Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-17 / 7. szám
7-ik szám Gyula, 1895. február 17-én XIV. (XXVII.) évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak viaaza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. W w Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IOoloa-37' János. í( Kiadó hivatal: l] Főtér, Prág-féle ház, ,1 Dobay János könyváras jj üzlete, hova a hirdetések i [ és nyilt-téri közlemények • i küldendők. ji Hirdetések ;' szabott áron fogadtatnak ,! el Gyulán, 1 a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. 1: Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-uteza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Bizonytalanság. Nincs számottevő politikus Magyarországon, a ki kínálkozó alkalomkor ne sietne hangoztatni, hogy ez ország jövője legfőké- pen a nemzet culturális életképességétől függ. Arra nézve már elágazók a vélemények, hogy miképen értelmezendő a kulturális életképesség. — Vannak, a kik a tudományos és művészeti haladásnak a „művelt nyugat“-éval teljeseu azonos minőségét tartják föltételnek. — Mások egy „európai műveltségű“ közép] osztályban keresik a haza jövendőjét. — Igen sokan a közvetlen szomszéd „kulturnóp“-nek, a németnek minden intézménye utánzásában keresik azt az alapot, mely nélkül a magyar, mint „czivilizált“ nemzet, jövőre nem számíthat. Végre vannak, a kik a kulturális élet összes ágazatainak egyenlő fontosságot tulajdonítanak ugyan, de két dolgot még sem írnak alá: 1-ször azt, hogy a nemzeti jövő legerősebb biztosítékai az úgynevezett „fölülről jövő világosság“-bői erednének; — 2-szor azt, mintha .az európai műveltség és a nemzeti, önálló kultúra egymást kizáró fogalom volna. Mi a legutóbbiakhoz tartozunk. Követeljük a kulturális élet minden ágazatában az öszhangzatos tovább fejlesztést; de a nemzeti megerősödés legnagyobb föltételének tartjuk a nép millióinak felemelését a szó szoros értelmében vett czivilizált társadalmi élet magaslatára; tehát a népoktatásügynek oly színvonalra emelését, a mely nem dresszirozásra alkalmas „ember anyagot“ szolgáltat a hatalmi szeszélyeknek, hanem alapot szolgáltat az egyéni és emberiségi örök törekvések minél tökéletesebb megvalósítására De e mellett tagadjuk azt, mintha az a magasztos kulturális czél csak más nemzetek intézményeinek majmolása által volna elér111014 Szárnya szegett .... Szárnya szegett kis madárka, Vergődik a kalitkába, ügy szeretne messze szállni belőle. Szőke kis lány megsajnálja Megyen hogy majd kibocsátja Kis madárkát a kalitból izibe. Barna legény nem engedi, hogy tegye. Inkább oda zárja párját melléje: Az én szivem is kalitka, Soh’ se volt még ily lakója, Mint te édes, aranyos szép kedvesem. Talán te is megbántad már hogy szeretsz. Ha meguntad a szállásod, elmehetsz. Szállj hát, repülj, messze szárnyalj, Versenyt Bzállj a kis madárral, De meg se ál|j, vissza se jöjj keblemre. Esik a hó ... . Esik a hó, fut a szán, Megáltott a hó a szán. Szeret engem ez a lány, Másra mosolyg a rózsám, Szívből fakad, szívhez szól, Másra tekint az a hamis Ajkán a dal, a mosoly. Kék szeme Hamis volt teste, lelke. Más se lesz boldog vele. Heczler Gyula. A házasság évkönyveiből. (Vége.) Esztike és udvarlója holmi apróságért betértek egy boltba. — Hallod, Sásházyné Esztike mamája már kelengyét is vásárolt. — Nagyon hamar megy a dolog, — Hahat Összesen 300 forintért. — Kitói tudod? — Úgy beszélik. hető. — Ellenkezőleg meggyőződéssel hisz- szük és valljuk, hogy az egész emberiség haladását is a művelődésben leghathatósab- ban az a nagyszerű verseny mozdítja elő, melyet az önálló sajátos irányban fejlődő nemzetek tartanak egymással. Ez a felfogásunk két következtetésre vezet. Egyik az, hogy a ’ népoktatásügyet első rangú nemzeti, tehát állami ügynek tartsuk és hirdessük, a melynek elhanyagolása a nemzet jövőjének fundamentumait teszi ingataggá. — A másik meg az, hogy népoktatási ügyünket saját nemzeti egyéniségünknek, külön nemzeti czéljainknak megfelelő alapon kell berendezni s azon tovább fejleszteni, tekintet nélkül arra, hogy e berendezkedés és fejlődés iránya megegyezik e mindenben más művelt nemzetekével. Sajnálattal látjuk azonban, hogy a népoktatás ügynek ezt a fontosságát sem az ország sorsát addig intézett tényezők soha sem tulajdonították, sem, pedig a közvélemény nem látszott annak ilyen fontosságot tulajdonítani. 