Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-10-25 / 44. szám

44-ik szám

XV. (XXVIII.) évfolyam.

Gyula, 1396. október 25-én.

Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illetó közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési clij : jj Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

> Eyyes szám ára 10 kr. &

_________________.

Tá

rsadalmi és közgazdászat^ hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: 321 <Ó KC H>T ü "\7" 11D_

Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyílt téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

Választás előtt.

Városunknak a közügyek terén előkelő szere-: pet vivő egyik tekintélyes polgárától a következő sorokat veszszük:

Tekintetes szerkesztő ur!

Gyula városának minden elfogulatlanul gondolkodó polgára, társadalmi állására s politikai meggyőződésére való tekintet nélkül, a legnagyobb elismeréssel viseltetik tekintetes szerkesztő urnák a törvényszéki palota, fogház és különösen a székhely kérdésben kifejtett működése s küzdelmei iránt; nevezetesen mindenki szívesen elismeri, hogy a csabai támadás sikeres leküzdése körül és abbau, hogy a vármegye hangulata Csabával szemben Gyula mellett nyilatkozott meg, a „Békés“ lapnak tagadhátlan sikere s hervad hatlan érdemei vannak.

Ennek elismerése s előrebocsátása után azonban ne vegye rossz néven szerkesztő ur, ha a küszöbön álló képviselő választás alkalmából megjelent és általam nagy figyelemmel olvasott czikkeiben nem tudom felfedezni ugyanazt az erólyt, határozottságot és világosságot, amely a megyei székhely fölötti küzdelemben Írott czikkeit oly előnyösen jellemezte; mely erélyre, határozottságra s főleg világosságra pedig Gyula városa veszélyeztetett helyzete mellett, Gyula városa érdekében, saját polgáraink egy részével szemben ma éppen olyan szükségünk van, mint a minőre a Csaba által félrevezetni szándékolt megyei hangulattal szemben pár héttel ezelőtt volt.

Alig néhány nap választ ugyanis bennünket el az országgyűlési képviselő választástól ; úgyszólván a tizenkettedik órába jutottunk, a midőu sutba kell dobni a diplo- matizáló hangot, amidőn elérkezett az idő minden kerülgetés nélkül világosan rá mutatni Gyula városa érdekére, Gyula városa helyzetére, mely a szerint fog kielégítést találni, esetleg veszélyeztetni, amint Gyula városa polgárainak többsége a szombati napon megnyilatkozni fog.

Mert tessék akár helyeselni, akár elitélni, hogy igy van, és miért van igy : az iránt nem lehet szemet hunyni, azzal tisztába kell jönni minden gyulai embernek,

iáiii4

A Gyurka felesége.

Egész nyáron elefántoskodtam Zalay Gyurkának az én legkedvesebb barátomnak, ami annyival nagyobb önfeláldozás volt részemről, mert Mari néni, akit nekem szóval tartani hivatásom volt, túl volt a negyven esztendőn, tér mete egy jól sikerült farsangi fánkhoz hasonlított és egyik fülére nagyobbat hallott mint a másikra. Azonban a másikba is trombitálni kelletett, hogy Mari nénivel diskurzust lehessen folytatni.

Hátrányos oldalai voltak még a jó asszonynak, hogy roppantul szerette, ha karon vezették (ezt is megtettem a Gyurka kedvéért) s az egész értelmi köre a tyúkültetéstől a spájz berendezésig terjedt.

Ennek rám nézve az az eredménye volt, hogy mérsékelt viszértágulást kaptam a jobb karomon és némi jártasságot szereztem a háziasszonyi teendők terén, Gyurkának pedig az, hogy nyugodtan sétálhatott a boglárosi sétatér gereblyélt utain, esténkint Mátray Bellával, egy ideálisan szép fejű, kissé kaczér szőke leánynyal, a kibe mellesleg mondva, én is szerelmes voltam egy kicsit.

