Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-11-08 / 46. szám
46-ik szám. XV. (XXVIII.) évfolyam. Gryuia, 1896. november 8-án. g Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 | Évnegyedre .1 » 25 s | Egyes szám ára 10 kr. — - a^p^upjyi|1_Jppl7lo1r|pmupjj,<7i SÜl Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IEZ Ó 3=C ILT ZD-Á-TTIZD. I Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyílt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. j 1% _______ask ^_ c-p-urp-_t;t--rr.--rf“ Választások után. Az országgyűlési képviselő választások vármegyénk öt kerületében befejezvék, a hatodikban : Orosházán lesz csupán pótvá- lasztás, amely elé szintén ' nagy, mondhatnánk hogy sok tekintetben fokozottabb érdeklődéssel tekintenek, mint aminőt a vármegye többi választó kerületében lezajlott választások keltettek. Pedig azokban is mérlegelhetlenül sok megfigyelni való és még sokkal több tanúság rejlik. A választási mozgalmak — párt- politikai hátterüktől eltekintve — köz- és társadalmi életünknek annyi lappangó s rejtett sebét tárták fel, hogy helytelen dologi lenne azokat meg nem látni, végzetes hiba pedig a mutatkozó viszásságok szuverén lenézése akár elítélése mellett, azok fölött egyszerűen napirendre térni. A választási mozgalmak alatt a vármegye összes választó kerületeiben egyformán szembeötlő ténykörülmény, ama félelmesen tátongó ür, mely a szorosabb értelemben vett »föld népét« a társadalmi középosztálytól, az értelmiségtől elválasztja. Szó sincs róla, hogy bármikor is valami esznyényi összhang lett volna közöttük, de a . most mutatkozó nagy ür a legpessimistikusabb szemlélőt is méltán megdöbbentheti. A néppel foglalkozni kell, most inkább, mint valaha ! Foglalkozni türelemmel, szeretettel | a mi fő: nem csupán választások előtt, hanem folytonosan és rendszeresen, nehogy az értelmiség arra a különben igaztalan vádra adjon okot, hogy a „nép“-et felhasználja (pedig ez az értelmiségtől távol áll, hiszen érdeke azonos a népével.) Az nem egészséges dolog, amit Gyulán is tapasztalnunk kellett, hogy a »nép« azon része, mely — csupán példa okából említve — feltétlenül akczeptálta, hogy Terényi elejtésével a törvényszék felépítésének ügye kétessé válhatik, nem ennek daczára, hanem épen azért volt Terényi megválasztása ellen, hogy a törvényszéket és a vármegyét Gyuláról elvigyék, —‘amint hogy ezt többen közülök határozottan ki is 1 á M <9 % M Mikor öt vártam. *) Mily vig sereg, mily vig arczok, Báj, ifjúság mindegyiken; Csak Ő, kiért oly hőn eseogek: Csak ő, a kedves nincs jelen. Ha nesz közéig, ajtó ha nyílik Remélem: „ó, ez 01“ — S csak perg a perez, az est közelgőt • S a kedves mégse, mégse jő 1 Hogy megfogadta, én teremtőm 1 Lelkembe még most is rezeg, Mily olvadón susogta tegnap A perez hevében: „ott leszek I“ Üdvöm rátettem volna bátran Hiszen nekem — s ő mondta, öl — Csak perg a perez,, az est közelgőt: S a kedves mégse, mégse jő 1 Lehet, társnőit látogatja S ép járja vidám szóbeszéd: Sok játszi élv, sok tarka emlék Bál, hódítás, divat s egyéb, Aztán zene, vagy séta, színház: Megannyi mily kecsegtető ! — Csak perg a perez, az est köze Igét: S a kedves mégse, mégse jő 1 Vagy otthon ül, a kis szobában, Sűrű sóhaj, rossz kedv között, S egy röpke perez borús szeszélye Szivéből engem száműzött; Lehet, hiszen szeszélye mellett Kedvest feledni kész a nő 1 — Cak perg