Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-10-11 / 42. szám

42-fk szám

Gyula, 1896. október 11-én

XV. (XXYIII.) évfolyam.

i

Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj: Egész évre | 5 frt — ki. Félévre ... 2 » 50 »

I Évnegyedre .1 » 25 »

I Eyyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgázdás^zati lie;tilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: H Ó HIT ID -A. TT I ID.

Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz-háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyílt téri közlemények küldendők.

Hirdetések, szabott áron fogadtatnak * "■:> el Gyulán,

a kiadó hivatalban..

Nyílt-tér sora 10 kr.

Sí.

m

Választási mozgalmak.

Azt országgyűlési képviselő választás, parlamentáris rendszerben -— államtudományi elmélet* szerint — első * sorban közjogi tény, politikai- cselekmény, mely ily szempontból volna mérlegelendő s élbirálandó.

Az élet azonban |— nem mondjuk bogy | Parlamentarismus, és a közélet előnyére — azt bizonyítja, hogy a képviselő választás és | választást megelőző mozgalmak csak nagyon kis részben subtilis politikai természetűek, hanem a magas politika helyett túlnyomó részben a társadalmi i a helyi kérdéseket ölelik fel, ezeknek sférájában mozognak és habár gyakran hamis jelszavak alá rejtőznek is: társadalmi s helyi .sérelmek és vágyak voltaképen az igáéi rugói emberek tömörülése, pártok alakulása, egymással való mérkőzése és különösen ádáz tusáinak.

Akinek kételyei voltak, az épen Gyulán minden kétséget - kizárólag szomorúan győződhetett meg nyolcz év előtt a fenti tétel igazságáról, amidőn Göndöcs, Jantsovits és Csatár állottak egymással" szemben. Göndqcs, mint a szabadelvű párt, Jantsovits, mint az akkor még teljesen egységes országos 48-as és függetlenségi párt egyedüli jelöltje s habár Irányi Dániel, az országos 48-as és függetlenségi párt puritán jellemű elnöke s az országos pártkör két kiküldöttje egyértelműig és kifejezetten tiltakoztak Csatár jelölése ellen: a választók többsége az országos politikai pártokat elválasztó vonalakból mindkét részről kitörve, tisztán egyénL-.s o?zt4lyi állítólagos sérelmek és gyűlölség által vezéreltetve, sót politikai elvüket és meggyőző désüket is feláldozva, járultak a szavazó , urnákhoz. A politika fölött túlsúlyra Vergődött a demagógia, melynek rémuralma s toinbo- , lása annyira megmételyezte a nép lelkü- I letét, hogy most, évek múltával is e város jj minden jó elemének vállvetett fáradozására § közrí működésére van szükség, hogy annak végzetes következményeitől közéletünket megszabadítsuk.

A nyolcz év előtt keletkezett fekély még mindig nem gyógyúlt egészen be. Sajnos tü net rá a gyulai függetlenségi párt bizottságában szerdán este megnyilatkozott hangú lat, mely szerint a. párt, azonkívül hogy negyvennyolczas és függetlenségi, a jelölt fökvalifikácziójának mégis azt nézi, hogy ne legyen gyulai! akármily, különben tisztességes, képzett és elvhű ember legyen az illető — amint hogy az ugyanily tulajdonságokkal ékeskedő Rácz János elnök által javaslatba hozott egyén, úgy jellemét, képzettségét, mint kipróbált elvhüségét illetőleg, csöpp kifogás alá sem eshetik, — de mert helyi ember, mint ilyen iránt kifejezett bizalmatlansággal viseltetnek.

Ilyen körülmények között valóságos sze» renc8e, hogy a nem helyi jelöltek közül a negyvennyolczas párt Bartha Miklós jelölt ségét akczéptálja. Bartha neve, ethikai egyénisége, teljes biztosíték rá, hogy a választási küzdelem az lesz, aminek lennie kell í elvek] harczátlak és nem társadalmi s osztály há borúnak, amely utóbbiban nem voltak, nemj lehetnek győzők, csakis legyőzöttek, a kisebb-j ség ép úgy, mint a túlsúlyra vergődött többség, mely azonban túlsúlyának egyetlenegy előnyét Bem, csupán kárát vallhatja, Hadd lássuk, hol van egyetlen egy ember, aki a sok veszedelem mellett, amit Csatár képviselősége Gyulára zúdított, annak akár a városra, akár egyesekre háraralott egyetlen jó oldalát is felmutathatná?

