Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-12-06 / 50. szám

támogatást és biztosítékot, arra, hogy a gazdasági hitelszövetkezetek az állam garan- cziája mellett alakulhassanak, fejlődhessenek és működhessenek.

Ezt úgy értjük, hogy ha már az állam terheihez a legnagyobb összeggel úgy is a földadót fizető állampolgárok járulnak, a hitelszövetkezetek a forgalmuk után külön megadóztatva ne legyenek, a czégbej egy zést illetékmentesen eszközölhessék és a könyvek ne essenek illeték szemponjából azon szabályok alá, melyek alá a kereskedelmi üzleti könyvek tartoznak.

A szövetkezeti hitelező a nyert hitel által úgy is az adóalapot, a földet erősiti, tejleszti és fokozza, mert vagy házat és gazdasági épületeket emel, tehát újabb adóalapot teremt, vagy szőllőt rigoliroz, gyümölcsöst ültet, vagy más belterjesebb gazda- sági ágat vezet be; tehát az adóalapot erősiti és fokozza, vagy igavonó marhát és lovat vásárol és igy az adófizető-képességét erősiti.

így aztán az államkincstár, ha látszólag kedvezményeket nyújt is a szövetkezeteknek, e kedvezmények tulajdonképen a kincstár hasznára szolgálnak.

Magyarország lakosságának több mint fele löldmivelőssel foglalkozik, tehát a többség érdeke megkívánja, sőt meg is követelheti, hogy a kormányzat részéről kiváló gondozásban részesüljön.

Az országgyűlés és a kormány adja meg a jogot a szövetkezeteknek, hogy a községektől a kötményezett kötvényekben fekvő 4°/0-ot jövedelmező vagyont hasonló kamatra kellő biztosíték mellett legalább busz esztendőre kölcsönképen megkaphassák.

Hiszen van erre már törvényünk, az 1888. évi XXXVI. t. ez. 26. §-a. Ezt kell most legalább tiz év múlva végrehajtani.

Utasitsa a kormány a gyámhatóságokat és más közalapokat kezelő hatóságokat, vár- megyéket, egyházakat stb., hogy azokat a tőkéket melyeket takarékpénztárilag kezelnek, vagy melyek földbirtokos árvái tnlajdo- donát képezik, avagy, melyek általános szo- cziális jótékonyczélu érdekeket szolgálnak, hogy kellő biztosítók mellett mindenkori takarékpénztári kamatlábért a hitelszövetkezeteknek kölcsön adják.

• l.árjon jó példával maga a kormány elől és időközönként a bevételi kincstári feleslegeket ne csak kereskedelmi bankokhoz, de a hitelszövetkezeti pénztárakba is helyezze el aránylagosan és a postatakarékpénztári betétek egy részével is igy járjon el.

Húsz esztendő nem sok idő egy ilyen közigazgatási kérdés keresztülvitelére. De hiszem és remélem, hogy ha a szövetkezeti törvényt ez az országgyűlés meghozza, még nem lesz késő és húsz év alatt a magyar gazdák helyzete konszolidálódva lesz.

Vegyük csak azt, kogy hazánkban legkevesebb két millió családfő és önálló gazda van. Tegyük fel a legroszabbat. A törvény életbe lép és minden gazda hetenkint csak egyetlen egy huszfillórest fizet be üzletrész

1866-ban hazajővén, mint iparos kereste kel nyerét. Ipari tapasztalása és gyakorlottsága azl ezermester nevet szerezték meg számára.

1873-ban — tekintettel 48—49-iki katonai rangjára — a megyei irás-sokszorositó kfinyom- dánál kapott alkalmazást és azóta — megyei gépész czimmel — mint a megye hivatalnoka működött.

Az utazás által kifejlesztett hajlam — a természet szépségeiben gyönyörködni ak^ró vágy — Ízlését annyira kiművelte, hogy királylátogatás, püspök-, főispán fogadás stb. alkalmával a dekórum kiállítását mindig ő rá bízták és ő kevés pénzzel mindig szépet alkotott.

