Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-11 / 32. szám

32-ik szám. Gyula, 1895. augusztus 11-én XIV. (XXVII.) évfolyam. Szerkesztőség: í Főtér, Dobay János ke- i £, reskedése, hova a lap 1; ■ i szellemi részét illető köz- ■ [ i1 . lemónyek intézendők.. i ’ Kéziratok nem adatnak i1 i !' 'vissza. “ 1■ i | Előfizetési díj: 1; |\ Egész évre . 5 frt—kr. ,i' Félévre . . . 2- » 50- »■ • j | Évnegyedre v 1 » 25 » ■ Egyes szám ára 10 kr. \ Társadalmi és közgazdászaid lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: 3DoToa-3r János. m Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdő-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-uteza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza /., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Gyula városa jövő évi költségvetése. Lapunk egyik előbbi számában közöl­tük, a városi képviselők között azóta már kiosztott jövő esztendei költségelőirányzatot, amely a képviselő testületnek holnap tartandó rendes közgyűlése elé fog terjesztetni s igy hagyományos hirlapirói kötelességünket tel­jesítjük, amidőn a költségvetéshez úgy álta­lánosságban, mint annak egyes részleteihez hozzászólunk. A költségvétés végtételei szerint a jövő évi bevétel 83367 frt 84 kr., kiadás 135104 frt 36 kr. s úgy községi pótadóval fedezendő hiány 51736 frt 84 kr., mely hiány a föld­adóra 42 7%oo, egyéb államadó nemekre pe­dig 6237/ioo perczent városi adó kivetését vonná maga után. Konstatáljuk mindjárt, hogy ez az adó kulcs sokkal enyhébb lenne az ideinél, neve­zetesen az l895-ik évben a földadóra tény­leg 631/2> "m% egyéb adónemekre 83 ^ kr,, tehát adóforintonként 20 perczenttel maga­sabb összeg van kivetve.' Első impressió után indulva, ez nem­csak megnyugtató, hanem fölötte örvendetes ténykörülmény volna, de egy rövid pillantás egyes számtételekre, különösen pedig össze­hasonlítva azokat az 1895-iki költségvetés analog tételeivel, örömünk megcsappan, a mennyiben nyilvánvaló lesz, hogy a költ­ségvetést úgy bevételi, mint kiadási téte­leiben, részint lehetetlen, részint inopportu­ne lészen a tanács előterjesztése szerint el­fogadni. Az idei költségvetésben a bevételek VII. tétele alatt ugyanis „községi adóhátralék­ból“ 52 frt 33 kr. volt praeliminálva, mig a jövö esztendeiben ugyanezen czimen nem kevesebb mint 8000 frt irányoztatik elő. Ez az egy tétel önmaga adóforintonként csak­nem kilencz krajczárral szállítja ugyan le a városadót, de épen azért irreálisnak tartjuk. Ha kiakarjuk ugyanis kerülni — amint mi feltétlenül kikerülendőnek tartjuk — hogy f■ Ä E €135 A* Az anya bűne. . Elbeszélés, . Irta: Mándoky Sándor. (Vége.) így érkezett el szeptember ió-ika, Edith névnapja. A gróf titokban fényes ünnepélyre ké­szült e’napon. Nagy társaságot gyűjtött Nagy-, falúba. Andor is várta e napot, oh ő sem akart meglepetésével elmaradni. Reggel minden szé­pet és jót kívánó sorok kíséretében elküldte az általa festett képet. Edith öröme leirhátatlan volt.’ Üjongott, tapsolt. Szülei szintén elhalmoz­ták ajándékokkal és osztoztak boldogságában. Délfelé felröppent a nemzeti szlfiü lobogó a kas­tély tornyára, fogat, fogatot ért,'1 gyülekezni kez­dett a meghívott' vendégsereg. A grófi család kedves örömében osztozni kívánt az egész vidék. A grófnő' és ünnepelt leánya ' páratlan nyájas­sággal sürogtek-forögtak vendégeik között, s mindenki számára voít'egy’ baráti kézszoritásuk és mosolyuk. A társaság javarészben együtt volt, itíidŐri géléi Recsky Andor pompás pej- négyese megállóit a nagyfalui kastély lépcső- háza előtt./'Szegvár má Úefelejtsek és ibolyák­ból körött remek bokrétát/hoZoit magával. A .szalonba’lépvé, miután KéVeitj^iokoft a grófnő- ■nek.. átnyújtotta Edithnek1' a . Bokrétát. Kedves grófnő, adjon; az Isten még sok, Sók boldog névnapot méltóságodnak. . pleősky úr, nagyon köszönöm kedves meg­a közpénztár, helytelen költségvetés követ­keztében, zavaroknak legyen kitéve, vagy pótköltségvetés szüksége fel ne merüljön, akkor a községi adóhátralék czimen túlma- gasan előirányzott 8000 forintot az idei arányhoz képest feltétlenül le kell szállítani. A bevételből elesik 1 *csürhejárás“ czi­men előirányzott 306 forint is, miután a földmivelésügyi miniszter — mint pár hét előtt megírtuk — a vásártéri csürhejárást többé nem engedélyezi s igy e czimen a közpénztárnak jövőre jövedelme nem lészen. Sőt aligha nem inkább kiadása lesz, melyet a szegényebb lakosság érdekében majdnem kikerülbetlennek tartunk, hogy a vagyon­talan napszámos is nevelhessen és tarthas son néhány malaczot, ami pedig csürhejárás nélkül nem lehetséges. Nem hagyhatjuk észrevétel nélkül a be­vétel 43 ik tétele alatt a fogyasztási pénz­tári maradvány 5024 frt 56 kros tételét sem. Ez az összeg évtizedekre visszamenő megtakarítás gyümölcse s szerény nézetünk szerint helytelen dolog volna, amit évek hosszú során át, mondhatni összekuporgattak, egy esztendő alatt utolsó krajczárig elköl­teni. —* A fogyasztási adó pénztárnak, mint ilyennek megszüntetése, illetőleg a közpénz- tárba olvasztása ellen nincs ugyan kifogá­sunk, de igen is van az ellen, hogy a meg­takarított 5024 frt 56 kr. elköltessék. Tes­sék azt ép úgy, mint a közpénztárba szintén beolvasztott regále s vágóhíd pénzkészlete­ket tartalékalapba áttenni s tartalékként to­vább is gyümölcsöztetni. A kiadási tételek között a tisztviselők és a cselédség ugyanolyan létszámban és fizetések mellett szerepelnek, mint ezideig, kivéve csupán a mérnököt, a kinek fizetése évi 1200 írtban van megállapítva. A kép­viselő testület, legutóbbi közgyűlési határo­zata szerint, a költségvetéssel egyideüleg fogja az eléje terjesztendő szervezeti javas­latot tárgyalni s ezen tárgyalástól függ, hogy a fenti két tétel a kontemplált összegekben emlékezését. A reggeli meglepetésért fogadja legöszintébb köszönetemet és hálámat, nagy örö­möt szerzett vele nekem. Végtelen boldoggá tesz annak tudata, hogy a mai nap öröméhez csekélyke tehetségem sze­rint én is hozzájárulhattam bájos vonásai meg­örökítésével. Mondja csak, honnan szerezte meg arcz- képemet, azt tudtommal nem adtam önnek ? Edith 1 nem volt rá szükségem, hisz az ön képét a szivembe vésve hordozom. Ajkaihoz emelte a grófnő kezét és megcsókolta. A te­kinteteik találkoztak s az a leány megértette az érzelmet, mely abban a nemes szívben lán­golt —- Megértette és viszonozta, A fejedelmi lakoma után csoportokra sza­kadozott a társaság. — Az urak kártyáztak, bil- liárdoztak, Andor és Edith egy lan-tennis par- thiet hoztak össze. Es Edith megverte ellen­felét. Boldog veszteség volt az. Alkonyaikor meggyujtották a lampionokat, a veranda körül hatalmas üstökben fellobogtak a nafta lángok, a kastély alsó termei fényárban úsztak, szebb­nél szebb rakéták röpkedtek a levegőben s a százados park mélyén vakító villamos napok szórták fénysugárikat. Elragadó, tündéri látvány volt az. Ekkor megszólalt a zene és kezdetét vette a táncz. Edith és Andor sokat tánczoltak együtt és ezen az esten sugdosni kezdtek az emberek, hogy a szegvári földesúr aligha nem mint komoly kérő lép fel legközelebb a Wild- burg családnál. — Hát bizony szép egy pár lenne az. Egymásnak teremtette azokat az Isten is. Az: arczukra volt írva az a boldogság, ami a sziveiket eltöltötte. Nem is láttak azok azon az fentarfcható