1868 óta, tehát a közoktatási törvény megalkotásának idejétől, még anflak a nyomára sem tudunk akadni, hogy ennek az országnak, illetőleg a sorsát intéző factoroknak lett volna tisztán körvonalozott népoktatás- ügyi programja. — Állítottak egy-egy iskolát, a hol nagyon kellett, hofctak egy-egy réstömő-törvényt, ha nagyon szükség volt rá; — de az egész ügyet felölelő, jelenre és jövőre alapuló tanügypolitikai consentiójuk soha sem volt. A nagy Eötvös József báró ideális szellemében bizonyára rügyezett már a nemzeti életnek ez a fája is; de az utánna következett miniszterek egyike sem tudott fölemelkedni a bureau egyszerű adminhstrátió- ján. — A mi kevés elvet hoztak magukkal — formaság kedvéért, az a szerint változott, a hogyan a tárcza gazdát cserélt. — Csáky Esztike, a mamája és Pista együtt utaztak el a szomszéd városba. — Hallod, Sásházyné ez öreg Ballányiné plüche bútort vásárolt . . . már ki is van tűzve a menyegző napja. — Mikorára? — Még nem tudom. — Én nem értem! Ez az asszony minden lányát férjhez adja, pedig egy bálba sem viszi el őket. — Nálam egymás hátán tolong a fiatalság, s egy sem bir komolyan fellépni. — Ördöge van ennek az asszonynak. S igy tovább. Még az első vallomáshoz sem jutott el Pista, már a mézes heteket élették vele. Azon vette észre, hogy mindenki vőlegénynek tekinti. Eleinte boszankodott. Később nevetett s ráhagyta. Ez volt a veszte. Ha egy nap nem ment Esztikéékhez. — Hallod Sásházyné, Gábor vissza akar lépni. — De nem lehet, mert már fogva van. — Szegény fiú. Jobb sorsra érdemes. Derék ember (a saját leányaira gondolt Pelety- kássyné.) Pista pedig szorgalmasan járt Esztikéékhez. Esztike maga sem vette észre, hogy fülig szerelmes. Jól esett ott lennie, a hol Pista. Leste minden szavát, minden tekintetét. Néha majd kiugrott a szájából ez a szó hogy „szeretlek.“ Nem, nem neki kell azt előbb kimondani. Nem volt sem éjjele, sem nappala. Pista bátortalan ember volt. — Kedves Esztikém — szólt, milyen jól áll önnek a piros szin. Bókol, gondolta Esztike. — Igen? elfordult a Trefort tapogatódzásának az irányától — II. Eötvös meg a Csáky törekvéseivel szakított. — Az új seprő mindig kezdte naiv szerepét; de hamar tisztába jöhettünk vele, hogy mindig más portára tévelyeg, mint a hol seperni kellene. így vagyunk teljes bizonytalanságban mind a mai napig, hogy tulajdonképen mi hát Magyarországon a népoktatásügyet irányzó politika. A nagy bizonytalanságot pedig minden olyan alkalom csak fokozza, a midőn kormány változásról van szó, mert azt gondolhatjuk, — bevett szokás tanitott rá, — hogy minden új ember újabb frázisokkal takargatja a programmtalanságot, hanem az iránt soha sem lehet senki tájékozva, hogy az uj „vezér“ miféle határozatlan foltozgatás- sal fogja a népoktatásügy komoly határozott fejlődését akadályozni. Mivel most is ily újabb bizonytalanság idejét éljük, fel kell emelnünk szavunkat az iránt, hogy népoktatásügyünk életfolyamában legyen már egyszer vége annak az örökös bizonytalanságnak. — Vége van pedig úgy, ha maga a közvélemény teremti meg a határozott, minden körvonalában világos népoktatási programmot 1 aztán a maga ellenálhat- lan erejével kényszeríti a törvényhozást ennek a programúinak a követésére. A közigazgatási bizottság ülése. (Február 1-én..) Jelenvoltak : Tallián Béla főispán elnöklete alatt: Dr. Fábry Sándor alispán, Dr. Bartóky József főjegyző, Oláh György főügyész, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Dr. Hajnal István főorvos, Liszy Viktor kir. ügyész Padi István pénzügyigazgató helyettes a folyammérnöki hivatal helyettes főnöke, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. mérnök, mint az államépitészeti hivatal főnöke, — Tudja, a piros szin leginkább alkalmazkodik a szivek állapotához. — Hogyan értsem ezt? — Majd egyszer megmagyarázom a rezgések elméletét. Hej de unalmas egy ember. Pedig nem tud mit mondani, mert nagyot akarna mondani. Szeretne felhatolni a szerelem istenéhez s tolvaj módjára lelopni onnan egy édes csókot. De nem mer. Esztike már ott jár. Nem nem, ő neki kell azt előbb kimondani, Hahl Amorl te az Istenek legmagaszto- sabbika. Be kifogyhatatlan is vagy eszközeidben, melyek