Szebb kertet az övénél ritkán lehet találni. E kertben aranyozták be ártatlan örömei élete alkonyát. Itt gyönyörködött rózsái szépségében, melyeknek csak a szépét vitte be. A Gül-Baba név nagyon illett volna ö rá is.

Most a mennyei mezők Clerodendronjainak illatában és a paradicsomi rózsák szépségében gyönyörködik.

Mi pedig az éjszaka sötétségében fel-fel- villanó fényben az ő és társainak — a halhatatlanoknak — lelki fényét látjuk.

Rólok veszünk példát a hazaszeretetre; tőlök tanulunk tűrni Ínséget, méltatlanságot, börtönt, hóhér kezet, kínt, halált a hazáért, az imádott hazáért,

Isten! Magyarok Istenei Engedj neki és halhatatlan társainak a vérökkel öntözött hazai földben csöndes pihenést; adj nekik a túlvilági örök hazában örök életet!

Hallgasd meg imádságunkat Magyarok Istene ! Tedd állandóvá, folytonossá azt a korszakot e nemzet életében, melyben ez aszó: „Haza“ bölcscsé tegye az agyat, hőssé a szivet, titáni erejűvé a kart!

Domonkos Jáuos.

czimén a hitelszövetkezeti pénztárba. Tegyük fel, hogy hetenkint csak harmincz fillért nyer a naponként begyült és azonnal a szövetkezeti pénztárba kamatozásra elhelyezett forgótőke után, melyet eddig zsebében kamat nélkül hevertetett, mivel a takarékpénztár távol volt, vagy időveszteséggel járt a kivétel és bevétel.

Most pedig a községházán lesz a hitel— szövethezeti pénztár. Tegyük fel azt, hogy a szövetkezeti pénztár utján kapott hitel és az eddig élvezett hitel kamatkülönbözete hetenként csak 15 fillérrel ér föl.

Húsz év alatt igy is együtt lenne a hitelszövetkezet utján a gazdák rendelkezésére több mint ezer millió korona tőke. A belterjesebb gazdálkodás, a közösen szerzett gépek hasznai után sok gazdának annyi pénze gyűl, hogy azt államkötvényekbe és járadékokba helyezheti el. Magyarország nem lesz a külföldnek adósa, hanem saját polgárainak és nem lesz ritka az olyan eset,'mint Belgiumban, hol a szövetkezetek már régóta virágoznak, hogy egyes földbirtokosok örökösei hatvan-nyolezvan ezer korona készpénz felett is osztozkodnak.

Meg fog szűnni a vagyon elaprózódása, terjedni fog a belterjes gazdaság, a szoczi- álizmus hidrájának fejét pedig könnyen fogjuk lehűthetni.

Dr« Gidófalvy István«

Hírek.