Az az óriási veszély, mely Gyula városa egéről mint sötét felhő, alig pár napjai hogy elvonult; azok a veszélyek, amelyeld még mindig fenyegetik és ha bebözetkeznekJ £ várost létalapjában támadnák meg.: nem olyan elbírálás alá eső helyi érdekeli, mint a melyeknek alapja a hódításra« törekvő kapzsiság. Amennyiben ez alkalommal Gyulán helyi szempont is érvényesül, az tisztán az önfentartás ösztöne, a város székhely jellegének jövőre való biztosítása, szóval a mai helyzet megszilárdítására vonatkozó s azon túl egy hajszálnyira sem menő törekvés és mint ilyen még politikai erkölcsi szempontból sem eshetik kifogás alá s épen ezért igazságtalaj nabb vád nem hangzott el, mint az volna, mely követ dobna Gyula várpsa bármely polgárára, aki a közelmúlt tanúságain okulva, a választás alkalmával biztosítékot keres.

mi. wtii _L - ■- • ~ ■ ,

hogy Gyulát emberi számítás szerint hasonh veszedelemtől megóvja, másrészről pedig soh; olyan felelőség nem nehezedett e város pol gáraira, mint Isten és az utókor előtt ; mostani választókra hárulna, ha a váró fenyegetett jövőjét, akár közönyből, akár ma kacsságból, akár — mert e^ ellen is véde-j keznünk kell, Gyula városa halálos ellensó« geinek közvetett befolyására — elvakultság ból feláldoznák.

A jelöltek egyénisége különben máris biztosíték, hogy a választási mozgalmak nem fognak úgy elfajúlni, mint nyolcz év előtt Gyulavárosa nemtője meg fog óvni bennünket tőle, hogy polgárai, a város ellenségei kárörömére, ne kövessenek el végzetes^ hi bát, mely oly következményeket vonna maga után, hogyazsoha többé jóvátehető nem volna

Terényi Lajos beszámolója.

Vasárnap, október 4-ikén délelőtt 11 órakor ezrekre menő nép előtt mondotta Terényi Lajos Gyula város országgyűlési képviselője beszámoló beszédét a városháza előtt, melynek bejárata elé a város legelőbbkelő választó polgárai sorakoztak lintegy diszkiséretül a beszámoló képviselőnek, kit megjelenésekor lelkes éljenekkel fogadtak.

Dutkay Béla polgármester lépett először az sztalból rögtönzött emelvényre s felhívta Terényi Lajost beszámoló beszéde elmondására

Terényi Lajos éljenzések között emelvényre épve, első sorban köszönetét mondott a.válaszóknak s kijelenti, hogy a múlt beszámoló be- aódo óta a politikai ólot -fontosabh, momentu- lairól és az országgyűlés működéséről óhajtja két általános vonásokban tájékoztatni.

„Mielőtt azonban ezt tenném — úgymond — mielőtt a politika sivár mezején elkalandoznék, ihenőt kell tartanom s mély áhítattal szivemen kell megállanom azon tündöklő táj előtt, a lelyet az ország dicső fennállásának ezredéves apja sugaraival bearanyozMert hazánk változatos történetének mosta* ezredévében a magyar ember végig jártatja ondolatát s megnyitja lelki világát az elmúlt zázadok eseményein, gondolatban bebarangolja letűnt ezredév avarját s örömkönyekkel szelében állapodik meg a múlt egy-egy fényesebb

jeleneténél, s bánattal t$Jí sziveink keservét kiönti a múlt egy-egy sötétebb, momentumánál.

Lehetetlennek tarfercl, ‘hogy midőn Árpád magasztos •alakja az ő hadverő vitézségével, Szt-István" az ő államalkotó bölcseségével, Kálmán, Szi-László, Nagy Lajds. s a többi más jeles királyaink aa ő uralkodói ^fényes tehetségeikkel, Mátyás az ő igazságosságával s uralkodásaik alatt szeretett hazánk-az ő fényévek és dicsőségével elibünk. tárul, szivünk büszkén ne dobogjon izmaink nej feszüljenek s meg ne szólaljon bennünk egv belső szózat, hogy e számunkra megszerzett sáép hazát utolsó erőnkig, utolsó csepp vérünkig, ha kell karddal és fegyverrel is megvédelmezzük-. .«?.•

Lehetetlennek tartom, hogy öa, a történeti múlt gyászos eseményei között -borongva »állunk: meg a testvéri harcz vívása által szomorú nevezetességre vergődött Mogyoród! terén, avagy az egyenetlenségek rút érzületei által „ne mzeti nagy létünk nagy temetőjévé“# vált Mohács gyászos mezején — ne tegyüxM egy llenj. fogadást, hogy a nemzeti életerőt legjobba* gyengítő testvéri egyenetlenségek magyát kidobjak , szivünkből s egyetértő szeretettel és-/munkálkodással igyekszünk szeretett hazánk] javát élőmozditarn.

