Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-12-06 / 50. szám
50-ik nzáni. Gyula, 1896. deczember 6-án XV. (XXVIII.) évfolyam Sgt Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vittza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » ' Eyyes szám ára 10 kr. !> ■**1 **u Ofr ‘uVf, Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: H Ó H IT DÁVI ID. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt tcri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. I Nyílt-tér sora 10 kr.-* ÜT A szövetkezetekről. Örömünnepet ülhet hazánkban a szövetkezeti eszme minden igaz bajnoka, mert ez eszme hódításának hire eljutott már a trón zsámolyához is. A második ezer óv kezdetén, mikor először találkozott a király a nemzet képviselőivel, trónbeszódóben a következőket intézte a nemzethez: „A mezőgazdasági helyzet és a föld- birtokos osztály, különösen a kisbirtokosok ellenálló erejének fokozása kormányunk folytonos gondoskodásának tárgyát képezi. E czélra fognak szolgálni a gazdasági erők szövetkezése — a hitelügy fejlesztése, az állattenyésztés emelése, az állategészségügy államosítása, az állatforgalom biztosítása és az állatbiztosítás iránt tervezett intézkedések-“ A királyi ajkakról elhangzott e pár szóban óriási eredményeket látunk. Látjuk azt, bogy ez az eszme nagy mértékben hódit mindenfelé, kicsinyt és nagyot egyaránt. * Több mint egy évtizede kitartóan munkál és küzd a hazánkban egy önzetlen, lelkes kis sereg, hogy azokat az eszméket, melyeket most már a király is ajkaira vett, hazánkban kedveitekké, népszerűbbé és hatal inasokká tegye. Országszerte saját felelősségére és költségére, községenként külön-külön községi hitelszövetkezeteket alapit e sereg, azokat szeretettel neveli, pénzzel ellátja, dédelgeti, ellenőrzi, az ügyvezetésbe betanítja és ha már elég erősek, hogy saját lábukon megéljenek, szárnyra bocsátja. Igazi szülői meleg szeretettel úgy bánik e szövetkezetekkel, mint egy jó édes atya gyermekeivel. Eredményt is ért el e sereg, mert hazánkban már több mint ötszáz községben, több mint száz ezer ember áll és dolgozik a szövetkezeti zászló alatt. Ezek a kis szövetkezetek jól beváltak. Tőkésítettek az üzletrészekre történt befizetések utján, hatosos befizetésekkel, máig több mint két millió forintot, takarékbetétek utján pedig ezt jóval felülmúló összeget. Idegen hitelt élveznek a szövetkezetek ebben ez esztendőben nyolcz-tiz millió forintot; úgy, hogy ma már évente tizennógy-tizenöt millió forint az az összeg, a mit hazánkban a községi hitelszövetkezetek a hitelre szoruló szövetkezeti tagok kezébe juttatnak. Ma a hitelszövetkezeteknek a pénz otthon, falukban 5-6 %-ba kerül. Ha a községi hitelszövetkezet legfeljebb 2 %-al többet is szed be az adósoktól, azt évenként — év végén levonva a kezelési költségeket — felosztja az adósok között, mert csak szövetkezeti üzletrészes tag kaphat hitelt. Ezzel meg azt a sokak előtt hihetetlen dolgot létesíti, hogy az adós kap osztalékot és hogy minden magyar gazda üzletrészéé is lesz és nem fog a részvény csak a pénzzel biró gazdag emberek javára jövedelmezni Egy-egy üzletrészt még a koldus is megszerezhet magának. .Mert ha naponkint egy krajczárt is tőkésít, öt év alatt egy teljesen befizetett üzletrésze van. És mivel az első hatos befizetése által a szövetkezeti tagság minden jogait és előnyeit is élvezi; alig lesz arra eset, hogy a többi krajczárokat félre ne rakja. * A tiz óv legelején a dolog nehezen és lassan ment. Egy-egy szövetkezetét alakítottak