„A főispáni szék betöltése“ czim alatt a „Békésmegyei Közlöny“ vasárnapi számában azt mondja, hogy miután a kormány eddig nem kér dezett meg bennünket arra nézve, hogy kit akarunk főispánnak beigtatni, ideje volna, ha a vármegye előkelő szereplői összejönnének és állást foglalnának e fontos kérdésben, mert ha halogatjuk a dolgot, utoljára még hirünk-tudtunk nélkül küldik ki főispánnak azt a ki soros. Anélkül, hogy a kormánypárti újság e közleményére politikai izü ezélzást tennénk, a vármegye vezérférfiainak jó Ihirneve érdekében kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy főispán jelölő értekezletet tartani, vagy ilyennek meg nem tartása miatt zúgolódni a megyei közélet vezető férfiainak esze ágában sincsen. Nem beszéltünk ugyan senkivel e kérdésről, — melyre nézve, a mi opportunusság szempontjából elmondható, óhajképen elmondottuk nézetünket — mégis tudjuk, hogy e kijelentésünk a csabai lap Ikedvencz kifejezése szerint döntvény számba mehet, mert e kérdés olyan világos, mint a milyen helytelen a Közlöny álláspontja. — A főispán ugyanis, a főispáni állás mostani szervezete mel lett a kormány képviselője, tehát azt a kormány] választja ki s kiválasztja azt, akiben ő megbízik. És ezt nem is igen lehet rósz néven venni a kormánytól, mert elvégre arra nézve, hogy kit teszen bizalmasává, csak nem kérdezheti meg az egész| vármegyét, mikor a vármegye se kérdi meg a kor mánytói. hogy kit tegyen meg alispánnak. Tiszteljük egymás jogait! Azt, hogy a főispáni kinevezés tisztán a kormány bizalmától függ, a vármegye minden számottevő embere tudja s igy arra, hogy értekezleten állapítsák azt meg, hogy ők kiben bíznak, egyáltalán nem is gondolnak, mert hiszen \nem az a kérdés, hogy ők biznak-e vagy sem a jelöltben. Az valószínű, hogy a lelépő főispán szokásos javaslatára, ha szükségét látja, a kormány \egyes megyei szereplő embert megkérdez a kinevezésre nézve, de ismét csak azt, a ki iránt biza- lommal viseltetik. Nyilvánvaló, hogy nem azt és nem azokat, a kik iránt bizalommal nem viseltetik. Kit, vagy kiket kérdezzen meg a kormány, kit méltasson bizalmára, ismét tisztán a kormány dolga, azt se értekezlettel, se semmiféle diplomácziával nem lehet kierőszakolni. — A kit megkérdeznek, vagy megkérdeztek, felel a kérdésre és hallgat, a kit nem kérdeznek meg, az pedig nem beszél, mert tudja, hogy ilyen ügyben kérdés nélkül válaszolni legalább is nem illik. A ki pedig kérdés nélkül is bele akar szólni a dologba s beleszól: annak a kormány nem küldi ugyan meg a „Nem illik“ egy példányát, mert a felnőttek oktatása nem feladata, hanem a vármegye közönségével egyértelműleg konstatálja, hogy az illető ur kissé járatlan és naiv. Mindezt a mi vármegyénk vezető elemei igen jól tudják és ezért nem is értekeznek. Igen, egy eset volna, a mikor meg volna a lehetősége annak, hogy közéletünk vezérférfiai szinte testületileg befolyást gyakorolhatnának a főispáni kinevezésre, akkor t. i. ha — mint például Nógrádban, Cson- grádban, Udvarhelyen, stb. — volna egy erős megyei ellenzéki párttal szemben egy még erősebb megyei szervezetű szabadelvű párt, a melynek támogatása nélkül halandó ember a békési főispáni székben egy óráig se tudna megmaradni. Ilyen párt azonban nem volt, nincsen, nem is lesz, mert a képviselőválasztások után — hála Istennek — még a kaszinókban sem pártoskodunk, a pártpolitikát teljesen távol tartjuk a vármegye zöld asztalától és még akkor se hagyjuk magunkat ezen jó (erkölcsünkben megzavartatni, ha akad is közöttünk olyan, a kinek az államférfim gondolatok uton- utfélen való pazar elpotyogtatása képezi legnagyobb gyönyörűségét. Ily körülmények között tehát ne fájjon a »Békésmegyei Közlöny1* feje a vármegye vezérférfiainak feje helyett és legyen meggyőződve, hogy azoknak nem is fáj a feje. — Legfeljebb azoknak fáj a feje, a kik szűr alatt minden főispán iránt bizalmatlanok és most talán azon vannak, hogy bárcsak a kormány a vármegyei közhangulat nyomása alatt véletlenül olyan főispánt ueve/.ne ki, akiben az önbizalom szép tulajdonságánál fogva ők is megbízhatnának. Az állandó bizalmatlanságban szenvedők feje helyett azonban a csabai lap szintén ne fájlalja a maga fejét. — Legyen nyugodt: azok a fejek mindig fájni fognak és mindig bizalmatlanok lesznek. Hiszen a bizalmatlansághoz nem sok kell, csak : égy főispán és egy kis jóakarat.

