Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-05-10 / 19. szám

A it- vllenáris ünnep Gyulán.

Ama földnek lakói, melynek minden egyes i'ögéhez egy fényben és homályban váltakozott ezred, hol fényes, hol sötét emlékei tapadnak, magasztos ünnepet ülnek Kárpátoktól-Adriáig, az ország szivében a fővárosban úgy. mint a vidéken országszerte. A vérrel szerzett is nemzeti életerő által megtartott szent haza ezeréves fennállásának évfordulóján, milliók ajakáréi száll fel a hálaima a min- denség hatalmas urához, s a katholikus oltár, a református szószék, az izraelita tóra és a görög keleti ikanasztász felől egyaránt tör a magasba hálaének s a tömjénfüst összevegyülve a zsoltár hangjaival az Ur szine előtt ad kifejezést buzgó imáink- nah, hogy annyi éveken keresztül megtartott bennünket magyarokat !

A felekezeti különbségek viszálythozó mérge elsimul, elolvad az ezeréves ünnephozta forró, haza- szeretet égő sugaraiban, s mig házaink tetején langyos tavaszi szellő csókolja a lobogó trikolort, mi katholikus, református, izraelita és görög keleti val- lásu polgárai a magyar hazának elfeledjük felekezeti mivoltunkat és csak magyarok vagyunk, együtt egymás templomaiban adván hálát a magyarok istenének, ki átlépnünk engedé az uj ezredév küszöbét.

Városunkban is 10-én, vasárnap délelőtt folytak le a hálaadó isteni tiszteletek. Felekezetenkint, megállapított órákhoz kötött sorrendben.

A város már napokkal ezelőtt zászlódiszbe öltözött. Vasárnap délelőtt tolongó sokaság népesítette be az utczákat a délelőtti órákban s az egyes templomok különböző időben tartott isteni tiszteletein hatalmas közönség vett részt. Zsúfolásig megtöltötte a templomokat s a közönségnek igen nagy része, kik a zsúfolt templomokba be nem juthattak, az utczá- kon álldogáltak.

A templomokat megtöltő közönség soraiban volt látható a vármegye teljes számú tisztikara, élén Tallián Béla főispánnal, ki festői diszmagyar öltözetben vett részt a szertartásokon, s diszmagyarban követték őt Fáhry Sándor dr. alispán, Oláh György,dr. Zöldyl János, Kövér László, Chrisztó Miklós és ünnepi feketében a megye többi tisztviselői. Ugyancsak diszmagyarban vett részt a szertartásokon 1 erényi Lajos országgyűlési képviselő is. A kir. törvényszék, a városil tanács, a kir. pénzügyigazgatóság és adóhivatal, az\ államépitészeti és ’folyam-mérnöki hivatalok teljes számú tisztikarai és főnökeik vezetése alatt testületileg vettek részt az ünnepélyes istenitiszteleeteken,azonkívül a helybeli honvéd-gyalog és huszár-tisztikan élükön Lázár Sándor és Molnár Ákos alezredesekkel, a kath. templom előtt pedig a helybeli honvédezred díszbe öltözött két század legénysége állott sorfalat, mig a templomok ajtajánál az önk. tüzoltó-egyletl egyenruhás tagjai sorakoztak.

A helyi négy felekezet templomában, előre megállapítva, a következő sorrendben és módon folytak le a hálaadó isteni tiszteletek.

Az izraelita templomban.

Heggel 8 órakor az izr. iemplom különben is nem valami nagy helyisége telve volt ünnepi közönséggel. Kecskeméti rabbi-jelölt lépett a szószékre s tartotta az ünnepi szónoklatot.

A fiatal theológuson meglátszott az alkalom magasztos volta,egészen átszellemült midőn a magyar haza, a dicső mult, s a véres küzdémekről beszélt, a mely küzdelmekben — nagyon helyesen jegyezte meg, — a magyar zsidóság is ott volt mindenütt vérét és életét áldozva a hazáért, s ma, midőn ezeréves fennállását ünnepli a hon, az ünneplés örömeiben joggal vesz részt a zsidóság is, mert hisz fájdalmainak is részese volt. Valóban szép, s a hazafias lelkesedéstől áthatott beszéd volt az, a mit az izraeliták leendő fiatal papja mondott.

