Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-17 / 11. szám

11-ik szám. Gyula, 1895. márczius 17-én XIV. (XXVIL) évfolyam. & * i Szerkesztőség: ’ Főtér, Dobay János ke­reskedése, hova a lap i szellemi részét illető köz- ' lemények intézendök. Kéziratok nem adatnak > vissza. Előfizetési dij : | Egész évre . 5 frt — kr. ' Félévre ... 2 » 50 » | Évnegyedre .1 » 25 » ' Egyes szám ára 10 kr. Jfc. Társadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IOo‘toa-37' Tán.os. \ Kiadó hivatal: -i j. Főtér, Prág-féle ház, j. , i Dobay János könyvárus , > || üzlete, hova a hirdetések Ej n; és nyílt-téri közlemények j; ! j küldendők. 1 i i _ 1 • ; Hirdetések ;i i1 11 i ’ szabott áron fogadtatnak ;! ] i el Gyulán, ' ’ 1; a kiadó hivatalban. i )\ Nyílt-tér sora 10 kr. 1; Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schivarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvan i-utcza 1., Beuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szereesen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Az Élővíz-csatorna. Ez a kérdés körülbelül egyidős lapunk­kal; 26 esztendő óta alig van egy évfolya­munk is, hogy ne foglalkoztunk volna az Élővíz-csatorna ügyével, mely eme harmadfól évtized óta sokféle stádiumon ment keresz­tül a nélkül, hogy végleges megoldást talált volna. Utoljára ama incidensből irtunk tüzete­sebben róla, tr’dőn azt a Körös fürdő léte­sítése vetette felszínre; meg is mondottuk akkor leplezetlenül nézetlinket, hogy a Körös fürdőnek is csak akkor lesz jövője, ami kü­lönben mellékes, de fődolog az, hogy az Élő­víz-csatorna kérdése csak úgy lesz helyesen megoldva, ha az, a buttyíni vízválasztó, ille­tőleg a Nádormalom-csatorna ügyétől függet- lenittetik, ami pedig csak akkor valósul meg, a midőn a vári határban levő holtmeder újólag megnyittatik, nevezetesen ha a fehér Körös vize direkt itt vezettetik be a csatorna medrébe. Ezt tartottuk már régóta az ügy egyszersmindenkori végleges és gyökeres meg­oldásának és egyedüli módnak arra nézve, hogy a Nádormalom-csatornával minduntalan felmerülő érdekösszeütközóseknek eleje vé­tessék, főleg pedig arra nézve, hogy az élő­mé Békés, Csaba s Gyulának, eme mindhárom nagy város veszélyeztetett közegészségügyi érdekének megfelelőleg biztosíttassák. Tallián Béla főispán vállalkozott eme feladat meg­oldására, melyet mi épen nem tartottunk könnyűnek; és az idők folyamán — hisszük — hogy a főispánnak is alkalma volt meg­győződést szerezni róla, minő nehézségek fo­rognak fen, mely nehézségek túlnyomó ré­szét különben — igaz örömmel jelezzük — már sikerült is leküzdenie. — Az egyéni tömjénezést elvből perhorreskáljuk, az ára- dozásokat és epithetonokat nem kuHiváljuk, t Az erősebb nem. A „Békés“ eredeti tárcerja. Ez is megvolt. Annak a sok izgatottság­nak, készülődésnek vége : megvolt az elite-bál is. Én Istenem! ha visszagondolok azokra az izgatott perozekre, kínos órákra, melyeket a bálra való készülődés alatt kiállottam, ha sze­mem előtt végig futnak az aprólékos, de akkor elhatározó, döntő súlylyal biró, esemény számba menő dolgok, elkezdve a sugdosástól, melyet a díszes meghívó megkapásakor mamával — a papa beleegyezését kierőszakoló módozatok megálla­pításánál — véghez vittünk/ a boltba való fut- kosás, varrónéval való elégedetlenségtől kezdve azon perczig, mikor a fényesen kivilágított te­rembe vezettek és ott tipegtem a tükör sima- ságu parketten: önkénytelenül is mosoly kél ajkamon s szemrehányással vegyes boszúságot érzek naivságom, gyermekségem fölött. Illusió, ábránd : vége mindennek 1 De nehogy azt higyje valaki, hogy a lemondás, az ócsárolás vesztett reményeim, csalódott terveim lélekharangja s hogy én is oly értelemben mosolygok, mint azok a leányok, kik i7-edszer készülnek az