lesz-e. Annyi kételyen felül áll, hogy a — habár részleges — reform és szeméIyzet8zaporitás annyira kikerülhetlen, hogy továbbra nem is halasztható többé. A körgát fentartási költségekre elő­irányzott 300 forint nincs arányban az e czimen felmerülő szükséglettel. A körgátnak nagyoláhváros felüli, tehát legexponáltabb szakasza ugyanis erős reparácziót igényel, a mely reparáczió elől sem nem szabad, sem nem lehetséges kitérni. Súlyos a kiadások 86. számú tétele, mely a közpénztári költségvetést 3353 frt 97 krral terheli meg a közmunka pénztár hiányának fedezésére. Ezt annak köszönhet­jük, hogy a város nagyon elszámolta magát, amidőn a betonjárda, pallók és téglajárda építésére vonatkozó költségvetést készítette; a városi közmunka pénztár ugyanis nem ké­pes a vállalt kötelezettségeket teljesíteni. — Nem vádképen említjük ezt, csak mint tényt konstatáljuk, a melylyel szemben teljes re- kompenzácziót nyújt, hogy mindenfelé jó, részben pedig mintaszerű járdáink vannak; ezen körülmény pedig némi anyagi áldozatot is elviselhetővé tesz. De hogy ne csupán oly kritikába bo­csátkozzunk, a melynek figyelembe vétele igaz hogy reálisabbá tenné a költségvetést, de a pótadó perczent emelését vonná maga után, nézetünk szerint feltétlenül előirány- zandó bevételül az italmérósi adóból járó ama 20°/o tiszta jövedelem is, a melyet a kincstár Gyulának, mint rendezett tanácsú városnak évről-évre adni szokott és törvény értelmében adni tartozik is. Ez az összeg jövő évre is 3506 forinton felüli, és ha ezt a bevételek közé sorozzuk, a mint hogy fel­tétlenül oda sorozandó, a közmunka pénztár fenti hiánya bőséges fedezetet találand, és a jövő évi pótadó, nem ugyan húsz, de leg­kevesebb 10 perczenttel kisebb lesz még mindig az idei városadónál. Ajánljuk az elmondottakat a képviselők szives figyelmébe ! Dobay János. estén kettőjükön kivül senkit, úgy el voltak telve egymás nézésével. Pedig ha megláthatták volna a grófnőt, ha olvasni tudtak volna abból a nagy fájdalomból, mely az édes anya arczát elbontotta, ha megér­tették volna azokat a titokban letörölt kénye­ket, melyek bánatos szemeiből peregtek alá, ha észrevették volna azt a szörnyű harczot, mely akkor abban a szerencsétlen lélekben tombolt — oh úgy elhervadt volna szerelmük feslő bim­baja, ajkukra jajjá változott volna a vidám ka- czaj s az igaz szerelem boldog derűjét éjszakába borította volna a szívet, lelket ölő iszonyú fáj­dalom. A mulatságnak csak a késő reggel vetett véget. Andor szerelme viszonzásának teljes tu­datában azon elhatározással ment haza, hogy egy-két nap múlva visszajön és megkéri Edith kezét. Oh boldognak, kimondhatatlan boldog­nak érezte magát. Elfelejtette a múlt minden szenvedését, minden bánatát. Hisz oly szép jövő boldog reményében ringatózott sokat szenvedett szíve. Szereti Edithet, szereti lelke egész rajon­gásával, — és az szereti őt viszont. Mily boldog napok következnek majd ezután, az édes tervez- getés, az első megbeszélések örökre felejthetlen ábrándjaival. • Álmodozásaiból kocsizörej ébresztette föl, hirtelen- az ablakhoz lépett s az első tekintetre megismerte gróf Wildburg szürkéit a csukott hintó előtt. Ugyan ki jöhet most hozzá? Istenem, ta­lán csak nem történt valami szerencsétlenség? | E pillanatban belépett a huszárja, egy név­jegyet adva át Andornak, A közigazgatási bizottság ülése. (Augusztus 5-én.) Jelen voltak : Tallián Béla főispán elnöklete alatt Dr. Fábry Sándor alispán, Dr. Bartóky József főjegyző, Oláh György várm. t. főügyész, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Dr. Hajnal István főorvos, Liszy Viktor kir. ügyész, Csák György