Én a gazdasszonyi tudományomnak nem vettem hasznát, Gyurka azonban hasznát vette az én közreműködésemnek, amennyiben nyár elmúltával jegyet váltott az isteni Bellával, — ahogy Boglároson nevezték — nekem pedig Bella egy csokoládé elefántot adott ajándékba, gyönyörű nevetés kíséretében mondván:

hogy nálunk ez idő szerint nem arról van szó, egygyel több vagy kevesebb szabadelvű párti képviselő, egygyel több vagy kevesebb Ugron- párti képviselő, küldessék-e az öt esztendős uj országgyűlésre? — ez most nagyon alárendelt kérdés — hanem igenis a/rról és pedig elsősorban arról van szó, hogy Gyula vá/rosánák minduntalan veszélyeztetett helyzetét egyszer és mindenkorra úgy megszilárdítsuk, úgy megerősítsük, hogy azt többé se változó hangulat, se változó áramlat, de még a változás törvényeinek alávetett hatalom se legyen többé képes megingatni I

Oda kell törekedni minden gyulai polgárnak, hogy Gyula városa olyan helyzetbe jusson, mint aminőben a közelebbi szomszéd városok között Arad, Nagyvárad, vagy távolabbi példákat véve, ahol Lugos, Veszprém, vagy Kaposvár vannak; a mely városok ha ellenzéki képviselőket választanak is, legfeljebb annak teszik ki magukat, hogy a hatalom egy vagy más előnyt és kedvezményt megtagad tőlük, de attól a veszedelemtől, attól a halálos csapástól, hogy Arad, Bihar, Krassó, Veszprém vagy Somogy vármegyék közigazgatási s bírósági székhely jellegüktől megúsztassanak — a minek Csaba városa meg-megujuló kísérletével szemben Bókésvármegyében Gyula ki van téve — a fen nevezett városok meg vannak óva.

Azért' kell tehát Gyulának uj törvényszéki palota s uj fogház épület, hogy az állam mint ilyen százezrekre rugó befektetésekkel maga is közvetlenül érdekelve legyen benne, hogy a vármegye s bírósági székhely Gyulán legyen, Gyulán maradjon; azért kell Gyulának az uj törvényszéki palota s fogház, hogy ne csak a várost és annak polgárait, hanem mint százezreket befektető háztulajdonost magát a kincstárt is érdekelje, illetőleg érdekét sértse, minden további kísérlet, amely a vármegye s bírósági székhelyet Csabának juttatni akarja.

Csak akkor lesz Gyula városa biztosítva, csak akkor érezheti magát Gyula városa nyugton és békében, ha ilyen helyzetet teremtett magának.

És ennek most, éppen most jött meg az alkalmas ideje; az az idő, a mely többé talán

— Jól teljesítette kötelességét.

Ettől a nevetéstől aztán, ha eddig kicsit voltam bele szerelmes, most már nagyon bele találtam szeretni Bellába — a Gyurka menyasz- szonyába.

Egy hónappal a jegyváltás után, meg volt az esküvő.

* *

*

Hja 1 könnyű volt Zalay Gyurkának. Az atyjáról maradt rá egy pár ezer hold zsiros, porhanyó, fekete föld a boglárosi határban, — „lelke a földnek“, ahogy Mari néni mondta — s agglegény nagybátyját, kik javára már előbb végrendelkeztek, mintha csak kiszámították volna, éppen a Gyurka nagykorúsága előtt egy évvel költözködtek át más hazába. — Gyurka kikisérte őket a temető kriptájáig és felcsípte utánok a búsás örökséget.

Ilyenformán aztán, mikor Gyurka betöltötte a huszonnégy évet, harmadik helyen volt a neve a megye virilistái között s első-párti volt a megyében. Én pedig hatvanöt forint havi fizetésért ügyvédbojtároskodtam Binder fiskálisnál, megkésve a szigorlataimmal, zaklatva hitelezőimtől, kiknek pénz helyett ígéretekkel fizettem.

Ha fordított lett volna helyzetünk, talán Gyurka elefántoskodott volna nekem, és én vezettem volna oltárhoz a szőke Bellát.

Jó barátok voltunk nagyon.

* *

Kikisértem őket a vonathoz. Nászúira mentek a csodakék olasz ég alá, a lagúnák és boldog szerelmesek hazájába, — Velenczébe. Hová is mentek volna máshová.

Búcsúzáskor felsegítettem Bellát a kupéba s jutalmul a párját is megkaptam annak az észsohasem fog kínálkozni, az az alkalom, a melyet elmulasztani, elszalasztani több volna mint bűn, mert végzetes hiba lenne, mely örökké helyrehozhatlanul megboszuiná magát.