Rendkívüli közgyűlés lesz e hó folyamán a vármegyén. A törvényhatósági bizottság elé utalt ügydarabok annyira felszaporodtak, hogy azok elintézése a tavaszi rendes közgyűlésig el nem halasztható és ezért rendkívüli közgyűlés tartása vált szükségessé. — A közgyűlés határnapja nincs még megállapítva, de annyit jelezhetünk, hogy az de- czember hó vége felé lesz és hogy pár nap alatt a meghívókat szét fogják küldeni.

Az igazságügyi palota építési ügyében — amit époly örömmel registrálunk, mint aminő örömmel vesz mindig tudomást róla városunk közönsége — újabbi lépés történt. Az igazságügyminiszter ugyanis folyó hó 1-i keletű rendeletével leküldte Novák Kamill kúriai bíró, törvényszéki elnöknek a gyulai törvénykezési épület és fogháznak újabb beosztási tervrajzát és pedig visszavárólag oly felhívással, hogy „azokra nézve a kir. ügyész és kir. járásbiró meghallgatása után mielőbb megtegye észrevételeit a végből, hogy az építkezés érdemében most már végleg határozhasson.“ — Mondanunk sem kell, hogy Novák Kamill elnök, akinek az új törvényszéki palota s fogház építése körül szinté^ kiváló érdé mei vannak, a legsürgősebban eleget tesz a felhívásnak és hogy a beosztási tervezet rövid idő alatt visszaküldetik az igazságügyminiszterhez, akinek már a napokban módjában lesz az építkezés érdemeben végleg határozni. Ily körülmények között a fődolog: legjobb remónynyel és ami fő, teljes biztonságban nézhetünk eléje az igazságügyi palota s fogház- épités Gyula városára nézve korszakalkotó fontos ügyének.

A közigazgatási bizottság deczember havi rendes ülését folyó hó 14-én fogja tartani.

Kinevezések. A pénzügyminister Somosy Zzig- mond nagyváradi p. ü. titkárt Gyulára helyettes pénzügy igazgatónak, Kopányi András ugyancsak nagyváradi irodatisztet pedig a gyulai pénzügyigazgatósághoz számvezetőnek nevezte ki.

Anyakönyvvezető helyettesek. A belügyminiszter Popovics M. Aurél és Névery József járási írnokokat, előbbit a csabai, utóbbit az orosházi anyakönyvvezető hivatalnál a házasságoknál való közreműködés megbízása mellett anyakönyvvezető helyettesekké nevezte ki,