A ref. templomban.

A ref. vallásu hívek isteni tisztelete 9 órakor kezdődött Csiszár Sámuel ev. ref. kántor által orgonán előadott igen szép alkalmi zsoltárral. A zsoltár után a Dombi Lajos által a Hymnus dallamára ez alkalomra irt »Bohász*-éX énekelték a hívek, mely után Dombi Lajos ev. ref. lelkész lépett a szószékre gyönyörű imával fohászkodva az ég urához. Eszmedús, égő hazaszeretettől teljes egyházi szónoklatát, mely a Gyulaváros minden rangú és vallásu polgáraiból álló közönség értelméhez és szivéhez egyaránt szólt, egész terjedelmében itt közöljük.

Jertek 1 kössük koszorúba a tavasz virágait; s helyezzük e koszorút a magyar nemzet halántékára! Tapsoljon a lomb, vidám dalt zengjen bokrokban a madár; viruljanak a virágok s illatárj ok tói legyen teljes a lég ; bérczczek, ormán és völgyek ölén boldogságról susogjon a szellő; Jertek minden népek és nemzetek 1 örüljetek velünk. Jöjjetek koronás királyok 1 földi hatalmasságoki emeljétek meg koronáitokat s szivetek húrjait öröm rezgesse meg, mert ma ünnepet ül a magyar nemzet, az ezeréves Magyar ország nagy és dicső ünnepét.

Igen, mert ezeresztendeje mikor a távol nap keletről a földre szakadt maroknyi nép, a magyar e földön hazát lelt, magának országot alkotott, ezer éves küzdelmes múlt után méltó azért, hogy öröm keljen sziveinkben.

Mielőtt a magyar fegyverek diadala őseinknek örökévé tette e földet, mely a mi hazánk, többször s több nép lakhelye volt ez rövid időközökben, de az államalkotás, hosszas időn itt maradás, ama népek egyikének sem sikerült, aránylag kevés idő múltán azok mindenikének hatalma porba szállt alá, őket a megpróbáltatások harcza tova sepré, mint dúló orkán a lehullt falevelet. Egyedül a magyar volt az, mely állandó otthonra talált e földön s bár vész, vihar sokszor űzte, zaklatta életsajkáját, ime ezer évnek hősiesen kiállt küzdelmei után Isten jóvoltából, különös kegyelméből „Él magyar áll Buda még“.

E ritka jelenség láttára méltán felmerülhet ama kérdés: honnan az erő e nagysága, miben rejlik e csodás tény magyarázata ? Hiszen kelet és nyűgöt hatalmi fölényért vívott harczában mindig a magyar volt a védbástya; az egymás ellen törő hatalmak hullámverését a magyarság szikla kemény melle fogta fel s a halálos csapást a magyarok erős karja verte vissza s hogy „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után“ ezeréves múlttal bir magyar hazánk, oly rendkívüli esemény, melyre méltán szólhat igy a költő: „Isten csodája, hogy még áll hazánkI“

De midőn szent álmélkodással keressük a rejtély kulcsát, felhangzik előttünk alapigénk szava: „Isten, a mi füleinkkel halottuk; a mi atyáink beszélt-ék, nékünk, minémü dolgokat cselekedtél az ő idejekben, és régtől fogva. Te a te kezeddel kiűzted a pogányokat; és őket szállítottad helyekbe, elvesztetted a népeket, és őket meggyökereztetted; mert nem az ő fegyverek által vették meg a földet, sem az ö karjok tartotta meg őket: hanem a te jobb kezed és a te karod, és a te orczád világossága; mert jó akaró voltál ő hozzájok“.

Igen, a magyarok Istenének kegyelme volt őseinkkel, midőn meghódították ez országot, s ezer éven át megtartották minekünk ; az isteni jóság örök fényű napja árasztotta el sugár özönével hazánk egét folytonosan ; Isten mindenkép ereje dicsőült meg őseinknél s ez tette vérrel szerzett, vérrel gyakran áztatott hazánk földét állandó lekhelyéül a magyarnak a letűnt ezer éven át. Legyen hála érette Isten nagy nevének 1

És ime ma „Kárpátoktól Adriáig zeng az öröm ének“.