ugyanazon végczél felé törekednek mind. Úgy fél, úgy remeg az e kis húsdarab az emberi kebelben. Zajlik mint a tenger az érzelmek özönében. Változnak az emberi nézetek, a társadalom gyűrűi őrült sebességgel forognak, ezt kidobják, azt felveszik. Egyik intézmény a másik romja felett ül diadalt, a tudás hatalma behatol a világegyetem titkaiba, nem kiméli e napot, ezt a tűz- és fénytengert, melybe emberi szem belenézni nem bir, beszennyezi, foltokkal rakottnak állitja . . . minden érik, pusztul, keletkezik, változik, diadalmaskodik é3 elenyészik . .. csak egy marad örökké változhatatlan erősségű... Ámor Istenség ... a szerelem. Ott van a kunyhóban, ott a királyi palotában | más szava nem volt, nincs és nem is lesz, mint ez: „szeretsz?“ és „szeretlek!“ Milyen nehéz ezt kimondani. Mégis milyen boldogító. Jertekl ti fásult lelkek, kik az érzelmek e legszebbikét elhervadni engedtétek s ott, a hol rózsák nyiladoztak számotokra, töviseket, bozótot kerestetek .. I jertek és ha tudtok melegedjetek fel fénysugarai által. Zlinszky István közgazdasági előadó, gr. Almásy Dénes, gr. Wenckheim Géza, Jantsovits Emil, Vi- dovszky János, Terényi Lajos, Kellér Imre, Szabó János, Dr. Zsilinszky Endre és Haviár Dani bizottsági tagok. A bizottságban jelen volt egyes szakelőadók rendszerinti havi jelentései, úgy a lapunkban egész terjedelmében közölt alispáni havi jelentés is, — mint különösebb intézkedést nem igénylők — felolvasás után tudomásul vétettek. A kir. pénzügyigazgató rendszerinti havi je- Iantésében, az egyenes állami adók f. év január havi befizetésénél az eredmény 1934 frt 90 krral kedvezőbbnek jeleztetik, mint a múlt év hasonló havában történt befizetések, a hadmentességi adónál pedig 408 frt 73 krral kedvezőtlenebb. A pénzügyigazgató előadványaiként még elintézést nyertek Wieland Károly gyulai lakos tőkekamatadó, Jován Adolf b.-csabai lakos általános jövedelmi pótadó, Forgács István és társai endrődi lakosok elemi kárjok ügyében beadott felebbe- zések. A vallásminiszter leirata, melyben értesíti a bizottságot, hogy a sz.-szent-tornyai ág. ev. iskolánál szervezendő második tanítói állás illetményét hajlandó állami segélyben részesiteni, örvendetes tudomásai vétetik s utasittatik nevezett egyházközség elöljárósága, hogy a második tanítói állás szervezése ügyében szükséges intézkedéseket tegye meg. A községi elöljárók utasítva lettek, hogy jövőben a tanköteles mulasztók kimutatása közvetlen a kir. tanfelügyelőhöz lesz beterjesztendő. Loyki Vilmosnak kis-gerendási, Paulovics Józsefnek a nagyréti csabai iskolákba tanítókul lett megválasztása jóváhagyatik s nevezettek állásaikban megerősittetnek. A Mező-Berényben felállítandó polgári iskola czéljából a házvételi ügyben utasittatik a járási főszolgabíró, hogy jelentését f. év márczius 20-ig terjessze be. A kétegyházi menedékházi és a dobozi óvóJertek Sásházyné és Peletykássyné s lássátok, hogy a szerelem nem árúczikk, nem czé- gér, melyre nézve mindegy, bárki adja, bárki veszi. A szerelem négy fal között terem, a szív önként nyilatkozó érzelmeiből fakad. — Hallod, e Sásházyné, ez már mégis bo- szantó. Meddig húzódik ez az ügy? — Nem akar kötélnek állani a fiú, azt beszélik. — Szegény fiú. — Már megyek, megkérdem a mamától. — Ennyi ideig kétségben hagyni az embert. El is ment. Hogy nel Ámor berczeg, hogy a piaczon árulják, s csak olykor vidul fel és veszi észre, hogy még mindig van benne őserő, mikor engedik a piknikekről, szoárékröl s krenczchnekről négy fal mögé menekülni. Esztike lázasan néz Pistára. Mindketten érzik, hogy Amor ott settenkedik a hátuk raegett. Vannak, kik ilyenkor kicsúfolják. — Mit gondol Esztike? Mily szűkszavú s tudatlan is ez az Ámor, csaknem prózai. Adolár igy beszél: „ó életem napja, csillaea Arabella, csak egy halvány reménysugárt öntsön szivem kietlen Saharájára, hogy oáz fakadjon ott buzogó forrással, hogy elszenderedjen szivem az édes álmok boldog érzetével, hogy a szerelem istene ajkamra lophassa ezt a bűvös-bájos szót „szeretlek.“ Arabella bizonnyal nem válaszol, nem is hajlik, hanem odaomlik Adolár hó kebelére. Ámor csodálkozik, hogy ily bóbeszédü. Esztike olyan hétköznapi lélek volt, hogy nem is tudott mit felelni, csak úgy érezte, hogy a szive körül valami édes melegség terjeng.
