Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-17 / 17. szám
17-ik §zám. Cryula, 1892. április 24-én, XI« évfolyam* Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: t Egész évre . 5 frt — kr. \ Félévre . . . 2 » 50 » < Évnegyedre . 1 > 25 » 1 Egyes szám ára 10 kr. í 1 > 1> Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASAENAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToo^y Táltos. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fürdő-utcza 4. szám, Hoosenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-uteza 1. szám alatti hir- ______________________ _ detésl irodáiban, a szokott előnyös árakon A magyar gazda. A Bach- és Schmerling-korszak alatt azt hitte a magyar gazda, hogy a boldogság várva-várt idejét az alkotmány visszaállítása hozza meg, hanem ebben csalatkozott. így Írják ezt és igy beszélik Békésmegye nagy részében, a hol minde- nik értelmes parasztgazdán nagyon meglátszik a békés jóakarat, engedékenység, mívelődéshez való vonzalom és munkásság; kivételt képeznek azok a szegényes gondolkozású rajongók, kik a sült túzokot röptében is megették volna, ha hozzáférhetnek. Más megyékben e tekintetben kissé hangosabban gondolkodnak. Mennél messzebb ment a magyar gazda az alkotmányos évekbe, annál messzebb maradtak el ^tőle a reménylett eldorádói szép napok. Es ezen idő alatt a helyett, hogy munkához látott és tanulmányozott volna, inkább politizált és korteskedett;, éppen úgy, mint ma. A gazdasági egyesületek egyrésze is — tisztelet a kivételeknek, s ezek között különösen megyénk gazdasági egyletének — együtt kezdték meg a gazdákkal a semmittevés szerepét felvenni; mert bizony egynéhány kivételével, országszerte a többiről beszélni sem érdemes. Az önmagukról megfeledkező egyesületek okai annak, hogy mezőgazdaságunk és a vele kapcsolatos viszonyok nemcsak hanyatlanak, hanem 1879-ik évben Székesfej ér váró tt rendezett országos kiállítást látogató jelesebb hazafiak kényszerűségből egy országos gazdasági- és ipari értekezletet hívtak egybe, melyen megbeszéltetett a súlyos csapások alatt görnyedező gazdasági- és iparügy, s haz> Ön-TráicL Átkozza más a véletlent, balsorsot, Amely életét semmivé tévé ; Az a vád, amit én lelkemen hordok : Ivem irányul, csak önszivem felé I Enyhét talál más abb’ a gondolatban, Hogy nem önmaga okozá vesztét, És szíve nyugodt lüktetéssel dobban S beheged a seb, amely vérezék I Óh, de ki ad irt lelkemnek sebére, Mit könnyelműen ejték magamon I ? Borult egemen több nap vájjon kél-e ? S hívogat-e még csöndes nyugalom ? A múlt derűje, ábrándos varázsa Nem küld már felém egyetlen sugárt; Embergyűlölő remetévé válva — Boldogságom, mint madár, messze szállt I Pedig, óh, voltam egykor én is boldog: Szívemben lángolt égő szerelem ; És hogyha mostan némán elborongok: El- eltűnődöm emlékeimen. S mintha kétkedném, önmagámtól kérdem i Te voltál-e az, vagy csak képzeled ? És szemrehányón felel egy hang nékem i Te öldökléd meg azt az életet 1 Kezemben volt a boldogság pohara, Mámorbaejtó itallal tele ; Zsongott körűltera az ábrándok dala S a szerelemnek kéjes éneke. És — óh, balga ón 1 — széttörém a pohárt, Elfutva a dal és ének elől 1 . . . S lábam tövises, rögös utakon járt, Gúny fogadott és árny mindenfelől! Sötét eszmékkel, sötét