És lehetetlenné‘'fartőm, hogy ha Rákóczi tárogatóinak bánatos hangié Telünkbe éscndiil, ha a 48-iki szabadságharcz hőseinek mythasi harcza felmerül lelkűnkben, szent ós^mogszcg- hetlen fogadást ne - tegyünk, hogy ezredéves jogainkból, ezredéves igazságainkból, ezredéves'* szabadságunkból és közmondásossá vált törvény- . tiszteletünkből egy szemernyit' sem ^engedünk.

Mert-1.,_ Polgártársak,^.egy nemzetet, a jognak és igazságnak, az egyetértésnek "és komoly munkálkodásnak, a törvénytiszteletnek, a hősi érzületeknek és ár szabadságnak aegise alatt lehet fentarfanj, fejleszteni, erősíteni és megvédeni.

És midőn az uj ezredév kapujánál megállapodunk, szivünkbe tolulnak az érzelmek s áradozó kebellel s mély áhítattal fohászkodunk az egek urához, ki kezében Jartja a jövő titkát s intézi a népek millióinak sorsát, adjon e nemzetnek fényes és boldog jövendőt s „egy jobb kort, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“

Áttért ezután a politikai élet vázolására s

fÍBilá.

Dal.

Bég elhervadt a mezőnek virága . . .

Bég epedek te utánad hiába!

Lombtalan fán zokogva sir a szellő . . .

Érzem, számomra öröm-virág nem nő.

Hej ha látnád bánatomnak tengerét,

Keblemből a sóhaj miként száll feléd: Irgalomból, szánalomból szivedben Felébredne irántam a szerelem 1

Bolygó vándor lettem úttalan úton,

Keresem bár, nem lelem sehol nyugtom ... Örömtelen, sivár puszta életem,

Beménysugár nem fénylik én felettem.

Dombi Lajos.

Ajtós.*)

(Aythos 1404, Eytas 1520.)

Gyulától északnyugatra, a gyula-gerlai úttól balra az úgynevezett vereskereszti szőlők helyén állott, úgy, hogy Gyula városának mai németvárosi részétől csak a Körözs egyik ága választotta el s a. mostani német templomtól nem volt messzebb V3 kilométernél. Világosan mondja ugyanis Békésvármegye adórovója 1556-ban lakosairól, hogy Gyula város végén laknak (habitant in fine oppidi Gyula). Elhibázott dolog tehát e község helyét 3 kilométerrel odébb, az ajtósfoki szólók végén keresni, hol különben sincs épületeknek semmi nyoma.

Ellenben a kijelölt helyen (a vereskereszti

*) „Békósvárroegye történelme“ czimü mű második kötetéből.

szőlőkben) még ma is világosan láthatók a téglaházak nyomai, a tégla- és vakolat töredékek s az alapfalakat csak 1872-ben hányta szét a kincskereső szőlőtulajdonos. Még nagyobb hiba ez épület nyomokat az állítólagos Bartaháza és az ott létező ferenczrendü kolostor vagy apáczacza- kolostor maradványának hirdetni. Hisz Gyulának Bartaháza nevű része, sohasem volt. Az I561. (helyesebben 1562-iki) összeírás eredetijében világosan Barát-utcza olvasható, s igy a Bartaháza név csak egyik másoló tudatlanságából vagy ügyetlenségéből származott. A gyulai ferenczrendü kolostor és apáczaház pedig, mint Zündt Mátyás rajzából kitűnik, a kath. nagytemplom és a vár között, tehát egész ellenkező irányban esett.

Nevét Ajtós onnan vette, hogy első lakosai a királynak vagy békési várnak ajtónálló (ajtósai voltak).

i4o4-ben fordul elő először az Ajtósy család nevében. i4i8 ban már Kígyóssal együtt egy család birtoka volt. Egy része i468-ban Szakolyi László békési várnagyé vala s ez itt Tar István és Csapó Albert nevű gazdatiszteket tartott. 1476. előtt e részt Szakolyi László özvegye Maróthy Mátyásnak adta el s igy egy időre a gyulai uradalomhoz került. Corvin János azonban 1490-iki szorongatásai között Ajtósy Tamásnak, özvegy Szakolyiné rokonának, hűségét megakarván jutalmazni, neki adá.