Azt a gyulai polgárt, aki még mindig nem ismerte fel, minő veszedelem fenyegeti, helyesebben Írva fenyegetheti szülővárosát, felkérem, figyelmeztetem, hogy nyissa ki szemét és nézze meg, mi történik odaát Csabán? Meg fogja látni s elmélkedhet rajta, hogy Bánó Józsefet, a város kiváló jelességű s tekintélyű volt országgyűlési képviselőjét, a fölötti boszujokban, hogy Csabát a székhely átvitel iránti vágyakban nem akarta vagy nem tudta támogatni, még attól az alkalomtól is megfosztották, hogy beszámoló beszédet mondhasson, arról nem is szólva, hogy egyetlen hang sem emelkedett újra jelölése mellett, annak daczára, hogy gróf Apponyi Albert személyesen is lejött és ka- paczitált is az érdekében — eredmény nélkül, a mi a rajongásig tisztelt és szeretett Apponyival azeló'tt Csabán soha sem történt.

Nyissa ki a szemét minden gyulai polgár és meg fogja látni, hogy Csabán Zsilinszky Mihály államtitkárt jelölték képviselőnek, még pedig mint a jelölő gyűlésen őszintén beismerték és hangoztatták, nem politikai, hanem helyi szempontból, helyi érdekből, a minek éle — nem is csinálnak titkot belőle — Gyula ellen irányúi; nevezetesen Zsilinszky képviselőségével, Zsilinszky államtitkári befolyásával akarják kiköszörülni azt a csorbát, azt a kudarczot, amely őket a megyei székhely felvetés kérdésében érte s a törvényszéki palota 8 fogház Gyulán szándékolt felépítése által sújtja.

Menjenek át Csabára a netalán még kételkedő gyulai polgárok és, győződjenek meg felőle, hogy helyi érdek czime alatt nem csatlakoztak-e, még pedig tömegesen nem csatlakoztak-e Zsilinszkyhez az eddigelé szívós ellenzékieknek ösmert polgárok, úgy hogy Zsilinszky megválasztása pár nap óta minden kételyen felül áll?

Ez pedig azon a Csabán történik, amelyet semmiféle veszedelem nem fenyeget, a mely város, ha helyi érdekből választ kormány- párti képviselőt, államtitkárt, ezt nem a vávesztő mosolynak. Bella megmutatta a világ legszebb fogsorát s bodros szőke fejecskéjével még az induló vonat ablakain keresztül is integetett felém

— Jól mulasson Pali, jól mulasson!

Én pedig megemeltem a kalapomat és el kábultan néztem utána a tovavágtató gyorsvonatnak, amint fekete füstöt okádva száguldott keresztül a boglárosi határon — a Gyurka birtokán — egyik . fülkéjében a boldogan suttogó fiatal párral.

Szinte örültem, hogy Gyurkával már hónapok óta nem tudtam komolyan beszélgetni. Elfoglalta őt a menyasszonya.

Éreztem, hogy nagyon — nagyon beletaláltam szeretni a más feleségébe — s az a „más* * véletlenül a legjobb barátom volt.

* *

*

Ha egy ember rátéved a filozófia ösvényére, sohse talál rá többet arra az országúira, melyen többi embertársai a czél, a boldogulás felé futnak. A nagy tömeg ezen a széles országúton gondtalanul, legfeljebb napi gondjaitól elfoglalva siet tova, roig a filozófoló analizáló ember elvész az életre nézve, nem lesz belőle se jó prókátor, se jó kereskedő, se jó prtikárus.

Az országúton is, az ösvényen is elvégre is csak egy helyre jut az ember — a sirhalom- hoz, de mennyivel súlyosabb út az utóbbi! A gondolkodó ember eltéved a filozófia útvesztőjébe s mig analizál, elveszti az egész összhatást. A gyönyör neki nem gyönyör, hanem probléma, a fájdalom is az s az élet pedig egy nagy szürkeséggé válik a filozófia mikroskópja alatt, mely alatt elvesznek a színek.

Erre a veszedelmes lejtőre tévedtem én is

ros veszélyeztetett érdeke okáért, hanem tisztán hódítási vágyból cselekszi.