a perez, az est közelgőt : S a kedves mégse, mégse jő 1 §§ Az ifjan elhunyt erdélyi költő hagyatékából. jelentették. — Némely társadalmi rétegekben tehát erősebb az értelmiség elleni vak gyűlölet, mint a városnak és abban első sorban magának a „nép“-nek jól felfogott érdeke, mondhatni önnön életfeltétele. Elég szomorú, de nem szabad szemet hunyni, bogy tényleg igy van s az értelmiségnek, úgyszintén a „népinek — utóbbinak még inkább mint az előbbinek — érdekében áll, hogy a bizalmatlanság megszűnjék, ami csak kölcsönös közeledés és gyakori érintkezés révén érhető el; már pedig ebben a kezdeményezés és az akczió kötelessége nem a „nóp“-et, hanem az értelmiséget illeti. Vármegyénkben a nóprégiókban évek óta nagy kedélyhullámzás és forrongás észlelhető. Két erős áramlat küzd és pusztít közötte: az élénkebb vérmérsókletüeket a szoczializmus, — a miszticzizmusra hajlókat a nazarenizmus toborozza, sajnos nemcsak rohamosan, hanem progressiv arányokban. Akit pedig akár az egyik, akár a másik áram sodort el, az vesztesége a társadalomnak, vesztesége a nemzetnek; hiszen úgy a szo- czialistának, mint a nazarénusnak egészen más a kedélyhangulata, mások az ábrándjai, a vágyai, mások még a dalai is, mint a magyar embernek. Ez a két áramlat nagy időn át magára hagyatva, háboritlanul hálózta be a békés- megyei magyar népet és különösen annak protestáns részét. A múlt heti választási mozgalmak alatt tűnt csak ki, hogy a két áramlat mily-nagy" részben ínficiálta a vármegyét, hogy szinte faktorrá vált, amelyet többé nemcsak számításba venni, hanem amely- lyel számolni kell, sőt amelyre már építeni is kísérletet tőnek. Eme áramlatoknak, mint a lappangó tűznek, útját kell állani: a hatóságoknak tapintattal és erólylyel, a lelkészeknek a hitélet fejlesztésével, az értelmiségnek pedig aképen, hogy minden tagja foglalkozzék a néppel, igyekezzék rá hatni, fel világosítani, s akkor enyhül a gyűlölet, eloszlik az előítélet, kudarezot vall a nemtelen indulatokra Ti gyönge nők a messzi múltban Ti tudtatok szeretni csak! Ti tudtatok lobogni, égni, Emésztő édes vágy miatt, A kedves hű karába futni Mi törpe gát volt: tér s idő I Most? — perg a perez, az est közelgőt: S a kedves mégse, mégse jő 1 Szegény bohó 1 A nagy szerelmek Kora lejárt, nyugodj bele. Napot kihütnek ezredévek, S a szív is egyre hül vele. Kis szerelem, mely nem „veszélyes,“ S nagy kényelem: ez most a fő 1 — Csak perg a perez, az est közelget: S a kedves mégse, mégse jő! Ki régidők tüzét sovárgod, Lángszenvedélyen, csüggve hűn, Te, lágymeleg kor bús szülötte: Tűrj, míg napod lassan letűn. Nincs szív, a mely megértne téged, Szeretni nem tud most a nő 1 Várj, várj, epedj — s szived szakadjon: — A kedves mégse, mégse jől Indali Gyulai A Gyurka felesége. (Folytatás.) Eh nem 6! Nem Bella 1 Az illúzióm szertefoszlott s rohantam másik után. Csúnya ködös novemberi este volt. — Az utczák kövezetére hóval vegyest esett a hideg őszi eső és a gázlámpák fénye visszaverte magát a lucskos járdáról. A körúton nyüzsgött a nép. Tülkölt a lóvonat, csengett a villamos, rosszul öltözött varrólányok siettek haza a munkából és elegáns bundában, parfümös szép asz8 misztikus hajlamokra építő spekuláczió s helyreáll — amit most sajnos, majdnem teljesen feldultnak látunk — a társadalmi osztályok békéje s egymás közötti harmóniája is. A szarvasi választás. A magyarországi