A békésmegyei gazdasági egylet igazgatósága (?) a csabai lap vasárnapi számában „Egy hírlapi közleményhez“ czim alatt a „Békés“-neií adressálva, hivatalos színezetű kommünikét bocsájt ki következő tartalommal: „Egy hírlapi közleményhez. — A „Békés“-nek. — A „Békés“ múlt vasárnapi számában a békésmegyei gazdasági egylet irányában évek óta tapasztalt jóakarattal ezt Írja: „Csupán annyit jegyzőnk meg, hogy a békésmegyei gazdasági egyletet mint ilyent, a jury nem tartotta semminemű kitüntetésre méltónak.“ Ezen közleményre röviden csak annyit kívánunk megjegyezni, miszerint sajnálatos a „Békés“-nek mint székvárosi lapnak tájékozatlansága s nem tudja, hogy a kiállítási ügyet a vármegye bizottsága vette kezébe és a gazdasági egylet abba nem folyt bele és mert ki nem állított, kitüntetés nem is érhette. A gazd. \egylet igazgatósága.“ Annak megjegyzésével vesszük át ezt a kis kommünikét, hogy a gazd. egylet igazgatósága (ki az ?) nem panaszkodhatik, hogy annak közlését megtagadtuk volna s a miatt volt kénytelen közleményét a még eddig — tudtunkkal — hivatalosának nem publikált „Békésmegyei Közlönyében megjelentetni; hiszen be sem küldte a „Békés“-nek, amelyet sorok között a gazdasági egylettel szemben animositással vádol, amitől pedig lapunk olyanannyira távol áll, hogy — jólélekkel állítva — sokkal nagyobb joggal lehetne róla elmondani, hogy elnéző, sem mint hogy animózus lett volna a gazdasági egylettel, különösen pedig a pár év óta ott tapasztalt kommoditással szemben, aminek pedig sokkal nagyobb osztályrésze van benne, hogy a gazdasági egylet, tekintélyben, tagokban és sok minden egyébben hanyatlik, tért vészit, mint a §Békés“ aprehendált olykori enyhe kritikájának, melyet szintén mindig az egylet és az egylet által képviselni hivatott közérdek iránti őszinte jóakarat sugalmazott volt. Amit lapunk múlt számában mondottunk, azt ismételjük most is, nevezetesen hogy a millennáris kitüntetésekre tett pár sornyi reflek- sziónkban nem volt intencziónkban a gazdasági egyletet támadni; nem tagadnánk, ha az lett volna szándékunk. Ezt ismételve, mégis értjük azt a szertelen nervositást, amit — nem ugyan annak konstatálása, hogy a békésmegyei gazdasági egylet mint ilyen kitüntetést nem kapott, ez csak palást, — hanem hivatott czikkünk egyéb refleksziói né- melyes körben keltettek. Sajnáljuk, de amit megírtunk, azt teljes mértékben fen kell tartanunk. Ismételjük, hogy ama anyagi áldozat után, amit a vármegye a millennáris kiállítás érdekében hozott) Békésvármegye, igen is, szánalmasan volt képviselve az országos kiállításon. Ez nem a mi nézettünk, jobban mondva nem csak a mi nézetünk, hanem mindenkié, aki Békésvármegyéből - fen volt a kiállításon, még a helyi bizottság tagjaié is, sőt ezeknek még inkább nézete, mint ama kevésbé beavatottaké, akik nem tudják, mily intézkedések, tétettek és mennyi költség fordittatott a kiállítás propagálása czéljaira ? Az eredmény pedig az lön, hogy

— mint lapunk múlt heti számában megjegyeztük

— Csabáról például mindössze csak hatan állítottak ki terményeket, lábas jószágot pedig senki sem és pedig arról a Csabáról nem, ahol mint a gazdasági egylet székhelyén időleges terménykiállitások tartatnak, állat tenyészdij kiosztások történnek, amely városról az ember joggal feltételezhetné, hogy a gazdasági egylet több évtizedre terjedő dédelgetései vei kifejlesztette benne a kiállítások iránti érzéket; (nem ágy mint Gyulán, amely város évek hosszú sora óta ép oly kevéssé érzi a békésmegyei gazd egylet létezését, mint akár a somogymegyeiét, amely Gyuláról igaz hogy szintén nem volt „tinó“ kiállítva, még annak konczedálásával sem, hogy ' csak négylábút értve — több tinója volna, mint Csabának.) Olyan eredménynyel, mint aminőt a propa-r ganda Csabán ért el, csak azesetben és akkor méltán dicsekedhetnék, ha azért fizették volna, hogy minden áron'igyekezzék megakadályozni, hogy vala hogy ki ne állítsanak; fényesebb eredményt lehetetlen lett volna amúgy is produkálnia.

Zsilinszky Mihály, akit tudvalevőleg Csabán kívül Zólyomban is képviselőnek választottak, mint az különben előrelátható is volt, a csabai mandá tumot tartotta meg és a zólyomi képviselőségről lemondott. Most Zólyomban új választás lesz.