Ezer éves emlék ünnepet szentel ma az örömtől lelkesülő magyar nemzet.

Nyíljatok meg dicső őseink sírjai e napon, hogy láng lelketek hevétől lelkesüljünk fel mindannyian oly nemes hazaszeretetre, minő a ti sziveiteket élteté egykoron, mely képessé tett titeket,'— párosultan az isteni kegyelemmel, — hazát szerezni s megtartani annyi viszály között I

Jézust hitünk fejedelmei taníts bennünket hazaszeretetre. Mint mindenben, úgy itt is te légy a mi útmutatónk I

Fénylő napsugár aranyozta meg Salamon ékes templomának kupoláját, örvendő sokaság lepte el Jeruzsálém utczáit ama napon, midőn a város közelében állt egy férfiú, üdvözlő sokaságtól környezve, örömtől lelkesült népáradaf kö zütt. . . S ime ama férfiú, Jézus, könyeket hullat, szeméiben honfibánat igaz gyöngye ül. Sir, mert tudja, hogy Jeruzsálem közel jövőben pusztulásra jut, Izrael fiai hazát veszve szétszóródnak a nagy világba. Öröm napnak ragyogásán lelke egére nehéz bánat felhője ül. De nem elégszik meg azzal, hogy honfibánata könyekben tör elő . . . Visszatekint a letűnt időkre, midőn Izrael fiainak vitézsége lerombolá Jerikó falait, s fegyverük győzelmének láttára megállt a nap, a hold s reá mutatva aZ akkor a keblekben élt hazaszeretetre, annak hamvadni kezdő tüzét igyekszik lángra gyújtani a szivekben, hogy hazát, nemzetet pusztulástól mentsen . . .

A mi szivünkben is helyet találhat a honfibánat könye s szivünkben a fájdalom érzete, ha hazánk ezeréves történetének lapjait megtekintjük.

Úgyis „Sirva vigad a magyar“, nemzetünk ez öröm ünnepén ama múltra visszatekintünk, midőn hazánk egén a vész felhője ült.

Ott sötéilik az emlékezet tábláján a tatárjárás átkos ideje, midőn az édesanyai keblekről ellen- Iség szakitá le a szeretettel ápolt gyermekeket, midőn oltár helyett harezmezőre ment a vőlegény, házastárs hitvesét, szülő gyermekét siratta vesztett csaták uttán; vér áztatta a mezőnek füvét enyészet arata nemzetünk nelett gyászos'"*3iadat lát, füstölgő falvak, romba dőlt városok jelölték az utat, hol a pusztító tatárcsorda elvonult; egy nagy temető volt hazánk földe, a legyilkolt honfitársak ezreinek sírba hantolására hiányoztak a honfikarok, mert azok egyrésze rabbilincset csörgetett, mig némelyek rejtekhelyeken kerestek menedéket . . , Egy nagy pusztává lett az előbb viruló . Magyaroszág, rónáin nem lengett aranykalász, halál váltotta fel az életet. Királya futni volt kénytelen, mint űzött zerge vadász- fegyvere elöl. Majd midőn elvonult az ellenség, visszatért a király s országa pusztulását látva, sirva fakadt ... A királyi köny nemes virágot növelt, a hazaszeretet az-elpusztult országot újra alkotá. „Isten, a mi füleinkkel hallottuk ; a mi atyáink beszélettélc pékünk, minékünk dolgokat cselekedtél az ő idejekben és régtől fogva. Tea te kezeddel kiűzted a pogányokat, és őket szállítottad helyekbe“ „mert jóakaró voltál ő hozzájok“.