gyűlölettel Van most a fejem és szivem teli; Nem hoz örömet a virradó reggel És a nyugvó nap kedvem’ nem szegi: tarozatilag kimondatott egy országos köz- gazdasági „kongresszus“ egybehivása, mely azutan a szunnyadó erőket felébreszsze és a cselekvés terén oda hasson, hogy közgazdasági ügyeink országos intézkedéssel rendeztessenek, különös tárgyalás alá került volna a munkáskérdés is. Szegény magtfar gazda! Szegény munkás családok! így sóhajtott fel ez időben egyikmásik napilap. Záporként hull alá az emlék- és röpiratok özöne, egyik jó tanács a másik után, egyik szaktanácskozmány a másik után, hanem azért a magyar gazda folyton szegényedik, a munkás nép pedig ínséggel küzd. Az országban létező kereskedelmi- és iparkamarák évenkint azt referálják, hogy ez országban hanyatlik a közgazdasági erő, pusztul a jólét, terjed a szegényedés s közeledik a társadalom rettentő bukása. Minden közérdekű ta- nácskozmány, egyes kis-, közép- és nagy- birtokos arról beszél, hogy a magyar gazdának el kell pusztulnia, vagy meg kell változnia. Évek óta környez bennünket az ellenség, fagy, szárazság, üszög, rozsda, fillokszéra, kolorádó, román, amerikai és ausztráliai búza, német és román vám, osztrák politika, adóvégrehajtó, prókátorkodás, drága szállítás, nemzetellenes vállalatok, minden; de minden összeesküdött arra, hogy a magyar íöldmivelést és ipart haszontalanná, a magyar gazdát és iparost koldussá tegyék; pedig a magyar gazdából, iparosból és munkásból áll a magyar társadalom s ebből a társadalomból áll Magyarország! 1885-ben az országos kiállítás alkalmával Budapesten ülésezett nemzetközi kongresszuson is tárgyaltatott a szegényeÖnönmagammal el- elzsőrtölődöm, És a felettem eltűnő napok Tanúi, hogy nincs, nincs e kerek földön Oly szerencsétlen, minő én vagyok ! I Meteor. A büntetés hajdan és ma.*) Sokáig küzdött a boszu az igazsággal. Sokáig volt elsőé a győzelem. A büntetést nem az igazság, hanem a vak szenvedély dictálta s a kegyetlenség hajtotta végre, segédül vevén maga mellé a kínzást. A sötét századokban parancsoló törvényekre most rémes borzalommal gondolunk vissza s olvasva azokat, alig hihetünk fekete betűiknek. A bölcs I. István király halált szab a király élete ellen leselkedöre, hazaárulóra, a más országba szőkére (II, 35. ez.) és arra, a ki va- lakinak ravaszul mondaná : „én hallottam a királyt vesztedre szólani“ (II. 53. ez.) Elrendeli, hogy: „a ki valakit karddal megöl, ugyanazon karddal megölessék.11 (II. 46. ez.) A hitszegé kezét (II. 15. ez.), az első lopásért a szolga orrát, másodikért füleit levágatni parancsolja, a harmadik lopásra halált szab. (II. 39, 4o. ez.) A tolvaj asszonyt a harmadik lopásért (II. 29. ez.) valamint a szabad embert eladni (II. 4i. ez.) rendeli, a méregkeverőt magának a megsértett személynek vagy hozzátartozóinak szolgáltatja ki ítélettétel végett. (II. 32. ez.) Mily Ítélet, mily igazságszolgáltatás volt ez! És a házastárs -gyilkos, ha gróf volt 50, ha katona 10, ha közember 5 tinót fizet, kiállja az egyházi törvények által reá kiszabott böjtöt és ezzel elóg van téve a törvénynek (II. i4. ez.) 1Szent-László király még kegyetlenebbekké teszi a törvényeket, különösen azokat, melyek *) A nagyváradi és biharmegyei rabsegélyzö egylet 