A képviselőházból. Békésvármegye országgyü lési képviselői közül az' I. bíráló bizottságba Barabás Béla, a Vll-ikbe Terényi Lajos s a IX-be Meskó

László választattak be.- A közoktatásügyi bizottságba választották Csáky Albin grófot, az igazságügyibe Barabás Bélát, a közgazdaságba gr. Zay Miklóst, a közigazgatásiba Meskó Lászlót, (ugyanoda Tallián Bélát) a pénzügyi bizottságba pedig Terényi Lajost.

Advent-RÓráté. Múlt vasárnap kezdődött a r, kath. egyházban az egyházi óv, Advent vasárnapjával. Az Advent négy hétig tart, jelképzéséül ama négyezer esztendőnek, ameddig v írták az ó-szövetség népei a Megváltó eljövetelét. A templomban naponkint hajnali miséket mutatnak be is felhangzik a komor boltivek alatt az ének: Harmatozzatok egek . . . Meghatóan ecsetelik e magasztos énekek az epedő sóhajt, égő vágyat, mely a pátriárkák kebeléből szállt fel a várva várt Megváltó után. 'A hajnali miséket Roráténak nevezik, mivel az istentiszteletet Roraté coeli . . . sztvakkal kezdik.

Tanulmányút. A vármegyei levéltár rendezése czéljából Dr. Fábry Sándor alispán a szomszédos vármegyék levéltárának megtekintésére ismét kiküldötte Csánki Jenő aljegyzőt, ki Kulizsák Ferencz irattáros társaságában most van körúton. — Megtekintik Arad-, Hunyad-, Alsó-Fehér-, Szeben- és Kolozsvármegyék levéltárait és a látottakból a leg- czélszerübbeket kiválasztva fogják a levéltár kezelésére vonatkozó javaslatukat megtenni.

A megyei központi hivatalok elhelyezésének kérdése már régóta foglalkoztatja az illetékes faktorokat. Újabb időben a helyiségek czélszerütlen elhelyezése, különös-n • kevés és szűk volta annyira szembeötlő, hogy az állapot okvetlen gyökeres intézkedést igényel. A szükség által kényszerítve dr. Fábry Sándor alispán előterjesztést tesz e tárgyban a törvényhatósági bizottsághoz, melyben részletesen felsorolja a fenn álló mizériákat, melyek közül a leginkább szembeötlők a következők; A jegyzői tisztség 3 tagja és a gyakornok részére csak két szoba áll rendelkezésre, melyek mindegyike kicsiny, egy ablakos és sötét, úgy hogy a téli hónapokban délután csak gyertya mellet lehet bennük dolgozni. E szobák egyikében az első és harmad aljegyző dolgoznak, mig a gyakornok a kis teremben van elhelyezve, melynek ablakai zárt folyosóra nyílnak és mely egyúttal az alispánnak előszobául, a kiadó segédhelyiségeül és kisebb választmányok ülésező helyéül szolgál. Az igtató és nyilvántartó egy sötét és annyira szűk szobában vannak, hogy kezelési könyveik elhelyezésére nincs elegendő helyük. — A levéltár rendelkezésére 3 szoba áll, melyek közül kettőnek nincsen szabadba nyíló ablaka, tehát nappal is csak világítás mellet lehet benne dolgozni, a mi rendkívüli módon tűzveszélyes; az egyedül világos szoba oly kicsiny, hogy abban szabaion mozogni vagy egy nagyobb asztalt elhelyezni nem lehet, a mire pedig az iratok szerelésénél múlhatatlanul szükség van. Megjegyzendő, hogy a levéltár iratainak nagy része más hely hiányában a padlásra van felhalmozva. A kiadóhivatal két kicsiny szobában van elhelyezve, melyek egyikében hat Írnok dolgozik, másik szobájában, hol a kiadó és helyettese dolgozik, valamint a szolgák foglalkoznának a csomagolással, oly szűk a hely, hogy az iratokat a kisteremben a földön kell expediálás végett szétrakosgatni. A pénztárban és a számvevőségnél is egy-egy szobában hárman dolgoznak. Mindennek daczára a főügyésznek, főorvosnak és a vármegyei állatorvosnak nincs a székházban hivatalos helyisége. Ily körülmények között a vármegye alispánja, tekintettel a küszöbön álló főispán változásra, azt javasolja a közgyűlésnek, hogy szűntesse meg a főispánnak eddig adott természetbeni lakást, az igy nyert helyiségeket hivatali szobákul használja fel és mert ez még most személyi vonatkozás nélkül is tehető, mondja ki hogy a főispán részére az állam által adott lakáspénzt házi pénztárából kiegészíti azon összegre, | melyért Gyulán megfelelő díszes lakás kapható.