Vagy midőn a török megtámadta hazánkat s a száguldó magyar király a Csele patakban leli halálát, midőn Mohács mezején „hazánk dísze virága“ hullott enyészet porába s lett „nemzeti nagylétünk gyász temetője Mohács.“

Vagy midőn még félszázaddal sem ezelőtt kihullott a hős honvédek kezéből a fegyver s Világosnál sötét éj szállt reánk s következett ismét a gyásznak korszaka I

De törüljük le szemeinkről a bánat kÖny- csepjeit, melyeket e sötét képek látása honfibútól elárasztott szivünkből felfakaszt 1 . . .

Miként Jézus tett a zsidó néppel, feltárva előtte aranykorát, nézzünk mi is azon idő történetére vissza, midőn dicsőség és öröm volt osztályrésze Magyar hazánknak, nemzetünknek; midőn ama „szép csillag, a hazaszeretet, gyönyö rüségesen ragyog“ . . , Midőn sötét éj fátylyát szét tépte a hajnal bíbora, midőn tündöklőt) hazánk egén a boldogság derült napja . Jusson eszünkbe a költő szava: Oh nagy volt hajdan a magyar, nagy volt hatalma birtoka; Magyar tenger vizében hunyt el észak, kelet s dél hulló csillaga“.

Tekintsünk azon időre, midőn »világverő hollós királyunk« korában „Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára“.

Vagy midőn hangzott a költő szava: »Talpra magyar, hi a haza 1« s a honszeretet lobogó lángjától lelkesült maroknyi magyar oly vitézségnek adta tanujelét, hoey bámulva nézte őt a világ . . .

De ki sorolhatná fel mindazon történelmi eseményeket rövid idő alatt, melyek fájó sebet ejtettek nemzetünk szivén, vagy öröm, boldog ság tanujelei ? Nincs nemzet a föld kerekségén, melynek élettörténete a jó és balsors Oly nagy változatában gazdag lenne, mint a magyar 1 — Ugyde épen ebben találhatjuk magyarázatát ama szilárd hazaszeretetnek, mely a magyar keblekben mindenkor helyet talált, melyet Istenünk kegyelme a szivekbe ültetett.

Az embert ékesítő erény koszorújának egyik legszebb virága a hazaszeretet. Lehet e oly szív, melynek kertében egyetlen szála bár e virágnak

ne diszlenék? Tündöklő nap lelkünk egén a hazaszeretet. Van-e magyar, kinek a nap sugarából osztályrész nem jutott ?

Hangzik felénk a költőnek honszeretetre buzdító szava: „Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar 1 Bölcsöd az s majdan sirod is, mely ápol s eltakar“ . . . S mégis hányat üz évente idegenbe az anyagiak szerelme ? Hány szívben hamvadt meg a magyar haza iránti szeretet égi tüze ? ... Pedig a virág lehe nem lehet oly illatteljes idegenben, hazánk határán túl nem oly édesen csengő a madár^ dal, nem oly bájoló a napsugár 1 Igaz magyar nem tépheti ki kebléből a hazaszeretet magasztos érzetét, - melyet Isten azért zárt sziveinkbe, hogy bármi vész, vihar között ebből merítsen erőt a magyar harczolni, küzdeni s ha kell életét is feláldozni hazája jólétéért, virágzásáért.. . Hazaszeretet s Istennek kegyelme virasztott ezer éven át hazánk élet? feletti Ebben találhatjuk fel Magyarország jobb jövőjének, a magyar nemzet uj évezredekbe átmenő örök életének biztos zálogát! ...

Midőn' ma, ezeréves örömünnepünk alkalmával hangzik felénk a zsoltár iró szava: „Isten, a mi füleinkkel hallottuk; a mi atyáink beszélet- ték nékünk, minémü dolgokat cselekedtél az ő idejekben, és régtől fogva. Te a te kezeddel kiűzted a Pogányokat; és őket szállitottad helyekbe, elvesztetted a népeket, és őket meggyökereztetted. Mert nem az ö fegyverek által vették meg a földet, sem az ö karjok tartotta meg őket : hanem a te jobb kezed és a te karod, és a te orczád világossága; mert jóakaró voltál ő hozzájok“. Boruljunk le hálatelt szívvel Isten előtt, ki bele oltotta őseinknek s minden igaz magyarnak szivébe az Isten és haza iránti szeretetet s e tüzoszlop megvilágította ezer éven át Isten e népének küzdelemmel teljes útját s biztos kalauz lesz idők végeiglen hazánk felvirágzása, nemzetünk boldoggá léte nagy és nemes czélja felé.