1891. évkönyvéből. dési ügy állása. Szaktudósok tanácskoztak együtt, kikutatták a betegség okát. Drága föld, drága munkabér, hanyag munkások, nagy adók, tanulmány és takarmány hiány;rósz utak, rósz állatok, sok földrontó haszonbérlet és hiányos törvények ; ez az egyik oka. Külföldi verseny, mely kiszorítja gabnáinkat az eddigi piaczokról, ez a másik oka. Renyheség, termelési egyoldalúság, gabnánk szintelensége, tisztáta- lansága s egyenetlensége s főleg az, hogy kis területen nem tudunk sok és súlyos gabnát termelni; mert a folytonos termeléssel kifárasztottuk a föld termő képességét. Nincs trágya, vagy ha van is — erőtlen ; az ugar rendszert pedig elhanyagoltuk. Az okok egyike tehát a magyar gazdában, a másik az elemek hatalmában, és a harmadik saját ügyetlenségünkben rejlik. Eddig terjedt a szaktudósok bölcsessége ! A sok bajon nem segíthet senki más, csak az ember maga; a szegénység igáját is csak maga az ember rázhatja le nyakáról. Sokkal nagyobbak a legyőzendő akadályok, hogy sem az idejében való körültekintést és a körülményeket mellőzni lehetne. Tudatlanságon az iskola, járatlanságon a társaskör, egészség hanyatláson és lelki bajokon az erkölcsösség, értéktelen birtokon a fásítás, jó gazdálkodás, az állat- tenyésztés és trágyázás segíthet. E mellett az adóviszonyok kedvezőtlensége, közgazdasági állapotaink fejletlensége megkívánja a takarékosságot, órtelmességet és feltétlen kitartó szorgalmat, hogy a siker biz- tosittassék. A mezőgazdasághoz és más észsze a tolvajlásra vonatkoznak, midőn irgalom nélkül elrendeli: „a szolga az első lopásért orrát veszítse, a másodikért akasztassák fel (II. 2.), — a lopott jószág vevője és eladója tanúikkal együtt veszszenek el, ha a vétel vásáron kivül, a bíró és vámszedő jelenléte nélkül történt (II. 7.), — a tetten kapott tolvaj akasztassák fél, ha pedig egy — házhoz futna: szemeitől fosztassák meg és azon (felül ha szabad ember volna, tiz esztendőn félül levő gyermekei szolgaságra vettetvén, minden vagyonaiktól fosztassanak meg (II. 12), — ha valaki az egyházrendbeliek közül egy tyúkot, vagy azzal egyenértékű más holmit lop: azt csupán elöljárója vesszözze meg, ha többet lop, közemberként bűn- hödjök (II. 13.), — ha szabad ember tiz kis pénznél többet érőt lopna : akasztassák fél. (II. i4.) Es ha a bíró a tolvaj szolgának orrát le nem vágatja s a tolvaj szabad embert fel nem akasztatja: mindene veszszen el fiain és leányain kivül s önmaga aruba bocsáttassák. (II. ő.{ Mily őrületesnek látszik most már a tüzes vas- és viz-próba, midőn ezek voltak hivatva az ártatlanság vagy bűnösség kiderítésére! Hiheti-e ma valaki, hogy csudák történnek, — hogy más hatása van a tüzes vasnak az ártatlanra, mint a bűnösre, hogy az ártatlant sértetlenül hagyja s csak a bűnöst égeti össze, — hogy a folyó viz csak a bűnösnek nyitja meg hullám-sirját, mig az ártatlant fölemeli fényes tükrére! ? És mégis, Szent-Laszlo király törvénybe foglalta e borzasztóságot, midőn kimondd, hogy : „a kit az egész falu tolvajnak kiáltott, tüzes vassal Ítéltessék és bűnösnek találtatván, mindentől fosztassék meg“, (II. 4. ez.) — továbbá: „a kinek valamije elvész, maga mellé alkalmas tanukat vévén, menjen azt, akárhol nékie tetszik, keresni és ha kik őt ebben akadályoznák, tüzes