itt is, ott is; az ország minden vármegyéjében egyet-kettőt. Oda jártak a szomszéd falubeliek tanulni. A vásárokon a vásáros nép tárgyalgatta az uj dolgot; a kapálóban megvitatták, megbeszélték és így történt meg az, hogy egy-kót község szövetkezői az igazság erejével a vármegye összes gazdáit megnyerték az eszmének. A gyakorlatilag kipróbált és jól bevált dolgot törvényjavaslat alakjában dr. Nagy Ferencz budapesti egyetemi tanár gyúrta át. A tábor többi munkatársai ezt a javaslatot megbírálták, gyakorlatilag bevált helyes módo- sitványokat indítványoztak, azokkal a kész törvényjavaslatot kiegészítették, pótolták, — helyesbítették. Ez átdolgozott javaslat értelmében a már megalapitot szövetkezetek regeneráltat- tak, úgy, hogy megtörtént az, hogy egy még meg sem hozott törvényt a kormánytól és törvényhozástól teljesen független, önálló egyének kipróbálták és ma már egy minden igényeknek megfelelő törvényjavaslat a dr. Nagy Ferencz szövetkezeti törvényjavaslata. Ezt kell a törvényhozásnak törvényerőre emelnie. Nem lesz kicsiny munka, megpróbálja majd a földmivelési miniszter erejét, munkabírását, kitartó szívósságát. A mint a kezdeményezők kis serege alig tudott megküzdeni a nagy tőke antagonizmusával, ez még inkább ellene fog állani egy ilyen, az ország lakóinak nagy részét jólétbe helyezni és függetleníteni akaró szoczialis törvény meghozásának. Ebben azt mondhatni: elbirtoklás utján szerzett jogát látja majd megsértve, hogy a nagy tőkének (részvényeseknek) joga van a hitelre szorult szegény földművestől különböző czimeken beszedett busás kamat jövedelemre és osztalékra. Pedig nincs igazuk. Mindenkinek egyenlően joga van, hogy sorsán segítsen és senkinek sincs joga, hogy mások kárán gazdagodjék. A kereskedelmi nagy tőke, ha nagy haszonra akar dolgozni, ne kamatoztassa pénzét és hitelét megszorult földműves népen magas kamatra, biztosan, minden kocz- kázat nélkül, hanem vállalkozzék: építsen gyárakat, kezdjen más iparvállalatot, gyá- molitsa belterjesebben a kereskedőket. A szövetkezeti eszme bivei nem kérdenek sokat. Csak arra van szükségük, hogy a gazdák tőkéi a gazdák javára, az ők utján gyümölcsözőleg kezeltessenek és az állam az országgyűlés és kormány utjáD nyújtson segédkezet, hogy ezt tehessék. Nem anomalia-e az, hogy egy-egy község 4°/o‘°f jövedelmező állampapírokban kezeli vagyona egy jó részét, míg a teljes hitelképes polgárok egy-egy vidéki takarék- pénztárnál három hónaponként megújítandó váltó utján 8—10°/o_ra kapnak kölcsönt! Es mire nő ez az összeg addig, mig a szegény hitelre szorult ezt a pénzt tényleg megkapja! Megmondom. Három hónaponként jár a váltó—dij és kezelési-díj. Három hónaponként kell befáradnia neki és kezeseinek a városba; ott — ha a kezesnek külön nem kell fizetni — a költségen kívül elvesztegetnek személyenként egy-egy munkanapot; ezen felül nem ritka eset az sem, hogy a váltó mellé óvadéki okmányt állítanak ki, melyet az adós költségére zálogilag bekebeleznek és a kifizetés után ugyancsak az ő költségére törülnek. Az ily váltó-gazdaságot bizony nem a földműves nép részére találták fel. Tegyük fel azt, hogy egy-egy vidéki takarékpénztárnál naponként harmincz-negy- ven apró falusi váltó esedékes, az adósok és kezeseik naponként együtt valamnnnyien legkevesebb száz munkanapot vesztegetnek el; ez évenként csak egy áldásosán működő takarékpénztárnál barmi nczezer munkanap. Ezzel nem törődik senki, pedig ez gyakran nagyobb kár a közjóra, mint a mekkora hasznot a részvényeseknek