Szabadsácra vagyok rendeltetve Isten által. Szakítsuk szét tehát az önzés, szeretetlenség, gyülölség átkos lánczait 1 Értsük meg végtére, hogy eery Istennek teremtményei, egymásnak testvérei, egy hazának polgárai vagyunk mindannyian: egymást szeretni, szivükben hazaszeretet érzetét ápolni elengedhetlen kötelességünk. Értse meg Magyarország minden fia, hogy: — „A nagy világon e kivül nincsen számodra hely, áldjon, vagy verjen sors keze: itt élned, halnod kell“.

‘Oh akkor nyugodtan tekinthetünk a jövő felé, bátran léphetjük át az uj ezredév, küszöbét. Magyarország élni, virulni fog évezredeken át; a magyar nemzet erős, boldog leend, ha él a szivekben az Isten és hazánk iránti szeretet s utódainknak ez leend mindég drága öröksége! Akkor: „Bár dördül ég és töld remeg, hitünk nem rendül tőle meg. Mi állunk és’ nem reszketünk, Isten kezében életünk 1 « 'Amen.

A szónoklatot ismét alkalmi ének fejezte be, utána az orgona áhitatos hangja szólalt meg s a templomot zsúfolásig töltött publikum a hallott igéktől meghatva, emelkedett hangulatban távozott a katholikus templomban tartott nagy misére.

A* rom. kath. nagyteknplomban. *

A rom. kath. templomban tartott isteni tiszteleten ez alkalommal Palotay László nagyváradi apátkanonok, mint a nagyváradi egyházmegye kiküldöttje celebrált.

Infulás nagy misét mondott, fényes öt papos segédlettel.

A Takácsi kántor által orgonakiséret mellett gyönyörű baryton hangon énekelt Mária-ének hatott különösen mélyen a közönségre s Urfelmutatás alatt a Tóth' József zenekara játszott minden hallgatójának szivéhez lopózva. Az ünnepélyes csend, a kitűnő akusztikájú templomban százszorosán megszépített ozigányzene mélabus, lágy akkordjai nem egy hallgató szeméből csaltak ki könnyeket.

Az ezeréves Magyarország ünnepének megfelelő, hazaszeretettől duzzadó, vallást és egyszersmind hazát dicsőítő egyházi beszédet, melyet tízabó István rom. kath. segédlelkész intézett a hívekhez, mindvégig a legnagyobb érdeklődés és lelkesedéssel hallgatták úgy a kath. hívek, mint a többi vallásfelekezetekből az isteni tiszteleten résztvevő publikum tagjai is.

A szt.-mise után a jelenvolt közhivatalok tiszti karai a görög keleti templomban tartott isteni tiszteletre vonultak testületileg.

A gör. kel. templomban.

A g. n. e. templomban az egyháztanács figyelméből elegendő hely volt nemcsak a hatóságok, hanem más hitfelekezetbeliek részére is fentartva, Az egyházi szertartás d. e. 11 órakor vette kezdetéi; igen szép férfikart hallottunk, az ünnepi szent-misét pedig Dézsán József esperes parochus szolgáltatta ; ugyanő prédikált is a nap jelentőségéről hazafiui hévvel, elokvencziával és ^őszintén sajnálható, hogy fensőbb egyházi utasítás megakadályozta benne, hogy ezen beszédet vagy ennek egy részét legalább — a vendégek iránti figyelemből — magyar nyelven el nem mondhatta. Az egyházi szertartás háromnegyed 1 órakor ért véget.

Baulcett.

Isteni tisztelet után délután 1 órakor Gróh Ferencz lelkész szentszéki ülnök a plébánián dísz- ebédet adott a millennáris nap tiszteletére.