A vármegyei közegészségügyi bizottság hétfőn november 30 án ülést tartott, melyen jelen voltak dr. Fábry Sándor, dr. Bartóky József, dr. Zöldy János, Varságh Béla, és Jantsovits Emil. A bizottság első sorban 3 évre újból megválasztotta elnökévé Dombi Lajost, majd a dr. Szabolcsy Miklós és Gábris Jénő gyógyszerészeknek a kérvényeit vette tárgyalás alá, kik Endrőd községben egy második gyógyszertár felállithatásáért folyamodtak. A bizottság a községi közegészéségügyi bizottság véleményé nek elfogadásával nem javasolja az engedély megadását.

Hivatal vizsgálat. Dr. Fábry Sándor alispán az elmúlt héten Deirriel Lajos főszámvevő és Lukács Endre t. b. főjegyző közbenjöttével Gyulaváros ár- vas'ékének ügykezelését vizsgálta meg, tegnap pedig utóállitásra Csabára utazott, hol Deimel Lajos főszámvevővel a községi ügykezelés menetét is megvizsgálták.

Áthelyezés. Tallián Béla főispán Seiler Elek csabai szolgabiró betegsége folytán dr, Szalay József szolgabirót az orosházi járásból ideiglenesen a csabai járásba helyezte át.

A vármegyei házi pénztár 1897. évi költség- vetését a belügyminiszter észrevétel nélkül jóváhagyta, valamint jóváhagyta azon határozatokat is, melyek a költségvetéssel összefüggésben állanak. Ezen határozatok pedig azok, melyekben egyrészt az orosházi főszolgabíró fűtési átalányát 45 frtról 70 írtra, másrészt a vármegyei aljegyzők fizetését és lakáspénzét akként emelte fel a vármegye közönsége, hogy 1080 frt fizetéssel és 200 írt lakáspénzzel javadalmazott I-ső aljegyző 1300 frt fizetést, a. 880 frt fizetéssel és 100 frt lakáspénzzel javadalmazott Il-od aljegyző 1100 frt fizetést és a 650 frt fizetéssel és 120 frt lakáspénzzel javadalmazott Iíl-ad aljegyző pedig 900 frt fizetést és mindhárman egyenként 200 frt lakáspénzt kapjanak újévtől kezdve.. Az ezen határozatokból folyó változtatásokat a költségvetésen azonnal keresztül íb vezette a belügyminister úgy, hogy a vár- mogye jövő évi jóváhagyott költségvetése 108,317 frt 20 kr. szükséglettel 110,675 frt 97 kr. fedezettel, tehát 2308 frt. 77 kr, maradványnyal záródik.

A főispán búcsúzik. Tallián Béla főispán lemondása most már ténynyó vált, Mint azt a képviselő- báz elnöke is bejelentette, főispánunk már benyújtotta a képviselőséggel incompatibilis állásáról való lemondását. Mintán pedig felmentése is legközelebb várható, a távózó főispán szép búcsúlevelet intézett a vármegye törvényhatósági bizottságához, melynek négy éven át volt törvényszerint elnöke. A búcsúlevelet annak idején közölni fogjuk.