Álljon elő a politikai erkölcs biró! Vonjon párhuzamot a hódításra törekvő Csaba s a legkisebb hoditási szándéktól ment, csupán tűzhelyét védő, csupán helyzetét megszilárdítani vágyó Gyula városa között és ha ezt a párhuzamot megvonta és törvényt fog ülni: bizonyára nem dob követ Gyula városa polgáraira, ha ezek a választás alkalmával nemcsak politikai pártállásukat, hanem a város veszélyeztetett helyzetét és érdekét, még pedig első sorban a város veszélyeztetett helyzetét és érdekét figyelmükre méltatják, a midőn szavazó urna elé kell járulniok.

És nem kételkedem fölötte, hogy Bartha Miklós is, az esetben ha a többség mellette nyilatkoznék, gyulai kerülete, gyulai választó polgárai érdekében, úgy is mint képviselő, úgy is mint ragyogó tollú hirlapiró minden tőle telhetőt elkövetne, hogy a megyei székhelynek Csabára átvitele érdekében, Zsilinszky képviselősége mellett kikerülhetlenül bekövetkező ujabbi csabai kísérletet éppen úgy, mint ezzel kapcsolatban a törvényszéki palota s fogház épités elodázását meghiúsítsa. Mondom, ebben én pillanatig sem kételkedem. De álljon elő, jelentkezzék az a gyulai polgár, a ki szive mélyében nem aggódik, a ki szive mélyében is meg volna nyugodva benne, hogy Bartha Miklós, bár minden kételyen felüli jó akaratával, buzgalmával, ép ágy el tadja-e hárítani a Zsilinszky képviselőségének ténye által fent és alant- — igenis fent és alant — megerősödött Csabának ujabbi támadását, éppúgy biztosítani tudná-e a törvényszék és fogház felépítését, ebből kifolyólag Gyula helyzetének nagy időkre szóló megszilárdulását, mint az a Terényi Lajos, a ki a székhely megóvása körül a leghervad- hatlanabb érdemeket szerezte, az a Terényi Lajos, a ki a törvényszéki palota s fogház felépítését kezdeményezte, mai stádiumáig elhozta s a kit a sors is mintegy kiszemelt rá, hogy a mit mint képviselő megkezdett, azt mint képviselő be is tetőzze, meg is valósítsa!

Magyarországnak egyetlen választó kerületében nincs ez idő szerint annyi koczkára

a Zalay Gyurkáék elutazása után. A Mátray Bella szürke szemei rávezettek a a filozófia ösvényére, s csak elutazása után észleltem igazán, hogy mennyire vágyódom utána.

Éjszakákat töltöttem álmatlanul s a csendes őszi éjszakákon, mikor melacholikuson sütött be a holdvilág ablakomon, a sárguló ákáczlombokon átszürődve, elrepültem a fantázia szárnyain mesz- sze-messze, a lagúnák közé, ahol Gyurka öleli most azt a szőke molett asszonyt, akihez azért van neki joga és nem nekem, mert ö gazdag, én meg szegény ördög vagyok.

Kezdtem Gyurkát ellenségemnek tekinteni. Irigyeltem a boldogságát, irigyeltem tőle azt a hatalmasan szép szőkehajú asszonyt.

Hisz világos, hogyha én lennék a boglárosi háromezer hold ura s ő lenne az a szegény ördög, aki a Binder fiskális irodájában veszi fel kilencztől tizenkettőig és háromtól ötig az infor- mácziókat havi hatvanöt forintokért, most való- szinüleg én etetném Bellával a Piazza San-Marco galambjait s ő képviselné Binder fiskálist a végrehajtásoknál.

A kisváros társadalmától természetesen egészen visszavonultam. Untatott a pletyka, az ozsonna, a báli megbeszélések, a viczinális szel- íemeskedések, szóval mindaz, amik iránt addig, mig a Bella alakját is körülfogták, érdeklődni tudtam.

De voltak derült pillanataim is, mikor Mari néni, akit majdnem mindennap meglátogattam előhozta kedvencz témáját a fiatal házasokat.

— Látja lelkem — szólt a jó asszony, — a pesti rokonok, a Mátray tanácsosék mindig biz- gattak, hogy mért nem adom oda nekik Bellát. Kár ezért a szép virágszálért a vidéken, a sár-