Az ebéden résztvettek a vendégszerető ■ házi gazdán kivül: Palotay László kanonok, Tallián Béla, gr. Almásy Dénes, dr. Fábry Sándor, dr. Bartóky József, Jancsovics Péter, Oláh György, dr. Zöldy János, Novák Kamill, Liszy Viktor, Kövér László, Gallacz János, Haviár Lajos, Steinekker Gábor, Csák György, Fekete Gyula, Lázár Sándor és Molnár Ákos alezredesek, Nagy Arthur őrnagy, Münch Gyula százados, dr. Follmann János, Kóhn Dávid, Szénásy József, Schmidt József, báró Drechsel Gyula, dr. Karácsonyi János, Takácsy Lajos, Szabó, Széles és Bartos segédlelkészek.

Az Ízletes ebéd folyamán elsőnek Palotay László kanonok emelkedett hangon felköszöntötte Ő felségét a királyt és a királynőt, mely pohárköszöntőt az asztaltársaság állva hallgatta és háromszorosan megéljenezte. Tussra a zenészek a »Szózat«-ot húzták. —r Gróh Ferencz házigazda hazafiui pathos- sal igen sikerült, gyönyörű felköszöntőt mondott az

ezredéves hazára, riadó éljenzést keltve. — Tallián Béla főispán reflektálva a közelmúlt politikai küzdelmekre, melyekben a klérussal ellentétes állásponton voltak, most amidőn a küzdelem befejeztetett és nincsenek legyőzöttek, a meggyőződését követő hazafias klérusra s annak képviseletében Palotay kananok és Gróh Ferencz plébánosra mondott nagy tetszést és élénk viszhangot keltő szellemes felköszöntőt, dr. Karácsonyi János mint hisztérikus, Magyarország történetéből indulva ki, a törvényhatóság képviseletében a vármegyei tisztikart és Tallián Béla főispánt élteti, dr. Fábry Sándor eme felköszöntőre reflektálva, lendületes beszédben szellemes fordulóval a honvédtisztikart köszöntötte fel.

A bankett, mely elejétől végig emelkedett hangulatú volt,- fél 4 órakor ért véget.

Békésvármegye ünnepi közgyűlése.

Zsúfolásig telt nagyterem, melyben a fekete ruhák ünnepélyességét festőileg tarkítja a sok ragyogó diszmagyar, bájos honleányok csoportjaitól tömött karzat és az egészen átömlő ünnepélyes hangúlat, — ez a vármegyei székház nagytermének képe. Már a reggeli vonat megérkezte után csoportonként gyülekezni kezdtek a vármegye minden részéből teljes számmal beérkezett bizottsági tagok és a gyülésterem, hol az összes helybeli hivatalok és a helyőrség tisz ■ tikara, küldöttségileg képviseltette magát, nem volt képes befogadni az összegyűlt közönséget, melynek egy nagy része a szomszédos hivatali helyiségekbe és a folyosóra szorult ki. — Pontban kilencz órakor mintegy 20 díszruhába öltözött bizottsági tag kíséretében megjelent a vármegye főispánja és felhívta az egybegyült közönséget, hogy a gyulai négy hitfelekezet temploinábán tartandó hálaadó isteni tiszteleteken vegyen részt és a róm. kath. templomba induló küldöttség vezetőjéül önmagát, az ev. reform, templomhoz dr. Fábry Sándor alispánt, az. izr. templomhoz dr. Bartóky József főjegyzőt, és a gör. kel. templomhoz Oláh György főügyészt nevezte meg a küldöttségek vezetőiül.

A~ küldöttségek a templomokból visszatérvén pontban 10 órakor kezdetét vette a közgyűlés.