1510-ben a falu öt birtokos közt oszlott meg. Egyik rész női ágon özvegy Egey Andrásnéra szül. Ajtósy Mártára jutott. Ez pedig ez évben részét leányának Siroay Gergelynének szül. Egey Zsófiának adja. Ez ötöd még 1556-ban isaSimay rokonság kezén van, mert Mező Mihály birja.

A másik ötöd birtokosa volt Ajtósy Imre. Ennek két fia: Miklós és Ferencz 1517-ben itt egy telket, melyen azelőtt néhai Szitás Péter jobbágy lakott, Oláh Jánosnak ajándékozott „az ő sokféle segítségéért és szívességeiért.“

A harmadik ötödöt a XVI. század elején Ajtósi Péter (István fia ?) bírta, de halála után leánya, Katalin, a rá eső részt 200 forintért, el- zálogositá.

A negyedik ötöd Ajtósi Mihály fiáé Andrásé volt már 1510-ben. Ennek udvarházát (kúriáját) ismertettük fentebb.

Az' ötödik rész csak az Ajtósi Török családé lehetett, mert különben nincs értelme, miért vette volna éppen innen elő nevét?! E családról nevezték el az egykori ajtósi határ egy részét Törökzugnak s igy birtoklásának emléke a törökzugi szőlőkben napjainkig fenmaradt.

Az igy eldarabolt falu birtokosai azután gyorsan váltakoztak. 1532-ben Ajtósi "Bradács Miklós (a fent említett a második ötöd birtokosa ?) rendelkezik itt levő udvarházáról és minden birtokáról. Végrendeletileg nejére hagyja azt, de rokonai tőle 100 írtért megválthatják. 1556 ban a Simay rokonsághoz tartozó Mező- Mihályon kívül Szentmiklósy Balázs, Susalics (Horvát) István és Pejkes Péter birtokosok itt, de, mint az 1553-iki összeírásból kitűnik, voltak még egytelkes nemesek udvarházai is a faluban.

!552-ben Temesvár s Lippa elfoglalása hírére lakosai szétfutottak. A következő évben visszajöttek ugyan, de jobbrészt csak az egytelkes nemesek; a jobbágyok annyira szegények voltak, hogy sem ekkor, sem 1556 ban nem vehettek rajtok a3ót. 1556. augusztus elején, midőn a törökök Gyula városát ostrom alá vették, megint

szétfutottak lakosai s nem is ülték meg többé; 1560-ban az összeírásba még mint lakatlan falu beiktatják Ajtóst, azontúl még úgy se.

Ennyit beszélnek hazai emlékeink azon kis községről, melynek legnagyobb nevezetessége abban áll, hogy egy világhírű művésznek, Dürer Albertnek, atyja itt született. Ezt már nem hazai emlék, hanem a világhírű művésziek külföldön, atyja elbeszélése vagy följegyzése-nyomán irt életrajza mondja eme szavakkaj:- „Idősb j Dürer Albert Magyarországon született nem messze Jula nevű városkától, Nagy-Váradon alól nyolcz mértföldnyire, egy faluban,'mely közvetetlenül ama kis város mellett esett s Eytas nevet viselt. Ebben „Eytas“ falu helyének meghatározása annyira egybe vág a békésmegyei adórovó Ajtósra vonatkozó, idézett, l^pSki szavaival, s az Ajtas (mert hiszeh Eytas igy ejtendő ki) és Ajtós szavak egyvolta annyira szembeötlő, hogy Dürer Albert atyja születéshelyét másfelé keresni egyszerűen nevetséges.

De még más módon is összefügg a kis Ajtós község a nagy müvészszel. Ez adott neki családi nevet, s gondolatot családi czimerének megalkotásához.

Kétségtelen ugyanis, hogy Dürer Albert atyja születéshelyéröl magát Ajtósinak nevezte s ezt fordította le németül Thürer-re. Ebből lett azután a th és d hangoknak a németben oly-? gyakori fölcserélésével Dürer. A fiú ezt megértvén, czimerül az akkori szokások szerint egy kettős szárnyú ajtót vett föl, s monogrammján kivül festményein, metszetein több helyt t ezt is használta.