elite- bálra évről-évre kevesebb bizalommal, és a bál után még jobban megkoppasztott szárnyakkal, melyek által vágyaik tündérbirodalmába fölérni elég hiszékenyek voltak : bevallom, hogy ne­kem első bálom, első fellépésem volt ez. Oh kedves Mili tante, de nemes, áldott, finom lélek vagy te; mennyire ismered az én ideális, kép­zelgő telkemet s mennyire tudod, hogy minden észlelés, melyei tapasztalatom gazdagítom, egy- egy elhullott szirma, megfonnyadt levele az én lelki világom tündér kertjének. Vagy talán azért de e lapok szerkesztője, mint az Élőviz-csa- torna társu’atnak évtizedet meghaladó időn túl volt elnöke sokkal jobban ismeri eme fenforgott nehézségeket, semhogy teljes elis­merésével ne adózzék a nagy buzgalmat, szí­vósságot és sok önmegtagadást igénylett oda­adó fáradságért, melyet Tallián Béla főispán­nak ki kellett fejtenie, míg az ügyet mai kedvező stádiumába vezethette. Az Élővíz csatorna ügye ugyanis úgy áll, hogy a Gyula s Vári közötti holtmeder megnyitása és a víznek a Fehér-Körösből a csatornába direkt bevezetése körülbelül biz­tosítva van. A kir. folyammérnöki hivatal a holtme- der megnyitását (a torkolat fölötti zsilip fel­állítását is beszámítva) 132,000 forintra költ­ségese. Eme költséghez hozzájárulnak : az állam 70,000 forinttal (olyképen, hogy azt tiz esztendőn át fizeti évi 7000 frt részle­tekben, — az Élővíz csatorna társulat, tagjaira egyszer s mindenkorra kivetendő 32,000 fo­rinttal, és a társulat ezzel fel is oszlanék, illetőleg beléolvadna az álsó-fehér-körösi tár- snlatba, mely 10,000 forinttal, — végül a vár megye, mely útadó alapjából 20,000 forinttal járul a felmerülő költségekhez. Ama tizenötezer forintra tehető külön­bözei,- mely onnan származand, hogy az ál­lam nem egyszerre utalja ki a 70,000 irtot, hanem tiz esztendő alatt, valószínűleg fede­zetet találand eme, s ha ennél nem, akkor az állam által a vármegye más részében fo­lyamatban levő vizszabályozási munkálatok­nál felmerülő megtakarításokban; de ha a megtakarítások összege nem is érné el a teljes különbözetet, a differenczia oly cse­kély, bogy az igazán szóba sem jöhet. Az Élóvizcsatorna függetlenitése, — Bé­kés, Gyula s Csaba városoknak ólővizzel való állandó ellátása a közegészségügy érdekében óvtál ragyogó színekkel, ez elragadtatás hevé­vel halmozván fel a bált, annak kiszínezett örö­meit, boldogságát, hogy lelkem a csalódástól őrizvén, még jobban elfogulttá ne tedd a világi örömek iránt? Hiába tevéd; lelkem, szivem tisztán bensőit, tisztán lát s még az sem fáj, hogy már első Ízben csalódnom kellett. Tudjátok mi volt e bál ? Leány vásár. A jó mód, a gazdagság tett különbséget az emberek között s engem kedves kis egyszerű ruhám s nem szőke hajam, kék szemem külömböztetett meg a többiektől, mintha egymást akarták volna túlszárnyalni a pompában, a kifejtett fényűzés­ben, minden megjelent leány úgy állította ki ruháját, hogy külömb, feltűnőbb legyen, mint a többiek. S amint ott ültünk a piros bársonynyal bevont kereveteken a mama közelében, eszembe jutottak a nagy árúraktárak, melyekben az árú- czikkek közszemlére varinak kiállítva, hogy a vevő közönség kedvet, ingert kapjon azok meg­szerzésére. Itt is volt ilyen vásárló, vevő kö­zönség. Az .oszlopokhoz támaszkodva, nagy kör­ben állva, velünk szemben foglaltak állást a frakkos gavallérok: az erősebb nem. Egész az illetlenségig menő bátorsággal fixiroztak s pir borította el arczomat, mikór szemük járásából, leplezetlen kézmozdulatukból vagy hozzám ha­tott egy-egy szavukból megsejtettem, hogy ró­lunk, rólam van azó. S mikor egy, a legmeré­szebb föllépésüek közül — az én képzeletem üz­letvezetőnek minősítette ez alakot — jelt adott a czigánynak a tánczrend első számának megkez­désére, sorba jöttek a vevők, eleinte