kir. pénz­ügyigazgató, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. mérnök, mint az államépitészeti hivatal főnöke, Steinecker Gábor kir. főmérnök, mint a gyulai folyammérnöki hivatal főnöke, Zlinszky István közgazdasági előadó, Jantsovite Emil, Ladies György, Keller Imre, Szabó János, Vidovszky János és Dr. Zsilinszky Endre bizottsági tagok. Az egyes szakelőadók rendszerinti havi jelen­tései tudomásul vétettek. Belügyminiszteri rendelet, az állami anya­könyvvezetők és helyetteseik kinevezése tárgyában, ezen kinevezésnek eredménye, lapunk előző számá­ban már részletesen közölve lett, ezúttal csak an­nak megemlítésére szorítkozunk, bogy e rendelet kapcsán leérkezett „kinevezési okmányok“ kézbesítés végett kiküldettek s hogy ugyanezen rendelet foly­tán felterjesztésben értesítve lett a belügyminiszter, hogy az anyakönyvvezetők hivatalos órái hétköznap d. e. 8—12-ig, d. u. 3—5-ig, vasár- és ünnepnap pedig d, e. 9—11 óráig lettek megállapítva. Gróf Almásy Dénes, Csausz Lajos és Varságh Béla kérelme folytán felterjesztés tétetett az iránt teendő intézkedés végett, hogy Gyula, Csaba, Két- egyháza községek terülétén a vadak elárusitása csakis a vad tulajdonjogának „igazolvány“ melletti előmutatása után legyen eszközölhető. A vármegye közkórházi bizottság által 1896. évre készített s bemutatott költségvetés, mely sze­rint a kórházi gondnok és ellenőr évi fizetése jö­vőre nézve 2—-200 forinttal lett felemelve — jóvá­hagyatott. Amennyiben a megyei árvaszéki központi nyilvántartó kint a községekben a helyszínén, a gyámolt és gondnokoltakra vonatkozó nyilvántar­tási ügyek rendezését befejezte, hogy ezen nyilván­tartási ügykezelés a vármegye egész területén egy­öntetű legyen, s ezen rendezés Békésvármegyére nézve teljes egy egészet képezvén, feliratilag fel­kéretett a belügyminiszter, miként rendelné el, hogy ezen nyilvántartási rendezést a békésmegyei köz­ponti nyilvántartó Gyulaváros árvaszékénél, illetve közgyámjánál is teljesíthesse. Endrődön 111 frt, Orosházán 1375 frt 56 kr, Csabán 1242 frt 7 kr, Tót-Komlóson 167 frt 92 kr, K.-Tarcsán 89 frt 62 kr, P.-Földváron 56 frt 83 kr, és Bánfalván 94 frt 75 kr. több különféle nemű Méltóságos gróf Wildburg Jánosné óhajt a nagyságos úrral sürgősen beszélni. Andor elképedt e szavakra s némán tépte föl I maga a dolgozó szoba ajtaját, melyen sű­rűn lefátyolozva lépett be Nagytalu asszonya. A huszár magukra hagyta őket. A grófnő ledobta fátyolát. Arcza egészen el volt változva az iszo­nyú lelki harcz súlya alatt, mely kebelében dúlt. Anélkül, hogy Andornak időt engedett volna felocsúdni meglepetéséből, hozzá lépett és meg­ragadta kezét. Andor! tudok mindent. Tudom, hogy Edith szereti önt, tudom, hogy imádja a leányomat. Oh más anya az én helyzetemben boldogan ölelné önt kebelére, én pedig közel vagyok a kétség­beeséshez, az őrüléshez. Grófnő! az ég szerelmére mi történt? Egé­szen megrémített. Térjen magához asszonyom. Wildburg Kamilla heves zokogásba tört ki s lerogyott a kerevetre, kezeibe temetve arczát. Asszonyom 1 Az Istenre kérem szóljon. Ha ismeri lelkem állapotát, oh ne hagyjon csak egy pillanatig is ez iszonyú bizonytalanságban! Be­széljen, mi történt? A grófnő erőt vett magán, felemelkedett. Tompa, az elfojtott zokogástól meg-megszaka- dozó hangon szólt: — Barátom, hallgasson meg: El kellett jön­nöm, hogy megelőzzem önt szándékában. El kel­lett jönnöm, hogy fölfedezzek ön előtt egy titkot, mielőtt megkérte volna a leányom kezét. Andor l te nem lehetsz Edith férje soha. Grófnői Hát ön nem egyeznék bele fri­gyünkbe? Ön ellenezné azt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom