak itt egymásnak jendez-voust. Közöttük kik azok a szegény mamák és gardedámok, kiktől ezeket a szép virágokat elrabolják. Pedig elfogják rabolni, ez is a nő hivatása! A férjhez menetel, a boldogság, mellyel ilyen magunkfajta szerencsétleneket fognak megajándékozni. Ez az életczélja egy nőnek! Mi férfiak szónokiunk, futtatunk, referádát Írunk, a nő pedig csendes otthonában egy kis kör, a családi kör előtt szerzi az ő igazi habárait, melyek többet is érnek talán a mi hideg csalóka ünneplésünknél. No tessék már megint fejtegetésekbe bocsátkoztam. A szerkesztő pedig várja a referádát, a rózsaszinruhás angyal meg a limonádét 1 No de még csak a karzati publikumot írom ide I Szabadság egyénileg, szabadság az intézményekben. A szabadság elvein nyugvó alkotmány az a nemzeti közkincs, melyet a magyar törzsek az őshazából hoztak magukkal, s ez szállt reánk oly örökségül, melyet a nemzet ezer év veszélyei; a küzdelemteljes évszázadok nehéz megpróbáltatásai között is megőrzött, utódokról utódokra sértetlenül, legalább jogilag sért tlenül, átörökített. S a szabadság szeretetnek, az alkotmányosság közérzületének a legszebb, a leghatalmasabb nyilvánulása az önkormányzat. Szövétnek ez, melynek fénye az államalkotástól kezdve napjainkig, ezeréven át a nemzet közéletébe kitörölhetetlenül beszövődött. Az önkormányzat nemzetünk életében nem puszta fogalom, hanem mindenkor a legfontosabb államkormányzati szerv, nemzet- fentartó intézmény, az államalkotmány legfontosabb alkotó része volt. »Magyaroszág minden instituczióit az önkormányzat szelleme lengi át. Az ezeréves nemzeti lét küzdelme nem más, mint az önkormányzat küzdelme. Alkotmányos államéletünk, önállóságunk nem más, mint az önkormányzat diadala. Nemzetünk előhaladása, polgárosodása nem más, mint az önkormányzat, hatása érvényesülése. Szabadságunk, alkotmányunk nem más, mint maga az önkormányzat. Ezeréves államéletünk határvonalánál itt áll, mint alkotmányunk vihartépett óriása : az önkormányzat. Ünnepet ül. Ünnepe oly fényes, oly dicső. Felmagasztalja • a sziveket, hatalmas erőt ömleszt az erekbe, tettekre lelkesít, a munkásság, a nemzetéltető munkásság hatalmas fegyverét a tollat adja kazeinbe, hogy fejlesszük azzal a közboldogságot megteremtő nemzeti értelmet. Elvezet a munkásság padjaihoz, a rögöket feltörő ekéhez. In ve int az uj ezer év hajnalán: „hass, alkoss, gyarapits, s a haza fényre derül.“ Megértsük! Oláh Gyöpgy„ A karzaton: Márky Jánosné, özv. Dubányi Jánosné, Veres Józsefné, özv. Kalmár Mihályné, Nagy Jenőné, Kalocsay Kálmánná, Pándy Krisztina, Márky Kóza, Dubányi Sarolta, Gallacz Sarolta, Kalmár nővérek, Habinay Krisztina, Ladies Irén és Polvák Margit. J Azt hiszem most már mindent megtettem a mi egy jo újságíróhoz illik, most már megyek vissza tánczolni. Képzelem azóta hogy folyik a táncz. Hja! nem hiába csárdással kezdődött s nem hiába kötötte főispánunk bájos neje Tallián Béláné a fiatalság lelkére a hölgyek buzgó tánczoltatását, mikor mint elnök parancsolt rá a múlt vasárnapi rendezői értekezlet fiatalságára, de olyan jókedv is kerekedett utánna, hogy bizonyisten nem tudom hogy hány pár tánczolta az első négyest. Olyan jó kedvem volt, hogy még ezt sem értem .rá megolvasni. Hja 1 én négyes alatt csak a tánezosnőm szép szemeiben próbálok olvasni. Pedig ez hiányzani fog ám a külön kiadásból nagyon I Szeretnék még sok mindent elmondani a bálról. Elmondanám, hogy ki volt a bálkirálynő, hogy ki, kinek udvarolt, (mert ez volna ám a legérdekesebb.) De engedjék meg, hogy többet ne Írjak. A szőke kis lány már nagyon várja a limonádét, a szedőgyerek pedig a hátam megett sürgeti a kéziratot. Tyű! Igaz al Én meg foglalkozva vagyok a második négyesre . . .1 No hiszen, ba eltánczolták! —r®.