az ismerő­sök, I ha az árú tetszett az általuk oda csaltak, kik elmorgott, érthetetlen névén bemutatták magukat, vittek próbára, megtekintésre. Óh Iste­nem, mennyire éreztem alárendelt szerepünket, melyet nekünk a sors, a társadalom a férfiakkal szemben kijelölt, mily erőtlenség van abban, mikor meghajlik előttünk egy alak, a kivel annyira fontos, hogy ezzel szemben minden kicsinyes ellenvetésnek — ha volna is ilyen — el kell nójnulnia. Minden tényező közremű­ködik benne, hogy a munkálat végrehajt­ható legyen és pedig gyorsan, lehetőleg a jövő hó folyamán, ami munkát és keresetet adván, mennyire jótétemény lesz, azt a mai viszonyok között nem is kell különös nyo­matékkai hangsúlyoznunk. Dobay János. A közigazgatási bizottság ülése. Márczius 11 -én. Jelen voltak Tallián Béla főispán elnöklet© alatt: Dr. Bartóky József főjegyző, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Oláh György tiszti főügyész, Liszy Viktor kir. ügyész, Csák György kir. pénzügyigaz­gató, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Haviár La­jos kir. mérnök mint az államépitészeti hivatal fő­nöke, Steinecker Gábor kir. főmérnök, mint a kir. folyammérnökség főnöke, Zlinszky István közgazda- sági előadó, Jant8ovits Emil, gróf Wenckheim Géza, Vidovszky János, Ladies György, Dr. Zsilinszky Endre, Szabó János és Haviár Dani bizottsági tagok. Ar egyes szakelőadók rendszerinti havi jelen­téseik — mint különösebb intézkedést nem igény­lők — tudomásul vétettek. Az állami anyakönyvi kerületek megalakítása s az állami anyakönyvvezetők ajánlása ügyében tár­gyalt belügyminiszteri rendeletre, megtétetelt a fel- terjesztés, mely szerint anyakönyvezetőkül javas­latba hozattak a járási főszolgabirák, Gyulaváros polgármestere, Öcsöd községében pedig az első, helyettesül a második községi jegyző, Tót-Komló- son a második és helyettesül a harmadik jegyző, másutt a községi jegyzők, mig a községi orvosok és nép tanítóknak helyettesül kinevezését a bizott­ság nem javasolja. A beterjesztett és kellően indokolt okiratok alapján több rendbeli 1894. évi útadók törlése lett tánezra kell menni és az örült hajsza után, melyet köszönő szavunkkal félbeszakítani nincs jogunkban, nem illik: trég karra fűz és végig sétál velünk a teremben, még fejünk a forgás­ban, — melyhez az ő összefüggés nélküli, de ál­tala szellemesnek és mulattatónak képzelt be­széde is hozzájárul, — szédülni kezd. Hát az a hagyományos soupé csárdás! Valóban azok a frakkos lovagok azt képzelik, hogy az ő felhevült arezuk, mely a vitus tánőz. hoz hasonló rángatózások folytán minden emberi formából kikel, épen ily helyzetben való arra, hogy egy ^lélekben nyomort hagyjon és hogy azok a szaggatott hangon tudtul adott érzelem­nyilatkozatok képezik azt a hangszert, azt a zenét, melylyel a szívhez szólani lehet. Mily másnak képzeltem én az erősebb nemet, azt a férfi világot. Megelevenednek előttem a történe­lem egyes jelenetei, a regevilág fényes alakjai, keresem a férfiban az erőt, a bátorságot, a ne­mes önbizalmat, a szilárd elhatározást és a tán- torithatlan jellemszilárdságot s látom az erőt az ő korcshajtásaiban, a bátorságot az ő szűk kö­rében, a szilárd elhatározást a megalkudni tu­dásban és a pillanat a helyzet körülményeiben való megnyugvásban. Vagy azt hiszik talán a kiváltságos nem jeles példányai, hogy a mi képzeletünk nem ad formát a jelennek, lelkünk sugallata nem vezet a tehetség, az elismerés, a megérdemlett mél­tánylás fölismerésére s mivel gyöngébb nem va­gyunk, kötelességünk a föltétien hódolás, hiva­tásunk az erősebbel szemben a megadás? Nem, teljességgel nemi Tévednek mindannyian. Té­vednek azok, kik a bók bársony köntösébe öl töZtetve szavaikat, azt hiszik, hogy lelkünk fog­lalkoztatják, pedig csak arra tanítanak meg, hogy gyarlóságukat és együgyüségüket meg­ismerjük ; tévednek azok, kik lenézésükben ba­nal is, gyarló tárgyakkal, eszmékkel foglalkoz­elrendelve, — jelesül : Eadrődön 90 frt helyette 132 frt, Gyomán 40 frt 50 kr helyette 81 frt, Kö- rös-Ladányban 182 frt 25 kr helyette 341 frt, Nagy- Szénáson 22 frt 50 kr helyette 27 frt, P.