az osztálékok hoznak. Nem az az erős ország, a hol egyesek mások rovására nagy jóllétnek örvendenek, hanem az, a hol mindenki egyenlően jóllétnek örvend, a hol mindenki boldogul. Ezt czélozták a kezdeményezők ezelőtt tiz esztendővel. Ezt a czélt akarja szolgálni a király trónbeszédével. Arra kérjük a kereskedelmi nagy tókét, hogy a királyi akaratnak útját ne állja, mert százezrek jóllétéről van szó. Az állam támogatásával a dr. Nagy Fe- rencz-féle szövetkezeti törvényjavaslat utján és a gazdasági czélokra szolgáló tőkékkel akarjuk hazánkban megteremteei a szövetkezeti érdekhálózatot. Az országgyűlés és a kormány nyújtson A. Herberth Alajos. (1828—1896.) A költő örült álmában Norvégia hegyeire röpül, ott kitépi a legóriásibb fenyőt s evvel együtt az Aetna kráterébe száll, azután az itt meggyujtott és lánggal égő sudárral a csillagok közé Írja szerelmesének nevét, hogy a világ azt olvasva, bámulattal teljék el a szerelem nagysága és tisztelettel annak érzője iránt. A szerelmes sziv gyarlósága csak álomban szül tetteket. A mi i848—49-iki honvédeink ébren cselekedtek igy, ébren írták imádottuk nevét a bámuló világ elé és a népek milliói a vakító fényben égő szót csak szemhunyoritva tudják olvasni, mert nincs a világon még egy másik olyan szó, mely valamely fogalomnak azt a föl- séges voltát, tökéletességét és szentségét úgy jelentse és egyúttal az imádásnak legmagasabb fokára helyezeitségét fejezze ki, mint a mi nyelvünkön ez a szó: »Hazai* Minden és más egyéb semmi 1 Csak az a hiba, csak az a fájdalom, hogy csak egyes korszakok vannak nemzetünk életében, mikor ez a szó bölcscsé teszi az agyat, hőssé a szivet, titáni erejűvé a kart. Ilyen korban születni és élni: isteni kegyelem. Herberth Alajos ilyen korban született. Nagy test, nagy lélék, nagy szív. így jellemezhetem legjobban. Egymás között: »Calcuttái barátom« volt a czimünk. Nem azért, mert Calcuttában ismerJ kedtünk meg, hanem azért, mert ott is megismerkedtünk volna. Én a földrajz szeretője, ö a félvilágjt bejárt utazó: nem lehettünk egymásra nézve közönyös. Ezenfelül a két ultra sovinisztának találkozniok kelle. Rövid életrajza ez : Herberth Alajos született Gyulán 1828-ban. Rézmüvességet és géplakatosságot tanult. Igen korán fejlődött óriási testűvé, de e mellett rendkívül mozgékony, ügyes és erős volt, ellentétben a nagytestű emberek lassúsága, ügyetlensége és erőtlenségével, A,természet szépségei iránt már gyermekkorában fölötte nagy fogékonysággal birt. Sokszor mondta nekem : „Órákig tudtam édes apám szöllőjében az almafán a gyümölcs alakjának egyformaságát és színének szépségét bámulni!“ A ki — másnak oly csekélységen — a Teremtő bölcsességének nyomát úgy meg tudja találni, az rendkívül gondolkozó és nagy látás-határral bir. Tizenhatéves korában — mint vándorló legény — már átutazta Németországot és Hel- golandig meg sem állott. Az i848-iki nagy napok Bécsben érték, hol egy nagy gyárban művezető gépész volt, de ott hagyta jövedelmezd állását, hazajött és az elsők között állott be honvédnek. Az 58-iki honvédzászlóaljnál szolgált és közlegény- ségből főhadnagyságig emelkedett. Az I849. évi február 6-án az aradi utczai harcz egyik titánja ó volt. Egy kapualjban előbb kardjával, később egy általa elejtett ellenfél szu- ronyos puskájával harczolt reggeli 9 órától délután 4 óráig. Nem messze tőle az utcza végén lőtték térden bátyját, ki később itthon az apai háznál halt meg a hidegben elmérgesedett seb következtében. Megemlítette ugyan e nap történetét, de az iszonyattól annyi évek múltával is megborsódzott a háta, ha rágondolt. „Oroszlán voltam a tigrisekkel szemben !