választások utolsó előttije volt a szarvasi képviselőválasztás, melynek érdekességet emelte azon körülmény is, hogy magában állván, e napon az egész ország figyelme oda fordult, hol Csáky Albin gróf volt kultuszminiszter mérkőzött meg fényes eredménynyel a negyvennyol- czas eszmék egyik első rangú derék bajnokával Szarvas eddigi függetlenségi képviselője Haviár Dániellel. Hatalmas két ellenfél birkózott egymással s a küzdelem is ennélfogva hatalmas és érdekes volt. Szarvas város izgalmas napokat élt által a lefolyt választással. Csáky Albin gróf vasárnap érkezett le nejével Bolza Anna grófnővel Szarvasra, programmbeszéde megtartására s a szarvasi szabadelvű párt eléje már Mező-Túrra ötven tagú küldöttséget menesztett, hol Kontúr Béla járásbiró üdvözölte őt lelkes szavakkal, melyre Csáky gróf igen szívélyesen válaszolt megköszönvén a szarvasi népnek iránta annyiszor tapasztalt meleg szeretetét. Nagy éváozióval fogadták őt a szarvasi állomáson, hol Salacz Ferencz takarékpénztári igazgató fogadta őt a szabadelvű párt részéről örömének ad ván kifejezést, hogy szeretett képviselőjelöltüket, városuk díszpolgárát e város falai között üdvözölheti. A városba bevonulás fényes és impozáns volt. Száz tagú lovasbandérium nyitotta meg a menetet s mintegy kétszáz kocsi kisérte azt a fényes foga tot, melyen Csáky gróf és neje ültek. Ezrekre menő néptömeg előtt mondta el a gróf ezután programm- beszédét, melyben politikai elveit kifejtvén a kvóta igen mérsékelt emelése mellett nyilatkozott megemlékezvén a magyarországi pártokról, mezőgazda- sági viszonyokról, kijelentvén, hogy ő Ígéreteket tenni nem tartja magához méltónak. Beszédét, mely mintegy másfél óráig tartott, sűrű éljenek és helyeslések szakították félbe. Este tiszteletére fényes bankett volt a színkör szonyok robogtak fényes kocsikon a színházba. A gesztenyesütő fázósan kavarta meg gőzölgő maroniját s itt-ott nagy robajjal kezdték leeregetni a bolti redőnyöket. Az első tűrhető napom volt két hét óta a fővárosi sokadalomban. Kezdtem megszokni a zajt s a főváros zsibongása kezdett gyógyítani. Eh, itt mindenki dolgozik, siet, szalad kenyér után s csak én álmodozzam, én törjem a fejem megfejthetetlen problémákon? A kirakatok előtt fénylettek a fehérvilágú villanyos lámpák s a fényben úszó körúton, a palotasorok között ki- csinylőleg kezdtem visszagondolni az otthon hagyott Bogiárosra, sáros útczáival, pislákoló petroleum lámpáival, kicsinyeskedő, elmaradt lakosaival együtt. Ilyen gondolatok között ácsorog- tam az aszfalton s mindinkább kezdtem magam beletalálni az életbe. Egy gázlámpa rovátkos vasoszlopa mellé állottam s szemlélni kezdtem a zsüzsgő, pezsgő életet. Mohón szívtam magamba a ködös, ned vés levegőt, s mintha hónapokig tartó fogság Után kiszabadult volna lelkem a filozófia bilincseiből, gondtalanúl átengedtem magam a jelen impresszióinak s egybeolvasztva énemet a lüktető élettel, belejutottam a fővárosi élet folyamat erős, hatalmas vérkeringésébe. Egy „szervusz“ szó zökkentett ki a hangulatból. Ott állott előttem — Zalay Gyurka. Megrázta a kezemet teljes erővel, melegséggel. — No ez még sem szép tőled, kedves Pali barátom 1 Olvassuk a Mari néni leveléből, hogy fenn vagy Pesten, s mi is idestova már egy hete vagyunk pesti lakosok s te még csak meg sem kísérletted felkeresni bennünket! és Bárány vendéglőben, melyen Bolza Géza