-Földvá- ron 52 frt 14 kr helyette 43 frt, Bánfalván 63 frt helyette 108, Békésen 248 frt helyette 436, Körös- Tárcsán 53 frt 50 kr helyette 105 frt, M.-Berény- ben 66 frt helyette 132, Gyulán 349 frt 50 kr helyette 423, B.-Csabán 289 frt 50 kr helyette 579 frt, Csorváson 7 frt 50 kr helyette lő frt, s Öcsö­dön 269 frt 50 kr helyette 533 kézi napszám le- szolgálása lett előirányozva, mig P.-Szt.-Tornyán ugyancsak az 1894. évi útadóból 135 frt 14 kr, Szt.-Andráson 89 frt 9 kr, Tót-Komlóson 393 frt 76 kr, Gyulán 283 frt 82 kr és Sámsonban 59 frt 50 kr törlése iránt felterjesztés tétetett a kereske­delemügyi miniszterhez, végezetre Gyula-Váriban az 1894. évi útadóknál 33 kézinapszám és Csorvá­son az 1894. évi útadóból 33 frt törlése elren­deltetett. A pénzügyigazgatónak, pénzügyminiszteri leirat illetve rendelet folytán, az adóvégrehajtások felfüg­gesztése ügyében tett intézkedéseiről szóló jelentése tudomásul vétetik. Keresztesi Kálmán békési lakosnak megen­gedtetett, hogy fegyveradó bírságát, havonként 2 forintjával törleszthesse. A községi közdüllőutak 1894. évi állapotáról, fölterjesztés tétetett, a kereskedelmi miniszterhez. A szarvasi járási úti bizottság 1895. évi költ­ségvetés ügyében hozott s Kondoros községe által megfellebbezett alispáni határozat indokainál fogva helyben hagyatik. A tulnépes és túlzsúfolt iskolák statisztikai kimutatása alapján szükséges intézkedések meg­tétele tárgyában, — a kir. tanfelügyelő javaslatté­telre lett felhiva. A kir. tanfelügyelő javaslata alapján, az iskola mulasztók kimutatásának miként szerkesztése és ke­zelése tárgyában, — egy újabb körrendelet ada­tott ki. nak s azt hiszik, hogy mostohábban fölruházott, neveltetésünkben kevesebb térre utaltak lévén nemes, nagy gondolatokhoz és eszmékhez föl­emelkedni képtelenek vagyunk 1 Tévednek, na­gyon tévednek! Vagy az talán a választott, az erősebb nem kiváltsága, hogy minket házi kö­rünkben „liba“, betöltött szerepünkben a „gyarló“ névvel illetve szemet hunyjanak nemükből folyó, azzal összefüggő cselekedeteink, tetteink meg­figyelésénél és ne ott keressék a nőt, ne abban találják az eszményt, a hol az hivatásában meg­jelen. Akkor helyes a blazirtság, melynek már nem képezi többé a kopaszság előfeltételét, ak­kor megérthető a modor, a nőről alkotott fitymáló, elitélő nyilatkozat, vélemény, a mely csak férfi társaságban, poharak között, szabad szájnak kö­rében keletkezett, akkor nem csoda, ha lehull a himpor, a varázs, a mely a nőt idealizálja, megne- mesiti. Elismerjük mi is a kenyérkeresés nagy el­vét; méltányoljuk is azt a küzdelmet, melyet megszerzéséért a férfi folytat és nincs talán szebb, magasztosabb kép, mint az, mikor a férfi gyöngyöző- homlokát társa, hitvese, felesége törli le; de letiporva, idealismusában bemocs­kolva tűnik fel előttünk a férfi, kinél a kenyér, a jövő, a parthiéra való számításban találja fel eszményének, törekvésének zenitjét. Akkor és ilyenkor megbarátkozom a sorssal, hogy gyen­gébb nem: nő vagyok; akkor és ilyenkor in­kább elviselem a terhet, melyet a kötelesség rám ró, hogy minden ostobaságra mosolyogni, minden bókra szemeimet hálásan a bókolóra fordítani kötelességem; akkor nem esik oly ter- hemre még az az unott, ásitó hangulat sem, mit azok az urak meghívott társaságban, zsurokon, bálokon véghez • visznek; mert igazán valóság­ban látom az erősebb nemet: a férfi nemet. GittSa

Next

/
Oldalképek
Tartalom