“ A szolnoki ütközetben ctt volt. A Csabi vezér halott hunjainak- rohamához hasonló huszár-rohamot sokszor elmesélte. Temesvárnál a sánczárok vizében töltött fél éjszaka nyomot hagyott testi szervezetében. Ebből származott lábköszvénye, melyből azonban kigyógyult. A délvidéki csatározások alatt — a helyre nem emlékszem — mint a vezér futára, egyik szárnyról a másikra vágtatva, oly közel ment az előre nyomuló ellenség sorai előtt, hogy valóságos golyózáporban volts mikor ennek daczára sem ő, sem lova nem sebesült meg, az ellenség dsidásai közül kettő eléje került, az egyiket pisztolyával lelőtte, de a másik a lándzsával egyik lábát keresztül szúrta, azután vitézül megugrott, ö csak akkor vette figyelembe sebét, mikor az üzenetet átadta s a vérvesztéstől már-már leesett a lóról. Előbb Vingán, később Aradon gyógyították. Mire sebe meggyógyult, a szabadság harcz utolsó felvonása majdnem lejátszódott. A temesvári ütközetben még részt vett. Azután Erdélybe küldetett s a fegyver letétel ott érte. Boros- Jenőben az oroszok elfogták, de Székudvaron megszökött tőlük és Gyulára menekült. Az 1850. év januárjában több gyulai fival együtt a németek fogták el és Nagyváradra vitték. Váradról Bécsbe hurczolták és a Károly herczeg ezredébe közvitéznek sorozták, Bécsből Mantuába gyalogoltatták, de 1851-ben a lándzsa által ütött sebe és emberies gondolkozásu ezredesének iránta érzett jó hajlama következtében haza eresztették. Sokszor mesélte, hogy az oroszok emberségesen bántak vele, mint fogolylyal, de az osztrákok mindig embertelenül. 1852-ben megnősült, de nem találta rneg a családi boldogságot első neje körében. Része volt ennek a körülménynek abban, hogy 1863- ban Miksa mexikói császár gárdájába állott és urával Mexikóba ment. A műveltsége és sokoldalú, kellemes társalgási modora, valamint rendkívüli testi ereje által a többi erős és szép testőr közül is kiváló férfit a császár csakhamar megkedvelte s utazásaiban mindig kíséretébe vette. Mint a természet imádója Mexikó város környékén sokszor kilovagolt egyedül a vidék szemléletére. Egykor olyan mezőre ért, melyen Clerodendronnál egyéb nem nőtt s a legteljesebb virágzásban volt minden fő, ha véletlenül nem fuj jókora szél, az illat megöli. Megmászta a Popokatepetl és Citicatepetl havas csúcsait. Egyszer Karácsonykor a Mária és a Bambino tiszteletére rendezett éjjeli körmenet alkalmával, melyen a vallásos császár és császárné is részt vettek, az utczai tűzijáték egyik röppentyűje úgy megijesztette különben csendes lovát, hogy őt kiragadta a körmenetből és sok embert megsebesített. A benszülött papok szertartászavarással vádolták és 5 arany pénzbírságra kérjék elitélni. A császár kifizette a bírságot helyette. Miksa császár katasztrófája után Florida félsziget egy részét beutazta és szép rovar-, kisebb emlős- és madárgyüjtem.énynyel indult hazafelé. A gibraltári szoroson szerencsésen bejöttek, de a magántulajdonú kereskedelmi hajó kapitánya járatlan volt az afrikai partok tengerében és sziklazátonyra szaladt a hajóval és ott feneklett. A hajó népessége csónakon a partra evezett; a rakományt is és a hajót is megmentették, de a tengerviztől átnedvesedett gyűjtemény egy részét el kelle dobni, a másik rész azután Gyulára ért, de olyan állapotban, hogy nem lehetett használni. Marokkó tengerpartján néhány kirándulást tervezett hősünk és Algírba is ellátogatott.