A törvényhatósági bizottsági tagok között ott láttuk a következőket :

Jelen voltak: Tallián Béla főispán, Dr. Fábry Sándor alispán, Dr. Bartóky József főjegyző, Jantso- vits Péter, árv.' elnök, Lukács Endre aljegyző, Csánki 'Jenő aljegyző, Berthóti István aljegyző, Bandhauer György főpénztárnok, Kliment Gyula al- pénztárnok, Dr. Deimel Sándor árv. ülnök, Sárosy Gyula,' Chrisztó Miklós, Haviár Lajos főmérnök-, árv. jegyző, Dr. Wieland Sándor szbiró, Dr. Berkes Sándor, Deimel Lajos főszbiró, Kövér László, Kiss Gyula szvevő, Seiler Elek szbiró, Yangyel Sándor, Steinecker Gábor főmérnök, Straka György főszbiró, Dr. Ladies László, Dr. Papp József, Ászalay Gyula, Dr. Zöldy János főorvos, Hoffmann Béla, Szabó János esperes, Ladies György, Vidovszki János, Kontur József, Szalai József, Dombi Lajos, Mezey Lajos, Horvát János, Dr. Hajnal István, Dr. Hajnal Albert, Dr. Márki János, Koren Pál, Beliczey Rezső, Dr. Frankó László, Klausz Lazár, Jantsovjts Emil, M. Braun József, Dr. Berényi Ármin, Schreiber Dávid, Yarságh Béla, Zlinszky István, Dr. Zöldy Géza, Beliczey Tibor és Géza, gr. AlmásBy Dénes, Geiszt Gyula, Geiszt Gáspár, Terényi Lajos, Hoffmann Mihály, Dr. Follmann János, Horváth Károly, Gallacz János, Gremsperger József, Schmidt Gyula,' Sail József, Lendvay Mátyás, Dr. Erkel Rezső, Gerlein Reinhard, Schriffert József, Ludvig József, Nagy Károly, Schmidt József, Novák Kamlli, Hoffman Alajos, Gróh Ferencz plébános, Sál Sebestyén. Keller Imre, Braun Mór, Végh Gábor, Br. Drechsel Gyula, Schröder Kornél, Miskucza György, Haán Béla, Dr. Seiller Vilmos, Házy Imre, Kovács Gyula, Szekér Gyula, Belenta János, Fehér Béla, Heisner Zsigmond, Dr. László Elek, Borsothy Géza, Kun Béla, Berthóty Gusztáv. Lux Gyula, ifj. Jeszenszky Károly, stb. stb.

Karzatokon: Tallián Béláné, Almásy Dónesnó grófné, Fábry Sándorné, Steinekkerné, Késmárkyné, Késmárky Bella, Dombiné, Gecsné, Klimentné, Kliment nővérek. Stojanovics Gyuláné, Stojanovics nővérek, Prágné, Czöbelnó, Pósáné, Kövér Malvin, özv. Csernánó, Reck Gézáné, Domonkosné, Domonkos Erzsi, Gyöngyössynó. Gyöngyössy Mariska, Bekéné, Belce nővérek. Vargáné, Varga nővérek, Kherndlné, Kherndl nővérek, Papp Gáborné, Hajóssy nővérek, Winklerné, Steinfeld Lujza, Vangyelné, Zöldyné, Kálay Józsefné, Czinnerné, Czinnern Olga, Ladies Margit, Gallaczné, Gallacz Ida, Ladies Irén, Márkiné, Hajnalné, Hajnal nővérek, Kellerné, Kö- vérné, Kövér Ella, Beliczey Istvánná, Beliczey Erzsi, Pfeiferné, Mayerné, Mayer Hedvig, Ambrussné, Szőkémé, JantBOvitsné, Bartokyné, Bodokyné, Haviérné, Deimelné, Desztekné, Bródyné, Liszyné, Schrőderné, Berkesné, Berényiné, Horváth Jánosné, Gécs Jolán, Reé Lujzá, Székácsné, Székács Linka stb.

Tallián Béla főispán festői diszmagyar- jában harsány éljenzések között ismételve elfoglalván az elnöki széket, a közgyűlés feszült figyelme között. a következő megnyitó beszédet mondotta:

Tallián Béla főispán beszéde.

Tekintetes vármegyei közönség!

Mélyen tisztelt ezredéves jubileumi díszközgyűlés !

Egy klassikus korszakbeli állambölcs szükségesnek tartja nemcsak az egyénre, de a nemzetekre nézve is, hogy nagyobb lustrumok utáu magokba szánjanak, yisszapillantást vessenek a