gróf mondotta rá az első pohárköszöntőt. Erre Csáky gróf Szarvas felvirágzására ürítette poharát s e város iránti hálájáról szólván Ígéretet tőn, hogy teljes erejével e város felvirágoztatására fog törekedni. Beszéltek még igen sokan közöttük Salacz Oszkár, ki a párt győzelmére, Liska János Csáky grófra, Danes Ferencz Csáky gróf kedves nejére, Gerd Viktor hirlapiró a párt győzelmére, Salacz Ferencz a sajtó munkásaira emeltek poharat, azonkívül Reinhardt S., Mázor János, Lengyel Sándor, Szabó József mondottak igen szép fel köszöntőket. Ugyanakkor este Bolza Anna grófnő, aki Szarvason leányoskodott és akire a szarvasi, tót asszonyok nagy kegyelettel emlékeznek vissza, népbálat rendezett, amely döntő hatású volt férje győzelmére. A Sas szállodában is fényes bankett volt a leérkezett függetlenségi képviselők Veres József, dr. Barabás Béla, Balogh László tiszteletére, melyen úgy Haviárra, mint a többi képviselőkre sok lelkes tószt hangzott el. Szerdán ejtették meg a nagyérdekű választást. Már kora reggel eleven, mozgalmas élet pezs- gett Szarvas utczáin. Zászlók alatt zeneszóval vonultak fel a pártok a városháza elé, hol felállváu nyolez órakor Mikolay választási elnök bekérte az ajánlatokat. Egy félóra múlva hirdette ki a beadott ajánlatokat, mely szerint a függetlenségi és 48-as párt Haviár Dánielt, a szabadelvű párt Csáky Albin grófot ajánlja képviselőnek. A szavazó helyiségben Mikolay Mihály elnök, helyettese Neumann Jenő, Salacz József jegyző, helyettese Oláh Miklós, Csáky gróf bizalmi férfiai Gajáry Ödön és Tepliczky János. Haviár Dániel bizalmi férfiai Justh Gyula és Hankó György foglaltak helyet. A szavazás megindult s mindkét párt ötösével szavazott. A Haviár-párt a „Sas“-ban táborozott, a Gsáky-párt a „Bárány“ vendéglő összes helyiségeiben A szavazás óránként a következő mérleget mutatta d. e. 10 érakor Csákyra szavazott 47 10 „ Haviárra n 43 11 „ Csákyra n 86 11 1 Haviárra 1» 82 12 „ Csákyra n 134 Hí De . . de hiszen én azt hittem, hogy ti még Velenczében vagytok! — No igen tudod, mi is hosszabbra terveztük az olaszországi időzést, de hát tudod az asz- szonyi szeszély, — nem akart tovább maradni az én aranyos kis feleségem. — De hát te hogy kerültél fel ? Ötöltem, hatoltam Gyurkának. A kisvárosi elmaradottságról, a fiatal ember számára a fővárosban kínálkozó nagyobb térről, haladásról — de éreztem, hogy az arezomba szökik a vér, nem mondok igazat. — No hát, akár mért is jöttél fel — szakított félbe — okosan tetted. A te önzetlen barátságodra szüksége van az embernek Boglároson is, de ebben a nagy fészekben, pláne megbecsülhetetlen I Az én „önzetlen“ barátságom! Újra éreztem arezomban a vért. Elindultunk együtt a körúton. Egész úton alig tudtam thémát találni, amiről Gyurkával diskurálhassak. Annál jobban beszélt ő. Folyton mesélt- roesélt csodadolgokat, az ő boldogságáról arról a selyemhajú, bársonyarczú tündérről, aki bearanyozta életét s a nagy beszédben elmerülve, nem is vette észre folyton növekvő zavaromat. Alig tudtam elbúcsúzni tőle a kapunál. — No látod itt lakom, az első emeleten. Jegyezd meg jól az utczát, 47-ik szám, s holnap gyere el, aztán holnapután is, aztán mindennap. Viszontlátásig I Kábult fővel rohantam a legközelebbi kávéházba. Átolvastam minden lapot, amit csak s pinezér szolgálatkészsége elém rakott a vörös márványasztalra s akkor vettem magamat észre,