vas Ítélete alá vetjáró munkálkodáshoz a műveltségben bizonyos fokig való emelkedés kívántatik. A mogorva ember menjen erdőt vágni, ár- kolni vagy más efféle dolgot keressen ; a gyengébb és rokonszenves modorral bíró pedig maradjon otthon, a tűzhelyhez közel és mivelje a földet, ültesse és nemesítse a fákat, szőlőt, nevelje az állatokat jól, tisztán növésükben és igy értékben. Fel kell karolni minden jó eszmét, mely előkészíti a talajt, a melyen a haza épülete szilárdan állhat. Elesszük tehát a népben a kitartó munkásságot, a takarékossági szellemet, a vagyon szerzési hajlamot; terjesszük a szakismeretet; fejlesszük és ápoljuk a saját mostohaságunk miatt elhanyagolt hazai ipart, emeljük vagyonosabbá; igy észben és vagyonilag emelkedve, őseinkhez illő méltóságos életre leszünk érdemesek! Szabó János, statisztikus, 1849-ki honvéd osztályparancsnok. A gyulai kerületi betegsegélyzö pénztár alapszabályai. A pénztár czime, székhelye, területe. 1. §. Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről szóló 1891. évi XIV. t. ez., valamint a kereskedelemügyi miniszter úrnak 1892. évi január 29-én 2842.— VI.—92. sz. a. rendelete folytán, mely szerint a kerületi betegsegélyzö pénztárak székhelyei és területe megállapittatott, Gyula székhelyen kerületi betegsegélyzö pénztár alakittatik. Czime : gyulai kerületi betegsegélyzö pénztár. Székhelye: Gyula. Területe : Békésvármegye. A pénztár tagjai. 2. §. A kerületi betegsegélyzö pénztárnak tagjai nemre, korra, honpolgárságra való tekintessenek“ (II. 5. ez.), — továbbá: „a tolvajok kiirtására városonként királyi követ küldessék, ki az őröknek egybegyüjtött tizedesei és századosai által a tolvajságról gyanúsokat magának bejelentesse. Ha a beadottak tagadnák a gonosztettet, minden tízért egy-egy tüzes vasat vinni tartozzék, ki ha sértetlen maradna, többi kilencz is ment legyen, ha pedig magát megégetné, kiki magáért tüzes vasat vinni köteles legyen“ (III. 1. ez.), — végre: „az egyházhoz futó tolvajok, ha magukat ártatlanoknak állítanák, vas-próba alá vettessenek, de ha bűnösnek találtatnak, épen úgy bűnhődjenek, mintha oda nem futottak volna.“ (III. 17. ez.) És e rettenetes törvényeket még az a századokat meghaladó nagyszellemü Kálmán király sem tudta, vagy nem merte eltörölni, a ki törvénybe iktattatta azon, csak hét század eltelte után érvényesülő bölcs határozatát, hogy: „de strigis, quae non sunt, nulla quaes- tio fiat" (a boszorkányokról, melyek nincsenek, kérdés se legyen. I. 57. ez.) Annyira ment csupán a bölcs Kálmán király, hogy a tüzes vas- és viz*próbák megtételét a püspöki székesegyházakra s a pozsonyi és nyitrai nagy- prépostságokra szorította. Csak az 1279-iki budai egyházi zsinat fel- világosúlt papjainak sikerült az egyházi férfiakat a tüzes vas és forró vagy másféle viz szentelésétől eltiltani és ezáltal a tüzes vas- és viz-próbákat megszüntetni. Azonban a történet- búvárok a vad itélelek nem hosszú idejéről is 389 ilyen ítéletet tudtak felfedezni 1 . . . Kálmán király általában enyhítette a büntetésnemeket : tolvaj . halálbüntetését tzemkito- lásra változtatta át, — a tolvajoknak csak 15 évet meghaladott fiait veti szolgaságra (I. 50. ez.), — az egyházhoz menekülő tolvajt, ha bűnét a bírónak, vagy az egyház papjának
